1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2250
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 Mon | hanem azért kérek mindenkit, hogy puszta hazafiságból meg
2 Mon | hazafiságból meg ne vegye, hogy felvágatlanul a sarokba
3 Mon | Fájdalom, dicsekedni szoktak, hogy megveszik a könyvet, mert
4 Mon | satnya szála oda mutat, hogy az alap nem ád életerőt.~
5 Mon | neveznek; hanem itt az ideje, hogy a közvélemény saját ösztönéből
6 Mon | én sajátomul azt vallom, hogy a múltnak képeit elmosódni
7 Mon | mindenütt a valót helyezem el, hogy olvasóm a múltnak rajzában
8 Mon | régi jó időkben megmondám, hogy az irodalom sokkal adós
9 Mon | és nem bírja elgondolni, hogy a végzet jónak látta megállítani
10 Mon | megállítani egy időre az utat, hogy hátra nézzünk, hol oszlopok
11 Mon | mint a gyermeknek a leckét, hogy a jövendőért el ne feledhesse.~
12 1, I | alatt pedig olyan bajusz, hogy amint a dermesztő hideg
13 1, I | csavarva egy meleg gyapjúkendő, hogy csak a szeme látszott ki; -
14 1, I | mintha felfogadta volna, hogy egész Európát gyalog utazza
15 1, I | tehát jó előre gondoskodott, hogy megtalpaltatni ne kelljen
16 1, I | megelégedett annyi nézegetéssel, hogy szemközt ne szaladjon vele
17 1, I | ágában sem levén hátranézni, hogy vagy saját bámulóitól ijedjen
18 1, I | meg, vagy annak nevessen, hogy a nagy bajuszút szintén
19 1, I | vigasztalja a másik, - nem látod, hogy azt az angolt a másik oldalon
20 1, I | háromszáz; - csak az a bajuk, hogy nem tudják tőle megkérdezni,
21 1, I | barátom; mert van annyi esze, hogy otthon a magtárba is csak
22 1, I | valamint azt is tudja, hogy előbb akad a faluban a templomba
23 1, I | sok bolonddal azt keresni, hogy náluknál van-e még jóval
24 1, I | bámész népet?~- Nem mondom, hogy úgy nem járunk, - felel
25 1, I | csakugyan szólítsunk meg, hogy vezessen vissza bennünket
26 1, I | lesz annyi magyar könyv, hogy egy bolt megtelnék vele?~-
27 1, I | a másik, - attól félek, hogy bolondjában magyar is van
28 1, I | Ázsiába, édes barátom, - s hogy embert ne kelljen fogadnunk,
29 1, I | Tökéletesen!... nem is gondolnád, hogy az az; - megesküdnél, hogy
30 1, I | hogy az az; - megesküdnél, hogy tollat sem tud faragni.~-
31 1, I | utcán láttam, úgy intéztem, hogy oldalt is, szemközt is lássam.~-
32 1, I | lássam.~- Nohát, úgy-e, hogy láttál rajta valamit?~-
33 1, I | nézted meg őt,... lehetetlen, hogy képén ne volna valami más, -
34 1, I | valami.~- No, hidd meg, hogy semmi föltűnőt sem láttam,
35 1, I | mellette elmentem, az igaz, hogy én is kalaplevéve köszöntöttem.~-
36 1, I | aztán te mégis azt mondod, hogy csak olyan, mint más közönséges
37 1, I | olyan az, - lehetetlen, hogy olyan legyen, mint mi, -
38 1, I | legyen, mint mi, - tudom én, hogy nem lehet az olyan bomlott,
39 1, I | mindig megfoghatatlan lőn, hogy a nagy bajuszú még mindig
40 1, I | kínálkoztak, tehát lehetetlen, hogy az valamit ne látna a háztetőkön,
41 1, I | magadat.~- Nojsz az igaz, hogy nem fájdult bele a derekam;
42 1, I | vagyok, meg nem szenvedi, hogy munka nélkül lásson. Végighajszol
43 1, I | Elmondja aztán ilyenkor, hogy a "Csákó" tinó hányadfű, -
44 1, I | hanem egyik lóról a másikra, hogy meg ne aludjék a vér, mert
45 1, I | környéket ujjain számítgatja, hogy ez is kipusztul a magyarságból,
46 1, I | s midőn valamivel, azaz hogy jóval hátrább mentek, még
47 1, I | őt is; azon eredménnyel, hogy az én bámulóim száma mindinkább
48 1, I | ember még mindig azt lesi, hogy végre ők is meglátják azt,
49 1, I | midőn ismétlé a kérdést: hogy mit nézett?~- Bíz én csak
50 1, I | újra, intve az angolnak, hogy írjon.~- Hogy miképpen élhet
51 1, I | angolnak, hogy írjon.~- Hogy miképpen élhet meg ennyi
52 1, I | meg ennyi ember anélkül, hogy azt meglássa, mikor az isten
53 1, I | megmagyarázá az angolnak, hogy ez egyszerű ember annyi
54 1, I | elment, s dacára annak, hogy eddig majdnem mindennapi
55 1, I | majdnem híre futamodott, hogy megbolondult; mert naponkint
56 1, I | törni abban a gondolatban, hogy megőrült; de midőn az ajtó
57 1, I | jele sem látszik, - kivéve, hogy bajusza nőtt, sőt hat hónap
58 1, I | a nagy házakban anélkül, hogy meglássa, mikor az isten
59 1, II | s csak annyit pihennek, hogy jó barátim megláthassák,
60 1, II | néznek, mikor meglátják, hogy kocsin hozzák a birkát juhászkutya
61 1, II | kártyában az "à-tout"-nak, hogy valamennyi körül középen
62 1, II | elhelyezkedek a két mérőserpenyőben, hogy egyik a másikat lenyomja,
63 1, II | találkozásra, addig elégedjünk meg, hogy fiatal öccsével ismerkedünk
64 1, II | tulajdonsága volt, azaz, hogy széles Magyarországon a
65 1, II | papírt a kandalló felé vitte, hogy ott a tűzbe lökje.~- Sohase
66 1, II | bolondságokat elkövetni, hogy valamely hazánkfiát megnevettessük -
67 1, II | gyermek; s megérdemlik, hogy a magyarországi jobbágyok
68 1, II | nézé a herceget, féltvén, hogy e goromba célzás kellemetlenül
69 1, II | félig medve; szerencse, hogy nem verekedik. E kamasz
70 1, II | nagy érdem volna abban, hogy egy bolondot százan nézzenek.
