Rész, fejezet
1 Mon | vagy lemarad a térről, hova ma már annyian tódulnak.~Fájdalom,
2 Mon | az alap nem ád életerőt.~Ma már nem filléráldozatot
3 Mon | nemzetnek, melynek nagy része ma is ájulásban van még, és
4 1, II | ijedten rohant be.~- Még ma este indulunk Körmendre,
5 1, II | Festetics a herceget.~- Még ma! hanem itt van! - mondja
6 1, III | jobban megismerj, hát még ma elvágod a töltést, és szent
7 1, IV | ezen szóval üdvözölteték:~Ma van az ozorai búcsú!~Reggel
8 1, IV | konvenciós cseléd, puhára verlek ma, azt elhiheted, azért hagyok
9 1, IV | nevét, íme megmagyaráztuk ma.~Mielőtt azonban az ozorai
10 1, V | nagyságos asszonynál, ki ma minden egyéb dolgot láttatlanban
11 1, V | aranyos mentémet?!~- Nincs ám ma vasárnap! - okoskodik a
12 1, V | András! kend vagy sokat ivott ma, vagy keveset. Mi lelte
13 1, X | oly temérdek vala a vad.~- Ma nem bírnék egyet is lelőni, -
14 1, XI | honnét vesztére szaladt ki ma reggel, s íme már a pára
15 1, XI | emberünk az után indult ma - mondja a hölgy - de senki
16 1, XIII| eltemettem az uramat, hanem ha ma csodát tenne vele az isten,
17 1, XIII| belőle, s még a prókátoroknak ma is elég, jut belőle; pedig
18 1, XIV | hajdú, mert az ő szívén ma megoldódzott valami kötelék,
19 1, XIV | esze szanaszét jár, aztán ma már azt is kérdezte: miért
20 1, XIV | magyarul sem tud; pedig ma nem ülne a kastélyban, ha
21 1, XVI | hátra a kocsis, - bemenjünk ma Keszthelyre?~- Bizony nem
22 1, XVI | a gárdának ezredese, ki ma egy hete nyújtá át nekem
23 1, XVI | lovak, - mondja a tehenes, - ma délben vezették ide őket,
24 1, XVII| elhittek, az igaz, - míg ma már azt sem hiszik, ami
25 2, II | bár lett volna, legalább ma már nem írnák ki ökölnyi
26 2, II | hogy a körülményekről még ma tudósítani fogja.~Azonban
27 2, II | hisz úgy tudom, mintha ma állna az udvaron, mikor
28 2, III | jött meg.~A gyermeket éppen ma akarták hazahozni, de már
29 2, III | Andrást.~- Az lesz, hogy még ma meghozzuk, harmad, vagy
30 2, III | Némileg megnyugtatá magát a ma történtekre nézve, s odább
31 2, V | elkeveredtünk még eddig.~- De hátha ma közelebb jő, mint máskor?~-
32 2, VII | vigyázatlanság lenne!~- Ma sokat meg lehet engedni
33 2, VIII| akarok rezzenteni, felét ma zár alá teszem.~- A világért
34 2, VIII| A világért sem, - én ma őzpecsenyét akarok enni.~-
35 2, IX | asztalhoz menvén, - volt ma már részem benne, akár megfürödhettem
36 2, X | Láncon vagyok ám én otthon, - ma sem tudom, hogy hogyan szabadultam
37 2, X | milyen nagy lányom van, ma holnap férjhez kell adni,
38 2, XIII| nem olvastunk volna, mint ma; mert - egész őszinteséggel
39 2, XIII| egymástól a könyvet, mint ma. Ez a legolcsóbb részvény,
40 2, XV | kedveskedett:~Ügyvéd úr!~Ma kaptam tudósítást, hogy
41 2, XVII| roppant tömeget, a szószéket ma is kitetette, és a hallgatóknak
42 3, I | nincsen, s minek eredményét ma még ki nem számolja senki,
43 3, II | ígértek neki, ha elmegy!~- Ma is emlékszem rá, vitéz őrnagy
44 3, III | özvegy-háznál több dolog leszen ma, mint máskor; azért fölkerekedtek,
45 3, III | sem békít meg... maradjon ma nálam, hadd beszélgesse
46 3, III | hagyott a nagy zajból, s ma már csak olyan mint az óra
47 3, III | zökögőre sírta magát, mintha ma volna a menyegző napja,
48 3, III | volt és nem pajtása, mint ma; - igen természetes, hogy
49 3, III | szóba, míg nem kérdezték.~Ma ez másként van, midőn az
50 3, III | legelső sorban álltak, s ha ma föltámadnának, bizony-bizony
51 3, III | tessék zavarba jönni, ez nem ma történt, hanem körülbelől
52 3, III | kétségbe essenek rajtuk, hisz ma már a gyermeket nem mustrálják
53 3, III | válhassék belőle. A puszta ma már nem szerencsétlenség,
54 3, III | mint a falu. Napóleont ma már nagynak mondjuk mindannyian
55 3, III | esztendős kalendáriumból ma is tudunk annyit, mennyit
56 3, III | kérdésbe vennők, minthogy ma is csak olyan igaz, mint
57 3, III | volt mitől megijedni. Hej, ma már kiment a módiból a vánkostánc,
58 3, IV | az ebédet, mi bizonyosan ma nagyon jó ízűn esett neki,
59 3, V | csakugyan jót tett.~Persze, ezt ma már az utolsó csizmadia
60 3, V | hogy a lány is szereti, ma vallotta meg nekem, mikor
61 3, VI | haladt; s a műértő szem ma már biztosan megleli a nyomot,
62 3, VII | törököket verni, s a zöld mező ma már csak annyit jelent,
63 3, VII | mondja a hölgy, - hogy ma fiát fogja itt meglátni?~-
64 3, VII | becsülettudásképpen belévertek, az ma mind fölengedett benne,
65 3, VII | asszonyom, ezek a gyerekek ma megríkattak, de amint az
66 3, VII | melynek még élő tanúi vannak, ma már könnyen azt hinnék széles
67 3, VIII| esőnk volt elegendő, ma meg napos idő van; azt tartom
68 3, VIII| magától elsütni. Zsebében ma ismét sokat kotorászott,
69 3, VIII| bolondítani az úrfi; hát én ma látom az úrfit legelőször
70 3, IX | megnyerje, minthogy azt ma végképp befejezik, s nincs
71 3, IX | érek rá, - pattog az úr, - ma jön ítélet alá a Baltay-pör,
72 3, IX | amennyit tetszik bízvást, ma még ezt is megszenvedem.~-
73 3, IX | dicit magnifice?~- Azt, hogy ma még diákul is beszélhet;
74 3, X | Szokták fűteni a kályhát?~- Ma reggel még ökröt is megsüthettem
75 3, X | ijedünk meg a haláltól, akár ma érjen el, akár holnap, fejezi
76 3, X | megösmerkedett a kis lánnyal, kit ma ölelt meg legelőször s kezét
77 3, XI | csak azt gondolom, amit ma!~- Megtudom én azt is, -
78 3, XI | meghalt a kifáradt ember, s ma már a nyughely várakozik
79 3, XII | civilizációt feleslegessé teszi.~Ma már tán maga a fürgedi béres
80 3, XII | de meg nem is aljasul el.~Ma talán többet kiván tőlünk
81 3, XII | történeti igazság kimondásától ma már nem vonakodhatunk, s
|