bold = Main text
     Rész,  fejezet                                          grey = Comment text

2001      3,  VII   |            széles nagy Magyarországon, hogy az egész dolog mese: a heliconi
2002      3,  VII   |              Élt... még pedig úgy élt, hogy halhatatlanná lett.~~
2003      3,  VIII  |         virágnak megtiltani nem lehet,~Hogy ne nyíljék, mikor jő a kikelet.~
2004      3,  VIII  |                ők tudhatnák legjobban, hogy amely fának virága nincs,
2005      3,  VIII  |           átkozná meg a tavaszt azért, hogy sokat ígér, - míg az ősz
2006      3,  VIII  |          világrendet, mely úgy akarta, hogy egy kis búzakalásznak oly
2007      3,  VIII  |              megmutatjátok a világnak, hogy nem hús, nem porcogó, nem
2008      3,  VIII  |          megelégszünk annak tudásával, hogy amint annak verése megszűnik,
2009      3,  VIII  |               s ezredek óta mondjátok, hogy minden mulandó és hiú bolondság
2010      3,  VIII  |               megeszik és azt mondják, hogy jó, - s igen nagy meggyőződéssel
2011      3,  VIII  |                meggyőződéssel mondják, hogy az ananász még jobb.~Ti
2012      3,  VIII  |             bizalmasan megsúgták neki, hogy ebből ugyan derek embert
2013      3,  VIII  |         öröméhez, jól tudta ő maga is, hogy nem sokat rakott ő az egészhez;
2014      3,  VIII  |              elszenvedte, mikor látta, hogy az idő belekapaszkodik az
2015      3,  VIII  |               Midőn Baltay észrevette, hogy mennél többször kívánják
2016      3,  VIII  |          többször kívánják az emberek, hogy az isten minél tovább éltesse,
2017      3,  VIII  |     számtalanszor gondolt már valamit, hogy a fiúnak megmondja, de az
2018      3,  VIII  |             Máskor annyit beszél kend, hogy elunom hallgatni, most beszéljen
2019      3,  VIII  |               tapogat, nem is zavarta, hogy hadd menjen az öreg lépést,
2020      3,  VIII  |         ismerte az öreget, észrevette, hogy valamit akar, de már az
2021      3,  VIII  |           merte megkérdezni az uraság, hogy András kit gondolt, - mert
2022      3,  VIII  |             kit gondolt, - mert tudta, hogy András átjár néha a szomszédba,
2023      3,  VIII  |             veszi.~- De nem akarom ám, hogy úgy tegyen, mint én vagy
2024      3,  VIII  |             tegyen, mint én vagy kend, hogy fölmagzottunk mint a saláta,
2025      3,  VIII  |       sarkallott, s András észrevette, hogy a fiú az ablakredőny mellé
2026      3,  VIII  |               Nagy hamar meggyőződött, hogy az úrfi nem hiában feledte
2027      3,  VIII  |           ablakot mindig úgy állta el, hogy az öreg meg ne lássa azt,
2028      3,  VIII  |               már maga is megsokallta, hogy az ablaknál álldogáljon,
2029      3,  VIII  |              az öregúr csak nem tágít, hogy "jó lesz már no," - csak
2030      3,  VIII  |                Végre addig huzakodott, hogy mégis kiszabadult, az ablakhoz
2031      3,  VIII  |             maradt, abban a jó hitben, hogy az ő fejétől majd mégsem
2032      3,  VIII  |               kivált midőn észrevette, hogy a nagyságos úr másfelé akar
2033      3,  VIII  |         kapkodja kend a fejét, András, hogy az ablakfához üti, aztán
2034      3,  VIII  |                úr, mikor úgy is tudja, hogy nem jó? Erre egy nyomást
2035      3,  VIII  |        rávetette a fejét, s azt mondá, hogy lenyugszik, úgy tudta Andrást
2036      3,  VIII  |           András, hanem hallgatódzott, hogy csakugyan elcsöndesedett-e?
