1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1501 2, IV | őket.~Boldog isten, hol van az a mérték, mellyel a nagy
1502 2, V | teremtő kigondolta a halált, az emberek különben nem tudnák
1503 2, V | kis csapata rég küzd már az ellenség ellen, s bár mennyit
1504 2, V | számban, két emberünk még él, az egyik Holvagy Pista, a másik
1505 2, V | francia táborra hullatta, s az osztrák seregnek balszárnya
1506 2, V | kemény kísérletek vártak az utóseregre.~A hadtestparancsnok
1507 2, V | hegyláncolat oldalában, s midőn az elővigyázati szabályok biztosságáról
1508 2, V | tiszt elég hallhatólag.~- Mi az? - kérdi a parancsnok, meghallván
1509 2, V | a parancsnok, meghallván az észrevételt.~- Kár volt
1510 2, V | legalább azt vélné, hogy az ellenséget ingyen nem ereszti
1511 2, V | század huszár rendelteték az utócsapathoz, hogy az utánnyomuló
1512 2, V | rendelteték az utócsapathoz, hogy az utánnyomuló ellenséget föltartóztassa.~
1513 2, V | ellenséget föltartóztassa.~Midőn az elcserélés megtörténék,
1514 2, V | meglepetéssel látá, hogy az ezred lelkesült "éljen"-
1515 2, V | kérdé Kisfaludyt, ki az ezred szárnyára léptet s
1516 2, V | szaladni kell, hátra is üthet az ember.~A parancsnok megelégedék
1517 2, V | megelégedék a válasszal, s az utolsó csapathoz közeledék,
1518 2, V | mindkettő bátor legyen.~- Az valamennyi! - mondja nyugodtan
1519 2, V | mint midőn félig tudja az ember, hogy két embert olyan
1520 2, V | míg rájok kartácsolhat az ellenség?~- Fejemmel állok
1521 2, V | vállalkoznék; azért míg az egyik él, a másik el nem
1522 2, V | hogy a két embert levezesse az országútra, mely egy erdőszárnyon
1523 2, V | húzódott keresztül s éppen az ellenség zömének ellenében
1524 2, V | zömének ellenében állt.~Az utat az erdőnyílás torkánál
1525 2, V | ellenében állt.~Az utat az erdőnyílás torkánál egy
1526 2, V | két oldalról kelle őrizni az elhagyott gépeket, melyek
1527 2, V | Pista.~- Gyilkos jószág ám az a kartács!~- Azt is ösmerjük,
1528 2, V | uram, attól sem hal meg az ember kétszer, hanem csak
1529 2, V | olybá tartsa, mintha a feje az édesanyja ölében heverne.~
1530 2, V | csapatok után ment, melyeket az erdőség nyelt el, s melynek
1531 2, V | átjárásait éppen most vagdalák el az utászok.~Kisfaludy még egyszer
1532 2, V | szűk nyíláson kiment, s az ágyúk mellett állt meg,
1533 2, V | tágasabb vidékre, honnét az ellenség zöme sajátszerű
1534 2, V | hogy bár a másik megfutna az ágyúlövés előtt.~- Majd
1535 2, V | a középtest érintse meg az erdőségeket, s itt-ott már
1536 2, V | jött lőkörbe s minthogy az útfőnél két ágyú csillámlott
1537 2, V | csatárláncok összehúzódtak, az ágyúk előre mozdulának az
1538 2, V | az ágyúk előre mozdulának az útirányban, hogy állást
1539 2, V | hogy állást vegyenek, s az egész vonalnak hossza megállapodni
1540 2, V | a fához kötve hallgatta az ágyúzást.~Meddig Józsi látta,
1541 2, V | pillanatra megszűnt a golyózás, az előttük álló üteg fölmozdonyozott
1542 2, V | merészen vágtatott előre, hogy az erdőből kihajtsa az ellent
1543 2, V | hogy az erdőből kihajtsa az ellent és erőszakolja az
1544 2, V | az ellent és erőszakolja az átmenetelt.~Oly nagyszerű
1545 2, V | mernél eltemetni senkit itt az árokban; - mondja Pista.~-
1546 2, V | el is énekelnélek, hogy az anyád is ríva fakadna, ha
1547 2, V | fakadna, ha meghallgatná.~Az ágyúszó itt-ott belekapott
1548 2, V | alattad, nem ökör.~- Talán az a fejőstehén jámborabb? -
1549 2, V | pillanatban fordult meg előttük az üteg oly közelgésre, hogy
1550 2, V | kantárát, - már lenn vannak az ágyúk!~- Ne félj, lenn leszel
1551 2, V | megsarkantyúzván lovát, mely az izgalomban bódulni kezdett,
1552 2, V | mindig mozdulatlanul áll, s az előbbeni üteg dühödten veri
1553 2, V | előbbeni üteg dühödten veri le az erdő elejét, hol az ágyúk
1554 2, V | veri le az erdő elejét, hol az ágyúk némán állnak, de még
1555 2, VI | mely húszával nyelte magába az embert, s fölül rájuk a
1556 2, VI | még annyira sem szűnt meg az ordításban, hogy a kérdezőnek
1557 2, VI | fölügyelő.~- Miért kérdi az úr? - jegyzé meg a béres.~-
1558 2, VI | elvágják.~- Soha se vesződjenek az urak vele, - mondja Pista, -
1559 2, VI | a másvilágra.~- Nem izen az úr valamit? - mondja még
1560 2, VI | fejcsóválva ment a másikhoz, ki az iszonyú ordításban csak
1561 2, VI | felügyelőnek azt súgá, hogy az, amennyire ordít, ki nem
