1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
501 1, VII | tollatlannak mondá, s erre gúnyból az ablakon bevetettek neki
502 1, VII | és így ne várakoztassuk az öregurat, ha valami sürgetős
503 1, VII | találkozás megtörténnék, nézzünk az öregúr lelkébe.~Volt az
504 1, VII | az öregúr lelkébe.~Volt az öregúrban minden derültsége
505 1, VII | magyar nyavalya lőn, midőn az ősi szokásoktól el-elmaradt
506 1, VII | új bolondon kapott, ami az eddigi állapothoz úgy nem
507 1, VII | kezdene károgni.~Kopni kezdett az a jó patriarkális élet,
508 1, VII | jó patriarkális élet, s az emberek ujjal kezdének egymásra
509 1, VII | egymásra mutatni, - egyik az újat káromkodta meg, míg
510 1, VII | másik kiszökött a sorból az újítások után, azonképpen
511 1, VII | megtudta valaki, hogy azt még az édesapjának az apja réceúsztatónak
512 1, VII | hogy azt még az édesapjának az apja réceúsztatónak hagyta.~
513 1, VII | hagyjon fejteni.~Baltay, az öreg, készebb lett volna
514 1, VII | visszamenni Ázsiába azon az úton, melyen eleink bejöttek,
515 1, VII | vétek volt előtte minden, mi az eredeti kemény, edzett,
516 1, VII | a rovást, hogy legalább az ő környezete maradjon -
517 1, VII | egy rovást készen, - ezt az új vendéget veszem én szem
518 1, VII | Elmehet kend! - mondja az öregúr, minthogy éppen hallá,
519 1, VII | három ember összekerül, az üstökös csillag bátran megindulhat
520 1, VII | csillag bátran megindulhat az ég boltozatján, - mit az
521 1, VII | az ég boltozatján, - mit az emberek ugyan nem tudnak
522 1, VII | csodájára miért indulna meg az üstökös csillag.~Helyre
523 1, VII | vergődének a vendégek, s az egyik teremben alkalmas
524 1, VII | beszélő helyre találtak mind az öten, András pedig egy fordulóra
525 1, VII | pipákat ide! - mondja az öregúr, mire András kezdé
526 1, VII | volt dohányos; hanem tudta az öregúr szokását, és hogy
527 1, VII | Andrásnak visszaadván, mire az még inkább kínálta.~- De
528 1, VII | De csak tessék, - mondja az, - van gyönge dohányunk
529 1, VII | nem élek vele! - mondja az ifjú gróf.~Észrevette az
530 1, VII | az ifjú gróf.~Észrevette az öreg a szóváltást, de mintha
531 1, VII | Mégis megköszönöm!~- Talán az orvos tiltja? - véli Baltay
532 1, VII | Baltay némi tudvággyal.~- Az nem, hanem már ezt a gyengeséget
533 1, VII | akarom magamban táplálni!~Az öreg arcában egy villám
534 1, VII | hátrább vonult, s aztán az ódon épület ablakmélyedésében
535 1, VII | ablakmélyedésében előhúzta a rovást és az első vonást jó mélyen bevágta.~
536 1, VII | vitte a beszédet, s mondja az öregnek:~- Na, barátom,
537 1, VII | gyapjútenyésztésre.~- Hüm! - dünnyögött az öreg, - ezt a mentét már
538 1, VII | tizedik esztendeje viselem, az igaz, hogy jóravaló privigyei
539 1, VII | annál szívesebben elviseli az is! - mondja a herceg.~-
540 1, VII | hanem majd meglátod, Lajos, az a birka utóbb is csak a
541 1, VII | jó hízott ürüt kapok; de az én legelőmre ugyan egy sem
542 1, VII | kell nagyon megéhezni, hogy az ember rákapjon; hanem zabkenyeret,
543 1, VII | már okosabb nem lesz is az ember, mint a burgonyától,
544 1, VII | megnyitván a szárnyas ajtót, mely az étterembe vezetett, s a
545 1, VII | juhon, mely két tárgy abban az időben olyan újdonság volt,
546 1, VII | olyan újdonság volt, hogy az egész ország beszélt róla,
547 1, VII | Ugyan mivel éltek akkor az emberek, hogy nem haltak
548 1, VII | jó bort és a jó vizet; - az előbbieket a házigazda szívesen
549 1, VII | de maga is megitta; míg az utóbbit az ifjú gróf nem
550 1, VII | megitta; míg az utóbbit az ifjú gróf nem győzte dicsérni; -
551 1, VII | Olaszországban sem ivott jobbat.~Az öreg nem igen vigyázott
552 1, VII | öcsém, - hát csakugyan jó az a Lacryma Christi?~- Sohasem
553 1, VII | csak a legjavából kaphat az ember.~- Alkalmam elég volt
554 1, VII | Bort nem iszol? - mondja az öreg, - hisz most dicsérted
555 1, VII | öcsém!... - jegyzi meg az öreg, s aztán Andrásnak
556 1, VII | szóljon kend a grófnak, - még az kellene, hogy vízzel tartsuk,
557 1, VII | mentegetődzék a gróf.~- Az én egészségemre! - unszolá
558 1, VII | egészségemre! - unszolá az öreg némi erőltetéssel,
559 1, VII | Baltay némi szégyennel, - ha az enyémre nem, legalább kedves
560 1, VII | már kétszeresen is Baltay az öreg, - hát te öcsém éppenséggel
561 1, VII | én sem teszem! - mondja az öreg vontatott hangon, egyszersmind
562 1, VII | fiatalok hátrább maradtak, míg az öregek együtt mentek elől,
563 1, VII | minthogy a fiatalok még az étteremben maradának, Baltay
564 1, VII | gróf olvasáshoz fogott, az ifjú Baltay lefekvés előtt
565 1, VII | elgondolá, hogy ha ez a házasság az öreg akarata ellenére is
