1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2250
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1501 3, I | külön vállalkozik egyre, hogy azt agyoncsákányozza, mi
1502 3, I | amit azért szántak neki, hogy a Lajtán átmenni nem akart, -
1503 3, I | megőrzé az a régi közmondás, hogy a cigány nem hal a vízbe, -
1504 3, I | fáradt cigány körülnézett, hogy merre van a többi? hanem
1505 3, I | már oly nagy volt a hézag, hogy tartományokkal kelle betapasztani,
1506 3, I | ami untig elég volt arra, hogy a francia lovasság ne háborgassa
1507 3, I | a hír a francia sorokon, hogy a magyar lovasság új fegyverrel
1508 3, I | azt is mondhatnánk még, - hogy tán nem is igaz!~~
1509 3, II | érkezett egy-egy fiatalember, hogy az intézetbe járjon, azonkívül
1510 3, II | mégis meg akarta látni, hogy a kapát eresztik-e itt a
1511 3, II | nyelével böködik a hantot? hogy azt már könyvből kell tanulni,
1512 3, II | annyira szőrszálhasogató, hogy már azt is akarja tudni,
1513 3, II | már azt is akarja tudni, hogy egy esztendős borjú mennyit
1514 3, II | kiveti a számvető táblán, hogy mennyi trágya marad, s mennyi
1515 3, II | kukoricát evett? elég az hozzá, hogy volt kolbász, volt hurka, -
1516 3, II | oldalán akképp volt beírva, hogy a megfelelő oldalon be lehessen
1517 3, II | teljesíttetett-e, vagy hogy miért halasztották el?~Egyetlen
1518 3, II | gróf a tételekre vigyáz, hogy amint az igazgató minden
1519 3, II | kikérdez, ne csak azt lássa, hogy be van írva, de azt bővebben
1520 3, II | de most világosan látja, hogy az igazgató valami vastag
1521 3, II | a gróf azért jól tudta, hogy az ő rendelete nyugszik
1522 3, II | ért, s odasúgta a grófnak, hogy ő húzta ki a rendeletet
1523 3, II | fejéhez vágta volna a könyvet, hogy saját urának rendeletét
1524 3, II | kérem alázatosan, tudom én, hogy én vén szamár vagyok, igen
1525 3, II | más tárgyat választott, hogy az igazgatónak zavarát észre
1526 3, II | elolvasta, rendelést ad, hogy egy könnyű kocsi már éjfél
1527 3, II | gazdaságainak egyikére hajtatott, hogy az elolvasott levélnek tartalma
1528 3, II | utódoknak, vagy bizonyságul, hogy nagy emberek is voltak már,
1529 3, II | parancsolá a kocsisnak, hogy térjen le az országútról,
1530 3, II | ispán, ki meg sem álmodta, hogy a grófot ily korán itt lelje.~
1531 3, II | megörült, de midőn meglátta, hogy az ispán megint rá akar
1532 3, II | hanem a gróf képén látta, hogy tréfál, tehát nem volt mit
1533 3, II | melyben az ispánt föladták, hogy délig szokott ágyában heverészni,
1534 3, II | tökéletesen nyugodt volt, hogy a százas bankjegy nem volt
1535 3, II | midőn a cigány észrevette, hogy hallgatóra tett szert, nem
1536 3, II | olyan keserves nótát vert, hogy már magának is nehezére
1537 3, II | kevélyen hullott a kalapba, hogy a benne levő krajcárok ijedten
1538 3, II | attól félek, nagyságos uram, hogy örökös kenyeret kapok, -
1539 3, II | kapok, - hanem attól félek, hogy azt nem hagynák megérnem,
1540 3, II | azt nem hagynák megérnem, hogy egyem is belőle.~Mielőtt
1541 3, II | most már szentül hitte, hogy nyársba húzzák.~- Hát te
1542 3, II | mért kötnélek föl?~- Azért, hogy nem mentem megint vissza
1543 3, II | tollas tiszt rám parancsolt, hogy fussak; különben száz botot
1544 3, II | kételkedhetik-e valaki, hogy a győri ütközetet számításból
1545 3, II | adatokat gyűjtött össze, hogy ez ügyet az utókornak hitelesen
1546 3, II | tehát kapott az alkalmon, hogy a cigányt Kisfaludynak élő
1547 3, II | gondolni, mi lelte az urakat, hogy egy cimbalmossal kísértetik
1548 3, II | idáig, s már rá készült, hogy a jó tréfát komoly képpel
1549 3, II | közül való, jót állok érte, hogy nem hazudik, - mert száz
1550 3, II | ágyúfödözetre.~- Tudtam, hogy meg fog halni mind a kettő,
1551 3, II | egyik megígértette velem, hogy ha még meglátnám az életben,
1552 3, II | Püspöky - csak azt tudom, hogy csúfnéven az egyiket Meddig
1553 3, II | Kisfaludy rögtön följegyezte, hogy el ne felejtse többször
1554 3, II | egészen megnyugtatá magát, hogy ezen az árnyékvilágon nem
1555 3, II | öreg elővette pápaszemét, hogy jobban lássa a betűt, -
1556 3, II | éppen most gondolja magában, hogy de csak nem jó ez az olvasás
1557 3, II | önkéntelenül letette a szemüveget, hogy a házi rendet meg ne csonkítsa;
1558 3, II | karzatra is betekintett, hogy még ott is keresse, ahol
1559 3, II | semmit sem kételkedett, hogy a szokatlan élvezet megrészegítette,
1560 3, II | Baltay már azt is elfeledte, hogy ő ebédet nem evett; hanem
1561 3, II | szédelgő inasnak súgta meg, hogy a nagyságos urat hívja enni
1562 3, II | gyűrni a könyvnek sarkát, hogy a befülezett oldalon ebéd
1563 3, II | magas, azt mondja a cigány, hogy egyszerre nem is látja meg
1564 3, II | vendégekhez, megkérvén őket, hogy ne kérdezze senki az öreget,
1565 3, II | kérdezze senki az öreget, hogy hol volt; mert ő a folytatásra
1566 3, II | társaság várta az öreget, hogy az "ultimót" kergessék;
1567 3, II | addig mentegette magát, hogy végtére még a fejfájáshoz
1568 3, II | könyvtárba, meg sem gondolván, hogy a háziúr a karzaton lesi
1569 3, II | könyvtár karzatára, s alig hogy belépett, már az öreg is
1570 3, II | csöndesen kiment a gróf anélkül, hogy az öreg észrevette volna,
1571 3, II | szüntelen azon tűnődött, hogy válik meg az öreg a könyvtől?
