1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1001 1, XIV | ellágyultsággal, - hogy az istennek sok dolga van,
1002 1, XIV | elegendő esze hozzá, biz az nyakára hág; - jegyzi meg
1003 1, XIV | Hallja kend! - mondja az öregúr, - kend talán meg
1004 1, XIV | összekapaszkodhatik, míg az én birtokomat átéri.~- Akkor
1005 1, XIV | majd aztán hamar megunja az itthon valót, aztán kiebb
1006 1, XIV | Bizony régen nyögöm, hogy az olyan úr, mint ihol az az
1007 1, XIV | hogy az olyan úr, mint ihol az az enyingi herceg, hogy
1008 1, XIV | az olyan úr, mint ihol az az enyingi herceg, hogy az
1009 1, XIV | az enyingi herceg, hogy az úristen áldja meg a porát,
1010 1, XIV | ijedtében veszi le előttük az ember a kalapot, - hanem
1011 1, XIV | ilyen olcsóért tanul, - az én jószágomért is megtanulhat
1012 1, XV | átcsapott a láng, amely az osztrák határokon keresé
1013 1, XV | tagja volt? - Budán vagyunk. Az est homályában nem annyira
1014 1, XV | kitóduló zenehang vezeti el az embert egyik utcától a másikig,
1015 1, XV | tudniillik el bír menni az ablak alatt, hogy a megkezdett
1016 1, XV | már megríkattatta magát az ember, - megvárja a nótának
1017 1, XV | király vendégképpen lakta meg az ős várat, - s összetódult
1018 1, XV | tettek szert; mert már nálunk az a szokás, hogy hegedűszó
1019 1, XV | tudunk búsulni.~Hagyjuk az országgyűlést, mely a nehéz
1020 1, XV | honnét négy alak jött ki az udvarból, és a sötétes utcákon
1021 1, XV | kérdi a két utolsó közül az egyik, - mire számolhatunk?~-
1022 1, XV | Mindent! - ismétli a másik, - az én szabadosaim már fegyverben
1023 1, XV | példának okáért elég az országnak.~- Remélem, hogy
1024 1, XV | alatt a két első megállt az utcán, nem messze egy háztól,
1025 1, XV | bandák egyike hallatá magát.~Az utóbbiak néhány lépésnyiről
1026 1, XV | szintén megállapodának, nehogy az elsőket közellétükkel zavarják,
1027 1, XV | zavarják, s minthogy különben az utca végképpen csöndes volt,
1028 1, XV | zene oly tisztán kihallék az utcára, mintha idehegedülnének.~-
1029 1, XV | panaszos hang! - mondja az első, - ide vagy nagyon
1030 1, XV | uram! - eseng a másik, - az uram szót akképpen hangoztatván,
1031 1, XV | kedvetlenséggel a másik, - azonban az egy perc nem volt szükséges,
1032 1, XV | eleven nóta követé, - hogy az átmenetet nem bírá magának
1033 1, XV | bírá magának megmagyarázni az egyik, hanem a kedves hangok
1034 1, XV | bevárták a nóta végét, valamint az utána következő indulót,
1035 1, XV | oly aprókat lépett, hogy az utolsó hang sem veszett
1036 1, XV | Kérem önöket - mondja az elmerült, - meg tudják emlékükben
1037 1, XV | három.~- Tán ismerik? - lőn az újabb kérdés, mire aztán
1038 1, XV | mire aztán a hátulsók közül az felelt, ki a címet visszautalá,
1039 1, XV | Rákóczi-nótát, - s velem indul meg az egész ország.~- Ámen! -
1040 1, XV | zenét előbb meghallgatták.~Az ég csillagai szolgáltak
1041 1, XV | csillagai szolgáltak mécsül az utcán, az ősz Gellért, mint
1042 1, XV | szolgáltak mécsül az utcán, az ősz Gellért, mint az elmúlt
1043 1, XV | utcán, az ősz Gellért, mint az elmúlt idők oszlopa, eltagadhatlan
1044 1, XV | állt helyén, s minthogy az idő méhében már jelentkezének
1045 1, XV | kínok. Nem volt ember, kit az összetartás vágya nem szólongatott
1046 1, XV | magát.~Hányszor hagyja el az embert a közös gond nyűge,
1047 1, XV | közönséges ember legyen, s az ünnepélyes merev arcok helyett
1048 1, XV | kéri meg árát annak, hogy az alatta elmenő fölött néhány
1049 1, XV | hallgató zavartalan élvezé az utolsó hangig, s a sétálók
1050 1, XV | vár felé akképpen, hogy az uralkodóval Dunay gróf ment,
1051 1, XV | kinek karjába fonódék, - az újoncokat meg fogják-e ajánlani
1052 1, XV | újoncokat meg fogják-e ajánlani az országgyűlésen?~- Azon nem
1053 1, XV | kedélynek éppen úgy megvan az ő hullámzása, mint a tengernek.~-
1054 1, XV | Annál régebben ismerem én, s az én tapasztalásom rendelkezésre
1055 1, XV | Rákóczi-nótát, - s velünk indul meg az egész ország.~- S önnek
1056 1, XV | mondja a nádor, - de ha az áldozat árát is megkérik? -
1057 1, XV | Dunaynak mondá:~- Tehát mi lesz az indítvány?~- A nyelv ügye,
1058 1, XV | volt Holvagy Pista, kit az újoncok tanítására rendelének.~
1059 1, XVI | Lóhalálnak" hívtak: mert ha az égből hullott áldás minden
1060 1, XVI | mint egy kis zápor ezt az utat, úgy könnyebben boldogulnánk,
1061 1, XVI | könnyebben boldogulnánk, mint az a két ló, mely egy vásott
