1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2250
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1001 2, VI | húszat, aztán azt gondoltam, hogy elég lesz oda tizenkilenc
1002 2, VI | oly puha ágyat vetettek, hogy sok rossz ágynál többet
1003 2, VI | éppen elég okos volt arra, hogy az inni valót enni való
1004 2, VI | éves volt, s olyan szép, hogy gyertyavilágnál az ablaküveget
1005 2, VI | Hát azt gondolja bátyám, hogy én csak úgy egy helyben
1006 2, VI | egy helyben álltam meg, hogy hozzám férhessenek?~- Jaj! -
1007 2, VI | annyit elküldtem magam előtt, hogy ha el kellett volna mennem
1008 2, VI | nyomkodta két szeméhez, hogy már telestele volt sírva,
1009 2, VI | maga után húzván az ajtót, hogy zokogását ne hallja meg
1010 2, VI | sem tudta, mi volna jobb; hogy végképpen fölépülne a legény,
1011 2, VI | fölépülne a legény, vagy hogy tán még tovább is egy-egy
1012 2, VI | az életet úgy oltogatják, hogy kinek kezén, kinek lábán,
1013 2, VI | hallgatta a sok háborús dolgot, hogy szinte megijedt, midőn szemközt
1014 2, VI | nézett vele, s elgondolá, hogy milyen nagyon félhet az
1015 2, VI | leány, mikor a fiú megmondá, hogy már jelentenie kell magát.~-
1016 2, VI | marasztasz, édes húgom, - tudod, hogy mennem kell.~- No hát nem
1017 2, VI | Kedves húgom, - nagyon értem, hogy adósság fejében ide vagyok
1018 2, VI | rózsám, hanem kérd az istent, hogy az ellenséget ne adja az
1019 2, VI | mert annyit gondolok rád, hogy elfeledek vágni.~- Kedves
1020 2, VI | kívánok neked olyan rosszat, hogy én velem áldjon meg az isten!~-
1021 2, VI | látom, oly magas az az ég, hogy sokáig kell várnom!~Megjöttek
1022 2, VI | kórházba ment el, hol megtudá, hogy a hídvégi nem halt meg,
1023 2, VI | nem tud róla senki.~Ideje, hogy megemlékezzünk a hídvégiről,
1024 2, VI | megszűnének, hamar észrevette, hogy Pistát elvitték a hullahordók,
1025 2, VI | észre, könnyen meggyőződött, hogy az ő irománya Pistával örökre
1026 2, VI | alázatosan, berukkoltam!~- Hogy hívnak?~- Kajári Pistának!~
1027 2, VI | tisztelt főorvos úr!~- Hát hogy mert kend föltámadni?~-
1028 2, VI | meghalt és eltemettetett.~- Hogy el akartak temetni azt tudom,
1029 2, VI | lemásztam a szekérről.~- Hogy mert kend lemászni?~- Mert
1030 2, VI | lemászni?~- Mert nem akartam, hogy elevenen temessenek el.~-
1031 2, VI | Szerencséje kendnek, hogy meghalt, különben ezen engedetlenségért
1032 2, VI | most azt mondja meg bátyám, hogy meddig visz el; mert most
1033 2, VI | fiam, - szól az öreg - hogy odább eresszelek; mert lásd
1034 2, VI | menjünk.~- Tudja-e kend, hogy a szemétdombon talált?~-
1035 2, VI | legalább elmondhatom magamról, hogy a vak is talál egyszer garast!~~
1036 2, VII | engedelmet kell előbb kérnem, hogy bárkit megnevezhessek!~-
1037 2, VII | pillanatban, mint meggondolná, hogy lehet oly név, melyet fönséged
1038 2, VII | jelenetnél.~- Tudja, hadnagy úr, hogy ő kamarás kulcsát veszté
1039 2, VII | bosszulna meg.~- Jót áll ön, hogy Festetics ezt gondolta?~-
1040 2, VII | szavának, elegendő arra, hogy én se kételkedjem.~- Nem
1041 2, VII | kételkedjem.~- Nem vagyok méltó, hogy Festeticsnek saruját megoldjam.~-
1042 2, VII | gróf Festetics Györgynek, hogy visszamenet Keszthelyre
1043 2, VII | tartja a tollat, anélkül hogy írna.~- Nos!... kegyelmet
1044 2, VII | a magyarok meggyőződnek, hogy Budán nem csak volt igazság,
1045 2, VIII | Keszthelyi napok.~Néhány éve már, hogy a keszthelyi intézet fennáll,
1046 2, VIII | szorgalmúak, - no, de csak hogy jártak, elöljáróban ennyi
1047 2, VIII | az a régi jó közmondás, hogy aki a malomba jár, könnyen
1048 2, VIII | simogatni kell, igenis, - hogy az abrakot megegye, igenis.~
1049 2, VIII | fiatalembert a dunna közé, hogy a feje is alig látszott.~-
1050 2, VIII | engedelmet kérek, igen is, hogy ilyen korán itt alkalmatlankodom,
1051 2, VIII | volt annyi sütni valójuk, hogy értették a dolog velejét,
1052 2, VIII | értették a dolog velejét, hogy a gróf nem azért kelt föl,
1053 2, VIII | készebb magára ölteni a hibát, hogy az ifjú urak nyújtózkodása
1054 2, VIII | jövendőre böcsületszóra ígérvén, hogy hasonló panasz nem lesz.~
1055 2, VIII | múlva sűrűn jött a panasz, hogy az egyik tanár irgalmatlanul
1056 2, VIII | jelentését azzal végezte, hogy a tanár urat irgalmatlanul
1057 2, VIII | méltóságod, mikor mondám, hogy ez embert el kell csapni,
1058 2, VIII | csapni, mert ez be nem látja, hogy minő goromba fráter, - megmondani
1059 2, VIII | bosszúsan távozott a teremből, hogy a gróf kívánsága szerint
1060 2, VIII | alkalmazván a beszédet, hogy a tanár úrnak ritka tudománya
1061 2, VIII | jószágigazgatónak oly hangosan, hogy a tanár is bizonyosan megértette.~-
1062 2, VIII | vidéki vendég azt vitatá, hogy az ország nem érti meg igazán
