1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2250
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
501 1, XII | tartottak itt engem a télen, hogy a nyári dolog elől odább
502 1, XII | Hát azt gondolod öcsém, hogy az ellenséget is előbb elvetjük,
503 1, XII | már azon búsulok magam is, hogy mik csinálunk aztán, ha
504 1, XII | bajos ám huszárnak lenni, hogy mióta azt az ágyút kitalálták,
505 1, XII | körülfogák a gyönyörű újoncot, hogy magukkal elvigyék.~- Nincs
506 1, XIII | gyászt illő szertartással, és hogy a fájdalom mennyi nyomot
507 1, XIII | mint a háziállatoknak, hogy az esőt és zivatart megérzi, -
508 1, XIII | András gazda jól tudta, hogy Dunay gróf úr nem vár névnapot
509 1, XIII | Midőn már annyi idő eltelt, hogy a megboldogultat elegendőképpen
510 1, XIII | kapavágás helyét is megkerülöm, hogy bele ne botoljak.~- Jól
511 1, XIII | én már nem szeretem, hogy olyan nagyon gondomat viselem, -
512 1, XIII | urambátyám most van.~- Persze, hogy megilleti, - hagyá helyben
513 1, XIII | de már csak azt látom, hogy nagyon sok bolondság van
514 1, XIII | okvetetlenül kell hozzá, hogy az ember ne lássa a millió
515 1, XIII | addig nézi a sok akadályt, hogy nem mer neki menni.~- Talán
516 1, XIII | asszonyság, nem tudván, hogy az urabácsi hol akarja a
517 1, XIII | hanem azt gondoltam, hogy a jó úristen tán még megáld
518 1, XIII | valaki alkuba állna velük, hogy haragudjanak meg ezer forintért,
519 1, XIII | az egyszer megmondom... hogy máskor is eszedbe jusson,...
520 1, XIII | édes húgomasszony, hogy - no.~- Értem, édes urambátyám,
521 1, XIII | egyet.~- Ha lehet!~- Persze, hogy lehet,... ha nem lehetne,
522 1, XIII | mit, kedves urambátyám?~- Hogy húgomasszonynak unokáját
523 1, XIII | abból aztán fogadom, hogy válnék ember!~- Példának
524 1, XIII | nem fogom úgy elszórni, hogy akárki is meglelhesse.~Egyet
525 1, XIII | átkiáltani, s azt mondaná, hogy ő nagysága valahára csakugyan
526 1, XIII | vasfejű embernek, ha mondom, hogy több szem többet lát, -
527 1, XIII | tizenegy esztendeje már, hogy eltemettem az uramat, hanem
528 1, XIII | kőkerítésen; mert már nem hitte, hogy a gazda ki ne repedjen a
529 1, XIII | galambom húgomasszony, hogy nagy próbára kell tenni
530 1, XIII | aztán nem szeretem én azt, hogy idegen tollat ereszt; mint
531 1, XIII | Húgomasszony, - megfogadtam, hogy nem durranok fel minden
532 1, XIII | birkózom most is magammal, hogy ezen erővel két embert földhöz
533 1, XIII | vágnék, - ha rágondolok, hogy az apáim és tulajdon szerzeményemet,
534 1, XIII | legény ott szórja el, hol nem hogy nem értik a magyar szót,
535 1, XIII | kínzom tovább, megmondom, hogy én már választottam, s az
536 1, XIII | hasalt; - mert nem hitte, hogy a nagyságos úr olyat halljon,
537 1, XIII | kerítésről, - mert azt hitte, hogy a nagyságos urat csakugyan
538 1, XIII | hangon Baltay, - megmondom, hogy ez az ember...~- Mit akar
539 1, XIII | olyan fönnhangon beszél, hogy akár megszalassza az embert!~-
540 1, XIII | akkor sem, ha azt mondom, hogy nem lehet neki megbocsátanom?~-
541 1, XIII | úgy segéljen meg az isten, hogy én pörleni fogok.~- Tessék! -
542 1, XIII | nagy pört.~- Mondtam úgy-e, hogy ez lesz a vége! - zsörtölődik
543 1, XIII | hajdú, - de azt is mondtam, hogy én elmegyek akkor ettől
544 1, XIII | a kérdés.~- Mondtam már, hogy nincsen! - dünnyög a hajdú.~-
545 1, XIII | megilletődve a hajdú, - hogy ártatlant ne átkozzon érte
546 1, XIII | a rovás!~- Azt is bánom, hogy én faragtam, - megérem még,
547 1, XIII | faragtam, - megérem még, hogy a nagyságos úr maga vakartatja
548 1, XIII | mond, akkor is azt mondja, hogy én vessem a tűzbe; hanem
549 1, XIII | csontig száradt embert, hogy pénzért veszekedjék Baltay
550 1, XIII | mutassa meg szomszédéknak, hogy nem hogy annyit nem kapnak,
551 1, XIII | szomszédéknak, hogy nem hogy annyit nem kapnak, ami holta
552 1, XIII | azon jó tulajdonsága volt, hogy egy ép egészséges fiún,
553 1, XIII | kocsira, s elhozta magával, hogy a fiából embert nevelhessen
554 1, XIII | annál könnyebben megtörtént, hogy az apa néhány nappal előbb
555 1, XIII | kiigazításul egyszersmind, - hogy megint szisztáljuk.~- Azt
556 1, XIII | Csak nem tiltották meg, hogy magyarul beszéljünk? - ugrik
557 1, XIII | nem azért hivattam én, hogy mink vesszünk össze, - mert
558 1, XIII | magát.~- Deus avertat, - hogy én azt cselekedjem, - magnifice
559 1, XIII | diák és más idegen szónak, hogy, amint mondják, inkább circumskribál
560 1, XIII | azt is hiszi magnifice, hogy nekünk olyan poétánk lesz
561 1, XIII | Sohasem törődöm én azzal, hogy Ovidius ha fölkelne, mit