1062 1, XVI | véli a kocsiban ülők közül az öregebb.~- Pedig itt hálunk, -
1063 1, XVI | mozdít.~Erre kiszálltak az urak a kocsiból, s amint
1064 1, XVI | kilépnek, jól látjuk, hogy az egyik fiatal katonatiszt,
1065 1, XVI | cselekedvén a fiú is, hogy az apának segítsen.~- Hát ezeket
1066 1, XVI | elbeszélgetett vele, anélkül, hogy az ismeretlennek alkalmat engedett
1067 1, XVI | engedett volna arra, hogy az nevét is megkérdezhesse,
1068 1, XVI | a mélyedésbe, s mielőtt az utasok észrevennék, már
1069 1, XVI | tessék fáradni! - mondja az öregebb utas olyanformán,
1070 1, XVI | csakugyan nem bánta, hogy az ismeretlen jó úr nem röstellt
1071 1, XVI | úri gráciáját! - mondja az öregebb utazó, igyekezvén
1072 1, XVI | menj csak fiam, - mondja az úr, - ott aztán takaríts
1073 1, XVI | hajlékomat nem vetik meg az urak, egy éjszakára megférünk
1074 1, XVI | méltóztatik lakni? - kérdi az öreg a grófot.~- Most itt
1075 1, XVI | mondja: Rettentő rossz az út.~- Az bizony nem jó, -
1076 1, XVI | Rettentő rossz az út.~- Az bizony nem jó, - mondja
1077 1, XVI | lépést megy, példának okáért az enyémek; de mi tagadás benne,
1078 1, XVI | csodálkozik a gróf, egyszersmint az öregre nézvén, mondja: Bizony
1079 1, XVI | véli a másik, - hanem az isten akárhová tegyen, ha
1080 1, XVI | aztán elunja ám hallgatni az ember, ha ugyanazt az egy
1081 1, XVI | hallgatni az ember, ha ugyanazt az egy szót egyszerre nyolc
1082 1, XVI | elhinni, hogy maholnap ráolvas az ember a falatjára, - már
1083 1, XVI | fiamnak, ha még megbírjuk az árát.~- Majd segítek választani, -
1084 1, XVI | kérdezkedik a másik.~- Az már nagy szégyen volna! -
1085 1, XVI | hintaját egy hajdú kíséri be az urasági kapun.~- Megállj,
1086 1, XVI | tekintetes úr a hajdút, az kísért ide.~- Mit cselekedett
1087 1, XVI | ez a boldogtalan? - kérdi az öregúr a hajdút.~- Semmit,
1088 1, XVI | hallottam is. Vakaródzik az öreg, - nojsz szép parádéval
1089 1, XVI | tessék besétálni! - mondja az előbbeni hajdú, kinek a
1090 1, XVI | Induljunk hát! - mondja az öreg, egyszersmind a gróf
1091 1, XVI | vendéglátás miatt el is feledtek az előbbeni úr után kérdezősködni.
1092 1, XVI | példányait.~Alig leptek az istállóba, az előbbeni urat
1093 1, XVI | Alig leptek az istállóba, az előbbeni urat megint ott
1094 1, XVI | semmit sem kételkedtek, hogy az illető valamely urasági
1095 1, XVI | voltak szűkmarkúak, s míg az apa egy pár kocsis lovat
1096 1, XVI | Sándor fiam! - mondja az apa - ezek aztán nem felejtenék
1097 1, XVI | ezek aztán nem felejtenék az embert a sárban.~- Nem is
1098 1, XVI | ne is vegyük meg; mert ha az árukat megmondják, kiesik
1099 1, XVI | árukat megmondják, kiesik az ember a dolmányából.~- Aztán
1100 1, XVI | Bíz ezek szépek, - véli az öreg, - ha valaha az udvaromban
1101 1, XVI | véli az öreg, - ha valaha az udvaromban felejtenék, -
1102 1, XVI | ostoroznám ki őket! - végzi be az öreg a szót, mert a hajdú
1103 1, XVI | rekommendáljuk! - mondja az öreg a még mindig nem ösmert
1104 1, XVI | beszédet a lovakról, mi az öregnek kedvenc tárgya lőn,
1105 1, XVI | midőn a kapuhoz értek, s az öreg ismét barátságosan
1106 1, XVI | nagy teremig.~- Jó lesz bíz az, - hagyá helybe az öreg -
1107 1, XVI | lesz bíz az, - hagyá helybe az öreg - egyszersmind, rogo
1108 1, XVI | mint magamat!~- Hozzá lehet az eszéhez férni?~- Miképpen
1109 1, XVI | méltóztatik tudni, - hogy az ilyen nagy urak nem szorultak
1110 1, XVI | nagy urak nem szorultak az észre, pénzük van elég, -
1111 1, XVI | embert is teremtett volna az isten.~- Tessék megnyugodni, -
1112 1, XVI | ilyen grófnak korán megjönne az esze, aztán állna elejbénk,
1113 1, XVI | milyen szívesen követné az apróbb nemes az olyan embert,
1114 1, XVI | követné az apróbb nemes az olyan embert, kinek a vagyona
1115 1, XVI | jóval, mint a mienk, aztán az esze után is egy fejjel
1116 1, XVI | után, - pedig ha én kezdem az ilyen dolgot, rám fogták
1117 1, XVI | ezelőtt a birkától úgy félt az ember, mint a tűztől, -
1118 1, XVI | pedig most - hallom, hogy az enyingi herceg olyan csomó
1119 1, XVI | csak maga kárával tanul az ember nagy későn, uram;
1120 1, XVI | hozzászoktunk a vezetőhöz? - s az lenne a jó szerencse, ha
1121 1, XVI | gróf némileg előreereszté az öreget, ki midőn az ajtóhoz
1122 1, XVI | előreereszté az öreget, ki midőn az ajtóhoz ért, ismét megfordult
1123 1, XVI | vagyok.~- Ugyan úgy-e? - szól az öreg - tán uraságod valami
1124 1, XVI | pedig úgy helyezkedének el az asztalnál, hogy a legfelső