71 1, II | medvét kár meg nem tanítani, hogy e komédia menageriába való.~(
72 1, II | nézte, s föltűnőnek találta, hogy mindeniknek kéménye van;
73 1, II | okvetetlenül kell tennünk, hogy maholnap az állatseregletbe
74 1, II | mindenek előtt megmutatom, hogy a magyar földesúr jobbágyainak
75 1, II | El tudná ön magát szánni, hogy egy vad országba jöjjön?~-
76 1, II(1) | Ne feledjük, hogy Vas Gereben korrajzot ír,
77 1, III | egymás mellé fért volna, hogy az egyik kiebb, vagy a másik
78 1, III | szélső ház náderesze alá, hogy pörköljön le mindent, s
79 1, III | mintha külön megvigyázná, hogy el ne feledjen egyet.~Utána
80 1, III | annyira megszaporodott, hogy már a házfalat majdnem kifelé
81 1, III | de nagyon meglátszott, hogy a szomszédházat még vagy
82 1, III | házat akarnám megnyújtani, hogy megférhessünk benne, - mert
83 1, III | kinyújtóztatván, részint, hogy vagy három egészséges, de
84 1, III | eltereljen; részint pedig, hogy a háznak helyét kirajzolja
85 1, III | papirosra tette, anélkül, hogy Kajári Pál azt észrevette
86 1, III | már másodszor is mondja, hogy nem telik.~- Az árának is
87 1, III | annyira megértette a szót, hogy még annyi mentséggel sem
88 1, III | vagy nem úgy építenéd, hogy én megparancsoltam; akkor -
89 1, III | igazságot igaz rőffel mérte.~- Hogy hívnak? - szólít meg egy
90 1, III | csak úgy hívnak Hídvégen, hogy Jámbor András.~- Hát neked
91 1, III | de már csak úgy ismernek, hogy Meddig Józsi.~A herceg bement
92 1, III | megállván, előbb megvizsgálá, hogy mentéje be van-e rendesen
93 1, III | másiknak bevett szokása, hogy addig verekedik, míg maga
94 1, III | alkalommal kéznél lenni, hogy egyes eseteknél fölvilágosíthasson.~-
95 1, III | egyébért jöttem, csak azért, hogy nekem van egy darab rétem,
96 1, III | pedig a vizet úgy fölfogja, hogy az én rétemet mind elönti.~-
97 1, III | Meddig Józsefnek szép szóval, hogy nem jól cselekszik, és kértem,
98 1, III | szabadítaná el a vizet, hogy embertársának kárt ne csináljon;
99 1, III | csak annyit változtatván, hogy szemét oldalt mozdítá Meddig
100 1, III | József, édes fiam azt mondom, hogy engemet még jobban megismerj,
101 1, III | és írást adsz magadról, hogy megkaptad. József hajdú
102 1, III | értelmesen lőn megmondva, hogy sem Meddig József, sem pedig
103 1, III | József hajdú nem mondhatta, hogy mi a parancsolat; hanem
104 1, III | annyi mondanivalónk van, hogy másnap reggel József hajdút
105 1, III | csöppet sem kételkednek, hogy én csak az igazságot mondom
106 1, III | egyúttal megértetem velük, hogy az igazság nem csak akkor
107 1, III | Még nem igen volt rá eset, hogy valaki megkapta volna, -
108 1, III | mert okvetlenül beüt, hanem hogy - beüthet!~- Nem rossz eljárás,
109 1, III | herceg, - senki sem bánja, hogy fölülről jő a villám; az
110 1, IV | pusztán kezdődik oly kövéren, hogy néhanapján a búzakalászt
111 1, IV | Bowring úr, rég mondogatja, hogy lát egy elhagyott kútágast;
112 1, IV | a herceg váltig mondja, hogy az lehetetlen, hisz az egész
113 1, IV | végre arra a gondolatra jő, hogy az ember.~- Lehetetlen! -
114 1, IV | Sajnálom, - mondja a herceg -, hogy egyik béresem megbirkózik
115 1, IV | magasságától! - mondom, hogy az valamely leásott fa.~-
116 1, IV | az valamely leásott fa.~- Hogy keze nem látszik; annak
117 1, IV | fejtől.~- Ahá!... már látom, hogy csalódik a herceg, hisz
118 1, IV | mégis nekem van igazam, hogy elhagyott fa.~- Téved ön, -
119 1, IV | bámult a mozgó délibábra.~- Hogy hívnak? - kezdi a herceg.~-
120 1, IV | végköszöntést s a kocsist utasítá, hogy a béres tanyáig menjen,
121 1, IV | nincsen kétféle nyelvünk, hogy egyikét az úr, másikát a
122 1, IV | megdöbbent, midőn látta, hogy egyenesen hozzá tartanak,
123 1, IV | tartanak, s némileg megbánta, hogy második nevét megmondta,
124 1, IV | szorítani, azért úgy vigyázz, hogy meg ne ríkasson; tehát megfogd
125 1, IV | úrnak, ha nem tud magyarul, hogy fogja meg a kezemet.~- Fogom
126 1, IV | meg te is.~- Nem tudom, hogy tiszteljem az urat, - véli
127 1, IV | megmondja a nemzetes ispán úr, hogy mért hívnak engem Holvagy
128 1, IV | meggyőzték idáig is az angolt, hogy ilyen kezű íródiák sem a
129 1, IV | kezét?~- Tehát hiszi már ön, hogy ezt nem mondva állítottam
130 1, IV | csak nem vallja a herceg, hogy e pusztán embereket vet,
131 1, IV | e pusztán embereket vet, hogy az országot tiszta fajjal
132 1, IV | ültesse be.~- Szavamat adom, hogy nem; egyébiránt erről ön
133 1, IV | csillagászok azt állították, hogy a nap forog és a föld áll;
134 1, IV | nagyvilágot boldog hitében, hogy itt vad nép lakik, különben