1562 2, VI | káromkodást vitt végbe, hogy még az orvos is ki akart szaladni.~-
1563 2, VI | mákonyt kívánt rendelni, hogy az alatt majd hirtelen végződik
1564 2, VI | műtét.~- Hát nekem mit ád az úr? - veszekedik a szabados.~-
1565 2, VI | küldök valamit! - mondja az orvos, megírván a rendelvényt,
1566 2, VI | Én nem tudok, - mondja az orvos, - ha csak az isten
1567 2, VI | mondja az orvos, - ha csak az isten csudát nem tesz veled.~-
1568 2, VI | küldjek, fiam? - mondja az orvos, eltávozván a teremből.~-
1569 2, VI | szabados, - hanem helyetted az úrfit lőttem agyon, midőn
1570 2, VI | Megbocsát-e nekem ezért az isten? - kérdi a szabados.~-
1571 2, VI | csakhogy már azt vélem az én kurta eszemmel, ha én
1572 2, VI | nyakába vesd; - hanem adnék az ördögnek dolgot.~- Hát magadért
1573 2, VI | találtál; - hanem majd ott vár az ajtón, a másik világon az,
1574 2, VI | az ajtón, a másik világon az, kit idő előtt oda küldtél.~-
1575 2, VI | meg bizonyság leszek, s ha az orvos jő, azzal is írasd
1576 2, VI | szinten tanúskodott, s midőn az orvos bejött, megkéré, hogy
1577 2, VI | tanúképp erősítse meg.~Az orvos aláírá nevét, mint
1578 2, VI | inge alá tette, megbízván az orvost, hogy ha meghalna
1579 2, VI | is, - vegye gondja alá, az írás elég érthető leend,
1580 2, VI | akkor olvassa el bátran.~Az orvos meghozá az álomitalt
1581 2, VI | bátran.~Az orvos meghozá az álomitalt Pistának, s a
1582 2, VI | inkább a kocsi rázta meg, s az utófájdalom kínjai miatt
1583 2, VI | ordítozott; de minthogy az orvos oly könnyedén kimondá
1584 2, VI | oly könnyedén kimondá rá az ítéletet, nem akart fájdalommal
1585 2, VI | meg kérésemet a végórában, az isten is megáld érte.~-
1586 2, VI | de csöndesen!~- Add nekem az álomitalt, hadd szűnjék
1587 2, VI | csillapítóért elcserélvén az álomitalt, mit a hídvégi
1588 2, VI | alkalmatlansággal vélé bevárni az elváló percet.~Míg így elmélkedik,
1589 2, VI | lábujjhegyen lépegetve megyen az ágyak közé, s már néhány
1590 2, VI | már néhány ölnyiről látják az erőszakos álom jelét a hídvégin,
1591 2, VI | fölügyelő végig nézvén ágyait az utána kullogó hullahordóknak
1592 2, VI | vitte a kocsi a temető felé.~Az erős zökkenés addig hányta
1593 2, VI | összeszedte erejét s a kocsiról az árokba csúszott le, még
1594 2, VI | parasztkocsi vígan gördült az országúton, hanem a lovak
1595 2, VI | kezdének, mert éles látásuk az árokban fekvő embert jókor
1596 2, VI | elvezesse, - s ezen munka közben az árkot is jól szemügyre vette.~-
1597 2, VI | vette.~- Tudtam, - mondja az, aki leszállt, - hogy valami
1598 2, VI | valami részeg ember!~- Nojsz az orvosságtól részegszik meg
1599 2, VI | orvosságtól részegszik meg az ember! - szól vissza Pista
1600 2, VI | jámborabb lett, és lehajolt az árokpartra, hogy onnét kisegélje.~-
1601 2, VI | asszony újra bekötözte.~Másnap az asszony orvossággal, jóféle
1602 2, VI | elment Keszthelyre, hol az egyik aztán a házánál tartotta.~
1603 2, VI | és használni kezdett néki az a paraszt orvosság, minek
1604 2, VI | orvosság, minek nem szokás az árát megkérni; de még köszönetet
1605 2, VI | adják a hasznáért, s ez az a jó bánás, minő a betegnek
1606 2, VI | külső dolog után látott, az anyjuk konyhában és egyebütt
1607 2, VI | elég okos volt arra, hogy az inni valót enni való helyett
1608 2, VI | szép, hogy gyertyavilágnál az ablaküveget már kétszer
1609 2, VI | ablaküveget már kétszer benyomták az idén a bámuló legények.~
1610 2, VI | napról-napra jobban szedte föl az erőt, és a sebek hegedni
1611 2, VI | helyette más seb, minek az orvosságát az öregasszonyok
1612 2, VI | seb, minek az orvosságát az öregasszonyok mai napig
1613 2, VI | testet ráadásképpen adta meg az isten.~- Bizony, édes cselédem, -
1614 2, VI | Jaj! - szólamlik meg az asszony - kedves öcsém,
1615 2, VI | nem kel fel többet.~- Jaj, az a háború! az a háború! -
1616 2, VI | többet.~- Jaj, az a háború! az a háború! - mondja az öregasszony -
1617 2, VI | háború! az a háború! - mondja az öregasszony - csakhogy te
1618 2, VI | kívánkozol még most is? - kérdi az asszony.~- Most már ez a
1619 2, VI | mesterségem, nénémasszony, - sok az a francia, fogyasztani kell
1620 2, VI | édes fiam, - könnyezik az öregasszony, - megint oda
1621 2, VI | sírni, maga után húzván az ajtót, hogy zokogását ne
1622 2, VI | kicsit betegen maradna.~Az erő megtört, a szín kiderült
1623 2, VI | ott sem lett volna, hol az életet úgy oltogatják, hogy