562 1, XIII | azután akkora szukcessziónk, hogy nyolcszáz esztendeje éldegélünk
563 1, XIII | becsület, domine spectabilis, hogy, ha már nem köszönjük meg,
564 1, XIII | reménységet, édes barátom, - hogy ha isten segítségével tán
565 1, XIII | legény vagyok én ahhoz, hogy jobb időket érjek.~- Egy
566 1, XIII | Nohát háromszor mondom, hogy nincs meg, - és megint nincs
567 1, XIII | vegyem elő?~- Hiszi-e kend, hogy ellopták?~- Nem!~- Akkor
568 1, XIV | negyedik vármegyét is megjárta, hogy egy kis török lovat vegyen
569 1, XIV | olyan formán, mint a süldőt, hogy legelőször csontra nevelik, -
570 1, XIV | legelőször csontra nevelik, - hogy legyen mire ráhízlalni majd
571 1, XIV | elácsorgott a kapufélen, hogy egy kis fehér kenyérért
572 1, XIV | a szabó, elég az hozzá, hogy vagy folttal, vagy új ruhával
573 1, XIV | olyan szépen hasra esett, hogy akár a kis paripa is bízvást
574 1, XIV | mindent azelőtti életéből, hogy midőn, egyszer véletlenül
575 1, XIV | megcsiklandozta szívét a remény, hogy a nagyságos úrtól minden
576 1, XIV | annyira megszilajodott, hogy mutatópálcájával hirtelen
577 1, XIV | s a tanítónak megígérte, hogy máskor is eljön, mit mi
578 1, XIV | jött arra a gondolatra, hogy annyi jó falatért már az
579 1, XIV | neki magyarázni az istent, hogy már arról is tudjon valamit, -
580 1, XIV | ezt azon tudattal tette, hogy okvetetlenül megértelmezi
581 1, XIV | ládára kívánnék ültetni, hogy ha már nem hitték eddig
582 1, XIV | értelmezést, míg arról volt szó, hogy az isten minden embernek
583 1, XIV | úristen nem olyan goromba, hogy bottal verekedjék, - mondja
584 1, XIV | mert annak nincsen esze, hogy a szót megértse, - ha megértené,
585 1, XIV | mondanák, és nem várná, hogy megüssék.~Megint elvörösödött
586 1, XIV | Andrásban volt annyi tapintat, hogy a fiút megcirógatta vele,
587 1, XIV | leckében, és kezdé magyarázni, hogy minden a világon az isten
588 1, XIV | megingatta.~Elkérdezte a gyermek, hogy az András bácsi mentéje,
589 1, XIV | fiú.~- Mondtam már, úrfi, hogy minden azé, egy szálig.~-
590 1, XIV | rimánkodik a fiú.~- Mondtam már, hogy nem érek rá, - felel vissza
591 1, XIV | valami okosat kérdezzen ám, hogy máskor is kapjon feleletet, -
592 1, XIV | mondja meg András bácsi, - hogy miért adott az isten egy
593 1, XIV | ád egyik embernek többet, hogy az más szegénynek adjon,
594 1, XIV | hanem már most alig várta, hogy a bácsi hazajöjjön; mert
595 1, XIV | nem akarta ő azt elhinni, hogy a bácsinak mindene, még
596 1, XIV | bácsi hazajött, alig várta, hogy alkalma essék a dolgot jó
597 1, XIV | András bácsi mondta, hogy minden az istené, - még
598 1, XIV | gondolkozni kezdett arról, hogy aligha a legjobb úton indult
599 1, XIV | kis tanulsághoz dörgölni, hogy ha nem lesz is belőle citrom,
600 1, XIV | kézbe vett ugyanegy dolgot, hogy oka legyen benn maradni;
601 1, XIV | aztán azt gondoltam, hogy ha gombócba adunk is be
602 1, XIV | Nem lesz még korán?~- Már hogy gondolja a nagyságos úr,
603 1, XIV | Hallja kend, nem akarom ám, hogy a tanítók idő előtt agyonöljék
604 1, XIV | kívánhatja nagyságos uram, hogy úgy tegyenek vele, mint
605 1, XIV | neki, miből megéljen.~- Jó, hogy ideértünk, nagyságos uram, -
606 1, XIV | némi ellágyultsággal, - hogy az istennek sok dolga van,
607 1, XIV | ád egyik embernek többet, hogy mikor a másik megszorul,
608 1, XIV | taníttassa meg a nagyságos úr, hogy a sok vagyonhoz elegendő
609 1, XIV | kívánkozik, pedig azt hallottam, hogy azok a külországi bolondságok
610 1, XIV | kend odább, mert látom, hogy akármi kínnal is elmondja
611 1, XIV | Bizony régen nyögöm, hogy az olyan úr, mint ihol az
612 1, XIV | ihol az az enyingi herceg, hogy az úristen áldja meg a porát,
613 1, XIV | milyen derék nagy urak azok, hogy nemcsak ijedtében veszi
614 1, XIV | mondá el, és olyan tűzzel, hogy bajos lett volna szavába
615 1, XV | bír menni az ablak alatt, hogy a megkezdett nótát végig
616 1, XV | keservesen szól a lassú magyar, hogy ha már megríkattatta magát
617 1, XV | összetódult mindenfelől a nép, hogy a vendéglátás csodája ünnepeltebb
618 1, XV | volt a kedv, és rávárt, hogy vagy a szomszéd, vagy a
619 1, XV | már nálunk az a szokás, hogy hegedűszó mellett is el
620 1, XV | az országnak.~- Remélem, hogy nem magam leszek.~- Adja
621 1, XV | isten! - ismétli a másik, hogy a király örömmel távozhassék.~
622 1, XV | oly eleven nóta követé, - hogy az átmenetet nem bírá magának
623 1, XV | hangoktól, oly aprókat lépett, hogy az utolsó hang sem veszett
624 1, XV | Rákóczi-nóta volt.~- Szeretem, hogy hallottam - mondja a fejedelem, -