1063 2, VIII | kegyed, ha én lebontatnám?~- Hogy jól tette! - válaszol a
1064 2, VIII | gróf a másik szomszédnak, - hogy a professzor úr mily őszinte
1065 2, VIII | itt-ott sugdosni kezdték, hogy a lajtai táborban valaki
1066 2, VIII | mondva, - kicsinyben múlt, hogy ezen tisztes példánya az
1067 2, VIII | várjuk, - mert remélem, hogy egy óra alatt útitársaim
1068 2, VIII | Csak nem képzeli a gróf, hogy ily hosszú útra magam induljak
1069 2, VIII | honnét?~- Igen természetes, hogy Bécsből, honnét tizenketted
1070 2, VIII | szállás-rendezőnek jöttem előre, hogy hercegeimnek és grófjaimnak
1071 2, VIII | angol, - én azt véltem, hogy sokkal szívesebben fogadják
1072 2, VIII | levélre nézett, s látva, hogy az Szapáry levele, megfogja
1073 2, VIII | gróf kezét.~- Nem kétlem, hogy a keszthelyi pincékből kerül
1074 2, VIII | nemsokára.~- Nem hiszem, hogy önök meghozták volna.~-
1075 2, VIII | melyben Szapáry tudtul adja, hogy a nádor személyesen akar
1076 2, VIII | gróf oly meghatott volt, hogy még akkor is egy helyben
1077 2, VIII | után már messziről kiabált, hogy el ne szalassza.~Midőn így
1078 2, VIII | mosolyog a fiú, megszokván, hogy a gróffal egész bátorsággal
1079 2, VIII | amint kihúzta pénzét, látja, hogy nincsen több nála huszonöt
1080 2, VIII | egyszer azt is megtanulnák, hogy egy jó szóért az ingünket
1081 2, IX | szent atyáknak felkötöztek, hogy az úrfit könyv mellé szoktassák;
1082 2, IX | kastélyban, úgy intézkedett, hogy egy álló hétig Keszthelyen
1083 2, IX | egyszersmind azt is gondolta, hogy majd így könnyebben megszoktatja
1084 2, IX | olyan almafoltokat kapott, hogy akármi szürkének sincsenek
1085 2, IX | mert amint észrevették, hogy a padló hintálódzik, egyik
1086 2, IX | egyik sem ment át anélkül, hogy egy kissé meg ne hintáltassa,
1087 2, IX | rég mulatta magát azon, hogy a vörös nadrágon milyen
1088 2, IX | éppen olyan mélyen süllyedt, hogy csak az nem látszott rajta,
1089 2, IX | egynek volt annyi esze, hogy elgondolta, hogy a sok diák
1090 2, IX | annyi esze, hogy elgondolta, hogy a sok diák valamitől megijedt,
1091 2, IX | iszapból azon veszteséggel, hogy egy pár sarkantyús csizmája
1092 2, IX | tért, arra kérte Pistát, hogy csak András bácsiért küldjön
1093 2, IX | el; mert tudta a gyerek, hogy az ugyan a legjobban megszidja,
1094 2, IX | két orcáján, mert érezte, hogy Andrásnak ugyan igaza van,
1095 2, IX | édes jó barátom, - de jó, hogy találkoztunk, ugyan mondja
1096 2, IX | Azt gondolom bátyám, - hogy egyik sem.~- Hej öcsém! -
1097 2, IX | mondhatnál az én uramnak, hogy nem Dunay lőtte meg az ifjú
1098 2, IX | meg az ifjú urat, hanem hogy földerül egykor általad
1099 2, IX | ne kérdezd, - én tudom, hogy miért.~- Bátran megmondhatom
1100 2, IX | haza ereszté, megígérvén, hogy a fiúnak reggelig is jól
1101 2, IX | kétszer is a pipa után nyúlt, hogy a félbehagyott dohányt majd
1102 2, IX | a gond a hallottak után, hogy mire kivette a tűzszerszámot,
1103 2, IX | mindenféleképen hányta-vetette, hogy az öregúrnak így meg úgy
1104 2, IX | gyerekkel, de csak olyanformán, hogy nem a gyereket sajnálta
1105 2, IX | is mindjárt ott kezdték, hogy meghalt.~- Jó hogy eléhozta
1106 2, IX | kezdték, hogy meghalt.~- Jó hogy eléhozta a nagyságos úr.~-
1107 2, IX | kedve van kendnek András, hogy ott tapogatja kend, ahol
1108 2, IX | uram! ... megmondtam régen, hogy nem nyugszom addig, míg
1109 2, IX | András pedig bizton tudta, hogy a nagyságos úr nagyobb figyelemre
1110 2, IX | ártatlan fogást használ arra, hogy ura több figyelmet adjon
1111 2, IX | András - szólal meg Baltay, - hogy kend így utána lát ennek
1112 2, IX | utána, - hanem azt mondom, hogy nyomon vagyok.~- Vak nyom
1113 2, IX | kemény hangon mondá András, hogy Baltay nem tudta ülve megállni,
1114 2, IX | András gyertyákat gyújtott, hogy a setétséget kiszorítsa
1115 2, IX | az angol szívesen maradt, hogy a beszélgetésnek tanúja
1116 2, IX | állt a kandalló mellett, hogy az rá ne ismerhessen, és
1117 2, IX | teszi hozzá Bowring, hogy az öregurat útbaigazítsa.~-
1118 2, IX | orcámat szégyen éri azért, hogy elvádoltam valakit, kérdem
1119 2, IX | de tán megérjük az időt, hogy a napja megkerül a szónak, -
1120 2, X | amit éppen most csinál, hogy saját fejét vakarja; mert
1121 2, X | egy divatlapi novellának, hogy folytatása következik, hát
1122 2, X | hát ezt nem bánta meg; de hogy gyanút gerjesztett magában
1123 2, X | orvosságot, az alvást; és hogy még magyarabban essék ki
1124 2, X | Andrást rég várja már, hogy leszedjen róla egyet-mást,
1125 2, X | Baltay, eszeágában sincs, hogy a gazda már lefeküdjék;
1126 2, X | nagyon egészségére vált, hogy míg kihuzakodott belőle,
1127 2, X | András végignézett magán, hogy nem maradt-e valami igazítni
