1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
2001 2, XIV | hogy megint hozzányúltak az ő portékájához, s íme már
2002 2, XIV | farkasbundáját sem lelik, pedig az már akkora objektum, hogy
2003 2, XIV | össze nem toldozza többé.~Az ablaknak egyik gombján lóg
2004 2, XIV | Galiba Pál úr, és elvétve az inas, ki urának kabátjairól
2005 2, XIV | alig marad meg a zsinór az attilán, és nagy szerencse
2006 2, XIV | keféléskor a zsinórt és az attilát külön nem hozza
2007 2, XIV | a naptárnak is megvannak az ő vörös betűs napjai, s
2008 2, XIV | kezdetén mindennel készen lesz.~Az utasítás tartott fél óráig,
2009 2, XIV | hosszából annyit vág le az ember, amennyi a tulajdonosnak
2010 2, XIV | eljő a várt törvényszünet, az utazásra minden készen van,
2011 2, XIV | utazásra minden készen van, az új hintóra fölrakják a szükséges
2012 2, XIV | midőn a négy táltos már az utcán van, még akkor is
2013 2, XIV | sem értenek.~- "Vigye el az ördög!" - mondja a goromba
2014 2, XIV | Tehát a hazavárás méltó lesz az elbúcsúzáshoz, mert éppen
2015 2, XIV | csak már egyszer hazahozná az ő - ördög!"~Ennyi becsülete
2016 2, XIV | úrnak, ki nyakába vette az országnak azon részét, mely
2017 2, XV | kiadott bizonyítványt, mely az elkövetett hibának igen
2018 2, XV | azonban mielőtt bevárná az elbocsátást, megsúgták neki,
2019 2, XV | végrendelkező és tanú közül az egyik, nem tudja melyik,
2020 2, XV | hogy minél előbb kiérjen az országból, hol többé megmaradni
2021 2, XV | Már Vasmegyét is elérte, s az akkori viszonyok miatt az
2022 2, XV | az akkori viszonyok miatt az alispánnál kelle magát jelentenie,
2023 2, XV | mehessen.~Éppen azon időben az alispán mindenfelé fogdostatta
2024 2, XV | alispán mindenfelé fogdostatta az orvosokat, minthogy a hadjáratok,
2025 2, XV | minthogy a hadjáratok, kivált az országszéli megyék orvosait
2026 2, XV | igénybe vették, - tehát az alispán minden áron lebeszélni
2027 2, XV | áron lebeszélni törekedett az orvost az elmenésről, hogy
2028 2, XV | lebeszélni törekedett az orvost az elmenésről, hogy a környéknek
2029 2, XV | eredményre vezetni; - utóbb az alispán azt mondja:~- Nem
2030 2, XV | mondja:~- Nem eresztem el az urat.~- Én legjobban szeretném,
2031 2, XV | ha maradhatnék, - mondja az orvos.~- Akkor meg hát éppen
2032 2, XV | hát éppen nem eresztem el az urat.~- És ha mégis el akarok
2033 2, XV | akarok menni? - okoskodik az orvos.~- Akkor vasra veretem
2034 2, XV | orvos.~- Akkor vasra veretem az urat, mégpedig mindaddig,
2035 2, XV | szokik.~- Adja ezt írásban az alispán úr!~- Egy példányban
2036 2, XV | Egy példányban akarja az úr vagy százban?~- Egyben
2037 2, XV | elegendő lesz. - végzi be az orvos megnyugodva, s midőn
2038 2, XV | már egy hiba követteték el az ő rovására, de az ő tudta
2039 2, XV | követteték el az ő rovására, de az ő tudta nélkül, legalább
2040 2, XV | legalább másodikra nem ad okot.~Az orvos nem sok idő múlva
2041 2, XV | tekintélyre vergődött, s az alispánnal egy helyütt lakván,
2042 2, XV | helyütt lakván, nemsokára az alispánnak testi-lelki barátja
2043 2, XV | rendes vendége lőn.~Már az orvos tökéletesen megnyerte
2044 2, XV | a környékbelieknek, mind az alispánnak becsülését, midőn
2045 2, XV | négy táltos állított be az udvarra s a csinos hintóból
2046 2, XV | Galiba Pál uram lépett ki az alispánnak nagy csodálkozására,
2047 2, XV | jurátus barátja volt és az egykori pajtás ily váratlanul
2048 2, XV | megjártatták a gazdaság körül, s az alispán megmutogatván mindenét,
2049 2, XV | pedig vevőnek, ha Galiba Pál az alkut nem utalja vissza.~
2050 2, XV | alkut nem utalja vissza.~Az orvos éppen otthon volt,
2051 2, XV | otthon volt, s tanúja volt az elfogadásnak, valamint az
2052 2, XV | az elfogadásnak, valamint az egész beszélgetésnek, s
2053 2, XV | beszélgetésnek, s minthogy az alispán nagy kedvet mutatott
2054 2, XV | mutatott a megvételhez, az orvos is mindent elkövetett,
2055 2, XV | urat eladásra bírja.~Midőn az alispán egy pillanatra bement,
2056 2, XV | ellátásáról gondoskodhassék, az orvos még mindig a lovakról
2057 2, XV | Ajándéknak szántam őket.~- Az már más! - mondja az orvos, -
2058 2, XV | Az már más! - mondja az orvos, - így nem unszolom
2059 2, XV | minthogy éppen jött már az alispán is, ki aztán egészen
2060 2, XV | Pestről, barátom? - kérdé az alispán.~- Még a törvényszünet
2061 2, XV | fölül legyen s készen van az egész perpatvar, legfölebb
2062 2, XV | perpatvar, legfölebb még ha az volna, hogy a-b-c rendben
