Rész, fejezet
1 1, I | bámész nép kend után csődült ám.~- Nem lódultok? - riadt
2 1, II | akarok; de már megettem ám több mint felét a megenni
3 1, IV | nálunk az ökröt, de van is ám erő, három kévét kap föl
4 1, IV | mert akkor én is ott leszek ám.~- Nem lesz panasz! - mondja
5 1, IV | gúnyolódik a hídvégi - itt van ám a hídvégi felcser (ez célzás),
6 1, V | aranyos mentémet?!~- Nincs ám ma vasárnap! - okoskodik
7 1, V | aztán meg nem marasztanak ám a háznál.~Nem adott feleletet
8 1, V | szeretik egymást, az lesz ám még a cifra pör, mikor a
9 1, V | urambátyám - erre is meg kell ám felelni - utóbb pedig még
10 1, V | hanem ebből nem engedek ám el, húgomasszony, mert még
11 1, VII | De nem megenni hozta ám, hanem gyapjútenyésztésre.~-
12 1, VII | Olcsóbbért is bejövök ám! - mondja a fölrezzentett
13 1, VII | mondja András - de nem alszik ám.~- Mi ördögöt csinál hát? -
14 1, VII | kikérdezi, - én nem felelek ám a nagyságos úr helyett! -
15 1, XI | ez az apám másnak is apja ám.~- Csak nincsen ötven fia
16 1, XI | béres.~- De nyereg sincs ám rajtuk, öcsém, - folytatá
17 1, XI | amaz, - aztán látod, van ám nekünk egy heverő paripánk,
18 1, XI | ha fölülsz rá, nem kell ám olyan hosszú nyelű ostor,
19 1, XI | kezedben, - mert elmegy ám az a magas mennyországig
20 1, XI | nézvén a hajdúra.~- De nem ám! - mondja amaz, fölkapván
21 1, XII | az ütközetig meg nem áll ám veled.~- Ellenségre mennek,
22 1, XII | Lásd öcsém, ezért bajos ám huszárnak lenni, hogy mióta
23 1, XIII| kis Etelka már eladó leány ám!~- Csak nem kínálgathatom
24 1, XIII| tudom; pedig az nem tudott ám úgy diákul, mint egy pesti
25 1, XIV | valami okosat kérdezzen ám, hogy máskor is kapjon feleletet, -
26 1, XIV | Hallja kend, nem akarom ám, hogy a tanítók idő előtt
27 1, XVI | Bizony nem is hálunk ám itt a sárban! - véli a kocsiban
28 1, XVI | mi tagadás benne, nincsen ám nekem akkora tábla zabom,
29 1, XVI | mindig esznek, - aztán elunja ám hallgatni az ember, ha ugyanazt
30 1, XVI | Sándor, most már előszedd ám a bécsi emberséget!~- Csak
31 1, XVI | Nem is Sümegen ettek ám abrak helyett rázottat. -
32 1, XVI | kocsis a tehenest.~- Meg ám, - alusznak is rajt a lovak.~-
33 1, XVII| nagy puska! Ezt nem tudták ám az emberek, csak azt hallották,
34 1, XVII| hanem mivel nem az.~- De nem ám! - kiált ki egy vad hang
35 2, I | Aztán trágyáznak!~- Kell is ám azt a sok sziklát szalonnázni;
36 2, II | nagy leszek, nekem lesz ám nagy szekrényem, mind tele
37 2, II | megmondja, jobb lett volna ám, hogy a lelke kiment volna
38 2, II | kérek, még odább is tart ám a dolog.~- Nos?~- Az a baja
39 2, II | az asszony.~- De mondja ám! - erősíté András, - hogyne
40 2, II | ebből a fiúból maga akar ám valamit faragni, hanem attól
41 2, III | fiú még azt is megkérdi ám, hogy a szerdát mért tették
42 2, III | Nojsz, még azért nem hal ám meg, de sánta sem lesz, -
43 2, III | méltósága, - pedig volt ám vele vesződség; mert míg
44 2, III | helyre rántották, nem állta ám meg ordítás nélkül, pedig
45 2, III | ilyenkor eszembe jutott ám, hogy ennek az embernek
46 2, III | azért ifiúr, a lelkére adom ám, hogy ne maradjon a korpa
47 2, IV | cigány, - de én megkérdeztem ám, mikor a foglalót adták,
48 2, IV | herceg Batthyányi Lajos, - ám hirdessék, hogy én áruló
49 2, IV | legelőször elcsípett.~Gondolt is ám valamit, olyat, a boldogtalan,
50 2, V | Pista.~- Gyilkos jószág ám az a kartács!~- Azt is ösmerjük,
51 2, V | Vigyázz béres, - ló van ám alattad, nem ökör.~- Talán
52 2, VI | most már nem is vesződöm ám vele; ha valami jó tanyára
53 2, IX | Ösmerem hát, bíz ösmerem ám, - meg az öccsét is ösmértem,
54 2, IX | nem is utcaszélen járok ám utána, - hanem azt mondom,
55 2, IX | öregurat útbaigazítsa.~- Ám védjétek, édes fiam, az
56 2, X | grófnő.~- Láncon vagyok ám én otthon, - ma sem tudom,
57 2, X | szólni, azt pedig el kell ám oldozni, pedig nekem is
58 2, X | bánom, pöröljön az öreg, - ám vigye a Baltay-részt, melynek
59 2, X | közelebbről; mert egyszer látott ám engem közelebbről, még pedig
60 2, XI | az én falábam a te öcséd ám, úgy nézd.~- Nem értem!~-
61 2, XIV | meglátja, - hanem le is rágja ám úgy, hogy két-három szűcs
62 2, XVI | ugyancsak legelső ember ám valamennyi között.~- Tudtam! -
63 2, XVI | legelöl, - hanem nem is tették ám oda hiába.~- Hátrább is
64 2, XVI | hanem már is azt mondja ám az úrfi, hogy majd ezután
65 2, XVI | hogy majd ezután ő kérdezi ám ki a tisztelendő urat.~-
66 3, III | velem, hanem nem is tesz ám engem bolonddá senki.~Ez
67 3, III | alássan, makacs kis lány ám az, - okoskodik Kisfaludy
68 3, III | ember.~- Pedig mégis volt ám annak egy kis esze is, rogo
69 3, III | mindent.~- De az azt is tudta ám, hogy disznó nélkül is mikor
70 3, IV | de nem is soványkodott ám meg vele.~Baltay már előbb
71 3, V | ettük; no hiszen volt is ám beszéd!~- Azt mondták, hogy
72 3, VII | haza.~- Pedig azt mondták ám minálunk, hogy a francia
73 3, VII | volna, nagy asszonyom (így ám), hanem mivel berendelt
74 3, VII | aztán én is együtt jajgatok ám!~Baltay eltette az írást,
75 3, VIII| zörgölődik amaz.~- Beszélnék ám, ha mindjárt torkon nem
76 3, VIII| más okos ember is mondta ám.~Nem merte megkérdezni az
77 3, VIII| Majd veszi.~- De nem akarom ám, hogy úgy tegyen, mint én
78 3, IX | beszélni akar.~- Nem érek ám rá! - szabadkozék a szeptemvir,
79 3, XII | jobban szeretik a diák szót, ám legyen: indusztria.~Soha,
|