1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
3001 3, VIII | hogy az idő belekapaszkodik az emberbe, s magával viszi
3002 3, VIII | emberbe, s magával viszi az embert.~Midőn Baltay észrevette,
3003 3, VIII | mennél többször kívánják az emberek, hogy az isten minél
3004 3, VIII | kívánják az emberek, hogy az isten minél tovább éltesse,
3005 3, VIII | annál inkább nyújtózkodik az árnyék, számtalanszor gondolt
3006 3, VIII | hogy a fiúnak megmondja, de az öreg nagyon megröstellte
3007 3, VIII | nem fogná nagyságos uram az embert.~- Egy szót sem szólok,
3008 3, VIII | akármit; mert már meguntam az életet!~- Hát mért nem örül
3009 3, VIII | most már itthon lakik az ifjú uraság is, bíz azt
3010 3, VIII | zavarta, hogy hadd menjen az öreg lépést, talán majd
3011 3, VIII | oda.~András jól ismerte az öreget, észrevette, hogy
3012 3, VIII | hogy valamit akar, de már az öregúr olyan volt, mint
3013 3, VIII | esze van a fiúnak, mint az egész vármegyének!~- Meghiszem
3014 3, VIII | ám.~Nem merte megkérdezni az uraság, hogy András kit
3015 3, VIII | pénzt, András, - okoskodik az úr, - hanem már most azt
3016 3, VIII | nagyságos úr, majd tetszik az ifjú nagyságos úr, jobban
3017 3, VIII | Majd nekem beszélgeti el az ilyen dolgot! - véli András
3018 3, VIII | ilyen dolgot! - véli András az ablakon kinézvén az épületnek
3019 3, VIII | András az ablakon kinézvén az épületnek azon szárnyára,
3020 3, VIII | András észrevette, hogy a fiú az ablakredőny mellé húzódott,
3021 3, VIII | hamar meggyőződött, hogy az úrfi nem hiában feledte
3022 3, VIII | levő könyvet, s minthogy az öregúrnak nem akart fájdalmat
3023 3, VIII | nagysága föl s alá járt, az ablakot mindig úgy állta
3024 3, VIII | mindig úgy állta el, hogy az öreg meg ne lássa azt, amit
3025 3, VIII | maga is megsokallta, hogy az ablaknál álldogáljon, utóbb
3026 3, VIII | ugyanott dolgot keresett, az üvegeken talált valami ledörgölni
3027 3, VIII | valami ledörgölni valót, vagy az ablakkereteken, - de utóbb
3028 3, VIII | s változatosság okáért az ablakhoz akart lépni.~-
3029 3, VIII | nagyságos úr, - mondja András az öregnek útját állva, - már
3030 3, VIII | porszemet nem látott, hanem az öregúr báránymódra állta
3031 3, VIII | bármennyiszer mondja is az öregúr csak nem tágít, hogy "
3032 3, VIII | hogy mégis kiszabadult, az ablakhoz állt, de András
3033 3, VIII | András szokása ellenére az öregúr mellett maradt, abban
3034 3, VIII | abban a jó hitben, hogy az ő fejétől majd mégsem lát
3035 3, VIII | beszél tovább András az ablakban, kivált midőn észrevette,
3036 3, VIII | kend a fejét, András, hogy az ablakfához üti, aztán küldhetek
3037 3, VIII | majd a nagyságos urat itt az ablaknál megcsípi a dér,
3038 3, VIII | nagyságos úrnak, ki most az egyszer rászedette magát
3039 3, VIII | Andrással, maga tette be az ablakot, de sőt még füllentésre
3040 3, VIII | dolgot.~Fölkelt és óvatosan az ablakhoz ment, honnét hosszú
3041 3, VIII | véletlenségből feledkezett-e el az ablaknál, vagy a szomszédházban
3042 3, VIII | elment, ott hagyván Imrét az ablaknál, honnét valamivel
3043 3, VIII | engem is el akar bolondítani az úrfi; hát én ma látom az
3044 3, VIII | az úrfi; hát én ma látom az úrfit legelőször az ablaknál?
