Rész,  fejezet

 1      1,  I    |            micsoda állat lehet az, kinek nem elég meleg a hosszú
 2      1,  I    |   csoporttal jött egy másik ember, kinek nyaka körül olyan vastagon
 3      1,  II   |         elszabadult vadnak. Uraim, kinek kurta farkú kutyája van,
 4      1,  II   |      szorít a csizma; hát még azt, kinek tyúkszeme van.~- Menjünk
 5      1,  III  |          hanem azért van olyan is, kinek három neve van, a negyediket
 6      1,  III  |           Ez volt a hídvégi hajdú, kinek kötelessége volt minden
 7      1,  IV   |           megnézte a fiatalembert, kinek keleti vonásai csak úgy
 8      1,  IV   |      kiáltja vissza Holvagy Pista, kinek nevét, íme megmagyaráztuk
 9      1,  VI   | hallhatólag, - ez a szegény fiú.~- Kinek csak a neve maradt? s tán
10      1,  VII  |          szívesen fogadá vendégét, kinek poggyásza reggel megérkezett, -
11      1,  VII  |            tulajdon ősapánk volna, kinek gyöngéjét papiroson megírni
12      1,  VII  |         mint olyan bizalmas ember, kinek e kiváltsága rég megvolt.~-
13      1,  IX   |   eltalálva, mintha művészt várna, kinek ecsete alá kínálkozék kényelmes
14      1,  XI   | egyetlenegy siránkozó fehércseléd, kinek özvegysége vagy árvasága
15      1,  XI   |     hozzágondolta még azt is, - ha kinek nem tetszik, miért lett
16      1,  XIV  |        ilyenkor néha annak is jut, kinek nem szánták, éppen úgy,
17      1,  XV   |          kérdi a nádor a herceget, kinek karjába fonódék, - az újoncokat
18      1,  XVI  |          mondja az előbbeni hajdú, kinek a gróf jóval előbb hallgatást
19      1,  XVI  |      apróbb nemes az olyan embert, kinek a vagyona szélesebb jóval,
20      1,  XVI  |            azt akartam mondani; de kinek a lovai?~- Mondtam már,
21      1,  XVII |         már most tudni, hogy akkor kinek a nyakába öltötték azt a
22      1,  XVII |           hátha betör az ellenség, kinek ugyan nincsen kutyafeje,
23      1,  XVII |            közelíték meg a grófot, kinek a keserűség egész idegrendszerét
24      2,  I    |          aztán olyan ember is van, kinek alig van két-három barma.~-
25      2,  I    |            aztán vándoroljak, hogy kinek kellek?~- Megfogadom én,... -
26      2,  I    |             Baltayval találkozott, kinek legelső kérdése volt:~-
27      2,  II   |           a becsületes jó öregnek, kinek még a gyöngesége is - erkölccsé
28      2,  IV   |           sorban látjuk a cigányt, kinek arca most nem azért legfeltűnőbb,
29      2,  VI   |        életet úgy oltogatják, hogy kinek kezén, kinek lábán, kinek
30      2,  VI   |      oltogatják, hogy kinek kezén, kinek lábán, kinek fején esik
31      2,  VI   |          kinek kezén, kinek lábán, kinek fején esik egy kis lyuk,
32      2,  VI   |           munkájába, hadd fogyjon, kinek meg van írva a sorsa!~-
33      2,  VI   |       Ekkor jött be egyik alorvos, kinek aztán németül mondá el a
34      2,  VIII |  elnézőbbek lőnek oly ember iránt, kinek jó tulajdonai egy kis gyöngeségnek
35      2,  IX   |            akadt pajtása a fiúnak, kinek valamennyi diák közül legszebb
36      2,  XI   |          egyéb, mint Meddig Józsi, kinek az orvosságivás egyik lábába
37      2,  XIV  |            Volt valaha egy uraság, kinek tót jobbágyai mindenre megesküdtek
38      2,  XIV  |           olyan embert választott, kinek még ezt is meg kellett mondani;
39      2,  XIV  |           újra eszébe jut gazdája, kinek legutóbbi szidalmai most
40      2,  XVII |            menekülni a nagy ember, kinek szívében annyi szeretet
41      2,  XVII |          és maradjunk, a hercegnél kinek néhány nap múlva megnyílt
42      2,  XVII |            volt egyetlenegy ember, kinek könnyei ki ne csordultak
43      2,  XVIII|         ruhában látjuk Kisfaludyt, kinek neve éppen ezen időben szaladta
44      3,  I    |        mint azt Püspöky kívánta.~- Kinek a hajdúja? - kérdi a táborkari
45      3,  I    |         vagyok az önkénteseknél.~- Kinek a hajdúja volt előbb? -
46      3,  III  |        végtére is nem volt cseléd, kinek azt mondhatta volna: "Szamár,
47      3,  IV   |         jól esett, mert tőle jött, kinek képzettségét családi hiúságból
48      3,  V    |          viselhet egy olyan ember, kinek az egész vastag corpus juris
49      3,  VI   |        ösmernie kellett az embert, kinek nevét keresem, - önre legemlékezetesebb
50      3,  VII  |             hogy csak az az ember, kinek hetvenhét öregapja volt,
51      3,  VII  |             inas sem volt a bakon, kinek kabátjára elől-hátul föl
52      3,  VII  |            én méltóságos uraságom, kinek én is egyik jobbágya vagyok...~-
53      3,  VII  |         most maga az első jobbágy, kinek földesúr nincsen!~Az öreg
54      3,  VII  |          csakhogy nem az kiáltott, kinek tyúkszemére léptek, hanem
55      3,  VII  |         serdülő lányát is elhozta, kinek ez ünnepélyen az a foglalatosság
56      3,  VIII |         úgy, mint azt a vénembert, kinek eszébe jutna ősz fejjel
57      3,  IX   |        most eresztette el Galibát, kinek még volt némi mondanivalója,
58      3,  X    |          házban? - szól egy ember, kinek bajusza, szakálla jégcsappá
59      3,  X    |            még olyan magyar ember, kinek rováson a helye?~- Azt már
60      3,  XI   |   érdemlettem meg.~- A patvarba, - kinek szoríthatnám meg a kezét
61      3,  XI   |       olvasmány, látni egy embert, kinek lelkét az író végighúzkodja
62      3,  XII  |           hogy igen sok ember van, kinek önmagunk iránti hitét kell
63      3,  XII  |       valaki és pedig olyan ember, kinek népszerűsége és befolyása
64      3,  XII  |          est vita? - kérdi valaki, kinek én azt válaszolom, kegyes