135 1, IV | nekem alkalmat a herceg, hogy beszélhessek vele.~- Okvetetlenül
136 1, IV | pusztaiak állták el a helyet, hogy a herceget láthassák.~A
137 1, IV | szembe, még pedig oly szép, hogy mit sem csodálkoznánk, ha
138 1, IV | herceget, míg kivallaná, hogy minden falujából összehordatá
139 1, IV | összehordatá a legszebb nőket, hogy alkalmas kiállítással lepje
140 1, IV | herceg végig vezeté a soron, hogy lássa külön is a nőket,
141 1, IV | annyi ember vágyik ide, hogy a javából is eleget válogathatunk,
142 1, IV | eleget válogathatunk, azaz, hogy meg is válogatjuk; - amint
143 1, IV | meg is válogatjuk; - amint hogy férfiaknál a jó arc nem
144 1, IV | majdnem azt mondhatjuk, hogy az erő a szépséggel itt
145 1, IV | dologba nem avatkozunk; hanem, hogy asszonyaink igen szépek,
146 1, IV | nevetett az ispán.~- Jó, hogy mondja ispán uram, - egy
147 1, IV | erejét, de önkéntelenül érzi, hogy ez erő bármennyit szaporodjék,
148 1, IV | vagy búcsúra, vagy vásárra, hogy kedvére kiverekedje magát.~(
149 1, IV | ütlegekben lesz annyi bőség, hogy az egyik fél jóval többet
150 1, IV | falusiakkal, nem emlékszem, hogy valaha olyant bántottak
151 1, IV | esztendőnek folytán izengetik, hogy ezt vagy amazt megverik, -
152 1, IV | amazt megverik, - sőt intik, hogy oda ne jöjjön, hova ők mennek;
153 1, IV | mondanivalója nincsen, mint az, hogy ő kapott többet.~(Bowring
154 1, IV | véghetetlenül érdekli, hogy most mindjárt megvernek
155 1, IV | vitték ők már ezt a dolgot, hogy nem köt ki velük senki,
156 1, IV | kénytelenek odább menni, hogy hírüket, nevüket fönntarthassák, -
157 1, IV | még azt kell megmondanom, hogy az egész hídvégi népet valamint
158 1, IV | kettő azt izeni egymásnak, hogy itt vagy ott megveri, annyit
159 1, IV | ott megveri, annyit tesz, hogy az egész hídvégi falu és
160 1, IV | annak a Holvagy Pistának, hogy ott leszek az ozorai Szent
161 1, IV | megmondja az ispánnak jó előre, hogy a hat ökrös szekér a kocsma
162 1, IV | szekér a kocsma előtt álljon, hogy legyen min haza vitetni
163 1, IV | mondja a múltkori asszony - hogy köszöni kelmednek jó akaratját, -
164 1, IV | kívánsággal van, azért izeni is, hogy a hídvégi felcsert, meg
165 1, IV | arról aztán ne búsuljanak, hogy hiába vigyék, mert majd
166 1, IV | mulassza bemenni Ozorára, hogy a búcsún valami rendetlenség
167 1, IV | A herceg nem kételkedék, hogy az angol valami szokatlant
168 1, IV | ne próbálja valamelyik, hogy izgágát csináljon; mert
169 1, IV | nyalka csapat megoszlék, hogy ki-ki akkor menjen, mikor
170 1, IV | ispánnal lóháton ment be, hogy így tetszésük szerint követhesse
171 1, IV | leány, hanem olyanképpen, hogy az útnak egyik szélén a
172 1, IV | ezért nem aggódik az apa, hogy lányát magától eleressze;
173 1, IV | holott oly tiszta az erkölcs, hogy a nagy világ civilizálója
174 1, IV | civilizálója nem méltó rá, hogy mezetlen lábbal és födetlen
175 1, IV | áldást készíthet ez nékünk, hogy oly sokáig kell érte könyörögnünk!~
176 1, IV | elkoplalni három nap, mint hogy az ozorai verekedést elszalassza.~
177 1, IV | a bormérőbe eresztette, hogy minden alkalmatlanság nélkül
178 1, IV | helyet kiválasztá magának, hogy embereit, mint vezér a hadsereget,
179 1, IV | egyszersmind elöl legyen, s hogy a cigányhoz közel legyen;
180 1, IV | illeti meg a tisztesség, hogy ő mulassa magát a cigánnyal.~
181 1, IV | legalább elég tágas arra, hogy észre ne vegyen senki egy
182 1, IV | feküdt be a falnak, anélkül, hogy akár a mulatók zaja, akár
183 1, IV | Egyéb nem hiányzék, csak az, hogy a búcsú Bowring úr várakozásának
184 1, IV | várakozásának megfeleljen, azaz: hogy a légyott el ne maradjon;
185 1, IV | olyan lármát vert egymaga, hogy az ablak is megnyílott bele;
186 1, IV | helyezvén, - nem látja kend, hogy a hídvégiek is itt vannak?~
187 1, IV | Azt gondoltam öcsém, hogy szekéren mentek haza, -
188 1, IV | Már ha tudtuk volna, hogy itt lesztek, tán csak eljött
189 1, IV | visszament:~- Úgy látom, hogy ez egyik sem mer a másikba
190 1, IV | mindjárt olyan verekedés, hogy darabokra szedik egymást;
191 1, IV | maga módja, még pedig az, hogy ezeknek idáig nem volt még
192 1, IV | most csak ürügyet keresnek, hogy egymásba kaphassanak, most
193 1, IV | figyelt.~- Hát azt mondod, hogy látsz? - kérdi a szabados
194 1, IV | szabados a bérest.~- Persze, hogy látlak!~- Azért kérdem, -
195 1, IV | két kéz olyan közel volt, hogy egyik a másik szemét könnyen
196 1, IV | már oly közel csúszott, hogy könyöke megérinté a bérest.~-
