Rész,  fejezet

 1      1,  III |       paraszt után egy sárga mentés hajdú jött be, erősen kikefélve,
 2      1,  III |         volna le. Ez volt a hídvégi hajdú, kinek kötelessége volt
 3      1,  III |        ösmerem, ez a hídvégi József hajdú.~- Hát kend, hídvégi József
 4      1,  III |            Hát kend, hídvégi József hajdú, ösmeri-e Meddig Józsefet?~-
 5      1,  III |          Igenis ösmerem! - mondja a hajdú, katonás állásából csak
 6      1,  III |              hogy megkaptad. József hajdú pedig nekem ezt az írást
 7      1,  III |            József, sem pedig József hajdú nem mondhatta, hogy mi a
 8      1,  IV  |   lépten-nyomon vagy a munka vagy a hajdú áll utána, egymásközt civakodni
 9      1,  IV  |             összegyülekeztek, mit a hajdú már bejelentett az ispánnak,
10      1,  V   |       Tessék parancsolni? - kérdi a hajdú a szokatlan dolgot.~- Az
11      1,  V   |       Kiporoltam igenis! - mondja a hajdú, útját akarván állani a
12      1,  V   |     vasárnap! - okoskodik a goromba hajdú.~- Hát kend nagy fülű -
13      1,  V   |           úr - adja ide mentémet!~A hajdú nagy későn előadogatott
14      1,  V   |           Még nem ment el, - véli a hajdú, kulimászos bajuszát megegyengetve, -
15      1,  V   |         élni vénségemre, - mondja a hajdú, - s minthogy a nagyságos
16      1,  V   |           kend oda! - zsörtölődik a hajdú, s magát végignézvén, mondja:
17      1,  V   |            nagyságos úr! - mondja a hajdú elnehezülten, - ha a nagyságos
18      1,  V   |            oly hamarjában elmondá a hajdú, hogy Baltay úr nem bírta
19      1,  V   |    megállítani, hanem midőn aztán a hajdú lelke elnehezedett akkor
20      1,  V   |        nagyságos úr elébb? - véli a hajdú, a krétát letörölvén az
21      1,  V   |          van hát no! - csitítgatá a hajdú, - hanem ha nekem még egyszer
22      1,  V   |         nagyságos úr, hanem midőn a hajdú addig húzta-vonta rajt a
23      1,  VII |           Elmondom uram, - feleli a hajdú, - azt tartom most már harmincadszor
24      1,  VII |            meg magamat, - felesel a hajdú, - minden esztendőben ezen
25      1,  VII |             következnék, - mondja a hajdú, - ennek is három rovása
26      1,  VII |        Hallom! - kiáltja kívülről a hajdú, mintha azt akarná mondani,
27      1,  VII |          nagyságos urat? - mondja a hajdú az ajtót benyitva, s ugyanannak
28      1,  VII |       nagyságos úrra is! - mondja a hajdú, s maga után betette az
29      1,  VII |           nagyságos uram, - felel a hajdú - bár ne kellene; de azt
30      1,  VII |              mondja a fölrezzentett hajdú, megsokallván a csengettyű
31      1,  VII |             látom úgy-e? - mondja a hajdú.~- No ha látta kend, hát
32      1,  VII |              mondja nehezteléssel a hajdú, - no ha álmodtam, hát nem
33      1,  VII |            úr helyett! - végzi be a hajdú a szót, egész nehezteléssel
34      1,  VII |        öregúr is észrevett, midőn a hajdú készen lőn a harmadik vonással,
35      1,  XI  |          Nagyságos uram! - mondja a hajdú megindultan, - ne mondja
36      1,  XI  |      Ennyivel megkötötte a csomót a hajdú, s dolga után ment el.~-
37      1,  XIII|  nádpálcával osztogatták is.~András hajdú fejcsóválva nézte ezt a
38      1,  XIII|            a nagyságos úr? - szól a hajdú, ismét a kerítésre mászván.~-
39      1,  XIII|           is hallgatódzni, - véli a hajdú - mikor már megint olyan
40      1,  XIII|             a vége! - zsörtölődik a hajdú, - de azt is mondtam, hogy
41      1,  XIII|           hogy nincsen! - dünnyög a hajdú.~- Nem arról szólok, amire
42      1,  XIII|               mondja megilletődve a hajdú, - hogy ártatlant ne átkozzon
43      1,  XIII|            ne mondja, - okoskodik a hajdú, - dehogy mondja!~- De mondom!~-
44      1,  XIII|            az ügyvéd jött, azután a hajdú.~- Mért nem hozza kend azt
45      1,  XIII|       megint nincs meg, - felesel a hajdú, és ha nincs meg; honnét
46      1,  XIV | elvörösödött a gyermek és egészen a hajdú ölébe húzódván, megpödri
47      1,  XIV |                jegyzi meg az óvatos hajdú.~- Azt mondja meg András
48      1,  XIV |        sokat?~- Hüm! - dünnyögött a hajdú a furcsa kérdésnél, - mit
49      1,  XIV |         némi szokatlan készséggel a hajdú, mert az ő szívén ma megoldódzott
50      1,  XIV |            nagyságos uram, - véli a hajdú, - aztán azt gondoltam,
51      1,  XIV |         nyakára hág; - jegyzi meg a hajdú, - hanem azért taníttassa
52      1,  XIV |          nagyságos uram, - mondja a hajdú, - a tanító egy kis tarka
53      1,  XVI |            látja, hogy hintaját egy hajdú kíséri be az urasági kapun.~-
54      1,  XVI |         tekintetes uram! - mondja a hajdú, - hanem nekem parancsolatom
55      1,  XVI |     besétálni! - mondja az előbbeni hajdú, kinek a gróf jóval előbb
56      1,  XVI |           két vendéget, kik aztán a hajdú után mentek, s a számukra
57      1,  XVI |           be az öreg a szót, mert a hajdú utánuk jött méltóztatnának
58      1,  XVI |            borravalót csúsztatván a hajdú markába, elbúcsúzott Tolnaitól,
59      1,  XVII|         eltávozék, utánok sietvén a hajdú, hogy a lépcsőkön lekísérje.~
60      1,  XVII|       helyben még akkor is, mikor a hajdú visszajött, vele egyszersmind
61      2,  II  |            a száján, - magyarázza a hajdú azt, amiről a tudósok is
62      2,  II  |           látván, hogy a becsületes hajdú oly nagy lélegzetet vőn.~-
63      2,  III |             kérdi egy állóhelyből a hajdú.~- Minek?... hát megnézem
64      2,  XIV |            ami több, látták, hogy - hajdú képében jár.~Én ugyan nem
65      3,  I   |            úrnak, hogy egy jóravaló hajdú mindig többet ér, mint egy
66      3,  III |              a bátyja meg valóságos hajdú.~Ne zavarjuk őket, az idő
67      3,  VII |            szégyenlett volna kemény hajdú létére annyi ember előtt
68      3,  X   |         uram! - mondja meglepetve a hajdú.~- Nekem ez imádságos könyvem! -