625 1, XV | annyi bizalom uralgott, hogy mindenik boldognak érzé
626 1, XV | kapcsaiból kikívánkozik, hogy néhány pillanatra közönséges
627 1, XV | nem kéri meg árát annak, hogy az alatta elmenő fölött
628 1, XV | kettesen a vár felé akképpen, hogy az uralkodóval Dunay gróf
629 1, XV | s akkor nem lesz csoda, hogy Mózes száraz lábbal átment
630 1, XV | lelkesíteni, tán azzal, hogy katonát és pénzt kérünk?~-
631 1, XV | fejedelmünk már megmondá, hogy tudja mit kell tenni.~-
632 1, XV | pedig Dunayval ment el, - hogy minél korábban találkozhassanak
633 1, XV | Köszönd - mondja a szabados - hogy háborúba megyünk.~- Te! -
634 1, XVI | amint kilépnek, jól látjuk, hogy az egyik fiatal katonatiszt,
635 1, XVI | alkalmas helyet keresett, hogy a kocsit hátulról mozdítani
636 1, XVI | azonképpen cselekedvén a fiú is, hogy az apának segítsen.~- Hát
637 1, XVI | dörmögve a lovak elé állván, hogy húzza is meg vezesse is
638 1, XVI | minden jó indulat azonkívül, hogy egy helyben álljanak meg,
639 1, XVI | járkálván ide s tova a határban, hogy nyughatatlan lelkének tápot
640 1, XVI | meglévén azon különös szokása, hogy minden embert megszólított,
641 1, XVI | elbeszélgetett vele, anélkül, hogy az ismeretlennek alkalmat
642 1, XVI | alkalmat engedett volna arra, hogy az nevét is megkérdezhesse,
643 1, XVI | azért csakugyan nem bánta, hogy az ismeretlen jó úr nem
644 1, XVI | segítségre jőni, annál inkább, hogy a segítséget a lovak is
645 1, XVI | parancsot adván a kocsisnak, hogy menjen csak előre, majd
646 1, XVI | úr!~- Nojsz nem mondom, hogy boldog nem vagyok, - véli
647 1, XVI | Deb'zon tessék elhinni, hogy maholnap ráolvas az ember
648 1, XVI | azért sietek be a vásárra, hogy paripát vegyek a fiamnak,
649 1, XVI | nagy bámulására látja, hogy hintaját egy hajdú kíséri
650 1, XVI | vendégfogadó?~- Jól tudom, hogy nem ez! - lőn a felelet.~-
651 1, XVI | még odább, - szerencse, hogy nem látja, különben szégyenemben
652 1, XVI | most már engedelmet kérek, hogy szíves meghívását nem fogadhatom
653 1, XVI | elmentek a ménesistállóba, hogy időtöltésül meglássák a
654 1, XVI | semmit sem kételkedtek, hogy az illető valamely urasági
655 1, XVI | vált el, hanem erősíté, hogy fölkíséri őket a nagy teremig.~-
656 1, XVI | méltóztatik tudni, - hogy az ilyen nagy urak nem szorultak
657 1, XVI | humillime, ideje is volna, hogy egy ilyen grófnak korán
658 1, XVI | asztalánál két esztendeje, hogy földi almát esznek, - most
659 1, XVI | dolgot, rám fogták volna, hogy bolond vagyok, és világ
660 1, XVI | földi alma?~- Meghiszem, hogy ízlik, maholnap a paraszt
661 1, XVI | pedig most - hallom, hogy az enyingi herceg olyan
662 1, XVI | pénzt kapott gyapjúért, hogy nem győzték megszámlálni.~-
663 1, XVI | De nekünk is úgy kell, hogy csak maga kárával tanul
664 1, XVI | de már mit tehetünk róla, hogy hozzászoktunk a vezetőhöz? -
665 1, XVI | nagy ember szívesen hallá, hogy a jó szándék követőkre talál.~
666 1, XVI | megnyitván a nagy szárnyú ajtót, hogy a vendégeket beeressze,
667 1, XVI | helyezkedének el az asztalnál, hogy a legfelső hely üres volt,
668 1, XVI | Tolnai mindent elkövetett, hogy őket beszéddel tartsa, de
669 1, XVI | mindig a hajdút zaklatta, hogy mi baja a grófnak, - s amint
670 1, XVI | lementek a vendégszobák felé, hogy az út fáradalmait kinyugodják.~-
671 1, XVI | is, és betevé az ajtót, hogy szobáiba vonuljon; de alig
672 1, XVI | hiszem, fiatal barátom, hogy ezt ok nélkül tetted volna;
673 1, XVI | s én magamra vállaltam, hogy veled közölni fogom.~A két
674 1, XVI | föltárá, s úgy helyezkedék, hogy inkább a kandallótól vevé
675 1, XVI | hirtelen egyenesre ül, anélkül, hogy közbeszólna; de Csobánc,
676 1, XVI | oly közel érinté valami, hogy nem bírt többé nyugalomban
677 1, XVI | még egy gombját oldja ki, hogy megférjen a ruhában, melynek
678 1, XVI | mentét még inkább kigombolni, hogy mire az olvasmány feléhez
679 1, XVI | nyakkendőjéhez nyúládozott, hogy a ruha megtáguljon rajta.~
680 1, XVI | Haját úgy összekuszálta már, hogy erdővé meredt, s merőre
681 1, XVI | engedelmeskedék, anélkül, hogy tudná, mi történik vele,
682 1, XVI | az egész kis iratcsomót, hogy bíráljam meg, egyszersmind
683 1, XVI | utasításából közlöm veled, hogy innét aztán Enyingre vigyem.~-
684 1, XVI | boldognak érzem magamat, hogy első valék, ki véleményemet
685 1, XVI | véleményemet kimondhatom, hogy ennek írója meglelte a kulcsot
686 1, XVI | melyben az alakok oly hűk, hogy sem jobbak, sem rosszabbak,
687 1, XVI | tudod, ki írta?~- Mondám, hogy egy gárdista Bécsben, zalamegyei
688 1, XVI | neki valamit, meghagyá, hogy az még ez éjjel teljesítve
