Rész, fejezet
1 1, I | látna a háztetőkön, vagy tán éppen még az égen, pedig
2 1, III | belebb ne kívánkoznék, s aki tán rendbe akarná valamennyit
3 1, III | harminc esztendőt, mialatt tán megjönne az esze annak is,
4 1, IV | nevét megmondta, mintha tán az urak annak jelentését
5 1, IV | mintha gyűlölnék egymást, sőt tán éppen az ellenkező az igaz;
6 1, IV | küzdelme kezdődik.~- Öcsém, tán hályog van a szemeden, -
7 1, IV | volna, hogy itt lesztek, tán csak eljött volna utánunk
8 1, V | mint a férfi, vagy még tán több is; ezt én nem szoktam
9 1, V | másnak a nyakába kötözni, ha tán háztól kérve is elkelhet.~-
10 1, VI | garasos kötél; hanem azért tán nem bánja meg senki az özvegyasszony
11 1, VI | Kinek csak a neve maradt? s tán még azt is megosztaná mással? -
12 1, VII | egy fordulóra bejött, ha tán valamit parancsolnának akár
13 1, VII | jól beszélsz öcsém, még tán ráfogod, hogy valami könyvcsináló
14 1, VII | S aki ezt nem hiszi, tán azt ellenségnek tartod?~-
15 1, VIII| Tamási felé hajthassa, s így tán legkönnyebben sikerül elkapni
16 1, X | egy lövéssel több vagy tán kevesebb, - a szabados a
17 1, XI | ki a legerősebb hangot, s tán tovább is folytatná, ha
18 1, XI | léptetésben.~- Öcsém!... tán valamelyik ökröd nagyot
19 1, XI | mondja még a huszár, - vagy tán te vagy a legkisebb fia,
20 1, XI | hogy azt is elbeszéli, amit tán úgy álmodott.~- Miért ne
21 1, XIII| gondoltam, hogy a jó úristen tán még megáld vagy huszonöt
22 1, XIII| túlélte a nyolcvanat. - hisz tán még hallotta is húgomasszony
23 1, XIII| haragudjanak meg ezer forintért, tán azt mondanák: ennyiért nem
24 1, XIII| hogy ha isten segítségével tán 1796-dik évben elvégezzük
25 1, XIV | furcsa kérdésnél, - mit tán ezer meg ezer ember, köztük
26 1, XIV | ezer meg ezer ember, köztük tán ő is többször kérdezett, -
27 1, XV | megvárja a nótának frissét, tán a megzaklatott lelket a
28 1, XV | felele mind a három.~- Tán ismerik? - lőn az újabb
29 1, XV | címet visszautalá, de kit tán önök is fölismertek, tudniillik
30 1, XV | gerjeszteni!~- Uram, lelkesíteni, tán azzal, hogy katonát és pénzt
31 1, XVI | nevét is megkérdezhesse, ha tán nem ismerte volna.~Már rég
32 1, XVI | úgy-e? - szól az öreg - tán uraságod valami közelállója
33 2, II | semmit sem mozgolódott, pedig tán a levélben káromkodás is
34 2, II | annyit mervén állítani, hogy tán az embernek száján mégis
35 2, II | András, - nagyon is mondta.~- Tán rosszul hallotta, András?~-
36 2, IV | féltené, hogy e kötelék tán mégis megtágulhatna?~- Nem! -
37 2, IV | jobbágyaira gondolt, mintha tán azok is fiai volnának, s
38 2, IV | azért legfeltűnőbb, mert tán szokás szerint legfeketébb,
39 2, V | árokban; - mondja Pista.~- Te tán eltemetnél engem?~- De még
40 2, VI | csak elmegyek rajta, odáig tán még elvisz.~- Hátha megélsz,
41 2, VI | fölépülne a legény, vagy hogy tán még tovább is egy-egy kicsit
42 2, VI | takarván el a többit, mit tán mondani tudna még a nagy
43 2, VIII| kálomista ember, igen is.~- Meg tán egy kissé goromba is!... -
44 2, IX | okoskodik Pista, - de tán megérjük az időt, hogy a
45 2, X | nem gyanakodhatik, még ha tán akarna is! - bizonyítgatja
46 2, XIV | hajdút is ördögnek? s ha tán önök éppen ebből bővebb
47 2, XIV | ki egy gipszalak, - még tán jurátuskori maradvány, fején
48 2, XVII| megakadályozni Baltayt, midőn azt tán tehettem volna.~- Mondtam
49 2, XVII| egy kissé, nézzünk körül, tán lesz annyi vigasztalódásunk
50 2, XVII| mintha tűz volna, - bizony tán félre is verhetnénk.~- Beszéljen
51 2, XVII| hallgatóknak szívéig beszélvén, tán nem volt egyetlenegy ember,
52 2, XVII| nézett a szomszédba, ha ott tán még egy másik imádságot
53 3, I | mondhatnánk még, - hogy tán nem is igaz!~~
54 3, II | vagy kevesebb.~- Elkéri tán? - vélik olvasóim.~Az még
55 3, III | elfogadá, - az egykor és tán mindenkor lármás öreg gyermekként
56 3, VII | az ország hosszán, hogy tán számra több volt már a farkas,
57 3, VII | elolvassa, megint eltette, s tán tovább is ismételné ezt
58 3, VII | csak délig koplal.~- De tán mégis volna valami kérni
59 3, IX | mintha az utolsó órában tán a kétséges kimeneteltől
60 3, IX | szégyen.~Imrére gondolt, tán jó volna a fiú eszének hasznát
61 3, IX | öreg olyan arccal, mintha tán ennek mégis jobban örülne,
62 3, X | közepén állt a félszer, tán a legjobb épület a csárdánál,
63 3, X | garázda, folyton veszekedő, tán még útonálló is, ha egy
64 3, X | tudja őt elárulni; pedig tán még a gyalázatos halált
65 3, X | vagy még messzebb is, ha tán valamely megszorult utast
66 3, X | betévedt embernek segéljen, ha tán segítségre lenne szükség.~
67 3, X | ingét próbálja meg letépni, tán az megfogja majd a lángot.
68 3, X | a csárda elejére, hogyha tán elszóródott valahol néhány
69 3, XI | szeretném megcsókolni, ha tán megengednék.~A két hölgy
70 3, XI | feledni nem tud és nem akar.~Tán én is találtam volna egy
71 3, XII | lámpája elalvófélben van, tán nem is látja meg a vékony
72 3, XII | sem tudnék elbúcsúzni, ki tán mai napig is csak olyan
73 3, XII | volna azt kérdezni, hogy tán megbolondult?~- Azt mondtam
74 3, XII | nemzethez képest mondhatni tán kiváltsága.~Valószínűleg
75 3, XII | feleslegessé teszi.~Ma már tán maga a fürgedi béres is
|