1572 3, II | végignézvén a sorokat, elgondolta, hogy Festetics rég kiolvashatta
1573 3, II | még nagyon korán volna, hogy ő könyvet kérne attól kit
1574 3, III | tudja az ember kitalálni, hogy mi lehet az a csodaalak,
1575 3, III | ád olyan vastag hangot, hogy a többi szerszám alig tud
1576 3, III | nadrággal úgy megelégedett, hogy óraszámra is elállt a vízparton,
1577 3, III | óraszámra is elállt a vízparton, hogy édes magát meglássa a vízben,
1578 3, III | dádét soha meg nem búsítja, hogy tizenkét magzatját itt kell
1579 3, III | még várni a naplementét, hogy éppen alkonyat után álljanak
1580 3, III | megbocsátott, ki azt merte hazudni, hogy az ő négy lovát gyalog is
1581 3, III | cigányokat maga állította rendbe, hogy a kedves nótát kedvére elmondhassa
1582 3, III | sokszor meglökte a gazdát, hogy már nem röstell annyi ember
1583 3, III | cigányok gyanítani kezdék, hogy az özvegy-háznál több dolog
1584 3, III | segéljen, úgy megharagszom, hogy soha sem békít meg... maradjon
1585 3, III | oly áradozó szeretettel, hogy már azt várná az ember,
1586 3, III | már azt várná az ember, hogy a legszebb selyemruháját
1587 3, III | hogyan ül azon a kanapén? hogy elfészkelődte ezt a párnát!
1588 3, III | ezt a párnát! csodálom, hogy még a matériát is le nem
1589 3, III | számára, a padlásajtót bezárd, hogy valami bolond föl ne tévedjen, -
1590 3, III | aztán meg ne lássam, hogy a majorság a másik udvarról
1591 3, III | teheneseknek pedig megmondd, hogy a sót a borjúknak adtam,
1592 3, III | tovább, de el ne felejtsd, hogy hálóvendég is lesz elég,
1593 3, III | ablakokat pedig bezárasd, hogy a levegő ne csapjon, mert
1594 3, III | elegendő okunk van hinni, hogy a nagyságos asszony csak
1595 3, III | nagyságos asszony azt gondolja, hogy az a cseléd lárma nélkül
1596 3, III | folyosón, s igen természetes, hogy megint kézre kerül, mint
1597 3, III | kérdi harmadszor is, hogy már valami ürügy legyen
1598 3, III | ürügy legyen egy-két szóra, hogy a vászon mosatlan ne menjen
1599 3, III | a hibakereső, meglátván, hogy az ablakok még nincsenek
1600 3, III | pedig mondtam úgy-e, hogy tedd be?~- Éppen oda akartam
1601 3, III | megállított.~- Szja persze, hogy az ilyen kisasszonyoknak
1602 3, III | megszokott toldalékot elmondá, hogy t. i. mikor ő leány volt,
1603 3, III | verni; mert azt mondja, hogy ily veszekedő teremtést
1604 3, III | megbotlott, annak azt mondá, hogy: szamár vagy, s aki odább
1605 3, III | egészségére.~Természetes, hogy végtére megszokta a dorgáló
1606 3, III | tapasztalás után meggyőződött, hogy ez nem árt, s valamint más
1607 3, III | minden hatodik szó után, hogy izé: ő meg úgy tett, mint
1608 3, III | midőn azt kérdi a tanító, hogy hatszor hat mennyi? nem
1609 3, III | tudja hirtelen rámondani, hogy harminchat; hanem az egész
1610 3, III | tanítványa közöl nem tudván, hogy a falra melyik rajzolta
1611 3, III | mert így bizonyos volt, hogy az igazi is megkapta részét.~
1612 3, III | hozzátoldá a nappalhoz, hogy gyermekének, jobban mondva
1613 3, III | adós a bélének) - de tudom, hogy az a valaki végig veri,
1614 3, III | valamint azt is érezte, hogy a gyermek ügyetlenül méri
1615 3, III | felel a tiszt nem tudva, hogy a nagyságos asszony miért
1616 3, III | asszony a tisztnek, de úgy, hogy az közbe ne szólhasson, -
1617 3, III | tűnődő leányt megvigasztalja, hogy a kendő már megvan, mire
1618 3, III | csak hallomásból tudta, hogy a gazdag magyar lányok menyegzőn
1619 3, III | értéke az apró szeleteknek, hogy mostanában három új ruhát
1620 3, III | rakva a ruhákat, s elmondva, hogy: Ez az aranyos édesanyámnak
1621 3, III | ránézek, minden eszembe jut, hogy most sem tudom a sírást
1622 3, III | most kegyesen megengedte, hogy a lány addig csüngjön rajta,
1623 3, III | letörleni azon gondolatban, hogy ez nem vette még észre.~
1624 3, III | fölmagasult a büszkeségtől, hogy ilyen nagy ereklyét vehetett
1625 3, III | eltagadni, sem megvallani, hogy boldog.~Addig lármázott
1626 3, III | lármázott minden apróságért, hogy midőn az öregéért kellene
1627 3, III | szétvált a néma csoport, hogy az érkezőt fogadhassa, ki
1628 3, III | gondolván az akkori ésszel, hogy kedves élete párja a nagy
1629 3, III | úgy megkívánta a sírást, hogy reggelig elzokogna, ha megint
1630 3, III | megint eszébe nem jutna, hogy a háznép után is kell nézni,
1631 3, III | egyszerre kiderült, midőn látta, hogy kedves unokája Kisfaludy
1632 3, III | egészen fölvidulva, - jó hogy elhozta a fejét, majd a
1633 3, III | csókolván, - nem tudom, hogy valamit vétettem volna az
1634 3, III | szentmihályhegyi remete, hogy neki is meg kellett halni,
1635 3, III | lőn éppen az ő büntetése, hogy vénségének aztán nem volt
1636 3, III | mondja Baltayné.~- Szent, hogy meghalnak! - mondja egyik
1637 3, III | között.~- Bizony ki is kérem, hogy valami málészájú ne legyen, -
1638 3, III | magamat.~Látva Kisfaludy, hogy az asszonyok így föltámadtak,
1639 3, III | történhetett másképp, mint hogy, az eredeti tervet megtoldja
1640 3, III | nyitott a háziasszonynak, hogy vendégeit körülnézze, s
1641 3, III | mintegy arra a pontra esett, hogy mind a két szárnyat összehozta.