689 1, XVI | ki már az udvaron sétált, hogy Kisfaludy úr köréből el
690 1, XVI | négyen is alkudoztak egyre, hogy Kisfaludy Mihály uram nem
691 1, XVI | Tolnaitól, megfogadtatván vele, hogy ha Sümegre jő, el nem kerüli
692 1, XVI | elsötétedtek az utasok előtt, hogy ha fölárkolt út nem vezet
693 1, XVI | annyit azzal a lóval, látod, hogy nem hisz a szónak; - hanem
694 1, XVI | tegnap este megtetszett, csak hogy azokat még az éjjel elvezették
695 1, XVI | az istállóból, nem tudom, hogy hová.~- No, ne félj, - mondja
696 1, XVI | a lovai?~- Mondtam már, hogy ott benn a levél! - mondja
697 1, XVI | Azt méltóztatott mondani, hogy ha valaki az udvarán feledné
698 1, XVI | a Tolnainak, íme kisül, hogy ő a gróf, s még azonkívül,
699 1, XVI | a gróf, s még azonkívül, hogy úri módon ellátott bennünket,
700 1, XVII | szeretném már most tudni, hogy akkor kinek a nyakába öltötték
701 1, XVII | kikötne az angol flotta.~Hanem hogy abban az időben legalább
702 1, XVII | állítja körömszakadtáig, hogy az a huncut újságíró pénzért
703 1, XVII | már százados nyavalyád, hogy fizetni nem szeretsz, legalább
704 1, XVII | legalább ne fogd másra, hogy az helyetted is fizet.~Na,
705 1, XVII | mert már nem lehet tagadni, hogy a francia sereg Stájerországba
706 1, XVII | búsulni egész Zala megyében, hogy hátha betör az ellenség,
707 1, XVII | egyszerieket (tetszik tudni?), hogy mit félnek az ágyútól? hisz
708 1, XVII | emberek, csak azt hallották, hogy nagyot szól, s a hangja
709 1, XVII | lélekkel mondhatták, annyiból, hogy ők csakugyan egyik végét
710 1, XVII | nagyon is fejükbe vették, hogy a franciák mindenfelé hirdették,
711 1, XVII | volt kedve háborúba menni, hogy így csípjék el s irgalom
712 1, XVII | magyar nadrágot és dolmányt, hogy az embert paraszt-formájából
713 1, XVII | aztán úgy segített magán, hogy legalul került. Zala megye
714 1, XVII | összehívta a megyei közönséget, hogy az aggasztó körülmények
715 1, XVII | nem is kellett mondani, hogy baj van, mert minden ember
716 1, XVII | úgy is azon sopánkodik, hogy bár csak ne volna baj!~Mielőtt
717 1, XVII | még vicébb nótáriusoknak, hogy olvassák el fönnszóval,
718 1, XVII | szeretetért való esedezés, hogy a mindenfelől menekülő nép
719 1, XVII | Festetics György ajánlá, hogy muraközi jószágán, mely
720 1, XVII | volna föl valaki az ujját, hogy szólni akar, mindjárt előre
721 1, XVII | sodrából az elnöklő viceispánt, hogy még a tekintetes karok és
722 1, XVII | mondja a körülállóknak, hogy egy francia proklamáció,
723 1, XVII | hallotta, s önkéntelenül érzé, hogy itt valakinek szólni kell, -
724 1, XVII | éppen engem szólított meg, hogy mit szólok a francia fenyegetéshez, -
725 1, XVII | azt mondani, amit érzek, hogy ez nem tréfa, s mint katonaviselt
726 1, XVII | mesterségemnél fogva tudom, hogy az ellenséget nem azért
727 1, XVII | teljesítek, ha kimondom, hogy a nép sorsát az ellenség
728 1, XVII | az asztal alatt; félvén, hogy a gróf veszélyezteti magát;
729 1, XVII | ember kíváncsi volt tudni, hogy a grófot mi éri?~Hátrahanyatlott
730 1, XVII | mit mondott, s megdöbbent, hogy ezt félremagyaráznák, s
731 1, XVII | észrevette néhány nap múlva, hogy házát kerülik, s a hír megtoldá
732 1, XVII | mert lángként terjedt el, hogy a fölkelést ellenzé, s mielőtt
733 1, XVII | reggel korán már fölkelt, hogy szórakozást keressen egyben
734 1, XVII | méltóságos, uram, - azt mondják, hogy Bécsből jöttek.~- Akkor
735 1, XVII | utánok sietvén a hajdú, hogy a lépcsőkön lekísérje.~A
736 1, XVII | elfogá, a majdnem kimondá hogy ezt nem érdemlette!~Azonban
737 1, XVII | érdemlette!~Azonban a gróf érzé, hogy eljött a pillanat, midőn
738 1, XVII | gondolkodás után megfogadá, hogy a legszükségesebb igazságot
739 1, XVII | sajátszerű formába önti, hogy se él, se keserűség ne maradjon
740 1, XVII | nem merék fölkeresni, - s hogy napjai vigasz nélkül ne
741 2, I | ki állítani merte volna, hogy hatvan év múlva Somogyban
742 2, I | még sem mernénk fogadni, hogy a Balatont ugyanannyi idő
743 2, I | is nagy volt a becsülete.~Hogy pedig többet ne mondjak,
744 2, I | Ráadásul még azt mondom, hogy Zalamegye akár kezdete,
745 2, I | minden tétovázás nélkül, hogy egy hajszállal sem volt
746 2, I | elcsavaroghatott volna az úton, hogy három napig mindig egy helységet
747 2, I | volna.~Milyen szerencse, hogy az a Keszthely a vízparton
748 2, I | el gróf Festetics György, hogy gazdasági intézetet állít,
749 2, I | vármegyének többsége azt kiáltá, hogy bolond; és ha valaki itt
750 2, I | újdonságképpen beszélé, hogy Londonból New-Yorkig a tenger