566 1, VII | irgalom nélkül megkezdi, mi az elkeseredésnek minden átkát
567 1, VII | addig előbb nézzük meg az öreg Baltayt, kit még most
568 1, VII | Baltayt, kit még most sem tud az álom végképpen lefogni: -
569 1, VII | ember ijedten ugranék ki az ágyból, csak Baltay nem,
570 1, VII | a lármát rég megszokta s az ősi maradványt bántatlanul
571 1, VII | fájdalom tartá ébren, minthogy az ifjú grófot az ő mértéke
572 1, VII | minthogy az ifjú grófot az ő mértéke szerint nagyon
573 1, VII | nagyon könnyűnek találta, s az öreg nem annyira a lehető
574 1, VII | nemzet összegét végtére is az emberszám pótolja ki.~-
575 1, VII | tűnődés, - és ablakából az épület egyik szárnyára látván,
576 1, VII | szárnyára látván, éppen oda, hol az ifjú gróf szállásolt, éjfél
577 1, VII | emberen, és szemeire nehezült az álom.~Néhány napig meglakták
578 1, VII | háziurat rendesen ébren tartá az a világosság, mely az ifjú
579 1, VII | tartá az a világosság, mely az ifjú gróf szállásáról hozzá
580 1, VII | volt írva, - talán nem is az elejéről kell olvasni, hanem
581 1, VII | visszájáról.~- Mi a mennykőnek az a sok könyv?~- Én is azt
582 1, VII | lett barát? - pattant föl az öreg.~- Fele kenyere annak
583 1, VII | öreg.~- Fele kenyere annak az a könyv, nagyságos uram, -
584 1, VII | nem tanul, annak végtére az esze is begyöpösödik.~-
585 1, VII | begyöpösödik.~- András! - mondja az úr fölegyenesedni akarván
586 1, VII | úr fölegyenesedni akarván az ágyban, hogy a szót jobban
587 1, VII | nehezteléssel tévén be maga után az ajtót.~Reggel a két öregebb
588 1, VII | valamivel későbben mentek el, s az öregebb Baltay lenn állt
589 1, VII | silabizáltattak veled eleget az iskolában, hogy még maradt
590 1, VII | meg nem vehetném, még azt az árt sem sajnálnám érte.~-
591 1, VII | ellenség maradok! - mondja az öreg elhalaványodva, nézvén
592 1, VII | szavakat úgy ejtvén, hogy az illető megértse.~*~A két
593 1, VII | magánbeszédet:~- Még ez az ember olvasni fog! - mondja
594 1, VII | fog! - mondja a gróf.~- Ez az ember nem magyar ember! -
595 1, VII | magyar ember! - dörmögé az öreg elég hallhatólag, úgy
596 1, VII | harmadik vonást fölrója, mit az öregúr is észrevett, midőn
597 1, VII | még idáig is a nagy átok: az egyik a másikat nem érti.~
598 1, VII | fiatalember nagyon is megérté az öregúr szavait, s az ifjú
599 1, VII | megérté az öregúr szavait, s az ifjú Baltay, még inkább
600 1, VII | szerencsétlenségének, s azért midőn az enyingi kastély kapuja alatt
601 1, VII | kapuja alatt leszálltak, az ülésből egy nagy iratcsomagot
602 1, VII | Bowring úr a hercegnek az ozorai búcsút beszélte el,
603 1, VII | becsületére fogadta, hogy az angol öklözgetés egy pennyvel
604 1, VII | ellenkező oldalára gyalog, hogy az illetőnek azt mondja: Az
605 1, VII | az illetőnek azt mondja: Az úr ezt álmodta, - s még
606 1, VII | könyvből, - s ha nincs pénze az úrnak, megveszek minden
607 1, VII | csöndes gyönyörrel élvezé az angolnak elbeszélését, azután
608 1, VII | szarvas! - mondja nevetve az angol.~- Egy csapatban igen
609 1, VII | hatvan darabot számlálhat meg az ember, ha nem röstell vesződni
610 1, VII | juhok ritka szépek, - mondja az angol, minden összefüggés
611 1, VII | szénát.~- Herceg! - mondja az angol - minket a világ különcöknek
612 1, VII | különcöknek tart, de ha már az angol maga nem sajnálja
613 1, VII | Egy fillért sem költ erre az én szomszédom, herceg Eszterházy,
614 1, VII | meggyőződhetik, s ha kívánja az utazást megtenni, a fogat
615 1, VII | szénás szekeret is rendel az ön élvezetére.~- Megyek! -
616 1, VII | élvezetére.~- Megyek! - mondja az angol, hóna alá csapván
617 1, VII | gyönyörködött abban, hogy az emberiség minő szánandó,
618 1, VII | nagy örömmel nyitott ki az oldalajtón, míg a másikon
619 1, VII | oldalajtón, míg a másikon az ifjú Baltay lépett be.~-
620 1, VII | barátságosan nyújtván ki kezét az ifjú felé, minthogy az már
621 1, VII | kezét az ifjú felé, minthogy az már néhány nappal előbb
622 1, VII | bizalmasan.~- Hercegem! - mondja az ifjú - a körmendi levéltár
623 1, VII | némileg hátrafordulván, mert az ajtó megnyílt s azon át
624 1, VII | herceg teljes megbecsüléssel, az őszülni kezdő embert bemutatva, -
625 1, VII | mindaddig őrizni fogja, míg ez az úr vissza nem kéri, vagy
626 1, VII | megleszen, s kívül rajt leszen az útmutató cím a levéltári
627 1, VII | Jókora csomag úgy-e? - kérdi az ifjú Baltay.~- Elég civakodás
628 1, VII | saját belátása szerint.~Az öreg meghajtá magát, az
629 1, VII | Az öreg meghajtá magát, az irományokat hóna alá vette,
630 1, VII | nyugodt vagyok! - mondja az ifjú magában, - én megtettem