3045 3, VIII | látom az úrfit legelőször az ablaknál? bizony még rám
3046 3, VIII | lenne mindennek.~- Hallja az úrfi, engem meg ne ríkasson
3047 3, VIII | kisasszony szívelheti-e az úrfit?~- Na,... ha már azt
3048 3, VIII | nekem kell megmondanom, az is jó szemmel néz rám.~-
3049 3, VIII | Talán már kérdezte is az úrfi?~- Felelt is rá, András
3050 3, VIII | Andrással beszélgetett, az öregúr addig magában tűnődött,
3051 3, VIII | a külső neszt, s kiment az öreghez.~- Tessék parancsolni! -
3052 3, VIII | lépésről lépésre kísérvén az öreget; de az még mindig
3053 3, VIII | lépésre kísérvén az öreget; de az még mindig némán járkál,
3054 3, VIII | lelkében csatát vív, mert az jutott eszébe az öregnek,
3055 3, VIII | vív, mert az jutott eszébe az öregnek, hogy ha már Imre
3056 3, VIII | látja, hogy Imre megint az ablaknál van, Jolán pedig
3057 3, VIII | mely a szomszéd-kertből az innenső részbe kanyarodott.~
3058 3, VIII | kanyarodott.~Imre rögtön elment az ablakból s néhány gondolat
3059 3, VIII | hogy gyaníthatá, miként az öreg is végigszemlélte a
3060 3, VIII | jól megőriztük." - Persze, az öregúr még messze volt azon
3061 3, IX | mentéje után nyúlván, de midőn az egyik ujjába már bedugná
3062 3, IX | ujjába már bedugná a kezét, az oldalajtón jő be a méltóságos
3063 3, IX | a méltóságos asszony, s az öregúrról lehúzza a mentét,
3064 3, IX | mentét, mi annyit tett, hogy az asszonyság beszélni akar.~-
3065 3, IX | mentében, melynek egyik ujját az asszony fogta.~- De rá kell
3066 3, IX | De rá kell érni, - mondja az asszony egész hangon, -
3067 3, IX | semmit! - mondja mosolyogva az öreg, szelíden húzván a
3068 3, IX | Édes gazdám, - esenkedik az asszony - szóltam-e én valaha
3069 3, IX | Majd elvárnálak, - mondja az asszony, jogainak védelmére
3070 3, IX | bujkálni?~- Ez a szoba pedig az én konyhám, édes feleségem, -
3071 3, IX | mindjárt, édes öregem, - szól az asszony engeszteltebb hangon, -
3072 3, IX | maholnap itt hagyjuk ezt az árnyékvilágot.~- De én bizony
3073 3, IX | tőled kérdezném, - szól az asszony egész felsőbbséggel, -
3074 3, IX | hogy nem érek rá, - pattog az úr, - ma jön ítélet alá
3075 3, IX | kell lennem.~- Láttam, hogy az az istentelen Galiba itt
3076 3, IX | lennem.~- Láttam, hogy az az istentelen Galiba itt volt,
3077 3, IX | megmondom holnap.~- Elveszti az özvegy a pört, úgy-e?~-
3078 3, IX | nem venném meg öt garasért az egész jussát, annyit mondhatok.~-
3079 3, IX | Akinek igaza van!~- Nem az igazságról van itten szó,
3080 3, IX | mert két óra alatt meg lesz az ítélet.~- Hát mondják, hogy
3081 3, IX | Volna egy, - de mit használ az az egy mód, például ha egyezségre
3082 3, IX | egy, - de mit használ az az egy mód, például ha egyezségre
3083 3, IX | Kedves öregem, - kiált föl az asszony, megcsókolván a
3084 3, IX | ez legalább nem hasonlít az executióhoz, - azért kedves
3085 3, IX | azért kedves öregem, most az egyszer tegyen meg nekem
3086 3, IX | megtehetek! - mondja a szeptemvir az eleresztett mentét felöltve,
3087 3, IX | megcsinálja a többséget, mely az öregúrnak úgy is szívesen
3088 3, IX | lehetetlen megakadályoznia az ítéletet, melyet inkább
3089 3, IX | s e gyámoltalanságában az önérzet is fölserkedt benne,
3090 3, IX | nem akarta mutatni, mintha az utolsó órában tán a kétséges
3091 3, IX | menekülés lehetetlen, csak az órákat számíthatja még,