2063 2, XV | Megállj barátom, - mondja az alispán, - Baltayt mondál?~-
2064 2, XV | senior Baltay-ágat, én vagyok az öregnek tabuláris prókátora.~-
2065 2, XV | genealogiáját.~- Furcsa - mondja az alispán - a Baltay contra
2066 2, XV | fiók előtt láttam heverni az egész nagy pörcsomót, még
2067 2, XV | minthogy visszamenőben éppen az istállók előtt mentek el,
2068 2, XV | mentek el, Galiba azt mondja az alispánnak:~- Barátom, csakugyan
2069 2, XV | könnyen megalkuszom, tehát mi az áruk?~- Tied a négy ló! -
2070 2, XV | mondja Galiba, kezet nyújtván az alispánnak.~- Ha megalkuszunk,
2071 2, XV | megalkuszunk, barátom! - mondja az alispán.~- Megalkudtunk,
2072 2, XV | hagyom.~- Nem addig van az, - véli a másik, - ilyen
2073 2, XV | huszár, hogy vacsorára hívja az urakat, kik a meghívásra
2074 2, XV | osztályokba mentek, hanem az alispán végtelenül elkedvetlenedett;
2075 2, XV | levéltárba bocsátotta a herceg.~Az orvos tanúja levén a beszélgetésnek,
2076 2, XV | hirtelen észrevette, hogy az alispán elkedvetlenedett,
2077 2, XV | ennek elpalástolása miatt az orvos végtelen bőbeszédű
2078 2, XV | végtelen bőbeszédű lőn, s az ügyvéddel hosszú vitába
2079 2, XV | vitába keveredett, hogy az alispán kedvetlensége a
2080 2, XV | veszekedő lévén, kapott az alkalmon, minthogy éppen
2081 2, XV | egyszersmind megtámadta az orvosi tudományt, melybe
2082 2, XV | vénasszony belekottyan.~- Az nem bizonyít semmit, - mondja
2083 2, XV | bizonyít semmit, - mondja az orvos, - mert a vénasszonyok
2084 2, XV | legyen; mert úgy látszik, az orvos elszánta magát a veszekedésre,
2085 2, XV | azért tovább folytatta az ostromot.~- Nos, amice,
2086 2, XV | Nos, amice, mit akar adni az orvos?~- Az életet! - viszonzá
2087 2, XV | mit akar adni az orvos?~- Az életet! - viszonzá a másik.~-
2088 2, XV | kevés a különbség, hanem az igazság, drága barátom,
2089 2, XV | igazság, drága barátom, az igazság, azt keressük mi.~-
2090 2, XV | Meztelenre vetkőztetve, - nevet az orvos.~- Ó, domine, - levegőből
2091 2, XV | élhet a prókátor, - véli az ügyvéd megértve a célzást, -
2092 2, XV | megértve a célzást, - a pap az oltárról él.~- De csak azzal,
2093 2, XV | mit áldozatul hoznak, s az áldozóknak torkára nem teszen
2094 2, XV | Pál uram nagyon megszorult az orvos körmei közt, és nagyon
2095 2, XV | vacsorának vége lett, különben az orvos irgalmatlanul megmelleszti; -
2096 2, XV | midőn a mellékterembe értek, az alispán karonfogá Galibát,
2097 2, XV | karonfogá Galibát, mire az orvos elmaradt.~- Barátom! -
2098 2, XV | Barátom! - szólal meg az alispán, - én elég meggondolatlan
2099 2, XV | Édes barátom! - mondja az alispán, - szavamat visszahúzni
2100 2, XV | kérek tőled.~- Mi lenne az? - kérdé Galiba.~- Beteges
2101 2, XV | megfogadta becsületszavára.~Az orvos bejött, s minthogy
2102 2, XV | minthogy előbb úgyis tanú volt, az alispán ismétlé a dolgot
2103 2, XV | alispán ismétlé a dolgot az orvos előtt, hogy némileg
2104 2, XV | Galiba, ki előbbeni ígéretét az orvos előtt is ismétlé.~
2105 2, XV | csak annyit várt, hogy az alispántól elbúcsúzhassék;
2106 2, XV | sokáig kelle várnia, mert az alispán nem hagyhatá el
2107 2, XV | szórakozás kedvéért, hova később az orvos is leérkezett.~- Nos,
2108 2, XV | leérkezett.~- Nos, hogy van az alispán? - kérdi Galiba.~-
2109 2, XV | Elég rosszul! - felel az orvos.~- Orvos úr, - mondja
2110 2, XV | nem preskribálom, - mondja az orvos, hanem tehet ön, amit
2111 2, XV | urat, - meddig élhet ez az ember?~- Én orvos vagyok,
2112 2, XV | mindjárt? - mondja fölkacagva az orvos.~- Ah, orvos úr az
2113 2, XV | az orvos.~- Ah, orvos úr az én emberem.~- Tessék velem
2114 2, XV | velem parancsolni! - szól az orvos egészen neki engedvén
2115 2, XV | tizenöt esztendeig! - mondja az orvos elég érthetőleg, mire
2116 2, XV | hanyatt vágta magát, hanem az orvos hozzáteszi még: kivévén,
2117 2, XV | mondja Galiba karon fogva az orvost, - az alispán végtére
2118 2, XV | karon fogva az orvost, - az alispán végtére is nagy
2119 2, XV | nyúlnék a dologhoz...~- Az igen hihető, - véli az orvos.~-
2120 2, XV | Az igen hihető, - véli az orvos.~- Éppen azért kérem,
2121 2, XV | Annál jobb, - mondja az ügyvéd, - én most elmegyek,
2122 2, XV | szívességet tenne önnel az alispán, ha addig meghalna,
2123 2, XV | Szóról szóra! - mondja az orvos, elnyomván indulatát,
2124 2, XV | a prókátort, ki minthogy az alispán aludt, kocsira ült,
2125 2, XV | visszaküldé a négylovas fogatot az alispánnak.~Az orvos elbeszélé
2126 2, XV | négylovas fogatot az alispánnak.~Az orvos elbeszélé az alispánnak,
