1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
2501 3, III | szúnyogot is meglátjuk, melyre az ágyút kisütötték. Ez már
2502 3, III | látod azt a kanpulykát az udvaron, - mindjárt kergesd
2503 3, III | asszony azt gondolja, hogy az a cseléd lárma nélkül nem
2504 3, III | hatszor is összenyargalta az udvart, s éppen megint új
2505 3, III | megint új fordulót tett az emeleten is, midőn a nagyságos
2506 3, III | melegágyakon gyékény?~- Az volt a legelső dolgom, nagyságos
2507 3, III | most vitte ki a mindenes az utolsó zsákot.~- De a kanpulykát
2508 3, III | ne menjen ki a kézből.~- Az is helyén van már, majdnem
2509 3, III | kergetted, húztad volna fel az ágyruhákat.~- Mikor nagyságos
2510 3, III | hibakereső, meglátván, hogy az ablakok még nincsenek betéve, -
2511 3, III | megállított.~- Szja persze, hogy az ilyen kisasszonyoknak mostanában
2512 3, III | szóval mondják is; hanem az asszony tegyen meg mindent! -
2513 3, III | egymagában, minthogy a cseléd az ablakhoz szaladt, s azt
2514 3, III | szó nem jött onnét, hol az epe lakik; ez a kis fegyvergyakorlat
2515 3, III | fegyvergyakorlat őnála csak annyi, mint az énekesnél a skála, melyet
2516 3, III | búzatartó verem; mert amiben az egyik cseléd megbotlott
2517 3, III | fölpofozta, mielőtt mérgében az epéje fölforrhatna; így
2518 3, III | fölforrhatna; így vigyázott ő az egészségére.~Természetes,
2519 3, III | hogy harminchat; hanem az egész egyszeregyet legelölről
2520 3, III | többit is addig mondja, míg az igazira talál.~Ez egy kissé
2521 3, III | egyszeregye, mely szerint az ösmeretlen számot kitalálja,
2522 3, III | példát hozzuk föl, mikor az egyszeri falusi tanító harminc
2523 3, III | rajzolta a szamarat, és az alá az ő nevét ki írta?
2524 3, III | rajzolta a szamarat, és az alá az ő nevét ki írta? tehát mind
2525 3, III | így bizonyos volt, hogy az igazi is megkapta részét.~
2526 3, III | asszony elfogott egy jó részt az éjszakából, s hozzátoldá
2527 3, III | a kényelmet, mit egykor az öreg anyja megszokott, s
2528 3, III | s ma már csak olyan mint az óra ingája, mely meglódulván,
2529 3, III | Dunayt és nejét kivévén, még az unoka sem lőn kivéve, s
2530 3, III | tekintene rá.~- Itt legyen az eszed, - látod, ez a kalács,
2531 3, III | megkínálnák, - okoskodik az öreg anya, - látod, ez az
2532 3, III | az öreg anya, - látod, ez az egyik porhanyóbb mint a
2533 3, III | porhanyóbb mint a másik, mert az a lusta pára állt mellette,
2534 3, III | lusta pára állt mellette, az Ágnes, - hanem ördög sem
2535 3, III | bélének) - de tudom, hogy az a valaki végig veri, ha
2536 3, III | meddig állja ki! - (folytatja az asszony magyarázatot, még
2537 3, III | már ebből a világból? ha az asszony még a maga falatjáért
2538 3, III | teremtettét, mikor én az édesanyám keze alatt voltam,
2539 3, III | édesanyám keze alatt voltam, még az aratóknak is dagasztattak
2540 3, III | önkénytelenül megbámulta az öreg anyját, ki mindjárt
2541 3, III | Néha a lány akkor volt az öregasszony szobájában,
2542 3, III | a tisztnek, de úgy, hogy az közbe ne szólhasson, - fele
2543 3, III | maholnap ránk dűl a tető, az isten áldja meg a kasznár
2544 3, III | keresésből visszatér, már az öregasszony maga van a szobában,
2545 3, III | a kendő már megvan, mire az egész részvéttel nézi az
2546 3, III | az egész részvéttel nézi az arcon az aggodalmat, mintha
2547 3, III | részvéttel nézi az arcon az aggodalmat, mintha osztakozni
2548 3, III | ringy-rongyban, ilyen vén asszonynak az is jó, én már ezt megszoktam;
2549 3, III | darab ruhát is vett ki.~Az egyik ruha nehéz világos
2550 3, III | szövetet, s egyike volt az ilyen azon ruháknak, melyek
2551 3, III | mégis maradt annyi értéke az apró szeleteknek, hogy mostanában
2552 3, III | valamit édes lányom, - szól az öreg anya, szem elé rakva
2553 3, III | ruhákat, s elmondva, hogy: Ez az aranyos édesanyámnak a menyasszonyruhája
2554 3, III | legnagyobb kegyelettel nézte az ősi drágaságot, melyet mostan
2555 3, III | reá szabnak föl.~- Majd az én nevem napján vedd föl,
2556 3, III | föl, édes lányom! - mondja az öregebb hölgy némi követeléssel,
2557 3, III | szobájába.~Eljött a névnap, az aranyos rokolyából egy gyönyörű
2558 3, III | ereklyét vehetett magára.~Az ág, törzsére hajolt, a gyermek
2559 3, III | köszöntésével elfogadá, - az egykor és tán mindenkor
2560 3, III | állt rendelkezésére, - csak az arc tükre mutatá meg a lelket,
2561 3, III | minden apróságért, hogy midőn az öregéért kellene mondani
