Rész, fejezet
1 1, I | olyan legyen, mint mi, - tudom én, hogy nem lehet az olyan
2 1, IV | mennem!~- Nem kevesled?~- El tudom költeni, kegyelmes uram;
3 1, IV | herceget:~- Én nem igen tudom a német nyelvet, midőn már
4 1, IV | a béressel beszéltem?~- Tudom, mit mond a herceg, hisz
5 1, IV | csak fogd meg te is.~- Nem tudom, hogy tiszteljem az urat, -
6 1, IV | talán az emberséget is meg tudom még egyszer hálálni!~A béresek
7 1, V | asszonysághoz; - csakhogy úgy is tudom, hogy a nagyságos asszony
8 1, VII | ez sem használ neki, nem tudom mikor lesz ilyen jó kedvem,
9 1, XII | elvinni - hanem téged.~- Tudom uram, hanem nem azért tartottak
10 1, XIII | édes urambátyám?~- Ezt jól tudom, hanem édes húgomasszony,
11 1, XIII | isten, és föltámasztaná; nem tudom, nem találna-e mindent jobban
12 1, XIII | dehogy mondja!~- De mondom!~- Tudom mit mond, akkor is azt mondja,
13 1, XIII | végig verné, azt bizonyosan tudom; pedig az nem tudott ám
14 1, XV | a fejedelem, - most már tudom mit kell tennem, - mondja
15 1, XV | vezetett erre, - most már tudom, mi a magyarnak a zene, -
16 1, XVI | Griff vendégfogadó?~- Jól tudom, hogy nem ez! - lőn a felelet.~-
17 1, XVI | pokolba akarsz menni?~- Tudom is én, - felel a kocsis, -
18 1, XVI | elvezették az istállóból, nem tudom, hogy hová.~- No, ne félj, -
19 1, XVI | kérdi az öregúr.~- Nem tudom én, miféle lovak, - mondja
20 1, XVII | egykori mesterségemnél fogva tudom, hogy az ellenséget nem
21 2, I | kötik - véli az első.~- Tudom én már mi lesz - fontoskodik
22 2, II | egyéb sincs benne, jól tudom, mint lopott ló, - tőlünk
23 2, II | hallottam jól, hisz úgy tudom, mintha ma állna az udvaron,
24 2, II | Hiszen méltóságos uram, - tudom én, hogy a jóravaló magyar
25 2, III | hol van?~- Valahol... nem tudom,... kinn van...! - mondja
26 2, III | meg se mozduljak, úgyis tudom, hogy nem megy oda.~- Talán
27 2, III | megyek, - akkor pedig nem tudom, mikor jövök vissza.~- Nohát
28 2, III | legelső vonást megnézte.~- Tudom, - beszéli önmagának, -
29 2, III | lehet egy dominium?~- Azt tudom, hogy sok falu belefér.~-
30 2, IV | ismétli a herceg, - nem tudom, miként ítélsz cselekedetemről; -
31 2, V | mondja nyugodtan a tiszt.~- Tudom, - mondja a vezér elismeréssel, -
32 2, VI | előre megmondod: mert nem tudom, hogy állod ki, míg a lábadat
33 2, VI | kérdi a szabados.~- Nem tudom megmondani, öcsém! - szól
34 2, VI | velem áldjon meg az isten!~- Tudom, nem is kérte.~- Kértem
35 2, VI | Hogy el akartak temetni azt tudom, uram, hanem lemásztam a
36 2, VI | a szemétdombon talált?~- Tudom, tudom, fiam, - legalább
37 2, VI | szemétdombon talált?~- Tudom, tudom, fiam, - legalább elmondhatom
38 2, VII | kamarás kulcsát veszté el?~- Tudom, fönséges uram.~- A vétket
39 2, IX | besüt ránk az ablakon, úgy tudom, ki ölte meg és egykor a
40 2, IX | istene, - ne kérdezd, - én tudom, hogy miért.~- Bátran megmondhatom
41 2, X | vagyok ám én otthon, - ma sem tudom, hogy hogyan szabadultam
42 2, X | honnét jövök én most?~- Nem tudom eltalálni, méltóságos uram,
