Rész, fejezet
1 1, IV | valóval, s egy béressel tíz asszony is megyen a malomba. Midőn
2 1, IV | hídvégi ember, - nyelvel az asszony - fél ember pedig a ráadás.~-
3 1, IV | azt mondja:~- No hát néném asszony, megmondja annak a Holvagy
4 1, IV | izente, - mondja a múltkori asszony - hogy köszöni kelmednek
5 1, IV | férfi ment elől, utána egy asszony, míg utánuk jóval hátrább
6 1, V | válthatott; mert a nagyságos asszony korán özvegyen maradván,
7 1, V | fiam! - szól a nagyságos asszony - hanem ha a vendégség tetszésedre
8 1, V | vágván, hogy a nagyságos asszony egyebet ne mondjon.~Hazament
9 1, V | mondjon.~Hazament a nagyságos asszony, megnézte a ház környékét,
10 1, V | izenet, hogy a nagyságos asszony mindenkor igen szívesen
11 1, V | tudom, hogy a nagyságos asszony kineveti a nagyságos urat,
12 1, V | maradok olyan házban, hol az asszony is olyanképpen akar úr lenni,
13 1, V | előszobába nyitott.~A nagyságos asszony cseléde ajtót nyitott, s
14 1, V | emlékszem rá. - mondja a házi asszony bizalmas arccal.~- No hát
15 1, V | urambátyám! - mondja az asszony, odanyújtván kezét, - nem
16 1, V | édes bátyám,...- mondja az asszony elfogván közepét a szónak, -
17 1, V | mondá kezét nyújtva az asszony.~- No akkor a lakodalom
18 1, VI | kanyarodásából, a nagyságos asszony lánya elé ment, a jó asszony
19 1, VI | asszony lánya elé ment, a jó asszony oly boldoggá kívánta tenni
20 1, VI | én meg vagyok az özvegy- asszony lánya; s aztán vége!~- Dehogy
21 1, VI | maradj! - durrant föl az asszony, - az én anyámnak hat volt,
22 1, XI | alatt állt meg,~A nagyságos asszony éppen akkor lépett ki a
23 1, XI | kérdé sorba a nagyságos asszony:~- Tehát senki sem látta?~-
24 1, XI | én sem láttam - nagyságos asszony - mondja a másik, - pedig
25 1, XII | Ha csak az a baj, - néném asszony, - véli az őrmester, - nem
26 1, XII | mennyországot, édes néném asszony.~- Látom már, hogy elcsábítja
27 1, XIII| udvart, s ha a nagyságos asszony távol volt, még a lusta
28 1, XIII| mondja bánattal az asszony, - az a hirtelen harag!
29 1, XIII| urambátyám, - okoskodik az asszony, - én is megharagszom; néha
30 1, XIII| már jó lesz! - mondja az asszony, megmosolyogva az öreget,
31 1, XIII| feledtem el, - felele az asszony, - vőm csak olyan ember
32 1, XIII| megmondja nekem is, húgom asszony, kit akar vőül fogadni,
33 1, XIII| urambátyám, - mondja az asszony önérzettel, - lányom legdrágább
34 1, XIII| Urambátyám, - mondja az asszony, letevén varrását a kőasztalra, -
35 1, XIII| Dunay grófot! - mondja az asszony.~András ijedten csúszott
36 1, XIII| szól elhatározottan az asszony.~- Meg akkor sem, ha azt
37 1, XIII| Ovidius?~- Annak is csak asszony volt az édesanyja, - véli
38 2, II | el? - mondja a nagyságos asszony.~- Soha se vesződjék vele,
39 2, II | bíró s elment; a nagyságos asszony pedig egész nyugalommal
40 2, II | számú házban.~A nagyságos asszony elkomorodott; mert látta,
41 2, II | szülőit mosolyogni látta.~A jó asszony nehezült lélekkel nézte
42 2, II | bizalma legyen, a nagyságos asszony átküldött Andrásért, ki
43 2, II | fiam, - kezdi a nagyságos asszony - ennek eleje is van.~-
44 2, II | mondaná! - sóhajt fel az asszony.~- De mondja ám! - erősíté
45 2, II | szobába, hol a nagyságos asszony neki nyújtá a kurrenst.~-
46 2, III | gróf úr meg a méltóságos asszony maguk fölvitték, orvost
47 2, III | én, - az öreg nagyságos asszony, meg a grófné, meg a gróf
48 2, VI | faluban egy nagy hírű javas asszony újra bekötözte.~Másnap az
49 2, VI | újra bekötözte.~Másnap az asszony orvossággal, jóféle kenőcsökkel
