Rész,  fejezet

  1      1,  I   |          pedig ha nem csalódom, - Bowring úr, az angol követségnek
  2      1,  I   |        Batthyányi Lajos, ki midőn Bowring urat meglátá, csodálkozva
  3      1,  I   |          Ide menekültem, - mondja Bowring úr angolul; - mert szerencsés
  4      1,  I   |       magyarul.~- Éppen úgy, mint Bowring barátom angolul!~- No ez
  5      1,  I   |        Angliában szokás, - mondja Bowring - önöknél pedig amaz nem
  6      1,  I   |           a herceg magyarul, mire Bowring úr kíváncsi lőn.~- Ön most
  7      1,  I   |   magyarul beszél?~- Igen, kedves Bowring barátom, - néha szoktam
  8      1,  I   |        Kérem a herceget, - mondja Bowring - beszéljen csak ezzel az
  9      1,  I   |       hozzá, - s mikor az elmegy, Bowring úr tág torokkal beszél mindenfélét,
 10      1,  I   |           midőn az ajtó kinyílik, Bowring úr ábrázatján a bolondulásnak
 11      1,  I   |          herceg nagyot néz, midőn Bowring úr tiszta magyarsággal azt
 12      1,  II  |          fiatal barátom, - mondja Bowring, - úgy látszik önök még
 13      1,  II  | hazánkfiát megnevettessük - mondá Bowring, és még utána tevé: - Ezt
 14      1,  II  |          Olvassa herceg! - mondja Bowring, egyik kézzel átnyújtván
 15      1,  II  |        nyilvánítaná, megszólamlik Bowring úr:~- Ez ostobaság, hanem
 16      1,  II  |            lássák uraim, - mondja Bowring, - ezt a dolgot nem kell
 17      1,  II  |      szaladjanak az urak, - kiált Bowring - én is önökkel megyek.~-
 18      1,  III |         igazsággal végezteték el, Bowring úr levette jobb lábát bal
 19      1,  III |    eljárás, ámbár szigorú! - véli Bowring.~- Barátom, - mondja a herceg, -
 20      1,  IV  |        két bennülő közül az egyik Bowring úr, rég mondogatja, hogy
 21      1,  IV  |       ahogy az isten tudnod adta.~Bowring úr leszállt és jól megnézte
 22      1,  IV  |    kezemet.~- Fogom már! - mondja Bowring magyarul, - csak fogd meg
 23      1,  IV  |        nincsen.~Visszahelyezkedék Bowring a kocsiba.~- Nos, mit mond
 24      1,  IV  |         megfojt egy bikát, - véli Bowring, - én, ki egy pár öklözőnek
 25      1,  IV  |         mit sem csodálkoznánk, ha Bowring úr előbbi hitéhez visszatérne,
 26      1,  IV  |   alkalmas kiállítással lepje meg Bowring urat, mint egykor Katalin
 27      1,  IV  |     festett falvakkal; de mielőtt Bowring úr kétségét kifejezhetné,
 28      1,  IV  |        addig tartson magyarázatot Bowring úrnak.~A herceg elment,
 29      1,  IV  |      kelljen.~- Ispán úr! - kérdi Bowring, - hol szedi össze e gyönyörű
 30      1,  IV  |       kedvére kiverekedje magát.~(Bowring úr egybefont karral és mohó
 31      1,  IV  |      esztendeig megemlegethesse.~(Bowring úr öklei önkénytelenül összehúzódnak;
 32      1,  IV  |            hogy ő kapott többet.~(Bowring úr ezt mindinkább nagyobb
 33      1,  IV  |  Becsületesen van! - hagyá helybe Bowring úr, - hanem hadd halljuk,
 34      1,  IV  |           vagy magát dobatja ki.~(Bowring alig győzi hallgatni, véghetetlenül
 35      1,  IV  |           van ez a búcsú? - kérdi Bowring.~- Éppen holnap lesz, -
 36      1,  IV  |       uram.~- Még én is! - mondja Bowring.~- Nem unja el ön magát
 37      1,  IV  |     álltak a megnyergelt paripák, Bowring úr az ispánnal lóháton ment
 38      1,  IV  |           elsők - mondja az ispán Bowring úrnak, - házaspár, a férj
 39      1,  IV  |           maradt üresen legfölül, Bowring úré, ki a kocsmában ül egy
 40      1,  IV  |   hiányzék, csak az, hogy a búcsú Bowring úr várakozásának megfeleljen,
 41      1,  IV  |         Nem is vettem őket észre!~Bowring úr nagyobb élvezettel nézte
 42      1,  IV  |         bort tett a vendégek elé, Bowring pedig azt kérdi a kocsmárostól,
 43      1,  IV  |      szabályos ütés volt! - kiált Bowring, kit észre nem vevének a
 44      1,  IV  |       védelemnek e módjából, mely Bowring úr méltánylását tökéletesen
 45      1,  IV  |         következménytől, megsúgja Bowring úrnak, hogy bemegyen a paphoz,
 46      1,  IV  |        nem jött vele az ispán, és Bowring úr is már szívesen hajlott
 47      1,  IV  |           Nos, kocsmáros, - kérdi Bowring - benn volt az ispánnál?~-
 48      1,  IV  |         csizmájából, mint öt láb.~Bowring úr megismerte most a tegnapi
 49      1,  IV  |            hogy kapja el a lábát.~Bowring úr elrémült, - látta, hogy
 50      1,  IV  |         úr, - ispán úr! - kiáltja Bowring - jöjjön hamar, a fürgedi
 51      1,  IV  |           hálálni!~A béresek után Bowring is elment az ispánnal, kit
 52      1,  IV  |           kell parancsolni.~Mikor Bowring úr az ispánnal azon részére