751 2, I | fúrnak, s aki már most hiszi, hogy a nép szava isten szava:
752 2, I | szerencse volt a dologban, hogy a jólelkű gróf nem voksoltatta
753 2, I | vergődött, azon különbséggel, hogy Festeticset fiatal korában
754 2, I | egész napi bért.~Persze, hogy oda jó lett volna már akkor
755 2, I | Somogy vármegye azt gondolta, hogy a zalai csináljon hidat,
756 2, I | tudták, mikor kell jőni, hogy egymásra ne találjanak.~
757 2, I | hosszú beszélgetés folytán - hogy ütött ki az idei jövödelem?~-
758 2, I | pedig körmös legény, azaz hogy én vagyok magam, aztán akit
759 2, I | aztán akit észreveszek, hogy nagyon tüled jár, hátához
760 2, I | nem kívánhatja egyik is, hogy az asztalon ringassam!~-
761 2, I | munkát.~- Azt gondoltam, hogy csak tréfálsz.~- Tehát haszontalannak
762 2, I | semmit.~- De azt akarnám, hogy mondj valamit.~- Mit mondhatnék? -
763 2, I | éppen kíváncsi vagy tudni, hogy az emberek mik beszélnek,
764 2, I | dolgod; - de azt hiszem, hogy fele akkora is elég lesz,
765 2, I | közvéleményt.~- Előre mondhatom, hogy nagyra szabtad a helyet.~-
766 2, I | dologkeresőknek tudtul adaték, hogy lesz elegendő munka és jó
767 2, I | aztán abban állapodott meg, hogy:~- Hallják kendtek, - látom
768 2, I | kendtek, - látom én már, hogy az egész várost körülkerítteti
769 2, I | állna kelmed is a fal mellé, hogy a városba szorítsák?~- No
770 2, I | bolondot beszél kend, hisz nem hogy tömlöcre adna pénzt ez a
771 2, I | volna, szerettem volna, hogy rám is ragadjon belőle valami;
772 2, I | találgatókat, kik észre sem vették, hogy az összehalmozott kövek
773 2, I | mennyire útját állta annak, hogy a szó a legelső indulat-kitörésnek
774 2, I | meglőn nyugtatva az iránt, hogy a paraszt fiúk, vagy mint
775 2, I | olyan nyomot hagyhatott, hogy két hónap múlva is rátalálhatott
776 2, I | szórul szóra beteljesedett, hogy kiki a maga útján ment.~
777 2, I | kiballagott Petend felé, hogy láthassa a posványt, egyszersmind
778 2, I | Keszthelyen mégis mindenki tudta, hogy ő a keszthelyi gróf, és
779 2, I | s a gróf meg is fordult, hogy a nagy sétából még nagyobb
780 2, I | szerencsés az édes papája, hogy hat lódoktornál többet tanult,
781 2, I | úgy-e, - aztán vándoroljak, hogy kinek kellek?~- Megfogadom
782 2, I | nevet az ifjú.~- Azaz, hogy megfogadnám én, - ha volna
783 2, I | ráért gondolkozni azon, hogy nem elég az intézet, kénytelen
784 2, I | elültetni, meg sem gondolván, hogy az építőmester még mindig
785 2, I | Majd elfeledők, hogy az építőmester még mindig
786 2, II | falusi bíró megesküszik, hogy a "kurrens" magyar szó;
787 2, II | auktoritások ellen. Persze, hogy abban az időben sem újság
788 2, II | nagy rémülésére hallja, hogy ő hazulról egész beszélgetést
789 2, II | elmondá a levélküldő, anélkül, hogy ő maga a "jó nap"-on kívül
790 2, II | kurrenst adtak a markába, hogy szaladjon vele a szomszéd
791 2, II | a következő dolog, azaz hogy a gyalogposta lóhalálában
792 2, II | s ment vele a tanítóhoz, hogy a "kapta" és "küldte"5 rajt
793 2, II | a nagyságos asszonyhoz, hogy azzal írassa rá, - mint
794 2, II | Adatik tudtára mindenkinek, hogy az öregebb és ifjabb Baltay
795 2, II | elkomorodott; mert látta, hogy a fenyegetés valósulni kezd,
796 2, II | még az sem nyugtatá meg, hogy a pört nem lelik, mert nem
797 2, II | nem lenne ez az első eset, hogy valaki megtalálja.~Fölkelt,
798 2, II | Dunay még akkorig nem tudta, hogy az öreg Baltay épp ő miatta
799 2, II | miatta pöröl, elhatározta, hogy a körülményekről még ma
800 2, II | részint látogatóban, részint, hogy a fiának egy alkalmas tanítót
801 2, II | tudományos kiképzés végett, hanem hogy segélje kiválogatni a legvékonyabb
802 2, II | a legvékonyabb könyvet, hogy a fiú meg ne rémüljön tőle.~
803 2, II | tőle.~Imre úrfi jól tudta, hogy a szomszédház neki tiltott
804 2, II | segítségére, s azok látták, hogy a fiúnak egyik lába ki van
805 2, II | az orvos megérkeznék, és hogy a gyermeknek környezetéhez
806 2, II | annyit mervén állítani, hogy tán az embernek száján mégis
807 2, II | András egy ízben eltávozott, hogy hazatekintsen, a gyermek
808 2, II | megígérvén egyszersmind, hogy majd később folytatja, -
809 2, II | megmondja, jobb lett volna ám, hogy a lelke kiment volna a lábán.~-
810 2, II | kezét csókolván meg, és hogy a "respektus" egészen meglegyen,
811 2, II | megsikálta a padlón.~- Persze, hogy miért? azt kérdi méltóságos
812 2, II | mondja: talán nem is illik, hogy ilyen magamféle cselédember
813 2, II | gróf megindulva, látván, hogy a becsületes hajdú oly nagy
814 2, II | magam.~- De nem akarom, hogy egyetlen ember is mást higgyen.~-