3092 3, IX | világ volt még akkor, hogy az öregebb a fiatalabbtól kérjen
3093 3, IX | meggyúlt a ház, égjen le.~Volt az öregúrnak ökölnyi órája,
3094 3, IX | ha tudja, hány óra még az élet, de annál kevesebb
3095 3, IX | lép be.~Be is lépett, és az öregúr az ablakfalhoz támaszkodék,
3096 3, IX | is lépett, és az öregúr az ablakfalhoz támaszkodék,
3097 3, IX | Magnifice, tudja-e mi az a fátum?~- Egy ostoba diák
3098 3, IX | Elvesztettük a pört? - mondja az öreg olyan arccal, mintha
3099 3, IX | magnifice, hanem salva venia, az az egyetlenegy is diák szó.~-
3100 3, IX | magnifice, hanem salva venia, az az egyetlenegy is diák szó.~-
3101 3, IX | András! - kiáltott egy nagyot az öregúr, mire Galiba térdei
3102 3, IX | gondolni, mit gyanítson az egészből, hanem azért, ha
3103 3, IX | bandát, András, - nevet az úr, - az egyik banda jobbról
3104 3, IX | András, - nevet az úr, - az egyik banda jobbról hegedüljön,
3105 3, IX | nagyságos úr előtt; hanem mivel az öreg nem szólt magától,
3106 3, IX | ugyan jó kedvet csinált az öreguraságnak.~- Én ugyan
3107 3, IX | kúria megrendelte, hogy az egyezséget próbálják meg.~-
3108 3, IX | tekintetes úr? - kiáltja András az ajtó felé fordulva, hogy
3109 3, IX | is, ki annyira beléjött az emberségbe, hogy Galibának
3110 3, IX | hogy a pört küldje le, az egyezséget pedig megkísérti
3111 3, IX | vagy a szomszédok kérik.~Az öregúr mindig halasztotta
3112 3, IX | végre oda kívánt menni az öregúr.~- Jó messze esett
3113 3, IX | valamennyien ott lesznek, s az öregúr érteti e mások által,
3114 3, IX | nem is gyanítván, hogy az isten ezt a dolgot másképpen
3115 3, X | már csak egy lábát hozta.~Az egykori ivószobában most
3116 3, X | ivószobában most már csak az ivott, ki csutorát hozott
3117 3, X | mert ebben a csárdában az icce-számot nem tartotta
3118 3, X | nem tartotta számon senki.~Az ablaknak még volt egy pár
3119 3, X | földön, ha véletlenül valaki az asztalról vagy a padról
3120 3, X | földön a képére nem lépett.~Az egyik sarokban egész helyet
3121 3, X | kunyhó füstje közé legfölebb az a dohányszag keveredik,
3122 3, X | végében termeszt, s mitől az udvaron is megbolondul a
3123 3, X | légy, s ki tudja mikor volt az a nap, mikor itt rántásszag
3124 3, X | rántásszag dűlt ki a konyhából?~Az udvarnak közepén állt a
3125 3, X | raktak annyi tüskét, hogy az esőnek erejét elfogja a
3126 3, X | rengeteg erdőnek megvolt az a jó tulajdonsága, mint
3127 3, X | a jó tulajdonsága, mint az útmutatófának, hogy néha
3128 3, X | legalább árnyékot nyújtott az elfáradt utasnak.~Pista
3129 3, X | elhibázott ütés kikergeti az emberek közül; de midőn
3130 3, X | büszkén megereszté a kantárt, az ellenre vágott, s büszkén
3131 3, X | s büszkén nézett vissza az elmaradókra s az ő lelkében
3132 3, X | vissza az elmaradókra s az ő lelkében is megszólamlék
3133 3, X | néha páronkint szórta ki az embert; megcsömörlött attól
3134 3, X | embert; megcsömörlött attól az élettől, midőn megrémült
3135 3, X | öklétől menekülhessenek.~Az ágyúmoraj volt az a harangszó,
3136 3, X | menekülhessenek.~Az ágyúmoraj volt az a harangszó, mely előtte
3137 3, X | erő ellenében áll ki, hol az egyik azért meri megölni
3138 3, X | nyommal sem maradt hátrább, s az ágyúk tüzében elfeledte
3139 3, X | ágyúk tüzében elfeledte az egykori kudarcot, tettétől