197 1, IV | löki mellbe Meddig Józsit, hogy az rögtön a falhoz csapódik,
198 1, IV | aztán olyant ütött a falon, hogy a fal is egészen megveresedett, -
199 1, IV | akkor is haladtak annyira, hogy ez a csudatétel csak annyiból
200 1, IV | Miatyánk"-ra való időt, hogy szó nélkül ne menj a másvilágra! -
201 1, IV | olyant vágott a lábszárra, hogy az oldalt levő a földre
202 1, IV | annyit segélnek a dolgon, hogy egyik vagy másik fejbe vert
203 1, IV | még őket lábon tartani, hogy parasztszokás szerint az
204 1, IV | legkisebbet sem törődvén azzal, hogy fáj-e az ütleg, vagy nem?~
205 1, IV | megsúgja Bowring úrnak, hogy bemegyen a paphoz, hogy
206 1, IV | hogy bemegyen a paphoz, hogy a fürgedi ispánnak a dolgot
207 1, IV | Igenis, megjelentém, hogy a béreseknek most mindjárt
208 1, IV | ispán?~- Azt mondá, uram, hogy úgy kell nekik, miért hagyják
209 1, IV | már húsz esztendős dacára, hogy nem bírt tovább kapaszkodni
210 1, IV | megmagyarázá önmagának, hogy őt csak végső veszedelemben
211 1, IV | addig maradt annyi szünet, hogy a béres fönnhangon mondhatá:~-
212 1, IV | egyik-pajtására: Tedd be az ajtót, hogy ki ne mehessenek, majd kiadogatom
213 1, IV | elszánt bírakozás kezdődék, hogy ölbe lehessen kapni a legényt,
214 1, IV | de a béres láb alá vette, hogy megérezze, ha föl akarna
215 1, IV | fektében bicsakját szedte elő, hogy egyet kerítsen vele a béres
216 1, IV | torokkal bőgte a béresnek, hogy kapja el a lábát.~Bowring
217 1, IV | Bowring úr elrémült, - látta, hogy a szabály már megbukik,
218 1, IV | szabály már megbukik, s hogy a fölbőszült embert a béres
219 1, IV | ölbe kapta Meddig Józsit, hogy úgy vágja a falhoz, hogy
220 1, IV | hogy úgy vágja a falhoz, hogy holnapig ott ragadjon.~-
221 1, IV | engedelmeskedni, ha tudja, hogy olyan ember parancsol neki,
222 1, V | becsületes komposszerátus, azaz, hogy van több is, hanem ebben
223 1, V | tudniillik maradt még annyi idő, hogy véle néhány szót válthatott;
224 1, V | beleszokott a gazdaság vitelébe, hogy hétköznap még a csizmát
225 1, V | ha valamiképp az gyanítá, hogy az árnyékban hűselnek.~-
226 1, V | helyett kettőt is vágván, hogy a nagyságos asszony egyebet
227 1, V | lévén senkinek megengedve, hogy ott engedelem nélkül való
228 1, V | elszemtelenkedte magát néha, hogy addig meg nem ízlelt semmit,
229 1, V | lepirosodván, messziről megláttatá, hogy a kegyenc nem valami kóbor
230 1, V | látását annyira megszoká, hogy valaki elől megfutamodni
231 1, V | dolgot láttatlanban hagyott, hogy a várt vendéget fogadja,
232 1, V | esztendő nem volt elég arra, hogy valamelyik Baltay megérte
233 1, V | addig citáltatták egymást, hogy a megyei esküdt két lovat
234 1, V | a pör annyira megérett, hogy jelen nemzedékünknek már
235 1, V | lőn ostromolva s megérzé, hogy lába alatt inog a föld,
236 1, V | minden tyúkját megismerte, hogy Baltay nagyságos úr ekképpen
237 1, V | magában, s kikiált a hajdúnak, hogy a nagyságos asszonyságot
238 1, V | teszi.~Megjött az izenet, hogy a nagyságos asszony mindenkor
239 1, V | még harmadszor is mondjam, hogy adja kend ide az aranyos
240 1, V | csakhogy úgy is tudom, hogy a nagyságos asszony kineveti
241 1, V | Ne mondja a nagyságos úr, hogy ezt is meg nem tettem, hanem
242 1, V | megegyengetve, - hanem attól félek, hogy elmegy!~- András! kend vagy
243 1, V | szomszédba megy, azt tartom, hogy onnét pör nélkül nem jön
244 1, V | hamarjában elmondá a hajdú, hogy Baltay úr nem bírta megállítani,
245 1, V | húzta-vonta rajt a ruhát, hogy már nem volt mit igazítani,
246 1, V | hangulatban volt, mintsem hogy szemrehányásokra gondolni
247 1, V | megcirógatá az állatokat, hogy ily rég nem látogatta meg
248 1, V | mintha nem egészen hinné, hogy elfelejtett mindent.~- Kezet
249 1, V | pedig az is tiszta kár, hogy eddig össze nem békéltünk.~-
250 1, V | amaz, - látja húgomasszony, hogy parádéban jöttem.~- De prókátort
251 1, V | különben azt hinném, hogy én leszek a vendég, s nem
252 1, V | azon gondolatra jöhetne, hogy vénségemre jött meg a bolondom,
253 1, V | tudok én annyit hegedülni, hogy az úrfit az én nótámra táncoltathassam
254 1, V | vas, nagyon rá kell ütni, hogy más formája legyen.~- Lám,
255 1, V | elviseltetni, aztán nem is kérdi, hogy a másik elviselheti-e?~-
256 1, V | még az a legfőbb kérdés, hogy egymást szeretik-e?~- Jaj,
257 1, V | kiszabadítván, mert érzé, hogy rég nem beszélt olyan emberrel,
258 1, V | édes lelkem húgomasszony, hogy hamarább megalkudhassunk, -
259 1, V | kérve is elkelhet.~- Félek, hogy húgomasszony többet is tud
260 1, V | mondja Baltay, - vagy hogy már későn jövök; de azért