1624 2, VI | hogy milyen nagyon félhet az ellenség, ha egy ilyen katona
1625 2, VI | hínak el mellőled.~- Csak az a háború ne volna! - mondja
1626 2, VI | vagy minket sokallt meg az isten, vagy a franciákat, -
1627 2, VI | franciákat, - ne avatkozzunk az isten munkájába, hadd fogyjon,
1628 2, VI | Pista bácsi.~- Mi legyen az, galambom Örzsikém? neked
1629 2, VI | tartom.~- Ne ölje meg azt az ellenséget, ha csak elkerülheti.~-
1630 2, VI | édes rózsám, hanem kérd az istent, hogy az ellenséget
1631 2, VI | hanem kérd az istent, hogy az ellenséget ne adja az én
1632 2, VI | hogy az ellenséget ne adja az én kezembe, - aztán akkor
1633 2, VI | Hátha édesanyám menne?~- Az meg igen öreg már ahhoz.~-
1634 2, VI | hogy én velem áldjon meg az isten!~- Tudom, nem is kérte.~-
1635 2, VI | de én látom, oly magas az az ég, hogy sokáig kell
1636 2, VI | de én látom, oly magas az az ég, hogy sokáig kell várnom!~
1637 2, VI | sokáig kell várnom!~Megjöttek az öregek, s minthogy Pista
1638 2, VI | Nem mondom el, milyen volt az elválás; hisz alig van olyan
1639 2, VI | mondani szokott: Csak azt az elválást ki ne találta volna
1640 2, VI | elválást ki ne találta volna az isten!~Pista legelőször
1641 2, VI | hullahordók, s minthogy az orvos a goromba cserét mindeddig
1642 2, VI | könnyen meggyőződött, hogy az ő irománya Pistával örökre
1643 2, VI | azért elment Zalavármegyébe.~Az orvos legkisebbet sem tudván
1644 2, VI | végrendeletet sem kéré elő, minthogy az élő magával úgy is elvitte,
1645 2, VI | esetére volt meghatalmazva.~Az orvos hivatalszobájának
1646 2, VI | ekkor és ekkor meghalt.~- Az én vagyok, tisztelt főorvos
1647 2, VI | kend nem ért; - riadt föl az orvos, - kend meghalt és
1648 2, VI | pokolban is írást kérnek az embertől, azért esedezem,
1649 2, VI | a dolog miatt, minthogy az ezrednél már jelentést tettek,
1650 2, VI | mitevők legyenek, végre az alorvos sem tudott jobbat
1651 2, VI | Mehetek uram?~- Föl is az út, alá is!~Pista megnézte
1652 2, VI | alá is!~Pista megnézte az írást, nevét látta az írásban,
1653 2, VI | megnézte az írást, nevét látta az írásban, melyben egy kis
1654 2, VI | viszlek oda, fiam, - szól az öreg - hogy odább eresszelek;
1655 2, VI | Kedves bátyám, mi haszna az ilyen talált portékának?~-
1656 2, VI | hát csak ülj föl.~- De hát az otthon valók?~- Se baj,
1657 2, VI | mindeniknek meg leszen a párja, - az anyjuk az enyém marad, -
1658 2, VI | leszen a párja, - az anyjuk az enyém marad, - a Trézsi
1659 2, VI | Trézsi meg neked; - még az én tanyámon ennyien megférünk,
1660 2, VI | tanyámon ennyien megférünk, s az istenáldásnak is marad elég
1661 2, VII | megyém nevében.~- Ösmeri ön az egész vármegyét?~- Mint
1662 2, VII | és nem népfölkelést, mit az ellenség gyilkolással bosszulna
1663 2, VII | ezt gondolta?~- Fönség,... az én jótállásom...~- Ha a
1664 2, VII | jótállásom...~- Ha a fővezér hitt az ön szavának, elegendő arra,
1665 2, VIII | volt; mert akkor is megvolt az a régi jó közmondás, hogy
1666 2, VIII | Méltóságos uram, ezekre az ifjú urakra akarok rezzenteni,
1667 2, VIII | simogatni kell, igenis, - hogy az abrakot megegye, igenis.~
1668 2, VIII | a gróf. - föl ne keljen az ifiúr, igenis, mert meghűtené
1669 2, VIII | szüntelen gyömöszölvén az ifiurat a dunna alá, - ezerszer
1670 2, VIII | mert tetszik tudni, igenis, az ilyen vén bolond, mint én,
1671 2, VIII | igenis, aztán itt háborgatom az ifiurakat, igenis, még egyszer
1672 2, VIII | magára ölteni a hibát, hogy az ifjú urak nyújtózkodása
1673 2, VIII | dühében összekorhelyezte volna az egész bandát, aztán néhány
1674 2, VIII | s végre a huszonnégyből az első napon megszökik tizenkettő,
1675 2, VIII | másnapon pedig ott hagyta volna az intézetet a másik tizenkettő. (
1676 2, VIII | sűrűn jött a panasz, hogy az egyik tanár irgalmatlanul
1677 2, VIII | megunták a pokróckodást és az intézetet odahagyással fenyegették.~
1678 2, VIII | Ebédre? - csudálkozik az igazgató.~- Igenis ebédre!~-
1679 2, VIII | igenis! - folytatja a gróf, s az igazgató bosszúsan távozott
1680 2, VIII | grófnál volt.~Vígan folyt az ebéd, a tanár úr a grófnak
1681 2, VIII | mentek át, s ezúttal a szó az asztalnak a másik oldaláról
1682 2, VIII | másik oldaláról jött, hol az egyik vidéki vendég azt
1683 2, VIII | vendég azt vitatá, hogy az ország nem érti meg igazán
1684 2, VIII | hasznát, s éppen ezért az ilyen ország nem érdemes
