Rész,  fejezet

 1      1,  I    |            hiszi ezt a subás atyafit, kit a sors idetévesztett!~-
 2      1,  I    |     erkölcsből, s előtte kész pogány, kit fiatal korában napközben
 3      1,  II   |             engem is el tud kergetni, kit nem szorít a csizma; hát
 4      1,  IV   |               olyant bántottak volna, kit egyedül a véletlen hozott
 5      1,  IV   |             úr, - hanem hadd halljuk, kit szokás megverni?~- Nagyságos
 6      1,  IV   |               legelső magyar királyt, kit a vallás megszentelt, s
 7      1,  IV   |               utána vagy öt. Az első, kit nem szándékunk máskor szerepeltetni,
 8      1,  IV   |           ütés volt! - kiált Bowring, kit észre nem vevének a nagy
 9      1,  IV   |        Bowring is elment az ispánnal, kit ekképp szólított meg:~-
10      1,  V    |            volna vele, mint olyannal, kit a boszorkányok bűvöltek
11      1,  VI   |              meg, valamint a lány is, kit e meglepetés anyja szívére
12      1,  VII  |               öreg, megölelve a fiút, kit az öreg nagyon is szeretett.~-
13      1,  VII  |           nézzük meg az öreg Baltayt, kit még most sem tud az álom
14      1,  VII  |              ellenségnek, urambátyám, kit okvetetlenül le fognak győzni!~-
15      1,  XI   |             kövessük inkább a bérest, kit amaz bosszúból hasonlóképp
16      1,  XIII |              megmosolyogva az öreget, kit a vér majd megint elragadt.~-
17      1,  XIII |              nekem is, húgom asszony, kit akar vőül fogadni, még pedig
18      1,  XIII |               már szóljon bátran, hát kit választott?~- Dunay grófot! -
19      1,  XIII |             mégis talált egy emberre, kit Baltaynak hívnak, s nevét
20      1,  XIV  |             lovat vegyen az úrfi alá, kit Baltay ünnepélyesen fiának
21      1,  XIV  |             ember van a mai világban, kit András bácsi mellé a ládára
22      1,  XV   |               a címet visszautalá, de kit tán önök is fölismertek,
23      1,  XV   |         vajúdó kínok. Nem volt ember, kit az összetartás vágya nem
24      1,  XV   |       legnyalkább volt Holvagy Pista, kit az újoncok tanítására rendelének.~
25      1,  XVII |             ban, mint a kajári arató, kit egy éjszakán az aratók közt
26      2,  I    |         mászott; mert jaj volt annak, kit a kanászok ott benn kaptak;
27      2,  IV   |         cigány is vetődött, éppen az, kit az ozorai korcsmában láttunk,
28      2,  IV   |                  kérdi Holvagy Pista, kit azért adtak a sok újonc
29      2,  IV   |              gróf Festetics Györgyöt, kit szívfájdalma nem bírt otthon
30      2,  VI   |            ajtón, a másik világon az, kit idő előtt oda küldtél.~-
31      2,  VI   |          megemlékezzünk a hídvégiről, kit a kórházban hagyánk.~Amint
32      2,  VII  |               uram.~- Nevezze meg ön, kit tart ott legérdemesebb embernek.~-
33      2,  VIII |          mikor már nem talált embert, kit megajándékozhatott volna, -
34      2,  IX   |              hanem hagyta a gyereket, kit inkább az ijedtség fogott
35      2,  X    |               is gróf Dunay inasához, kit éppen a kapu alatt fogott,
36      2,  X    |         méltóságos grófné, megjön az, kit az isten neki rendelt.~-
37      2,  XI   |            nádort választott magának, kit jobban meg nem tisztelhettek,
38      2,  XI   |                oda csak az szorul be, kit a zivatar elfog, s kit az
39      2,  XI   |                kit a zivatar elfog, s kit az éjjeli világosság is
40      2,  XIII | következtethetjük, hogy ez szobalány, kit asszonya kiált, az asszony
41      2,  XIV  |       prókátort az nem küldi pokolra, kit exekválhat, - akkor bátran
42      2,  XVI  |              minden jót az ifjúúrról, kit a tisztelendő urak nem győztek
43      2,  XVII |          holta után megemlegetik.~Én, kit születésem órájában nem
44      2,  XVII |               megaranyozott bölcső, s kit mindössze is az a szellő
45      2,  XVIII|               az ember, és jaj annak, kit az apai és anyai gőg idáig
46      3,  I    |           hátra kapta, hogy ne lássa, kit ölt meg, aztán áhítattal
47      3,  II   |         cigány, meglátva az őrnagyot, kit a győri ütközet óta nem
48      3,  II   |            emlékezhetel még, ugyanaz, kit az erdőszélre állítottál
49      3,  II   |            hogy ő könyvet kérne attól kit ő könyveivel annyiszor kigúnyolt -
50      3,  III  |            jött a házhoz, azaz olyan, kit a nagyságos asszony csak
51      3,  III  |         mintha saját édesanyja volna, kit szeretni és tisztelnie kell,
52      3,  III  |        vérszüret! - feleli Kisfaludy, kit már egy nagy hölgycsoport
53      3,  III  |               mint az a szegény Lóra, kit Elek minden szó nélkül ölt
54      3,  IV   |        elbeszélt, hogy fogjon a fiún, kit szeretett volna egy kissé
55      3,  IV   |            szándékoztak lányuk miatt, kit a nagyvilágnak is be kellett
56      3,  V    |          akkor Pest.~Egy rongyos fiú, kit öreganyja, a vén Buda, nem
57      3,  V    |             eredt régi jó barátjával, kit tizenkét év óta nem látott.~-
58      3,  V    |          Útközben szemközt jött Imre, kit a bácsi azonnal bemutatott
59      3,  V    |      megösmerni, hogy legalább tudja, kit kell kerülnie? s midőn ez
60      3,  VII  |          idáig érnénk, nézzünk körül, kit látunk az érkezett vendégek
61      3,  VII  |              hogy azt éri kitüntetés, kit ő gyermekkorától látott
62      3,  VIII |    megkérdezni az uraság, hogy András kit gondolt, - mert tudta, hogy
63      3,  IX   |         jobban megijedt, mint a diák, kit a csúszkálásért akarnak
64      3,  X    |             arra, hogy elvádoltatván, kit a golyók nem bírtak megölni,
65      3,  X    |         megösmerkedett a kis lánnyal, kit ma ölelt meg legelőször
66      3,  XI   |    előteremben beszélgetett Pistával, kit a gróf felkéretett, mert
67      3,  XI   |           uram!~- Az a sánta ember?~- Kit úgy vert meg a sors, hogy
68      3,  XI   |             egyik a mogorva szabados, kit a bocsánat fogott le, a
69      3,  XII  |         helyben állt, mint a gyermek, kit húsvétnapra öltöztet az