43 2, XV | minthogy Noéig vissza tudom vinni a Baltay-család genealogiáját.~-
44 2, XV | véletlen juték, - és csak most tudom, hogy annak nagy behatása
45 2, XVI | nagyságos úr, hogy megnézzem?~- Tudom sovány, szegény gyerek.~-
46 2, XVI | amennyit akar - véli András - tudom nem indulna meg a nap ítélet
47 2, XVI | Nemcsak gondolom, hanem tudom; mert elhiheti, nagyságos
48 2, XVII | hosszában fáradtam el, s nem tudom, a legjobbat gondoltam-e,
49 2, XVIII| sem hasonlít hozzá, nem is tudom mitől kopaszodott volna
50 2, XVIII| hallott nagyságos uram, tudom nem feledte el.~- Azt is
51 3, II | Igenis, kérem alázatosan, tudom én, hogy én vén szamár vagyok,
52 3, II | uram, szegény Pista, nem tudom hol nyugszik a csontja,
53 3, II | s íme még a nevüket sem tudom.~- Bíz én már magam is elfeledtem, -
54 3, II | mondja Püspöky - csak azt tudom, hogy csúfnéven az egyiket
55 3, III | vendéglovaknak kiadtad-e a zabot? - tudom elfeledted?~- Dehogy feledtem
56 3, III | marad adós a bélének) - de tudom, hogy az a valaki végig
57 3, III | szeg eléje, - aztán nem tudom, meddig állja ki! - (folytatja
58 3, III | eszembe jut, hogy most sem tudom a sírást megállni, - folytatja
59 3, III | közben kezét csókolván, - nem tudom, hogy valamit vétettem volna
60 3, III | valamennyi elszomorodék.~- Tudom már mi lesz! már megint
61 3, III | vannak, s a negyedikkel nem tudom mit csináljak? Esze hiszen
62 3, III | míg neki van igaza. Én nem tudom, mitevők leszünk vele? Már
63 3, III | Napóleon! - mondja valaki, - tudom elunja magát Heléna szigeten.~-
64 3, IV | megpróbálom, urambátyám, talán el tudom költeni.~- Ne zsidóskodjál,
65 3, V | könyörögjek is legalább!~- Nem tudom mi a patvart kéregetnél,
66 3, V | barátom - mondja Baltay - tudom én, mi az emberség; - aztán
67 3, V | Tudod, mit akarok mondani?~- Tudom! - mondja kötekedve az öreg,
68 3, V | asszony - hisz magam is most tudom még.~- No hát nem tudom. -
69 3, V | tudom még.~- No hát nem tudom. - engesztelé ki a nőt,
70 3, V | nő, - mikor én azt jobban tudom, mint te.~- Csak gondolod,
71 3, VII | a papot.~- Már hisz nem tudom akkor, hogy grófnak néztek-e
72 3, VII | hogy magyarul is tudtál?~- Tudom megátkozna, szegény édesanyám.~-
73 3, VII | Dániel úrnak, hogy ugyan jól tudom, hol lakik; hanem ha ő elkerülte
74 3, VII | higgye meg, Berzsenyi, tudom, hogy kicsiny helyt megférek;
75 3, VII | nagyon sokáig tanulja!~- Tudom, szeretné kend hallani ezt
76 3, VII | őrnagy uram, meg az árát sem tudom.~- Majd tudja más! - viszonzá
77 3, VIII | szeretem.~- Ezt hát már tudom, azaz, hogy tudtam én előbb
78 3, IX | istentelen Galiba itt volt, tudom már mi lesz a vége.~- Majd
79 3, IX | öreguraságnak.~- Én ugyan nem tudom mivel - mondja a prókátor -
80 3, X | pedig ezzel a nyers fát tudom meg nem gyújtjuk.~- Hála
81 3, X | átható hangon Baltay.~- Nem tudom nagyságos uram! - mondja
82 3, X | tudnak.~Öcséd, mint Dunaytól tudom, szép lelkű gyermek - Dunaynak
83 3, XI | mondja a szabados, - tudom, régen örült ennyit; minek
84 3, XII | irigylem, és csak szánni tudom azon balgákat, kik önmagukat
|