Rész, fejezet
1 Mon | pénzedet, - elhiheted, nincsen isten áldása az ilyen filléren, -
2 1, I | hogy azt meglássa, mikor az isten napja fölkél, meg mikor
3 1, I | hogy meglássa, mikor az isten napja fölkel, meg mikor
4 1, III | cseléddel áldott meg az isten.~- Még többel is megáldhat
5 1, IV | kerül még belőle.~- No hát isten velünk!~- Hasonlóképpen
6 1, IV | megfogd te is, ahogy az isten tudnod adta.~Bowring úr
7 1, IV | ilyenképpen népesedünk meg isten jó voltából, - s ha végig
8 1, IV | magyar ember: Igazságos az isten, - s nagy áldást készíthet
9 1, V | jusson eszünkbe.~- Adja isten! - kívánja az úrnő, mintha
10 1, V | határt is; pedig ha már az isten ezt a leányt adta, nem igen
11 1, VI | ezentúl vezéreljen a jó isten, és kísérjen el az én anyai
12 1, VI | is magához ölelvén, adja isten, hogy az életben ne érezzétek
13 1, VII | tehát csak átlátom, hogy az isten mégis csak jobban tudja,
14 1, VII | árt sem sajnálnám érte.~- Isten úgy segéljen, jól beszélsz
15 1, VII | megtellett a rovás!~Boldogságos isten, - mind a kettő a legjobb
16 1, XI | jámbor keresztények, kik az isten házában a legelső padot
17 1, XI | eszem, - áldja meg érette az isten! - magyarázá Pista.~- Most
18 1, XII | mondja a herceg.~- Az isten is megáldja kegyelmes uramat.~
19 1, XIII | esztendős vagyok...~- Az isten éltesse kedves urambátyámat
20 1, XIII | ma csodát tenne vele az isten, és föltámasztaná; nem tudom,
21 1, XIII | világban az embert, mert isten úgyse úgy vedlik már ez
22 1, XIII | adám, - s én azt megtartom. Isten engem úgy segéljen!~- No
23 1, XIII | engem is úgy segéljen meg az isten, hogy én pörleni fogok.~-
24 1, XIII | öcsém, nyugosztalja meg az isten, - nem keresem, ki ölte
25 1, XIII | meghalt, s így a fiúnak az isten után nem maradt egyéb gyámola,
26 1, XIII | édes barátom, - hogy ha isten segítségével tán 1796-dik
27 1, XIV | arról volt szó, hogy az isten minden embernek parancsol.~-
28 1, XIV | András bácsit megveri az isten egy bottal?~- Na, tudja
29 1, XIV | hogy minden a világon az isten adománya, és ha akarja,
30 1, XIV | bácsi, - hogy miért adott az isten egy embernek keveset, a
31 1, XIV | kérdezte: miért adott az isten egyik embernek többet, mint
32 1, XIV | adjon a szegénynek.~- Úgy isten úgyse, maholnap mindent
33 1, XV | nem magam leszek.~- Adja isten! adja isten! - ismétli a
34 1, XV | leszek.~- Adja isten! adja isten! - ismétli a másik, hogy
35 1, XV | fejedelem mondott.~- Adja isten! - mondja a nádor, - de
36 1, XVI | véli a másik, - hanem az isten akárhová tegyen, ha mondom,
37 1, XVI | meglátszanék a viselt ruha, tehát isten neki, fiam Sándor, most
38 1, XVI | embert is teremtett volna az isten.~- Tessék megnyugodni, -
39 1, XVI | senki sem hallott.~Ha az isten szerencsét ád~Visszahozom
40 2, I | hiszi, hogy a nép szava isten szava: az ezt is okvetetlenül
41 2, II | bocsásson meg neki a jó isten, - az pedig ami nagyságos
42 2, III | egészséget, meg hogy ha isten ő nagyságát az árnyékvilágból
43 2, III | ezt is megadta érnem az isten! - sóhajt föl Baltay egész
44 2, III | legalább ne mondja nekem, az isten áldja meg; mert tudja, hogy
45 2, III | hanem bocsásson meg az isten, ha mondom, hogy ez az egyik
46 2, III | így is meggyőződött, egy isten áldásával magára hagyta
47 2, IV | tábor.~Nehéz időket mért Isten e nemzetre; de ha rá nem
48 2, IV | sereget átviszem a Lajtán; isten önökkel.~A két küldött néhány