631 1, VIII | VIII.~Az üldözött vad.~Meddig Józsit
632 1, VIII | nagyon szívesen künn kujtorog az új ismerősök után.~Mielőtt
633 1, VIII | ismerősök után.~Mielőtt az első napsugár végigszaladt
634 1, VIII | A vér nem vált vízzé, s az elkényeztetett állatnak
635 1, VIII | baromfiak között nyargalássza át az udvart. Mohón szaladta meg
636 1, VIII | udvart. Mohón szaladta meg az egyenes tért, hogy meglássa
637 1, VIII | összeölelkezni nagyobb kéj, mint az udvaron az ökrök feje közé
638 1, VIII | nagyobb kéj, mint az udvaron az ökrök feje közé lökni, s
639 1, VIII | kellene lopnia, meg-megdöbbent az állat; - de azért ellenállhatatlanul
640 1, VIII | meg-megjártatván szemét az előtte terülő vidéken, melynek
641 1, VIII | futásában átvág, - míg lábaiban az inak mindinkább tágulnak,
642 1, VIII | kellemesen húzódnak ki, midőn az állat az akadályokat többé
643 1, VIII | húzódnak ki, midőn az állat az akadályokat többé nem veszi
644 1, VIII | korán észre, mint eddig az udvaron, hol egy vagy más
645 1, VIII | távozott, anélkül, hogy az ösztön visszaindítaná. Nem
646 1, VIII | lassan, hogy nem annyira az akarat, mint valami hála
647 1, VIII | indítá meg: azonban mielőtt az ösztön előre vagy hátra
648 1, VIII | A szabados, egyenes úton az erdőségek felé tartott azon
649 1, VIII | tartott azon véleményben, hogy az állat minden kanyarulás
650 1, VIII | annyi bátorsággal, hogy az embertől meg nem riadt,
651 1, VIII | vissza nem mervén fordulni az ebek miatt, melyek a szabados
652 1, VIII | leszabadítá a kutyákat, melyek az állatot kétszeres erővel
653 1, VIII | golyó farába csapódott, mi az állatot újra az erdőnek
654 1, VIII | csapódott, mi az állatot újra az erdőnek hajtá.~A vér meghagyá
655 1, VIII | kergetvén a vadat. Csakhogy az erdőszél felé az ebek előtt
656 1, VIII | Csakhogy az erdőszél felé az ebek előtt egy másik szarvas
657 1, VIII | másik szarvas rezzen föl, s az ebek azután egészen más
658 1, VIII | visszamenekülés; a szarvas fölszaladt az egyik töltésre, s onnét
659 1, VIII | egy órányiról a hajtás, s az első zajra megrezzent szarvasok
660 1, IX | Bowring urat a hajnal már az erdőszélén érte, hol éppen
661 1, IX | hol éppen most csavarodik az erdőnek széles útjába a
662 1, IX | el.~- Ránk lőttek? mondja az angol.~- Az ökröknek durrantottam, -
663 1, IX | lőttek? mondja az angol.~- Az ökröknek durrantottam, -
664 1, IX | mondja a béres, letévén az ostort, mit aztán az angol
665 1, IX | letévén az ostort, mit aztán az angol szinte megpróbált,
666 1, IX | alig voltak ötven ölnyire az erdőben, a sötét erdőnek
667 1, IX | s a büszke állat kiállt az erdőszélre, ránézvén a szekérre
668 1, IX | tőle harminclépésnyire, s az állat, mint egy tökéletes
669 1, IX | rája.~Kész prédának állt ki az állat, Bowringnak csak egy
670 1, IX | akarna nem sokára kibújni, de az állatnak nincsen annyi félelme,
671 1, IX | legalkalmasabb helyre, hol az árnyéklat, háttér, világítás
672 1, IX | közeledtével.~Feléjük csapott az ostorral a béres, s mint
673 1, IX | mely megöl minden irgalmat az állatok iránt, és hogy úgy
674 1, IX | mondjam, csiklandó vágyat érez az eleven húst legyilkolni,
675 1, IX | késztet... Hol marad el az a szomj, mely a legjózanabb
676 1, IX | átkergeti egy durranásért, mely az öldöklést oly boldogsággá
677 1, IX | boldogsággá teszi?~Nincs meg!... az ember szomjának nagy a tenger,
678 1, IX | menekülés által sem ingerlik az elszunnyadt szenvedélyt.~
679 1, IX | szenvedélyt.~Megadóztatá az embert a szokatlan látvány, -
680 1, IX | Coriolánt, - s íme megalázkodik az ember az állatország előtt,
681 1, IX | íme megalázkodik az ember az állatország előtt, s e véletlenben
682 1, IX | véletlenben oly szépet talál, hogy az órának emléke le nem marad
683 1, IX | közel megyen át előttük az úton, hogy az első két ökröt
684 1, IX | át előttük az úton, hogy az első két ökröt majdnem megállítja,
685 1, IX | majdnem megállítja, s a béres az ökrökön át ereszti rájuk
686 1, IX | ökrökön át ereszti rájuk az ostort, hogy az útból odább
687 1, IX | ereszti rájuk az ostort, hogy az útból odább terelje őket.~
688 1, IX | szénát.~Lassan hátracsúszik az angol, és látja, hogy öt
689 1, IX | bármennyit legyezi feléjük az ostort, annál inkább döfődik
690 1, X | felálltak a vadászok, s ilyenkor az állomást elhagyni sem nem
691 1, X | nagyszerű látvány lesz, amint az üldözött vad összekeveredik.~-
692 1, X | könnyen tájékozhatá magát az angol, s minthogy már szerteszét
693 1, X | minden oldalról elfödje az állatok elől, s így tova
694 1, X | kimegyünk a vonalra, mely az erdőnyílások hosszán volt
695 1, X | látjuk, Pistához közelebb az ifjú Baltayt, s a legközelebbi