261 1, V | ígérje meg édes húgomasszony, hogy csak olyan embernek adja,
262 1, V | embernek adja, kiről tudja, hogy talpig magyar ember!~- De
263 1, VI | kívánta tenni gyermekét, hogy a jó szándéktól nem tudta
264 1, VI | kikémlelni, pedig jól tudta, hogy ő sem fogja megkérdezhetni,
265 1, VI | alkalmas hely lőn arra, hogy az anya éppen odáig elfáradjon,
266 1, VI | átkozottul rosszul állna, hogy fejkötőjét akkor rántsa
267 1, VI | beszédet néha úgy szabják ki, hogy arra is ráillik, kire nem
268 1, VI | történet nekem ez az élet, (hogy már nekem is bele kellett
269 1, VI | oly szegényen halt meg, hogy a nevét is csak alig felejtették
270 1, VI | felejtették nála.~- No csak hogy legalább az megmaradt, s
271 1, VI | Látom már, édes leányom, hogy azt a szegény fiút nagyon
272 1, VI | volna, - azért, azt hiszem, hogy melléd is csak kerül egy,
273 1, VI | megütögetve, s nem gyanítva, hogy a lány is észrevette, hogy
274 1, VI | hogy a lány is észrevette, hogy az öreg az aranyos mentében
275 1, VI | hisz azért van a mese, hogy a szegénynek legalább a
276 1, VI | hintázá baklóit, jeléül, hogy ismerős kötötte fel.~Az
277 1, VI | megcsiklandja, ha tudja, hogy a lányát mások is szeretik.~-
278 1, VI | is szeretik.~- Hiszed-e, hogy boldog leszel, lányom?~-
279 1, VI | magához ölelvén, adja isten, hogy az életben ne érezzétek
280 1, VI | életben ne érezzétek meg, hogy ezt az áldást özvegy kezek
281 1, VII | jókora megnyugvást hozott, hogy a leány pogánykézbe nem
282 1, VII | is a kapu nyitva marad, hogy minden becsületes ember
283 1, VII | megrakjuk, legalább nem mondja, hogy nálunk felejtett valamit.~-
284 1, VII | esztendőre; mert látom, hogy a stibli, meg a bugyogó
285 1, VII | adott ígéret sem, - hisz hogy lenne a gróf olyan, ki a
286 1, VII | a másikat pedig azért, hogy sört hágy neki mérni; harmadikat
287 1, VII | hanem annyit elengedek neki, hogy szent Mihály napra, ha a
288 1, VII | a búcsún úgy jelent meg, hogy a felesége ült jobbról, -
289 1, VII | az ilyen utóbb elhiszi, hogy az embert még szajkóvá teheti.
290 1, VII | pénzért adta. A másodikat meg, hogy a pusztáján csinált hidat
291 1, VII | lelakatoltatta, a harmadikát pedig, hogy a házánál zsemlyét eszik.~-
292 1, VII | feleségét úgy elkényeztette, hogy a kenyeret már nem eheti, -
293 1, VII | megnyugodás után - tudod, hogy Éva asszonynak nagyon beszámítottam
294 1, VII | vénségemre veszem észre, hogy a Zsuzsi szolgáló mégis
295 1, VII | fáj; tehát csak átlátom, hogy az isten mégis csak jobban
296 1, VII | csak jobban tudja, mint én, hogy az asszonyt miért teremtette.~-
297 1, VII | közepén, hanem hát azt mondom, hogy ha már volt is egy Baltay,
298 1, VII | maradt; most már azt akarom, hogy egy Baltay helyett maradjon
299 1, VII | kell; tehát azt akarom, hogy megházasodjál.~- Hát aztán?~-
300 1, VII | aztán?~- Azt sem akartam, hogy az az istenverte pör örökkön
301 1, VII | mondja az öreg - azaz, hogy szólok is, de mindjárt! -
302 1, VII | mintha azt akarná mondani, hogy nem jő be.~- András! - kiált
303 1, VII | keményebben.~- Nem mondtam már, hogy hallom!~- Ha hallja kend,
304 1, VII | kend, hát jöjjön, - vagy hogy én szolgáljam kendet?~-
305 1, VII | mondta meg a nagyságos úr, hogy jövő esztendőre is csak
306 1, VII | De meg azt is mondta, hogy a vendég még nagyságos uramnak
307 1, VII | őnagysága kiment az erkélyre, hogy kedves vendégeit várja, -
308 1, VII | egyet-mást megemlítünk, hogy Baltay urat valami táltosnak
309 1, VII | olvasóinknak alább meggyőződni, hogy Baltayt olyan kegyelettel
310 1, VII | gyanúsítás ellen arra nézve, hogy Baltayban valami táblabíróságot
311 1, VII | mégis meg merjük mondani, hogy ha éppen hibát rovogatnánk
312 1, VII | amennyit minden ember megtesz, hogy körmeit nem hagyja kinőni,
313 1, VII | véletlenül megtudta valaki, hogy azt még az édesapjának az
314 1, VII | féltékeny saját mentéjére, hogy készebb volt foltot folt
315 1, VII | meggátlására tartotta ő a rovást, hogy legalább az ő környezete
316 1, VII | kellene; de azt tartom, hogy maholnap csak ketten leszünk
317 1, VII | nagyságos uram, olyant rovok, hogy el nem sikálódik még gyaluval
318 1, VII | öregúr, minthogy éppen hallá, hogy a várt vendégek is megérkeztek,
319 1, VII | megérkeztek, tehát kisietett, hogy a nagy embereket illőn fogadhassa.~
320 1, VII | magáról úgy, mint a másikról, hogy midőn ilyen három ember
321 1, VII | tudta az öregúr szokását, és hogy rovásra ne kerüljön, inkább
322 1, VII | elnézte, - megelégedvén, hogy legalább, ha nem tud is,