1125 1, XVI | legfelső hely üres volt, mintha az a háziúré lenne, aztán az
1126 1, XVI | az a háziúré lenne, aztán az öreg Kisfaludy szemközt
1127 1, XVI | apja mellé, s így költék el az estebédet hárman, hiába
1128 1, XVI | vendégek a grófot, minthogy az - állítólag - megbetegedett.~
1129 1, XVI | őket beszéddel tartsa, de az öreg Kisfaludy mindig a
1130 1, XVI | baja a grófnak, - s amint az főfájást, meghűlést emlegetett,
1131 1, XVI | vendégszobák felé, hogy az út fáradalmait kinyugodják.~-
1132 1, XVI | éjszakát kívánunk! - mondja az öreg.~- Hasonlóképpen kívánom! -
1133 1, XVI | mondja a gróf is, és betevé az ajtót, hogy szobáiba vonuljon;
1134 1, XVI | vonuljon; de alig teszi be az ajtót, kocsirobogást hall,
1135 1, XVI | nyakába esvén, minthogy az kiterjesztett karokkal egészen
1136 1, XVI | a kiszállónak okvetlenül az ölelésbe kellett lépni.~
1137 1, XVI | tetted volna; mert hej! az a szép menyecske nagyon
1138 1, XVI | messziről haza tudja hívni az embert.~- Feleségem meg
1139 1, XVI | elhelyezék a termek egyikében, az őszülő idő miatt fölszított
1140 1, XVI | egész nyugalommal várva az ifjú vendéget, mit akarna
1141 1, XVI | közbeszólna; de Csobánc, az árpádvérű Gyulafiak, most
1142 1, XVI | árpádvérű Gyulafiak, most az Eszterházy hercegek romokban
1143 1, XVI | sétálva, naponta bámulta az órai távolságból elébe kékellő
1144 1, XVI | szinte meg akará rövidíteni az időt, mi alatt a hang hozzája
1145 1, XVI | érne, - s nagy szemeivel az olvasóra bámult, mintha
1146 1, XVI | is~Ott kelt e bus esetre.~Az ifjúnak édes hangjában lángfolyammá
1147 1, XVI | hangjában lángfolyammá lőn az elmondott néhány versszak,
1148 1, XVI | megkezdődék, egymásból folyt az eddig nem ösmert eszmebőség,
1149 1, XVI | még senki sem hallott.~Ha az isten szerencsét ád~Visszahozom
1150 1, XVI | hullám ragadni kezdé már az elbűvölt lelket, a bűvölet
1151 1, XVI | ereje minden ízben megragad az oly könnyen lelkesülő férfit, -
1152 1, XVI | inkább kigombolni, hogy mire az olvasmány feléhez érne el
1153 1, XVI | hasztalan rajzolák le; mert az olvasmány képei megnépesedének
1154 1, XVI | mintha meg kellene állapodnia az élvben, hogyha álom, - ne
1155 1, XVI | Festetics fölugrott, s kezeit az ifjú vendég vállára téve,
1156 1, XVI | egy véleményen! - mondja az ifjú gróf.~- Én és te? -
1157 1, XVI | egy hete nyújtá át nekem az egész kis iratcsomót, hogy
1158 1, XVI | mint magára a hercegre, ki az egészhez oly véletlenül
1159 1, XVI | ezredesét, ki nem késett nekik az egész intézetet végig mutatni,
1160 1, XVI | mindent kívántak látni, az egyes szobákba is benyitottak,
1161 1, XVI | Tasso fordításában lelék az ifjút.~Ez becsület volt
1162 1, XVI | Ebben magyar a szó, a tárgy, az emberek, az észjárás és
1163 1, XVI | szó, a tárgy, az emberek, az észjárás és minden, minek
1164 1, XVI | Ez tündér tükör, melyben az alakok oly hűk, hogy sem
1165 1, XVI | Kisfaludy Sándor - mondja az elbeszélő.~Nagyot hátrált
1166 1, XVI | kaparászván felborzolt haját, az ifjú gróf elébe állva mondja:~-
1167 1, XVI | állva mondja:~- Láttad azt az embert?~- Sajnálom, de nem
1168 1, XVI | Festetics nagy lélegzettel, - ez az ember itt van a házamban
1169 1, XVI | ember itt van a házamban az apjával.~- Lehetetlen!~-
1170 1, XVI | egy kis tréfát! Erre leült az íróasztalhoz, rövid levelet
1171 1, XVI | valamit, meghagyá, hogy az még ez éjjel teljesítve
1172 1, XVI | töltött át még néhány órát az éjben.~Másnap tekintetes
1173 1, XVI | korábban a háziúr, ki már az udvaron sétált, hogy Kisfaludy
1174 1, XVI | kapsz, édes fiam, - mondja az apa a fiának, - nem csak
1175 1, XVI | alkalma akadt szóba keveredni az ifjú Kisfaludyval, - ki
1176 1, XVI | minthogy minden a kocsin volt, az öregúr egy kis borravalót
1177 1, XVI | Magunkat rekommendáljuk!~Az elmúlt éjszakán át egy kis
1178 1, XVI | váromladékok úgy elsötétedtek az utasok előtt, hogy ha fölárkolt
1179 1, XVI | hallgatni, megszólamlik az öregúr is.~- Jancsi! ne
1180 1, XVI | szónak; - hanem vágj rá az ostorral.~- Hiában ütöm
1181 1, XVI | rajtuk olyan helyet, hol az ostor nem lett volna, ha
1182 1, XVI | keszthelyi ménesből, - tréfála az öreg, - hátha a kocsisok
1183 1, XVI | lett volna uram, kivált az a két kocsis ló, meg az
1184 1, XVI | az a két kocsis ló, meg az a paripa, mi a tens uraknak
1185 1, XVI | megtetszett, csak hogy azokat még az éjjel elvezették az istállóból,
1186 1, XVI | még az éjjel elvezették az istállóból, nem tudom, hogy
1187 1, XVI | No, ne félj, - mondja az úr, - nem vezették Sümegre, -