696 1, X | falazata nem igen volt távol, az üldözött vadnak itt kellett
697 1, X | oly következetesen ment az egész csapat, hogy egy vonásnyira
698 1, X | egy vonásnyira ki nem tért az útból még akkor sem, ha
699 1, X | nem dűlt ijedtében, midőn az előbbeni tizenhat ágas mellette
700 1, X | a másik, hogy szügyével az elsőnek farához ért, - és
701 1, X | negyedik, - s így egymásután az ötveneseket a hatvanosok,
702 1, X | Bowring úr arcához lebbenti, s az angol végtére is kidűl szerepéből,
703 1, X | szabados utána bolondult az állatnak, mely már alig
704 1, X | alakját látja meg, amint az féloldalt fordulva áll mereven
705 1, X | akar a vonalon átvágni, az állomásokon szakadatlanul
706 1, X | meg sem gondolja, hogy az utóbbi reá céloztatott,
707 1, X | vadászállomáson egy jaj szóval az ifjú Baltay élettelenül
708 1, X | hulláját emelé karjaiba, addig az angol mellett a szarvas
709 1, X | összeszámlálnák, azt mondja az angol a hullára nézve:~-
710 1, XI | jámbor keresztények, kik az isten házában a legelső
711 1, XI | a kévét a másiknak, hogy az is adja megint tovább.~Oly
712 1, XI | mászott a hat ökör, hogy az elsőn levő kolomp egyik
713 1, XI | tudott ellóbálódzani, s az egyenes út elvezetvén őket
714 1, XI | megszülemlék egyszerű lelkében az a gondolat, hogy hátha oda
715 1, XI | sem tudván, hogy miért?~Az erdő mélyében számtalanszor
716 1, XI | csatamezőre, hova danolva megyen az ember meghalni, és nincsen
717 1, XI | válik - itt lehanyatlik az ember, mintha elfáradt volna,
718 1, XI | óriási domb kerekedik, mit az úton mérföldnyiről meglát,
719 1, XI | vitézül ölte és vágta már az ellenséget, hogyha most
720 1, XI | ellenséget, hogyha most az édesanyja sírva hívná, még
721 1, XI | semmi sem zavará meg az ébren álmodozó embert, ki
722 1, XI | milyen szépen kigondolta az úristen, hogy ellenség is
723 1, XI | jutott eszébe, hogy a halál az ő kezével végzené a véres
724 1, XI | ellenséggé.~Megszólamlék benne az erő, és mint a levelek közül
725 1, XI | hangja úgy meglódult, hogy az elandalodott bérest fölébreszté,
726 1, XI | bérest fölébreszté, mire az végig nézvén a hat ökrön,
727 1, XI | mert többé visszagondolni az elmúlt kedves tárgyra, s
728 1, XI | dicsőségtelen ballagást látván, az ostornyélért s a hat ökörért
729 1, XI | legény párosával jött még, az úton lassú léptetésben.~-
730 1, XI | ökröd nagyot hall? - mondja az őrmester a béreshez érvén.~-
731 1, XI | véli a béres, - csakhogy ez az apám másnak is apja ám.~-
732 1, XI | nincsen ötven fia ennek az apádnak?~- Ötven nincsen,...
733 1, XI | eszem, - áldja meg érette az isten! - magyarázá Pista.~-
734 1, XI | értelek öcsém! - mosolyog rá az őrmester, egyszersmind új
735 1, XI | mondja: öcsém, sokat kell az ilyen hat ökör mellett gyalogolni
736 1, XI | kezedben, - mert elmegy ám az a magas mennyországig durrogatás
737 1, XI | Minden hitvány embernek nem, az igaz, - lőn rá a felelet, -
738 1, XI | próbáljuk meg, - mondja az őrmester, - állj ki, tartsd
739 1, XI | állj ki, tartsd szét az ujjaidat, aztán én megforgatom
740 1, XI | ujjait kiterjeszti, hogy az őrmester megtegye a vágást.~-
741 1, XI | nem kérdezem katona uram, az a maga kötelessége, hogy
742 1, XI | kiálltad volna, hol hálsz az éjjel?~- A fürgedi pusztán,
743 1, XI | állatoknak szarva mindig az ő boldogságát öklelné meg, -
744 1, XI | akarna kézbe venni, s hogy az ökröket ne láthassa, előttük
745 1, XI | kolompot levette, hogy még az se lármázzék utána, midőn
746 1, XI | hogy emberek között járt, az a vérvörös szalag, mely
747 1, XI | kívül senki, s minthogy az magától erre úgysem igen
748 1, XI | ebből a világból, csakhogy az másképpen lőn megírva a
749 1, XI | hol már előre meg van írva az is, hogy jövőre hol találkoznak
750 1, XI | helyett kettőt lépne, hogy az út kurtább legyen előtte,
751 1, XI | nem tudta elfeledni, hogy az ökrök is utána ballagnak,
752 1, XI | szemközt nem találkozik vele az a golyó, melyre az ő neve
753 1, XI | vele az a golyó, melyre az ő neve lesz írva, ha tudniillik
754 1, XI | De nagy határt megkerült az ő esze ebben a kis útban, -
755 1, XI | vezér lát, hanem meglát az utolsó közvitéz, midőn karját
756 1, XI | kastélya merre van közelebb.~Az útmutatás után könnyen meglelheté,
757 1, XI | könnyen meglelheté, azért az utcán olyan fordulást tett,
758 1, XI | nélkül bemehetett, egyenesen az erkély alatt állt meg,~A
759 1, XI | határt végig jártam! - mondja az egyik.~- Hát te? - kérdik
760 1, XI | kisasszony.~- Senki! - lőn az egyhangú válasz, mire a
761 1, XI | válasz, mire a háziasszony az idegen cselédhez fordult,
762 1, XI | láttál egy szarvast? - kérdi az asszonyság.~- De mennyit!