1128 2, X | hozott, még pedig olyant, hogy "tessék besétálni!"~Amint
1129 2, X | otthon, - ma sem tudom, hogy hogyan szabadultam le. -
1130 2, X | megtisztelem átossággal, hogy így cselédésszel bele merek
1131 2, X | valamint azt is tudta, hogy az öregúrnak leghűségesebb
1132 2, X | tehát szívesen eltűrte, hogy az öreg beljebb menjen a
1133 2, X | panaszolom föl a jó istennek, hogy annyi gondot felejtett rajtam, -
1134 2, X | harag emészt, - s látom, hogy vőm többet gondol szerencsétlen
1135 2, X | Annyit küszködött magában, hogy Baltayval még e dolog miatt
1136 2, X | véve a hangos szóváltásban, hogy a gróf háta mögött áll,
1137 2, X | azt láttam alkonyattájban, hogy lóháton tetszett kimenni
1138 2, X | lógni, tehát oda lovaglék, hogy megtudjam a vörös nadrág
1139 2, X | visszajövet a gazdát rendelém ide, hogy némi kis füvet küldjek a
1140 2, X | füvet küldjek a fiúnak, hogy izzadásba jöjjön.~Belép
1141 2, X | Belép egy cseléd, s jelenti, hogy egy ember a füvekre várakozik.~-
1142 2, X | ember?~- Nagyon hiszem, hogy él; de ez az élet nagy teher
1143 2, X | megkérem a méltóságos grófnét, hogy az is bocsásson meg neki...~-
1144 2, X | asszonyság már kitalálta, hogy a kis szalagos szarvast
1145 2, X | kérdi, méltóságos asszonyom, hogy azt a jámbor állatot ki
1146 2, X | meggyónta vétkét, - hiszem, hogy meg is bánta, mert maradt
1147 2, X | találni, - meg akarom tudni, hogy jobb emberré vált-e?~Meghatottan
1148 2, X | gyermek nem érte még meg, hogy a Baltayak közt békesség
1149 2, X | össze, az öreg megnézte, hogy ura mit csinál?~Aludt már
1150 2, XI | nádor eljöveteléről, láttuk, hogy egy maroknyi bankót osztogatott
1151 2, XI | napján oly temérdek gardát9, hogy a halász sem eladni, sem
1152 2, XI | legizmosabb fáit döntögeték el, hogy a hajótest megalakuljon;
1153 2, XI | első kárpitost hozták le, hogy fölrakja a hajó belsejére
1154 2, XI | legalább legyen olyan, hogy midőn elkészíti, maga bámulja
1155 2, XI | legjobban, s ne higgye el, hogy ezt ő maga csinálta.~A gyönyörű
1156 2, XI | midőn minden készen volt, hogy a nagy vendéget elfogadják,
1157 2, XI | de egyszersmind az is, hogy a főherceg nádor a környékben
1158 2, XI | alispán rögtön rendelkezett, hogy minden ilyen ember a megye
1159 2, XI | maradjon.~A gróf gondoskodék, hogy ezek is mindennel elláttassanak,
1160 2, XI | bejárásánál őrök álltak, hogy őket útbaigazítsák.~A megérkezés
1161 2, XI | alkonynak maradt annyi világa, hogy a falábas embert megismerhessük,
1162 2, XI | az obsitos mesterséget, hogy holmi apró munkáért kenyeret
1163 2, XI | ennyiből pedig elgondolhatjuk, hogy nagyon kevés ember van,
1164 2, XI | minden panaszkodó ember, hogy sorsát és annak terhét mindig
1165 2, XI | mindig mérje más bajához, hogy felével legalább is megkönnyebbül;
1166 2, XI | nemcsak annyi a baj néha, hogy a pohár csordultig telik
1167 2, XI | mondhatunk, azt tudniillik, hogy a főherceg ezen kellemes
1168 2, XI | cseppje azért nemesedett meg, hogy a földön patakzott el, s
1169 2, XI | lépne.~Megmondom alább, hogy nem a címeket akarom fölmérni,
1170 2, XI | önmaguknál, szívesen megösmerem, hogy magas hely, hová őt emelték.~
1171 2, XI | csak büszke vagyok arra, hogy ti voltatok a hatalmas magyarok,
1172 2, XI | valának, igen természetes, hogy most is egymás mellé állnak.~-
1173 2, XI | borsózva azon gondolatnál, hogy Pista azt is tudja, amiért
1174 2, XI | paraszt módra a sánta, - hogy ha meg nem iszom az orvosságodat,
1175 2, XI | a szabados, - azt tudod, hogy egy haláltól nem félek,
1176 2, XI | százszor láttam anélkül, hogy kellettem volna neki; de
1177 2, XI | hagyj nekem annyi időt, hogy szakadozott lelkemet annyira
1178 2, XI | annyira összefoltozhassam, hogy a más világra valamiképp
1179 2, XI | szabadosnak e néhány szavában, hogy a másik önkéntelenül keze
1180 2, XI | kapott, s úgy megszorítá, hogy amaz alig bírta már elállni.~
1181 2, XI | ami jó; de elég annyi, hogy fölzaklatott lelke elcsöndesedett,
1182 2, XI | orvosoknak dacára, illő, hogy jutalmat vegyen.~A szemle
1183 2, XI | megígérte a szabadosnak, hogy gyakran megkeresi, - amint
1184 2, XII | végett, mint azt megengedje, hogy valaki az ajtón belül tegye
1185 2, XII | jöttünk, elgondolják önök, hogy hiában nem jöttünk, tehát
1186 2, XII | föl, s éppen tegnap mondá, hogy aludni majd holta után is
1187 2, XII | De nincsen jó dolga, hogy azt a sok tisztet tartja!~-
1188 2, XII | herceg maga beszélte nekem, hogy már más is mondott ilyesmit;
1189 2, XII | mire ő azzal válaszolt, hogy őt is megfogadja, s ha egyéb
1190 2, XII | világos jele volt annak, hogy a herceg csakugyan ébren
1191 2, XII | szükséges annak megértésére, hogy egy alispán elegendő nagy
1192 2, XII | elegendő nagy hatalom arra, hogy bemenetelt eszközöljön.~