323 1, VII | esztendeje viselem, az igaz, hogy jóravaló privigyei kék posztó;
324 1, VII | posztót veszek; mert remélem, hogy a hajdúknak valamivel gorombább
325 1, VII | legelőmre ugyan egy sem jön, hogy a szénámat megegye, gyapja
326 1, VII | nem kell nagyon megéhezni, hogy az ember rákapjon; hanem
327 1, VII | majd akkor valljátok meg, hogy a kalácstól, ha már okosabb
328 1, VII | véli a herceg.~- Persze, hogy meg kell! - mondja Baltay, -
329 1, VII | Baltay, - nem is mondom, hogy ne tegyétek, - hanem én
330 1, VII | időben olyan újdonság volt, hogy az egész ország beszélt
331 1, VII | éltek akkor az emberek, hogy nem haltak meg éhen?~A vacsora
332 1, VII | elején s váltig azt gondolta, hogy a gróf a borait dicséri,
333 1, VII | gróf - és most is mondom, hogy ennél kitűnőbbet rég ittam!~-
334 1, VII | grófnak, - még az kellene, hogy vízzel tartsuk, mint a hidat.~-
335 1, VII | természete, mint a mécsnek, hogy olajt iszik... No töltsd
336 1, VII | legényekké válunk mindannyian, hogy egy jókora forgószél fölkap
337 1, VII | megtudván még bátyjától, hogy a házasságba miképpen egyezett,
338 1, VII | miképpen egyezett, elgondolá, hogy ha ez a házasság az öreg
339 1, VII | megmondjuk legközelebb, hogy mire, addig előbb nézzük
340 1, VII | a falon, emlékéül annak, hogy már néhány évtizede ketyegett
341 1, VII | élénken kezdé tapasztalni, hogy végtére is, ha egy sorban
342 1, VII | akármely tízezer holdas, és hogy a nemzet összegét végtére
343 1, VII | gondolt azon körülményre, hogy a lánc nem is végén, hanem
344 1, VII | miért nem figyelmeztette, hogy égve marad a gyertya, maga
345 1, VII | uram, aztán azt felelte, hogy holtig tanul a jó pap!~-
346 1, VII | mert magam is azt véltem, hogy baja miatt is gyertyázik
347 1, VII | még mondtam is neki, hogy addig nézi gyertyánál a
348 1, VII | gyertyánál a sok apró betűt, hogy utóbb nappal sem látja meg;
349 1, VII | fölegyenesedni akarván az ágyban, hogy a szót jobban értse: talán
350 1, VII | híván a két ifjabbat is, hogy együtt aztán a tamási nagy
351 1, VII | Baltay lenn állt a kocsinál, hogy a lovakat szemlélje, s ezúttal
352 1, VII | veled eleget az iskolában, hogy még maradt mostanra is valami
353 1, VII | Bizony még megérem, öcsém, - hogy elcserélnéd apád kardját
354 1, VII | öcsém, még tán ráfogod, hogy valami könyvcsináló különb
355 1, VII | gróf fölvevén útiköntösét, hogy a kocsiba üljön.~- Nojsz
356 1, VII | és a szavakat úgy ejtvén, hogy az illető megértse.~*~A
357 1, VII | öreg elég hallhatólag, úgy hogy András előhúzta a rovást,
358 1, VII | András előhúzta a rovást, hogy a harmadik vonást fölrója,
359 1, VII | kivitelére, s alig várta, hogy a hercegnél legyenek, hogy
360 1, VII | hogy a hercegnél legyenek, hogy lelkéről leoldja a terhet,
361 1, VII | szaladt föl a lépcsőzeten, hogy gondjaitól minél hamarabb
362 1, VII | s becsületére fogadta, hogy az angol öklözgetés egy
363 1, VII | ellenkező oldalára gyalog, hogy az illetőnek azt mondja:
364 1, VII | azután pedig tudtára adá, hogy a magyarországi leghíresebb
365 1, VII | a juhokról, azt hittem, hogy a herceg a juhokra gondolt,
366 1, VII | herceg a juhokra gondolt, hogy hatvanával beszél.~- Én
367 1, VII | állatszelidítőt tartani azért, hogy minket ilyen mutatványokkal
368 1, VII | hanem gyönyörködött abban, hogy az emberiség minő szánandó,
369 1, VII | irományt azon föltétel alatt, hogy azt kívülem senki se vehesse
370 1, VII | mondja a herceg utasítólag - hogy egy külön fiókot tartson
371 1, VII | irományokat keresi, azaz, hogy meg nem találhatja; de ha
372 1, VII | megnyerhetem, visszaadom neki, hogy maga vesse tűzre.~Ezután
373 1, VII(2)| keresztülutazónak föltűnő, hogy ilyent Magyarországon is
374 1, VIII | kujtorog a Sión túli nádasokon, hogy valahára elkapja azt a jámbor
375 1, VIII | fölebb rezzegetik a vadat, hogy a nagy vendégek kényük-kedvük
376 1, VIII | elől, tehát elhatározá, hogy a szelídet megkeríti, bármennyi
377 1, VIII | úgy okoskodta leshelyét, hogy a szarvast elvághassa a
378 1, VIII | szorítsa be a nádasnak, hogy a Sió mentében jobban Tamási
379 1, VIII | mintha neszt várna, vagy hogy éppen meglátná a határnak
380 1, VIII | kezdett azon megszokással, hogy a kastély udvarát lakja
381 1, VIII | szaladta meg az egyenes tért, hogy meglássa azon szarvasokat,
382 1, VIII | szemeit merőre dagasztá, hogy lekötvén magát abban a széles
383 1, VIII | állatot.~Megint megállapodék, hogy tájékozza magát, s midőn
384 1, VIII | valami visszásság jelenkezék, hogy ily messze távozott, anélkül,
385 1, VIII | messze távozott, anélkül, hogy az ösztön visszaindítaná.