763 1, XI | béres.~- Minden emberünk az után indult ma - mondja
764 1, XI | kisasszony, hogy nem jön az vissza elevenen.~- Dehogy
765 1, XI | legjámborabb állat a világon.~- Az a baja, kérem átossággal, -
766 1, XI | állatot zokogva siratta.~Az anya vigasztalni kezdé,
767 1, XI | kis szarvasom! - mondja az úrhölgy.~- Háborúban halt
768 1, XI | fohászkodik a béres, - csak az a szép halál, künn az ágyúk
769 1, XI | csak az a szép halál, künn az ágyúk között, mikor tudja
770 1, XI | ágyúk között, mikor tudja az ember, hogy nem az orvosságtól
771 1, XI | tudja az ember, hogy nem az orvosságtól hal meg!~*~Midőn
772 1, XI | meg!~*~Midőn a béres kiért az udvarból, a jó barátok,
773 1, XI | megérkeztek a szomszéd házhoz, s az öreget álltában támogatták
774 1, XI | rakván össze a lehetőségeket, az ingerültség némi élével
775 1, XI | lőtte agyon? - szólamlik meg az öreg lelke gyanújával.~-
776 1, XI | halott; elég szűk lesz neki az a kis hely, hova letesszük,
777 1, XI | s akad olyan ember, ki az ilyen koros embert megneveti,
778 1, XI | is hisz? - békételenkedik az öreg.~- No, ha azt is el
779 1, XI | rovást?~- De én faragtam meg az igaz, - nem is mondom, hogy
780 1, XI | bolonduljon meg úgy, hogy az embert szarvasnak nézhesse?
781 1, XI | hogy agyonlőtte! - dörmögé az öreg, aztán mintegy magának
782 1, XI | nem volna oly ritka madár az igazság, ha keresni nem
783 1, XII | Kiült a sok fényes csillag az ég boltozatjára, midőn a
784 1, XII | pihenési időt.~Oly csöndes volt az egész környék, hogy egy
785 1, XII | harangozni minden embert. Az angol szívesen elkószált
786 1, XII | megtoldja.~Néha-néha elveszett az egyik fény, s megint újra
787 1, XII | legelőször életében, minő lehet az a nyugalmas éjszaka, minőt
788 1, XII | fogadásképpen lármáznak el egymástól az emberek; s itt, hol a nyájőrző
789 1, XII | módosabb a szegényt, hogy az is megélhessen.~Mint a hullám,
790 1, XII | légben, csalta maga után az embert, s Bowring úr könnyedén
791 1, XII | a dalt, azon helyet, hol az elkezdődött, s ekképp lépésről-lépésre
792 1, XII | lépésről-lépésre hangzatosabb lőn az összemért ének.~Meg-megszakadt
793 1, XII | összemért ének.~Meg-megszakadt az ének, s a hézagokban megszólamlik
794 1, XII | úgy elszomorodott, hogy az ember letörölni vágyik azt
795 1, XII | ember letörölni vágyik azt az égő könyűt, mely a panasz
796 1, XII | oly magasra nyúlt volna az ég, honnét lerimánkodhatná
797 1, XII | jobban-jobban elért hozzá, s az egykedvű angolt megvesztegette
798 1, XII | csöndesen közelíték meg az ébren levő népet.~- Csuda
799 1, XII | leszek koporsóm bezártáig.~Az egyszerű ösztön vezérlé
800 1, XII | vagy ötven emberből állt, s az egészséges hangok érce harangként
801 1, XII | érce harangként kondult meg az angol füleiben, hol a szárazföldnek
802 1, XII | egymás hátán ül már, s midőn az inger kifogyott belőle,
803 1, XII | Legalább is hintón! - mondja az angol.~- Azt tartom egy
804 1, XII | hihetőleg szétugrasztotta volna az egész hangversenyt.~- Páholyokat
805 1, XII | megfizetni.~- Tegye el ön az aranyat; mert ha meghallják,
806 1, XII | kinn felejtik, pedig én az esőtől tartok.~- Miért nem
807 1, XII | lehet látni, - s amely napon az a könyv készen lesz, higgyen
808 1, XII | csak a vigadozók közé, s az őrmester jó szívű tréfával
809 1, XII | gazdátlan paripára, - mondja az őrmester, - fölültetünk
810 1, XII | egy öregasszony, - mert az ütközetig meg nem áll ám
811 1, XII | oda sietünk most, - felel az őrmester, - csak torony
812 1, XII | mert már a határon belül az ellenség.~- Hátha el is
813 1, XII | meghagyják nekünk! - véli az őrmester, a fiúnak keze
814 1, XII | fiúnak keze után nyúlván, mit az önkénytelenül odaengedett
815 1, XII | önkénytelenül odaengedett az öreg huszárnak.~- Nem jó
816 1, XII | jobban tudnám.~- Vesződség az öcsém, - megint csak le
817 1, XII | a földre, - hanem vágja az ember, ahol eléri.~- Aztán
818 1, XII | megsajnálom én is, - mondja rá az őrmester, - éppen most két
819 1, XII | vágtam ketté, hogy amint az egyik fele erre, a másik
820 1, XII | én istenem! - fohászkodik az öregasszony, az utolsó ízig
821 1, XII | fohászkodik az öregasszony, az utolsó ízig hitelt adván
822 1, XII | No, öcsém! - kezdi újra az őrmester, - jer velünk, -
823 1, XII | leszek?~- Öcsém, - mondja az őrmester, - ezzel a tenyérrel
824 1, XII | római pápa a maga kezével az áldást.~- Ne menj, édes
825 1, XII | cselédem, - mondja megint az öregasszony, - hát azért
826 1, XII | meg háborúban?~- Ha csak az a baj, - néném asszony, -
827 1, XII | néném asszony, - véli az őrmester, - nem kell oda