2037      3,  VIII  |        behúzódott, kétségtelen jeléül, hogy András máshol talált dolgot.~
2038      3,  VIII  |          honnét hosszú időig kémlelte, hogy Imre véletlenségből feledkezett-e
2039      3,  VIII  |               csak azt akarom mondani, hogy a nagyságos úr majd idelát.~
2040      3,  VIII  |        titkolódzni akart.~- Ejnye már, hogy engem is el akar bolondítani
2041      3,  VIII  |        ablaknál? bizony még rám fogja, hogy nem vagyok ébren.~- Bár
2042      3,  VIII  |                legalább reggel tudnám, hogy álom volt, s azzal vége
2043      3,  VIII  |               Ezt hát már tudom, azaz, hogy tudtam én előbb is; hanem
2044      3,  VIII  |                mondja meg kedves úrfi, hogy a kisasszony szívelheti-e
2045      3,  VIII  |            némi búval - azt gondoltam, hogy majd a leányok könyörögnek, -
2046      3,  VIII  |               már kétségtelenül látja, hogy Imrének olyan viszonya van,
2047      3,  VIII  |              jutott eszébe az öregnek, hogy ha már Imre szereti is a
2048      3,  VIII  |               lányt, ezt nem bánná; de hogy a lány kikosarazza a fiút,
2049      3,  VIII  |            feleletet, s bámulva látja, hogy Imre megint az ablaknál
2050      3,  VIII  |            nyugodtan távozék, anélkül, hogy gyaníthatá, miként az öreg
2051      3,  VIII  |         virágnak megtiltani nem lehet,~Hogy ne nyíljék, mikor jő a kikelet.~~
2052      3,  IX    |               volt némi mondanivalója, hogy a pört okvetlenül megnyerje,
2053      3,  IX    |                mentét, mi annyit tett, hogy az asszonyság beszélni akar.~-
2054      3,  IX    |     módi-fejkötőt kívántál meg nagyon, hogy úgy apróra válogatsz?~-
2055      3,  IX    |              itt a szó.~- Mondtam már, hogy nem érek rá, - pattog az
2056      3,  IX    |             ott kell lennem.~- Láttam, hogy az az istentelen Galiba
2057      3,  IX    |              az ítélet.~- Hát mondják, hogy egyiknek sincsen igaza,
2058      3,  IX    |           egyiknek sincsen igaza, vagy hogy mindkettőnek igaza van.~-
2059      3,  IX    |            nincsen valami módja annak, hogy a pört egyik se nyerje meg?~-
2060      3,  IX    |                megindult a kúria felé, hogy még ülés előtt megcsinálja
2061      3,  IX    |                már ismét útra készült, hogy a nagyságos úrnak megvigye
2062      3,  IX    |                annyit megírt már neki, hogy huszonnégy óra múlva a levél
2063      3,  IX    |              már kétszer is megindult, hogy maga béküljön ki velük.~
2064      3,  IX    |            valamint azt is elgondolta, hogy ő a legöregebb, s egy-két
2065      3,  IX    |             azon világ volt még akkor, hogy az öregebb a fiatalabbtól
2066      3,  IX    |            annál kevesebb reménye van, hogy a szomszédházból békélni
2067      3,  IX    |             mindannyiszor azt várta, - hogy Galiba lép be.~Be is lépett,
2068      3,  IX    |               ablakfalhoz támaszkodék, hogy ha dűl, hát jó helyre dűljön. -
2069      3,  IX    |               azt nem tudja magnifice, hogy ez engem continue persequal.~-
2070      3,  IX    |               üssön agyon; mert látom, hogy nem érdemlek egyebet.~-
2071      3,  IX    |                lélegzetet; mert látom, hogy megfullad, s ha kinyugodta
2072      3,  IX    |                mert tökéletesen hitte, hogy Baltay szonika kidobatja
2073      3,  IX    |                valóban igazat mondott, hogy volt benne része, mert a
2074      3,  IX    |                Ad aniniam, azt hittem, hogy rossz hírt hoztam, - véli
2075      3,  IX    |               volt ilyent várni, - hát hogy van fiskális úr?~- Mediocriter! -
2076      3,  IX    |                másik megszokott módon, hogy a kliensek valahogy azt
2077      3,  IX    |             valahogy azt ne gyanítsák, hogy a honoráriumra nincsen szüksége.~-
2078      3,  IX    |                dicit magnifice?~- Azt, hogy ma még diákul is beszélhet;
2079      3,  IX    |                legalább emlegesse meg, hogy itt volt.~- De jó kedve
2080      3,  IX    |                  de úgy elszomorodott, hogy már nagy kedvet érzett volna
2081      3,  IX    |             gondolhatott egyebet, mint hogy Galiba a pört megnyerte;
2082      3,  IX    |           magától, András elhatározta, hogy Galibát kérdi meg.~- Tekintetes
2083      3,  IX    |                még most is azt hiszem, hogy ki akar dobatni.~- Elvesztettük
2084      3,  IX    |                   A kúria megrendelte, hogy az egyezséget próbálják
2085      3,  IX    |          András az ajtó felé fordulva, hogy ételért rohanjon; mert most
2086      3,  IX    |                beléjött az emberségbe, hogy Galibának még a csizmáját
2087      3,  IX    |               annyira sürgött-forgott, hogy a nagy szívességből kicsinyben
2088      3,  IX    |          szívességből kicsinyben múlt, hogy magát is, mint a kocsija
2089      3,  IX    |               úr, és csak azt kívánta, hogy a pört küldje le, az egyezséget
2090      3,  IX    |              mi volna a legjobb módja, hogy a végét békével megérjék,
2091      3,  IX    |              volna, tehát megegyeztek, hogy egy bizonyos napon valamennyien
2092      3,  IX    |           öregúr érteti e mások által, hogy ő senkinek nem kívánja kárát.~
2093      3,  IX    |             mondani, nem is gyanítván, hogy az isten ezt a dolgot másképpen
2094      3,  X     |        rohantok, oly éhes ott a gazda, hogy még a farkast is megeszi!