1642 3, III | mikor tudniillik ez eltűrte, hogy a gyermek "láb alatt ne
1643 3, III | felhozott esetben annyit tett, hogy a gyermek igen messze következett
1644 3, III | ma; - igen természetes, hogy az apa úgy beszélt feleségével,
1645 3, III | úgy beszélt feleségével, hogy a gyermek nem kottyant a
1646 3, III | szokás szerént, azt mondták, hogy deb'zon jobb volt régen, -
1647 3, III | jobb volt régen, - vagy hogy majd csak jobb lesz ezután; -
1648 3, III | valamennyien megegyeztek abban, hogy a jelenben mégis ebül vagyunk.~
1649 3, III | egyik sem törődött azzal, hogy a másik csoport miről beszél,
1650 3, III | beszél, s mindenik azt hitte, hogy ő beszéli a legfontosabbat.
1651 3, III | csoportban valaki.~- Négy van, hogy az isten akárhova tegye
1652 3, III | feleségemet, mindig azt hajszolja, hogy mi lesz belőlük?~- Éppen
1653 3, III | csak magam is úgy teszek, hogy rendbeállítom őket, - csakhogy
1654 3, III | szeretne; hanem éppen az a baj, hogy mindig a könyvet bújja.
1655 3, III | vele? Már azt is mondták, hogy adjam katonának, majd ott
1656 3, III | mondaná meg neki az okát, hogy ezt vagy amazt miért teszik?
1657 3, III | hadnagy pedig azt felelte, hogy a katonának nem felelnek
1658 3, III | katonának nem felelnek arra, hogy miért? hanem: muszáj! Lássa,
1659 3, III | ezen körből; már látjuk, hogy a gyermekekről miként gondolkoznak,
1660 3, III | kapta a pusztákat, - persze, hogy a rövidebbet húzta; míg
1661 3, III | az idő megmutatja nekik, hogy a pusztából is megélhet
1662 3, III | megélhet az ember valahogy, s hogy ez az úr szívesen beállna
1663 3, III | tud; aztán akkor elhiszem, hogy nagy ember.~- Pedig mégis
1664 3, III | De az azt is tudta ám, hogy disznó nélkül is mikor lehet
1665 3, III | mennyiszer győzött.~- Persze hogy győzött, mert szerencséje
1666 3, III | midőn a gazda úgy dicsérte, hogy nyolc mérföldig meg sem
1667 3, III | mérföldnyire lakik, s nem akarja, hogy öt mérfölddel tovább vigye!
1668 3, III | vágtat, de aztán nem csak hogy előre nem megy, hanem visszafordul.~
1669 3, III | Domine spectabilis, hallotta, hogy a gyűlésen már magyarul
1670 3, III | beszélnek, álljunk hát közelebb, hogy a szót el ne szalasszuk.~-
1671 3, III | szeretném én látni az erszényét, hogy mióta a sok tudóst barázdaszám
1672 3, III | van kevesebb?~Milyen kár, hogy hangosabban nem beszél ez
1673 3, III | teremben van, és igen hihető, hogy a kérdésre szívesen felelne,
1674 3, III | szívesen felelne, dacára annak, hogy sokkal fontosabbon töri
1675 3, III | fontosabbon töri fejét, hogy minden ügyetlen kérdésre
1676 3, III | Festetics - nem akarom, hogy meghallja más, különben
1677 3, III | különben még azt mondanák, hogy nyerészkedem a hazafiság
1678 3, III | hanem neked csak megmondom, hogy nekem tetemes hasznot hoz;
1679 3, III | kitűnők.~- De meg is érdemled, hogy te vedd legelőször hasznát.~-
1680 3, III | egészen azt, de mégis olyant, hogy a közönségnek elegendő oka
1681 3, III | legyen Keszthelyre jőni, hogy ott néhány napig el ne unja
1682 3, III | színdarab, zene, minden lesz, és hogy még emlékezetesebb legyen,
1683 3, III | elnevezni, s így nem kételkedem, hogy néhány esztendő múlva Keszthelynek
1684 3, III | a hozzátenni valóm van, hogy ez eszme előrajza volt a
1685 3, III | tartom, önök sem kívánják, hogy e kellemes benyomást egy
1686 3, III | többit sem azért mutattam be, hogy kétségbe essenek rajtuk,
1687 3, III | hanem az eszéhez férünk, hogy idővel ember válhassék belőle.