1685 2, VIII | Így törte meg a nagy ember az előfordult nehézségeket, -
1686 2, VIII | önmaga és mások ellenében, s az intézet üdvös hatása gyökeret
1687 2, VIII | szellemének röptét gátolá az súly, mely a kegyvesztésből
1688 2, VIII | s midőn a cseléd kiment, az asztalra helyezé a levelet,
1689 2, VIII | maga után.~Míg így tűnődik, az előteremben szörnyű kemény
1690 2, VIII | valaki végbevinni; s minthogy az illető már vagy öt perc
1691 2, VIII | izgatottságától szabadulni, kinyitja az ajtót, s egy idegent lát,
1692 2, VIII | csizmatalpakkal járkál föl alá, s még az ajtónyílás sem veszi ki
1693 2, VIII | míg megfordul, - s íme az új vendég nem egyéb, mint
1694 2, VIII | kedves barátom? - kérdi az angol.~- Most mindjárt tizenkettő
1695 2, VIII | hogy ezen tisztes példánya az angol szívósságnak ketté
1696 2, VIII | gróf nem érti a dolgot, s az asztalon még mindig fölbontatlanul
1697 2, VIII | Ej, ej! gróf úr, - tréfál az angol, - én azt véltem,
1698 2, VIII | sokkal szívesebben fogadják az olyan vendégeket, kik mint
1699 2, VIII | is merjük enni, - nevet az angol.~-Kenyeret persze
1700 2, VIII | magának, mint a vendégnek.~Az angol a levélre nézett,
1701 2, VIII | levélre nézett, s látva, hogy az Szapáry levele, megfogja
1702 2, VIII | én tizenketted magammal az előcsapatot képezem.~A gróf
1703 2, VIII | volt, meglátott valakit az ablak alatt elmenni, - kirohant
1704 2, VIII | is meglátott egy embert, az után már messziről kiabált,
1705 2, VIII | parasztfiú sietve nyitotta ki az ajtót.~- Ki vagy te, édes
1706 2, VIII(7)| apró fiúkat neveltek, kik az apróbb majorsági dolgokat
1707 2, VIII | megtanulnák, hogy egy jó szóért az ingünket is odaadjuk.~~
1708 2, VIII(8)| Ez volt az első hivatal. ~~~~~~
1709 2, IX | végre Baltay úr mászott ki, az utánuk érkezett kocsiról
1710 2, IX | törött-e el valami, amit az úrfinak, meg a szent atyáknak
1711 2, IX | atyáknak felkötöztek, hogy az úrfit könyv mellé szoktassák;
1712 2, IX | deákszó után éhezett, tehát az öregúr Keszthelyre szánta.~
1713 2, IX | Baltayt nagyon megviselte az út, de egyszersmind jó barátokat
1714 2, IX | deszka, és a vörös nadrág az iszapba pottyanna, vajon
1715 2, IX | mélyen süllyedt, hogy csak az nem látszott rajta, ami
1716 2, IX | valamitől megijedt, tehát elment az átjáróig, hol Imre az iszapból
1717 2, IX | elment az átjáróig, hol Imre az iszapból kimászni semmiképp
1718 2, IX | és nagy nehezen kivált az iszapból azon veszteséggel,
1719 2, IX | mert tudta a gyerek, hogy az ugyan a legjobban megszidja,
1720 2, IX | Máskor legalább vesse le az úrfi a vörös nadrágot, ha
1721 2, IX | akar mászkálni, mert lássa az ilyen vörös posztó drága,
1722 2, IX | koldus eléldegélne esztendeig az árán.~A gyermeknek két öreg
1723 2, IX | hagyta a gyereket, kit inkább az ijedtség fogott el, mint
1724 2, IX | minthogy Pistának felesége meg az öregasszony úgy is az ágy
1725 2, IX | meg az öregasszony úgy is az ágy szélét ülték, Pista
1726 2, IX | gyerek nyugszik.~- Köszönöm az emberséget, - viszonzá András
1727 2, IX | viszonzá András a szívességet az asztalhoz menvén, - volt
1728 2, IX | mondja Pista - ez aztán az ember, meg az az enyingi
1729 2, IX | ez aztán az ember, meg az az enyingi herceg.~- Jó
1730 2, IX | ez aztán az ember, meg az az enyingi herceg.~- Jó barátom,
1731 2, IX | jártam volna arra?~- Úgy az én uramat is ösmeri talán,
1732 2, IX | uramat is ösmeri talán, az öreg Baltayt?~- Ösmerem
1733 2, IX | hát, bíz ösmerem ám, - meg az öccsét is ösmértem, az isten
1734 2, IX | meg az öccsét is ösmértem, az isten adjon neki nyugodalmat
1735 2, IX | nyugodalmat más világon, - bíz az szegény tovább is élhetett
1736 2, IX | melyik állt hozzá közelebb, az a gróf Dunay, vagy a másik?~-
1737 2, IX | én tudok!~- Még sem lenne az annyi édes bátyám, mintha
1738 2, IX | Pápista ember kend, bátyám?~- Az vagyok öcsém!~- Nohát mit
1739 2, IX | vétket, mégsem halna meg az az ember?~- Furcsa dolog,
1740 2, IX | vétket, mégsem halna meg az az ember?~- Furcsa dolog, öcsém,
1741 2, IX | tudod, ki ölte meg?~- Amint az isten fejünk fölött van,
1742 2, IX | isten fejünk fölött van, és az isten napja besüt ránk az
1743 2, IX | az isten napja besüt ránk az ablakon, úgy tudom, ki ölte
1744 2, IX | adom.~- Hát mikor lakol meg az igazi bűnös?~- Ne avatkozzunk
1745 2, IX | bűnös?~- Ne avatkozzunk az úristen dolgába, bátyám,
1746 2, IX | keményebben lakolt, mint az én eszem gondolja.~- Öcsém,...