2562 3, III | egy árva szócska sem jut az eszébe.~Megérkezett a legelső
2563 3, III | szétvált a néma csoport, hogy az érkezőt fogadhassa, ki után
2564 3, III | sárga cserebogár" - mire az öregasszony olyan zökögőre
2565 3, III | napja, midőn Baltay uram az oltár előtt melléje állt,
2566 3, III | állt, meg sem gondolván az akkori ésszel, hogy kedves
2567 3, III | hallgatta a zenét, mely az ablak alatti fák közül hangzik
2568 3, III | majd kívánok én, - mondja az öregasszony egészen fölvidulva, -
2569 3, III | hogy valamit vétettem volna az asszonyok ellen, hisz én
2570 3, III | maga csúnya ember, - volt az újabb szemrehányás - már
2571 3, III | asszonynénémet!~- Hát mit vétett az a szegény szentmihályhegyi
2572 3, III | mind a kettő meghalt?~- Az lőn éppen az ő büntetése,
2573 3, III | meghalt?~- Az lőn éppen az ő büntetése, hogy vénségének
2574 3, III | esett "Himfy" uramnak, mikor az én kedves húgomasszony megkönyörült
2575 3, III | alássan, makacs kis lány ám az, - okoskodik Kisfaludy a
2576 3, III | nehogy úgy járjon, mint az a szegény Lóra, kit Elek
2577 3, III | magamat.~Látva Kisfaludy, hogy az asszonyok így föltámadtak,
2578 3, III | történhetett másképp, mint hogy, az eredeti tervet megtoldja
2579 3, III | miről aztán előre tudósítá az ostromlókat.~- Hölgyeim,
2580 3, III | lesz.~- Látjátok, - mondja az öregasszony - már megint
2581 3, III | lányt.~- Szép ember lesz az ura? - mondja a nő egész
2582 3, III | rossz ez a férfi mind, mint az ördög, aztán még csúnya
2583 3, III | költő lassankint átvergődött az épületnek abba a részébe,
2584 3, III | igen messze következett az apa és anya után, s közben
2585 3, III | jobban mint most, de e közön az engedelmesség és fegyelem
2586 3, III | kellett keresztüljárni.~Az apa és anya családi körében
2587 3, III | de minthogy gyermekeinek az apa apja, az anya anyja
2588 3, III | gyermekeinek az apa apja, az anya anyja volt és nem pajtása,
2589 3, III | igen természetes, hogy az apa úgy beszélt feleségével,
2590 3, III | Ma ez másként van, midőn az úri gyermek üvegházi gyümölcsként
2591 3, III | meg a legnagyobb részben az az őserő, tartósság, önbizalom,
2592 3, III | a legnagyobb részben az az őserő, tartósság, önbizalom,
2593 3, III | elkapni a szót, nézzük meg az öregeket, kik abban az időben
2594 3, III | meg az öregeket, kik abban az időben a legelső sorban
2595 3, III | kedves jó barátom? - kérdi az egyik csoportban valaki.~-
2596 3, III | valaki.~- Négy van, hogy az isten akárhova tegye őket, -
2597 3, III | Éppen úgy tesz, mint az enyém, az sem hágy békét, -
2598 3, III | úgy tesz, mint az enyém, az sem hágy békét, - mondja
2599 3, III | kölyköt rendbeállítottam, az 1-ső nagyon neszes, aztán
2600 3, III | bibliát elejbe tesznek, megél az az igével is, - éppen odavaló:
2601 3, III | elejbe tesznek, megél az az igével is, - éppen odavaló:
2602 3, III | is szeretne; hanem éppen az a baj, hogy mindig a könyvet
2603 3, III | alig bírunk vele, kivált az asszony; mert fejes a kölyök,
2604 3, III | tiszttől, mondaná meg neki az okát, hogy ezt vagy amazt
2605 3, III | muszáj! Lássa, barátom, ez az én bajom, mi lesz ebből
2606 3, III | készet, a robotot és dézsmát. Az lesz aztán az úr, a bátyja
2607 3, III | és dézsmát. Az lesz aztán az úr, a bátyja meg valóságos
2608 3, III | hajdú.~Ne zavarjuk őket, az idő megmutatja nekik, hogy
2609 3, III | a pusztából is megélhet az ember valahogy, s hogy ez
2610 3, III | ember valahogy, s hogy ez az úr szívesen beállna még
2611 3, III | rogo humillime, - védi az első.~- Hagyja el, amice, -
2612 3, III | vitatkozik amaz, - nem ész volt az, hanem szerencse; ha nekem
2613 3, III | elütök én akkor mindent.~- De az azt is tudta ám, hogy disznó
2614 3, III | is elütheti sokszor, mert az övé ez adutt.~Ezeket bízvást
2615 3, III | nem győzik egymást, mert az egyik azért nem enged, mert
2616 3, III | senki.~Ne hallgassuk tovább, az egyszeri zsidó nem vette
2617 3, III | Dei, hisz azért fáradt, az ember annyi ideig a latin
2618 3, III | ember már régen nyugszik is az úrban.~Odább mehetünk, ha
2619 3, III | néhány ügyes gazda - állítja az első.~- Az csak theoria
2620 3, III | gazda - állítja az első.~- Az csak theoria mind, édes
2621 3, III | hanem szeretném én látni az erszényét, hogy mióta a
2622 3, III | tetemes hasznot hoz; mert az intézet növendékeiből a
2623 3, III | Ünnepélyeket rendezünk,... az írók költeményeiket fogják
2624 3, III | elgondolhatják önök, s nekem csak az a hozzátenni valóm van,
