Rész,  fejezet

 1      1,  I   |         kegyelmes uram!~- (Ahá! - szól az angol nagyon figyelve,
 2      1,  III |   használt a szép szó.~- Értem! - szól bele a herceg, - hanem talán
 3      1,  IV  |           a béres.~- Még egyet! - szól a herceg némi mosollyal -
 4      1,  IV  |          Éppen arról beszéltem, - szól az ispán, - s ha tetszik,
 5      1,  IV  |       ember.~- Ezt már ösmerem! - szól bele az angol.~- Megállj! -
 6      1,  IV  |           Debz' van itt más is! - szól a kocsmáros, a kikészített
 7      1,  IV  |        hanem majd megmondom én! - szól harsányan a béres, megfogván
 8      1,  V   | Egészségedre váljék, édes fiam! - szól a nagyságos asszony - hanem
 9      1,  VI  |     szomszéd fia.~- Nem, anyám! - szól a lány alig hallhatólag, -
10      1,  VII |           öreg, s aztán Andrásnak szól: András, szóljon kend a
11      1,  VII | csengettyű rángatást.~- András! - szól a nagyságos úr, egészen
12      1,  X   |         állomásokon szakadatlanul szól a puska, egy lövéssel több
13      1,  XI  |       mondjam meg?~- Nekem sem! - szól erős hangon amaz, - mert
14      1,  XII |       Magasan röpül a daru szépen szól,~Haragszik rám a galambom;
15      1,  XII |          rám a galambom; mert nem szól.~Ne haragudj édes rózsám
16      1,  XII |        öregharang, ahol száz ágyú szól.~- De olyan fiatalon meghalni,
17      1,  XIII|         mondani a nagyságos úr? - szól a hajdú, ismét a kerítésre
18      1,  XIII|         Az nem tartozik hozzám! - szól elhatározottan az asszony.~-
19      1,  XV  |      várja, - mert oly keservesen szól a lassú magyar, hogy ha
20      1,  XV  |          már bírom a talizmánt, - szól a herceg - most már kérhetnek
21      1,  XVI |      kocsit.~- Tekintetes uram! - szól hátra a kocsis, - bemenjünk
22      1,  XVI |        Majd segítek választani, - szól a gróf, - valamelyest én
23      1,  XVI |          vagyok.~- Ugyan úgy-e? - szól az öreg - tán uraságod valami
24      1,  XVII|        azt hallották, hogy nagyot szól, s a hangja a szomszédországból
25      1,  XVII|         grófot jó hangosan:~- Mit szól hozzá, méltóságos uram?~-
26      2,  I   |     mondják.~- Ez már igaz lesz - szól egy negyedik - nálunk is
27      2,  II  |   Emlékszem, - igen, emlékszem! - szól közbe a gróf.~- ...Nohát
28      2,  IV  |       megállította a Lajta, idáig szól el az ország törvénye, s
29      2,  VI  |              hallod-e te béres? - szól a szomszédba, hol Pista
30      2,  VI  |          nem mondtad valakinek, - szól Pista, - idáig már régen
31      2,  VI  |        tudom megmondani, öcsém! - szól amaz, - csakhogy már azt
32      2,  VI  |        megteszed, mondok egyet! - szól amaz a főorvos papirosát
33      2,  VI  |        részegszik meg az ember! - szól vissza Pista némileg fölkapaszkodván,
34      2,  VI  |        azért viszlek oda, fiam, - szól az öreg - hogy odább eresszelek;
35      2,  VII | megszokjuk!~- Jót állok érette, - szól lelkesülten a főherceg -
36      2,  VII |          Így van jól, - herceg! - szól befejezésül - én Budán lakom, -
37      2,  IX  |         Én is ott voltam akkor! - szól közbe Bowring - s ez a fiú
38      2,  IX  |      vádolom.~- Nagyságos uram! - szól Pista, - nagy magyarnak
39      2,  X   |           ritka vendég, András! - szól kedélyesen a grófnő.~- Láncon
40      2,  X   |         ideje rá.~- Jó barátom, - szól közbe a gróf is, - én nem
41      2,  XII |       Mindjárt nyitom az ajtót! - szól Csapó az erős kulcsot megfordítván
42      2,  XV  |     vagyok...~- Én meg orvos... - szól közbe a másik.~- Tehát ön
43      2,  XV  |       Tessék velem parancsolni! - szól az orvos egészen neki engedvén
44      2,  XVI |        nagyságos uram?~- Jó, hogy szól kend, tegye zár alá, hogy
45      2,  XVII|           hogy a nagyságos úr nem szól többet, még egyszer meglebbenté
46      3,  I   |   összeszedetek.~- Ments isten! - szól közbe Kisfaludy, a nádornak
47      3,  I   |  okoskodott:~- Itt árverés van, - szól az egyik szavazó, - itt
48      3,  I   |          népet kevesen ismerjük - szól megint a nádor.~- Pedig
49      3,  I   |       fordulhatnánk.~- Barátom! - szól nehéz szívvel a kérdett -
50      3,  III |         ki valamit édes lányom, - szól az öreg anya, szem elé rakva
51      3,  III |     világos haszon mégis mellette szól.~- Számlálta barátom uram,
52      3,  IV  |     Sándor.~- Engedelmet kérek, - szól lehangoltabban a fiú, de
53      3,  VI  |           el is fogyott volna, ha szól a nagyságos úr! - lőn a
54      3,  VII |        egyike mondja:~- De nagyot szól az az ágyú!~- Ez csak mozsár, -
55      3,  VII |         mi a mienk a jelenben?" - szól az első kérdés, melynek
56      3,  VII |           Imre.~- Ejnye, öcsém, - szól bele az öregúr, - talán
57      3,  VII |              Kisnek, a nagynak! - szól ünnepélyes hangon a lelkes
58      3,  VII |         van; de szakálla nincs! - szól az egyik.~- Az olasznak
59      3,  VIII|          vagyok nagyságos úrfi, - szól be András minden kopogatás
60      3,  IX  |          mindjárt, édes öregem, - szól az asszony engeszteltebb
61      3,  IX  |         én azt tőled kérdezném, - szól az asszony egész felsőbbséggel, -
62      3,  IX  |  Andrásnak, aztán pedig Galibához szól: - evett-e már spektábilis?
63      3,  IX  |       Üljön le a tekintetes úr, - szól Galibához, - bizony még
64      3,  X   |           ember ebben a házban? - szól egy ember, kinek bajusza,
65      3,  X   |         kend az embert, András! - szól reménykedve az öreg.~- Ha