2127 2, XV | alispánnak.~Az orvos elbeszélé az alispánnak, min töri Galiba
2128 2, XV | válsága elkövetkeznék, megbízá az orvost, hogy Baltayt körülményesen
2129 2, XV | tudja is a titkot, legalább az árát ne élvezhesse és Baltay
2130 2, XV | semmit, ne is fizessen rá.~Az orvos kitűnő gonddal ápolá
2131 2, XV | beteg csendes álomba merült, az orvos egy kurta levélben
2132 2, XV | Körmendre küldje átvenni az irományokat. Galibának pedig
2133 2, XV | kereséssel, hanem küldje vissza az iratomat, mely szerint a
2134 2, XV | legnagyobb örömben; mert az orvos éppen most írta, hogy
2135 2, XV | orvos éppen most írta, hogy az alispán meghalt s így a
2136 2, XV | is visszaküldi, valamint az orvos sem számol az ezer
2137 2, XV | valamint az orvos sem számol az ezer aranyra; mert neki
2138 2, XV | mennyi éppen elég arra, hogy az ember a padlásról a pincébe
2139 2, XV | Galiba úrnak is eszébe jutott az evés, és mint tudjuk, elvitázhatlanul
2140 2, XV | elvitázhatlanul javulás útján van az olyan beteg, ki egy rendes
2141 2, XVI | hasztalanul kötekedik, hacsak az egyik bajból többet nem
2142 2, XVI | minthogy a jószágkormányzó, az öreg Hegedűs is jelen volt
2143 2, XVI | haza ért, Baltay végig nézé az irományokat, s meggyőződék,
2144 2, XVI | meggyőződék, hogy valóban meg van az egész pör, s rögtön rendelkezést
2145 2, XVI | Galibának írt Pestre, hogy az átvételre jelenjen meg.~
2146 2, XVI | nagy kocsi terével ment az ifiúr után, ki néhány esztendő
2147 2, XVI | nemcsak azért, mert a tanítók az öregúrnak kedvezni, de mert
2148 2, XVI | elmondhasson minden jót az ifjúúrról, kit a tisztelendő
2149 2, XVI | mondja András kiterítve az oskolai sorozatot, és vastag
2150 2, XVI | vastag ujjával odabökött, hol az úrfinak neve osztályában
2151 2, XVI | legelöl áll.~- Mi ez?~- Itt az úrfinak neve legelöl, -
2152 2, XVI | urakat, hogy már mi lesz az olyanokból, kik itt hátrább
2153 2, XVI | fölebb a vargaságnál, hacsak az apa készre nem akarja haza
2154 2, XVI | egy nap ötvenszer; - hanem az úrfi alig tett egy-két rántást,
2155 2, XVI | Józsue megállította a napot, az pedig nincsen ott, hogy
2156 2, XVI | megmagyarázta nekem ezt az úrfi szépen, - példának
2157 2, XVI | alatt, s majdnem megesküdnék az ember, hogy nem a felhő
2158 2, XVI | alatt a földet.~- El is vitt az úrfi egy gömbölyű jószágon
2159 2, XVI | András - nem nekem való már az olyan mesterség, hanem ha
2160 2, XVI | olyan fiatal lehetnék, mint az ifiúr...~- Hohó! - vág közbe
2161 2, XVI | vág közbe Baltay - talán az a gyermek mondott valamit.~-
2162 2, XVI | csak azt lesse - mondja az öreg - hogy én medvék után
2163 2, XVI | után eresszem, bolond ember az, ki az után mászkál, amit
2164 2, XVI | eresszem, bolond ember az, ki az után mászkál, amit helyébe
2165 2, XVI | nem néztem, hanem azért az ifiúr is megelégedhetik
2166 2, XVI | festett medvét lát is.~- Dejsz az majd megnézi, hogy mit mutatnak
2167 2, XVI | mint eddig szokott, mikor az ifiúr hazajött; mert a tisztelendő
2168 2, XVI | hanem már is azt mondja ám az úrfi, hogy majd ezután ő
2169 2, XVI | Hisz nem bánom, hogy az a gyerek nem lesz valami
2170 2, XVI | olyan nagy, mint a mienk, az sem nagyobb, mint a mekkora
2171 2, XVI | nagyobb, mint a mekkora befér az ember szájába.~- Én a könyveket
2172 2, XVI | Már nagyságos uram, pedig az úgy lesz, - hanem azért
2173 2, XVII | természet, hogy visszakívánta az erőt az élőtől, és kiéhezte
2174 2, XVII | hogy visszakívánta az erőt az élőtől, és kiéhezte magát,
2175 2, XVII | el a más világra.~Rég vár az ajtó mellett egy ősz ember,
2176 2, XVII | ajtó mellett egy ősz ember, az öreg Csapó, ki fontos mondanivaló
2177 2, XVII | vigyek el a más világra az után, aki nemrég előttem
2178 2, XVII | volt a levéltárba ereszteni az alispánt.~- Nem remélem,
2179 2, XVII | söprűnyelet fogok, hanem mikor az ördög viceispán képében
2180 2, XVII | maholnap vége lesz, úgy az ország legderekabb fiainak
2181 2, XVII | azt, kegyelmes uram, hogy az olyan ajtót nem kell nyitva
2182 2, XVII | hanem most segélje megtenni az utolsót.~- Mindent, kegyelmes
2183 2, XVII | levélnek megírásához, - az ágy szélére ült olyanképpen,
2184 2, XVII | Kedves Baltaym!~Érzem, hogy az utolsó tollvonásokat teszem
2185 2, XVII | tollvonásokat teszem azon az ágyon, melyről felkelni
2186 2, XVII | nem egy rövid útban, hanem az élet hosszában fáradtam
2187 2, XVII | könnyen szakad el a fonál, - s az erős lélek, mely megtörhetlen
2188 2, XVII | vissza.~A ravatalon fekszik az elfogyott lélek hüvelye,