2625 3, III | nagy gondolatnak, midőn az irodalmi ünnepélyek átmentek
2626 3, III | mozgalmak a "Köztelekre", az eszmesúrlódások a pesti
2627 3, III | mint a juhnyájat, hanem az eszéhez férünk, hogy idővel
2628 3, III | mindannyian s a szerencsét az észtől nagyon megkülönböztetjük, -
2629 3, III | is tudunk, anélkül, hogy az álmoskönyvnek fontos érdemeit
2630 3, III | lúdhús, ha van: jó!~Míg az öregek így tűnődtek, addig
2631 3, III | sem esett fájdalmára, meg az úrfi is azt mondta, hogy:
2632 3, III | mondta, hogy: debzon jó volt, az anyák pedig mindent láttak,
2633 3, III | csak a csók van; hanem az a baj, hogy az édesanyák
2634 3, III | van; hanem az a baj, hogy az édesanyák nem láthatják,
2635 3, III | jobban megláthassa.~- No, az öregurak, persze, hogy nem
2636 3, III | persze, hogy nem fértek meg az asszonyok között s hogy
2637 3, III | rossz krajcárért elütögették az asztalt. Ennyi volt az egész
2638 3, III | elütögették az asztalt. Ennyi volt az egész kár, legalább tudta
2639 3, III | egész kár, legalább tudta az ilyen ember, hogy minő könnyű
2640 3, III | Elbúcsúztak a vendégek, az öregek az öregekkel össze
2641 3, III | Elbúcsúztak a vendégek, az öregek az öregekkel össze is ölelkeztek,
2642 3, III | főleg egyet nem feledtek el az apák, anyák, kivált akiknek
2643 3, IV | közé vigye Pestre; mert az öreg magyarázgatni kezdé,
2644 3, IV | volt.~Mielőtt elindultak, az öreg egy nagy bankjegy-csomót
2645 3, IV | kis időre, helyet foglalt az öregúr mellett, ki egész
2646 3, IV | mindjárt meglátjuk; mert hiába, az öreg még mindig azt hitte,
2647 3, IV | meglátott, alig ösmert rám. Elég az hozzá, hogy két esztendő
2648 3, IV | nagyokat izzadtam, hogy az utánam küldött harmincezer
2649 3, IV | mielőtt megérkezett, éppen az utolsó órában tudtam csak
2650 3, IV | hisz amúgy jó helyen volt az már, korhelypajtások között;
2651 3, IV | mint nagy hamar újra írtam az egész számadást, aztán úgy
2652 3, IV | számadást elébe tettem, s az öregúr kivette zsebéből
2653 3, IV | öregúr kivette zsebéből az ácsmértéket (Zollstok) mit,
2654 3, IV | én rémülve láttam, hogy az ácsmérték egy hajszálig
2655 3, IV | kérdéses tételt nézi, de midőn az átellenben fekvő kétezer
2656 3, IV | meglátja, pápaszemét jobban az orrára ereszti, s az írást
2657 3, IV | jobban az orrára ereszti, s az írást úgy az orráról nézi,
2658 3, IV | ereszti, s az írást úgy az orráról nézi, s minthogy
2659 3, IV | okáért kiveszi a rajzónt, s az ácsmértéket vonalzónak használva,
2660 3, IV | ember volt.~Elhallgatott az öreg, mintha időt hagyna
2661 3, IV | várhat tőle a világ, mely az oktalan pazarlást is megrója,
2662 3, IV | mindenfelől összetalálkoztak az úton; így történt, hogy
2663 3, IV | úton; így történt, hogy az egyik megállapodásnál Festeticcsel
2664 3, IV | Festeticcsel is találkoztak, az meg még előbb Dunayval,
2665 3, IV | kényelmes kocsi, hogy elaludt, az öreg pedig megunván már
2666 3, IV | Nem olvasott többet ennél az egy könyvnél, de azt aztán
2667 3, IV | fölébreszté, hogy kiverje szeméből az álmot, mire a vendéglőbe
2668 3, IV | alatt megközelíthesse.~Midőn az asztalhoz leültek, a vidékbeli
2669 3, IV | cigánybandák egyike állta el az ajtó elejét, s kezdett elhúzni
2670 3, IV | ordítottak, hogy megszánta őket az ember.~Baltay legközelebb
2671 3, IV | Baltay legközelebb esett az ajtóhoz, tehát kivett egy
2672 3, IV | hallást; de a többi is sietett az adóval, s a cigányoknak
2673 3, IV | tudniillik a leves már elkölt, s az étvágynak jutott annyi,
2674 3, IV | rendkívüli gyorsasággal, mint az a martonvásári korcsmárostól
2675 3, IV | pincérnek maga is segít, de az keveset használ, mert csak
2676 3, IV | pedig a pipát fogja egész az ajtóig, s ott teszi le egy
2677 3, IV | visszamenet égve találhassa.~Az ebéd folytán élénkebb lőn
2678 3, IV | lábbal, ferde nyakkal, hanem az mindegy, csakhogy mégis
2679 3, IV | mégis rákaptak, jó volt az úgy is, akkor még az akarat
2680 3, IV | volt az úgy is, akkor még az akarat is jó volt.~Baltay
2681 3, IV | és szörnyű módon szeretné az ifiúr fejéhez vágni, ha
2682 3, IV | bibliát ilyenre is használja az ember.~Megint beszélt az
2683 3, IV | az ember.~Megint beszélt az ifiúr, s amint átugrott
2684 3, IV | akadozott, már megint mondá az öreg:~- Nem úgy van!~Néha
2685 3, IV | Nem úgy van!~Néha megesik az minden társaságban, hogy
2686 3, IV | mondá:~- Nem úgy van!~- Mi az? - kérdi a szavaló megállapodva
2687 3, IV | hanem megszokásból, hogy az öregebb a fiatalért nem