1747 2, IX | fölkelve Pista a padról, honnét az öreget idáig csak ülve hallgatta.~-
1748 2, IX | ha csak annyit mondhatnál az én uramnak, hogy nem Dunay
1749 2, IX | hogy nem Dunay lőtte meg az ifjú urat, hanem hogy földerül
1750 2, IX | mindenféleképen hányta-vetette, hogy az öregúrnak így meg úgy mondja
1751 2, IX | nem nyugszom addig, míg az ifjú grófot tisztára nem
1752 2, IX | okvetlenül meg lehet engedni az olyan embernek is, mint
1753 2, IX | vagyok.~- Vak nyom lesz az! - tamáskodék Baltay mintegy
1754 2, IX | úgyse nem Dunay lőtte meg az úrfit.~.....................................................................................................................................................~
1755 2, IX | elbeszélte, amit hallott, az elbeszélés után pedig Pistáért
1756 2, IX | szobában, ki-kitekintgetvén az utcára, ha már jön-e az
1757 2, IX | az utcára, ha már jön-e az ember?~András gyertyákat
1758 2, IX | a meggyújtott gyertyákat az asztalra tette, Bowring
1759 2, IX | Bowring úr kopogott be az ajtón.~- Éppen jókor, -
1760 2, IX | Baltay! - s elmondá néki az előbbeni jelenetet, s az
1761 2, IX | az előbbeni jelenetet, s az angol szívesen maradt, hogy
1762 2, IX | lehessen.~Pista megérkezett.~Az angol rögtön fölismerte
1763 2, IX | a kandalló mellett, hogy az rá ne ismerhessen, és hagyá
1764 2, IX | bizonyítani?~- Mikor itt lesz az ideje, nagyságos uram!~-
1765 2, IX | teszi hozzá Bowring, hogy az öregurat útbaigazítsa.~-
1766 2, IX | Ám védjétek, édes fiam, az élőt, - mondja Baltay indulat
1767 2, IX | dolog - én nem értek sokat az ilyen dologhoz, - egy szóra
1768 2, IX | kész igazságot, - hanem ha az én két orcámat szégyen éri
1769 2, IX | Pista, - de tán megérjük az időt, hogy a napja megkerül
1770 2, IX | nagyon jól esett, mikor az angol keményen megszorítá
1771 2, X | Békeremények.~Midőn maga maradt az öreg, végiggondolá mindazt,
1772 2, X | magában Dunay iránt, s íme az elhamarkodásnak bizonyul; -
1773 2, X | azt a jó házi orvosságot, az alvást; és hogy még magyarabban
1774 2, X | még magyarabban essék ki az egész dolog, - azt gondolja,
1775 2, X | leszedjen róla egyet-mást, de az még valahol lenn van, azt
1776 2, X | Öcsém! ki van otthon?~- Az asszonyságok bizonyosan
1777 2, X | öcsém, aztán mondd meg, az öreg András esedezik alázatosan,
1778 2, X | kényelmesen fölsétált a lépcsőkön, az alatt pedig a másik cseléd
1779 2, X | kis beszélni kezdő lányt; az öreg nagyságos asszony pedig
1780 2, X | szobát, s András mindjárt az ajtóküszöbnél hozzáfért
1781 2, X | hamar megalkudott volna az asszonyfélén, s ha százát
1782 2, X | csókolhatott, mert mióta az édesanyja tejéről lemaradt,
1783 2, X | szabadultam le. - beszéli András az ifjú grófnőnek is kezet
1784 2, X | szabad, kis baba, - mondja az anya, - az öreg Andrást
1785 2, X | baba, - mondja az anya, - az öreg Andrást így megkínozni.~-
1786 2, X | méltóságos grófné, megjön az, kit az isten neki rendelt.~-
1787 2, X | méltóságos grófné, megjön az, kit az isten neki rendelt.~- Ki
1788 2, X | tüzesedve.~- Messze van az még András! - véli a grófnő.~-
1789 2, X | grófnő.~- Elérek én még az eszemmel odáig, méltóságos
1790 2, X | fölösleges munka volna, mert az idő fogja bebizonyítani.~
1791 2, X | idő fogja bebizonyítani.~Az öregasszonyság föl s alá
1792 2, X | valamint azt is tudta, hogy az öregúrnak leghűségesebb
1793 2, X | embere, ki mindemellett az igazságot is szolgálja, -
1794 2, X | tehát szívesen eltűrte, hogy az öreg beljebb menjen a szóval,
1795 2, X | különben engedhette volna.~Az öregasszony sokáig szótalan
1796 2, X | eltávozván a kis gyermekkel, az öregasszony András felé
1797 2, X | néha jobban megöregszik az ember, mintha mindig gyalogol,
1798 2, X | András szólni akart, de az öregasszonyság ritkán talált
1799 2, X | szavát, András - folytatja az úrhölgy - öcsém meghalt, -
1800 2, X | s én nem bánom, pöröljön az öreg, - ám vigye a Baltay-részt,
1801 2, X | Elengedi! nagyságos asszonyom.~Az asszony megállt, nem várta
1802 2, X | mondott András? - kérdi az asszony.~- Többé nem gyanakszik.~-
1803 2, X | András, mindenre kérem, ezt az öregúrtól hallotta?~- Éppen
1804 2, X | gróf háta mögött áll, s az egész beszéd-fonalat érti.~-
1805 2, X | délután történt dolgokat, - s az egész család meghatottan
1806 2, X | egyenességgel állván meg nem messze az ajtótól.~- Barátom, - szólal
1807 2, X | hanem Pista megelégedett az odaengedéssel, s a szíves
1808 2, X | jó barátom, - méltó rá az a kéz, mely rólam oly irtóztató
1809 2, X | mondja meg barátom, él-e még az az ember?~- Nagyon hiszem,
1810 2, X | meg barátom, él-e még az az ember?~- Nagyon hiszem,