1193 2, XII | szemtelen állatok nem elég, hogy ajtónyitáskor beszöktek
1194 2, XII | hanem tessék megmondani, hogy én megengedtem.~Az alispán
1195 2, XII | lépcsőn, jól esett hiúságának, hogy a hivatalnoknak makacssága
1196 2, XII | biztossággal lépve a küszöbre, hogy a levéltárba lépjen.~- Ezerszer
1197 2, XII | nem hiszi, Csapó barátom, hogy a herceg nekem engedelmet
1198 2, XII | annak semmi köze ahhoz, hogy Csapó ő kigyelme elhisz-e
1199 2, XII | ha azt akarná a herceg, hogy mindenki keresztül-kasul
1200 2, XII | szilárdságát méltányolni akarná, hogy hivatali esküjének eleget
1201 2, XII | úgy eliszonyodott bele, hogy mikor már az esküt elmondá,
1202 2, XII | engedett az alispán úrnak, hogy a terembe mehessen.~Míg
1203 2, XII | gondoltam, kedves barátom Csapó, hogy azt eldobja.~- A világért
1204 2, XII | ez bizonyítványa annak, hogy kívülem más is volt itt
1205 2, XII | megnyugvék, nem jutván eszébe, hogy Csapó nagyon megkülönböztette
1206 2, XII | olvasta észre sem vevén, hogy Csapó úr mindig szemmel
1207 2, XII | Annyira nem lehetetlen, hogy dolgoztam is egykor a pörben,
1208 2, XII | egykor a pörben, s mondhatom, hogy az ifjabb Baltay-ág minden
1209 2, XII | panaszkodék Csapó - de látom, hogy mától fogva olcsóbbért is
1210 2, XII | Csak aztán meg ne bánjuk, hogy e szigorún őrzött helyen
1211 2, XII | hercegséged, ha mondom, hogy az ilyen ajtót nem jó nyitva
1212 2, XII | bizonyossá tette Csapó urat, hogy e helyre többé senkit sem
1213 2, XII | az a szerencsétlenségük, hogy az engedékenységnek okvetetlenül
1214 2, XIII | földleírását, azért vállaljuk el, hogy Zalamegyében akkor csakugyan
1215 2, XIII | tehát nem kételkedhetünk, hogy a gróf vendégszeretete temérdek
1216 2, XIII | történt az a nevezetes csoda, hogy "Kártigám kisasszonyt" minden
1217 2, XIII | hanem azért nem következik, hogy ezelőtt ötven esztendővel
1218 2, XIII | bátran következtethetjük, hogy ez szobalány, kit asszonya
1219 2, XIII | alig marad annyi ideje, hogy vékony körmével a mondat
1220 2, XIII | vagyunk, észrevehetjük, hogy mindenik az elválasztó pillanat
1221 2, XIII | kimegy, gondolkozik, - véli, hogy mi következik, - bejő, -
1222 2, XIII | mondja: "tudtam!..." (Persze, hogy tudta.)~Odább, odább, -
1223 2, XIII | nincsen annyi türelme, hogy még azt ne tudja, mi következik?
1224 2, XIII | helyütt két szamár fül, hogy a kedvenc helyet máskor
1225 2, XIII | ezt föl, és ki tehet róla, hogy a rózsaujjak is megviselik
1226 2, XIII | minduntalan bekörmöli, hogy a folytatást el ne tévessze.~
1227 2, XIII | menjünk vissza, s mondjuk el, hogy 1806-ik esztendőben valami
1228 2, XIII | kézről-kézre (nem akartam mondani, hogy lopták, ámbár akkor is kézről-kézre
1229 2, XIII | mégis szégyen gyalázat, hogy Himfynek szerelmei is vannak,
1230 2, XIII | végig mennek, fölsóhajtanak, hogy mért nem élt korábban a
1231 2, XIII | magát valamely újságban, hogy ilyen meg ilyen termetű,
1232 2, XIII | azzal ijesztettek mindenkit, hogy elviszik), tehát elnyögött
1233 2, XIII | ember vette észre azt is, hogy "Kártigám kisasszonyt" a
1234 2, XIII | adott a magyarok istenének, hogy elhozta a napot, midőn egy
1235 2, XIII | ember olyan könyvet írt, hogy az ő nevét jobban ismerik,
1236 2, XIII | itt-ott gondolkozni kezdének, hogy hát lehetséges volna az,
1237 2, XIII | hát lehetséges volna az, hogy egy embert egyetlenegy könyvért
1238 2, XIII | megcsépelte, és megfogadtatá vele, hogy versét soha sem ír; - s
1239 2, XIII | mert önkéntelenül érzi, hogy Magyarországban lakik, és
1240 2, XIII | az apa megtagadni őket, hogy apagyilkosokká ne váljanak.~
1241 2, XIII | oldalára, meg ne mondd itthon, hogy okosabb akarsz lenni az
1242 2, XIII | most ül le egy fapadon, hogy még egyszer helyrerángassa
1243 2, XIII | A boldogult két öreget~Hogy szívük még dobogott,~És
1244 2, XIII | köszönték egymásra:~Adja Isten, hogy a magyart~A fél világ uralja,~
1245 2, XIII | nálunk oly kevés író van, hogy megcsudálják mint a jeges
1246 2, XIII | nem igen szeretnék hinni, hogy csak úgy megeszi a kenyeret,
1247 2, XIII | lehetne rábírni Kisfaludyt, hogy megnevezze magát?~- Talán. -
1248 2, XIII | egyszersmind megösmerve, hogy a munka a szerző kézírása
1249 2, XIII | volt, és messziről látá, hogy kézirata Bowring kezében
1250 2, XIII | megérdemli ez a név, hogy minden magyar tudja, - önök
1251 2, XIV | mindenre megesküdtek volna, hogy az ördög minden éjjel megjő
1252 2, XIV | faluba, s ami több, látták, hogy - hajdú képében jár.~Én
1253 2, XIV | annyi mindenesetre gyanús, hogy miért nézik a hajdút is
1254 2, XIV | igen könnyű bebizonyítani, hogy az ördög csakugyan sűrűn
1255 2, XIV | némi példájára mondjuk, hogy e korrajzban az ördög prókátor
