bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 Mon | melynek egynéhány satnya szála oda mutat, hogy az alap nem
2 1, I | akarja, kész vagyok elmenni oda, hol az emberek még most
3 1, IV | Már nincs más mód, mint oda hajtatnunk. - véli az angol,
4 1, IV | megverik, - sőt intik, hogy oda ne jöjjön, hova ők mennek;
5 1, V | egyszer aranyos ruhában megy oda, máskor pedig annyi papirost
6 1, V | ide, - András fusson kend oda! - zsörtölődik a hajdú,
7 1, VII | helyett maradjon tíz, - oda pedig édes öcsém feleség
8 1, VII | végelhatározásról.~- Nekem is van oda beleszólóm, öcsém! - mondja
9 1, VII | szárnyára látván, éppen oda, hol az ifjú gróf szállásolt,
10 1, XI | az a gondolat, hogy hátha oda is elmenne, hol rézből van
11 1, XI | uram, ha tudja merre van!~- Oda tartunk öcsém, ott maradunk
12 1, XII | kérdi Pista.~- Éppenséggel oda sietünk most, - felel az
13 1, XII | huszárnak.~- Nem jó lennék én oda, katonauram, - mondja a
14 1, XII | az őrmester, - nem kell oda öregharang, ahol száz ágyú
15 1, XVI | Esztendőnként sok uri nép~Gyűl oda a szüretre:~László s Rózsa
16 2, I | napi bért.~Persze, hogy oda jó lett volna már akkor
17 2, I | szalonnázni; mert ha valamivel oda nem ragasztják azt a földet,
18 2, I | hordanak föl; a legelső zápor oda mosogatja le, honnét fölcipelték.~-
19 2, I | neveté Baltay.~- Majd oda is elérünk barátom, - hanem
20 2, I(4) | órányira van a várostól; tehát oda s vissza nem sétálhatott
21 2, II | paradicsom; nem is ment volna ő oda, ha saját nyerges szamara
22 2, II | ha saját nyerges szamara oda nem viszi sebes nyargalást,
23 2, III | de sánta sem lesz, - veté oda András nagyobb megnyugtatás
24 2, III | úgyis tudom, hogy nem megy oda.~- Talán a szomszédban van? -
25 2, IV | megyek utána.~- Majd csak oda mész te is cigány, ahova
26 2, VI | világon az, kit idő előtt oda küldtél.~- Mondd hát, mit
27 2, VI | gondoltam, hogy elég lesz oda tizenkilenc is a halottjából,
28 2, VI | minek temessenek engem oda elevenen?~- Talán magát
29 2, VI | az öregasszony, - megint oda eresszünk, hol a sántaság
30 2, VI | ahhoz a vezérhez!~- Csak oda ne menj édes rózsám, szép
31 2, VI | fölgyógyulván, bekívánkozott oda, honnét eljött; a gazda
32 2, VI | Nem is azért viszlek oda, fiam, - szól az öreg -
33 2, VII | lesz odáig.~- Búcsút járunk oda! - mondja Batthyányi.~-
34 2, X | ruhaszárogatón lógni, tehát oda lovaglék, hogy megtudjam
35 2, X | ugyan engedelmesen adá magát oda; hanem Pista megelégedett
36 2, XI | Azt tartom egy is elég oda.~- Hát a másik lábad nem
37 2, XI | egy csárda a keresztútnál, oda húzódtam el az emberek elől,
38 2, XI | húzódtam el az emberek elől, oda csak az szorul be, kit a
39 2, XII | ajtónyitáskor beszöktek oda, hova alispánt rimánkodva
40 2, XII | levéltárt megnézegetni?~- Oda lenn van Csapó úr? - kérdi
41 2, XIII | külső lapra, már e szót is oda jegyzé: írta...~Mégsem lehet, -
42 2, XIV | leánynézőbe menne, ámbár nem oda ment, de mégsem csekélyebb
43 2, XIV | homályosabb sarkokba húzódik, oda söprik, oda vetik, oda rúgják,
44 2, XIV | sarkokba húzódik, oda söprik, oda vetik, oda rúgják, és semminemű
45 2, XIV | oda söprik, oda vetik, oda rúgják, és semminemű néven
46 2, XVI | hanem nem is tették ám oda hiába.~- Hátrább is jó lett
47 2, XVI | még azt is mondta, hogy oda is szeretne elmenni, ahol
48 2, XVI | Nem is a gombócért vittük oda; mert gombóc itthon is van,
49 2, XVII | aki nemrég előttem ment oda.~Megszorítá a herceg a becsületes
50 2, XVIII| utánuk a kertbe.~Mielőtt oda mennénk, álljunk meg egy
51 2, XVIII| lemegy a kertbe.~Az álom oda nehézkedett a szempillákra,
52 3, II | meglátta, a kapuig hozzáment.~- Oda vagyok! - ordít a cigány,
53 3, III | úgy-e, hogy tedd be?~- Éppen oda akartam menni, - mentegetőzik
54 3, III | jámbor, olyan tedd ide, tedd oda, még ha megnyúznák sem mozdulna
55 3, III | gúnyolódva folytatja: praxis kell oda, úri barátom, meg száz esztendős
56 3, III | barátaimon kívül alig vetődik oda valaki, hanem gondoltam
57 3, VII | megnyugtassa, pedig felét sem tette oda a megszokottnak, hanem az
58 3, VII | foglaltak már.~A későn jövőnek oda kell ülni, ahol helye marad,
59 3, VII | megkoszorúzom. - mondja Jolán, oda nyújtva a jutalmat.~- Tehát
60 3, VIII | érett korának bölcsességéből oda, hol a gondtalan fiatalember
61 3, VIII | pedig ok nélkül nem tette oda.~András jól ismerte az öreget,
62 3, VIII | fejétől majd mégsem lát oda, ürügyül pedig minden meglátott
63 3, VIII | észrevette Imrét s éppen oda akart nézni, de András meg
64 3, IX | Körmenden került meg, végre oda kívánt menni az öregúr.~-
65 3, X | könyveket tartja.~- Hát nem adja oda, nagyságos uram?~- Meggyújtaná
66 3, XI | talán ő is közelebb áll oda, hova haragos képpel belépni
67 3, XI | két hölgy örömmel nyújtá oda kezét, s midőn mindkettőt
|