1688 3, III | szólok, hanem szólok arról, hogy a száz esztendős kalendáriumból
1689 3, III | még mindig nagyon hisszük, hogy gyertyaszentelőkor csakugyan
1690 3, III | Azzal is mulatjuk magunkat, hogy újholdkor megcsörgetjük
1691 3, III | megcsörgetjük erszényünkben a pénzt, hogy sok pénzünk legyen, hanem
1692 3, III | többet is tudunk, anélkül, hogy az álmoskönyvnek fontos
1693 3, III | ezelőtt negyven esztendővel, hogy lúdhús, ha van: jó!~Míg
1694 3, III | meg az úrfi is azt mondta, hogy: debzon jó volt, az anyák
1695 3, III | csók van; hanem az a baj, hogy az édesanyák nem láthatják,
1696 3, III | annyiszor kézbe, mint most, hogy némely ember egész éjjel
1697 3, III | közelebb húzza magához, hogy jobban megláthassa.~- No,
1698 3, III | No, az öregurak, persze, hogy nem fértek meg az asszonyok
1699 3, III | meg az asszonyok között s hogy el ne aludjanak, kellett
1700 3, III | legalább tudta az ilyen ember, hogy minő könnyű volna itt elveszteni,
1701 3, III | akiknek házasulandó fiúk volt, hogy:~Baltaynénál eladó lány
1702 3, IV | kifordultak a pesti országútnak, hogy Imrét emberek közé vigye
1703 3, IV | öreg magyarázgatni kezdé, hogy idáig okos embereket látott
1704 3, IV | elköltheted, öcsém, s megmondom, hogy haza ne hozd, mert megharagszom.~-
1705 3, IV | öreg még mindig azt hitte, hogy úgy volt legjobb minden,
1706 3, IV | korból sok dolgot elbeszélt, hogy fogjon a fiún, kit szeretett
1707 3, IV | valaki visszaemlékezett, hogy mennyi fura dolgot vitt
1708 3, IV | azért is szívesen elbeszélt, hogy megmutassa, mégis mi vált
1709 3, IV | esztendeig felém sem nézett, úgy, hogy mikor meglátott, alig ösmert
1710 3, IV | ösmert rám. Elég az hozzá, hogy két esztendő elteltével
1711 3, IV | mikor jő, nagyokat izzadtam, hogy az utánam küldött harmincezer
1712 3, IV | azt könnyen megmondhattam, hogy nincs meg; de hogy mire
1713 3, IV | megmondhattam, hogy nincs meg; de hogy mire kelt el - azt nehéz
1714 3, IV | s a sorokra elfektette, hogy minden tételnél egyszerre
1715 3, IV | számra, s én rémülve láttam, hogy az ácsmérték egy hajszálig
1716 3, IV | forintnál.~Végre látom, hogy csakugyan a kérdéses tételt
1717 3, IV | hosszán, s kisül mindenképen, hogy a kétezer forint csakugyan
1718 3, IV | megint, - s inkább elnézném, hogy még kétezer forint legyen
1719 3, IV | legyen ott, mint azt mondják, hogy valamelyik Baltay - piszkos
1720 3, IV | mintha időt hagyna a fiúnak, hogy gondolkodjék helyzetéről,
1721 3, IV | összetalálkoztak az úton; így történt, hogy az egyik megállapodásnál
1722 3, IV | kivel abban egyeztek meg, hogy Martonvásárott a vendéglőben
1723 3, IV | Dunay korábban indult el, hogy körülnézzen Pesten alkalmas
1724 3, IV | hintálta a kényelmes kocsi, hogy elaludt, az öreg pedig megunván
1725 3, IV | gyarlósága lehetett ugyan, de hogy a magyar akkor elpuhult
1726 3, IV | de azt aztán úgy tudta, hogy akár a közepén elkezdje,
1727 3, IV | olvasta el újra, meg újra, hogy el ne feledhesse.~A martonvásári
1728 3, IV | értek, Imrét fölébreszté, hogy kiverje szeméből az álmot,
1729 3, IV | vagy akárkivel, anélkül, hogy egymással érintkezniök kellett
1730 3, IV | mindenik elég büszke volt arra, hogy a másikat bármi áron vagy
1731 3, IV | össze sem beszéltek volna, hogy voltaképpen mit akarnak
1732 3, IV | kutyái is úgy ordítottak, hogy megszánta őket az ember.~
1733 3, IV | bankót, mely elég volt arra, hogy a cigányoktól megvegye a
1734 3, IV | elmenni a másik kocsmába, hogy ott szintén szerencsét próbáljanak,
1735 3, IV | próbáljanak, nem annyira azért, hogy hegedüljenek, hanem hogy
1736 3, IV | hogy hegedüljenek, hanem hogy ne hegedüljenek.~A cigányok
1737 3, IV | étvágynak jutott annyi, hogy a második ételig most már
1738 3, IV | egy nagy szippantás után, hogy visszamenet égve találhassa.~
1739 3, IV | vágni, ha illendő volna, hogy a bibliát ilyenre is használja
1740 3, IV | megesik az minden társaságban, hogy egy-egy pillanatra a legzajgóbb
1741 3, IV | tett, hanem megszokásból, hogy az öregebb a fiatalért nem
1742 3, IV | Én most is azt mondom, hogy nem úgy van! - mondja az
1743 3, IV | duzzog a fiatalember, s hogy szégyenbe ne maradjon, még
1744 3, IV | ember mondá.~- Mondtam én, hogy nem úgy van, - ismétli Baltay
1745 3, IV | beteljesedett, - megmondám, hogy ez ember még olvasni fog!~*~
1746 3, IV | nem igen szerette volna, hogy ez a hatalom kurtább legyen.~
1747 3, IV | mert amint észrevette, hogy ilyen nagy becsületet tesznek
1748 3, IV | használni ezt a szót azért, hogy valakit bosszantsak vele),
1749 3, IV | nem is került rá alkalom, hogy a dologról újra előhozakodjanak,
1750 3, IV | már ő kocsiba helyezkedék, hogy eltávozzék. Ebben nem mondom,
1751 3, IV | eltávozzék. Ebben nem mondom, hogy nem volt egy kis kiszámítás,
1752 3, IV | az a sajátszerű tapintat, hogy nem merítették a vizet sárosáig,
1753 3, IV | tudták mikor kell eltávozni, hogy az ott maradók csak jót
1754 3, IV | róluk.~Behajtatott Pestre, hogy kedves öccsét N... szeptemvirnél,
