Rész, fejezet
1 1, IV | aztán ríva fakadsz.~Pedig a fiú alig lesz már húsz esztendős
2 1, V | időt, s ha nem szereti a fiú...~- De majd helyre...~-
3 1, VI | leányát.~- Valami szegény fiú csak erre botlik, ha nevén
4 1, VI | hallhatólag, - ez a szegény fiú.~- Kinek csak a neve maradt?
5 1, VII | kedves bátyám, - mondja a fiú, bátyja karjába fűződve.~-
6 1, VII | istennek! - kiált föl a fiú. - Kibékélt urambátyám?~-
7 1, VII | Bátyám sem! - mondja a fiú, - mert majd helyettünk
8 1, XII | kinyújtván karját, hogy a fiú a kinyitott tenyérbe üthessen.~-
9 1, XII | mondja az őrmester. - Na fiú, - csapj a tenyerembe!~-
10 1, XII | katonauram, - mondja a fiú - cselédember vagyok.~-
11 1, XII | kegyelmes uramat.~Erre a fiú az őrmester markába vágott,
12 1, XII | Talán nincsen! - véli a fiú.~- Gondolkozzál fiam, ha
13 1, XII | őrmester uram, - mondja a fiú.~- Azokról ne aggódjál, -
14 1, XIV | ráhízlalni majd a sok zsírt.~A fiú ép vér volt, s a jótartáson
15 1, XIV | kocsis adott, s a sok paraszt fiú napestig elácsorgott a kapufélen,
16 1, XIV | foglalkozás mellett megszokott a fiú a háznál, s úgy elfelejtett
17 1, XIV | előtte pedig hét-nyolc apró fiú, kik közül némelyik a mutatott
18 1, XIV | eljön, mit mi részben a fiú jobb tulajdonságának, részben
19 1, XIV | kapott meg.~Így növekedett a fiú anya nélkül, - ámbár apja
20 1, XIV | kérdezősködjenek róla.~A fiú nagy kíváncsisággal hallgatta
21 1, XIV | András bácsinak is? - kérdi a fiú.~- Csak úgy, mint másnak! -
22 1, XIV | bajuszpödrője? - mondja a fiú.~- Mondtam már, úrfi, hogy
23 1, XIV | akármeddig, - rimánkodik a fiú.~- Mondtam már, hogy nem
24 1, XIV | mikor az nagyon rászorul.~A fiú elcsöndesedett, hanem már
25 1, XIV | a leckéről hallgatott a fiú, hanem midőn a bácsi utóbb
26 1, XIV | székben elgondolkodott, a fiú egymagában nyughatatlankodván
27 1, XIV | megoldódzott valami kötelék, s a fiú sorsáról nem tudott megfeledkezni.~-
28 1, XIV | nagyságos uram, ha ez a fiú a bolondságot megszokja,
29 1, XVI | azonképpen cselekedvén a fiú is, hogy az apának segítsen.~-
30 1, XVI | vendég vállára téve, mondá:~- Fiú! álmodjuk ezt, vagy való?~-
31 2, I | Megmondom miért - válaszol a fiú - ennek a pajtásunknak úgyis
32 2, II | legvékonyabb könyvet, hogy a fiú meg ne rémüljön tőle.~Imre
33 2, II | honnét aztán föl sem kelt a fiú saját emberségéből, hanem
34 2, II | lesz könyvvel! - mondja a fiú kitüzesült képpel, éppen
35 2, III | neki felelni; mert az a fiú még azt is megkérdi ám,
36 2, III | sietett, s látván, hogy a fiú vidám, fájdalma nincs, -
37 2, III | azt a boldogságot, hogy e fiú méltó lesz azon örökségre,
38 2, V | Meddig Józsi látta, hogy a fiú nem akar megfutni s alig
39 2, VI | valamit? - mondja még a fiú bolondjában, mire a felügyelő
40 2, VI | működésre ingerelteték s a fiú észrevette, hogy minő hosszú
41 2, VI | már hirtelen fölépült a fiú, azonképpen hanyatlott el
42 2, VI | természet bevégezte művét, s a fiú oly épen állt, mintha ott
43 2, VI | rimánkodék a leány, mikor a fiú megmondá, hogy már jelentenie
44 2, VIII | ha látnak! - mosolyog a fiú, megszokván, hogy a gróffal
45 2, IX | míg odaeresztették s a fiú nagy kedvét találá benne,
46 2, IX | szól közbe Bowring - s ez a fiú velem volt! - teszi hozzá
47 2, XVI | mégis meggondolta, hogy a fiú egy lyukkal odább megy,
48 2, XVIII| úrfival, addig kérte, hogy a fiú Kisfaludyt neki könyv nélkül
49 2, XVIII| kérdi András, midőn a fiú megnyugvás végett megállt.~-
50 2, XVIII| András bácsi, - válaszol a fiú, ne mondjak már többet?~-
51 2, XVIII| mindig jobb szerette, ha a fiú a fára mászott, mintha könyvet
52 2, XVIII| a lugasban üldögélt, s a fiú egyre-másra mondta a sok
53 2, XVIII| messziről hallgatta, mikor a fiú javában mondta a verset:~
54 2, XVIII| örömmel telt meg, hogy a fiú máris mennyit összetanult.~
55 2, XVIII| megláthassam! - sóvárog a remegő fiú.~- Mindjárt meglátjuk úrfi! -
56 2, XVIII| Már érintettem! - felel a fiú kegyelettel, ifjú lelkesedésében
57 2, XVIII| kiállni.~- Kié ez a szép fiú?~- Én Baltay Imre vagyok! -
58 2, XVIII| kend András, - most az a fiú már tanítja kendet? - tréfála
59 3, IV | szól lehangoltabban a fiú, de ön is elfeledhette,
60 3, V | akkor Pest.~Egy rongyos fiú, kit öreganyja, a vén Buda,
61 3, V | türelmetlenkedik az asszony, hogy a fiú tegnap este vallotta ki
62 3, VI | tökéletesen hitte, miszerint a fiú maga fog dicsekedni a furcsa
63 3, VI | a furcsa történettel.~A fiú azonban éppenséggel nem
64 3, VI | elfogadta, s alig várta, hogy a fiú beszélni kezdjen, hisz egy
65 3, VI | öregnek is van esze, s amit a fiú eddig egyenesen meg nem
66 3, VI | most már átlátta, hogy a fiú tettével nem akar semmiképp
67 3, VII | még a magyarok istene!~A fiú nem tudott aztán fölvidulni,
68 3, VII | földből, kivált a beszédes fiú, ki legbuzgóbb volt valamennyi
69 3, VII | valamennyi között.~- Na fiú, - mondja Pista, - cserélnél-e
70 3, VII | ifjút a jutalomért vezeté; a fiú nem mert bátyjára nézni, -
71 3, VII | koszorút átnyújthatta, s a fiú Jolánra mert nézni.~- Én
72 3, VII | szárnyai alatt nőtt fel. A fiú hirtelenében azt gondolta,
73 3, VIII | lássuk, mit mívelnek?~*~A fiú levedlette már a gyermekarcot,
74 3, VIII | András észrevette, hogy a fiú az ablakredőny mellé húzódott,
75 3, IX | gondolt, tán jó volna a fiú eszének hasznát venni; de
76 3, X | megmondani! - vallja be a fiú.~- Régen vártam erre, s
|