Rész,  fejezet

 1      1,  VII  |        következik odább?~- Balázs Imre uram következnék, - mondja
 2      2,  II   |         fiú meg ne rémüljön tőle.~Imre úrfi jól tudta, hogy a szomszédház
 3      2,  II   |       kutyák után rúgván, szegény Imre úrfit leejtette a gyöpre,
 4      2,  III  |           itt hozom a tanító urat Imre mellé, - már mondtam neki,
 5      2,  IX   |          nem kímélték egymást, és Imre úrfi vörös nadrágja a réten
 6      2,  IX   |   elkezdett, utána tette a többi.~Imre úrfi nem nézhette sokáig
 7      2,  IX   |         vajon milyen lenne akkor?~Imre mindig nagyobbat ugrott
 8      2,  IX   |           elment az átjáróig, hol Imre az iszapból kimászni semmiképp
 9      2,  XVIII|           híres történet, s midőn Imre úrfi hazajött Keszthelyről,
10      2,  XVIII|  mentéjének gombjaival vesződött, Imre pedig egyre-másra mondá
11      2,  XVIII|     kényelméből mi se hiányozzék.~Imre még ekkor nem vett részt
12      2,  XVIII|        úgy intézte a dolgot, hogy Imre kéznél legyen, midőn a vendégek
13      2,  XVIII|           a szép fiú?~- Én Baltay Imre vagyok! - felel a gyermek
14      2,  XVIII|        Amint a vendégek elmentek, Imre a kertbe ment el, Baltay
15      2,  XVIII|         mennyi! nagyságos uram, - Imre úrfi mindjárt elmondja könyv
16      3,  IV   |       kedves urambátyám, - mondja Imre eltevén a tárcát, s elbúcsúzván
17      3,  IV   |          ember még olvasni fog!~*~Imre legjobban megörült az öregúr
18      3,  V    |            Útközben szemközt jött Imre, kit a bácsi azonnal bemutatott
19      3,  V    |         hogy az öreg elment haza, Imre pedig itt maradt Pesten
20      3,  V    | viszonyban vannak, mint Etelke és Imre, mikor egyiknek az öreganyja,
21      3,  V    |      megint a csapába jő.~- Ez az Imre, meglásd, beleszeret Dunay
22      3,  V    |        egészet, s várjuk el, hogy Imre miben töri fejét, minthogy
23      3,  V    |        sok megoldani valója akad.~Imre bizonyosan azon korban élt,
24      3,  V    |         attól a dologtól? - kérdi Imre Galiba urat.~- Minden! -
25      3,  V    |     hagyja rám a dolgot! - mondja Imre - magam fogom a kivonatot
26      3,  V    |     fáradságot nagyon megérdemli.~Imre magához kéreté a fiatalembert,
27      3,  V    |          nem győzött köszöngetni, Imre pedig a munkához fogott.~
28      3,  V    |       Midőn a kivonat készen lőn, Imre egy példányt átadott a szeptemvirnek,
29      3,  V    |         hanem az kivallotta, hogy Imre úrfi dolgozott a pörben,
30      3,  V    |    lecsendesedett; hanem most már Imre úrfi után szaglászott, s
31      3,  V    |        kettős vessző alá a pörnek Imre által készített kivonatát,
32      3,  V    |           a rossz nyelvek szerint Imre úrfi nem vevén tekintetbe
33      3,  V    |     járatlan, azt meg pedig, hogy Imre mit csinál, ne firtassa,
34      3,  VI   |           kártyát választották.~- Imre, velünk tartasz? - kérdi
35      3,  VI   |         pedig sajnálnám, - feleli Imre - nem megyek.~- Te! - szólítja
36      3,  VI   |      enyém is mind, - teszi hozzá Imre, kivévén tárcáját, melynek
37      3,  VI   |          meggazdálkodta a lépést, Imre pedig gyanítván a dolgot,
38      3,  VI   |       estebédre várta.~Megkívánta Imre a "jó estét" az öreg szívesen
39      3,  VI   |   hasztalan várta az öreg a szót, Imre beszélt már mindenről, még
40      3,  VI   |           mindig az asztalnál ül, Imre nem tudott elszabadulni
41      3,  VI   |           Elakadt itt a szó; mert Imre nem akart odáig menni, hova
42      3,  VI   |    támadást s így fogott hozzá.~- Imre öcsém, holnap én haza megyek,
43      3,  VI   |        összeszámlálhatom, - felel Imre, kihúzván tárcáját, s a
44      3,  VI   |       amint tüstént meg is látja.~Imre készen lőn a számadással,
45      3,  VI   |           bátyám, - terjeszti elő Imre a számlát, - ezekre költöttem
46      3,  VI   |    megvallani.~- Tessék! - mondja Imre egészen az öreghez nyújtva
47      3,  VI   |     Sokallja, urambátyám? - kérdi Imre a tűnődő bácsit, ki még
48      3,  VII  |           mert nézni.~- Én Baltay Imre vagyok! - mutatja be magát.~-
49      3,  VII  |  elvihetem? - kérdi bizalmasabban Imre.~- Ejnye, öcsém, - szól
50      3,  VII  |            a csinos művet, melyet Imre remegő kézzel vőn át.~-
51      3,  VII  |       velünk! - mondja célzatosan Imre, egész erejét összeszedvén,
52      3,  VII  |           majd Budáról megfordul.~Imre bátyjával van, jól esett
53      3,  VIII |         de utóbb ez is elfogyott, Imre is még mindig ott méláz;
54      3,  VIII |       hosszú időig kémlelte, hogy Imre véletlenségből feledkezett-e
55      3,  VIII |         nagyságos úr majd idelát.~Imre megdöbbent.~- De még nem
56      3,  VIII |        édes András bácsi? - kérdi Imre összeszedve magát, mintha
57      3,  VIII |          inkább, András, - mondja Imre bizalommal, - legalább reggel
58      3,  VIII |           a csúnya meg nekem.~Míg Imre Andrással beszélgetett,
59      3,  VIII |           az öregnek, hogy ha már Imre szereti is a lányt, ezt
60      3,  VIII |  feleletet, s bámulva látja, hogy Imre megint az ablaknál van,
61      3,  VIII |       innenső részbe kanyarodott.~Imre rögtön elment az ablakból
62      3,  VIII |    meghozta a küldött rózsát, mit Imre kivesz, s mellére tűz fel.~
63      3,  X    |           nyitottak be.~Baltay és Imre, valamint András és a kocsis
64      3,  X    |           részvéttel fogta meg.~- Imre, - mondja az öreg, - remélem