3140 3, X | ezen pillanattól nem kívánt az emberek közt élni, hogy
3141 3, X | vagy odább löknek.~Kiment az erdőnek mélyébe, s néha
3142 3, X | ült, fűtötte a kályhát, s az izzó parázsok közé tekintve,
3143 3, X | csattanásban kiegészítve lőn az ágyú, s még így gondolatban
3144 3, X | volna el valami sűrűbe, ha az éhség ki nem veri szegény
3145 3, X | fölött.~Alig törték meg az utat, már ismét behordta
3146 3, X | kipótolja.~Néhány órával később az éjszaki szél újabb vihart
3147 3, X | s nem maradt embernyom az úton, csak a széles erdőnyílás
3148 3, X | széles erdőnyílás vezette az embert, ha ezen órában még
3149 3, X | embert, ha ezen órában még az úton maradt volna, melyen
3150 3, X | mert vagy a vihar, vagy az éhség kergethette őket.~
3151 3, X | szabados hanyatlani érzé az erőt, sebeit elevenné tette
3152 3, X | nehogy ínségben feledje az erdőn.~Fáradtan húzkodott
3153 3, X | tűz nélkül maradjon, mert az utolsó szál szalmát Pistának
3154 3, X | Pistának lovai ették meg, s míg az Keszthelyről megfordul,
3155 3, X | is fagyhat.~Alig veté le az utolsó fadarabot, s alig
3156 3, X | pedig megszűnvén a fájdalom, az álom is lefogta szemét,
3157 3, X | segítségre lenne szükség.~Az ajtó nyílásán át látta a
3158 3, X | négy ló gőzölögve várja az enyhelyet, a hintóból pedig
3159 3, X | karjára fogva vezeti őket az egykori borivóba.~- Irgalmas
3160 3, X | megmenekülhettünk! - mondja az idősebb hölgy, kiről a szépség
3161 3, X | virágai nem szálltak el, ámbár az ifjabb hölgy gyermeke, de
3162 3, X | virága közt, melyek közül az egyik a nyílott virág egész
3163 3, X | nejével és leányával, kik az egyezségre indulának, s
3164 3, X | egyezségre indulának, s a zivatar az útban kapta őket, s ha a
3165 3, X | érnek, a fáradt lovak már az úton összerogynak.~- Anyám,
3166 3, X | már azt hittem, hogy az út közepén fagyunk meg valamennyien.~
3167 3, X | gondolattól, hogy ennyi embert az isten hidege vegyen meg,
3168 3, X | isten hidege vegyen meg, s az istálló sokkal tágasabb
3169 3, X | fája, édes jó barátom?~- Az erdőnek legmélyében vagyunk
3170 3, X | uram, hisz a fára látok ki az ajtón.~- Szokták fűteni
3171 3, X | míg később elszunnyadtam, az alatt elhamvadt az utolsó
3172 3, X | elszunnyadtam, az alatt elhamvadt az utolsó szikra is.~- Rakunk
3173 3, X | próbálja meg letépni, tán az megfogja majd a lángot.
3174 3, X | összegyülekezni, hanem midőn az erdőnyíláson végig nézne,
3175 3, X | egyenkint elhoznák.~A kocsis az első; a gróf a hátulsó lovak
3176 3, X | lovak egyikére kapott, s az alsó útra gázolának szél
3177 3, X | a négy gyalogoló embert.~Az ösmerkedés nem sokáig tartott,
3178 3, X | ösmerkedés nem sokáig tartott, az ínség előtt a lenyújtott
3179 3, X | emberbarát keze, s midőn az ember halódni készül, utolsónak
3180 3, X | András és a kocsis volt az újon érkezett vendég, kik
3181 3, X | veszedelemben vagyunk, hogy az erdőben a fa között fagyunk
3182 3, X | nedves is a kelmed fája.~- Az angyalok szólnak belőle,
3183 3, X | menjen csak be, majd én az én uraimat hívom ki.~A gróf
3184 3, X | mellett foglaltak helyet, az öregúr pedig Imrét akarta
3185 3, X | kik a hívásnak engedtek, s az öregúr Andrástól kérdezte:~-
3186 3, X | kérdezte:~- Mi a baj, András?~- Az, hogy itt fogunk megfagyni! -
3187 3, X | bírta könyű nélkül megállni az öregúrnak lemondását, kivált
3188 3, X | fogta meg.~- Imre, - mondja az öreg, - remélem emberré