2189 2, XVII | vigasztalódásunk önmagunkért, hogy az utolsó lehelettel csakugyan
2190 2, XVII | bölcső, s kit mindössze is az a szellő üdvözölt, mely
2191 2, XVII | dohányt, - s mondom én, ki az emberben az embert szeretem
2192 2, XVII | mondom én, ki az emberben az embert szeretem legjobban, -
2193 2, XVII | könnyen rákiálthatták volna az emberre: üsd agyon! én a
2194 2, XVII | legnyugodtabb kedéllyel mondám az egész ország minden szűrös
2195 2, XVII | szűrös polgárjának, hogy az igazság nemcsak akkor igazság,
2196 2, XVII | mikor a kaputnak kell; mert az igazság nem olyan, mint
2197 2, XVII | helyett pedig nagyot választ az ember, - de nem is olyan,
2198 2, XVII | vággyal, bárha végigjárhatnám az országot s benne annyi jelest
2199 2, XVII | 1806. június 6-dikán, s az öregurat a levél éppen a
2200 2, XVII | hínárból húzza ki; mert az öreg régóta tűnődik azon
2201 2, XVII | hogy két rovása van, s az öreg annyira András uralma
2202 2, XVII | Csak nincsen tűz - véli az úr - hisz akkor félrevernék?~-
2203 2, XVII | hogy kend mit akar?~- Annyi az egész, nagyságos uram -
2204 2, XVII | szomorúan a paraszt, - hogy az enyingi herceg meghalt.~-
2205 2, XVII | uram - felel - urunk volt az nekünk, - ott is dolgoztunk
2206 2, XVII | szélű kalapját e szóval:~- Az isten jóvoltába ajánlom
2207 2, XVII | jobbágy siratta meg.~Abban az időben Enyingen éppen azon
2208 2, XVII | kápolnaféle imaház, ami az akkorban ott lévő katholikus
2209 2, XVII | édesapja, éppen most végezte el az utolsó, mit saját könyvében
2210 2, XVII | pápista! - mondja a másik.~- Az vagyok édes jó barátom, -
2211 2, XVII | református vagyok.~- Nem tesz az semmit - nyugtatja meg őt
2212 2, XVII | semmit - nyugtatja meg őt az öreg Kajári, - hátha a kelmed
2213 2, XVII | holta után így siratnak meg, az nem halt meg!"~
2214 2, XVIII | XVIII.~Az újabb nemzedék.~A tizenkilencedik
2215 2, XVIII | tizennyolcadiknak vége, s míg az ostoba varjúk hírbe keveredtek,
2216 2, XVIII | szemét nem vájja ki, addig az emberi faj egészen más munkába
2217 2, XVIII | egészen más munkába fogott, s az volt a legderekabb ember,
2218 2, XVIII | Himfy név hirtelen elterjedt az egész hazában, s a nagy
2219 2, XVIII | legelső műveiért, s ebben az országban nem volt meg a "
2220 2, XVIII | hol addig tanult, hogy már az iskolából is kifogyott,
2221 2, XVIII | kifogyott, András maga maradván az úrfival, addig kérte, hogy
2222 2, XVIII | könyv nélkül elmondá.~András az öregúr aranyos mentéjének
2223 2, XVIII | csak annyi időt vett, míg az öreg egy-egy könyűt, eldörgölt
2224 2, XVIII | lelkes ifjúnak arcát nézé, s az öreg cseléd gyönyörködött
2225 2, XVIII | jó mag nem szóródott ki az útra, hanem a jó földben
2226 2, XVIII | már hol fér el a fejében az a tenger sok tanulság? 11~-
2227 2, XVIII | kedves úrfi, - mikor az öregúr a délutáni álmát
2228 2, XVIII | elhallgatom estig! mondja András az aranyos mentét a szomszédterembe
2229 2, XVIII | cipelvén, hanem midőn ő az egyik ajtón bement, mintha
2230 2, XVIII | azt gondolta András, hogy az öregúr hallgatózott; de
2231 2, XVIII | sokáig tűnődött, mert hisz az is meglehet, hogy nyitva
2232 2, XVIII | meglehet, hogy nyitva volt az ajtó, s mikor ő az egyiket
2233 2, XVIII | volt az ajtó, s mikor ő az egyiket kinyitotta, akkor
2234 2, XVIII | bizonyosan tudjuk, hogy az öreg Baltay csakugyan a
2235 2, XVIII | azt is megmondhatjuk, hogy az öreg régóta hallgatózott,
2236 2, XVIII | eltávozott.~Pipára gyújtott az öreg, föl s alá járkált
2237 2, XVIII | visszagondolunk a jelenből az elmúlt tíz esztendőre, bátran
2238 2, XVIII | pedig végtére már annyi volt az ügyvéd, orvos, mérnök, hogy
2239 2, XVIII | kurtábban ereszté.~Fölment az ifjú úr a tanodába, nem
2240 2, XVIII | tudományból; de hogy elkószálja az esztendőt; mert az édes
2241 2, XVIII | elkószálja az esztendőt; mert az édes mama rég megsúgta neki,
2242 2, XVIII | lármázott, addig hortyogott az úrfi; pedig ha nem alszik,
2243 2, XVIII | mert tíz esztendő alatt az ujjnyi széles szalag tenyérnyire
2244 2, XVIII | szomszédéhoz mérték, és az úrfi hiában vakarja a fejét,
2245 2, XVIII | betálalni, s amellett fölkopik az álla.~Persze, most már az
2246 2, XVIII | az álla.~Persze, most már az ifjú úr is belátja, hogy
2247 2, XVIII | most, atyafiságba keveredik az egész világgal, és minden
2248 2, XVIII | mint mutogatni kívánná az ember, és jaj annak, kit
2249 2, XVIII | ember, és jaj annak, kit az apai és anyai gőg idáig
2250 2, XVIII | féltette a fiút, de midőn az eleven eszű gyermeknek előmenetelét