1188 1, XVI | zörejre kijött egy tehenes az istállóból, lámpással világítván
1189 1, XVI | Micsoda lovak? - kérdi az öregúr.~- Nem tudom én,
1190 1, XVI | őket, azt mondja Sándor az apjának.~- Édesapám! - ezek
1191 1, XVI | mondja a tehenes, - és az urak bementek a szobába,
1192 1, XVI | hol már égett a gyertya, s az asztal közepén nyugvék a
1193 1, XVI | közepén nyugvék a levél:~Az úrnak~Tekintetes, nemes,
1194 1, XVI | mondani, hogy ha valaki az udvarán feledné e lovakat,
1195 1, XVI | György~- Te Sándor! - mondja az öreg, fiához fordulva -
1196 1, XVI | vissza nem küldöm, - mondja az apa, - hanem hallod-e, Sándor, -
1197 1, XVI | mégis bolond ember!~Így ért az ember az igazságcsináláshoz!~~
1198 1, XVI | ember!~Így ért az ember az igazságcsináláshoz!~~
1199 1, XVII | gyűlés 1796-ban.~Talán abban az időben Magyarországban egy
1200 1, XVII | mit a mai világban mind az újságíróra fognak, mintha
1201 1, XVII | mikor Debrecennél kikötne az angol flotta.~Hanem hogy
1202 1, XVII | flotta.~Hanem hogy abban az időben legalább mindent
1203 1, XVII | legalább mindent elhittek, az igaz, - míg ma már azt sem
1204 1, XVII | állítja körömszakadtáig, hogy az a huncut újságíró pénzért
1205 1, XVII | legalább ne fogd másra, hogy az helyetted is fizet.~Na,
1206 1, XVII | megyében, hogy hátha betör az ellenség, kinek ugyan nincsen
1207 1, XVII | némely ember azt mondja, bár az volna, - legalább némely
1208 1, XVII | ugatna is egyet. Hanem bezzeg az - ágyú!~Istenem, ha B...
1209 1, XVII | János hazánkfia abban az időben él vala, megvigasztalhatá
1210 1, XVII | megvigasztalhatá őket, mint az egyszerieket (tetszik tudni?),
1211 1, XVII | tudni?), hogy mit félnek az ágyútól? hisz az ágyú nem
1212 1, XVII | félnek az ágyútól? hisz az ágyú nem egyéb, mint egy -
1213 1, XVII | puska! Ezt nem tudták ám az emberek, csak azt hallották,
1214 1, XVII | ember talpon volt, csakhogy az ellenség elé menni kevésnek
1215 1, XVII | menekülők, elterjesztvén azt az egész vármegyében, hol éppen
1216 1, XVII | nadrágot és dolmányt, hogy az embert paraszt-formájából
1217 1, XVII | arató, kit egy éjszakán az aratók közt fektében éppen
1218 1, XVII | szélére, hanem várni kellett az ellenséget, ha már úgy van
1219 1, XVII | megyei közönséget, hogy az aggasztó körülmények közt
1220 1, XVII | adogatá a leveleket a fő-, az meg a vice és még vicébb
1221 1, XVII | olvassák el fönnszóval, levén az irgalomért és felebaráti
1222 1, XVII | intézkedik segedelemről, s az ő példáján indult meg száz
1223 1, XVII | indult meg száz más, - tehát az első órában az éhezőkről
1224 1, XVII | tehát az első órában az éhezőkről lőn gondoskodva,
1225 1, XVII | tartotta volna föl valaki az ujját, hogy szólni akar,
1226 1, XVII | emelgette senki, hanem dugta az asztal alá, nehogy bolondjában
1227 1, XVII | alá, nehogy bolondjában az asztalon hagyván, feledtében
1228 1, XVII | ki aztán elolvasta, hanem az olvasás alatt fehérebb lett,
1229 1, XVII | alatt fehérebb lett, mint az a papír, melyre ez a dolog
1230 1, XVII | annyira kihozá sodrából az elnöklő viceispánt, hogy
1231 1, XVII | mesterségemnél fogva tudom, hogy az ellenséget nem azért nevezték
1232 1, XVII | barátunk, - hanem mivel nem az.~- De nem ám! - kiált ki
1233 1, XVII | hang a sarokból.~- Mi itt az ország szélen voltaképpen
1234 1, XVII | ország szélen voltaképpen az ellenség torkában vagyunk,
1235 1, XVII | kimondom, hogy a nép sorsát az ellenség vak dühének kitenni
1236 1, XVII | dühének kitenni nem merném.~Az alispán megrántotta a gróf
1237 1, XVII | megrántotta a gróf mentéjét az asztal alatt; félvén, hogy
1238 1, XVII | furcsa zavarba jött, mit az egész megyei közönség észrevett,
1239 1, XVII | megrémült a kimondott szótól, s az volt a legszerencsésebb,
1240 1, XVII | gyűlés után kocsijához ment, az egykori csúszómászókból
1241 1, XVII | egykori csúszómászókból az utolsó is elmaradt, s minden
1242 1, XVII | iparkodék magát megnyugtatni, az sehogysem sikerült.~Nem
1243 1, XVII | székvárosból útnak indult az, amit nem várt, de mitől
1244 1, XVII | Nyugtalan éjszakáit megrövidíté az elkeseredés, mi okból reggel
1245 1, XVII | mondá:~- Méltóságos uram, az a két úr nem akar várni, -
1246 1, XVII | kiált a gróf.~Erre megnyílt az ajtó, s két fényes öltözetű
1247 1, XVII | nevüket és rangjukat, aztán az egyik tisztán érthetőleg
1248 1, XVII | grófnak főbb tisztei, kik még az éj folytán értesültek az
1249 1, XVII | az éj folytán értesültek az illetők megérkezéséről.~