2095      3,  X     |         megelégedett annyi dologgal, - hogy a parazsat piszkálta.~Egy
2096      3,  X     |         padláson nem volt annyi abrak, hogy egy torkos egér ünnepre
2097      3,  X     |               kéményt támasztotta meg, hogy valamikor agyon ne verje
2098      3,  X     |          tetejére raktak annyi tüskét, hogy az esőnek erejét elfogja
2099      3,  X     |              élvezte azt a gondolatot, hogy neki sem parancsol senki.~
2100      3,  X     |                 mint az útmutatófának, hogy néha legalább árnyékot nyújtott
2101      3,  X     |            önmaguktól rohantak kifelé, hogy öklétől menekülhessenek.~
2102      3,  X     |     egyetlenegy gondolatra törekedett, hogy még vitézebb legyen mint
2103      3,  X     |      találkozék, kínosan gondolt arra, hogy elvádoltatván, kit a golyók
2104      3,  X     |           legyőzte gőgjét, megismerte, hogy ámbár Pista sem bátrabb,
2105      3,  X     |           kívánt az emberek közt élni, hogy közönséges gyarlóságot lásson,
2106      3,  X     |         gondolatban is jól esett neki, hogy annyiszor röpült ő Pistával
2107      3,  X     |            emberek mind elrimánkodták, hogy megkínzott barmaik valamiképp
2108      3,  X     |            legutolsó vendég és látván, hogy a csárdában a tüzelőszalma
2109      3,  X     |               megígérte a szabadosnak, hogy másnap estig legfölebb,
2110      3,  X     |               Pista nagyon észrevette, hogy a szabados önmagával birkózik,
2111      3,  X     |                tehát föltette magában, hogy másnap visszajön, nehogy
2112      3,  X     |           fölkapaszkodván nagy kínnal, hogy a betévedt embernek segéljen,
2113      3,  X     |             nyílásán át látta a gazda, hogy egy szánra rakott hintó
2114      3,  X     |                   Irgalmas isten, csak hogy megmenekülhettünk! - mondja
2115      3,  X     |            átölelve, - már azt hittem, hogy az út közepén fagyunk meg
2116      3,  X     |           sietve botorkált a konyhába, hogy a kályhában élessze a tűzet,
2117      3,  X     |              nem talált, de tudva azt, hogy egy szál szalma sincsen
2118      3,  X     |              lángot eresszen a fa alá, hogy tüzet fogjon, aggódva kérdé
2119      3,  X     |                megriadt a gondolattól, hogy ennyi embert az isten hidege
2120      3,  X     |             tréfa?~- Uram, már mondám, hogy azokat sajnálom ott benn;
2121      3,  X     |                   alig akkora a papír, hogy a ként rámázolhatták, -
2122      3,  X     |                újra kiment a konyhára, hogy finom ingét próbálja meg
2123      3,  X     |               a másikig.~- Nem hittem, hogy ennyien lesznek a temetésemen! -
2124      3,  X     |               a veszedelemben vagyunk, hogy az erdőben a fa között fagyunk
2125      3,  X     |             bosszankodik a szabados, - hogy így megörült kend neki.~-
2126      3,  X     |                Imrét akarta kiküldeni, hogy nézzen körül a háznál, hogy
2127      3,  X     |            hogy nézzen körül a háznál, hogy meg ne fagyjanak.~András
2128      3,  X     |                Mi a baj, András?~- Az, hogy itt fogunk megfagyni! -
2129      3,  X     |           nézve szemközt, s elmondván, hogy nincs mit meggyújtani.~-
2130      3,  X     |          kínosan, - csak azt sajnálom, hogy ezek a szegény nők itt vannak.~-
2131      3,  X     |               midőn kendőjéért nyúlna, hogy könyűjét letörülje, oldalzsebében
2132      3,  X     |            véli az öreg, - tudja kend, hogy ez legkedvesebb jószágom.~
2133      3,  X     |             háta mögött, - s láthatta, hogy remegnek az öregnek kezei,
