Rész,  fejezet

 1      1,  VI  |      jusson nekem is? - kérdi gróf Dunay, a lugasból előlépvén a
 2      1,  VII |             az ifjú Baltayval gróf Dunay, kivel előbb találkozánk
 3      1,  VII |   megközelíték a jámbor állatot, s Dunay egy kürtzsinórt olda le,
 4      1,  VII |        sebesen a falu felé rohant.~Dunay lehetőleg utána nyargalt,
 5      1,  VII |          elveszett az üldöző elől.~Dunay a téli szakban a megye székhelyén
 6      1,  VII |              kérdi az öreg.~- Gróf Dunay! - mondja amaz, éppen most
 7      1,  VII |         nem kell!... - mondja gróf Dunay a megkínált pipát Andrásnak
 8      1,  X   |           a legközelebbi állomáson Dunay barátját, ki a jó pajtástól
 9      1,  X   |        lövés nem zavará, csak gróf Dunay rémült el, midőn barátját
10      1,  X   |         azon oldalon volt, melyről Dunay állt, még a gróf maga is
11      1,  XIII|       András gazda jól tudta, hogy Dunay gróf úr nem vár névnapot
12      1,  XIII|      bátran, hát kit választott?~- Dunay grófot! - mondja az asszony.~
13      1,  XV  |          szólt a fejedelem, - gróf Dunay engem jókor vezetett erre, -
14      1,  XV  |      akképpen, hogy az uralkodóval Dunay gróf ment, a nádorral pedig
15      1,  XVI |       hintóból most szállt ki gróf Dunay, - igazabban a házigazda
16      1,  XVI |        Egyenesen Bécsből, - feleli Dunay, s egy kis kerülőt tettem
17      1,  XVI |          nem bocsátaná, - viszonzá Dunay, ha hazamenet Keszthelyt
18      1,  XVI |      kedves újdonságot, - folytatá Dunay; - mi kincset leltünk, barátom,
19      1,  XVI |       kincsnek fogna tartani.~Erre Dunay gróf oldalzsebéből egy iratcsomót
20      1,  XVI |          táplálékot nem nyer.~Gróf Dunay kitárá már a papírt és szavalói
21      1,  XVI |     olvasmány feléhez érne el gróf Dunay, Festetics már egészen borzas
22      1,  XVI |            hamar a ritka élv.~Gróf Dunay csöndesen visszatolá székébe
23      1,  XVI |    történet leírása elvégződvén, s Dunay leeresztvén a papírt, elhallgatott,
24      1,  XVI |        Elmondom, barátom, - mondja Dunay elhelyezkedve a karosszékben, -
25      1,  XVI |          hozzájuk csatlakozék gróf Dunay, mintha ő is csak egyszerű
26      2,  II  |      honnét lelátott a kertbe, hol Dunay kedves nejével ült a lugasban,
27      2,  II  |        nézte szeretteit s minthogy Dunay még akkorig nem tudta, hogy
28      2,  II  |       egyik lába ki van ficamodva.~Dunay ölbe vette a szerencsétlen
29      2,  II  |       hacsak nem tartották szóval.~Dunay és neje szokott türelemmel
30      2,  IX  |          hozzá közelebb, az a gróf Dunay, vagy a másik?~- Egyik sem
31      2,  IX  |            az én uramnak, hogy nem Dunay lőtte meg az ifjú urat,
32      2,  IX  |           Nohát... Isten úgyse nem Dunay lőtte meg az úrfit.~.....................................................................................................................................................~
33      2,  X   |         gyanút gerjesztett magában Dunay iránt, s íme az elhamarkodásnak
34      2,  X   |         hanem ment először is gróf Dunay inasához, kit éppen a kapu
35      2,  X   |           megbocsátok! - mondja rá Dunay.~- Ennek hasznát veszi méltóságos
36      2,  XIII|            kívül csavarog valahol.~Dunay gróf jő Bowring úrral, a
37      2,  XIII|        Magam is azt vélem, - felel Dunay.~- Ez a Himfy név bizonyosan
38      2,  XIII|       Fájdalom, az! - hagyá helybe Dunay.~- Nem lehetne rábírni Kisfaludyt,
39      2,  XIII|           magát?~- Talán. - mondja Dunay a padon feledt iratcsomót
40      2,  XVII| körülmények által indokolt gyanúja Dunay irányában besodrá; de azóta
41      3,  III |         adjon.~- Barátom! - mondja Dunay Festeticsnek - nagy áldozat
42      3,  III |               Csak kettőt? - kérdi Dunay.~- Semmi esetre sem többet;
43      3,  IV  |        kellett mutatni, s e célból Dunay korábban indult el, hogy
44      3,  IV  |            Behelyezkedtek, s ámbár Dunay is ott volt, Baltay talált
45      3,  IV  |    távolabb esett Festeticstől, ki Dunay mellett ült, s minthogy
46      3,  IV  |    Festetics bámult leginkább, míg Dunay magában azt mondá:~- Szavam
47      3,  V   |          Imre, meglásd, beleszeret Dunay lányába.~- Nem hinném! -
48      3,  V   |        egyes vessző alá mellékelte Dunay levelét, a kettős vessző
49      3,  V   |       fennforgó pörös viszonyokat, Dunay gróf leányának legelső tisztelői
50      3,  V   |            amit ő leginkább óhajt.~Dunay levelét elolvasván, látta,
51      3,  VII |          ne érje, s midőn az ajtón Dunay és Festetics grófokat látta
52      3,  VII |          váratlan vendégek előtt s Dunay megismervén a házi gazdát,
53      3,  VII |            tehát Pista megszólítja Dunay grófot, kivel régóta bizalmasabb
54      3,  VII |           furcsa véletlenség a kis Dunay Jolán mellett hagyott egy
55      3,  VII |  megfejtője ezüstkoszorút kap gróf Dunay Jolán ajándékából, - olvassa
56      3,  VII |        fordulván, hol Festetics és Dunay közt állt Kis, nem is gyanítva,
57      3,  VII |     támaszkodás nélkül megállni, s Dunay karjára fogván mutatá a
58      3,  VII |         vendégsereg nyugodni ment, Dunay még sokáig beszélgetett
59      3,  VII |           jó ez ünnepély! - mondja Dunay.~- Még leánynézőnek is! -
60      3,  X   |        fakadó bimbó.~Utasaink gróf Dunay nejével és leányával, kik
61      3,  X   |            ló megmelegíteni bírja.~Dunay kijött a szobából, hihetőleg
62      3,  X   |        sokáig tartott a hallgatás, Dunay gróf kihívta Andrást a konyhába.~-
63      3,  X   |          ez legkedvesebb jószágom.~Dunay meghatottan állt az öreg
64      3,  X   |          bizonykolja az öreg, mire Dunay elébe lép és először annyi
65      3,  X   |           faragok rovást! - mondja Dunay a múltakra célozva, mire
66      3,  X   |            mint a könyvet? - kérdi Dunay boldogságtól csillogó arccal.~-
67      3,  X   |    Batthyány Lajos m. k.~A sorokat Dunay hangosan olvasá, a két gyermek