1755 3, IV | jó barátjánál elhelyezze, hogy a törvényes dolgokban is
1756 3, V | nem tudott úgy eltakarni, hogy mosdatlan képét más is meg
1757 3, V | éppen kiállt a Dunapartra, hogy a fiatal óriás képe a lefolyó
1758 3, V | s éppen azért megsúgjuk, hogy akkor sehol sem volt, hanem
1759 3, V | éppen valaki figyelmeztette, hogy: "Mit gondol?" igen kurtán
1760 3, V | messziről integetett neki, hogy jöjjön le hozzá a partra.~-
1761 3, V | Baltay azon gondolatban, hogy a másik majd mond rá valamit.~-
1762 3, V | ám beszéd!~- Azt mondták, hogy elment az eszünk!~- Pedig
1763 3, V | most mindjárt megbánom, hogy főtt kukoricát ettem veled.~-
1764 3, V | régi bizalmasság.~- no csak hogy igaz nyelveden beszélsz
1765 3, V | mint a rák, azt gondolván, hogy egy szeptemvir legalább
1766 3, V | s nem szerette volna, hogy olyat mondjanak róla is,
1767 3, V | mint a mesebeli rókáról, hogy savanyú volt neki a szőlő,
1768 3, V | elég annyit fölemlíteni, hogy az öreg elment haza, Imre
1769 3, V | legeslegelső hatása az volt, hogy a két gyermek már azért
1770 3, V | volt egymást megösmerni, hogy legalább tudja, kit kell
1771 3, V | következménye, mi minden tilalomé: hogy azt meg kellene szegni!~
1772 3, V | találkozott annyi szóra, hogy ők semmi esetre sem haragusznak
1773 3, V | az öregúr előtt, tudta, hogy az asszonyság nem tudja
1774 3, V | már az is kínjára volt, hogy egész ebéd alatt hallgatnia
1775 3, V | élvezete, mint azt megmutatni, hogy ő olyant mondhat, amit még
1776 3, V | leszoktatni az asszonyt arról, hogy azt kérdezzék tőle, mit
1777 3, V | azon meggyőződésben volna, hogy nem hiszi.~- De már szereti
1778 3, V | hanggal fölebb, nem tűrhetvén, hogy a férj kételkedni akar.~-
1779 3, V | öreg, éppen azt akarván, hogy az asszony hamarabb mondja
1780 3, V | feneket kerít a dolognak, hogy majd a vacsorával is ott
1781 3, V | tagadni kellett.~- Ugyan már hogy tudsz ellentmondani, - zörög
1782 3, V | mint te.~- Csak gondolod, hogy tudod, édes anyjukom, aztán
1783 3, V | anyjukom, aztán azt gondolod, hogy az igaz.~- No hát tudd meg,
1784 3, V | türelmetlenkedik az asszony, hogy a fiú tegnap este vallotta
1785 3, V | megint; egy új töltés volt, hogy az aknát egészen föllobbantsa
1786 3, V | még nem ért, kétségtelen, hogy még többet is tud.~- A másik
1787 3, V | A másik fele pedig az, hogy a lány is szereti, ma vallotta
1788 3, V | volt! inkább hittem volna, hogy rám dűl a ház. (Ennek aztán
1789 3, V | fölkelhetett az asztaltól, hogy írószobájába menjen.)~Midőn
1790 3, V | midőn később eszébe jutott, hogy a Baltay-pör nemsokára végítéletre
1791 3, V | elszomorodott, mintha félne, hogy e viszonyt a pörnek kimenetele
1792 3, V | az egészet, s várjuk el, hogy Imre miben töri fejét, minthogy
1793 3, V | minthogy ő is nagyon jól tudta, hogy olyan viszonyba került,
1794 3, V | mely legalkalmasabb arra, hogy a fiatalember a csörgedező
1795 3, V | minthogy azt is ne tudná, hogy a második szakaszban már
1796 3, V | meglátogatta az úrfit, s bejelenté, hogy a pörnek kivonatát elkészítteti,
1797 3, V | azzal nyugtatá meg magát, hogy itt nagy összegről lesz
1798 3, V | belőle kitalálni hamarjában, hogy az együtt valóságos budai
1799 3, V | hasonlat útján megérteni, hogy egy pár száz ívre fölhízott
1800 3, V | valóban nehéz lesz kitalálni, hogy a felpörös miért civakodott
1801 3, V | azt ismét Dunaynak adta, hogy ügyének állását tudhassa, -
1802 3, V | dolgot, könnyen átlátta, hogy itt Imrének keze működik,
1803 3, V | figyelmeztette Galibát, hogy új kivonatot készíttessen,
1804 3, V | kézbesítette. Nem elég, hogy a pesti házból kimaradt,
1805 3, V | munkáért; hanem az kivallotta, hogy Imre úrfi dolgozott a pörben,
1806 3, V | s nem sokára kisütötte, hogy itt olyan kérdések fordulnak
1807 3, V | fölül reá pedig elmondá, hogy a rossz nyelvek szerint
1808 3, V | most már tökéletesen hitte, hogy az öregúr e fontos közleményeket
1809 3, V | vissza, azonban nézzük meg, hogy az öregúr mit csinált.~-
1810 3, V | az öreg, azon jó hitben, hogy Imrétől jő; hanem midőn
1811 3, V | jő; hanem midőn meglátta, hogy Galiba írása, valamint a
1812 3, V | a külső alak is mutatta, hogy mily vastag a tartalom,
1813 3, V | levelét elolvasván, látta, hogy itt nem közönséges emberrel
1814 3, V | elment a másik szobába, hogy előkeresse a régi rovásokat.~
1815 3, V | heverő kertészkést vette föl, hogy a második rovást is lefaraghassa.~
1816 3, V | éppen az ablak felé fordult, hogy a régi írást elolvassa;
1817 3, V | figyelemben úgy elmerült, hogy a rováson feledvén szemét,
1818 3, V | ez-e az a rovás?~- Persze hogy az, csak faragjon le egyet
1819 3, V | napja.~- Tudja is kend, hogy mit akarok?... csak azt
1820 3, V | csak azt akartam megnézni, hogy megvan-e?~- Hát az a kertészkés,
1821 3, V | öreg, Galibának megírta, hogy a pört ő rábízta, nem pedig
1822 3, V | járatlan, azt meg pedig, hogy Imre mit csinál, ne firtassa,