1250 2, I | ami kis tudomány még abban az időben, a "Kis tükör" engedelméből
1251 2, I | lecsapolják, mert hiába, az emberek nem igen isszák;
1252 2, I | elmérte volna már egymaga.~Az erdő nyílásokban itt-ott
1253 2, I | teknőfaragó oláh cigányt látott az ember, a hintóban utazó
1254 2, I | a zsidó pedig mindenütt az erdőszélen csúszott, mászott;
1255 2, I | kanászt csak segítette volna.~Az út olyan volt, minő nálunk
1256 2, I | széltében vagy hosszában, az mindegy, - ez ha a Balaton
1257 2, I | elcsavaroghatott volna az úton, hogy három napig mindig
1258 2, I | Milyen szerencse, hogy az a Keszthely a vízparton
1259 2, I | indulni hazulról.~Ebben az időben határozta el gróf
1260 2, I | akar szolgáltatni, utaljuk az Istenben boldogult Sükei
1261 2, I | a nép szava isten szava: az ezt is okvetetlenül el fogja
1262 2, I | csináltatott volna korcsmát "Az utolsó garashoz" és csupa
1263 2, I | néha egy emberen húzták meg az egész napi bért.~Persze,
1264 2, I | hidat csináltatni.~Ebben az időben élt gróf Festetics
1265 2, I | elhagyatva mindazoktól, kik az embert akkor látják csak
1266 2, I | Dunayt és Baltayt, csakhogy az utóbbiak mindig tudták,
1267 2, I | hanem a négy ló, még pedig az is váltva, - tehát "kocsis
1268 2, I | folytán - hogy ütött ki az idei jövödelem?~- Jó termés
1269 2, I | amire hasznukat vehetem, az a haszon.~- Tehát nem érdekel
1270 2, I | rovást, aztán ott hagyjuk el az esztendőt, ahol érjük.~-
1271 2, I | van szükségünk.~- Hajsz, az enyémek sem éppen bolondok.~-
1272 2, I | kívánhatja egyik is, hogy az asztalon ringassam!~- Nem
1273 2, I | Meg van már építve?~- Az épületanyagok össze vannak
1274 2, I | kíváncsi vagy tudni, hogy az emberek mik beszélnek, menj
1275 2, I | kisebbre, vagy nagyobbra, az a te dolgod; - de azt hiszem,
1276 2, I | vévén föl a sarokból.~- Hát az micsoda?~- Kutyatej.~- Mire
1277 2, I | vele, - ugyan nem indítanád az intézetet először is én
1278 2, I | szabtad a helyet.~- Én meg az ellenkezőtől félek.~- Majd
1279 2, I | ki.~Keszthely környékén az ács és kőműves legényeknek,
1280 2, I | népség szájtátva bámulta meg az anyaghalmazt, és addig adták-vették
1281 2, I | adták-vették a szót, míg az egyik aztán abban állapodott
1282 2, I | kendtek, - látom én már, hogy az egész várost körülkerítteti
1283 2, I | földialmára akarja fogni az egész várost.~- De majd
1284 2, I | mi orrunkra kötik - véli az első.~- Tudom én már mi
1285 2, I | hallgatom kelmeteket, - mondja az egyetlen egy ellenfél, -
1286 2, I | kik észre sem vették, hogy az összehalmozott kövek közt
1287 2, I | hallgatja őket, s midőn az előbbeni után elmentek,
1288 2, I | előbbeni után elmentek, az építőmester felé sietett.
1289 2, I | építőmester felé sietett. Az építőmester ekképp szóla:~-
1290 2, I | építőmester ekképp szóla:~- Már az alapokat kiástuk méltóságos
1291 2, I | Kifeledtem valamit? - kérdi az építőmester a grófot.~-
1292 2, I | embert, igenis, - pedig az egész gondolkodást azokra
1293 2, I | végképpen uralkodni magán.~Az építőmester nem akadékoskodék,
1294 2, I | a gróf meglőn nyugtatva az iránt, hogy a paraszt fiúk,
1295 2, I | Keszthely környéke még abban az időben egy nagy legelő volt
1296 2, I | megkezdett út jelöli, mert az utazónak kényére és kedvére
1297 2, I | válik.~Ez időben szüntelen az építvények körül csúszván-mászván, -
1298 2, I | fiatalember gyalog jött az úton, s minthogy a leszaladást
1299 2, I | mulatságosnak találták, már egészen az országúton voltak, midőn
1300 2, I | Mikor lesz már készen az intézet? - kérdi az egyik.~-
1301 2, I | készen az intézet? - kérdi az egyik.~- Még az idén oskolázni
1302 2, I | kérdi az egyik.~- Még az idén oskolázni akarnak benne?~-
1303 2, I | Szántani, vetni!~- Azt az apám bérese is tud! - mondja
1304 2, I | bérese is tud! - mondja az első, - ha nem tudna, bizonyosan
1305 2, I | ez nem nagy kár, ha tudja az ember, igenis, - véli a
1306 2, I | egészségben, igenis, - csakhogy az ifiúrnak édes papája sem
1307 2, I | lódoktorért.~- Többet tud az én apám, mint hat lódoktor.~-
1308 2, I | hat lódoktor.~- Na lássa az úrfi, milyen szerencsés
1309 2, I | úrfi, milyen szerencsés az édes papája, hogy hat lódoktornál
1310 2, I | lódoktornál többet tanult, hát az ifiúr mért nem tanulhatna
1311 2, I | majd a praxis megtanítja az embert.~- Juj, - de sok
1312 2, I | ökre és lova lesz akkor az édes papának, igenis! -
1313 2, I | Egyéb baj nincs?~- Ha az én bajomat gondolja, édes