2251 2, XVIII | hanem lemegy a kertbe.~Az álom oda nehézkedett a szempillákra,
2252 2, XVIII | megszokott vendéget, de az végtére is erősebb volt,
2253 2, XVIII | végtére is erősebb volt, s az öregúr a zsölleszékben uzsonnáig
2254 2, XVIII | a sok történetet, s már az uzsonnaidő is elérkezett,
2255 2, XVIII | uzsonnaidő is elérkezett, mikor az öregúr kidörgölvén szemeiből
2256 2, XVIII | öregúr kidörgölvén szemeiből az álmot, a kövér fűben oldalt
2257 2, XVIII | De ha vele bánni tudnak,~Az inget is odadja.~András
2258 2, XVIII | dűlve hallgatta a fiút, az öregúr pedig mindinkább
2259 2, XVIII | mosódának.~Szívén találta az egyszerű kis versszak, s
2260 2, XVIII | megtanulta, és szinte vágyott az alkalomra, hogy illő módon
2261 2, XVIII | hogy valóban megéhezte az alkalmat, hogy az ingét
2262 2, XVIII | megéhezte az alkalmat, hogy az ingét is odaadhassa; csak
2263 2, XVIII | kellett sokáig várakozni, az 1809-diki fölkelést kezdték
2264 2, XVIII | küldöttségben egyesültek az erőt felkölteni, s a többi
2265 2, XVIII | ezen időben szaladta meg az országot.~Baltay előtt bemutattaték
2266 2, XVIII | érinté, annál inkább: mert az alispán nem annyira az írót,
2267 2, XVIII | mert az alispán nem annyira az írót, mint az őrnagyot mutatá
2268 2, XVIII | nem annyira az írót, mint az őrnagyot mutatá be, ki éppen
2269 2, XVIII | segédtisztképpen foglalkozzék.~Az alispán a háborúra vitte
2270 2, XVIII | közelít a francia! - kezdi az alispán.~- De hegedűszóval
2271 2, XVIII | Attól függ, - okoskodik az alispán, - hogy a nemzet
2272 2, XVIII | erőt fejt ki.~- Aki eleven, az az ellenség elé megy!~-
2273 2, XVIII | fejt ki.~- Aki eleven, az az ellenség elé megy!~- A megye
2274 2, XVIII | úr, - mondja lelkesülten az öreg, - háromszáz lovam
2275 2, XVIII | írja fel alispán uram...~Az alispán írta.~- Ezeknek
2276 2, XVIII | írja föl alispán úr ezt is.~Az alispán írta.~Amennyi készpénz
2277 2, XVIII | alispán uram a többi után.~Az alispán már sokallani kezdé
2278 2, XVIII | úgyse, sok lesz, - mondja az alispán, - ennyit nem kívánunk.~-
2279 2, XVIII | szóért többet megteszen az ember, mint erőszakért,
2280 2, XVIII | De ha vele bánni tudnak,~Az ingét is odaadja.~Meghatotta
2281 2, XVIII | a szorongó honfi kebel, az ő szavainak segedelméhez
2282 2, XVIII | teremben s midőn Baltay az alispánnak rendre számolá
2283 2, XVIII | alispánnak rendre számolá az adományt, szerette volna
2284 2, XVIII | kezét megcsókolni s amint az úr egyik ajánlatát a másik
2285 2, XVIII | balt csókolná meg, s mikor az úr az adományokból még sem
2286 2, XVIII | csókolná meg, s mikor az úr az adományokból még sem fogyott
2287 2, XVIII | végre midőn a versekhez ért az öreg, nem talált egyéb megcsókolni
2288 2, XVIII | mint azt a nyomot, ahova az öregúr letenné a lábát.~
2289 2, XVIII | vendégek elbúcsúzának, András az udvaron csinált rendet az
2290 2, XVIII | az udvaron csinált rendet az előjáró kocsik közt, s hol
2291 2, XVIII | előjáró kocsik közt, s hol az őrnagynak szürke köpönyegét
2292 2, XVIII | nézett meg mindent, hogy az utazónak kényelméből mi
2293 2, XVIII | gyereknek nem engedtek szót az öregebbek között, hanem
2294 2, XVIII | ülnek.~- Csak itt maradjon az úrfi, - mondja András Imrének, -
2295 2, XVIII | úrfi! - bíztatja András az érkezők felé nézve, kik
2296 2, XVIII | érezvén a boldogságot, mi az ilyen nagy embernek közelségéből
2297 2, XVIII | Csókolja meg! - mondja hirtelen az öreg András úgy, hogy Kisfaludy
2298 2, XVIII | visszahúzni kezét; de már akkor az ifjúnak ajkai érinték, éppen
2299 2, XVIII | bokrosíták meg a térséget, s az uraság szívesen elbabrált
2300 2, XVIII | uraság szívesen elbabrált az új hajtású fák közt, melyeknek
2301 2, XVIII | elfáradt kend? - kérdi az uraság.~- Ilyen embereknek
2302 2, XVIII | embereknek szívesen szolgál az ember akár meddig volnának
2303 2, XVIII | el a házat, - jegyzi meg az úr, - nagy örömöm telt bennük;
2304 2, XVIII | örömöm telt bennük; hanem az a katona, az az őrnagy nagyon
2305 2, XVIII | bennük; hanem az a katona, az az őrnagy nagyon szótalan
2306 2, XVIII | bennük; hanem az a katona, az az őrnagy nagyon szótalan ember.~-
2307 2, XVIII | helybe Baltay, nem gondolván az igazi okra, hanem az elválási
2308 2, XVIII | gondolván az igazi okra, hanem az elválási körülményekre célozva
2309 2, XVIII | megcsókolta.~- Szép becsület az ifiúrnak, hanem meg is érdemlette, -
2310 2, XVIII | Hallja kend András, - most az a fiú már tanítja kendet? -
2311 2, XVIII | tanítja kendet? - tréfála az öreg.~- Nojsz az még nem