50 2, VI | Jaj! - szólamlik meg az asszony - kedves öcsém, csak nem
51 2, VI | még most is? - kérdi az asszony.~- Most már ez a mesterségem,
52 2, X | lányt; az öreg nagyságos asszony pedig át meg átsétálta a
53 2, X | szabódott is a nagyságos asszony.~- De ritka vendég, András! -
54 2, X | nagyságos asszonyom.~Az asszony megállt, nem várta e szót,
55 2, X | mondott András? - kérdi az asszony.~- Többé nem gyanakszik.~-
56 2, XIII| kit asszonya kiált, az asszony pedig zsarnok, hisz a kis
57 3, III | mert az özvegy nagyságos asszony még mindig eltűrte a cigányköszöntőt,
58 3, III | kísérettel elénekelni, - s a jó asszony édesen megkönnyezte most
59 3, III | hej, akkor a nagyságos asszony de sokszor meglökte a gazdát,
60 3, III | nézzünk be az öreg nagyságos asszony szobájába, hol az ódon bútorok
61 3, III | félre nyomja, mi az öreg asszony szemét rendkívül bántotta.~
62 3, III | azaz olyan, kit a nagyságos asszony csak emberségből tűrt meg,
63 3, III | töprenkedik a nagyságos asszony, de mire az ajtó kinyílt,
64 3, III | hinni, hogy a nagyságos asszony csak egy lépéssel sem ment
65 3, III | de már hiába, a nagyságos asszony azt gondolja, hogy az a
66 3, III | szóval mondják is; hanem az asszony tegyen meg mindent! - patvarkodik
67 3, III | patvarkodik a nagyságos asszony egymagában, minthogy a cseléd
68 3, III | hallotta, mikor a nagyságos asszony a megszokott toldalékot
69 3, III | megy.~Hej! ha ez a derék asszony a tüdejét kímélgeti férjének
70 3, III | tenné; hanem a nagyságos asszony ezt nem várta, hanem aki
71 3, III | réginek, midőn a megrémült asszony elfogott egy jó részt az
72 3, III | féket, melyet a kérlelhetlen asszony keményen tartott, - s ezen
73 3, III | állja ki! - (folytatja az asszony magyarázatot, még pedig
74 3, III | ebből a világból? ha az asszony még a maga falatjáért is
75 3, III | tudva, hogy a nagyságos asszony miért ilyen zörgölődő, pedig
76 3, III | úr, - mondja a nagyságos asszony a tisztnek, de úgy, hogy
77 3, III | zsebében van, addig a nagyságos asszony megveregeti a kasznárnak
78 3, III | közül hangzik ki, s a jó asszony úgy megkívánta a sírást,
79 3, III | okoskodik Kisfaludy a sok asszony között.~- Bizony ki is kérem,
80 3, III | alig bírunk vele, kivált az asszony; mert fejes a kölyök, nem
81 3, V | lúdvércet! - kottyant bele az asszony - hisz magam is most tudom
82 3, V | szereti is! - mondja az asszony egy hanggal fölebb, nem
83 3, V | éppen azt akarván, hogy az asszony hamarabb mondja el a dolgot,
84 3, V | hiszed, - türelmetlenkedik az asszony, hogy a fiú tegnap este
85 3, V | legrövidebb idő alatt, minthogy az asszony bizonyosan többet is tud
86 3, V | S minthogy a méltóságos asszony ezen mondásig még nem ért,
87 3, V | Ennek aztán volt hatása, az asszony tökéletesen ki volt elégítve,
88 3, V | verni.~Minthogy a méltóságos asszony így elárulta a dolgot, s
89 3, VII | kinyitá a szemét, a nagyságos asszony mellett állt már.~- Öreg,
90 3, IX | oldalajtón jő be a méltóságos asszony, s az öregúrról lehúzza
91 3, IX | melynek egyik ujját az asszony fogta.~- De rá kell érni, -
92 3, IX | rá kell érni, - mondja az asszony egész hangon, - mit akart
93 3, IX | Édes gazdám, - esenkedik az asszony - szóltam-e én valaha a
94 3, IX | elvárnálak, - mondja az asszony, jogainak védelmére kelvén, -
95 3, IX | édes öregem, - szól az asszony engeszteltebb hangon, -
96 3, IX | tőled kérdezném, - szól az asszony egész felsőbbséggel, - másról
97 3, IX | Kedves öregem, - kiált föl az asszony, megcsókolván a szeptemvirnek
|