828 1, XII | kedves öcsém! - sopánkodik az öregasszony.~- Csak nem
829 1, XII | bokrétába kössék! - mondja az őrmester. - Na fiú, - csapj
830 1, XII | vagyok.~- Hisz öcsém, nem az urad ökrét akarjuk elvinni -
831 1, XII | várjuk meg, míg kitelik az időm.~- Addig majd az ellenség
832 1, XII | kitelik az időm.~- Addig majd az ellenség is elfogy, öcsém!~-
833 1, XII | azt gondolod öcsém, hogy az ellenséget is előbb elvetjük,
834 1, XII | Öcsém! nem addig van az, hanem meg kell annak halni.~-
835 1, XII | huszárnak lenni, hogy mióta azt az ágyút kitalálták, mindjárt
836 1, XII | elneszezik a huszár elől az ellenséget, aztán nem marad
837 1, XII | marad mit vágni.~- Csak már az ispán úr eleresztene! -
838 1, XII | fiam, - mondja a herceg.~- Az isten is megáldja kegyelmes
839 1, XII | kegyelmes uramat.~Erre a fiú az őrmester markába vágott,
840 1, XII | visszatolván a fiúnak süvegét, mit az levett.~- Talán nincsen! -
841 1, XII | Gondolkozzál fiam, ha valami jutna az eszedbe, - mondja az őrmester
842 1, XII | jutna az eszedbe, - mondja az őrmester bíztatva a fiút, -
843 1, XII | süvegedet öcsém, - mondja az őrmester, - mert ezután
844 1, XII | teszünk a fejedre, melyet még az oltár előtt sem szabad levenni;
845 1, XIII | ácsorog? nem talál dolgot az udvaron? sőt még a nádpálca
846 1, XIII | kezében, pedig a bot abban az időben is megtartotta verekedő
847 1, XIII | verekedő természetét, s az ütés abban az időben sem
848 1, XIII | természetét, s az ütés abban az időben sem volt ajándék,
849 1, XIII | mint a háziállatoknak, hogy az esőt és zivatart megérzi, -
850 1, XIII | szomszédban, melyet még az utolsó cseléd is szívesebben
851 1, XIII | kedves húgomasszony, eljár az idő.~- Érzem, urambátyám,
852 1, XIII | ezelőtt néhány esztendővel még az árkon is átugrottam, most
853 1, XIII | nem szeretem én azt, mikor az ember ilyen nagyon megokosodik.~-
854 1, XIII | okvetetlenül kell hozzá, hogy az ember ne lássa a millió
855 1, XIII | beszélgessünk egyet.~- Jó lesz bíz az! - véli az asszonyság, nem
856 1, XIII | Jó lesz bíz az! - véli az asszonyság, nem tudván,
857 1, XIII | asszonyság, nem tudván, hogy az urabácsi hol akarja a szót
858 1, XIII | ötven esztendős vagyok...~- Az isten éltesse kedves urambátyámat
859 1, XIII | huszonöt esztendővel, hisz mi az a hetvenöt esztendő?...
860 1, XIII | barátokhoz, s ha a guta...~- Az a guta, az a Baltay-nyavalya!... -
861 1, XIII | ha a guta...~- Az a guta, az a Baltay-nyavalya!... -
862 1, XIII | Baltay-nyavalya!... - mondja bánattal az asszony, - az a hirtelen
863 1, XIII | mondja bánattal az asszony, - az a hirtelen harag! néha egy
864 1, XIII | De mikor megharagítják az embert!~- Haragudjanak meg,
865 1, XIII | urambátyám, - okoskodik az asszony, - én is megharagszom;
866 1, XIII | civakodni,... hanem most az egyszer megmondom... hogy
867 1, XIII | így már jó lesz! - mondja az asszony, megmosolyogva az
868 1, XIII | az asszony, megmosolyogva az öreget, kit a vér majd megint
869 1, XIII | húgomasszony, - hanem már most az árát is megkérem ennek az
870 1, XIII | az árát is megkérem ennek az engedelmességnek, - ígérjen
871 1, XIII | mondja Baltay, - hanem ha az ég huszonöt esztendővel
872 1, XIII | Nem feledtem el, - felele az asszony, - vőm csak olyan
873 1, XIII | tartok, urambátyám, - mondja az asszony önérzettel, - lányom
874 1, XIII | meglelhesse.~Egyet nyelt az öreg, hanem mivel agyában
875 1, XIII | egykor jó kezekbe menjen.~Az előbbeni célzások némileg
876 1, XIII | hanem már bocsásson meg az ilyen vasfejű embernek,
877 1, XIII | szem többet lát, - aztán az asszonyok nem mindig látnak
878 1, XIII | esztendeje már, hogy eltemettem az uramat, hanem ha ma csodát
879 1, XIII | ha ma csodát tenne vele az isten, és föltámasztaná;
880 1, XIII | mint volt egykor; - pedig az is Baltay-vér volt, aztán
881 1, XIII | annak sem igen tetszett az, amit nem ő csinált.~Megint
882 1, XIII | csinált.~Megint nagyot nyelt az öreg, - sőt András már át
883 1, XIII | kell tenni mai világban az embert, mert isten úgyse
884 1, XIII | pávák közé kívánkozott.~Az elmondott szavak azon idők
885 1, XIII | vágnék, - ha rágondolok, hogy az apáim és tulajdon szerzeményemet,
886 1, XIII | Urambátyám, - mondja az asszony, letevén varrását
887 1, XIII | hogy én már választottam, s az ellen, remélem, nem lesz
888 1, XIII | Dunay grófot! - mondja az asszony.~András ijedten
889 1, XIII | Baltay, - megmondom, hogy ez az ember...~- Mit akar mondani
890 1, XIII | hogy akár megszalassza az embert!~- No hát nem kiáltok...
