Rész,  fejezet

 1      1,  I    |            vagy szeme, vagy valami.~- No, hidd meg, hogy semmi föltűnőt
 2      1,  I    |                mondja rá a kérdett.~- No lásd!... aztán te mégis
 3      1,  I    |               viszontkérdé: hát te?~- No, tudod barátom,... ami azt
 4      1,  I    |               eredeti ember nézett.~- No hát kérdezzük meg magától, -
 5      1,  I    |            Bowring barátom angolul!~- No ez nálunk Angliában szokás, -
 6      1,  II   |           érzem! - mondja a herceg.~- No hát min kezdjük?~- Könnyű
 7      1,  III  |             bíz az, kegyelmes uram!~- No lásd édes fiam, Kajári Pál! -
 8      1,  IV   |      koldusnak is kerül még belőle.~- No hát isten velünk!~- Hasonlóképpen
 9      1,  IV   |         állhatja; hanem azt mondja:~- No hát néném asszony, megmondja
10      1,  IV   |               már megvan az izenet.~- No, mit izent Fürgedről Holvagy
11      1,  IV   |          útközben meg is szaporítják; no de nem veszi senki számba,
12      1,  IV   |            elől megyen, utána pedig a nő, férjének dolmányát vetvén
13      1,  IV   |               osztogathat az ember.~- No hát; aki herkópáterod van, -
14      1,  IV   |          béres fönnhangon mondhatá:~- No, Józsi! - kiált a hídvégi
15      1,  V    |              mintha esküvőre menne.~- No hát akkor ne is menjünk
16      1,  V    |          elnehezedett akkor mondta:~- No András, legyen kendnek esze, -
17      1,  V    |               a háznál.~- Jól van hát no! - csitítgatá a hajdú, -
18      1,  V    |            asszony bizalmas arccal.~- No hát ha elfelejtettük, sohase
19      1,  V    |         hozott, urambátyám? - kérdi a nő, - különben azt hinném,
20      1,  V    |             Ezt sem értem! - mondja a nő.~- A húgomasszony kis Etelkája,
21      1,  V    |           Egymásé lesznek! - mondja a nő, - hanem ha nem szeretik
22      1,  V    |           kezét nyújtva az asszony.~- No akkor a lakodalom napján
23      1,  VI   |              alig felejtették nála.~- No csak hogy legalább az megmaradt,
24      1,  VII  |              házból kimarasztaljuk.~- No ez meg még inkább megmarad
25      1,  VII  |             helyettünk elveszi más!~- No ugyan ki? - kérdi az öreg.~-
26      1,  VII  |           földemen megterem a búza.~- No, mi csak megkísértjük! -
27      1,  VII  |          mécsnek, hogy olajt iszik... No töltsd meg a poharat!~-
28      1,  VII  |            úgy-e? - mondja a hajdú.~- No ha látta kend, hát miért
29      1,  VII  |              nehezteléssel a hajdú, - no ha álmodtam, hát nem szólok
30      1,  X    |        üldözött vad összekeveredik.~- No hát én itt maradok, - mondja
31      1,  XI   |             békételenkedik az öreg.~- No, ha azt is el akarja hinni,
32      1,  XII  |               egész a falu hosszán.~- No, öcsém! - kezdi újra az
33      1,  XIII |               továbbra is, - mondja a nő, - megmondjam én is, hány
34      1,  XIII |             édes húgomasszony, hogy - no.~- Értem, édes urambátyám,
35      1,  XIII |               majd megint elragadt.~- No lássa, milyen engedelmessé
36      1,  XIII |             igazságot tartalmazván, a nő szintén elgondolkozott rajtuk,
37      1,  XIII |             megszalassza az embert!~- No hát nem kiáltok... hanem
38      1,  XIII |             az én leányom! - mondja a nő, fölemelvén ujját, mintha
39      1,  XIII |           Isten engem úgy segéljen!~- No hát engem is úgy segéljen
40      1,  XIII |           fogok.~- Tessék! - mondja a nő fölemelkedve ülőhelyéből,
41      1,  XIII |               el tudna kend hagyni?~- No hát nem megyek el, - legalább
42      1,  XIII |            fizetném a perköltséget.~- No hát, jobb lesz, adja meg
43      1,  XIV  |               még meg András bácsi.~- No aztán valami okosat kérdezzen
44      1,  XIV  |           valami, aztán reám ragad.~- No csak mondja kend odább,
45      1,  XVI  |               nem tudom, hogy hová.~- No, ne félj, - mondja az úr, -
46      1,  XVII |             uram, hanem a küldésre.~- No hát ha nem hívtalak, hát
