Rész,  fejezet

 1      1,  II   |           néhány utcán végig vezeti őket, szüntelen a háztetőket
 2      1,  III  |           Józsinak.~- Be kell hívni őket! - parancsolja a herceg,
 3      1,  IV   |             mondja:~- Nem is vettem őket észre!~Bowring úr nagyobb
 4      1,  IV   |          kifárad, csak az bírja még őket lábon tartani, hogy parasztszokás
 5      1,  IV   |         mehessenek, majd kiadogatom őket az ablakon, van-e ott kinn
 6      1,  V    |             ha nagyon megszalasztom őket, attól félek, előbb kifutnak
 7      1,  V    |           ily rég nem látogatta meg őket, aztán pedig az előszobába
 8      1,  VII  |              s úgy olvasta ki ismét őket, - aztán mi is majd könyvből
 9      1,  VIII | kényük-kedvük szerint pusztíthassák őket, s így a lassankint megriasztott
10      1,  IX   |      kényelem közül durrogatják föl őket.~Bowring úr elfeledé, hogy
11      1,  IX   |         hogy az útból odább terelje őket.~Bowring úr alig fért meg
12      1,  X    |              s így tova ne riasszák őket. Pista tehát engedelmeskedék,
13      1,  XI   |            az egyenes út elvezetvén őket terelés nélkül is, a béres
14      1,  XI   |          velük ment, míg csak látta őket, - azontúl pedig magára
15      1,  XI   |          rettenetesképpen megutálta őket.~Minthogy előbb már leszállt
16      1,  XII  |           tartok.~- Miért nem küldi őket a herceg utazni?~- Csakhogy
17      1,  XII  |           várták, hogy ringassam is őket.~- Hát alkudjunk meg arra
18      1,  XII  |             aztán úgy adogatnám föl őket, kettőt, hármat egyszerre, -
19      1,  XV   |          reggel szemlére vezethetem őket.~- Ez hatalmas kezdet, -
20      1,  XV   |         hátulsó már igen közel érte őket.~- Kérem önöket - mondja
21      1,  XVI  |             húzza is meg vezesse is őket, minthogy azokból kifogyott
22      1,  XVI  |    megtetszett ez a két ló? - kérdi őket a gróf.~- Bíz ezek szépek, -
23      1,  XVI  |     felejtenék, - nem ostoroznám ki őket! - végzi be az öreg a szót,
24      1,  XVI  |            mondja a gróf elkísérvén őket, folytatván a beszédet a
25      1,  XVI  |             erősíté, hogy fölkíséri őket a nagy teremig.~- Jó lesz
26      1,  XVI  |            mindent elkövetett, hogy őket beszéddel tartsa, de az
27      1,  XVI  |           bármennyit is marasztalta őket, nem maradtak, - s egyéb
28      1,  XVI  |      megrendelt kocsis készen várta őket.~Míg hazaértek, hozzájuk
29      1,  XVI  |              ma délben vezették ide őket, egy levelet hagytak odabenn
30      1,  XVI  |            két oldalról is megnézik őket, azt mondja Sándor az apjának.~-
31      1,  XVI  |      lovakat, nem fogná kiostorozni őket. Én szavánál fogom tekintetes
32      1,  XVII |           él vala, megvigasztalhatá őket, mint az egyszerieket (tetszik
33      1,  XVII |            kérdezzék, hova fektetik őket a franciák? hanem kívánjanak
34      1,  XVII |              Akkor rögtön ereszd be őket! - kiált a gróf.~Erre megnyílt
35      2,  I    |         lesz, - maholnap nem győzöm őket rovásnak való fával.~- Rovás? -
36      2,  I    |                hanem magunkhoz kell őket emelnünk.~- Barátom, minden
37      2,  I    |   téglahalomra könyökölve hallgatja őket, s midőn az előbbeni után
38      2,  I    |          fognak?~- Én fogom fizetni őket - mondja a gróf, meghangoztatván
39      2,  II   |        azokat a könyveket?~- Vettem őket, s egy nagy szekrényben
40      2,  IV   |        kegyelem szavával ereszté el őket.~Boldog isten, hol van az
41      2,  V    |            vezetett; tehát kísérjük őket nyomról-nyomra, hogy a fonál
42      2,  V    |           harsányan a parancsnok, - őket kíméltem legjobban, midőn
43      2,  V    |      hátráló seregben elől eresztém őket.~- Kár volt! - mondja egy
44      2,  V    |             észrevételt.~- Kár volt őket elől ereszteni - mondja