1256 2, XIV | kedvéért csak annyit mondunk, hogy Galiba Pál tens úrnak, dacára
1257 2, XIV | nem is kételkedem azon, hogy a szavazati többség szerint
1258 2, XIV | gyomrába, valamint az is, hogy hány tallért kell asztala
1259 2, XIV | akkor bátran állítom, hogy az exekució a legszebb diákszó,
1260 2, XIV | Galiba Pál úr annyiból ördög, hogy pénzért mindent megtesz,
1261 2, XIV | rendkívül ösztönzi valami, hogy az ígéret ne maradjon írott
1262 2, XIV | tehát csak annyi a való, hogy ezek hírét sem hallották,
1263 2, XIV | ki sokat hallott arról, hogy a bírót meg szokták kenni,
1264 2, XIV | előkészületeket megtette, hogy a legközelebbi törvényszünet
1265 2, XIV | szobája mindig megérdemli, hogy egy pillanatra betekintsenek,
1266 2, XIV | meglátszik, csak az nem, hogy valaki rendbe akarta volna
1267 2, XIV | mondják, nagyon meglátszik, hogy csak minden harmadik hónapban
1268 2, XIV | hónapban sikálják; de csak úgy, hogy a tintafoltok megmaradnak,
1269 2, XIV | dühbe jön, és esküdözik, hogy megint hozzányúltak az ő
1270 2, XIV | valamit, és bebizonyítja, hogy a rendetlenség rend, tehát
1271 2, XIV | az már akkora objektum, hogy még a legkisebb molyféreg
1272 2, XIV | hanem le is rágja ám úgy, hogy két-három szűcs össze nem
1273 2, XIV | még sohasem lakott, sőt hogy valaha odakerüljön, még
1274 2, XIV | hóna alá, és megesküszik, hogy a legközelebbi törvényszünet
1275 2, XIV | utasítás tartott fél óráig, hogy szűk ne legyen, bő ne legyen,
1276 2, XIV | állat nincsen a szobában, hogy őt figyelmeztesse, - nincsen
1277 2, XIV | legtermészetibb ösztönt, hogy legalább szokásból kívánjanak
1278 2, XIV | dunántúli kerületnek neveztetik, hogy terjedelmes ösmeretségénél
1279 2, XV | addig ment kézről-kézre, hogy végre elmosódék.~A felügyelő
1280 2, XV | elbocsátást, megsúgták neki, hogy állomásáról mondjon le,
1281 2, XV | s menjen minél messzebb, hogy további vizsgálódásoknak
1282 2, XV | azt ugyan nem feledte el, hogy valami végakaratot írt alá,
1283 2, XV | összeszedvén ingóságait, elment, hogy minél előbb kiérjen az országból,
1284 2, XV | kelle magát jelentenie, hogy a megyén át a szomszéd országba
1285 2, XV | az orvost az elmenésről, hogy a környéknek megtarthassa.~
1286 2, XV | erősen föltette magában, hogy hivatásának szentelendi
1287 2, XV | orvos is mindent elkövetett, hogy Galiba urat eladásra bírja.~
1288 2, XV | alispán egy pillanatra bement, hogy vendégének ellátásáról gondoskodhassék,
1289 2, XV | mégy vissza?~- Minél előbb, hogy a törvényszünet végére megint
1290 2, XV | barátom, - mondja a prókátor - hogy mi szegény prókátorok mások
1291 2, XV | aztán keverd őket össze úgy, hogy egyik ypszilon alul a másik
1292 2, XV | legfölebb még ha az volna, hogy a-b-c rendben mondjam el
1293 2, XV | nem is gondolod, barátom, hogy előbb nekem minő fontos
1294 2, XV | dolgot mondtál.~- Azt mondám, hogy a Baltay-pör a körmendi
1295 2, XV | házat ér, s így átlátod, hogy e tudósításért igen könnyen
1296 2, XV | Éppen jött a megyei huszár, hogy vacsorára hívja az urakat,
1297 2, XV | elkedvetlenedett; mert érezte, hogy meggondolatlan beszédével
1298 2, XV | visszaélt azon szívességgel, hogy a levéltárba bocsátotta
1299 2, XV | beszélgetésnek, hirtelen észrevette, hogy az alispán elkedvetlenedett,
1300 2, XV | hosszú vitába keveredett, hogy az alispán kedvetlensége
1301 2, XV | volt más kerülőt csinálni, hogy tüzelése sikeresebb legyen;
1302 2, XV | nem igen szerette volna, hogy egy falusi orvosság-kotyvasztó
1303 2, XV | közt, és nagyon megörült, hogy a vacsorának vége lett,
1304 2, XV | juték, - és csak most tudom, hogy annak nagy behatása leend,
1305 2, XV | ember vagyok, - nem hiszem, hogy nagyon sokáig vigyem, míg
1306 2, XV | keressétek e pört, - nem akarnám, hogy a herceg szemrehányásokat
1307 2, XV | a dolgot az orvos előtt, hogy némileg e bizonyság által
1308 2, XV | Galiba könnyen beláthatta, hogy ő most már kellemetlen vendég
1309 2, XV | akart, csak annyit várt, hogy az alispántól elbúcsúzhassék;
1310 2, XV | orvos is leérkezett.~- Nos, hogy van az alispán? - kérdi
1311 2, XV | prókátor, - beláthatja, hogy én átkozott bolond ígéretet
1312 2, XV | nem is tudja megítélni, hogy én principálisomtól nem
1313 2, XV | nem arra vagyok megbízva, hogy ügye ellen tegyek; hanem
1314 2, XV | megítélheti ön a dolgot, hogy én principálisom ellen tettem;
1315 2, XV | orvos úr,... nem akarom én, hogy kártyából beszéljen nekem;
1316 2, XV | csak át méltóztatik látni, hogy engem ilyen bolond föltétel
1317 2, XV | egyszersmind fölháborodván azon, hogy neki ajándékul hagyja lovait,
1318 2, XV | elkövetkeznék, megbízá az orvost, hogy Baltayt körülményesen tudósítsa,
1319 2, XV | körülményesen tudósítsa, hogy ha már Galiba tudja is a
1320 2, XV | levélben tudatá Baltayval, hogy a pör a körmendi levéltárban