891 1, XIII | hanem édes húgomasszony, ez az ember nálam rováson van.~-
892 1, XIII | ember nálam rováson van.~- Az nem tartozik hozzám! - szól
893 1, XIII | hozzám! - szól elhatározottan az asszony.~- Meg akkor sem,
894 1, XIII | de anyai kötelességem az első, s az ellen véteni
895 1, XIII | kötelességem az első, s az ellen véteni nem fogok.~-
896 1, XIII | én Baltay vagyok, - s az a leány Baltay-leány!~-
897 1, XIII | leány Baltay-leány!~- És az én leányom! - mondja a nő,
898 1, XIII | engem is úgy segéljen meg az isten, hogy én pörleni fogok.~-
899 1, XIII | s egy fejbólintás után az udvaron át a lakházba ment
900 1, XIII | ember! - mondja megilletődve az úr, - aztán el tudna kend
901 1, XIII | gondol, - mentegetődzék az úr, - ha meghalt szegény
902 1, XIII | öcsém, nyugosztalja meg az isten, - nem keresem, ki
903 1, XIII | vált el egymástól, mert az engesztelhetlen ember mindenére
904 1, XIII | könnyebben megtörtént, hogy az apa néhány nappal előbb
905 1, XIII | meghalt, s így a fiúnak az isten után nem maradt egyéb
906 1, XIII | port.~- Leváljuk? - mondja az ügyvéd feleletül és kiigazításul
907 1, XIII | végítélet.~- Valde bene! - véli az ügyvéd, - tehát szentencia
908 1, XIII | szentenciázzunk, barátom! - mondja az öreg, - ítélet is jó lesz.~-
909 1, XIII | Praestanter! - kiált az ügyvéd, - denique a jó argumentum
910 1, XIII | csak magnifice domine, - az országgyűlésen vagyok octava
911 1, XIII | Nihil horum! - felel az ügyvéd, - hanem hivatalos
912 1, XIII | miatt sem beszélgethetnék az úton, mert ezek a gazemberek
913 1, XIII | akar, magnifice? - mosolyog az ügyvéd, - tehát én leszek
914 1, XIII | Hoc non pergit! - nevet az ügyvéd, mert akkor én fizetném
915 1, XIII | domine, - én csak megmaradok az emplastrum mellett, és nem
916 1, XIII | a neológusok; - valamint az apothecát sem vertálom magyarul
917 1, XIII | gyógyszertár-nak.~- Bizony pedig az elférne a maga fejében is, -
918 1, XIII | is, - véli Baltay, - mert az nagyon okosan van kigondolva,
919 1, XIII | tesz magnifice domine, mint az a herceg Batthyányi Lajos, -
920 1, XIII | Annak is csak asszony volt az édesanyja, - véli Baltay.~-
921 1, XIII | Oh, Jupiter tonans, - ha az az Ovidius fölkelne, - mit
922 1, XIII | Jupiter tonans, - ha az az Ovidius fölkelne, - mit
923 1, XIII | bizonyosan tudom; pedig az nem tudott ám úgy diákul,
924 1, XIII | tabuláris procurator.~- Jaj, - az az Árpád!... requiescat
925 1, XIII | procurator.~- Jaj, - az az Árpád!... requiescat in
926 1, XIII | testamentumot sem csinált.~- Az igaz, domine, - hanem maradt
927 1, XIII | volna.~Azalatt kopogának az ajtón, melyen belépett a
928 1, XIII | barátját jött látogatni.~Az ügyvéd szobájába ment, s
929 1, XIII | kérdi Baltay a herceget.~- Az országgyűlésről.~- Mi jó
930 1, XIII | 1796-dik évben elvégezzük az országgyűlést, az 1796-dik
931 1, XIII | elvégezzük az országgyűlést, az 1796-dik esztendő a magyar
932 1, XIII | tartá a papírt. Mélyen érzé az igazságot, és midőn ablakából
933 1, XIII | én meg nem aranyozom azt az utat, melyen megindultatok!...
934 1, XIII | András!~A kiáltásra előbb az ügyvéd jött, azután a hajdú.~-
935 1, XIII | sincsen!~- Ember! - kiált az úr - ne mondja kend azt
936 1, XIII | Akkor valahol elhagyta az öcsém, - prókátor barátom.
