Rész, fejezet
1 1, I | Utcáról utcára jártában mindig fölfelé tekintgetett, és
2 1, I | nem kerget.~A nagy bajuszú mindig csak a háztetők felé bámult,
3 1, I | mászni.~A nagy bajuszú még mindig kinéz a házak közül, az
4 1, I | csoporttal, melynek még mindig megfoghatatlan lőn, hogy
5 1, I | hogy a nagy bajuszú még mindig fölfelé nézeget, pedig a
6 1, I | az öreg: szolgákká lenni mindig ráérünk, s ameddig urak
7 1, I | maradjunk urak!~Az angol még mindig egykedvűen koppantja le
8 1, I | herceg, néhány száz ember még mindig azt lesi, hogy végre ők
9 1, III | Pál, - mondja a herceg még mindig a porban húzkodván a nádpálcát,
10 1, IV | kegyelmes úr.~- Kijár a béred?~- Mindig helyembe hozza a számtartó
11 1, IV | hallatára, de a többes szám még mindig nevezetes előnyben van,
12 1, VI | leányom, polturás malacnak nem mindig kerül garasos kötél; hanem
13 1, VI | előlépvén a boldogokhoz.~- Fele mindig a tied legyen, édes fiam! -
14 1, VII | Van-e új rovás faragva?~- Mindig van készen, nagyságos uram, -
15 1, VIII | terülő vidéken, melynek mindig nagyobb darabját ejté maga
16 1, VIII | mindenki ösmeri.~A szarvas még mindig bírt annyi bátorsággal,
17 1, VIII | ki néhány százlépésnyiről mindig látja a vadat, és csak közelléte
18 1, IX | már a szekér, mikor még mindig a szarvast szemlélé, mely
19 1, XI | jámbor állatoknak szarva mindig az ő boldogságát öklelné
20 1, XI | botlik, nem lesz mellette mindig a vén András, hogy fölemelje,
21 1, XI | dohányzik, bort sem iszik, mindig könyvet olvas, mitől bolonduljon
22 1, XII | régi igazságképp a hazugság mindig elránt egy-egy vonást a
23 1, XIII | Nojsz volt is oka reá mindig.).~Ez idő alatt Baltay uram
24 1, XIII | valami bolondot tettem, mindig más vette előbb észre, s
25 1, XIII | aztán az asszonyok nem mindig látnak odáig, hova a férfi.~-
26 1, XIII | denique a jó argumentum mindig győz, - de gondolja meg
27 1, XIII | mert ezek a gazemberek mindig fülelnek; így legalább egy
28 1, XIII | a herceg eltávozék, még mindig kezében tartá a papírt.
29 1, XIV | persze az úrfi is hozott mindig valami foltozni valót; mert
30 1, XIV | megkérdezni az á-t.~Még mindig hű volt az emlékezet az
31 1, XIV | miért a kis fiúk egy szemmel mindig a tanító kezére lestek és
32 1, XVI | kérdi a gróf.~- Legalább mindig esznek, - aztán elunja ám
33 1, XVI | itthon! - mondja a gróf még mindig ismeretlenül, - itt soha
34 1, XVI | mondja az öreg a még mindig nem ösmert grófhoz, búcsúzni
35 1, XVI | tartsa, de az öreg Kisfaludy mindig a hajdút zaklatta, hogy
36 1, XVII | mert hiában, urambátyámnak mindig több esze volt, mint másnak,
37 2, I | az úton, hogy három napig mindig egy helységet kerülgetett
38 2, I | Baltayt, csakhogy az utóbbiak mindig tudták, mikor kell jőni,
39 2, I | engedelmeskedjék, - még mindig nem tudott végképpen uralkodni
40 2, I | ifiúrnak édes papája sem küld mindig a lódoktorért.~- Többet
41 2, I | hogy az építőmester még mindig egy helyben áll, s utána
42 2, I | hogy az építőmester még mindig egy helyben áll, s midőn
43 2, II | ki a harag ideje alatt mindig megtartá függetlenségét,
44 2, II | s a nagyságos asszonynak mindig megadta az illő tiszteletet,
45 2, II | sőt a kezét is megcsókolta mindig, még akkor is, ha Baltay
46 2, IV | eddig a fekete kenyértől mindig megvedlett, - mondom azon
47 2, IV | nyomása alól, - a fiúknak mindig elég szerencséjük, ha apjuknak
48 2, IV | kívánság sem teljesedik mindig, s az ember valamint maga
49 2, V | hogy a francia sereg még mindig mozdulatlanul áll, s az
50 2, V | ágyúk némán állnak, de még mindig annyi tekintéllyel, mintha
51 2, VII | összeesküvőknek tartani.~Szapáry még mindig elbámulva tartja a tollat,
52 2, VIII | dolgot, s az asztalon még mindig fölbontatlanul a levél.~-