2688 3, IV | hogy nem úgy van! - mondja az öreg.~- Ejnye, már ezt urambátyam
2689 3, IV | elveszti.~- Mit tud bele az úr? - mondja már neki tüzesedve
2690 3, IV | mondja már neki tüzesedve az ifjú, - nem ismervén azt,
2691 3, IV | példányt kihúzva zsebéből, s az asztalra téve, egyszersmind
2692 3, IV | nagy hirtelen rámutatván az idézett helyre, hol csakugyan
2693 3, IV | Imre legjobban megörült az öregúr diadalának, mi az
2694 3, IV | az öregúr diadalának, mi az öregnek annál inkább jól
2695 3, IV | tekintélyek kora még megvolt, s az öreg nem igen szerette volna,
2696 3, IV | hatalom kurtább legyen.~Az egész társaság különösen
2697 3, IV | kívánta Baltay őnagyságának az ebédet, mi bizonyosan ma
2698 3, IV | egy kis kiszámítás, mert az öregekben megvolt az a sajátszerű
2699 3, IV | mert az öregekben megvolt az a sajátszerű tapintat, hogy
2700 3, IV | mikor kell eltávozni, hogy az ott maradók csak jót mondhassanak
2701 3, V | találtam volna! - töprenkedék az öreg, s újra kérdé: - Vajon
2702 3, V | tett.~Persze, ezt ma már az utolsó csizmadia sem tenné
2703 3, V | csizmadia sem tenné meg, hanem az öreg N... megtette, s ha
2704 3, V | meg csizma nélkül is!"~Az öregúr ülőhelyében bizony
2705 3, V | körülnézegetni, tehát ezzel ölte az időt, s midőn egyszer a
2706 3, V | tizenkét év óta nem látott.~- Az öcsémet hoztam föl! - kezdi
2707 3, V | mondja Baltay - tudom én, mi az emberség; - aztán te meg
2708 3, V | napján főtt kukoricát vettünk az utcán, s aztán kardosan
2709 3, V | Azt mondták, hogy elment az eszünk!~- Pedig dehogy ment, -
2710 3, V | Most mindjárt kivetem az esztendő számról, - okoskodik
2711 3, V | esztendős is lehettél, mikor az a kis sző...~Megint köszöntött
2712 3, V | uramnak egykori dolgait, pedig az öregúr maga is szívesen
2713 3, V | elmondta minden kalandját, csak az asszonyokról nem akart beszélni,
2714 3, V | nem akart beszélni, mert ő az asszonyokról csak úgy félvállról
2715 3, V | annyit fölemlíteni, hogy az öreg elment haza, Imre pedig
2716 3, V | és Imre, mikor egyiknek az öreganyja, másiknak pedig
2717 3, V | tilalomfélének legeslegelső hatása az volt, hogy a két gyermek
2718 3, V | játszott, - a tilalomnak az lőn következménye, mi minden
2719 3, V | Akkor nem lehetett másképp, az embereket ölte az unalom,
2720 3, V | másképp, az embereket ölte az unalom, tehát egymás nyakára
2721 3, V | szeptemvirné egy ebéd után, mikor az öregek még az asztalnál
2722 3, V | után, mikor az öregek még az asztalnál maradtak, s a
2723 3, V | Ez a hang ösmeretes volt az öregúr előtt, tudta, hogy
2724 3, V | öregúr előtt, tudta, hogy az asszonyság nem tudja megállni
2725 3, V | tudja megállni a szót, s már az is kínjára volt, hogy egész
2726 3, V | mint mikor a főtt kukoricát az utca hosszán ette.~- Tudod,
2727 3, V | Tudom! - mondja kötekedve az öreg, nem bírván leszoktatni
2728 3, V | nem bírván leszoktatni az asszonyt arról, hogy azt
2729 3, V | lúdvércet! - kottyant bele az asszony - hisz magam is
2730 3, V | megint a csapába jő.~- Ez az Imre, meglásd, beleszeret
2731 3, V | már szereti is! - mondja az asszony egy hanggal fölebb,
2732 3, V | szereti! - beszéli megint az öreg, éppen azt akarván,
2733 3, V | éppen azt akarván, hogy az asszony hamarabb mondja
2734 3, V | vacsorával is ott érik őket az asztalnál; tehát tagadni
2735 3, V | aztán azt gondolod, hogy az igaz.~- No hát tudd meg,
2736 3, V | hiszed, - türelmetlenkedik az asszony, hogy a fiú tegnap
2737 3, V | csak a fele! - volt reá az ellenvetés, ami megint;
2738 3, V | egy új töltés volt, hogy az aknát egészen föllobbantsa
2739 3, V | legrövidebb idő alatt, minthogy az asszony bizonyosan többet
2740 3, V | tud.~- A másik fele pedig az, hogy a lány is szereti,
2741 3, V | mikor aztán azt mondja az asszonyság egész fontossággal.~-
2742 3, V | Ennek aztán volt hatása, az asszony tökéletesen ki volt
2743 3, V | szeptemvir fölkelhetett az asztaltól, hogy írószobájába
2744 3, V | mozdulattal egyszerre meglepi az ellent.~Hanem midőn később
2745 3, V | fogadjuk el lett dolognak az egészet, s várjuk el, hogy
2746 3, V | Galiba úr meglátogatta az úrfit, s bejelenté, hogy
2747 3, V | elkészítteti, s e végett az illető kir. táblai ülnök
2748 3, V | kovacsot, szénsavat, és az ég tudja mit, hanem már
2749 3, V | kitalálni hamarjában, hogy az együtt valóságos budai keserűvíz
2750 3, V | minden bizonyítékot, míg az alpörösét mind fölhordja,
2751 3, V | előtt, hol ezt a levelet az alperes-prókátor neki kézbesítette.