1823 3, V | Ebből átláthatják olvasóim, hogy az öreg nem azért kapaszkodott
1824 3, V | már vén legény volt ahhoz, hogy ő kérlelgessen mást, hanem
1825 3, V | bennünk az a furcsa szokás, hogy a jó szót nagyon is megvárjuk?~
1826 3, V | Jó barátim, fogadjuk meg, hogy minden ostobaságért nem
1827 3, VI | lányok bizonyosan tudták, hogy lesz nagy mulatság, csak
1828 3, VI | oly szegényes állapotban, hogy bizony nagy becsület volt
1829 3, VI | legnagyobb rész rászánta magát, hogy szénán, vagy szalmán fekszik,
1830 3, VI | bírónak, az aztán elítélte, hogy a nagyságos úr ezer forintja
1831 3, VI | vagyok, s figyelmeztetlek, hogy ilyenekből óvatosan húzd
1832 3, VI | sétált Imrével anélkül, hogy a kártyát elő merte volna
1833 3, VI | visszamentek, annyira megtért, hogy ezt a történetet bizalmasan
1834 3, VI | ment szájról-szájra, úgy hogy végtére az öreg Baltay is
1835 3, VI | tűnődött, míg kigondolta, hogy egy színház mily jó volna
1836 3, VI | után azt is kigondolta, hogy majd lesz.~Sokat, igen sokat
1837 3, VI | s hordta elő a példákat, hogy jobbá és lelkesültté tegye
1838 3, VI | s bírt annyi türelemmel, hogy tíz évnél tovább érlelgesse
1839 3, VI | összecsődűltek a vendégek, hogy a nádort fogadhassák, a
1840 3, VI | találkozott ez emberrel, s hogy okvetetlenül Zalamegyében
1841 3, VI | minden ember karra vette, hogy megdicsérje Imrét, ki a
1842 3, VI | öreg, azért alig várta, hogy a fiúval egyedül maradjon;
1843 3, VI | lőn saját boldogságában, hogy tökéletesen hitte, miszerint
1844 3, VI | mert már rég észrevette, hogy az öreg nem elégszik meg
1845 3, VI | lóttatta, futtatta az öreg, hogy ha valahol meglátja, hívja
1846 3, VI | elfogadta, s alig várta, hogy a fiú beszélni kezdjen,
1847 3, VI | csipetnyit sem kételkedett, hogy majd maga beszéli el; de
1848 3, VI | mindenről, még arról is, hogy mit álmodott; de csak arról
1849 3, VI | egyszersmind kimenvén, hogy a szakácsné adja be az ételt,
1850 3, VI | megszokott jele volt annak, hogy a terítéket el lehet vinni,
1851 3, VI | az öreg most már látta, hogy az nem fog dicsekedni; tehát
1852 3, VI | tudhatná meg legalább azt, hogy mennyit adott; tehát egy
1853 3, VI | szólj, kell-e még pénz? vagy hogy van-e még?~- Egy fillérem
1854 3, VI | itt-ott mosolygott magában, hogy denique az öregnek is van
1855 3, VI | nézi, könnyen láthatja, hogy a legnagyobb összeg még
1856 3, VI | megy, és csak az hiányzik, hogy úgy tegyen öccsével, mint
1857 3, VI | mint egykor vele is tettek, hogy vonalzóval mérje ki, melyik
1858 3, VI | Az öreg most már átlátta, hogy a fiú tettével nem akar
1859 3, VI | már nehezére az öregnek, hogy mármost nem illik dicsekednie
1860 3, VI | illik dicsekednie azzal, hogy az öccse nem dicsekszik.~-
1861 3, VII | Keszthelyi Helikon.~Elhiszem, hogy hajdanában jobb volt, meg
1862 3, VII | volt, meg azt is elhiszem, hogy jobb lesz jövendőben; hanem
1863 3, VII | más meg annyit higgyen el, hogy csakugyan elől vagyunk most.~*~
1864 3, VII | mondanák, alig hinné az ember, hogy ezelőtt harminchat vagy
1865 3, VII | gróf, ki azon törte fejét, hogy vendéget hívjon mindazon
1866 3, VII | kastélyt az országút mellé, hogy lássa hányat lép a szegény
1867 3, VII | dicsőségére, és elhitte, hogy csak az az ember, kinek
1868 3, VII | megszégyenlené, ha azt mondanák neki, hogy több apja volt egynél, -
1869 3, VII | írtak olyanféle dolgokat, hogy közös örökségünk ez a nyelv, -
1870 3, VII | egyszerű emberek mondák azt, hogy annyi millióra szaporodtunk,
1871 3, VII | annyi millióra szaporodtunk, hogy az irgalmas szomszédok egyenkint
1872 3, VII | akkor is az volna a rende, hogy az ember adná vissza becsülettel.~
1873 3, VII | életrevalóság sem volna, hogy mindegyik vágyakoznék legalább
1874 3, VII | egy rakásra, s meglátják, hogy annyi anyagból egy új nemzetet
1875 3, VII | ősök oly kevesen voltak, hogy a legyőzött szomszédok azért
1876 3, VII | Százszorosan kellett tehát győznie, hogy a világ nemzetnek ösmerje
1877 3, VII | és most annyian vagyunk, hogy ha nem teszünk is egyebet,
1878 3, VII | apáinknak múltja, ha tudnánk, hogy úgy járnánk is, mint egyszer
1879 3, VII | egyszer Lothnak felesége, hogy amint hátranézett sóbálvánnyá
1880 3, VII | mikor annyian vagyunk már, hogy a szomszéd irgalomból sem
1881 3, VII | rajtunk az a régi átok, hogy egyik magyar a másiknak
1882 3, VII | pusztulás az ország hosszán, hogy tán számra több volt már
1883 3, VII | magunkat, bírjunk el valamit, hogy saját erőnket megpróbáljuk;
1884 3, VII | idők terhét, ne feledjük, hogy annyi millió még temérdeket
1885 3, VII | sarkához, megelégedtek, hogy egy kis szűk hely befogadta
1886 3, VII | már csak annyit jelent, hogy a juhok legelnek ott; inas
1887 3, VII | varrni a híres címert, - hogy aki elölről észre nem vette,
1888 3, VII | irigység sem foghatja rá, hogy a libapecsenyéért tette.~
1889 3, VII | franciák.~- Pedig azt mondták, hogy a francia nem akarja bántani
1890 3, VII | Már hisz nem tudom akkor, hogy grófnak néztek-e engem vagy