1321 2, XV | Baltay el nem tudta gondolni, hogy mi körülmények nyomán jut
1322 2, XV | semmi sem tartóztatá vissza, hogy egy biztos emberét Körmendre
1323 2, XV | úr!~Ma kaptam tudósítást, hogy a Baltay contra Baltay-pör
1324 2, XV | az orvos éppen most írta, hogy az alispán meghalt s így
1325 2, XV | mennyi éppen elég arra, hogy az ember a padlásról a pincébe
1326 2, XV | esett volna; és már várta, hogy most mindjárt megüti a guta.~
1327 2, XV | addig harangozták a delet, hogy Galiba úrnak is eszébe jutott
1328 2, XVI | tökéletesen meggyőződött, hogy jól látott, jól hallott,
1329 2, XVI | tapasztalt ember tudta, hogy itt hasztalanul kötekedik,
1330 2, XVI | levette és a fiókba helyezé, hogy egykori utódjának intő például
1331 2, XVI | például szolgáljon arra, hogy valakit, még a legjobb barátját
1332 2, XVI | hanem bizonyságai annak, hogy féltett tárgyakat őriznek.~
1333 2, XVI | irományokat, s meggyőződék, hogy valóban meg van az egész
1334 2, XVI | rögtön rendelkezést tett, hogy tovább folytattassák és
1335 2, XVI | és Galibának írt Pestre, hogy az átvételre jelenjen meg.~
1336 2, XVI | pedig oly nagy szorgalommal, hogy osztályában legelső volt;
1337 2, XVI | András hazajött, alig várta, hogy a kocsiról leszállhasson
1338 2, XVI | azért küldött nagyságos úr, hogy megnézzem?~- Tudom sovány,
1339 2, XVI | nagyságos úr, - azt nem mondom, hogy megárt neki a tanulás, pedig
1340 2, XVI | mondja Baltay duzzogva, - hogy azok a... barátok kenyér
1341 2, XVI | duda; ezt láttam; hanem hogy megméressem, azt nem parancsolta
1342 2, XVI | azokat a tisztelendő urakat, hogy már mi lesz az olyanokból,
1343 2, XVI | kivetette nekem krétával, hogy mióta élek, mennyi napot,
1344 2, XVI | is megmagyarázta nekem, hogy a föld forog a nap körül.~-
1345 2, XVI | bibliából, hisz ott van, hogy Józsue megállította a napot,
1346 2, XVI | napot, az pedig nincsen ott, hogy megint odább indította volna.~-
1347 2, XVI | majdnem megesküdnék az ember, hogy nem a felhő szalad, hanem
1348 2, XVI | András - még azt is mondta, hogy oda is szeretne elmenni,
1349 2, XVI | lesse - mondja az öreg - hogy én medvék után eresszem,
1350 2, XVI | Dejsz az majd megnézi, hogy mit mutatnak neki.~- Gondolja
1351 2, XVI | is azt mondja ám az úrfi, hogy majd ezután ő kérdezi ám
1352 2, XVI | ki nem igen bánta volna, hogy a pap belesüljön; mert nagyon
1353 2, XVI | utóbb mégis meggondolta, hogy a fiú egy lyukkal odább
1354 2, XVI | parancsolni!~- Hisz nem bánom, hogy az a gyerek nem lesz valami
1355 2, XVI | mint ami belefér, azaz hogy melléje nem folyatok; hanem
1356 2, XVI | könyvekért.~- A kellene még, hogy a csibe tanítsa a kotlóst. -
1357 2, XVI | eleinte féltette a tyúk, hogy a vízbe fúlnak, és röstellte,
1358 2, XVI | vízbe fúlnak, és röstellte, hogy utánuk nem mehetett; de
1359 2, XVI | addig gondolkozott rajta, hogy András nem kapván feleletet,
1360 2, XVI | mi, nagyságos uram?~- Jó, hogy szól kend, tegye zár alá,
1361 2, XVI | szól kend, tegye zár alá, hogy megint el ne tévedjen.~András
1362 2, XVI | szomszéd terembe, - de érezte, hogy szívén nehezebb a fájdalom,
1363 2, XVI | mély bánat ült, érezte, hogy nem a legkellemesebb hírt
1364 2, XVII | Nagyot fáradt a természet, hogy visszakívánta az erőt az
1365 2, XVII | kereshetik meg a kórágynál, hogy búcsúzatlanul ne menjen
1366 2, XVII | arravaló vagyok a földön, hogy izenetet vigyek el a más
1367 2, XVII | alispánt.~- Nem remélem, hogy valami eltévedt volna utána?~-
1368 2, XVII | én azt, kegyelmes uram, hogy az olyan ajtót nem kell
1369 2, XVII | szélére ült olyanképpen, hogy a beteget fönntartani bírja,
1370 2, XVII | Kedves Baltaym!~Érzem, hogy az utolsó tollvonásokat
1371 2, XVII | attól sem kell tartanod, hogy valaha második kéréssel
1372 2, XVII | Csapó úr szentül megfogadá, hogy kézbesíteni fogja, miről
1373 2, XVII | vigasztalódásunk önmagunkért, hogy az utolsó lehelettel csakugyan
1374 2, XVII | embernek ad annyi vigasztalást, hogy tetteit holta után megemlegetik.~
1375 2, XVII | bekísért bennünket Ozorára, hogy egy kis szentelt Sió-vízben
1376 2, XVII | rászántam volna magamat arra, hogy naphosszat egy hosszú botot
1377 2, XVII | minden szűrös polgárjának, hogy az igazság nemcsak akkor
1378 2, XVII | nem olyan, mint a süveg, hogy a nagy helyett kicsiny,
1379 2, XVII | nem is olyan, mint a nóta, hogy magának minden ember azt
1380 2, XVII | vettem a tollat a kezembe, hogy a méltóságos uraknak címeit
1381 2, XVII | benne annyi jelest találnék, hogy födetlen fővel mehetnék
1382 2, XVII | múltat, fél század elég arra, hogy a nagy érdemeket nagyoknak
1383 2, XVII | levelet, s még nem tudja, hogy a herceg éppen azon órában
1384 2, XVII | nem is akar: - pedig érzi, hogy e helyzetből valami okos