2134      3,  X     |          Andrásnak azt mondja: láttam, hogy elhozta kend azt a nagy
2135      3,  X     |         Mondtam úgy-e, nagyságos uram, hogy én vetem ezt tűzbe!~- No,
2136      3,  X     |              én vetem ezt tűzbe!~- No, hogy jobban égjen, - teszi hozzá
2137      3,  X     |                  kiált közbe András, - hogy én azt már régen nem tudtam?~-
2138      3,  X     |             mondani a nagyságos úrnak, hogy szívesen megbékülne, csak
2139      3,  X     |           mondja meg, édes jó barátom, hogy rövid életünkben is temérdek
2140      3,  X     |            nekem, nagy nyugalom tudni, hogy sokan szerettek bennünket
2141      3,  X     |          leánygyermeke van, ne engedd, hogy hajlékodból idegenek tanyája
2142      3,  X     |          vezesd össze a két gyermeket, hogy szeretteid úgy sirassanak
2143      3,  X     |              Azt hiszi nagyságos uram, hogy nem lesz még olyan magyar
2144      3,  XI    |               a hótömeg oly nagy volt, hogy egyes mélyedéseken lehetetlen
2145      3,  XI    |            indultak meg az erdőségnek, hogy a "Kenyeretlen" csárdást
2146      3,  XI    |                engednek senkit, mondd, hogy bocsásson meg!~- Hisz itt
2147      3,  XI    |              Baltay foglalának helyet, hogy estére még Keszthelyre érjenek.~
2148      3,  XI    |           hirtelen a szabados, látván, hogy az öreg Baltay kiment, -
2149      3,  XI    |             megcsókolá, a grófné érzé, hogy egy könnycsepp csordult
2150      3,  XI    |             Minden oly megfoghatatlan, hogy a család maradni szeretne, -
2151      3,  XI    |                 minek az a sikere lőn, hogy egy búcsúköszöntés után
2152      3,  XI    |          gondolunk.~- Azért jót állok, hogy nem feledjük el egymást. -
2153      3,  XI    |               pedig kilöki a szemétre, hogy még több undokság ragadjon
2154      3,  XI    |            mikor már egészen bizonyos, hogy minden jó gyomrú ember megundorodik
2155      3,  XI    |               mi köze hozzá az írónak, hogy a tolvajt fel szokták kötni, -
2156      3,  XI    |               ember, ki utána nyúljon, hogy negyven-ötven esztendőnek
2157      3,  XI    |              senki sem emlegeti többé, hogy elesett; csak az embert
2158      3,  XI    |               felkéretett, mert hitte, hogy a "Kenyeretlen" csárdának
2159      3,  XI    |                   ő általa tudtam meg, hogy a pör a körmendi levéltárban
2160      3,  XI    |                még, édes jó barátom?~- Hogy nemcsak nem átkozza el,
2161      3,  XI    |               Kit úgy vert meg a sors, hogy az enyém helyett az ő lábát
2162      3,  XI    |                előtt látta, - megérté, hogy e vad vonásokon az erő duzzadt
2163      3,  XI    |           előtt, mert megígérte Pista, hogy hírmondónak bármi későn
2164      3,  XI    |               istállóban tüzet rakott, hogy szegény párákat meg ne ölje
2165      3,  XI    |              hideg.~Magunk is érezzük, hogy e pillanatban lehető legkevesebbet
2166      3,  XI    |                oly sűrű lőn a falevél, hogy a madárfészek elrejtőzködhetett,
2167      3,  XI    |               nem volt osztozkodó nép, hogy a temetésről visszajővén
2168      3,  XII   |                   különben azt hinném, hogy vitéz őrnagy uram talán
2169      3,  XII   |            emlékezet okáért.~- No hát, hogy még bizonyosabban megemlékezzék,
2170      3,  XII   |             olyan fényes aranykarikát, hogy az ágyú sütögetők odalőhessenek.~
2171      3,  XII   |                 Tudta az egyszerű nép, hogy azt a csillogó aranyat azért
2172      3,  XII   |                azért tették a mellére, hogy az nem a költőpénz közé