2312 2, XVIII | tréfála az öreg.~- Nojsz az még nem nagy csoda, nagyságos
2313 2, XVIII | könnyen lemosta egy zápor az iskolaport, hanem azt tartom
2314 2, XVIII | tanult már attól valamit. - Az öreg elvörösödött, hanem
2315 2, XVIII | lakodalomba hívnának.~- Bíz az, hallja kend, olyan mondás,
2316 2, XVIII | mondás, hogy megtanulhatja az ember, akárki csinálta.~-
2317 2, XVIII | csinálta.~- No ugyan ki?~- Az az őrnagy, ki az úrfit megcsókolta, -
2318 2, XVIII | csinálta.~- No ugyan ki?~- Az az őrnagy, ki az úrfit megcsókolta, -
2319 2, XVIII | ugyan ki?~- Az az őrnagy, ki az úrfit megcsókolta, - Kisfaludy
2320 3, I | I.~1809.~Ne kerüljük el az évszámot; ha azt akarjuk,
2321 3, I | jó vérű paripa ne féljen az ároktól, úgy az árokhoz
2322 3, I | ne féljen az ároktól, úgy az árokhoz kell vinni!~Betört
2323 3, I | tépte szét, mert annyi volt az ígéret, hogy ígéretnek is
2324 3, I | egy másik kéz nyúlt, mely az elszórt kiáltványokat mindenütt
2325 3, I | Kisfaludynak aggodalmát, az ablakmélyedésig jött, hogy
2326 3, I | nyughatatlankodék, zavarta őt az, hogy hatáskörébe más intézőnek
2327 3, I | elütni egynémely dolgot, - az értetlen túlbuzgóság az
2328 3, I | az értetlen túlbuzgóság az ellenség kezére játszik.~
2329 3, I | zavarják, s ne szedjék föl az utcáról féltett dologként
2330 3, I | levelére mit mondtak, - elég az hozzá, hogy Károly főhercegnek
2331 3, I | elérni, tudniillik, hogy az osztrák sereget végképpen
2332 3, I | Itt árverés van, - szól az egyik szavazó, - itt ígérnünk
2333 3, I | másik szavazó, - szét kell az inszurrekciót verni, s ha
2334 3, I | Kisfaludyt nézi néha, minthogy az mély elkeseredéssel nézte
2335 3, I | számolja senki, de hogy az drága lesz, oka volt elhinni.~-
2336 3, I | A csata elején nem tudja az ember, hogy megéri-e végét, -
2337 3, I | megakadályozni akartam, - de nekem az nem sikerült!~- Az ég legyen
2338 3, I | nekem az nem sikerült!~- Az ég legyen tanúm! - fönséges
2339 3, I | uram.~- Nem a francia itten az ellenség, hanem hogy e népet
2340 3, I | egyik-másik szíve melegültében még az inget is lehúzta volna,
2341 3, I | mely neki osztalékul jutott az egészből, s midőn aztán
2342 3, I | teremteni fogjuk!~Midőn az osztrák sereg a Rábán átlépett,
2343 3, I | bírt egymással megférni, s az elkeseredés kitörő félben
2344 3, I | mogorva katona alig várta az alkalmat, hogy valami alkalmas
2345 3, I | embereivel együtt, amidőn az elhelyezés megtörtént, a
2346 3, I | pincék egyikéhez vágtatott az őrnagy, hogy a dandárparancsnoknál
2347 3, I | tiszt fogadá Püspökyt, ki az elfogadással tökéletesen
2348 3, I | eltérő sújtásos ruhát, minő az őrnagyon volt.~- Jobban
2349 3, I | volt.~- Jobban nézzen meg az úr, - veti vissza Püspöky, -
2350 3, I | Püspöky, - őrnagy vagyok az önkénteseknél.~- Kinek a
2351 3, I | mondja:~- Most megmutattam az úrnak, hogy egy jóravaló
2352 3, I | hitvány tiszt; - vesse le az egyenruhát, vagy összevagdalom.~
2353 3, I | Kisfaludynak elmondja a dolgot, az osztályparancsnok pedig
2354 3, I | egymásután sütögetve a puskát.~- Az az ő lelkükön szárad, nekem
2355 3, I | sütögetve a puskát.~- Az az ő lelkükön szárad, nekem
2356 3, I | magát a másik, látván, hogy az ellenség a várárokhoz nyomul
2357 3, I | francia vasasokat? - kérdi az osztályparancsnok Püspökyt.~-
2358 3, I | mestervágásra való, mely legfölebb az arcot érve, árthatna valamit;
2359 3, I | azért nem esett kétségbe az őrnagy, hanem hogy ez emlékezetes
2360 3, I | eszeveszetten fordultak vissza az ismeretlen fegyver előtt,
2361 3, I | annak horpadása ölje meg az embert.~Megállt a franciák
2362 3, I | biztosabban megölt, mint maga az ütés.~Az osztályparancsnok
2363 3, I | megölt, mint maga az ütés.~Az osztályparancsnok bámulva
2364 3, I | addig forgolódott, míg az osztrák tábor felé rohant,
2365 3, I | nyomon űzte, s nem messze az osztályparancsnoktól leverte
2366 3, I | akart, - hanem azóta megőrzé az a régi közmondás, hogy a
2367 3, I | hal a vízbe, - de sőt még az ágyú sem fogta meg, pedig
2368 3, I | gazember? - riad rá egy tiszt az osztályparancsnok környezetéből.~-
2369 3, I | császár új kiáltványára!~Ez az egyetlen nép, mely az ígéretnek
2370 3, I | Ez az egyetlen nép, mely az ígéretnek nem hisz! - mondja
2371 3, II | keszthelyi utcák megnépesedének, az ország különböző részeiből
2372 3, II | egy-egy fiatalember, hogy az intézetbe járjon, azonkívül
2373 3, II | híre nem hiába futotta meg az egész országot.~A fáradhatlan
2374 3, II | nem tették, - meghízott az agyaras, jól esett neki
