Rész, fejezet
1 1, IV | hős küzdelme kezdődik.~- Öcsém, tán hályog van a szemeden, -
2 1, IV | Józsi mellé.~- Azt gondoltam öcsém, hogy szekéren mentek haza, -
3 1, IV | Talán megférnél egy helyben, öcsém? - kérdé a béres könyökét
4 1, V | ekképpen gondolkodott:~- Nekem öcsém van, a sógorasszonynak lánya,
5 1, V | akarok megházasodni, hanem az öcsém!~- Hát mért nem szólt a
6 1, V | kis Etelkája, meg az én öcsém, ha összekerülnének, minden
7 1, VII | valamit.~- Mondok bíz én öcsém, - felel az öreg nagy bodor
8 1, VII | urambátyám?~- Egy föltétellel, öcsém!... ha tudniillik az én
9 1, VII | ajánlat, kedves urambátyám?~- Öcsém! - mondja az öreg egy nagy
10 1, VII | maradjon tíz, - oda pedig édes öcsém feleség is kell; tehát azt
11 1, VII | Nekem is van oda beleszólóm, öcsém! - mondja az öreg - azaz,
12 1, VII | maga is mondja:~- Kedves öcsém, - mi már csak ilyen tejjel
13 1, VII | Micsoda magyar ember lennél, öcsém, - mondja Baltay, - ha meg
14 1, VII | sem tudnál megszokni? Hisz öcsém, még a hús is tovább eltart
15 1, VII | mondja meg, kedves gróf öcsém, - hát csakugyan jó az a
16 1, VII | ittam!~- Béka terem abban, öcsém!... - jegyzi meg az öreg,
17 1, VII | Baltay az öreg, - hát te öcsém éppenséggel nem akarod megszokni,
18 1, VII | urambátyám!~- Mi a patvar, öcsém, hát nem silabizáltattak
19 1, VII | tudunk.~- Bizony még megérem, öcsém, - hogy elcserélnéd apád
20 1, VII | úgy segéljen, jól beszélsz öcsém, még tán ráfogod, hogy valami
21 1, VII | le fognak győzni!~- Na, öcsém - én ekképpen csak ellenség
22 1, XI | úton lassú léptetésben.~- Öcsém!... tán valamelyik ökröd
23 1, XI | béres.~- Apád ökrei ezek, öcsém?~- Apámé! - véli a béres, -
24 1, XI | mindnek édes apja.~- Látom, öcsém, jól tart benneteket, -
25 1, XI | magyarázá Pista.~- Most értelek öcsém! - mosolyog rá az őrmester,
26 1, XI | új dologba kapva mondja: öcsém, sokat kell az ilyen hat
27 1, XI | nyereg sincs ám rajtuk, öcsém, - folytatá még odább is
28 1, XI | veled csak megalkuszunk öcsém, ha tudnánk, hogy nem ijedsz
29 1, XI | levágom valamelyik ujjadat, öcsém!~- Én azt nem kérdezem katona
30 1, XI | hát itt van!~- Ember vagy öcsém! - mondja a huszár, - annyi,
31 1, XI | merre van!~- Oda tartunk öcsém, ott maradunk egy egész
32 1, XII | a legényt.~- Elaltattad öcsém, azt a hat cselédet?~- Eleget
33 1, XII | jobban tudnám.~- Vesződség az öcsém, - megint csak le kellene
34 1, XII | egész a falu hosszán.~- No, öcsém! - kezdi újra az őrmester, -
35 1, XII | beleütök, katonává leszek?~- Öcsém, - mondja az őrmester, -
36 1, XII | fiatalon meghalni, kedves öcsém! - sopánkodik az öregasszony.~-
37 1, XII | cselédember vagyok.~- Hisz öcsém, nem az urad ökrét akarjuk
38 1, XII | majd az ellenség is elfogy, öcsém!~- Gondolja katonauram?~-
39 1, XII | katonauram?~- Hát azt gondolod öcsém, hogy az ellenséget is előbb
40 1, XII | míg kikel és megérik?... Öcsém! nem addig van az, hanem
41 1, XII | véli a béres.~- Dehogy lesz öcsém, dehogy lesz, - hisz már
42 1, XII | ha ezzel elbánunk? Lásd öcsém, ezért bajos ám huszárnak
43 1, XII | gyermekeim.~- Vedd le a süvegedet öcsém, - mondja az őrmester, -
44 1, XIII| úr, - ha meghalt szegény öcsém, nyugosztalja meg az isten, -
45 1, XIII| Akkor valahol elhagyta az öcsém, - prókátor barátom. Mennyit
46 2, VI | megcsóválta fejét.~- Van-e öcsém, valami atyádfia? - kérdi
47 2, VI | Nem tudom megmondani, öcsém! - szól amaz, - csakhogy
48 2, VI | meg az asszony - kedves öcsém, csak nem öltél meg valakit?~-
49 2, IX | hogy egyik sem.~- Hej öcsém! - mondja András fölegyenesedve, -
50 2, IX | akarja tudni, bátyám?~- Öcsém, - ha te azt tudnád, amit
51 2, IX | oldozhatnám meg a nyelvedet öcsém?~- Pápista ember kend, bátyám?~-
52 2, IX | kend, bátyám?~- Az vagyok öcsém!~- Nohát mit csinálna kend,
53 2, IX | az ember?~- Furcsa dolog, öcsém, azt tartom, ha a pap megállja
54 2, IX | az én eszem gondolja.~- Öcsém,... én magyar ember vagyok...~-
55 2, IX | hallgatta.~- Annál jobb, kedves öcsém, - azért csak annyit mondok, -
56 2, X | fogott, s azt mondja:~- Öcsém! ki van otthon?~- Az asszonyságok
57 2, X | vannak.~- No hát lódulj föl, öcsém, aztán mondd meg, az öreg
58 2, X | többet gondol szerencsétlen öcsém halálára, mint kellene,
59 2, X | folytatja az úrhölgy - öcsém meghalt, - nekem is öcsém
60 2, X | öcsém meghalt, - nekem is öcsém volt, - megsirattam; de
61 2, XI | rongyos testemet a földön, - öcsém Pista, hagyj nekem annyi
62 3, III | szerencséje volt, - nézze meg csak öcsém, mikor capáriznak négyen,
63 3, IV | Ezt mind elköltheted, öcsém, s megmondom, hogy haza
64 3, IV | mint most én tégedet, édes öcsém, - aztán két álló esztendeig
65 3, IV | tetszik fogadni?~Akármibe édes öcsém, - mondja Baltay még mindig
66 3, V | barátjának.~- Van-e már szeretőd, öcsém? - kérdi a szeptemvir első
67 3, VI | így fogott hozzá.~- Imre öcsém, holnap én haza megyek,
68 3, VI | utolsó pontot nézi.~- Nem én, öcsém, - hisz elég piszkos ember
69 3, VII | az igazi ágyút hallanád, öcsém!~- Ugyan, Pista bácsi, -
70 3, VII | Akkor kivernők a franciát, öcsém - mondja Pista, hanem megint
71 3, VII | A hasznáért megtehetnéd, öcsém - okoskodik amaz - aztán
72 3, VII | örvendezve.~- No lásd, édes öcsém, - hogyan leszünk legkönnyebben
73 3, VII | bizalmasabban Imre.~- Ejnye, öcsém, - szól bele az öregúr, -
|