Rész, fejezet
1 1, III| Egyik fiam a fürgedi pusztán béres, - volt a felelet, - azonkívül
2 1, IV | IV.~A fürgedi béres.~A Sió mentében mindinkább
3 1, IV | Kajári Pistának, - felele a béres.~- Enyingen van apád?~-
4 1, IV | Hasonlóképpen kívánom, - mondja a béres.~- Még egyet! - szól a herceg
5 1, IV | kocsist utasítá, hogy a béres tanyáig menjen, mert mint
6 1, IV | forduljon vissza ahhoz a béres úrhoz, ki engem kétszer
7 1, IV | A kocsi megállt, a kis béres lesüvegelte magát.~- Fiam! -
8 1, IV | kegyelmes uram, - mondá béres, hanem tessék megmondani
9 1, IV | tiszteljem az urat, - véli a béres, - hanem jobb lesz majd
10 1, IV | Holvagy Pistának? - mondá a béres, némileg visszatűrvén ingujját,
11 1, IV | citromból a levet, s ím, ez a béres a legerősebb szorításnál
12 1, IV | beszél és józan eszű, mint e béres, - mit akarnak rajta civilizálni?~-
13 1, IV | hídvégi falu és minden fürgedi béres, aki csak nőtelen, ott leszen.~-
14 1, IV | lép be egy hosszú süvegű béres, utána vagy öt. Az első,
15 1, IV | is megnyílott bele; de a béres mégis azt mondja:~- Kocsmáros
16 1, IV | hídvégiek is itt vannak?~A béres előbb ivott a borból, pajtásait
17 1, IV | az éjjel! - mondja rá a béres egykedvűen leülvén az asztal
18 1, IV | maradtunk otthon! - felelt a béres.~- De látlak.~- Én is, -
19 1, IV | az asztalon, s minthogy a béres is már könyökre támaszkodék,
20 1, IV | helyben, öcsém? - kérdé a béres könyökét jól felfeszítvén,
21 1, IV | Nem hinném! - mondja a béres egy helyből, mire a másik
22 1, IV | vizes lepedőket! - mondja a béres, mire a hídvégit egyike
23 1, IV | kissé meglöki, s ekképp a béres könyökét eltaszítja az útból,
24 1, IV | elsül az első ágyú, azaz, a béres úgy löki mellbe Meddig Józsit,
25 1, IV | nagylelkűségből tenné: de a béres sem hagyta használat nélkül
26 1, IV | védené karjával, addig a béres a kurta bottal olyant vágott
27 1, IV | ütleg, vagy nem?~Egy-egy béres rohan be a verekedés hallatára,
28 1, IV | maradt annyi szünet, hogy a béres fönnhangon mondhatá:~- No,
29 1, IV | megmondom én! - szól harsányan a béres, megfogván két hídvégit
30 1, IV | egyet tarkón ütvén őt a béres, elfeküdt a földön, de a
31 1, IV | elfeküdt a földön, de a béres láb alá vette, hogy megérezze,
32 1, IV | hogy egyet kerítsen vele a béres combján.~Észrevette ezt
33 1, IV | hogy a fölbőszült embert a béres most már nem fogja kímélni,
34 1, IV | messziről kiáltja, éppen midőn a béres ölbe kapta Meddig Józsit,
35 1, VII| közibük nyújtózkodik; de a béres puszta szóra elereszti ellenfelét,
36 1, IX | széles útjába a hat ökrös béres szekér, hatalmasan megrakva
37 1, IX | durrantottam, - mondja a béres, letévén az ostort, mit
38 1, IX | odacsavarta a maga nyakára, hogy a béres alig bírta leoldani onnét.~
39 1, IX | véghez tudná vinni, mint a béres, és mernénk fogadni, hogy
40 1, IX | szemét megmozdítaná, s míg a béres feléje sem fordult, Bowring
41 1, IX | Feléjük csapott az ostorral a béres, s mint egy hullám indult
42 1, IX | majdnem megállítja, s a béres az ökrökön át ereszti rájuk
43 1, IX | bizonyosan leugrik, ha a béres nem figyelmezteti, hogy
44 1, X | és a béresre durrantja.~A béres mozdulatlanul áll, - egy
45 1, XI | szénát a szekérről, s a kis béres a szekér elején állva megereszté
46 1, XI | őket terelés nélkül is, a béres kiült a szekér oldalára,
47 1, XI | beszélni! - mondja rá a béres.~- Apád ökrei ezek, öcsém?~-
48 1, XI | öcsém?~- Apámé! - véli a béres, - csakhogy ez az apám másnak
49 1, XI | nincsen rajtuk! - viszonzá a béres.~- De nyereg sincs ám rajtuk,
50 1, XI | éri más a kezedet.~Erre a béres megállítja a hat ökröt,
51 1, XI | Hasztalan siet úgy előre a béres, gondolata mindinkább hátra,
52 1, XI | Azt keresik? - kérdi a béres.~- Minden emberünk az után
53 1, XI | akármi katona! - jegyzi meg a béres.~- Annak is jobb volna,
54 1, XI | kisasszony, - fohászkodik a béres, - csak az a szép halál,
55 1, XI | orvosságtól hal meg!~*~Midőn a béres kiért az udvarból, a jó
56 1, XII| mondja a herceg - valamelyik béres altatja el magát.~Nem folytathaták
57 1, XII| odaérnek? - kérdi kétkedve a béres.~- Már a mi részünket csak
58 1, XII| katonauram, - mondja a béres, - sokáig tudnám én megszokni
59 1, XII| addig más ellenség? - véli a béres.~- Dehogy lesz öcsém, dehogy
60 1, XII| eleresztene! - sóhajta a béres.~- Eleresztlek én, kedves
61 2, V | csúffá egyszer a másik.~- Na béres, - meghalsz most! - kiáltá
62 2, V | mindamellett hiában várta, hogy a béres megszaladjon, hanem midőn
63 2, V | gúnyolódva mondja:~- Vigyázz béres, - ló van ám alattad, nem
64 2, VI | Mit bőgsz? - mondja a béres, - ha úgy föltáltod a szádat,
65 2, VI | kérdi az úr? - jegyzé meg a béres.~- Ha valami izenni valód
66 2, VI | Főorvos úr! - mondja a béres - adjon nekem valami altatót,
67 2, VI | azt, hanem, - hallod-e te béres? - szól a szomszédba, hol
68 2, VI | zajtól, - hallod-e, te, béres?~- Bár csak ne hallanám, -
69 2, VI | a vallomást lekarmolá, a béres szinten tanúskodott, s midőn
70 2, VI | ekképp kész levén a levél, a béres inge alá tette, megbízván
71 2, VI | hát ne, idd meg! - mondja béres, a csillapítóért elcserélvén
72 3, X | legszebb érdem.~Mellette állt a béres, - egy nyommal sem maradt
73 3, X | még vitézebb legyen mint a béres.~Őt is megkereste a golyó,
74 3, XII| Ma már tán maga a fürgedi béres is kimondja, éppen természetes
|