bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 1, XVI | szerencsém?~- Én,... - én Kisfaludy Mihály vagyok Sümegről, -
2 1, XVI | háziúré lenne, aztán az öreg Kisfaludy szemközt ült Tolnainak,
3 1, XVI | szemközt ült Tolnainak, Kisfaludy Sándor pedig apja mellé,
4 1, XVI | beszéddel tartsa, de az öreg Kisfaludy mindig a hajdút zaklatta,
5 1, XVI | egészen kiegyenesedve.~- Kisfaludy Sándor - mondja az elbeszélő.~
6 1, XVI | éjben.~Másnap tekintetes Kisfaludy Mihály úr korán fölébredt,
7 1, XVI | az udvaron sétált, hogy Kisfaludy úr köréből el ne távozhassék,
8 1, XVI | is alkudoztak egyre, hogy Kisfaludy Mihály uram nem mert megalkudni.~-
9 1, XVI | nemzetes és vitézlő Kisfaludi Kisfaludy Mihály úrnak megkülönböztetett
10 2, V | vagyok.~- Hogy hívják önt?~- Kisfaludy Sándor! - válaszol a kérdett,
11 2, V | melyek már ölni sem tudnak.~Kisfaludy nagy megilletődéssel nézé
12 2, V | velünk, földi, - mondja Kisfaludy, - ha nem látnók többször
13 2, V | Magyarországét! - mondja Kisfaludy.~- No tiszt úr, azt izenem
14 2, V | édesanyja ölében heverne.~Erre Kisfaludy megfordult, s a távozó csapatok
15 2, V | vagdalák el az utászok.~Kisfaludy még egyszer a fiúk után
16 2, VII | nyájas tekintettel fordulván Kisfaludy felé, - nos, ki volna ön
17 2, VII | Festetics György! - mondja Kisfaludy némi reszketegséggel, hol
18 2, VII | fönséges uram! - mondja Kisfaludy elhatározottan.~- Ön, ki
19 2, XIII | fiatalember, tekintetes Kisfaludi Kisfaludy Mihály uram, nyolc élő gyermeke
20 2, XIII | kitűnő bötűkkel fölírá: Kisfaludy Sándor.~Kisfaludy már éppen
21 2, XIII | fölírá: Kisfaludy Sándor.~Kisfaludy már éppen visszatérőben
22 2, XIII | Egy iratcsomót! - mondja Kisfaludy.~- Ez az? - kérdi Bowring
23 2, XIII | olvasóközönség e nevet: Kisfaludy Sándor.~~
24 2, XVIII | vastag könyvből, melyben Kisfaludy Sándor életírása leghitelesebben
25 2, XVIII | kiadásban nevezi meg magát Kisfaludy, s attól fogva nincsen egyetlen
26 2, XVIII | történt, hogy a nevek közül a Kisfaludy név Baltayt éppen nem érinté,
27 2, XVIII | szorongaták a küldöttség tagjai, Kisfaludy pedig egy ablakmélyedésbe
28 2, XVIII | felé nézve, kik közül éppen Kisfaludy vált ki legelőször, s rögtön
29 2, XVIII | könyökével érinté, s midőn Kisfaludy a kocsihoz ért, s a hágcsón
30 2, XVIII | embernek közelségéből kiárad.~Kisfaludy leült, de amint hirtelen
31 2, XVIII | bátyja nyomdokait, - mondja Kisfaludy a még gyermek ifjúnak kezet
32 2, XVIII | az öreg András úgy, hogy Kisfaludy is megértette. Kisfaludy
33 2, XVIII | Kisfaludy is megértette. Kisfaludy későn akarta visszahúzni
34 2, XVIII | éppen midőn azt mondja Kisfaludy egészen tréfálva:~- Kedves
35 2, XVIII | talán püspöknek nézett?~- Kisfaludy Sándornak csókoltam kezet! -
36 2, XVIII | az úrfit megcsókolta, - Kisfaludy Sándor a neve.~- De bánom,
37 3, I | Ments isten! - szól közbe Kisfaludy, a nádornak közelébe jutván, -
38 3, I | semmit sem kételkedett Kisfaludy szavain, azért kérdi a hivatalnokot:~-
39 3, I | ön - mondja a szóba kapva Kisfaludy egész katonai szigorral,
40 3, I | lesz, oka volt elhinni.~- Kisfaludy! - mondja a nádor, közelebb
41 3, I | elérkezett, megint azt mondja:~- Kisfaludy! - Magyarország nem itt
42 3, II | egész ama szobáig, melyben Kisfaludy dolgozott, s el nem tudta
43 3, II | botot.~- Meghalt? - kérdi Kisfaludy.~- Bizonyosan meghalt, -
44 3, II | édesapjáról Kajárinak hívták.~Kisfaludy rögtön följegyezte, hogy