45      2,  V    | közbeszólásra.~- Azt hiszik, ha már őket is dologtalan hagyják, nincs
46      2,  V    |   védelmezni.~- És ha hátul hagynám őket, hadnagy uram? - kérdi a
47      2,  V    |         Olyan is akad.~- Állítsa ki őket, kapitány úr, hadd látom
48      2,  V    |             kapitány úr, hadd látom őket, - mondja a vezér némi megindulással,
49      2,  V    |            kérdezvén, miért állíták őket ide: hanem mindenik ismételgeté
50      2,  V    |          orvos úgy ahogy bekötözvén őket, néhány könnyebb beteggel
51      2,  V    |         pécsi nagy kórházba utasítá őket.~~
52      2,  VIII |        néhány órára bezáratta volna őket, s végre a huszonnégyből
53      2,  IX   |   ismerhessen, és hagyá beszélgetni őket minden közbeszólás nélkül.~-
54      2,  XI   |       bejárásánál őrök álltak, hogy őket útbaigazítsák.~A megérkezés
55      2,  XI   |            mégis rendbe sorakoztatá őket, s minthogy Holvagy Pista
56      2,  XIII |         kénytelen az apa megtagadni őket, hogy apagyilkosokká ne
57      2,  XV   |            kedvéért válogatta össze őket a tekintetes úr?~- A világért
58      2,  XV   |      hozzájuk?~- Ajándéknak szántam őket.~- Az már más! - mondja
59      2,  XV   |         ellensége van, aztán keverd őket össze úgy, hogy egyik ypszilon
60      2,  XVII |           múlva - szentekké avatják őket.~Nem akarok tovább időzni
61      2,  XVIII|        bámulja, - tehát nem zavarta őket, hanem midőn hallotta, hogy
62      2,  XVIII|      hegedűszóval csak nem fogadjuk őket! - mondja Baltay.~- Attól
63      2,  XVIII|          ennivalóval is én látom el őket, - írja föl alispán úr ezt
64      3,  I    |      francia lovasság ne háborgassa őket: mert lángként futott végig
65      3,  II   |           igazgató sorban kikérdezi őket, s a gróf a tételekre vigyáz,
66      3,  II   |             nem látta, végigvezette őket a gazdasági intézeten, hol
67      3,  II   |            a vendégekhez, megkérvén őket, hogy ne kérdezze senki
68      3,  III  |        tartottak, nehogy valamiképp őket is egy más cigánycsapat
69      3,  III  |   tekintetét reá vetve, - ne hagyja őket meghalni; mert lássa, majd
70      3,  III  |             az isten akárhova tegye őket, - felel amaz, - pedig innen-onnan
71      3,  III  |          teszek, hogy rendbeállítom őket, - csakhogy nálam négyen
72      3,  III  |        valóságos hajdú.~Ne zavarjuk őket, az idő megmutatja nekik,
73      3,  III  |             de azért ne kerüljük el őket; majd inkább magyarra fordítjuk.~-
74      3,  IV   |          ordítottak, hogy megszánta őket az ember.~Baltay legközelebb
75      3,  V    |           hogyan és merre vezetgeti őket? Hanem akárkinek inkább
76      3,  V    |            a vacsorával is ott érik őket az asztalnál; tehát tagadni
77      3,  VII  |            nem akarták megszámlálni őket, mert e marok néptől legyőzetni
78      3,  VII  |             kis szűk hely befogadta őket, s ha nem adhatott egyebet
79      3,  VII  |         miatt a hátulsók is elérték őket, és a beszédet egy szóig
80      3,  VII  |  köszöngetés volna, - hagyjuk tehát őket, majd valahogy csak szétválnak, -
81      3,  IX   |             ha egyezségre utasítjuk őket, - ha valamelyik meg nem
82      3,  X    |           vagy az éhség kergethette őket.~A szabados hanyatlani érzé
83      3,  X    |             és karjára fogva vezeti őket az egykori borivóba.~- Irgalmas
84      3,  X    |            a zivatar az útban kapta őket, s ha a csárdához nem érnek,
85      3,  X    |             csárda falai közt hozta őket össze.~András három lépésről
86      3,  X    |         András három lépésről nézte őket, mint a fáradt művész nézte
87      3,  XI   |          bejött az öreg, s unszolja őket a menésre, minek az a sikere
88      3,  XII  |         dolgot, később megközelíték őket, utóbb a férfiak levett
89      3,  XII  |             költő tolla feltámasztá őket, s nevük puszta megemlítésére