1314 2, I | tiszttartó.~- Hát legyen az ifiúr másnak a tiszttartója.~-
1315 2, I | Maga fogad meg? - nevet az ifjú.~- Azaz, hogy megfogadnám
1316 2, I | is tudnék hozni, - mondja az ifjú fölkapaszkodván a kocsira,
1317 2, I | gróftól, ki gyalog maradt az úton, s így míg hazaért,
1318 2, I | gondolkozni azon, hogy nem elég az intézet, kénytelen lesz
1319 2, I | pénzen fogadni embert, ki az első leckéket meghallgassa;
1320 2, I | kőhalmazhoz ért, azt mondja az építőmesternek:~- Barátom,
1321 2, I | építőmesternek:~- Barátom, az épületek mind emeletesek
1322 2, I | saját költségemen tartom.~Az építőmester bámulva állt
1323 2, I | meg sem gondolván, hogy az építőmester még mindig egy
1324 2, I | Majd elfeledők, hogy az építőmester még mindig egy
1325 2, I | akkor ébredt föl, s minthogy az öregúr nagyon rostálgatá
1326 2, I | rostálgatá a dolgot, utóbb az építőmester is vérszemet
1327 2, I | csakugyan elmegy ennek a grófnak az esze!~Mire Baltay ráadásul
1328 2, I | ráadásul mondja:~- Hallja az úr, a számból vette ki a
1329 2, II | magyar szó; tehát ne küzdjünk az auktoritások ellen. Persze,
1330 2, II | ellen. Persze, hogy abban az időben sem újság nem volt,
1331 2, II | kurrens"-ben sétálták meg az országot.~Bizony furcsa
1332 2, II | országot.~Bizony furcsa dolog az az írott betű, milyen nagyot
1333 2, II | Bizony furcsa dolog az az írott betű, milyen nagyot
1334 2, II | milyen nagyot csudálkozott az az ember, ki a legelső levelet
1335 2, II | milyen nagyot csudálkozott az az ember, ki a legelső levelet
1336 2, II | káromkodás is volt.~Bíz abban az időben csak némely helységekben
1337 2, II | helységekben tanították az írást és olvasást, ha tudniillik
1338 2, II | rajt legyen, de a tanító úr az ifjúsággal a káposztáskertben
1339 2, II | tudtára mindenkinek, hogy az öregebb és ifjabb Baltay
1340 2, II | táblai prokurátor úrnál az Úri utcában, 10-dik számú
1341 2, II | fenyegetés valósulni kezd, s még az sem nyugtatá meg, hogy a
1342 2, II | pört nem lelik, mert nem az utolsó dolog, mit elvesztettek,
1343 2, II | elvesztettek, s nem lenne ez az első eset, hogy valaki megtalálja.~
1344 2, II | valaki megtalálja.~Fölkelt, az ablakhoz lépett, honnét
1345 2, II | nagyokat rikogatván, mikor az apa és anya feléje integettek
1346 2, II | akkorig nem tudta, hogy az öreg Baltay épp ő miatta
1347 2, II | s a türelmes állat most az egyszer foga közé harapta
1348 2, II | becsavarodott, s minthogy az udvarbeli kutyák a hívatlan
1349 2, II | a kertbe, s önvédelemből az utána rohanó kutyák után
1350 2, II | alá vették addig is, míg az orvos megérkeznék, és hogy
1351 2, II | asszonynak mindig megadta az illő tiszteletet, de sőt
1352 2, II | a gyerek, - hol megy ki az embernek a lelke?~- Azt
1353 2, II | annyit tudnak, mint ő; s az egészben annyit mervén állítani,
1354 2, II | mervén állítani, hogy tán az embernek száján mégis legkönnyebben
1355 2, II | dacára nyugodtabb lőn, sőt az orvosi bánásmódot is állhatatosabban
1356 2, II | tűrte, - következésképpen az ágyat is elhagynia szorosan
1357 2, II | rettenetesen unta magát az ágyban, hacsak nem tartották
1358 2, II | szakasz után a gróf elhagyja az olvasást, megígérvén egyszersmind,
1359 2, II | oly nagy lélegzetet vőn.~- Az volna a legkisebb baj, méltóságos
1360 2, II | bocsásson meg neki a jó isten, - az pedig ami nagyságos urunk.~-
1361 2, II | úgy tudom, mintha ma állna az udvaron, mikor méltóságos
1362 2, II | Itt megállt egy kissé az öreg, s mikor már kinyugodott,
1363 2, II | gróf.~- ...Nohát akkor volt az méltóságos uram, hogy én
1364 2, II | méltóságos uram, hogy én az urak háta mögött álltam,
1365 2, II | mögött álltam, már mint az a cselédhez illik, - hát
1366 2, II | illik, - hát akkor, hogy az öregúr úgy fölvette a szót,
1367 2, II | pedig ugyancsak hangosan: Ez az ember nem magyar ember!~-
1368 2, II | nem ivott egy-két csöppöt az urak egészségére abból a
1369 2, II | ember így tesz; de ha már az öregnek ilyen a bogara! -
1370 2, II | aztán, méltóságos uram, az ördögnek is kell olykor
1371 2, II | utat közletni6 kell. Aztán az a mi jó urunk nem enged
1372 2, II | enged el semmit, kivált az ifjabb uraknak; mert mondja,
1373 2, II | tart ám a dolog.~- Nos?~- Az a baja a dolognak, megtisztelem
1374 2, II | méltóságodat, hogy mikor az úrfi még élt, szerette volna
1375 2, II | még élt, szerette volna az öregúr, hogy ehen e, a méltóságos
1376 2, II | vette volna el; - de ha már az nem lehetne, legalább megígértette