815 2, II | volt az méltóságos uram, hogy én az urak háta mögött álltam,
816 2, II | cselédhez illik, - hát akkor, hogy az öregúr úgy fölvette a
817 2, II | A harmadikat?~Persze, hogy a harmadikat - mondja András, -
818 2, II | méltóságos uram, mikor látta, hogy a mi urunk úgy erőlteti?~-
819 2, II | méltóságos uram, - tudom én, hogy a jóravaló magyar ember
820 2, II | gyertyát gyújtani, - úgy-e, hogy ez is magyarul van mondva?~-
821 2, II | Nohát lássa a méltóságos, - hogy olykor a gödrös utat közletni6
822 2, II(5) | Bevett szokás, hogy a biró aláírja, mikor kapta,
823 2, II | ifjabb uraknak; mert mondja, hogy nagyon kivedlenek a magyar
824 2, II | és ezért mondja ő, - hogy nem magyar ember!~- Becsületes
825 2, II | megtisztelem méltóságodat, hogy mikor az úrfi még élt, szerette
826 2, II | szerette volna az öregúr, hogy ehen e, a méltóságos grófnét
827 2, II | asszonnyal a nagy pörnek fejében, hogy a kisasszonyt csak kipróbált
828 2, II | amit először kérdeztem, hogy e gyermeknek miért nem szabad
829 2, II | válik, meg kell mutatnom, hogy én is vagyok olyan igaz
830 2, II | mondana az öreg?~- Csak azt, hogy: hallja kend, András, azt
831 2, II | mondaná, hisz az a nyavalyája, hogy hirtelen haragszik, s attól
832 2, II | gróf leült az ágy mellé, hogy megint fölolvasson neki,
833 2, II | faragni, hanem attól félek, hogy nagyon szegletesre hagyja.~-
834 2, II(6) | Dunántúl annyit tesz, hogy a kocsiútnak egyes mélyedéseit
835 2, II(6) | mélyedéseit úgy kikerülni, hogy a mélység a két kerék közé
836 2, III | szomszéd udvaron kitalálta, hogy a nagyságos úr jött meg.~
837 2, III | borzas szolgálónak megígérte, hogy megfésüli, ha a csibék váluját
838 2, III | lármás főzőnét figyelmezteti, hogy a szapora beszédben elharapja
839 2, III | amiért rákiált Baltay, hogy az ólajtót is csukja be,
840 2, III | visszásan tetszék neki, hogy sem Andrást, sem a fiút
841 2, III | a friss egészséget, meg hogy ha isten ő nagyságát az
842 2, III | András mindjárt gyanítá, hogy ez nem vendégnek jött, tehát
843 2, III | mellé, - már mondtam neki, hogy a gyerek még gyenge...~-
844 2, III | szárazdajkának hoztam a tanító urat, hogy a gyereket etesse, hanem
845 2, III | a gyereket etesse, hanem hogy olykor-olykor fogja betűre,
846 2, III | Attól ne féljen a tanító úr, hogy megunja, csak győzzön neki
847 2, III | még azt is megkérdi ám, hogy a szerdát mért tették elébe
848 2, III | beszédet, hanem utasítá, hogy a tanító úrnak melyik szobában
849 2, III | pedig kiment az erkélyre, hogy a gyereket valahol meglássa...~
850 2, III | megnyugtatásul.~- Mernék fogadni, hogy kend megint a tanítóhoz
851 2, III | másodszor.~- Tudtam, mindjárt, hogy ezt mondja kend.~- Ha olyan
852 2, III | gyereknek a lába?~- Persze, hogy nem a szamáré ficamodott
853 2, III | szemközt nézvén az úrral, hogy arcán a nyugalmat láttassa.~-
854 2, III | lehetne nagyobb baj?~- Az, hogy nem itthon esett le, hát
855 2, III | mozduljak, úgyis tudom, hogy nem megy oda.~- Talán a
856 2, III | hirtelen elmondván mindent, hogy az úr szóba ne kaphasson,
857 2, III | kezében a lábas és nem tudja, hogy összeszidják-e csak, vagy
858 2, III | változtatott; mert látta, hogy felhős ugyan az ég, de még
859 2, III | az úr Andrást.~- Az lesz, hogy még ma meghozzuk, harmad,
860 2, III | nagyságos úr azt akarja, hogy máskor meg majd a nyakát
861 2, III | törje ki.~- Nem elég volt, hogy egy öcsémet már elemésztették? -
862 2, III | isten áldja meg; mert tudja, hogy én néha neki bolondulok,
863 2, III | meg az isten, ha mondom, hogy ez az egyik lemaradhatott
864 2, III | menvén azon szándékkal, hogy átmegy a gyerekért, - hanem
865 2, III | elhiheti a nagyságos úr, hogy egy párszor félre kellett
866 2, III | párszor félre kellett mennem, hogy ne lássék meg, midőn a könyűt
867 2, III | ilyenkor eszembe jutott ám, hogy ennek az embernek én faragtam
868 2, III | arra is kínosan gondolt, hogy akárkinek egyetlenegy vétket
869 2, III | vétket elengedjen abból, hogy a jó régit levetkőzze a
870 2, III | mégis kezdi belátni, hogy nem közönséges ember lehet
871 2, III | kettő még fönnmarad; azért, hogy még olyan nagy emberek egészségére
872 2, III | lefaragással, hallotta, hogy a fiút hozzák, tehát ölelésére
873 2, III | ölelésére sietett, s látván, hogy a fiú vidám, fájdalma nincs, -
874 2, III | elképzelé azt a boldogságot, hogy e fiú méltó lesz azon örökségre,
875 2, III | megösmertette a házi körülményekkel, hogy tudja magát mihez alkalmazni, -
876 2, III | cselekedett András, mert látta, hogy az ifjú nem tartja fönn
877 2, III | egy dominium?~- Azt tudom, hogy sok falu belefér.~- Úgy-e?...