1811 2, X | Nagyon hiszem, hogy él; de ez az élet nagy teher lesz neki.~-
1812 2, X | neki.~- Bocsásson meg neki az isten, én is megbocsátok! -
1813 2, X | meglőni a boldogtalan, s az ifjú nagyságos urat találta,
1814 2, X | méltóságos grófnét, hogy az is bocsásson meg neki...~-
1815 2, X | megbocsátok! - mondja jósággal az ifjú nő.~- Még nem tudja,
1816 2, X | pedig azon napon, mikor az ifjú úr testét hazavitték.~
1817 2, X | úr testét hazavitték.~Míg az ifjú grófné emlékezni akart,
1818 2, X | grófné emlékezni akart, az öreg asszonyság már kitalálta,
1819 2, X | emésztette el?~- Tehát ugyanaz az ember?~- Éppen az, - mondja
1820 2, X | ugyanaz az ember?~- Éppen az, - mondja Pista, - azért
1821 2, X | némileg a körön kívül állt, s az egész beszélgetésnek inkább
1822 2, X | kacagott.~A beszélgetők közül az öregasszony vette észre,
1823 2, X | nagyságos asszonyom, ha az isten addig éltet.~András
1824 2, X | a füveket szedte össze, az öreg megnézte, hogy ura
1825 2, XI | hajótest megalakuljon; Bécsből az első kárpitost hozták le,
1826 2, XI | selyemből szépet kigondoltak, az aranyat pedig se hosszában,
1827 2, XI | levele megérkezett; a nap, az óra meg lőn határozva, de
1828 2, XI | határozva, de egyszersmind az is, hogy a főherceg nádor
1829 2, XI | vétett neki, mert akkor az ép ember katona maradt halálos
1830 2, XI | hihetőleg nem ösmer egy lelket.~Az ilyent gyakran gondolja
1831 2, XI | ilyent gyakran gondolja az ember, aztán mégis csak
1832 2, XI | nemrég nyugodott el a nap, az alkonynak maradt annyi világa,
1833 2, XI | mint Meddig Józsi, kinek az orvosságivás egyik lábába
1834 2, XI | lábába került, s most már éli az obsitos mesterséget, hogy
1835 2, XI | összeszedni Keszthelyen, ha az ünnepély után egy rakásba
1836 2, XI | emlékét öregbíteni akarván, az egész társasággal megnézé
1837 2, XI | ünnepelt helyéről, megfogja az ekét, hová idáig csak jobbágy
1838 2, XI | hantot fordít vele, míg az egyik zászlós, Szapáry József
1839 2, XI | zászlós, Szapáry József az ostort tartja, Festetics
1840 2, XI | hatalmas magyarok, s ezt az embert nádornak ti választottátok.~
1841 2, XI | eltagadni vagy hazudni, az előttem ez esetben mindegy.~
1842 2, XI | tündérpalotáknak! Ím Szapáry az ostort viszi, Festetics
1843 2, XI | kisebb?~De miért e feleselés, az ég is megkönnyezé e jelenetet,
1844 2, XI | azon a barázdán, melyet az eke keze előtt hasított
1845 2, XI | a nép mohón vitt emléket az új barázdából, s a lelkes
1846 2, XI | látta magát, egyszersmind az ekét ereklyeképp a múzeumába
1847 2, XI | ugyan nem volt szó; hanem az egykor megszokott ösztön
1848 2, XI | falábosok között Meddig Józsit, az meg viszont Pistát.~Mindenik
1849 2, XI | Pista azt is tudja, amiért az ő nevét a pokolban már azt
1850 2, XI | már azt ajtóra írták, - ez az én falábam a te öcséd ám,
1851 2, XI | hogy ha meg nem iszom az orvosságodat, mai napon
1852 2, XI | rajta.~- Nem nekem szánta az úristen, kedves pajtásom,
1853 2, XI | talán jobb útra visz, mint az a másik, mi az édesapád
1854 2, XI | visz, mint az a másik, mi az édesapád után maradt rád;
1855 2, XI | maradt rád; csakhogy aztán az ép lábad félre ne terelje
1856 2, XI | keresztútnál, oda húzódtam el az emberek elől, oda csak az
1857 2, XI | az emberek elől, oda csak az szorul be, kit a zivatar
1858 2, XI | kit a zivatar elfog, s kit az éjjeli világosság is elhagy;
1859 2, XI | maga sem tudta, mi ebben az, ami jó; de elég annyi,
1860 2, XI | Pista szóról szóra megmondá az évnek, hónapnak és napnak
1861 2, XI | Nagyok, fönséges uram, az orvos urak kétségbe is estek
1862 2, XI | minthogy életben maradt az ágyúknak és orvosoknak dacára,
1863 2, XI | nézve elég érdekkel bír az is.~~
1864 2, XII | XII.~Az öreg lakat.~A körmendi levéltárnak
1865 2, XII | legerősebb lakat mindenesetre az öreg Csapó volt, ki az uradalmi
1866 2, XII | mindenesetre az öreg Csapó volt, ki az uradalmi tiszteket sem eresztette
1867 2, XII | ajtóig, s inkább elácsorgott az ajtó előtt beszélgetés végett,
1868 2, XII | megengedje, hogy valaki az ajtón belül tegye lábát.~
1869 2, XII | kertet, melynek derekán áll az ódon kastély, s az ifjú
1870 2, XII | derekán áll az ódon kastély, s az ifjú lelkű öreg olyan nyugalommal
1871 2, XII | mintha a kert éppen úgy az övé volna, mint a hercegé,
1872 2, XII | viszonyból magyarázható az a ragaszkodás, mellyel minden
1873 2, XII | vasmegyei első alispánt, ki az öregúr után ballagott a
1874 2, XII | fonalát ott vesszük föl, hol az történetünkre vezet, úgy
1875 2, XII | Alszik még a herceg, - mondja az alispán - tehát - nem akartam