45 3, II | könyvtár asztalán hevertek a Kisfaludy regék, előbb csak egy ujjal
46 3, II | volt a vendégsereg, csak Kisfaludy hiányzék, hanem mire észrevették,
47 3, III | látta, hogy kedves unokája Kisfaludy Sándort vezeti, ki a nagy
48 3, III | hajam útközben? - kérdi Kisfaludy, nevetve kapván kopasz fejére.~-
49 3, III | nem tehetek róla, - mondja Kisfaludy, ha a hölgynek apja oly
50 3, III | somlói vérszüret! - feleli Kisfaludy, kit már egy nagy hölgycsoport
51 3, III | közel állók közül.~- Édes Kisfaludy bácsi, - mondja Etelka egészen
52 3, III | lány ám az, - okoskodik Kisfaludy a sok asszony között.~-
53 3, III | védelmeztem volna magamat.~Látva Kisfaludy, hogy az asszonyok így föltámadtak,
54 3, III | parancsolják! - engedelmeskedék Kisfaludy, egyszersmind utat nyitott
55 3, III(12)| Kisfaludy Sándor ipa. ~~~~~~
56 3, IV | s előhúzta felekenyerét, Kisfaludy regéit, s újra meg újra
57 3, IV | kell tudnom; mert én vagyok Kisfaludy Sándor.~- Engedelmet kérek, -
58 3, IV | nálam egy példány, - mondja Kisfaludy mosolyogva.~- Van nálam! -
59 3, IV | hanem mivel Festetics és Kisfaludy mindkét kezét elokkupálták (
60 3, VI | papírjaimat kikeresnem, Kisfaludy, - kezdi a szót a nádor, -
61 3, VII | az ajtóhoz ér, hol éppen Kisfaludy Sándor lép be, hanem a hátráló
62 3, VII | uram, én vagyok! - mondja Kisfaludy meg sem hunyorodván, s ekképp
63 3, VII | megnyugodott, s minthogy Kisfaludy őt kereste, elment vele
64 3, VII | akármennyire tuszkolta is Kisfaludy, hogy ő menjen elől, sehogysem
65 3, VII | beszélni a két jeles ember, és Kisfaludy nagy örömét nyilvánítá,
66 3, VII | nevei olvastatának föl.~Kisfaludy Sándor ült az ítélőszéken,
67 3, VII | helyén állt már, aztán pedig Kisfaludy Sándor ment a körbe, s a
68 3, VII | s midőn így felnézett, Kisfaludy tisztán meglátja az arcot,
69 3, VII | Jó barátom, - mondja Kisfaludy, - sohasem láttuk mi egymást?~-
70 3, VII | jutalmazatlanul hagyni, - mondja Kisfaludy.~- Nem tudok én annak mértéket
71 3, VII | Majd tudja más! - viszonzá Kisfaludy a kapuig kísértetve magát,
72 3, VII | akarván keresni Pistát, midőn Kisfaludy majd Budáról megfordul.~
73 3, X | nem lelé, hanem a helyett Kisfaludy munkáit húzta ki, mit a
74 3, XII | előtt száll ki a kocsiból Kisfaludy Sándor, s a gazdát az udvaron
75 3, XII | látjuk egymást! - mondja Kisfaludy, megszorítván a megkeresett
76 3, XII | jöttem üresen! - mondja Kisfaludy.~- Okos embernek a fejében
77 3, XII | kedves jó barátom, - mondja Kisfaludy, oldalzsebébe nyúlva, -
78 3, XII | érdempénz, ezt a nádor küldi.~Kisfaludy a bámuló embernek mellére
79 3, XII | sütögetők odalőhessenek.~Míg Kisfaludy a feltűzéssel vesződött,
80 3, XII | példának okáért!~Mire föltűzte Kisfaludy az érdempénzt, a hátulsók
81 3, XII | érdemnek jutalma! - mondja Kisfaludy hangosan, egyszersmind kezet
82 3, XII | kocsin elférünk! - mondja Kisfaludy.~- Engedelmeskedném, uram,
83 3, XII | Isten velünk, - mondja Kisfaludy a vett utasítást följegyezve,
84 3, XII | vagy az éjszaka beverte.~Kisfaludy szintén jó korán felébredt,
85 3, XII | Megállj, itt vagyunk! - mondja Kisfaludy mélázásából fölébredve,
86 3, XII | nézzük meg a sírt! - mondja Kisfaludy megindulván Pistával, ki
87 3, XII | lógott az érdempénznek fele.~Kisfaludy hamar észrevette azt, s
88 3, XII | magyar irodalomnak főleg Kisfaludy Sándor és utána testvére
|