3189 3, X | reákényszerítni; mondja az öreg is megkönnyezve a végszót,
3190 3, X | aztán?~- Nem bánná meg, ha az úrfi a kisasszonyt elvenné?~-
3191 3, X | Ne támassza föl kend az embert, András! - szól reménykedve
3192 3, X | András! - szól reménykedve az öreg.~- Ha azt a Kisfaludyt
3193 3, X | mondani, András? - véli az öreg, - tudja kend, hogy
3194 3, X | Dunay meghatottan állt az öreg háta mögött, - s láthatta,
3195 3, X | láthatta, hogy remegnek az öregnek kezei, melyekben
3196 3, X | uram?~- Meggyújtaná kend az imádságos könyvét? - kérdi
3197 3, X | imádságos könyvem! - bizonykolja az öreg, mire Dunay elébe lép
3198 3, X | annyi idő után megszólítja az öreget.~- Most meg én faragok
3199 3, X | Megadom magamat! - vallja be az öreg, helyet adván Andrásnak,
3200 3, X | kályha szájához vitte, hol az aprófa készen volt, aztán
3201 3, X | jobban égjen, - teszi hozzá az öreg, - itt van még a rovás
3202 3, X | szántam én már ezt a fiút.~- Az gondolja a nagyságos úr, -
3203 3, X | úgy sirassanak meg, mint az enyéim most engemet. - Ez
3204 3, X | megkészülni, s melyből neki csak az az osztaléka volt, mi a
3205 3, X | s melyből neki csak az az osztaléka volt, mi a becsületes
3206 3, X | gazember fáradni nem akar: - az egyiknek kevés, a másiknak
3207 3, X | kevés, a másiknak pedig az öntudat végtelen jutalom.~-
3208 3, X | kendre sem - tréfálódzék az öreg.~- Azt hiszi nagyságos
3209 3, XI | szalmával visszaindult, de az erdőbe nem mert behatolni,
3210 3, XI | meghált.~Reggelre megszűnt már az orkán, de a hótömeg oly
3211 3, XI | csoportban indultak meg az erdőségnek, hogy a "Kenyeretlen"
3212 3, XI | viszontlátásnak, s midőn az első kérdezkedéseken átestek,
3213 3, XI | Pistát.~- Pajtás! Megvan még az írás, mit a kórházban átadtam?~-
3214 3, XI | másvilágra, azért, ha hazaérsz, az öreg Baltaynak mutasd meg
3215 3, XI | öreg Baltaynak mutasd meg az írást.~- Korán lesz még,
3216 3, XI | mit cselekedjem?~- Add át az öregnek az írást, most már
3217 3, XI | cselekedjem?~- Add át az öregnek az írást, most már talán ő
3218 3, XI | fiatalabb urak foglalák el és az öreg András, a másikon pedig
3219 3, XI | még Keszthelyre érjenek.~Az elválás előtt beszólíták
3220 3, XI | a szabados, látván, hogy az öreg Baltay kiment, - mit
3221 3, XI | maradni szeretne, - de bejött az öreg, s unszolja őket a
3222 3, XI | unszolja őket a menésre, minek az a sikere lőn, hogy egy búcsúköszöntés
3223 3, XI | után nézett mindaddig, míg az erdőnyílásból ki nem tértek,
3224 3, XI | könnyebbült kebellel piszkálta az izzó szenet, s újra lerajzolódának
3225 3, XI | lerajzolódának emlékében az egykori csaták, melyeket
3226 3, XI | volna egy bitófát, hová ezt az embert kiköthetném, s hű
3227 3, XI | egy embert, kinek lelkét az író végighúzkodja a sáron,
3228 3, XI | dobatik, - hisz mi köze hozzá az írónak, hogy a tolvajt fel
3229 3, XI | többé, hogy elesett; csak az embert lökik vissza a sárba; -
3230 3, XI | eggyel több vagy kevesebb - az mindegy!~Utálom e lelketlen
3231 3, XI | reggelizett a család. András az előteremben beszélgetett
3232 3, XI | kérdi nagy szívességgel az öreg.~- Ezt a kis papírdarabot
3233 3, XI | valamint a gróf is, és az öreg remegő kézzel nyúlt
3234 3, XI | belseje tisztán olvasható, s az öregúr elolvasta a vallomást.~-
3235 3, XI | írta alá mint tanú?- kérdi az öreg.~- Én és a kórházi