2173      3,  XII   |                legelső padig eresztik, hogy minden ember lássa példának
2174      3,  XII   |                arra menőt becsődített, hogy a nagy becsületnek több
2175      3,  XII   |                helyet pedig megmondom, hogy odataláljanak.~- Együtt
2176      3,  XII   |     följegyezve, és szentül megígérve, hogy a kitűzött időre jelen leend,
2177      3,  XII   |              eresztvén magával senkit, hogy tanúja legyen annak, amit
2178      3,  XII   |                meg kell még mondanunk, hogy a hír már végigszaladt az
2179      3,  XII   |               az aranyműves azt hitte, hogy ő maga esik kétfelé, s midőn
2180      3,  XII   |           szerette volna azt kérdezni, hogy tán megbolondult?~- Azt
2181      3,  XII   |               uram, - ismétli Pista, - hogy ezt vágja el kétfelé.~-
2182      3,  XII   |                   hanem azt gondoltam, hogy mégis szebben esik ki az
2183      3,  XII   |          nélkül nem tudnám megmondani, hogy ez tiszta, valóságos arany,
2184      3,  XII   |             hanem mondja meg legalább, hogy miért kell ezt kétfelé vágni?~-
2185      3,  XII   |           aranyműves, átvevén a pénzt, hogy ha már másképp nem lehet,
2186      3,  XII   |           kelmedet, aztán azt mondták, hogy így két darabban valamiről
2187      3,  XII   |               egy lyukat is fúrjon rá, hogy a szalagot bele tudjam húzni.~
2188      3,  XII   |      bizonyosan azért vágatta kétfelé, hogy jobbról-balról felköthesse,
2189      3,  XII   |                a négy ló készen várta, hogy találkozóra menjen, s az
2190      3,  XII   |              lekiáltana rá a múlt idő, hogy vesse le a sarut, mert szent
2191      3,  XII   |        várakozik reám?~- Mondám, uram, hogy napkeletkor itt leszek! -
2192      3,  XII   |           utasítást adván a kocsisnak, hogy valamivel odább könnyebben
2193      3,  XII   |          olvasta, még inkább megtudja, hogy miért becsülték?~Egykor
2194      3,  XII   |        írótársam azt mondá irataimról, hogy azoknak ugyanazon egy bűne,
2195      3,  XII   |              ugyanazon egy erénye van, hogy alakjaim sem szebbek, sem
2196      3,  XII   |          hagyom, még pedig azon okból, hogy igen sok ember van, kinek
2197      3,  XII   |          elengedtem, igen természetes, hogy legalább rútabbá nem kívántam
2198      3,  XII   |               azzal hitegetné a népet, hogy az ő természetes esze minden
2199      3,  XII   |              oly helyesek és alaposak, hogy bámulatot gerjeszt.~Ebből
2200      3,  XII   |             Ebből az első tanulság az, hogy míg a nép a magyar nyelvet
2201      3,  XII   |              De azt nem szabad hinnie, hogy ez már magában elég, s hogy
2202      3,  XII   |            hogy ez már magában elég, s hogy az a civilizációt feleslegessé
2203      3,  XII   |               józan belátásánál fogva, hogy az ész tudomány, a lélek
2204      3,  XII   |            csakis istennek köszönhető, hogy maga a gyermek bele nem
2205      3,  XII   |     bizalmunkat, sőt attól követeljük, hogy a jelen átalakulás nehéz
2206      3,  XII   |     legbiztosabb, leghathatósb eszköz, hogy a magyar az európai kultúra
2207      3,  XII   |           olyan gyermek, ki azt hinné, hogy egy krajcáron az egész bábossátort
2208      3,  XII   |            olyan sem, ki azt képzelné, hogy a magyar köznépnek természetes
2209      3,  XII   |            egyszer kérdem most már én, hogy mit akarnak ezzel a szóval:
2210      3,  XII   |               már az igaz, még azt is, hogy az ökröt Párisba viszik,
2211      3,  XII   |               az ökröt Párisba viszik, hogy aztán az összehasonlítás