878 2, III | ifiúr, a lelkére adom ám, hogy ne maradjon a korpa a gyerek
879 2, III | Erre tanítsa az úrfit, hogy ő is legalulról kezdi.~-
880 2, III | történtekre nézve, s odább indult, hogy kis szobájában megtalálja
881 2, III | körülnézést; és rögtön észrevette, hogy a padlón valami forgácsféle
882 2, III | ezt neki előre; megérem, hogy még a többit is maga faragja
883 2, IV | s élő tanúja önmagának, hogy annyi küzdelem után lett
884 2, IV | küzdelem után lett oly erős, hogy erősebb, mint egy századdal
885 2, IV | odahagyá a családi tűzhelyt, hogy fölkeressen egy másik embert,
886 2, IV | szintén csak azt keresi, hogy vagy őt üsse agyon valaki,
887 2, IV | kívánt vállalkozni első arra, hogy a Lajtát áthágván, maga
888 2, IV | szegődségképpen fölfogadván, hogy ő is elmegyen a lajtai táborig.~-
889 2, IV | lajtai táborig.~- Na, cigány, hogy adtad el a bőrödet? - kérdi
890 2, IV | adtak a sok újonc közé, hogy amint lehet, legrövidebb
891 2, IV | egyszersmind azt is megmagyarázta, hogy az ágyúgolyó, akit egyszer
892 2, IV | mindenféle háború-darabot, hogy a cigány már egy szálig
893 2, IV | úgy megutálta a háborút, hogy amint ő háromszáz forintot
894 2, IV | háromszáz forintot kapott azért, hogy idejött; azonképpen adna
895 2, IV | és csak annyiban múlt, hogy nem adott, hogy midőn dolmányt
896 2, IV | annyiban múlt, hogy nem adott, hogy midőn dolmányt és csákót
897 2, IV | hatszáz forint.~- No, cigány, hogy adtad el a bőrödet? - kérdi
898 2, IV | kellemetlen következése lőn, hogy még szűkebb lőn a bőr; mert
899 2, IV | talán egy-két jó falatnak, hogy az kipótolja zsiradékkal
900 2, IV | nemeslelkűség szállta meg, hogy ha jó módjával megtehetné,
901 2, IV | még pedig olyan furcsán, hogy valamennyinek torka átnézett
902 2, IV | állítják - jegyzi meg amaz - hogy hátra ne fuss.~- Na úgy
903 2, IV | addig van az, - mert nem hogy hazamennénk, hanem átmegyünk
904 2, IV | cigány foghegyről.~- Azt, hogy átmegyünk a Lajtán.~- Ott
905 2, IV | mikor a foglalót adták, hogy meddig megyünk? - s engem
906 2, IV | csak annyi kényelmet adott, hogy a tanyázók szemei elől némileg
907 2, IV | herceggel.~Nem kell mondanunk, hogy a birodalomba betört ellenség
908 2, IV | azt is meg kelle tudni, hogy volna-e még a föld hátán
909 2, IV | akadályozza a fölkelő sereget, hogy a Lajtát azonnal átlépje?~-
910 2, IV | vezesse ön át a sereget, hogy hazájával a birodalmat is
911 2, IV | herceg előtt, - érezék, hogy nagyszerű pillanatot élnek,
912 2, IV | lenni a sors könyvében, hogy midőn a kölcsönös számvetésben
913 2, IV | Így nem irtózom bevallani, hogy én törvényszegő vagyok;
914 2, IV | megsajnálja, mert tudja, hogy ez áldozat tudta, hogy egy
915 2, IV | hogy ez áldozat tudta, hogy egy szerencsétlen pillanatban
916 2, IV | Batthyányi Lajos, - ám hirdessék, hogy én áruló vagyok!~- Nagy
917 2, IV | hadd állok melléd, - hogy árnyékoldalad én legyek.~
918 2, IV | a tudatot ébreszté föl, hogy e parancsolatnak csak engedelmeskedni
919 2, IV | értesültek, csak gyaníták, hogy hiában nem gyújtatták meg
920 2, IV | megadja magát a lélekerőnek, hogy elérje azt a nyugalmat,
921 2, IV | emlékezetéhez kérdést tenne, hogy a válság órájában a kockán
922 2, IV | kapott, mintha féltené, hogy e kötelék tán mégis megtágulhatna?~-
923 2, IV | mit kell maguknak tenniük, hogy kevéssé gyarlóbbak és sokkal
924 2, IV | hány szála húzódik meg, hogy visszatartson bennünket
925 2, IV | folyam megdagasztja a kebelt, hogy a csatavágy élve után kéredzkedik
926 2, IV | büszkébb lesz, mintha tudná, hogy a legelső lépésben a dicsőség
927 2, IV | Egy éjszaka nem elég arra, hogy egy cigány úgy megvedlett
928 2, IV | lármát, s ha már mondók, hogy maga is megadná a hatszázat,
929 2, IV | akkor könnyen elhihetjük, hogy háromszázért csakugyan nem
930 2, IV | csakugyan itt volna az alkalom, hogy akadna elég francia, kik
931 2, IV | Igen természetes, hogy a cigányért egymagáért nem
932 2, IV | valamit, olyat, a boldogtalan, hogy ha most lóvá változnék,
933 2, IV | háromszázat kapott azért, hogy a Lajtáig elment, s íme,
934 2, IV | a Lajtáig elment, s íme, hogy a Lajtán átmenni nem akart,
935 2, IV | kemény százat fog kapni, hogy maga sem adná háromszázért,
936 2, IV | végett megkérjük olvasóinkat, hogy az első háromszáz és utóbbi
937 2, IV | méltóztassanak különbséget tenni, hogy az aprópénz nálunk pénzzel
938 2, IV | lenne kifizetendő, anélkül, hogy nyugtatványt kérjenek tőle.~
939 2, IV | orvosságképpen csak annyi van hátra, hogy katonaszabály szerint két