1377 2, II | nőmet!~A végszónál megnyílt az ajtó, az öregasszony hozta
1378 2, II | végszónál megnyílt az ajtó, az öregasszony hozta a "kurrenst",
1379 2, II | grófnak elolvasás végett, mit az rögtön el is olvasott.~-
1380 2, II | a gróf, magához ölelvén az asszonyt.~- Tehát mi lesz
1381 2, II | asszonyt.~- Tehát mi lesz az elveszett pörből?~- Ha meglelik,
1382 2, II | teendőm van, mint a pör.~- S az nem nyugtalanítja édes fiamat?~-
1383 2, II | mit csinálna akkor?~- Nem az csinálna, méltóságos gróf,
1384 2, II | rovást.~- De mit mondana az öreg?~- Csak azt, hogy:
1385 2, II | Bár mondaná! - sóhajt fel az asszony.~- De mondja ám! -
1386 2, II | hogyne mondaná, hisz az a nyavalyája, hogy hirtelen
1387 2, II | békételenkedni kezdett s a gróf leült az ágy mellé, hogy megint fölolvasson
1388 2, II | megint fölolvasson neki, mit az esenkedve várt már, - de
1389 2, II | Méltóságos uram, - súgja az öreg,... - A mi urunk ebből
1390 2, II | a kurrenst.~- Rajta van az írás? - könyörgöm átossággal.~-
1391 2, II | Magam írtam rá, - válaszol az asszonyság - nézze bíró
1392 2, III | III.~Jó az öreg a háznál.~A kutyák
1393 2, III | hazahozni, de már késő; mert az öreg most oldózkodik ki
1394 2, III | heveredett, oldalba rúg, mire az kínosan vonítva ment el
1395 2, III | száját is nyitva feledte, meg az ólat is, és a kis malacok
1396 2, III | amiért rákiált Baltay, hogy az ólajtót is csukja be, meg
1397 2, III | Midőn a szobaajtóhoz ért, az őt követő cselédhez mintegy
1398 2, III | hogy ha isten ő nagyságát az árnyékvilágból elszólítaná...~-
1399 2, III | Szólítsa ki kendet! - dörmögé az öreg, semmi kedve sem levén
1400 2, III | közbeszólásán, hanem elmondá az egész köszöntést, s midőn
1401 2, III | mennyei koronát kívánná, az öregúr záradékul mondja:~-
1402 2, III | Na, András, - mondja az öreg, - itt hozom a tanító
1403 2, III | negyedik gombócnál még meglátja az ötödiket.~- Jól van, jól -
1404 2, III | Jól van, jól - ellenkezik az öreg - hisz nem szárazdajkának
1405 2, III | győzzön neki felelni; mert az a fiú még azt is megkérdi
1406 2, III | vezette, maga pedig kiment az erkélyre, hogy a gyereket
1407 2, III | békételenkedve kérdi:~- Hol lehet az a gyerek, András?~- Csak
1408 2, III | megint a tanítóhoz küldte azt az gyereket.~- Bár ott volna! -
1409 2, III | Leesett a szamárról?~- Bíz az úgy volt.~- Kificamodott
1410 2, III | egyszersmind szemközt nézvén az úrral, hogy arcán a nyugalmat
1411 2, III | elég ennyi baj?~- Ha csak az ő baja volna a baj, akár
1412 2, III | mi lehetne nagyobb baj?~- Az, hogy nem itthon esett le,
1413 2, III | is fekszik itthon.~- Ez az a nagy baj? - mondja nyugalommal
1414 2, III | baj? - mondja nyugalommal az úr, - adja kend ide a nádpálcámat.~-
1415 2, III | a kertbe, ott leejtette az úrfit, az a lábát ficamította
1416 2, III | ott leejtette az úrfit, az a lábát ficamította ki,
1417 2, III | elmondván mindent, hogy az úr szóba ne kaphasson, azután
1418 2, III | azt mondja: - eddig van!~Az úr hihetőleg megértett mindent,
1419 2, III | várakozásban volt, mint az inas, mikor eltörött kezében
1420 2, III | Hát ezt is megadta érnem az isten! - sóhajt föl Baltay
1421 2, III | látta, hogy felhős ugyan az ég, de még sem üt le.~-
1422 2, III | gyerekből? - kérdi nagy bánattal az úr Andrást.~- Az lesz, hogy
1423 2, III | bánattal az úr Andrást.~- Az lesz, hogy még ma meghozzuk,
1424 2, III | elemésztették? - szólt indulattal az úr.~- Nagyságos uram, -
1425 2, III | legalább ne mondja nekem, az isten áldja meg; mert tudja,
1426 2, III | Baltay - hanem bocsásson meg az isten, ha mondom, hogy ez
1427 2, III | isten, ha mondom, hogy ez az egyik lemaradhatott volna
1428 2, III | jobb dajkája mint én, - az öreg nagyságos asszony,
1429 2, III | gyerekét is szívesen kilökné az ember, hát még a másét!~-
1430 2, III | eszembe jutott ám, hogy ennek az embernek én faragtam meg
1431 2, III | nem közönséges ember lehet az, ki gyöngéden bírja ápolni
1432 2, III | mondja tovább, lefaragván az egyik vonást, - hanem kettő
1433 2, III | aztán egy könyvért még az apja kardját is elcseréli.~
1434 2, III | András, mert látta, hogy az ifjú nem tartja fönn az
1435 2, III | az ifjú nem tartja fönn az orrát, hanem megtalálja
1436 2, III | a világot, onnét persze az egész világ kicsiny, egy-egy
1437 2, III | torony is. Erre tanítsa az úrfit, hogy ő is legalulról
1438 2, III | érzelem, mely vérvegyületében az igaztalanságot nem tűrte
1439 2, III | melyben a rovások álltak.~Már az ő szeme megszokta a körülnézést;