2375 3, II | jó ismerősöket, megölték az agyarast, - de nem kutatta
2376 3, II | mennyi kukoricát evett? elég az hozzá, hogy volt kolbász,
2377 3, II | tiszteket beszélni, amint az igazgató sorban kikérdezi
2378 3, II | tételekre vigyáz, hogy amint az igazgató minden tételt külön
2379 3, II | most világosan látja, hogy az igazgató valami vastag orrú
2380 3, II | gróf azért jól tudta, hogy az ő rendelete nyugszik eltemetve
2381 3, II | vastag tollrántások alatt.~Az igazgató észrevette, midőn
2382 3, II | ez okból.~Más ember talán az igazgatónak fejéhez vágta
2383 3, II | szamár vagyok, igen is, az ilyen okos embereknek csak
2384 3, II | is jó lett volna, igenis!~Az igazgató észrevette az ügyetlenséget,
2385 3, II | Az igazgató észrevette az ügyetlenséget, azonban a
2386 3, II | tárgyat választott, hogy az igazgatónak zavarát észre
2387 3, II | addig el nem szabadult tőle az igazgató, míg valami lekötelező
2388 3, II | egyikére hajtatott, hogy az elolvasott levélnek tartalma
2389 3, II | A szürkületen áttört már az első világosság; lecsapolt
2390 3, II | ösztönző például szolgálnak az utódoknak, vagy bizonyságul,
2391 3, II | csak követőjük legyen.~Az alatt a fogat azon határba
2392 3, II | kocsisnak, hogy térjen le az országútról, menjen a dűlők
2393 3, II | dűlők közé, honnét belátott az egész gazdaságba.~Sűrű kepesorok
2394 3, II | gróf maga mellé ültette az ispánt, végignézte vele
2395 3, II | méltóságos uram! - feleli az ispán.~- Itt van a pipája?~-
2396 3, II | gyújtson rá. - unszolá a gróf az ispánt, ki aztán elővette
2397 3, II | gróf aligha meg nem bánta az engedelmet, mert a lengedező
2398 3, II | ment a dűlőkön végig, s az ispán szerencsésen kiszívta
2399 3, II | de midőn meglátta, hogy az ispán megint rá akar gyújtani,
2400 3, II | méltóságos uram, talán megadnák az árát.~- Nem bánom, ispán
2401 3, II | méltóságos uram, - mondja az ispán, - majd gondoskodom
2402 3, II | uram? - kérdi csudálkozva az ispán.~- A dohánymagot megöntözni,
2403 3, II | választóvízben mossuk meg.~Az ispán rögtön eltette a pipát,
2404 3, II | olyant szívok, amilyen az erszényemből telik.~- Igaza
2405 3, II | levélbe takart, melyben az ispánt föladták, hogy délig
2406 3, II | azért némi vigasztalásul az ispánnak odanyújtván, azt
2407 3, II | ha majd mellettem ül."~Az ispán csak akkor bontá ki
2408 3, II | a levelet, mikor a gróf az országútra fordult, és bámulva
2409 3, II | nem Festetics György lenne az, bizonyosan kérdés nélkül
2410 3, II | kérdés nélkül hánynák ki az útra.~A gróf tökéletesen
2411 3, II | népesedett meg a kastély.~*~Amint az intézetből a kastélykertbe
2412 3, II | mégis akadna egy ember, ki az ilyen szomorúságért pénzt
2413 3, II | midőn a "csípd meg bogár az ingét!" harmadszor verné
2414 3, II | patvar, csak nem úgy lopott az apád?~- Akkor inkább egy
2415 3, II | ordít a cigány, meglátva az őrnagyot, kit a győri ütközet
2416 3, II | cigány, élsz még? - kérdi az őrnagy megismerve egykori
2417 3, II | Megsebesültél? - volt az újabb kérdés, mire a cigány
2418 3, II | kérdés, mire a cigány csak az igazat felelte.~- Egy zöld
2419 3, II | gyűjtött össze, hogy ez ügyet az utókornak hitelesen fölvilágosíthassa,
2420 3, II | fölvilágosíthassa, Püspöky tehát kapott az alkalmon, hogy a cigányt
2421 3, II | illő távolságra ballagott az urak után egész ama szobáig,
2422 3, II | tudta gondolni, mi lelte az urakat, hogy egy cimbalmossal
2423 3, II | hol nyugszik a csontja, ha az nincs, végig verik rajtam
2424 3, II | emlékezhetel még, ugyanaz, kit az erdőszélre állítottál ki
2425 3, II | kérdeztem meg tőlük, pedig az egyik megígértette velem,
2426 3, II | velem, hogy ha még meglátnám az életben, megszólítsam, -
2427 3, II | azt tudom, hogy csúfnéven az egyiket Meddig Józsinak,
2428 3, II | Pistának hítta minden ember.~- Az egyikre már én sem emlékszem, -
2429 3, II | hanem Holvagy Pistát az édesapjáról Kajárinak hívták.~
2430 3, II | megnyugtatá magát, hogy ezen az árnyékvilágon nem fogja
2431 3, II | szorgalma gyülekezett össze.~Az egész világ küzdött, - az
2432 3, II | Az egész világ küzdött, - az ágyúk ölték el az emberek
2433 3, II | küzdött, - az ágyúk ölték el az emberek szorgalmát s midőn
2434 3, II | pusztulásról hallott beszélni az ember, jól esett a szemnek
2435 3, II | néhány óra óta járják már az intézetet - kivévén Baltayt,
2436 3, II | elment a könyvtárba, mert az egész házban az a leghűsebb
2437 3, II | könyvtárba, mert az egész házban az a leghűsebb hely, s minthogy
2438 3, II | mintha esze ágában sem volna az asztalhoz fordulni, már