49 2, IV | Festetics.~- Barátom, Krisztus isten fia volt, s anyja mégis
50 2, IV | ereszté el őket.~Boldog isten, hol van az a mérték, mellyel
51 2, V | kétszer, hanem csak egyszer!~- Isten velünk, földi, - mondja
52 2, VI | mondja az orvos, - ha csak az isten csudát nem tesz veled.~-
53 2, VI | Megbocsát-e nekem ezért az isten? - kérdi a szabados.~- Nem
54 2, VI | én kurta eszemmel, ha én isten volnék, hiában gyónnád meg
55 2, VI | kérésemet a végórában, az isten is megáld érte.~- Ha nem
56 2, VI | orvossággal, jóféle kenőcsökkel és isten áldásával eleresztvén Pistát,
57 2, VI | ráadásképpen adta meg az isten.~- Bizony, édes cselédem, -
58 2, VI | vagy minket sokallt meg az isten, vagy a franciákat, - ne
59 2, VI | franciákat, - ne avatkozzunk az isten munkájába, hadd fogyjon,
60 2, VI | hogy én velem áldjon meg az isten!~- Tudom, nem is kérte.~-
61 2, VI | elválást ki ne találta volna az isten!~Pista legelőször is a kórházba
62 2, IX | az öccsét is ösmértem, az isten adjon neki nyugodalmat más
63 2, IX | ki ölte meg?~- Amint az isten fejünk fölött van, és az
64 2, IX | fejünk fölött van, és az isten napja besüt ránk az ablakon,
65 2, IX | ingerkedve Andrással.~- Nohát... Isten úgyse nem Dunay lőtte meg
66 2, IX | megkerül a szónak, - addig is isten velünk.~András Pistát kísérte
67 2, X | grófné, megjön az, kit az isten neki rendelt.~- Ki tudja,
68 2, X | Bocsásson meg neki az isten, én is megbocsátok! - mondja
69 2, X | nagyságos asszonyom, ha az isten addig éltet.~András aztán
70 2, XIII | tud komponálni; - ez már isten csodája!~A keszthelyi kertben
71 2, XIII | város csúfja marad, - tehát isten veled dicsőség, - hadd menjenek
72 2, XIII | köszönték egymásra:~Adja Isten, hogy a magyart~A fél világ
73 2, XIII | kezdete e névtől indul ki. Isten önnel, s most már lesz Magyarország!~
74 2, XIV | volna a cigányokból, ha az isten a falu végét nem teremtette
75 2, XVI | lettem volna, nem adnám, isten tudja miért.~- De most már
76 2, XVII | kalapját e szóval:~- Az isten jóvoltába ajánlom a nagyságos
77 2, XVIII| tekintetes alispán úr.~- Isten úgyse, sok lesz, - mondja
78 3, I | ennyit összeszedetek.~- Ments isten! - szól közbe Kisfaludy,
79 3, I | szalasztanak, - ezért jót állok, - Isten veled! - mondja Püspöky
80 3, III | akar már megint menni? - isten úgy segéljen, úgy megharagszom,
81 3, III | maholnap ránk dűl a tető, az isten áldja meg a kasznár urat,
82 3, III | valaki.~- Négy van, hogy az isten akárhova tegye őket, - felel
83 3, VII | felhordjuk a legjava szemet, - isten áldja meg az úrfit.~Nem
84 3, VIII | kívánják az emberek, hogy az isten minél tovább éltesse, annál
85 3, IX | nem is gyanítván, hogy az isten ezt a dolgot másképpen akarja
86 3, X | egykori borivóba.~- Irgalmas isten, csak hogy megmenekülhettünk! -
87 3, X | gondolattól, hogy ennyi embert az isten hidege vegyen meg, s az
88 3, XI | becsületes ember; hanem addig is isten velünk, hadd szorítom meg
89 3, XI | Bocsásson meg neki a jó isten, én nem átkozhatom el.~-
90 3, XI | kórházba.~- Nem avatkozom az isten dolgába, - mondja az öreg, -
91 3, XI | én megbocsátok neki.~- Isten velünk! - mondja Pista,
92 3, XII | jó barátom, de hisz elég isten csudája, ha az egyik megszabadult.~-
93 3, XII | nekem szent kötelességem.~- Isten velünk, - mondja Kisfaludy
94 3, XII | szalonnával élni; végre pedig az isten szent ege alatt lesz az
95 3, XII | emlékezhetnek meg rólunk.~Isten velük!~ ~
|