937 1, XIII | prókátor barátom. Mennyit ér az én pesti házam?~- Félurodalmat.~-
938 1, XIII | mondja Baltay, - megírván az ígéretet, és a prókátor
939 1, XIII(3)| igen ismert dolog volt, és az 1796-diki törvényeknek a
940 1, XIII(3)| vonatkozó része nagyrészben az ő törekvéseinek is köszönhető. ~~~~~~
941 1, XIV | egy kis török lovat vegyen az úrfi alá, kit Baltay ünnepélyesen
942 1, XIV | lónak beállhasson; hanem az volt boldogabb, ki ostorbegyre
943 1, XIV | ostorbegyre került, mert az ostorhegy alig ért a töretlen
944 1, XIV | el nem csöndesedett, míg az úrfi kaláccsal és almával
945 1, XIV | legeltette szemét, kivált ha az úrfi összekapaszkodott valamelyik
946 1, XIV | teremtette, honnét persze az úrfi is hozott mindig valami
947 1, XIV | foltozni valót; mert hiába, az ilyen parasztkölyök nem
948 1, XIV | megfogódzott, s ami gyönge, az csak gyönge, - a posztó
949 1, XIV | imádkozott jól vagy a szabó, elég az hozzá, hogy vagy folttal,
950 1, XIV | fölkéredzkedtek, csakhogy az okos állat nagyon hamar
951 1, XIV | eleinte csak akkor tett, ha az úrfi hátulról rácsapott,
952 1, XIV | bevetődött, szinte megcsodálta az ábcés táblát, mely a falon
953 1, XIV | azoknak nehéz voltáról.~Az úrfi megbámulta a betűket,
954 1, XIV | vakmerősködött megkérdezni az á-t.~Még mindig hű volt
955 1, XIV | á-t.~Még mindig hű volt az emlékezet az á-hoz, s az
956 1, XIV | mindig hű volt az emlékezet az á-hoz, s az úrfi a fiúk
957 1, XIV | az emlékezet az á-hoz, s az úrfi a fiúk közé állt s
958 1, XIV | tudták volna meghatározni az eszmét, de a gyakorlatban
959 1, XIV | parirozgatni.~Minthogy az á szerencsésen sikerült,
960 1, XIV | távol eső betűre mutatott, az n-re, mit az úrfi h bötűnek
961 1, XIV | betűre mutatott, az n-re, mit az úrfi h bötűnek mondott, -
962 1, XIV | amint a tanító hirtelen az úrfira fordítá szemét, a
963 1, XIV | megigazítá a hibát, s minthogy az úrfinak kedve nem fogyott
964 1, XIV | egy kis negyed óra alatt az úrfi megint összebarátkozék
965 1, XIV | gerendán ült és belőlük egyet az úrfi kapott meg.~Így növekedett
966 1, XIV | hogy annyi jó falatért már az istenre is rá lehetne gondolni
967 1, XIV | elkezdte neki magyarázni az istent, hogy már arról is
968 1, XIV | ha már nem hitték eddig az istent, legalább kérdezősködjenek
969 1, XIV | dolgot, és szépen megfogta az értelmezést, míg arról volt
970 1, XIV | míg arról volt szó, hogy az isten minden embernek parancsol.~-
971 1, XIV | bácsi?~- Félünk bizony; mert az ember nem tudja, mikor tesz
972 1, XIV | Aztán András bácsit megveri az isten egy bottal?~- Na,
973 1, XIV | bottal?~- Na, tudja úrfi, - az úristen nem olyan goromba,
974 1, XIV | kérdi:~- Hát gorombaság az, ha valakit megütnek?~-
975 1, XIV | magyarázni, hogy minden a világon az isten adománya, és ha akarja,
976 1, XIV | megint visszaveszi, - mert az övé.~Ez már aztán nagyon
977 1, XIV | Elkérdezte a gyermek, hogy az András bácsi mentéje, annak
978 1, XIV | tajtpipája, dohányzacskója mind az istené?~- Egy szálig! -
979 1, XIV | magasabb tanulmánynak.~- Az én bácsim mentéje is azé?~-
980 1, XIV | minden azé, egy szálig.~- Hát az én fogam, amit tegnap kihúztunk?~-
981 1, XIV | amit tegnap kihúztunk?~- Az nem kell neki! - mondja
982 1, XIV | leszállván a ládáról, nehogy az úrfi még bolondabbat kérdezzen,
983 1, XIV | majd ha ráérek, bejöhet az úrfi megint.~- Csak egyet
984 1, XIV | feleletet, - jegyzi meg az óvatos hajdú.~- Azt mondja
985 1, XIV | bácsi, - hogy miért adott az isten egy embernek keveset,
986 1, XIV | eszéhez akarván mérni, mondja: Az istennek sok dolga van,
987 1, XIV | egyik embernek többet, hogy az más szegénynek adjon, mikor
988 1, XIV | szegénynek adjon, mikor az nagyon rászorul.~A fiú elcsöndesedett,
989 1, XIV | mindene, még a mentegombja is az istené, és nem a bácsié;
990 1, XIV | a kép sem a bácsié, - ez az ablak sem a bácsié!~Baltay
991 1, XIV | gyermek beszédére, minthogy az még tovább is folytatá,
992 1, XIV | a galambkosár a csizmán, az sem a bácsié, - meg ez a
993 1, XIV | rá a gyermek.~- Úgy!... az már más!... - veti utána
994 1, XIV | bácsi mondta, hogy minden az istené, - még a bajuszpödrő
995 1, XIV | gyereket, tehát mire ez az idő bekövetkeznék, jól lesz
996 1, XIV | hajdúnak és nagyon kereste az alkalmat, habár össze kellene
997 1, XIV | András! - szólamlik meg az uraság egy nagy füstöt fújván
998 1, XIV | készséggel a hajdú, mert az ő szívén ma megoldódzott
999 1, XIV | András, - mert a gyermeknek az esze szanaszét jár, aztán
1000 1, XIV | is kérdezte: miért adott az isten egyik embernek többet,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373 |