2439 3, II | csak azért is, mert a lábát az asztallábak miatt nem hintálhatná
2440 3, II | fordítás közben leveszi az egyik lábát a másikról,
2441 3, II | valamivel közelebb húzta az asztalhoz.~Kínálta magát
2442 3, II | asztalhoz.~Kínálta magát a betű, az öreg elővette pápaszemét,
2443 3, II | hogy de csak nem jó ez az olvasás a szemnek, mikor
2444 3, II | mikor annyira öli a szemet az apróbb betű, - hanem a kéz
2445 3, II | könyv mellé.~Már egészen az asztalnál ül, már könyökére
2446 3, II | inkább fészkelődött, mert az olvasástól nem tudott megválni.~
2447 3, II | cselédek mindenütt keresték az öregurat, sehol sem találták;
2448 3, II | szakácsok.~- Bújjék beléd az ördög! - kívánja Baltay
2449 3, II | gondolta, míg a sok vendég az étterembe megyen, a levest
2450 3, II | Festetics aggódva keresé maga is az öregurat, s amint az emeleten
2451 3, II | is az öregurat, s amint az emeleten minden szobába
2452 3, II | nem kereste senki, - s íme az öregúr két könyöke közé
2453 3, II | mindig leste a karzatról.~Az inas bement az első ajtón,
2454 3, II | karzatról.~Az inas bement az első ajtón, s Baltayt ebédre
2455 3, II | Baltayt ebédre szólítá.~Ha az inas ott nem marad a nyakán,
2456 3, II | már nem szabadulhat meg az ebédtől, meg kell enni,
2457 3, II | tehát hol is hagytuk el az olvasást? be kell gyűrni
2458 3, II | egyszerre nem is látja meg az ember a végét, hanem kétszer
2459 3, II | Festetics indulni látván az öreget, midőn az a könyvtárnak
2460 3, II | látván az öreget, midőn az a könyvtárnak ajtaját maga
2461 3, II | hogy ne kérdezze senki az öreget, hogy hol volt; mert
2462 3, II | egy tisztes társaság várta az öreget, hogy az "ultimót"
2463 3, II | társaság várta az öreget, hogy az "ultimót" kergessék; de
2464 3, II | ultimót" kergessék; de az öreg addig mentegette magát,
2465 3, II | örvend a gróf, - ezen az úton többen is beférnek! -
2466 3, II | alig hogy belépett, már az öreg is cammogott, s délelőtti
2467 3, II | kiment a gróf anélkül, hogy az öreg észrevette volna, vendégeit
2468 3, II | tűnődött, hogy válik meg az öreg a könyvtől? minthogy
2469 3, II | Baltay estelig készen volt az olvasással, - apróra megolvasott
2470 3, II | lehetne a könyvet elvinni az útra?~A keszthelyi könyvtár
2471 3, II | Elkéri tán? - vélik olvasóim.~Az még nagyon korán volna,
2472 3, II | már ő is bejött s mielőtt az asztalhoz ülnének, a házigazdának
2473 3, II | lehet egészen rossz ember, az legalább bizonyosan elolvassa, -
2474 3, III | voltunk, - jaj de régen volt az.~Az országúton messziről
2475 3, III | jaj de régen volt az.~Az országúton messziről látszik
2476 3, III | kifordul, de csak követi az urat, ki lustán szédeleg
2477 3, III | helyét leghátul, s alig tudja az ember kitalálni, hogy mi
2478 3, III | kitalálni, hogy mi lehet az a csodaalak, mely vadászpuska
2479 3, III | feledni a földön, - neki az csak annyi gond, mintha
2480 3, III | vagy egy verébfiút, s ott az orra, ott a körme, mint
2481 3, III | Tizenketten csavarognak az országúton, a legközelebbi
2482 3, III | alkonyat után álljanak meg az ablak alatt, mert az özvegy
2483 3, III | meg az ablak alatt, mert az özvegy nagyságos asszony
2484 3, III | azt merte hazudni, hogy az ő négy lovát gyalog is elkerüli.~
2485 3, III | cigányok gyanítani kezdék, hogy az özvegy-háznál több dolog
2486 3, III | azért fölkerekedtek, s az eddigi szédelgés helyett
2487 3, III | hiában, a cigánynak is csak az a nóta tetszik legjobban,
2488 3, III | telezajogná a házat, nézzünk be az öreg nagyságos asszony szobájába,
2489 3, III | nagyságos asszony szobájába, hol az ódon bútorok rendkívül tisztára
2490 3, III | egészen félre nyomja, mi az öreg asszony szemét rendkívül
2491 3, III | emberségből tűrt meg, már mikor az ablakból meglátta, türelmetlenkedni
2492 3, III | kezdett:~- Már megint hozza az ördög. - beszéli magában, -
2493 3, III | nagyságos asszony, de mire az ajtó kinyílt, olyan barátságos
2494 3, III | barátságos képet csinált, mintha az édesanyját ölelgetné, s
2495 3, III | százszor meghalhatna miatta az ember,... tegye le már azt
2496 3, III | hadd beszélgesse ki magát az ember.~Ez mind egyhuzamban,
2497 3, III | szeretettel, hogy már azt várná az ember, hogy a legszebb selyemruháját
2498 3, III | álló óráig rángatja helyre az ülőhelynek félrenyomott
2499 3, III | nem mászta, - alig győzöm az ülést helyrerángatni.~Kérem
2500 3, III | kis jelenetet számítsa be az asszonytermészetnek, mely
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373 |