2752 3, V | viselhet egy olyan ember, kinek az egész vastag corpus juris
2753 3, V | a csonka munkáért; hanem az kivallotta, hogy Imre úrfi
2754 3, V | írni a nagyságos úrnak.~Az illő cím után valóságos
2755 3, V | valóságos prókátori pontossággal az egyes vessző alá mellékelte
2756 3, V | tökéletesen hitte, hogy az öregúr e fontos közleményeket
2757 3, V | azonban nézzük meg, hogy az öregúr mit csinált.~- Nagyságos
2758 3, V | hamar ide! - mondja örvendve az öreg, azon jó hitben, hogy
2759 3, V | mily vastag a tartalom, az asztalra lökte.~- Hát el
2760 3, V | melyet okozni fog; mert az öregúr az illető tanúlevelek
2761 3, V | okozni fog; mert az öregúr az illető tanúlevelek mellé
2762 3, V | darab papírból kerülne ki az a boldogság, amit ő leginkább
2763 3, V | emberrel van dolga, tehát az öregúr sem szégyené hibáját
2764 3, V | nagy buzgóságban, pedig az ódon épület ablakmélyedésében
2765 3, V | szólt, várta, mit csinál az uraság, ki már előkereste,
2766 3, V | melyet ő keres és éppen az ablak felé fordult, hogy
2767 3, V | magát kérdezné:~- Vajon ez-e az a rovás?~- Persze hogy az,
2768 3, V | az a rovás?~- Persze hogy az, csak faragjon le egyet
2769 3, V | úgy-e? - szólamlik meg az öreg a váratlan feleletre.~-
2770 3, V | nagyságos uram.~- Úgy - az már más! - teszi hozzá egész
2771 3, V | megnézni, hogy megvan-e?~- Hát az a kertészkés, minek: a nagyságos
2772 3, V | fogva mindig vidámabb lőn az öreg, Galibának megírta,
2773 3, V | rábízta, nem pedig Imrére, ki az ilyen dolgokban járatlan,
2774 3, V | bolondot csinálni, s ezzel az eggyel több vagy kevesebb.~
2775 3, V | átláthatják olvasóim, hogy az öreg nem azért kapaszkodott
2776 3, V | ha meg nem volna bennünk az a furcsa szokás, hogy a
2777 3, VI | kezdett a somogyi oldalon az erdőség, és annál inkább
2778 3, VI | Dunáig, s megtermé gyümölcsét az a fa, melyet György grófnak
2779 3, VI | a fák alatt is megfeküdt az angol kert hűsében, tudniillik,
2780 3, VI | tudniillik, ha nem esett az eső.~Hanem azért nem unták
2781 3, VI | közös akarattal bírónak, az aztán elítélte, hogy a nagyságos
2782 3, VI | tartasz? - kérdi egy jó pajtás az ifjú Baltayt.~- Nem tudok
2783 3, VI | tudok kártyázni, - lőn rá az érthető válasz.~- Egy pár
2784 3, VI | forinttal több vagy kevesebb, az mindegy! - mondja rábeszélőleg
2785 3, VI | mindegy! - mondja rábeszélőleg az első.~- A többet nem kívánom,
2786 3, VI | megint koldusok, - mondja az előbbi verbunkos fiatalember,
2787 3, VI | minden pénzem!~- Itt van az enyém is mind, - teszi hozzá
2788 3, VI | hirtelen karon fogva a pajtást, az angolkertben tűnt el.~-
2789 3, VI | szájról-szájra, úgy hogy végtére az öreg Baltay is megtudta.~
2790 3, VI | kevésbé a Balatonon, hol most az ő nevével jár szét.~Fölkerült
2791 3, VI | sokat gondolkozott, hisz az ő agyában egész múltunk
2792 3, VI | Önnek ösmernie kellett az embert, kinek nevét keresem, -
2793 3, VI | lehet, hisz ön állítá őt ki az erdő szélére, midőn a nagy
2794 3, VI | Igaza van önnek, hanem ez az ember megmenekült, s én
2795 3, VI | kell tartózkodnia, tehát az alispáni hivatal útján tudakozódjék
2796 3, VI | rögtön tudósítsa a nádort, ki az előbbeni zajos időkben e
2797 3, VI | dolog szájról-szájra járt, s az öreg Baltayt minden ember
2798 3, VI | most mindjárt nagyot híznék az öreg, azért alig várta,
2799 3, VI | már rég észrevette, hogy az öreg nem elégszik meg az
2800 3, VI | az öreg nem elégszik meg az örömmel; hanem most szemben
2801 3, VI | eleget lóttatta, futtatta az öreg, hogy ha valahol meglátja,
2802 3, VI | igen lehetett, haza ment az öregúrhoz, ki már estebédre
2803 3, VI | Megkívánta Imre a "jó estét" az öreg szívesen elfogadta,
2804 3, VI | de hisz hasztalan várta az öreg a szót, Imre beszélt
2805 3, VI | de csak arról nem, mit az öregúr várt.~- Együnk már
2806 3, VI | már no! - tűrhetetlenkedék az öreg András felé, ki még
2807 3, VI | ki még mindig nem jelenti az estelit.~- Eddig már el
2808 3, VI | hogy a szakácsné adja be az ételt, mert a nagyságos
2809 3, VI | nagyságos úr már nem várhatja.~Az esteli is elfogyott; hanem
2810 3, VI | hanem a két ember még mindig az asztalnál ül, Imre nem tudott
2811 3, VI | elszabadulni jó módjával, az öreg pedig látszék még valamire
2812 3, VI | több? - kérdi szórakozottan az öreg a bejövő Andrást, ki
2813 3, VI | várta, mikor szedheti le az asztalt.~- Egy tálat sem
2814 3, VI | hozna kend? - zsörtölődik az úr, eltolván az abroszt,
2815 3, VI | zsörtölődik az úr, eltolván az abroszt, mi megszokott jele
2816 3, VI | lehet vinni, s azért ő még az asztalnál maradt.~A terítéket
2817 3, VI | hamar elszedték, a két ember az asztalnál maradt, s az öreg
2818 3, VI | ember az asztalnál maradt, s az öreg most már látta, hogy
2819 3, VI | öreg most már látta, hogy az nem fog dicsekedni; tehát
2820 3, VI | van e fiúk közt - mondja az öreg rákezdvén a szót.~-