3236 3, XI | felel Pista, - hisz ott van az én nevem mellett a főorvosé,
3237 3, XI | Semmi kétség! - mondja az öreg, - a főorvos keze írását
3238 3, XI | nekem szánta a golyót, és az úrfit találta el!~- Bocsásson
3239 3, XI | vigasztalást.~- És még élne ez az ember?~- Tegnap valamennyien
3240 3, XI | csárdában, nagyságos uram!~- Az a sánta ember?~- Kit úgy
3241 3, XI | úgy vert meg a sors, hogy az enyém helyett az ő lábát
3242 3, XI | sors, hogy az enyém helyett az ő lábát vágta el az orvos. -
3243 3, XI | helyett az ő lábát vágta el az orvos. - mondja Pista, egyszersmind
3244 3, XI | egyszersmind elbeszélvén az egész dolgot, mint ahogy
3245 3, XI | egész dolgot, mint ahogy az Pécsett megtörtént velük.~-
3246 3, XI | megtörtént velük.~- Úgy ez az az ember, kivel a hadjáratban
3247 3, XI | megtörtént velük.~- Úgy ez az az ember, kivel a hadjáratban
3248 3, XI | ember, kivel a hadjáratban az erdőnyílásban álltak? -
3249 3, XI | Ott kaptuk a sebeket, s az ágyúzás után kerültünk kórházba.~-
3250 3, XI | kórházba.~- Nem avatkozom az isten dolgába, - mondja
3251 3, XI | isten dolgába, - mondja az öreg, - látom, büntető keze
3252 3, XI | mint én tudtam volna, ha az ég megeléglé e szenvedést,
3253 3, XI | negyed múlva már megint az erdő felé tartott. Baltay
3254 3, XI | fiatalnak boldogsága félretolta az utolsó ködöt is.~Alkonyatkor
3255 3, XI | megérté, hogy e vad vonásokon az erő duzzadt ki egykoron
3256 3, XI | ember! - mondja hangosan az öreg, bemenvén kedvenceihez,
3257 3, XI | hírmondónak bármi későn megjön.~Az időnek rideg képe lassankint
3258 3, XI | hanem még tisztán látta az úton a fekete pontot, mely
3259 3, XI | képet kell illesztenünk, - az egyik a mogorva szabados,
3260 3, XI | család, melyből most már az öreg anya sem hiányzik,
3261 3, XI | küzdelmük közben megérett az az eszme, melyért tollat
3262 3, XI | küzdelmük közben megérett az az eszme, melyért tollat fogánk, -
3263 3, XI | melyért tollat fogánk, - az irodalom nem árva többé, -
3264 3, XI | várnak dicséretet, - mert az igazságot gorombán is megmondja,
3265 3, XI | elrejtőzködhetett, Pista megint az erdő felé legyen; de lovait
3266 3, XI | legárnyékosabb helyet, s elkészíté az öröktanyát, míg az ébredésnek
3267 3, XI | elkészíté az öröktanyát, míg az ébredésnek órája el nem
3268 3, XI | még össze is marakodjanak az aprólékon, hol a gombostűt
3269 3, XII | Még egyszer keressük föl az egykori bérest, kitől látatlanban
3270 3, XII | is csak olyan erős, mint az ozorai búcsún, csakhogy
3271 3, XII | négy táltos tajtékot ver az úton, s Holvagy Pistának
3272 3, XII | Kisfaludy Sándor, s a gazdát az udvaron találja.~- Megint
3273 3, XII | Bizony odáig is hosszú az út, hát még onnét vissza! -
3274 3, XII | barátom azon napra, midőn az erdő szélen legelőször láttuk
3275 3, XII | Egy kicsit emlékszem még az ágyúszóról, - mondja a másik, -
3276 3, XII | bámuló embernek mellére tűzte az érdempénzt, s az egyszerű
3277 3, XII | mellére tűzte az érdempénzt, s az egyszerű embert oly remegés
3278 3, XII | ágyúkkal, melyeket egykor az erdőszélen rájok sütögettek,
3279 3, XII | fényes aranykarikát, hogy az ágyú sütögetők odalőhessenek.~
3280 3, XII | tündöklő pénzre, melyért az ágyúk közé kell napszámba
3281 3, XII | éhen is szívesen meghalhat az ember.~Tudta az egyszerű