1876 2, XII | akad, egész nap tartsa ki az ablakon az ujját.~Az alispán
1877 2, XII | nap tartsa ki az ablakon az ujját.~Az alispán nem tudott
1878 2, XII | ki az ablakon az ujját.~Az alispán nem tudott felelni,
1879 2, XII | meglátta, midőn a komornyik az ablakokat nyitogatta, mi
1880 2, XII | tartott a kastélynak, vele az alispán lépdegélt közönyös
1881 2, XII | levéltár ajtaját is kinyitotta, az alispán a tisztítóvashoz
1882 2, XII | megkérem a herceget! - véli az alispán annyi daccal, mennyi
1883 2, XII | üthetett méltó haragjában.~Az alispán azalatt fölért az
1884 2, XII | Az alispán azalatt fölért az emeletbe, s az előszobában
1885 2, XII | azalatt fölért az emeletbe, s az előszobában lévő huszártól
1886 2, XII | fejbólintással üdvözölvén az alispánt, - negyedórai türelmet
1887 2, XII | nevét.~- Éppen azért kérem az engedelmet hercegségedtől,
1888 2, XII | megmondani, hogy én megengedtem.~Az alispán lesietett a lépcsőn,
1889 2, XII | kitekintett, és bevárta az alispánt.~- A herceg megengedte!... -
1890 2, XII | írást! - mondja bosszúsan az alispán, újra fölkullogván
1891 2, XII | eliszonyodott bele, hogy mikor már az esküt elmondá, a három ujját
1892 2, XII | ujját mégis fönnfeledte.~Az előszoba ajtaja kinyílván,
1893 2, XII | kis szakadék-papírra írván az engedelmet, mit az alispán
1894 2, XII | írván az engedelmet, mit az alispán nagy megelégedetten
1895 2, XII | kezdett.~- Mindjárt nyitom az ajtót! - szól Csapó az erős
1896 2, XII | nyitom az ajtót! - szól Csapó az erős kulcsot megfordítván
1897 2, XII | megfordítván belülről.~- Hozom az engedelmet, - mondja az
1898 2, XII | az engedelmet, - mondja az alispán. Csapó helyreigazítá
1899 2, XII | föltolt szemüveget, s midőn az utolsó betűt is már harmadszor
1900 2, XII | harmadszor megnézte, kitárta az ajtót, és nagy figyelemmel
1901 2, XII | figyelemmel utat engedett az alispán úrnak, hogy a terembe
1902 2, XII | a terembe mehessen.~Míg az alispán úr körültekintett
1903 2, XII | szóra elhiszi! - mondja az öreg, s az alispán megnyugvék,
1904 2, XII | elhiszi! - mondja az öreg, s az alispán megnyugvék, nem
1905 2, XII | levéltárnok elhinni köteles. Az alispán hátra tett kézzel
1906 2, XII | mely minden embernek való. Az alispán úr kíváncsian vizsgálódik
1907 2, XII | pört jól ismerem - mondja az alispán.~- Nem lehetetlen! -
1908 2, XII | tárgyát ismerné, hanem mivel az iratcsomó hív megőrzésül
1909 2, XII | pörben, s mondhatom, hogy az ifjabb Baltay-ág minden
1910 2, XII | nincsen időm. - jegyzi meg az öreg bosszúsan, egyszersmind
1911 2, XII | késő.~Dél felé lehetett az idő, Csapó már elvégzé dolgát,
1912 2, XII | s egyszersmind ráadásul az alispánnak bemeneti jegyét
1913 2, XII | kérdi a herceg kopogtatván az ajtón, mit emez rögtön kinyitott,
1914 2, XII | haragudjék, édes Csapóm, - az alispán mindössze is csak
1915 2, XII | hercegséged, ha mondom, hogy az ilyen ajtót nem jó nyitva
1916 2, XII | ereszt.~Csapó úr bezárta az ajtót, midőn a herceggel
1917 2, XII | együtt elment, hanem van az ilyen szörnyű pontos embereknek
1918 2, XII | valami előérzetük, mely nekik az engedékenységet megtiltja, -
1919 2, XII | ellenünkben ismét megvan az engedékenyeknek az a szerencsétlenségük,
1920 2, XII | megvan az engedékenyeknek az a szerencsétlenségük, hogy
1921 2, XII | szerencsétlenségük, hogy az engedékenységnek okvetetlenül
1922 2, XIII | sőt ha nem mondák, abban az időben még jól föl is fenekelték,
1923 2, XIII | kár volna háborgatnunk az olyan embert, ki 1806-ban
1924 2, XIII | Azon időtájban történt az a nevezetes csoda, hogy "
1925 2, XIII | kisasszonyt" minden háznál az éléskamarába szórták, "Pokolkői
1926 2, XIII | egy kis kitérésért, de ezt az olvasótársaságot meg kell
1927 2, XIII | mert hála legyen érette az egeknek, "olvasótársaságaink"
1928 2, XIII | tudnám megmondani hol? elég az hozzá, valahol meg emlékeztem
1929 2, XIII | mindenesetre nagy megtiszteltetés az íróra nézve; mert minél
1930 2, XIII | inkább szaporodik a fül.~Ez az ősrégi méltánylása a munkának
1931 2, XIII | jegyzik meg, hol hagyták az olvasást. - Így tehát a
1932 2, XIII | szobalány, kit asszonya kiált, az asszony pedig zsarnok, hisz
1933 2, XIII | vagy éppen a fejezet végén, az értelem, a párbeszéd, eszmemenet
1934 2, XIII | tökéletesen befejezve, - ez az öreg mámi, őt már nem igen
1935 2, XIII | észrevehetjük, hogy mindenik az elválasztó pillanat előtt, -
1936 2, XIII | mindenütt a találkozás, a csók, az ölelés után... Semmi kétség,
1937 2, XIII | többi?... Hogyne? Hisz ez az ismétlés, aztán hány lánybarátnak
1938 2, XIII | figyelmet gerjesztett, - az öregurak mindjárt a Himfy