1891 3, VII | azt mondták ám minálunk, hogy a francia azért jött be,
1892 3, VII | a francia azért jött be, hogy minden ember egyenlő legyen!~-
1893 3, VII | egyenlő legyen!~- Persze, hogy azért, - hagyá helybe Pista, -
1894 3, VII | egy nagyszájú bugyogót, hogy valamennyien egyenlők legyünk.~-
1895 3, VII | egyenlők legyünk.~- Ejnye, hogy a fene verjen meg, - mondja
1896 3, VII | előtt, aztán eltagadnád, hogy magyarul is tudtál?~- Tudom
1897 3, VII | fölvidulni, mert észrevette, hogy a gazda nem ok nélkül gúnyolódott,
1898 3, VII | tehát szívesen hallgatott, hogy több szó ne érje, s midőn
1899 3, VII | belépni, azon gondolatban, hogy azok ott kinn mindent meghallottak,
1900 3, VII | gazdát, barátsággal kéri, hogy néhány szép fiatal berkenyefát
1901 3, VII | szabadba, s a fák felé tartott, hogy a szükséges szálakat kiválogathassa.~
1902 3, VII | kiválogathassa.~Pista hátraintett, hogy az ásókkal jöjjenek utána,
1903 3, VII | ásókkal jöjjenek utána, hogy amely ágat kiválasztanak
1904 3, VII | kik olyan magasan állnak, hogy bizonyosan magasabbak nálunknál
1905 3, VII | dugunk le egy ág berkenyét, hogy az élőfa legyen bizonysága,
1906 3, VII | élőfa legyen bizonysága, hogy az ő neve nem halt ki közülünk!~-
1907 3, VII | a gróf hamar észrevette, hogy az egyszerű emberek szavainak
1908 3, VII | No hát ne mondjuk meg, hogy mennyit ér ez a három szál
1909 3, VII | legalább nem mondhatja senki, hogy elvettem belőle!~Festetics
1910 3, VII | belőle!~Festetics elgondolta, hogy gróf Dunaytól megtudták,
1911 3, VII | unszolta tovább az árt, hanem hogy cserében ő is adjon még
1912 3, VII | Engedjék meg méltóságos urak, hogy én áshassam le az ágakat
1913 3, VII | Pista hátra nézett, látta, hogy az előbbeni beszélgető még
1914 3, VII | nem is merte volna hinni, hogy a mai napon kivel találkozik.~
1915 3, VII | Titok? - kérdi Ruszek, hogy alkalmatlan ne legyen.~-
1916 3, VII | elváltak a nagyobb társaságtól, hogy a bizalmas közlést meghallhassák,
1917 3, VII | öregem, - mondja a hölgy, - hogy ma fiát fogja itt meglátni?~-
1918 3, VII | uralkodni, - s ámbár erőlködött, hogy valami hálát mondjon, utóbb
1919 3, VII | Méltóságos uram, maga az oka, hogy én most azt mondom, hogy
1920 3, VII | hogy én most azt mondom, hogy semmit sem tudok mondani!
1921 3, VII | boldogságban oly ügyetlenül álltak, hogy azt le nem merem írni, csak
1922 3, VII | írni, csak annyit mondok, hogy mégis mind az ötnek vajmi
1923 3, VII | azonban csak azt veszi észre, hogy valamennyi szemközt fordul
1924 3, VII | s némelyik alig várja, hogy az a kis barna ember mondjon
1925 3, VII | tudni, mert annyira hátrál, hogy már az ajtóhoz ér, hol éppen
1926 3, VII | engedelemért, azt gondolván, hogy hátha valami nagyságos úrnak
1927 3, VII | tuszkolta is Kisfaludy, hogy ő menjen elől, sehogysem
1928 3, VII | meghagyom a többit másnak, hogy legyen nekik kivel jót is
1929 3, VII | ajánlani; ők legalább tudják, hogy ez nem ajándék; valamint
1930 3, VII | valamint azt is tudják, hogy mennyivel tartozhatik egy
1931 3, VII | úgy meglepte ez a dolog, hogy egy pillanatra azt is megbánta,
1932 3, VII | pillanatra azt is megbánta, hogy a "Romlásnak indult" kezdetű
1933 3, VII | legalább azt gondolta, hogy ez az ember mindenesetre
1934 3, VII | nagy örömét nyilvánítá, hogy Berzsenyit is valahára el
1935 3, VII | annyira tartózkodó volt, hogy inkább nem evett, - de még
1936 3, VII | számadását, csodálkozva látja, hogy Berzsenyinek neve háromszor
1937 3, VII | nagyon érzékenyen vette, hogy a köztiszteletű férfi ennyire
1938 3, VII | Niklára, s kiadta a parancsot, hogy minden késedelem nélkül
1939 3, VII | megkérdi a tehenestől, hogy Berzsenyi úr körülbelül
1940 3, VII | ki elég hangosan beszélt, hogy Berzsenyi is meghallhassa.~-
1941 3, VII | mondja a gróf sietve, hogy a másiknak ne maradjon ideje
1942 3, VII | Berzsenyi Dániel úrnak, hogy ugyan jól tudom, hol lakik;
1943 3, VII | s odasietett a grófhoz, hogy valami mentséget mondjon,
1944 3, VII | mentséget mondjon, azaz, hogy ne az igazi okot mondja
1945 3, VII | Festetics azt a gyötrelmet, hogy ugyan hazudni akar kénytelenségből;
1946 3, VII | Berzsenyi úr, - csak mondja ki, hogy nem akart bejönni hozzám.~-
1947 3, VII | Én inkább azt hinném, hogy Berzsenyinek igen kicsiny -
1948 3, VII | higgye meg, Berzsenyi, tudom, hogy kicsiny helyt megférek;
1949 3, VII | édes Berzsenyi, először, hogy nem hí engem méltóságos
1950 3, VII | kezdem, - másodszor pedig, hogy Keszthelyre is eljő!~- Nem
1951 3, VII | a foglalatosság jutott, hogy a költőknek és szavalóknak
1952 3, VII | legföltűnőbb, dacára annak, hogy Dunayék is itt valának,
1953 3, VII | csak az aprólék hiányzott, hogy azt is elrakja valahol a
1954 3, VII | szégyenemre azt mondanák, hogy én milyen vén szamár vagyok,
1955 3, VII | Baltay csakugyan észrevette, hogy Andrásnak igaza van; reggel
1956 3, VII | kívánt, úgy elbámészkodott, hogy majd a leány nyakába dűlt.