3282 3, XII | meghalhat az ember.~Tudta az egyszerű nép, hogy azt a
3283 3, XII | azért tették a mellére, hogy az nem a költőpénz közé való,
3284 3, XII | Mire föltűzte Kisfaludy az érdempénzt, a hátulsók közöl
3285 3, XII | kiszaladt egy surjány legény az utcára s minden arra menőt
3286 3, XII | kit húsvétnapra öltöztet az anyja.~- Ez az érdemnek
3287 3, XII | öltöztet az anyja.~- Ez az érdemnek jutalma! - mondja
3288 3, XII | tudja, miért osztogatják az ilyen becsületet, hanem
3289 3, XII | csak magam álltam én ott az erdőnél?~- Ketten, édes
3290 3, XII | hisz elég isten csudája, ha az egyik megszabadult.~- Megszabadultunk
3291 3, XII | becsődűlt nép, midőn pedig az újságlátók torkig laktak
3292 3, XII | Pista levette melléről az érdempénzt, kendőbe takarta,
3293 3, XII | hogy a hír már végigszaladt az utcán, s midőn egy aranyműves
3294 3, XII | Pista kibontja a kendőt, az aranypénzt kiveszi, s az
3295 3, XII | az aranypénzt kiveszi, s az aranyművesnek egész nyugalommal
3296 3, XII | nyugalommal mondja:~- Hallja az úr, vágja ezt kétfelé!~Erre
3297 3, XII | vágja ezt kétfelé!~Erre az aranyműves azt hitte, hogy
3298 3, XII | kétfelé.~- Barátom, - mondja az aranyműves, én már ettem
3299 3, XII | Nem is azért jöttem ide az úrhoz, mert bolondnak tartom, -
3300 3, XII | hogy mégis szebben esik ki az úr keze alatt a munka, mintha
3301 3, XII | vágni?~- Sietős dolga van az úrnak? - kérdi Pista.~-
3302 3, XII | viszket.~- Ha ráért volna az úr, akkor elmondtam volna
3303 3, XII | de így nem tartóztatom az urat, hanem vágja hamar
3304 3, XII | Furcsa egy ember lehet kelmed az igaz, - tűrhetetlenkedék
3305 3, XII | igaz, - tűrhetetlenkedék az aranyműves, átvevén a pénzt,
3306 3, XII | már gazdátlanul álldogált az út mellett, s beszállt,
3307 3, XII | beszállt, aki beszállt, ha az eső vagy az éjszaka beverte.~
3308 3, XII | beszállt, ha az eső vagy az éjszaka beverte.~Kisfaludy
3309 3, XII | hogy találkozóra menjen, s az idő sem hátráltatván, a
3310 3, XII | mintha jól esnék nekik az az új élet, mire a költő
3311 3, XII | mintha jól esnék nekik az az új élet, mire a költő tolla
3312 3, XII | már őseire tekint vissza az ifjuló nemzet.~A négy ló
3313 3, XII | mintha diadallal menne el az őshegyek alatt; a költő
3314 3, XII | között a kis kanyargón át, az újon hantozott sírhoz értek
3315 3, XII | egy piros szalagon lógott az érdempénznek fele.~Kisfaludy
3316 3, XII | Pistához fordulva mondja:~- Ez az ön érdempénzének fele?~-
3317 3, XII | azon állapotokat, melyek az újabb kornak ébredését megelőzték.~
3318 3, XII | szebbek, sem csúnyábbak mint az életben vannak! Köszönöm
3319 3, XII | kimentem azt a bűnt, mi az élethűség vádjából rám háramoltatik.~
3320 3, XII | hitegetné a népet, hogy az ő természetes esze minden
3321 3, XII | enthuziazmusa dacára képzelhetetlen.~Az angol bámulhatta a magyar
3322 3, XII | szügségképp érezte a külömbséget az angol civilizáció s a magyarországi
3323 3, XII | természetes tiszta ész, az isteni gondviselés kegyelméből
3324 3, XII | a legvadabb csikósnak is az esze oly tiszta, s ítéletei
3325 3, XII | bámulatot gerjeszt.~Ebből az első tanulság az, hogy míg
3326 3, XII | Ebből az első tanulság az, hogy míg a nép a magyar
3327 3, XII | nyelvet megőrzi, s míg azt az anyatejjel szívja be, -
3328 3, XII | már magában elég, s hogy az a civilizációt feleslegessé