386 1, VIII | fogá el azon gondolatnál, hogy a kedves úrnő hihetőleg
387 1, VIII | falu felé; de oly lassan, hogy nem annyira az akarat, mint
388 1, VIII | tartott azon véleményben, hogy az állat minden kanyarulás
389 1, VIII | falutól és annak határától, hogy ismerős ember ne akadjon
390 1, VIII | büntetést elkerülje, tudván, hogy a kedvenc állatot mindenki
391 1, VIII | bírt annyi bátorsággal, hogy az embertől meg nem riadt,
392 1, VIII | ballagtak.~Néhány órája már, hogy a szarvas vezeti a szabadost,
393 1, VIII | határban megfordult a vad, hogy visszafelé törjön; de midőn
394 1, VIII | vadászszenvedélyt, ki azt hiszi, hogy egy tilalomfa meg bír állítani
395 1, VIII | újra megtölté a puskát, hogy ha közelében lövésre kaphatná;
396 1, VIII | némely helyütt feltöltések, hogy a külső vad tavasszal megérezvén
397 1, VIII | vérnyom, s nem kételkedék, hogy a szarvas legföljebb háromszáz
398 1, IX | durrantott a hangzatos erdőben, hogy Bowring úr minden egykedvűsége
399 1, IX | s tökéletesen azt hitte, hogy ágyút sütöttek el.~- Ránk
400 1, IX | odacsavarta a maga nyakára, hogy a béres alig bírta leoldani
401 1, IX | béres, és mernénk fogadni, hogy annak idejében hajlandó
402 1, IX | ránézvén a szekérre anélkül, hogy szemét megmozdítaná, s míg
403 1, IX | a szénán heverő csőért, hogy ledurrantsa, s útjába álljon
404 1, IX | állatnak nincsen annyi félelme, hogy egy lépést távoznék el a
405 1, IX | erőt.~Bowring úr érezé, hogy valami hatalom lefogá karjait,
406 1, IX | őket.~Bowring úr elfeledé, hogy csövei keményre töltvék, -
407 1, IX | irgalmat az állatok iránt, és hogy úgy mondjam, csiklandó vágyat
408 1, IX | s egyetlenegy ellenre, hogy kar vagy ész hatalmával
409 1, IX | ránézni a tömegből egyre, hogy azt készebb legyen elemészteni,
410 1, IX | foglalá el a kedélyt, s érzi, hogy nem a cirkusz páholyában
411 1, IX | véletlenben oly szépet talál, hogy az órának emléke le nem
412 1, IX | megyen át előttük az úton, hogy az első két ökröt majdnem
413 1, IX | ereszti rájuk az ostort, hogy az útból odább terelje őket.~
414 1, IX | béres nem figyelmezteti, hogy a szarvasok eszik hátul
415 1, IX | hátracsúszik az angol, és látja, hogy öt darab szarvas kullog
416 1, X | vezetni kitűzött állomásáig, hogy a vadászatban részt vehessen, -
417 1, X | Bowring utasítást kérve, hogy körülbelül mennyire mehet
418 1, X | mennyire mehet be; - de mégis, hogy maga ne legyen, Pistát kísérőnek
419 1, X | fánál állt meg Bowring úr, hogy valamiképp föl ne bökje
420 1, X | Bowring inte Pistának, hogy keressen magának valamely
421 1, X | vastagabb, mint a többi, hogy minden oldalról elfödje
422 1, X | állt, de ekkor vette észre, hogy a legrosszabb helyre állt,
423 1, X | következetesen ment az egész csapat, hogy egy vonásnyira ki nem tért
424 1, X | angol hidegvérűségének, hogy el nem dűlt ijedtében, midőn
425 1, X | oly közel ment a fánál, hogy kezét hátán húzhatta volna
426 1, X | utána oly közel a másik, hogy szügyével az elsőnek farához
427 1, X | nyugodtan, mintha készen várná, hogy célba lőjenek rá.~Megint
428 1, X | helyen áll, lehetetlen, hogy vad lelke, mely a bosszúra
429 1, X | a bosszúra oly szomjas, hogy hatszor is rálőne jó alkalommal,
430 1, X | balról; meg sem gondolja, hogy az utóbbi reá céloztatott,
431 1, X | csak a szabados látja, hogy sértetlenül áll, míg a vadászállomáson
432 1, X | késő segítségre, látván, hogy barátja agyon van lőve,
433 1, X | végvonaglásában is jól esett, hogy egy ember ápolgatja, ki
434 1, XI | Föltették a szarvast a szekérre, hogy úrnőjéhez szállítsák, míg
435 1, XI | ostort, mely akkorát szólt, hogy a hat ökör szebben megindult,
436 1, XI | ülik el, s mindamellett, hogy a szent ige legközelebb
437 1, XI | föladja a kévét a másiknak, hogy az is adja megint tovább.~
438 1, XI | lomhán mászott a hat ökör, hogy az elsőn levő kolomp egyik
439 1, XI | lelkében az a gondolat, hogy hátha oda is elmenne, hol
440 1, XI | megöl, maga sem tudván, hogy miért?~Az erdő mélyében
441 1, XI | belekapaszkodnék a haldoklóba, hogy erre a világra visszarimánkodja.~
442 1, XI | s anélkül el nem kerüli, hogy a vitézek előtt le ne venné
443 1, XI | süvegét, pedig jól tudja, hogy vissza nem köszöntenek neki.~