53 2, IX | csak lovon áll jól, nem mindig kapós a vörös nadrágon.~
54 2, IX | milyen lenne akkor?~Imre mindig nagyobbat ugrott fölfelé;
55 2, X | megöregszik az ember, mintha mindig gyalogol, hanem ez a harag
56 2, XI | hozták, s a kocsi főfelügyelő mindig kesztyűt húzott, mikor a
57 2, XI | hogy sorsát és annak terhét mindig mérje más bajához, hogy
58 2, XI | azt hitte, kenyér helyett mindig kaláccsal él.~Higgyék meg,
59 2, XII | sem vevén, hogy Csapó úr mindig szemmel tartja, s oldalt
60 2, XIV | nőtelen embernek szobája mindig megérdemli, hogy egy pillanatra
61 2, XV | gondoskodhassék, az orvos még mindig a lovakról beszélt és utóbb
62 2, XVIII| nélkül a dolgot; mert még mindig jobb szerette, ha a fiú
63 2, XVIII| beszélt; ámbár eközben a rőföt mindig kurtábban ereszté.~Fölment
64 3, I | hogy egy jóravaló hajdú mindig többet ér, mint egy hitvány
65 3, II | engedelmet, mert a lengedező szél mindig ráverte a füstöt, s már
66 3, II | könyvtárból, ő pedig még mindig leste a karzatról.~Az inas
67 3, III | özvegy nagyságos asszony még mindig eltűrte a cigányköszöntőt,
68 3, III | félrenyomott bélését, közben pedig mindig azt beszéli:~- No, csakhogy
69 3, III | hallgatni a feleségemet, mindig azt hajszolja, hogy mi lesz
70 3, III | hanem éppen az a baj, hogy mindig a könyvet bújja. Aztán egész
71 3, III | Urambátyám, mert annak mindig kevesebb katonája volt,
72 3, III | mennyit hajdan, és még mindig nagyon hisszük, hogy gyertyaszentelőkor
73 3, IV | mert hiába, az öreg még mindig azt hitte, hogy úgy volt
74 3, IV | ácsmértéket (Zollstok) mit, mindig magával hordozott, s a sorokra
75 3, IV | öregebb a fiatalért nem mindig fordul meg, ha hangosan
76 3, IV | öcsém, - mondja Baltay még mindig háttal.~- No hát fogadjunk
77 3, V | melegen sütött, mentéjét még mindig lógva hagyta a vállán, mire
78 3, V | vehette észre. András még mindig nem szólt, megösmerte a
79 3, V | oldalzsebébe tette, s most már mindig magánál hordozta.~Ezen naptól
80 3, V | hordozta.~Ezen naptól fogva mindig vidámabb lőn az öreg, Galibának
81 3, VI | elfeledém, barátom! - mondja még mindig pirulva a másik, s egész
82 3, VI | ellepte a sok vendég s mint mindig, úgy most is a föltűnő dolog
83 3, VI | öreg András felé, ki még mindig nem jelenti az estelit.~-
84 3, VI | elfogyott; hanem a két ember még mindig az asztalnál ül, Imre nem
85 3, VII | használva, - felel a gróf, mindig lassabban menve, s éppen
86 3, VII | előbbeni beszélgető még mindig halavány, rámutatott Pista
87 3, VII | a kastélyba.~A vendéglős mindig fölrovogatta Berzsenyiért
88 3, VII | egész becsülettel.~- De mindig evett valamit, - mikor ismét
89 3, VII | az asszonyság, - még csak mindig nem akar megvénülni?~- De
90 3, VII | forgott furcsaságait, minthogy mindig azon törte a fejét, hogy
91 3, VII | volt, s ezen alkalomra már mindig tartogatott valami furcsaságot,
92 3, VII | nem volt is szentírás, de mindig megbocsátható egy nemzetnek,
93 3, VIII | föl s alá járt, az ablakot mindig úgy állta el, hogy az öreg
94 3, VIII | is elfogyott, Imre is még mindig ott méláz; mert Jolán a
95 3, VIII | balra tekintett, András feje mindig útban volt.~Akármennyit
96 3, VIII | akart nézni, de András meg mindig útjában állt.~- Addig kapkodja
97 3, VIII | kísérvén az öreget; de az még mindig némán járkál, s nem bírja
98 3, VIII | szobában volt, s András még mindig hiába várja a feleletet,
99 3, IX | mert a huszonnégy órából mindig fogy és még könnyebben esik
100 3, IX | benne, - höbög Galiba, még mindig remegve és valóban igazat
101 3, IX | szomszédok kérik.~Az öregúr mindig halasztotta a dolgot, mert
102 3, XII | legyen, Pista pedig még mindig egy helyben állt, mint a
|