3329 3, XII | belátásánál fogva, hogy az ész tudomány, a lélek míveltség
3330 3, XII | pairekkel vetélkedtek, s hol az államélet s a polgári szabadság
3331 3, XII | észnek, oly messze hátra az európai kultúra mögött?~
3332 3, XII | kényelem és ízlés nemesedése s az erkölcsök szelidülése magával
3333 3, XII | feltolakodott bábák mellőzvén az egyetlen jó vezért, a legnagyobb
3334 3, XII | leghathatósb eszköz, hogy a magyar az európai kultúra terén az
3335 3, XII | az európai kultúra terén az elmulasztott századokat
3336 3, XII | hinné, hogy egy krajcáron az egész bábossátort megveheti;
3337 3, XII | civilizáció?~Sokat megértük már az igaz, még azt is, hogy az
3338 3, XII | az igaz, még azt is, hogy az ökröt Párisba viszik, hogy
3339 3, XII | Párisba viszik, hogy aztán az összehasonlítás nyomán megmondják,
3340 3, XII | Bár azt is megérnénk, hogy az emberi faj közt lelkiösmeretes
3341 3, XII | szó, nem olyan szó, mint az izé, - hogy mindent ki lehet
3342 3, XII | ember, ki a negyediket és az ötödiket is érti, - ez persze
3343 3, XII | persze nagy bárdolatlanság, az meg még nagyobb, hogy nálunk
3344 3, XII | rossz teát nem szörpöl, mint az angol és irlandi, ki ünnepnapokon
3345 3, XII | vergődhetik, minőt otthon az angol göbölyöktől és egyéb
3346 3, XII | Ne zavarjuk tehát össze az eszméket, - és ha már a
3347 3, XII | ember azt hiszi, hogy nálunk az emberek még " Struvel Peter"-
3348 3, XII | hogy egy egész napig csak az egyik kezükről lehet lefürészelni,
3349 3, XII | erkölcseinket szeliditse.~Az igaz, hogy vendégszeretetünk,
3350 3, XII | terjed, hogy egy jó szóért az ingünket is odaadjuk; de
3351 3, XII | hisz ez vadság, - ide tehát az oltóággal, - tegyünk bele
3352 3, XII | valaminek hiányát érezzük, az bizonyosan nem a civilizáció,
3353 3, XII | leirást, s én ámbár bámultam az indusztriának óriási fejlettségét, -
3354 3, XII | mondva, meg sem bolondul az ember, de meg nem is aljasul
3355 3, XII | emberkiállitást, elkezdve az első arisztokratától egészen
3356 3, XII | ez természetes kifolyása az erőnek, azonban inkább ez,
3357 3, XII | azért kell elkerülni, hogy az elmenőre rá ne düljön nyomoruságában.~
3358 3, XII | nagy civilizációban, hogy az éghajlat is könnyen megöli
3359 3, XII | éghajlat is könnyen megöli az embert, azért aki citromon
3360 3, XII | szokott, - tudja meg, hogy az alföldön hétszámra is a
3361 3, XII | szalonnával élni; végre pedig az isten szent ege alatt lesz
3362 3, XII | isten szent ege alatt lesz az éjjeli szállás, és ha aztán
3363 3, XII | jött meghalni.~Szja, uraim, az egér sem akkor busul, mikor
3364 3, XII | akar jönni, miből aztán az az üdvösséges tanulság,
3365 3, XII | akar jönni, miből aztán az az üdvösséges tanulság, hogy
3366 3, XII | annyit, mint én; de ami igaz, az igaz bárdolatlansággal soha
3367 3, XII | Kazinczy sem értette meg, mivel az Kishez írt leveleiből is
3368 3, XII | mindenki tudja most már, hogy az olvasóközönséget a magyar
3369 3, XII | korrajzomnak egyik céljaként az irodalom terjedésének első
3370 3, XII | riasszon el senkit a munkától az, hogy az élőknek ez nem
3371 3, XII | senkit a munkától az, hogy az élőknek ez nem ujdonság;
3372 3, XII | élőknek ez nem ujdonság; de az lesz az utódoknak, kik csak
3373 3, XII | nem ujdonság; de az lesz az utódoknak, kik csak ezek
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3373 |