444 1, XI | meg lelkével a csatamezőt, hogy a kolompnak tompa hangját
445 1, XI | éppen azon nyugodott meg, hogy milyen szépen kigondolta
446 1, XI | szépen kigondolta az úristen, hogy ellenség is legyen, hogy
447 1, XI | hogy ellenség is legyen, hogy a huszároknak legyen majd
448 1, XI | vágni!~Nem jutott eszébe, hogy a halál az ő kezével végzené
449 1, XI | akképpen győződött meg magában, hogy a jó úristen maga tudja
450 1, XI | valami, hanem arra ösztönzé, hogy messze-messze kell még innét
451 1, XI | kolompnak hangja úgy meglódult, hogy az elandalodott bérest fölébreszté,
452 1, XI | te vagy a legkisebb fia, hogy ilyen pirosra kihizlalt?~-
453 1, XI | megalkuszunk öcsém, ha tudnánk, hogy nem ijedsz meg a magad árnyékától.~-
454 1, XI | ujjad között úgy elvágok, hogy a szellőn kívül nem éri
455 1, XI | ökröt, ujjait kiterjeszti, hogy az őrmester megtegye a vágást.~-
456 1, XI | az a maga kötelessége, hogy jól tudjon vágni, én csak
457 1, XI | csak azt vállalom magamra, hogy kiállok... hát itt van!~-
458 1, XI | hagyván el ügetést a szekeret, hogy idején érjék be a pusztát.~
459 1, XI | nem akarna kézbe venni, s hogy az ökröket ne láthassa,
460 1, XI | előbb a kolompot levette, hogy még az se lármázzék utána,
461 1, XI | életlenség s egyetlen jele annak, hogy emberek között járt, az
462 1, XI | előre meg van írva az is, hogy jövőre hol találkoznak még.~
463 1, XI | egy helyett kettőt lépne, hogy az út kurtább legyen előtte,
464 1, XI | csakhogy nem tudta elfeledni, hogy az ökrök is utána ballagnak,
465 1, XI | igen-igen lassan.~Maga sem tudá, hogy e napon a halál ballagott
466 1, XI | megkérdezte a legelső embert, hogy nagyságos Baltayné asszonyság
467 1, XI | utcán olyan fordulást tett, hogy a hat ökör kanyarulása a
468 1, XI | előbb kérdvén, mint azt, hogy mi jó szerencsében fáradt
469 1, XI | vadászatról, volt ott annyi, hogy a szénát is leették erről
470 1, XI | tartom, nagyságos kisasszony, hogy nem jön az vissza elevenen.~-
471 1, XI | anyai eszével átlátván, hogy ennél nagyobb baj is akad
472 1, XI | Annak is jobb volna, hogy ha otthon halhatna meg!~-
473 1, XI | között, mikor tudja az ember, hogy nem az orvosságtól hal meg!~*~
474 1, XI | amaz, - mert attól félek, hogy ha nagyságos uram egyszer
475 1, XI | mellette mindig a vén András, hogy fölemelje, s akad olyan
476 1, XI | koros embert megneveti, hogy azt is elbeszéli, amit tán
477 1, XI | az igaz, - nem is mondom, hogy valami sokat alkudoznám,
478 1, XI | mitől bolonduljon meg úgy, hogy az embert szarvasnak nézhesse?
479 1, XI | el.~- Nohát nem mondom, hogy agyonlőtte! - dörmögé az
480 1, XI | hozzáteszi: - de azt sem mondom, hogy nem lőtte!~Hej! nem volna
481 1, XII | lépést ereszték a kantárt, hogy a langyos estét a szabadban
482 1, XII | csöndes volt az egész környék, hogy egy kis csengettyűvel mérföldnyiről
483 1, XII | éjjeli fény, ez a szokás, hogy a fáradt ember a nap hosszát
484 1, XII | rávetett egy ölnyi szalmát, hogy a tartóból ki ne aludjék
485 1, XII | mellé oly szépen odafért, hogy a vékony nem akart kijebb
486 1, XII | mint a módosabb a szegényt, hogy az is megélhessen.~Mint
487 1, XII | húzá meg a kantárszárat, hogy a hang után vitesse el magát,
488 1, XII | hang úgy elszomorodott, hogy az ember letörölni vágyik
489 1, XII | lepi meg a hallgatót is, hogy szinte még a búsulást is
490 1, XII | Talán azt hiszi kegyed, hogy ezeket hintóban hozattam
491 1, XII | valamivel kijebb a majortól, hogy a hajdút aludni hagyják;
492 1, XII | kedves jó barátom, nem hogy még egész Európát megutazzák.~-
493 1, XII | elfáradtak, nem igen várták, hogy ringassam is őket.~- Hát
494 1, XII | csak torony iránt megyünk, hogy jókor odaérjünk, mert már
495 1, XII | franciát úgy vágtam ketté, hogy amint az egyik fele erre,
496 1, XII | Pista pedig alig várta, hogy a hívogatás több legyen,
497 1, XII | huszár kinyújtván karját, hogy a fiú a kinyitott tenyérbe
498 1, XII | dajkált volna édes szülőd, hogy harangszó nélkül halj meg
499 1, XII | néném asszony.~- Látom már, hogy elcsábítja katona uram ezt
500 1, XII | való a virágnénémasszony, hogy bokrétába kössék! - mondja
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2250 |