2821 3, VI | akart odáig menni, hova az öregúr tuszkolta, hanem
2822 3, VI | nem volt kérdésképp téve.~Az öreg itt is bennsült, tehát
2823 3, VI | néhány percig foglalkozott az összeszámítással, míg a
2824 3, VI | mosolygott magában, hogy denique az öregnek is van esze, s amit
2825 3, VI | készen lőn a számadással, az öregúr elé tette az egész
2826 3, VI | számadással, az öregúr elé tette az egész jegyzéket, melyben
2827 3, VI | Na, - gondolja magában az öreg, - tehát írva könnyebb
2828 3, VI | Tessék! - mondja Imre egészen az öreghez nyújtva az írást,
2829 3, VI | egészen az öreghez nyújtva az írást, mit az pápaszemmel
2830 3, VI | öreghez nyújtva az írást, mit az pápaszemmel néz meg.~Pontról
2831 3, VI | majd rákerül a sor, s amint az egyes pontoknak megfelelő
2832 3, VI | soron végig megy, és csak az hiányzik, hogy úgy tegyen
2833 3, VI | áll: "Subickra 2000 frt."~Az öreg most már átlátta, hogy
2834 3, VI | nyaggatja tovább, és csak az esett most már nehezére
2835 3, VI | esett most már nehezére az öregnek, hogy mármost nem
2836 3, VI | dicsekednie azzal, hogy az öccse nem dicsekszik.~-
2837 3, VI | tűnődő bácsit, ki még most is az utolsó pontot nézi.~- Nem
2838 3, VII | nem mondanák, alig hinné az ember, hogy ezelőtt harminchat
2839 3, VII | rakatott magának egy kastélyt az országút mellé, hogy lássa
2840 3, VII | dicsőségére, és elhitte, hogy csak az az ember, kinek hetvenhét
2841 3, VII | és elhitte, hogy csak az az ember, kinek hetvenhét öregapja
2842 3, VII | millióra szaporodtunk, hogy az irgalmas szomszédok egyenkint
2843 3, VII | a nyelvet, még akkor is az volna a rende, hogy az ember
2844 3, VII | is az volna a rende, hogy az ember adná vissza becsülettel.~
2845 3, VII | keresztül? ha összedűlt az egyik fészek: míg ott ordítozunk,
2846 3, VII | réges-régen újra építenék.~Egykor az ősök oly kevesen voltak,
2847 3, VII | s végre is fogna rajtunk az a régi átok, hogy egyik
2848 3, VII | Volt egykor olyan pusztulás az ország hosszán, hogy tán
2849 3, VII | volt már a farkas, mint az élő magyar és ez is félve
2850 3, VII | és ez is félve nyitá meg az ajtót, nehogy bátor ellenség
2851 3, VII | megpróbáljuk; és ha megosztjuk az idők terhét, ne feledjük,
2852 3, VII | közelebb eső részeiből jöttek az egyszerű fogatok, a kocsik
2853 3, VII | akit megdicsőít e toll, az irigység sem foghatja rá,
2854 3, VII | keszthelyi szőlőkben, nem messze az országúttól, volt egy pince,
2855 3, VII | tartanak, melynek belsejében az öt-hat ember üli körül a
2856 3, VII | tüzet, szalonnát pirítván az izzó tűznél, a gazda pedig
2857 3, VII | mondja:~- De nagyot szól az az ágyú!~- Ez csak mozsár, -
2858 3, VII | mondja:~- De nagyot szól az az ágyú!~- Ez csak mozsár, -
2859 3, VII | keveredve folytatja, - hátha még az igazi ágyút hallanád, öcsém!~-
2860 3, VII | bántani a szegény embert, csak az urat meg a papot.~- Már
2861 3, VII | mondja amaz, - hiszen akkor az a francia csakugyan ellenség!~-
2862 3, VII | ha a gróf jajgatna majd az aranyos mentéért.~- Aztán
2863 3, VII | édesanyám.~- Ki hallaná meg azt az átkot?~- Meghallaná azt
2864 3, VII | több szó ne érje, s midőn az ajtón Dunay és Festetics
2865 3, VII | fiatal berkenyefát láttak meg az országútról, jó pénzért
2866 3, VII | Pista hátraintett, hogy az ásókkal jöjjenek utána,
2867 3, VII | nagy uraságnak a neve lesz az? - kérdi Pista.~- Nem édes
2868 3, VII | magasabbak nálunknál egy fejjel az ő érdemeik után, tehát minden
2869 3, VII | le egy ág berkenyét, hogy az élőfa legyen bizonysága,
2870 3, VII | legyen bizonysága, hogy az ő neve nem halt ki közülünk!~-
2871 3, VII | gróf hamar észrevette, hogy az egyszerű emberek szavainak
2872 3, VII | becsületet.~- Mivel tartozunk az ágakért? - mondja Festetics,
2873 3, VII | tehát nem unszolta tovább az árt, hanem hogy cserében
2874 3, VII | hanem amely fa megtetszik az én kertemben, szívesen odaadom.~-
2875 3, VII | urak, hogy én áshassam le az ágakat a földbe.~- Ezer
2876 3, VII | hátra nézett, látta, hogy az előbbeni beszélgető még
2877 3, VII | hanem megmondván a napot és az órát, mikor okvetetlenül
2878 3, VII | nézzünk körül, kit látunk az érkezett vendégek közt,
2879 3, VII | azt a kis csoportot, mely az akkori irodalom embereiből
2880 3, VII | Éppen nem, sőt kérem az apát urat, kísérjen bennünket
2881 3, VII | két kísérőnek mondja:~- Ez az öreg férfiú az én édesapám.~-
2882 3, VII | mondja:~- Ez az öreg férfiú az én édesapám.~- Gondolta-e,
2883 3, VII | hanem mivel berendelt az én méltóságos uraságom,
2884 3, VII | öröktulajdonban bírja, s most maga az első jobbágy, kinek földesúr
2885 3, VII | kinek földesúr nincsen!~Az öreg remegő kézzel nyúlt
2886 3, VII | öreg remegő kézzel nyúlt az írás után, mit a nemes lelkű
2887 3, VII | tettet megbámulván, míg utóbb az ajtó lassan megnyílt, és
2888 3, VII | Méltóságos uram, maga az oka, hogy én most azt mondom,