2212      3,  XII   |              ér? Bár azt is megérnénk, hogy az emberi faj közt lelkiösmeretes
2213      3,  XII   |             akkor jobban meggondolnák, hogy a civilizáció szó, nem olyan
2214      3,  XII   |              olyan szó, mint az izé, - hogy mindent ki lehet vele mondani;
2215      3,  XII   |               történt, éppen 1855-ben, hogy egy párisi ügyvéd Magyarországra
2216      3,  XII   |                gvardiáért tett lépést, hogy itt a zsiványoknál biztosítsa
2217      3,  XII   |               beszélnek komoly képpel, hogy valóságos botrány, míg mi
2218      3,  XII   |    bárdolatlanság, az meg még nagyobb, hogy nálunk világtörténetet,
2219      3,  XII   |          milyen vad faj lehet?~De kár, hogy emberkiállítást nem rendeznek,
2220      3,  XII   |             huson élődik! Minő vadság, hogy még szurrogátkávét nem iszik
2221      3,  XII   |           annyira van már civilizálva, hogy nem nyom felnőtt ember száz
2222      3,  XII   |              egy mázsát, s alig várja, hogy megszökhessék valami vadonba
2223      3,  XII   |                a nagy világ azt hiszi, hogy nálunk gazdátlan föld is
2224      3,  XII   |              gazdátlan föld is van, és hogy Magyarországban a medve
2225      3,  XII   |                gyarló ember azt hiszi, hogy nálunk az emberek még "
2226      3,  XII   |              hosszú körmöket viselnek, hogy egy egész napig csak az
2227      3,  XII   |              ne hitessük el magunkkal, hogy a civilizációnak azon értelmében
2228      3,  XII   |         értelmében kell közibénk jőni, hogy erkölcseinket szeliditse.~
2229      3,  XII   |     erkölcseinket szeliditse.~Az igaz, hogy vendégszeretetünk, nagylelkűségünk,
2230      3,  XII   |        barátságunk egész odáig terjed, hogy egy jó szóért az ingünket
2231      3,  XII   |      hidegvérüséget, ültessünk teát, - hogy civilizálódjunk!~Pusztitsuk
2232      3,  XII   |       válaszolom, kegyes engedelemmel, hogy nálunk temérdek fogyatkozás
2233      3,  XII   |        mindenütt egy véleményen.~Igaz, hogy mi nem tudunk egy arasznyi
2234      3,  XII   |               nem azt akarjuk mondani, hogy a szorgalom nem szép dolog;
2235      3,  XII   |             nekem bebizonyítani senki, hogy ép és egészséges észjárásban
2236      3,  XII   |               elámítják, s azt hiszik, hogy a civilizációt egy tarisznyában,
2237      3,  XII   |         vitáztak, - hány nagyúr mondá, hogy ha mi ösmernénk a népnek
2238      3,  XII   |       országokban is, - azt mondanánk, hogy a mi jobbágyunk úr, ki hust,
2239      3,  XII   |                kér krajcárt.~Meglehet, hogy egy kissé zajosabb mulatságaink
2240      3,  XII   |           melyet azért kell elkerülni, hogy az elmenőre rá ne düljön
2241      3,  XII   |       nyomoruságában.~Nem csudálkozom, hogy minden ember most nekünk
2242      3,  XII   |                néznek, - s azt hiszik, hogy egy darab üvegért adunk
2243      3,  XII   |             csak ujjunkkal mutogatjuk, hogy enni vagy inni akarunk.
2244      3,  XII   |          otthon a nagy civilizációban, hogy az éghajlat is könnyen megöli
2245      3,  XII   |          kávéhoz szokott, - tudja meg, hogy az alföldön hétszámra is
2246      3,  XII   |                ágyhoz szokott.~Persze, hogy a civilizált nem tartja
2247      3,  XII   |                az üdvösséges tanulság, hogy ha még annyit tudnak is
2248      3,  XII   |               mindenki tudja most már, hogy az olvasóközönséget a magyar
2249      3,  XII   |               részemről tettem annyit, hogy korrajzomnak egyik céljaként
2250      3,  XII   |               el senkit a munkától az, hogy az élőknek ez nem ujdonság;