47      2,  I    |           hogy a városba szorítsák?~- No hát akkor vár lesz belőle,
48      2,  I    |          kőművesmajszter mire való?~- No, még ez nem nagy kár, ha
49      2,  I    |       miattunk akar meg se építsék.~- No de hát miért nem?~- Megmondom
50      2,  II   |      szeretném, ha mondana valamit.~- No majd olvasok egy könyvet,
51      2,  II   |              ember is mást higgyen.~- No pedig van egy, aki mást
52      2,  IV   |              esik a hatszáz forint.~- No, cigány, hogy adtad el a
53      2,  V    | Magyarországét! - mondja Kisfaludy.~- No tiszt úr, azt izenem a kapitányomnak,
54      2,  VI   |              csudát nem tesz veled.~- No hát, uram! - nyögi a boldogtalan, -
55      2,  VI   |            tudod, hogy mennem kell.~- No hát nem marasztom! - mondja
56      2,  VIII |         kisebb-nagyobb szorgalmúak, - no, de csak hogy jártak, elöljáróban
57      2,  VIII |            akarván a hirtelen szót.~- No lássa igazgató úr, igen
58      2,  IX   |               adnám a dolgot odább.~- No hát én sem adom odább, bátyám.~-
59      2,  X    |           bizonyosan otthon vannak.~- No hát lódulj föl, öcsém, aztán
60      2,  X    |               mondja jósággal az ifjú nő.~- Még nem tudja, méltóságos
61      2,  XII  |     hercegemtől engedelmet nem hoz.~- No hát majd megkérem a herceget! -
62      2,  XII  |           legszükségtelenebb ember.~- No hát majd hozok írást! -
63      2,  XVI  |              nem akarja haza vinni.~- No hát mit tud a gyerek?~-
64      2,  XVI  |              a fehér medvék vannak.~- No csak azt lesse - mondja
65      2,  XVIII|             részét maga ültetgette.~- No, András, elfáradt kend? -
66      2,  XVIII|             megmondom, ki csinálta.~- No ugyan ki?~- Az az őrnagy,
67      2,  XVIII|             vershez van-e még több?~- No még mennyi! nagyságos uram, -
68      3,  II   |              volna méltóságos uram.~- No hát mond meg hamar, hova
69      3,  III  |           pedig mindig azt beszéli:~- No, csakhogy elment a nyakamról,
70      3,  III  |               volna neki, - vitatja a nő, - egy körömnyit sem sajnáltam
71      3,  III  |              is elsiránkozik rajta.~- no hát nem halnak meg, kis
72      3,  III  |               lesz az ura? - mondja a nő egész kíváncsisággal, mintha
73      3,  III  |            innen-onnan valamennyi rám nő, aztán már nem győzöm hallgatni
74      3,  III  |            hogy jobban megláthassa.~- No, az öregurak, persze, hogy
75      3,  IV   |           Baltay még mindig háttal.~- No hát fogadjunk egy...~- Ne
76      3,  V    |          azonképpen fogjuk bemutatni.~No már nem messzire vagyunk,
77      3,  V    |           jöjjön le hozzá a partra.~- No hiszen éppenséggel úgyis
78      3,  V    |        kardosan mentünk és úgy ettük; no hiszen volt is ám beszéd!~-
79      3,  V    |          belőle a régi bizalmasság.~- no csak hogy igaz nyelveden
80      3,  V    |            magam is most tudom még.~- No hát nem tudom. - engesztelé
81      3,  V    |              ellentmondani, - zörög a nő, - mikor én azt jobban tudom,
82      3,  V    |             gondolod, hogy az igaz.~- No hát tudd meg, ha másként
83      3,  V    |               nagyságos úr kezében?~- No hát itt van! - mondja Baltay
84      3,  VI   |             öregúr várt.~- Együnk már no! - tűrhetetlenkedék az öreg
85      3,  VII  |           olyant, minek értéke van.~- No hát ne mondjuk meg, hogy
86      3,  VII  |                szörnyen örvendezve.~- No lásd, édes öcsém, - hogyan
87      3,  VIII |              tágít, hogy "jó lesz már no," - csak nem tágít, nehogy
88      3,  IX   |               nekem sem kell kukta.~- No, hiszen kimegyek mindjárt,
89      3,  IX   |          fejével a remegő embernek, - no hát mondja ki azt a diák
90      3,  X    |               ballagott, s mire a két nő ki akart a gróf után tekinteni,
91      3,  X    |            szerencsétlen asszonyok!~- No hát elhiszi a nagyságos
92      3,  X    |            hogy én vetem ezt tűzbe!~- No, hogy jobban égjen, - teszi
93      3,  XII  |              ránk emlékezet okáért.~- No hát, hogy még bizonyosabban