Rész,  fejezet

 1      1,  XVII |           jó tanács, azért a megyei alispán összehívta a megyei közönséget,
 2      1,  XVII |          nemességet, s a tekintetes alispán úr könnyen készen volt a
 3      1,  XVII |          elkezdhetnék, a tekintetes alispán úr rendre adogatá a leveleket
 4      1,  XVII |            hanem mivel a tekintetes alispán úr éppen engem szólított
 5      1,  XVII |      dühének kitenni nem merném.~Az alispán megrántotta a gróf mentéjét
 6      2,  XI   |             e célból tehát a megyei alispán rögtön rendelkezett, hogy
 7      2,  XII  |           még a herceg, - mondja az alispán - tehát - nem akartam ilyen
 8      2,  XII  |             az ablakon az ujját.~Az alispán nem tudott felelni, és éppen
 9      2,  XII  |       tartott a kastélynak, vele az alispán lépdegélt közönyös tárgyakról
10      2,  XII  |           ajtaját is kinyitotta, az alispán a tisztítóvashoz dörgölvén
11      2,  XII  |      megkérem a herceget! - véli az alispán annyi daccal, mennyi szükséges
12      2,  XII  |         annak megértésére, hogy egy alispán elegendő nagy hatalom arra,
13      2,  XII  |       üthetett méltó haragjában.~Az alispán azalatt fölért az emeletbe,
14      2,  XII  |             hogy én megengedtem.~Az alispán lesietett a lépcsőn, jól
15      2,  XII  |         valamit, vagy sem? Hanem ha alispán úr nem sajnálná a fáradságot,
16      2,  XII  |        írást! - mondja bosszúsan az alispán, újra fölkullogván a lépcsőzeten,
17      2,  XII  |         írván az engedelmet, mit az alispán nagy megelégedetten vitt
18      2,  XII  |             engedelmet, - mondja az alispán. Csapó helyreigazítá a homlokára
19      2,  XII  |        figyelemmel utat engedett az alispán úrnak, hogy a terembe mehessen.~
20      2,  XII  |            terembe mehessen.~Míg az alispán úr körültekintett a teremben,
21      2,  XII  |                mondja az öreg, s az alispán megnyugvék, nem jutván eszébe,
22      2,  XII  |     levéltárnok elhinni köteles. Az alispán hátra tett kézzel járt körül,
23      2,  XII  |            minden embernek való. Az alispán úr kíváncsian vizsgálódik
24      2,  XII  |             jól ismerem - mondja az alispán.~- Nem lehetetlen! - hagyja
25      2,  XII  |       mellett vakaródzva, mit aztán alispán úr is észrevett, és még
26      2,  XII  |       haragudjék, édes Csapóm, - az alispán mindössze is csak egy ember.~-
27      2,  XV   |      mehessen.~Éppen azon időben az alispán mindenfelé fogdostatta az
28      2,  XV   |          igénybe vették, - tehát az alispán minden áron lebeszélni törekedett
29      2,  XV   |      eredményre vezetni; - utóbb az alispán azt mondja:~- Nem eresztem
30      2,  XV   |       szokik.~- Adja ezt írásban az alispán úr!~- Egy példányban akarja
31      2,  XV   | megjártatták a gazdaság körül, s az alispán megmutogatván mindenét,
32      2,  XV   |       beszélgetésnek, s minthogy az alispán nagy kedvet mutatott a megvételhez,
33      2,  XV   |            eladásra bírja.~Midőn az alispán egy pillanatra bement, hogy
34      2,  XV   |          minthogy éppen jött már az alispán is, ki aztán egészen más
35      2,  XV   |        Pestről, barátom? - kérdé az alispán.~- Még a törvényszünet elején.~-
36      2,  XV   |        Megállj barátom, - mondja az alispán, - Baltayt mondál?~- Igen,
37      2,  XV   | genealogiáját.~- Furcsa - mondja az alispán - a Baltay contra Baltay
38      2,  XV   |  megalkuszunk, barátom! - mondja az alispán.~- Megalkudtunk, ki is vagyok
39      2,  XV   |        osztályokba mentek, hanem az alispán végtelenül elkedvetlenedett;
40      2,  XV   |        hirtelen észrevette, hogy az alispán elkedvetlenedett, s éppen
41      2,  XV   |          vitába keveredett, hogy az alispán kedvetlensége a vendéglátást
42      2,  XV   |             mellékterembe értek, az alispán karonfogá Galibát, mire
43      2,  XV   |            Barátom! - szólal meg az alispán, - én elég meggondolatlan
44      2,  XV   |           Édes barátom! - mondja az alispán, - szavamat visszahúzni
45      2,  XV   |           előbb úgyis tanú volt, az alispán ismétlé a dolgot az orvos
46      2,  XV   |        sokáig kelle várnia, mert az alispán nem hagyhatá el ágyát, hova
47      2,  XV   |      leérkezett.~- Nos, hogy van az alispán? - kérdi Galiba.~- Elég
48      2,  XV   |         karon fogva az orvost, - az alispán végtére is nagy úr, s nekem
49      2,  XV   |          szívességet tenne önnel az alispán, ha addig meghalna, mire
50      2,  XV   |           prókátort, ki minthogy az alispán aludt, kocsira ült, de a
51      2,  XV   |            éppen most írta, hogy az alispán meghalt s így a titoktartás
52      2,  XVIII|            jól esett, hogy a megyei alispán díszes környezettel őt is
53      2,  XVIII|       érinté, annál inkább: mert az alispán nem annyira az írót, mint
54      2,  XVIII|   segédtisztképpen foglalkozzék.~Az alispán a háborúra vitte a beszédet.~-
55      2,  XVIII|       közelít a francia! - kezdi az alispán.~- De hegedűszóval csak
56      2,  XVIII|          Attól függ, - okoskodik az alispán, - hogy a nemzet milyen
57      2,  XVIII|           beválthassa.~- Beváltjuk, alispán úr, - mondja lelkesülten
58      2,  XVIII|         ülhet egy ember, - írja fel alispán uram...~Az alispán írta.~-
59      2,  XVIII|         írja fel alispán uram...~Az alispán írta.~- Ezeknek persze ennivaló
60      2,  XVIII|           látom el őket, - írja föl alispán úr ezt is.~Az alispán írta.~
61      2,  XVIII|           föl alispán úr ezt is.~Az alispán írta.~Amennyi készpénz a
62      2,  XVIII|          azt is odaadom, - írja föl alispán uram a többi után.~Az alispán
63      2,  XVIII|       alispán uram a többi után.~Az alispán már sokallani kezdé a dolgot.~-
64      2,  XVIII|            is írja fel a tekintetes alispán úr.~- Isten úgyse, sok lesz, -
65      2,  XVIII|        úgyse, sok lesz, - mondja az alispán, - ennyit nem kívánunk.~-
66      2,  XVIII|              ennyit nem kívánunk.~- Alispán úr! - mondja Baltay, - ki