 53      1,  VII |       hamarabb megszabadulhasson.~Bowring úr a hercegnek az ozorai
 54      1,  VII |      nélkül a beszéd folyamára.~- Bowring barátom, ön a juhokról beszél.~-
 55      1,  VII |          rendelkezést megtenni, s Bowring úr kalandjára nagy örömmel
 56      1,  IX  |                IX.~A tamási erdő.~Bowring urat a hajnal már az erdőszélén
 57      1,  IX  |           hangzatos erdőben, hogy Bowring úr minden egykedvűsége dacára
 58      1,  IX  |        alig bírta leoldani onnét.~Bowring úr nem fogna sajnálni egy
 59      1,  IX  |         béres feléje sem fordult, Bowring úr rábámult a közelségben,
 60      1,  IX  |    lenézni a megjuhászodott erőt.~Bowring úr érezé, hogy valami hatalom
 61      1,  IX  |            A lőfegyvert elereszté Bowring, s messzire ment már a szekér,
 62      1,  IX  |           fák közé vonult el, - s Bowring úrnak ideje lőn más oldalra
 63      1,  IX  |       közül durrogatják föl őket.~Bowring úr elfeledé, hogy csövei
 64      1,  IX  |         útból odább terelje őket.~Bowring úr alig fért meg már a szekéren,
 65      1,  IX  |        egymást a helyért, s amint Bowring úr lenyúlt egyik kézzel,
 66      1,  IX  |           többé szekéren maradni. Bowring lekéredzett, s minthogy
 67      1,  IX  |      béresre bízták a szekeret, s Bowring úr Pistával a vadászkör
 68      1,  IX  |  szüntelen váltogaták egymást, és Bowring úr rég font gondolatainak
 69      1,  X   |           egy urasági vadászt, ki Bowring urat keresé, s el akará
 70      1,  X   |         egyet is lelőni, - mondja Bowring - kimondhatatlanul szánom
 71      1,  X   |          én itt maradok, - mondja Bowring utasítást kérve, hogy körülbelül
 72      1,  X   |         egy vastag fánál állt meg Bowring úr, hogy valamiképp föl
 73      1,  X   |      valami megriasztott szarvas.~Bowring inte Pistának, hogy keressen
 74      1,  X   |      gázolt át a párátlan testen.~Bowring úr feszesen megállt egy
 75      1,  X   |      többi, egész a százig, amint Bowring úr megszámlálá; de sőt már
 76      1,  X   |          követték a csapást, - és Bowring urat sajátszerű érzelmek
 77      1,  X   |      mozdítni igyekszik, a szellő Bowring úr arcához lebbenti, s az
 78      1,  XI  |       barátok, köztük a herceg és Bowring úr gróf Dunayval, megérkeztek
 79      1,  XII |   boltozatjára, midőn a herceg és Bowring úr csöndes lépést ereszték
 80      1,  XII |          nagyon is ingyen beszél.~Bowring úrnak jól esett ez a szörnyű
 81      1,  XII |     csalta maga után az embert, s Bowring úr könnyedén húzá meg a
 82      1,  XII |      búsulást is megkívánja bele.~Bowring úr előrehajlék a lovon,
 83      1,  XII |        madárnak a hangja? - kérdi Bowring a herceget.~- Egy ártatlan
 84      1,  XII |       ritka meglepetést! - mondja Bowring.~- Talán azt hiszi kegyed,
 85      1,  XII |           látni?~- Igen, - mondja Bowring, - itt csak csodát lehet
 86      1,  XII |         elment Pista a csapattal, Bowring úr pedig még egyszer kezet
 87      1,  XVI |          megszemlélék, s minthogy Bowring barátunk Magyarországról
 88      2,  VIII|         új vendég nem egyéb, mint Bowring.~- Maga, vagy a lelke? -
 89      2,  VIII|         fölbontatlanul a levél.~- Bowring barátom, - mondja a gróf
 90      2,  VIII|            remélem? - tréfálkodék Bowring.~- Úgy ebéd előtt nem bontom
 91      2,  VIII|              Nem, - hagyja helybe Bowring, - majd meghozza a nádor.~-
 92      2,  VIII|  tartalmát is már nem maga, hanem Bowring olvasá föl, közelébe hajolván,
 93      2,  VIII|           egy helyben állt, midőn Bowring szobájába ment, - aztán
 94      2,  IX  |     gyertyákat az asztalra tette, Bowring úr kopogott be az ajtón.~-
 95      2,  IX  |        voltam akkor! - szól közbe Bowring - s ez a fiú velem volt! -
 96      2,  IX  |         velem volt! - teszi hozzá Bowring, hogy az öregurat útbaigazítsa.~-
 97      2,  XIII|   csavarog valahol.~Dunay gróf jő Bowring úrral, a regék egyikét olvassa
 98      2,  XIII|      foglalának.~- Uram, - mondja Bowring - olvasta ön Himfyt?~- Igen
 99      2,  XIII|     bizonyosan álnév? - okoskodik Bowring úr.~- Szja, barátom, - nálunk
100      2,  XIII|         Adja ide, kérem, - mondja Bowring, s oldalzsebéből egy rajzónt
101      2,  XIII|     messziről látá, hogy kézirata Bowring kezében van, s a lángvörössé
102      2,  XIII|          itt feledett ön? - kérdi Bowring.~- Egy iratcsomót! - mondja
103      2,  XIII|       Kisfaludy.~- Ez az? - kérdi Bowring fölmutatva a címet a névvel.~-
104      3,  XII |    míveltségű angol szájába, mely Bowring minden enthuziazmusa dacára