1939 2, XIII | fej; de ezt a magyarázatot az y - betű rettentőn megzavarta, -
1940 2, XIII | írva: nemes ember. Azonban az már mégis szégyen gyalázat,
1941 2, XIII | selyemkötényt, és ha Himfy úr abban az időben kurrentáltatta volna
1942 2, XIII | jelentette volna magát.~Az úrfiaknak malmára jó víz
1943 2, XIII | verset, és a kedves majdnem az ablakból esett le az úrfi
1944 2, XIII | majdnem az ablakból esett le az úrfi karjai közé.~Minden
1945 2, XIII | éppenséggel megégették, s midőn az a néhány ember ezt észrevette,
1946 2, XIII | olyan könyvet írt, hogy az ő nevét jobban ismerik,
1947 2, XIII | a szomszédok tanyájáig.~Az ország minden zugából visszhangozék
1948 2, XIII | zugából visszhangozék a név, s az emberek itt-ott gondolkozni
1949 2, XIII | hogy hát lehetséges volna az, hogy egy embert egyetlenegy
1950 2, XIII | Ovidiust hitték, mert hiszen az akkor is versben beszélt,
1951 2, XIII | is versben beszélt, mikor az apja versírásért megcsépelte,
1952 2, XIII | keszthelyi kertben járkál az a kopasz homlokú fiatalember,
1953 2, XIII | nyolc élő gyermeke közül az egyik gárdista volt, katona
1954 2, XIII | dalok árván, - kénytelen az apa megtagadni őket, hogy
1955 2, XIII | hogy okosabb akarsz lenni az öreg bírónál; - vigyázz
1956 2, XIII | költik és elvesztél, ha az ég csodája meg nem ment.~
1957 2, XIII | csodája meg nem ment.~Nézd, az első siker nem bírja még
1958 2, XIII | bírja még felbátorítani az ifjút, - egy csomó papírt
1959 2, XIII | szó, amott kettő, - itt az eleje, amott a hátulja,...
1960 2, XIII | szívük még dobogott,~És az arany billikomban~Ó somlai
1961 2, XIII | Soha kárát ne vallja.~Ah, az apaszeretet győz, nem bírja
1962 2, XIII | szigorúságot, összecsapja az iratcsomót, a címet rajzónnal
1963 2, XIII | bekövetkezhető sikertelenség esetében az ország csak oly szűk leszen
1964 2, XIII | mint Sümeg.~Hánykolódik az érzelem, az ifjú odább-odább
1965 2, XIII | Hánykolódik az érzelem, az ifjú odább-odább megyen
1966 2, XIII | ő mai napig is csak mint az egykori katona van vendégképp, -
1967 2, XIII | a regék egyikét olvassa az angolnak, ki dagadó képpel
1968 2, XIII | képpel hallgatja, s éppen az elhagyott pad előtt állnak
1969 2, XIII | ember.~- Barátom! - mondja az angol némi gondolkodás után, -
1970 2, XIII | önbizalmatlansága.~- Fájdalom, az! - hagyá helybe Dunay.~-
1971 2, XIII | húzott elő, aztán pedig az üres helyre kitűnő bötűkkel
1972 2, XIII | mondja Kisfaludy.~- Ez az? - kérdi Bowring fölmutatva
1973 2, XIV | megesküdtek volna, hogy az ördög minden éjjel megjő
1974 2, XIV | könnyű bebizonyítani, hogy az ördög csakugyan sűrűn meglátogatja
1975 2, XIV | mondjuk, hogy e korrajzban az ördög prókátor képében jár,
1976 2, XIV | úrnak hívják.~Minthogy pedig az ördögöt feketének mondják,
1977 2, XIV | szálig mind pokolba mennek.~Az édes mamák kedvéért csak
1978 2, XIV | Pál - "Pokol pozdorjája." Az édes papák véleményének
1979 2, XIV | döntő befolyással leend az édes mamáké; ámbár a papák
1980 2, XIV | fakadt: - nem bánnám, ha az ördög jőne, még annak is
1981 2, XIV | prokurátor gyomrába, valamint az is, hogy hány tallért kell
1982 2, XIV | mennyi perköltséget liquidál, az hamar készen lesz szavazójegyével. -
1983 2, XIV | lesz írva: a prókátor még az ördögnél is rosszabb.~Az
1984 2, XIV | az ördögnél is rosszabb.~Az alpereseket kár is megkérdezni, -
1985 2, XIV | megkérdezni, - mert ha a prókátort az nem küldi pokolra, kit exekválhat, -
1986 2, XIV | akkor bátran állítom, hogy az exekució a legszebb diákszó,
1987 2, XIV | kosarába, s ha már éppen az ember nem eszi is meg szívesen;
1988 2, XIV | megtenni lehet, s minthogy az ígéretet írásban bírja,
1989 2, XIV | rendkívül ösztönzi valami, hogy az ígéret ne maradjon írott
1990 2, XIV | maradjon írott malaszt, hanem az ige váljék testté.~A kurrens
1991 2, XIV | testté.~A kurrens megjárta az országot nagy hiában, azonban
1992 2, XIV | volna, bizonyosan megeszi az, aki megtalálja.~Följebb
1993 2, XIV | itt-ott könnyen akad ember, ki az eltévedt juhot csavarogni
1994 2, XIV | Pál úr jártas-keltes ember az ilyen dologban, jól tudja,
1995 2, XIV | értelmében, kenegetni kezdé.~Az előkészületeket megtette,
1996 2, XIV | minden meglátszik, csak az nem, hogy valaki rendbe
1997 2, XIV | senki sem mondja: "Menjen ki az úr, csizmáján az utcai sár,
1998 2, XIV | Menjen ki az úr, csizmáján az utcai sár, vakarja le ott
1999 2, XIV | tintafoltok megmaradnak, mint az eredendő bűn, - s a nőtlen
2000 2, XIV | volna a cigányokból, ha az isten a falu végét nem teremtette
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373 |