1385 2, XVII | annyi vétke van ő irányában, hogy két rovása van, s az öreg
1386 2, XVII | András uralma alatt áll, hogy maga is tökéletesen hiszi,
1387 2, XVII | maga is tökéletesen hiszi, hogy a másik két vonást le fogja
1388 2, XVII | vonást le fogja vakarni, de hogy ingyen azt nem fogja tenni,
1389 2, XVII | könyűre is fakadt bánatában, hogy egy jó barátjának csak utolsó
1390 2, XVII | teljesítheti; örömében pedig azért, hogy egyszer mégis a szomszédokkal
1391 2, XVII | úgy sem válogathatnám ki, hogy kend mit akar?~- Annyi az
1392 2, XVII | mondja szomorúan a paraszt, - hogy az enyingi herceg meghalt.~-
1393 2, XVII | annyi jó voltával éltünk, hogy bizony nagyon olcsóért köszönjük
1394 2, XVII | midőn a paraszt ember látta, hogy a nagyságos úr nem szól
1395 2, XVII | azután pedig rendelést tett, hogy a másnapon Enyingen tartandó
1396 2, XVII | bizonyítványa volt annak, hogy Magyarországon a földesurat
1397 2, XVII | édesapja, kihúzván kendőjét, hogy lefolyó könnyeit föláztathassa,
1398 2, XVII | érezte a becsületes ember, hogy egykönnyen el nem állíthatja.~
1399 2, XVII | körülmények közé vezetett, hogy gyermekkorom legelső emlékei
1400 2, XVIII | varjúk hírbe keveredtek, hogy egyik varjú a másik varjúnak
1401 2, XVIII | kerültünk a legegyenesebb útra, hogy történetünk folyamát szétágazóvá
1402 2, XVIII | Keszthelyről, hol addig tanult, hogy már az iskolából is kifogyott,
1403 2, XVIII | az úrfival, addig kérte, hogy a fiú Kisfaludyt neki könyv
1404 2, XVIII | majdnem azt gondolta András, hogy az öregúr hallgatózott;
1405 2, XVIII | aztán azt hitte András, hogy a nagyságos úr nem állta
1406 2, XVIII | mert hisz az is meglehet, hogy nyitva volt az ajtó, s mikor
1407 2, XVIII | mivel mi bizonyosan tudjuk, hogy az öreg Baltay csakugyan
1408 2, XVIII | volt, azt is megmondhatjuk, hogy az öreg régóta hallgatózott,
1409 2, XVIII | s utóbb maga sem bánta, hogy a gyermek nem fárad ki,
1410 2, XVIII | ki, sőt jól esett neki, hogy András a gyereket bámulja, -
1411 2, XVIII | őket, hanem midőn hallotta, hogy légyottra rendelte András
1412 2, XVIII | ez volt a legelső eset, hogy a fiúnak eszét sem feledte
1413 2, XVIII | megelégedésére szolgált, hogy András megbámulja a gyermeket,
1414 2, XVIII | tehát föltette magában, hogy a délutáni alvást elengedi
1415 2, XVIII | bátran azt mondhatjuk, hogy a "nagyságos és tekintetes"
1416 2, XVIII | az ügyvéd, orvos, mérnök, hogy ahol a verebeket akarták
1417 2, XVIII | kutya is úgy elfajzott, hogy nem a koldust, vagy a zsidót
1418 2, XVIII | úr a tanodába, nem azért, hogy ott fölszedjen a tudományból;
1419 2, XVIII | fölszedjen a tudományból; de hogy elkószálja az esztendőt;
1420 2, XVIII | mama rég megsúgta neki, hogy akár tanul, akár nem, azért
1421 2, XVIII | már az ifjú úr is belátja, hogy jobb lett volna valamit
1422 2, XVIII | mint máskor, és eltűrte, hogy a gyermek a maga eszéből
1423 2, XVIII | beszéljen valamit, s föltette, hogy délután nem alszik, ha kínjára
1424 2, XVIII | Baltay mindenkép erőlködött, hogy elverje a megszokott vendéget,
1425 2, XVIII | A magyarnak már szokása,~Hogy a jussát nem hagyja;~De
1426 2, XVIII | s édes örömmel telt meg, hogy a fiú máris mennyit összetanult.~
1427 2, XVIII | szinte vágyott az alkalomra, hogy illő módon elmondhassa,
1428 2, XVIII | buzgóságban annyira ment, hogy valóban megéhezte az alkalmat,
1429 2, XVIII | valóban megéhezte az alkalmat, hogy az ingét is odaadhassa;
1430 2, XVIII | büszke magyarnak jól esett, hogy a megyei alispán díszes
1431 2, XVIII | környezettel őt is megkereste, hogy vagyonához képest részt
1432 2, XVIII | bemutatás oly futólag történt, hogy a nevek közül a Kisfaludy
1433 2, XVIII | most vette a parancsot, hogy a nádor mellett segédtisztképpen
1434 2, XVIII | okoskodik az alispán, - hogy a nemzet milyen erőt fejt
1435 2, XVIII | megy!~- A megye reméli, hogy nagysád hazafiúi áldozatát
1436 2, XVIII | jót állt, tehát megvárja, hogy szavát ő is beválthassa.~-
1437 2, XVIII | Baltay, - ki van rám vetve, hogy mennyit adjak?~- Nincsen
1438 2, XVIII | uram!~- Én meg azt mondom, hogy nem sok, - szép szóért többet
1439 2, XVIII | A magyarnak már szokása,~Hogy a jussát nem hagyja;~De
1440 2, XVIII | érzelem, hisz élő tanúja most, hogy lelkes gondolatai mint terjednek
1441 2, XVIII | azonképpen gondolá ő is, hogy most a jobb kezét, most
1442 2, XVIII | ki, azt gondolja András, hogy még a lábát is megcsókolná,
1443 2, XVIII | gondoskodással nézett meg mindent, hogy az utazónak kényelméből
1444 2, XVIII | András úgy intézte a dolgot, hogy Imre kéznél legyen, midőn
1445 2, XVIII | András annyira meglepeték, hogy hirtelenében nem tudott
1446 2, XVIII | hirtelen az öreg András úgy, hogy Kisfaludy is megértette.