940 2, IV | választás, - nem is késett, hogy illő módon megjelenjen az
941 2, IV | kettő.~- Mi a mentség?~- Hogy a boldogtalan más helyett
942 2, IV | meg, s már most azt hitte, hogy neki van igazsága.~- Ellenséget
943 2, V | gáton.~Milyen szerencse, hogy a teremtő kigondolta a halált,
944 2, V | kísérjük őket nyomról-nyomra, hogy a fonál el ne szakadjon
945 2, V | ágyúzásban is ráért arra ügyelni, hogy valamivel hátrább ne maradjon,
946 2, V | elhúzódni a nagy test felé, hogy biztos állásban fogadhassa
947 2, V | tanácskozásra gyűjté össze, hogy a lankadó seregbe némi lelket
948 2, V | mely megáll, nem azért, hogy szuronyt ragadjon, hanem
949 2, V | szuronyt ragadjon, hanem hogy agyonveresse magát.~A tisztek
950 2, V | verekedhetnék, legalább azt vélné, hogy az ellenséget ingyen nem
951 2, V | Hisz magyar vagyok.~- Hogy hívják önt?~- Kisfaludy
952 2, V | rendelteték az utócsapathoz, hogy az utánnyomuló ellenséget
953 2, V | mellé rendelé Kisfaludyt, hogy a sorokat megszemlélje,
954 2, V | nagy meglepetéssel látá, hogy az ezred lelkesült "éljen"-
955 2, V | midőn félig tudja az ember, hogy két embert olyan helyre
956 2, V | egyszersmind megbízá Kisfaludyt, hogy a két embert levezesse az
957 2, V | Azt véli?~- Azt gondolnám, hogy vagy ezen, vagy a más világon
958 2, V | mondja: - Atyafi, tudja-e, hogy mit védelmeznek most?~-
959 2, V | izenem a kapitányomnak, hogy olybá tartsa, mintha a feje
960 2, V | most is azon törte fejét, hogy bár a másik megfutna az
961 2, V | dörmögéssel, azt gondolván, hogy a szabados bizonyosan nem
962 2, V | pedig félhold formában, úgy, hogy a középtest érintse meg
963 2, V | kidomborodának s így nem kételkedtek, hogy a többi is ott van.~A csatárláncok
964 2, V | mozdulának az útirányban, hogy állást vegyenek, s az egész
965 2, V | ágyúzást.~Meddig Józsi látta, hogy a fiú nem akar megfutni
966 2, V | akar megfutni s alig várta, hogy a kartácsozásra kerüljön
967 2, V | kartácsozásra kerüljön a sor, hogy a pajtásnak vére meghidegüljön,
968 2, V | merészen vágtatott előre, hogy az erdőből kihajtsa az ellent
969 2, V | Oly nagyszerű látvány, hogy megérdemlené, ha ötvenezer
970 2, V | De még el is énekelnélek, hogy az anyád is ríva fakadna,
971 2, V | mindamellett hiában várta, hogy a béres megszaladjon, hanem
972 2, V | az üteg oly közelgésre, hogy a kartácsolás ideje csakugyan
973 2, V | mozdulatot, de annyi nyugalommal, hogy a kantárszárát nem tágítá,
974 2, V | arra a lóra, nem látod, hogy foly a vére?~- Hogy a bűne
975 2, V | látod, hogy foly a vére?~- Hogy a bűne verje meg, bizony
976 2, V | összetapogatni és látja, hogy combja vérzik, de a másik
977 2, V | vidékre értek, akkor látták, hogy a francia sereg még mindig
978 2, VI | szűnt meg az ordításban, hogy a kérdezőnek nevét megmondaná.~-
979 2, VI | megmondod: mert nem tudom, hogy állod ki, míg a lábadat
980 2, VI | a felügyelőnek azt súgá, hogy az, amennyire ordít, ki
981 2, VI | káromkodást vitt végbe, hogy még az orvos is ki akart
982 2, VI | adjon nekem valami altatót, hogy ne halljam ezt a gubancost;
983 2, VI | beszéde után tudván meg, hogy Pista a lábvágásról hallani
984 2, VI | mákonyt kívánt rendelni, hogy az alatt majd hirtelen végződik
985 2, VI | hídvégit egyszersmind inté, hogy készüljön a végórára, mert
986 2, VI | fejére húzta a pokrócot, hogy messzebb essék a zajtól, -
987 2, VI | háborúba? - azt gondolod, hogy valamelyik francia meggyónja
988 2, VI | valamelyik francia meggyónja azt, hogy most itt miatta bőgsz?~-
989 2, VI | Ejnye, ejnye! de nagy kár, hogy előbb meg nem mondtad valakinek, -
990 2, VI | gyónnád meg most már azért, hogy utolsó órán a pap nyakába
991 2, VI | Mondd hát, mit csináljak? hogy lelkem mégis kárba ne vesszen.~-
992 2, VI | az orvos bejött, megkéré, hogy e papírt, melyre végakaratát
993 2, VI | tette, megbízván az orvost, hogy ha meghalna ő is, - vegye
994 2, VI | a legfölül fekvő embert, hogy néhányszor a kocsioldalhoz
995 2, VI | ingerelteték s a fiú észrevette, hogy minő hosszú útra cipelték.~
996 2, VI | forog, s nem volt kétsége, hogy e megfásult halotthordók
997 2, VI | hátuljában heverő ember kiszállt, hogy a lovakat elvezesse, - s
998 2, VI | mondja az, aki leszállt, - hogy valami részeg ember!~- Nojsz
999 2, VI | lehajolt az árokpartra, hogy onnét kisegélje.~- Atyafi!
1000 2, VI | gondoltam, - jegyzi meg Pista, - hogy itt könnyebben elfekszem,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2250 |