Rész, fejezet
1 1, I | csalódom, - Bowring úr, az angol követségnek egyik jelentékenyebb
2 1, I | kinéz a házak közül, az angol pedig lomhán húzta maga
3 1, I | maradhatunk, maradjunk urak!~Az angol még mindig egykedvűen koppantja
4 1, I | kapun bement, azaz, előbb az angol ment be, minthogy észrevette
5 1, I | mondja a vastag csizmatalpas angol, - igen eredeti), eredetibb
6 1, I | uram!~- (Ahá! - szól az angol nagyon figyelve, s egy rajzónt,
7 1, I | mondja már? - kérdi az angol.)~- Éppen most mondja, -
8 1, I | keresztül min csudálkozott.~Az angol kéré a herceget, írná föl
9 1, I | készséggel teljesített; aztán az angol utána ment Ferencnek, kezet
10 1, II | vadász vagyok, s ezért egy angol képes újság engem lerajzolt,
11 1, II | Ez én vagyok! - mondja az angol; - ha tetszik, mindjárt
12 1, IV | Lehetetlen! - mondja az angol, - nem képzelek mást mint
13 1, IV | béresem megbirkózik az érdemes angol nemzettel; mert az csakugyan
14 1, IV | harmadfél rőf! - felesel az angol - hol fognánk ekkora embert?~-
15 1, IV | oda hajtatnunk. - véli az angol, s a kocsis az ugaron keresztül
16 1, IV | lépésnyiről is mozdulatlan, s az angol háromszor, négyszer is újabb
17 1, IV | Amint elfordulának, az angol ekképp szólítja meg a herceget:~-
18 1, IV | Szép, szép! - mondja az angol, értem ezt a kis cselt,
19 1, IV | Kocsis! - szólítja meg az angol a kocsist; - forduljon vissza
20 1, IV | kocsi visszafordult, s az angol izmos ökleit mutatván a
21 1, IV | akkorra kiférni, mikor az angol már megfogta, összegyűjtvén
22 1, IV | sem a szárazföldön, sem az angol szigeten nincsen.~Visszahelyezkedék
23 1, IV | meggyőződhetik.~- Herceg! - mondja az angol, szemközt fordulván a hercegnek. -
24 1, IV | ispán uram, - jegyzi meg az angol, - hanem már az asszonyokat
25 1, IV | ösmerem! - szól bele az angol.~- Megállj! - szólítja meg
26 1, IV | nem kételkedék, hogy az angol valami szokatlant akar látni,
27 1, IV | Reggel korán fölkelt az angol, s még ekkor látta, mily
28 1, IV | ember a távol rónaságból.~Az angol nyugodtan hallgatta a beszédet,
29 1, IV | rohant előre, utána pedig az angol s a bormérőben sikerült
30 1, V | órákig elkísérte őt a nagy angol kertben, - néha meg-meglódult,
31 1, VII | becsületére fogadta, hogy az angol öklözgetés egy pennyvel
32 1, VII | szarvas! - mondja nevetve az angol.~- Egy csapatban igen is,
33 1, VII | ritka szépek, - mondja az angol, minden összefüggés nélkül
34 1, VII | szénát.~- Herceg! - mondja az angol - minket a világ különcöknek
35 1, VII | különcöknek tart, de ha már az angol maga nem sajnálja a pénzt
36 1, VII | élvezetére.~- Megyek! - mondja az angol, hóna alá csapván egy bolond
37 1, IX | Ránk lőttek? mondja az angol.~- Az ökröknek durrantottam, -
38 1, IX | az ostort, mit aztán az angol szinte megpróbált, hanem
39 1, IX | Lassan hátracsúszik az angol, és látja, hogy öt darab
40 1, X | könnyen tájékozhatá magát az angol, s minthogy már szerteszét
41 1, X | helyben, és becsületére válik angol hidegvérűségének, hogy el
42 1, X | úr arcához lebbenti, s az angol végtére is kidűl szerepéből,
43 1, X | emelé karjaiba, addig az angol mellett a szarvas rogyott
44 1, X | összeszámlálnák, azt mondja az angol a hullára nézve:~- Eggyel
45 1, XII | harangozni minden embert. Az angol szívesen elkószált volna
46 1, XII | harangként kondult meg az angol füleiben, hol a szárazföldnek
47 1, XII | Legalább is hintón! - mondja az angol.~- Azt tartom egy szálig
48 1, XII | mondván:~- Herceg, - ha angol nem volnék, csak magyar
49 1, XVII| mikor Debrecennél kikötne az angol flotta.~Hanem hogy abban
50 2, VIII| kedves barátom? - kérdi az angol.~- Most mindjárt tizenkettő
51 2, VIII| ezen tisztes példánya az angol szívósságnak ketté nem törött.~-
52 2, VIII| ej! gróf úr, - tréfál az angol, - én azt véltem, hogy sokkal
53 2, VIII| merjük enni, - nevet az angol.~-Kenyeret persze nem hoztak
54 2, VIII| magának, mint a vendégnek.~Az angol a levélre nézett, s látva,
55 2, IX | előbbeni jelenetet, s az angol szívesen maradt, hogy a
56 2, IX | lehessen.~Pista megérkezett.~Az angol rögtön fölismerte Pistát,
57 2, IX | nagyon jól esett, mikor az angol keményen megszorítá a kezét.~~
58 2, XIII| Barátom! - mondja az angol némi gondolkodás után, -
59 3, VI | fák alatt is megfeküdt az angol kert hűsében, tudniillik,
60 3, VII | és még rosszabb mint az angol, mert csak félig tagadta
61 3, VII | tagadta meg, nem úgy, mint az angol vagy olasz.~- De hát miből
62 3, XII | véleményt ad a nagy míveltségű angol szájába, mely Bowring minden
63 3, XII | dacára képzelhetetlen.~Az angol bámulhatta a magyar béresnek
64 3, XII | értelmes feleleteit, de egy angol 1794-ből szügségképp érezte
65 3, XII | érezte a külömbséget az angol civilizáció s a magyarországi
66 3, XII | arisztokráciája s egyháznagyjai angol pairekkel vetélkedtek, s
67 3, XII | magát. Emlékezhetnek önök angol parlamenti tagok, francia
68 3, XII | teát nem szörpöl, mint az angol és irlandi, ki ünnepnapokon
69 3, XII | civilizált ember, hiszen angol; ámbár annyira van már civilizálva,
70 3, XII | vergődhetik, minőt otthon az angol göbölyöktől és egyéb igavonó
71 3, XII | tegyünk bele egy kis angol hidegvérüséget, ültessünk
|