2889 3, VII | olvasóimra hagyom elképzelni ezt az öt embert, kik a nagy boldogságban
2890 3, VII | mondok, hogy mégis mind az ötnek vajmi nagyon jól állt
2891 3, VII | némelyik alig várja, hogy az a kis barna ember mondjon
2892 3, VII | annyira hátrál, hogy már az ajtóhoz ér, hol éppen Kisfaludy
2893 3, VII | kiáltás hallik, csakhogy nem az kiáltott, kinek tyúkszemére
2894 3, VII | becsülettudásképpen belévertek, az ma mind fölengedett benne,
2895 3, VII | aztán amit nekik adok, az leghamarább szétmegy a világon,
2896 3, VII | legalább azt gondolta, hogy ez az ember mindenesetre kivétel,
2897 3, VII | Elhívatták a kocsmárost.~- Hallja az úr, - mondja a gróf - nem
2898 3, VII | nem adtam volna neki, mint az megparancsolva van.~- Pedig
2899 3, VII | megparancsolva van.~- Pedig lássa az úr, - mondja a gróf, - én
2900 3, VII | határba s a tehénpásztor éppen az út mellett legeltetvén,
2901 3, VII | lakik.~- Éppen ott megy az úton, - mondja a tehenes -
2902 3, VII | házáig.~Megköszönte a gróf az emberséget, aztán pedig
2903 3, VII | leszállván a kocsiról s az országút szélén haladva,
2904 3, VII | lakik; hanem ha ő elkerülte az én házamat, én sem merek
2905 3, VII | hozzá bemenni!~Berzsenyi az utolsó szóig hallott mindent,
2906 3, VII | mentséget mondjon, azaz, hogy ne az igazi okot mondja meg, mi
2907 3, VII | ember odament; hanem már az arcáról meglátta Festetics
2908 3, VII | nem tud.~- Ne is törje az eszét, Berzsenyi úr, - csak
2909 3, VII | hozzám.~- Nagyon nagy nekem az a kastély, méltóságos uram!~-
2910 3, VII | elhozni Keszthelyre, hol az ünnepélyen kitűnő vendég
2911 3, VII | részben neki köszönhetjük.~Az akkori dunántúli írók nagy
2912 3, VII | részben jelen voltak, valamint az irodalombarátok is, kik
2913 3, VII | elhozta, kinek ez ünnepélyen az a foglalatosság jutott,
2914 3, VII | nyújtson.~Mindenki készült az ünnepélyre, az öreg Baltay
2915 3, VII | Mindenki készült az ünnepélyre, az öreg Baltay legaranyosabb
2916 3, VII | már? Egészen felöltözött az öreg, csak az aprólék hiányzott,
2917 3, VII | felöltözött az öreg, csak az aprólék hiányzott, hogy
2918 3, VII | dörmög András - még utóbb is az én szégyenemre azt mondanák,
2919 3, VII | milyen vén szamár vagyok, s az uraságomat úgy kibélelem,
2920 3, VII | igen szórakozott, kiállt az ajtóba, Dunaynak leányát
2921 3, VII | jajgatok ám!~Baltay eltette az írást, melynek egyik részét
2922 3, VII | zsebemben? - kérdi újra az elszórakozott ember.~- Ott
2923 3, VII | oda a megszokottnak, hanem az öreg körültapogatódzott,
2924 3, VII | Értsd a könyvet.)~- De már az ott van, - annyit mondhatok! -
2925 3, VII | András itt-ott igazítván el az öregúron, s aztán elkísérte
2926 3, VII | ülni, ahol helye marad, s az a furcsa véletlenség a kis
2927 3, VII | hagyott egy üres helyet, s az öreg a sor elején végigmenvén,
2928 3, VII | mellett hallgatni, hanem az öregúr most már engedelmesebb
2929 3, VII | gyermeket szüntelenül nézte.~Az intézeti növendékek kardala
2930 3, VII | növendékek kardala nyitá meg az ünnepélyt, aztán pedig a
2931 3, VII | föl.~Kisfaludy Sándor ült az ítélőszéken, s a következő
2932 3, VII | mienk a jelenben?" - szól az első kérdés, melynek megfejtője
2933 3, VII | mi a körülülőket valamint az egész hallgatóságot nagyon
2934 3, VII | meglepte; de meg inkább az, hogy András leghátulról
2935 3, VII | szólamlott meg, s azt mondja:~- Az bíz az úrfinak a neve, csak
2936 3, VII | s azt mondja:~- Az bíz az úrfinak a neve, csak mondja
2937 3, VII | koszorú után.~A grófné és az öregasszony már készen valának,
2938 3, VII | valának, hogy a reszkető lányt az összerogyástól megóvják,
2939 3, VII | összerogyástól megóvják, de az öreg még többet is tett,
2940 3, VII | Ejnye, öcsém, - szól bele az öregúr, - talán ráadást
2941 3, VII | szavalatok, azután pedig az egész társaság kiment a
2942 3, VII | ültetésnek tanúja lehessen.~Az irodalom emberei kiosztott
2943 3, VII | hadd gyönyörködjék bennem az úristen, midőn én azt köszönöm
2944 3, VII | én azt köszönöm meg, hogy az úrfiban megadta érnem, amit
2945 3, VII | Meg, édes úrfi, - mondja az öreg jókedvvel már most
2946 3, VII | idáig, nem kell vezetőnek az öreg András, már most azt
2947 3, VII | szemet, - isten áldja meg az úrfit.~Nem lehet őszintébb
2948 3, VII | úrfit.~Nem lehet őszintébb az édesanyának öröme, mint
2949 3, VII | édesanyának öröme, mint ezé az egyszerű emberé, ki a tarka
2950 3, VII | Siettek a vendégek, csak az öregasszonyság ment lassan,
2951 3, VII | már.~- Öreg, öreg! - kezdi az asszonyság, - még csak mindig
2952 3, VII | ma megríkattak, de amint az ízét éreztem annak a könnycseppnek,
2953 3, VII | addig pedig a kertbe ért már az egész társaság, hogy a berkenyefát
2954 3, VII | megkeresztelésnek tanúja legyen az egész népség.~Rövid beszéd
2955 3, VII | a fiatalabbaktól átvette az ágat, hogy a gödörbe eressze.