1957 3, VII | szokatlan tréfával:~- Már látom, hogy a nagyságos úr is mond egy
1958 3, VII | papirost, aztán látnám, hogy szóról-szóra el tudja mondani.~-
1959 3, VII | minden! - felel András, hogy megnyugtassa, pedig felét
1960 3, VII | előtt a jutalmak álltak, hogy a nyerteseknek ossza:~"Mi
1961 3, VII | elébe tartá a levélkét, hogy könnyebben olvashassa: de
1962 3, VII | meglepte; de meg inkább az, hogy András leghátulról szólamlott
1963 3, VII | kínlódó szolga, ki alig várta, hogy ifjú uraságának dicsőségét
1964 3, VII | öregasszony már készen valának, hogy a reszkető lányt az összerogyástól
1965 3, VII | kettőt annyira bátorítá, hogy a lány a koszorút átnyújthatta,
1966 3, VII | egész erejét összeszedvén, hogy a lány arcán a búcsúszónak
1967 3, VII | kastély melletti kertbe, hogy a berkenye ültetésnek tanúja
1968 3, VII | virágállványokat mászták meg, hogy a leültetést megláthassák, -
1969 3, VII | csinálta a helyet másnak, hogy saját úrfiához közel jutott,
1970 3, VII | hirtelenében azt gondolta, hogy András valakinek másnak
1971 3, VII | tiszteletet, hanem midőn látta, hogy András a karjára fűzött
1972 3, VII | látna, mindenképp akarta, hogy András ne álljon előtte
1973 3, VII | midőn én azt köszönöm meg, hogy az úrfiban megadta érnem,
1974 3, VII | azt mondja a nagyságos úr, hogy nem töri el egykönnyen a
1975 3, VII | csontját, én pedig azt látom, hogy a padlásra felhordjuk a
1976 3, VII | mert szólalni, midőn tudta, hogy azt éri kitüntetés, kit
1977 3, VII | öregasszonyság ment lassan, hogy a tolongást elkerülje, s
1978 3, VII | hanem addig erőlködött, hogy egy tarka kendőben nyomhatta
1979 3, VII | ért már az egész társaság, hogy a berkenyefát a halhatatlanok
1980 3, VII | fiatalabbaktól átvette az ágat, hogy a gödörbe eressze. Már behelyezé
1981 3, VII | fölnézett munka közben, hogy a fának egyenességét a szomszéd
1982 3, VII | ugyan sohasem feledt el, de hogy egykor megláthassa, még
1983 3, VII | midőn a nádortól megtudta, hogy még életben van.~- Jó barátom, -
1984 3, VII | Kisfaludyt.~- Akkor megígértem, hogy ha találkozunk, megszólítom, -
1985 3, VII | találkozunk, megszólítom, - úgy-e, hogy így mondám?~- Minden szóra
1986 3, VII | időt engedett Kisfaludynak, hogy a fát jobb kézzel fogván,
1987 3, VII | állt Kis, nem is gyanítva, hogy az egyik fát az ő tiszteletére
1988 3, VII | volt elmaradni a többitől, hogy Pistával beszéljen.~- Legelőször
1989 3, VII | azt is megmagyaráztatá, hogy Pista merre lakik, adandó
1990 3, VII | esett az öregnek az a tudat, hogy mellőle hajtott ki ez ág;
1991 3, VII | hanem csak lógósnak ereszté, hogy a gyerek ne tudja a bácsi
1992 3, VII | ütközetre, mintha már azt várná, hogy mondják neki, hova kell
1993 3, VII | valamennyi, mert azt állította, hogy a magyarnak van csak egyedül
1994 3, VII | mindig azon törte a fejét, hogy vigyen föl bennünket Ádámig,
1995 3, VII | legalább annyi jutalma volt, hogy mindenki vágyott őt meglátni,
1996 3, VII | másodszor pedig azt gondolom, hogy ha jó volt, azoknak volt
1997 3, VII | némelyeket, bevallák egymásnak, hogy amit láttak, elegendő arra,
1998 3, VII | amit láttak, elegendő arra, hogy tudomásul vegyék.~Néhány
1999 3, VII | barátok maradtak hátra, hogy a jövőről beszélgessenek,
2000 3, VII | ugyanekkor megállapíták, hogy a heliconi ünnepélyt minden
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2250 |