1440 2, III | megtalálta a rovást, melyről az öreg előbb egy rovást lefaragott.~
1441 2, III | előbb egy rovást lefaragott.~Az öreg az ablak világosságához
1442 2, III | rovást lefaragott.~Az öreg az ablak világosságához tartá
1443 2, IV | tudnánk, mennyit bírhatunk el.~Az ingatag nád fölött elröpül
1444 2, IV | erejével akar megbirkózni az erős tölgyerdővel, - mit
1445 2, IV | századdal előbb.~Megkívánta az elemek csatáját az ember, -
1446 2, IV | Megkívánta az elemek csatáját az ember, - odahagyá a családi
1447 2, IV | pipaszó mellett verik azt az ellenséget, mit a szójárás
1448 2, IV | megállította a Lajta, idáig szól el az ország törvénye, s a víznek
1449 2, IV | kérdezék százezren, - mit lesik az országszélen azt az ellenséget,
1450 2, IV | lesik az országszélen azt az ellenséget, ki már száz
1451 2, IV | diplomáciának sima szavait elnyelé az ágyúk torka, s e rohamteljes
1452 2, IV | mozdulatlan fallá válik, - ezt az eleven kerítést pedig emberekből
1453 2, IV | Lajtánál áthághatatlanabb lőn az országos törvény, mely szerint
1454 2, IV | szerint a nemesség csak az ország védelmére állott
1455 2, IV | gondtalanul kötődött egymással az őrtüzek előtt, melyek egyikénél,
1456 2, IV | cigány is vetődött, éppen az, kit az ozorai korcsmában
1457 2, IV | vetődött, éppen az, kit az ozorai korcsmában láttunk,
1458 2, IV | ozorai korcsmában láttunk, ki az otthoni nyomorúságot háromszáz
1459 2, IV | azt is megmagyarázta, hogy az ágyúgolyó, akit egyszer
1460 2, IV | elhitt, még azt is, mit az nem is mondott; hanem úgy
1461 2, IV | megborsózott, minek aztán éppen az a kellemetlen következése
1462 2, IV | egy-két jó falatnak, hogy az kipótolja zsiradékkal azt,
1463 2, IV | átnézett a lajtai táborra, s az egyiknek nyílása úgy a cigánynak
1464 2, IV | nélkül is.~- Nem addig van az, - mert nem hogy hazamennénk,
1465 2, IV | kísérletnek eredménye lőn az 1796-iki fölkelés az ország
1466 2, IV | lőn az 1796-iki fölkelés az ország védelmére, de, -
1467 2, IV | francia sereg irányában az országnak határa éppen a
1468 2, IV | Lajtánál végződik, s ha mi az országot csak ott akarjuk
1469 2, IV | ereszteni.~- Herceg! - mondja az egyik bécsi a hercegnek, -
1470 2, IV | hazát, herceg?~- Nem! - volt az újabb válasz, s aztán folytatá, -
1471 2, IV | voltunk.~- Jó, édes hercegem, az ön belátása elég, - ön egyike
1472 2, IV | Egyedül maradt a herceg. Ekkor az oldalfüggöny szétvált, s
1473 2, IV | s éppen így tanúja lőn az egész beszélgetésnek.~-
1474 2, IV | viselném azt a terhet, mi az áldozaté, mint azt, melyet
1475 2, IV | kívántatnak, hol azonban az áldozatot mind a két fél
1476 2, IV | a magyar történettel, - az én nevem herceg Batthyányi
1477 2, IV | parancsszó után sem mozdulna meg az átmenetre, a postaház előtt
1478 2, IV | levő ütegnek parancsa van az ezredre lőni."~Mire megvirradt,
1479 2, IV | egész éjen át nem aludt.~Az izgalom átjárta idegzetét, -
1480 2, IV | törzséből hajlik ki, - s oly sok az a gyökér, melyeken helyéhez
1481 2, IV | szólamlanék meg a lüktetésben, és az ember emlékezetéhez kérdést
1482 2, IV | csak oly közönséges, mint az fogadó, melybe pihenés végett
1483 2, IV | meghozá azon vigasztalást, mit az élet igazolt: "Mit aggódom,
1484 2, IV | szigorral arcán, mintha az irgalmat sohasem ismerte
1485 2, IV | Egy pillanatra áttekintett az ágyútelepre, de nem áll
1486 2, IV | melyen oly gyakran botlik az ember: alatta érzé a büszke
1487 2, IV | csatavágy élve után kéredzkedik az ösztön, míg a hideg észnek
1488 2, IV | elléptetendő saját ezredét.~Az első sorban látjuk a cigányt,
1489 2, IV | megvedlett légyen, mint az a lúd, melyről a tollat
1490 2, IV | lemellesztették; - benne az igazságérzet csapott lármát,
1491 2, IV | ha csakugyan itt volna az alkalom, hogy akadna elég
1492 2, IV | nyolc ágyút, de mielőtt az óvást; megtehetné, az utána
1493 2, IV | mielőtt az óvást; megtehetné, az utána tódulók átnyomták
1494 2, IV | sem teljesedik mindig, s az ember valamint maga magát
1495 2, IV | megkérjük olvasóinkat, hogy az első háromszáz és utóbbi
1496 2, IV | különbséget tenni, hogy az aprópénz nálunk pénzzel
1497 2, IV | pálcával is; és a cigány éppen az utóbbival lenne kifizetendő,
1498 2, IV | nyugtatványt kérjenek tőle.~Az ítélet kimondaték, s utolsó
1499 2, IV | katonaszabály szerint két pajtás az ezredeshez könyörögni menjen.~
1500 2, IV | hogy illő módon megjelenjen az ezredes előtt.~- Pajtásunkért
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373 |