2956 3, VII | gödörbe eressze. Már behelyezé az ágat, s Holvagy Pista rakni
2957 3, VII | Kisfaludy tisztán meglátja az arcot, melyet ugyan sohasem
2958 3, VII | fát jobb kézzel fogván, az ünnepélyt folytassa.~- Kisnek,
2959 3, VII | Kis, nem is gyanítva, hogy az egyik fát az ő tiszteletére
2960 3, VII | gyanítva, hogy az egyik fát az ő tiszteletére szánták,
2961 3, VII | harsogó éljenekkel üdvözlé az ünnepelt költőt.~Visszament
2962 3, VII | ünnepelt költőt.~Visszament az ünnepi sereg a grófi lakba,
2963 3, VII | lakik?~- Keszthelyen, uram, az alsó városon.~- Nem szenved
2964 3, VII | szegénynek juttat valamit.~- Az érdemet nem lehet jutalmazatlanul
2965 3, VII | mértéket venni őrnagy uram, meg az árát sem tudom.~- Majd tudja
2966 3, VII | bátyjával van, jól esett az öregnek az a tudat, hogy
2967 3, VII | van, jól esett az öregnek az a tudat, hogy mellőle hajtott
2968 3, VII | bácsi büszkeségét, mikor az a sok ember között olyanképpen
2969 3, VII | ünnepi köntösben van, s az egyik teremben látunk egy
2970 3, VII | szakállal, széles karddal, s az egész ember oly készen áll
2971 3, VII | egész ember oly készen áll az ütközetre, mintha már azt
2972 3, VII | neki, hova kell bevágni.~Az elmenők nagy figyelemmel
2973 3, VII | már mind megtagadta.~- Hát az angolnak nincsen? - kérdi
2974 3, VII | és még rosszabb mint az angol, mert csak félig tagadta
2975 3, VII | tagadta meg, nem úgy, mint az angol vagy olasz.~- De hát
2976 3, VII | bizalmasabb lábon volt.~- Az legkönnyebb, - mondja a
2977 3, VII | olajfestményhez fordulva, mely éppen az atyaistent ábrázolá, szokott
2978 3, VII | de szakálla nincs! - szól az egyik.~- Az olasznak pedig
2979 3, VII | nincs! - szól az egyik.~- Az olasznak pedig csak szakálla
2980 3, VII | nincs! - mondja egy másik.~- Az angolnak sem bajusza, sem
2981 3, VII | melyből valaki kérdi:~- Ki ez az ember?~- Horváth Ádám, -
2982 3, VII | Horváth Ádámmal foglalkozott az egész társaság, s legalább
2983 3, VII | jövendője fölött, s minthogy az öregasszony már előbb mondott
2984 3, VII | ki útiköntösben állt, s az elindulást várta.~*~Ha való
2985 3, VII | nagy Magyarországon, hogy az egész dolog mese: a heliconi
2986 3, VIII | hogy sokat ígér, - míg az ősz az érett gyümölcsöt
2987 3, VIII | sokat ígér, - míg az ősz az érett gyümölcsöt hullatja
2988 3, VIII | lesztek a legelsők, kik az elaggott bölcs gyermeket
2989 3, VIII | véretek meghiggadt, s míg az ifjú szíve verésében érzelmeket
2990 3, VIII | annak verése megszűnik, vége az életnek, testünk elkéredzik
2991 3, VIII | öltöztök és szánjátok azokat az ostobákat, kik az almafáról
2992 3, VIII | azokat az ostobákat, kik az almafáról a gyümölcsöt leszedik,
2993 3, VIII | meggyőződéssel mondják, hogy az ananász még jobb.~Ti ennek
2994 3, VIII | csakugyan szívünkben járna már az a bonckés, mely sem csontot,
2995 3, VIII | mészáros (szinte bonctudós) az ökörnek méri a taglót, -
2996 3, VIII | diadallal mondja; megvan az eszme; a szív egy véredény.~
2997 3, VIII | járását, s egész éjszakán át az égen csavarog, míg a földön
2998 3, VIII | embert nevelt.~Ne nyúljunk az öreg úrnak öröméhez, jól
2999 3, VIII | hogy nem sokat rakott ő az egészhez; de nagy erőszakot
3000 3, VIII | elszenvedte, mikor látta, hogy az idő belekapaszkodik az emberbe,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373 |