1447 2, XVIII | volnának itt.~- Szeretem, hogy nem kerülték el a házat, -
1448 2, XVIII | hallja kend, olyan mondás, hogy megtanulhatja az ember,
1449 2, XVIII | Sándor a neve.~- De bánom, hogy ezt előbb nem tudtam! -
1450 2, XVIII | szerettem volna megkérdezni, hogy ehhez a vershez van-e még
1451 2, XVIII | Baltay addig gondolkodott, hogy Andrást még sem tudta letorkolni;
1452 2, XVIII | letorkolni; hanem rászánta magát, hogy ha nem tanul is a fiatalabbtól;
1453 3, I | évszámot; ha azt akarjuk, hogy a jó vérű paripa ne féljen
1454 3, I | mert annyi volt az ígéret, hogy ígéretnek is sok volt.~A
1455 3, I | hivatalnok rohant a nádorhoz, hogy jelentést tegyen a dologról,
1456 3, I | hivatalnok, - hanem remélem, hogy még ennyit összeszedetek.~-
1457 3, I | az ablakmélyedésig jött, hogy a beszédet csak egymaga
1458 3, I | Azt, fönséges uram, - hogy ha már magunk nem akarjuk
1459 3, I | különben tudta volna, hogy magyar ember ily nagy ígéretnek
1460 3, I | többit, hanem megfogadta, hogy ezt megbízójának okvetetlenül
1461 3, I | nyughatatlankodék, zavarta őt az, hogy hatáskörébe más intézőnek
1462 3, I | részletezéssel megírta, hogy a nemzetet egészséges fölfogásában
1463 3, I | legfölebb annyit tegyenek meg, hogy nyomassák újra azon kiáltványokat,
1464 3, I | mondhatom el e helyütt, hogy a nádor levelére mit mondtak, -
1465 3, I | mondtak, - elég az hozzá, hogy Károly főhercegnek kelle
1466 3, I | hanem itt is beteljesedett, hogy jaj annak a levesnek, amit
1467 3, I | tudott elérni, tudniillik, hogy az osztrák sereget végképpen
1468 3, I | s nem gondolá meg senki, hogy egy tábort szalasztanak
1469 3, I | oly térképet csinálnak, hogy kevesebb könnyek csordulnak
1470 3, I | kellett annak belátásához, hogy itt megalázás készül, melyre
1471 3, I | ki nem számolja senki, de hogy az drága lesz, oka volt
1472 3, I | elején nem tudja az ember, hogy megéri-e végét, - magyarázá
1473 3, I | nádor, - ön megígéri nekem, hogy e napról egykor tanúságot
1474 3, I | egykor tanúságot teend, hogy a nemzeten e goromba kísérletet
1475 3, I | itten az ellenség, hanem hogy e népet kevesen ismerjük -
1476 3, I | inget is lehúzta volna, hogy a sereg után küldje.~- Meg
1477 3, I | sereg a Rábán átlépett, hogy a győri oldalra támassza
1478 3, I | siettetni kelle a menetet, hogy a kiszabott helyre érjen
1479 3, I | egy pillanatra, anélkül, hogy megneveztük volna, ez a
1480 3, I | Püspöky nem állhatta meg, hogy Kisfaludyt meg ne állítsa
1481 3, I | Hisz már annyian vagyunk, hogy bátran szemközt fordulhatnánk.~-
1482 3, I | barátom, egy kis gyalázatot, hogy otthon ne jusson eszébe
1483 3, I | alig várta az alkalmat, hogy valami alkalmas emberbe
1484 3, I | egyikéhez vágtatott az őrnagy, hogy a dandárparancsnoknál bemutassa
1485 3, I | a markolatot fogó kézre, hogy a kardot amaz rögtön elejtette.
1486 3, I | Most megmutattam az úrnak, hogy egy jóravaló hajdú mindig
1487 3, I | mire a parancsnok átlátta, hogy nagyobb botrányt nem lehet
1488 3, I | tisztnek egy jó tanácsot adott, hogy tisztuljon a hadseregtől,
1489 3, I | megelégedve, s alig várta, hogy Kisfaludynak elmondja a
1490 3, I | legkétségbeesettebb védelemre, hogy a leendő zavarban a sorezredek
1491 3, I | megadva magát a másik, látván, hogy az ellenség a várárokhoz
1492 3, I | fegyver, fejét hátra kapta, hogy ne lássa, kit ölt meg, aztán
1493 3, I | legbátrabbak, hadd lássam, hogy ön mit tud? - mondja a parancsnok
1494 3, I | dühösséggel, nem is kételkedvén, hogy e vértezett sereg szeletre
1495 3, I | mert nem volt rá eset, hogy e lovasságon két hadjáratban
1496 3, I | kikkel van most dolga, s hogy a könnyű kard a legügyesebbnek
1497 3, I | kétségbe az őrnagy, hanem hogy ez emlékezetes napot a franciák
1498 3, I | mozdult ki a kevély lovasság, hogy megalázza a rohanó tömeget,
1499 3, I | mely csak a vértet keresé, hogy annak horpadása ölje meg
1500 3, I | után, mennyi elég arra, hogy a sorokat mutassa, a kudarc
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2250 |