Rész,  fejezet

 1    Mon       |           ideje, hogy a közvélemény saját ösztönéből határozzon íróinak
 2    Mon       |           Minden ember vállalkozzék saját szerepére; én sajátomul
 3      1,  I   |         levén hátranézni, hogy vagy saját bámulóitól ijedjen meg,
 4      1,  II  |            kis rövid rajzot hallánk saját bátyjáról, ki abban az időben
 5      1,  IV  |              mire a hídvégit egyike saját pajtásainak egy kissé meglöki,
 6      1,  V   |            nyakát, s így nem kínálá saját tenyeréből a büszke állatot.~
 7      1,  V   |    elegyedni.~Végre nagyot gondolt, saját testvérének fia egyedüli
 8      1,  VII |    egypárszáz öreg magyar féltékeny saját mentéjére, hogy készebb
 9      1,  VII |             a nagyságos úr, egészen saját gondolat tárgyával vesződvén, -
10      1,  VII |           elmegyen aludni. Ha ő ezt saját szemeivel nem látja, hanem
11      1,  VII |           maga nem sajnálja a pénzt saját bolondjaiért, kár volna
12      1,  VII |             Méltóztassék intézkedni saját belátása szerint.~Az öreg
13      1,  VII |     hercegtől vévén nevét, minthogy saját eszméje és útmutatása után
14      1,  XII |              honnét lerimánkodhatná saját orvosságát, - s amint ez
15      1,  XVI |           kérdés.~- Néhány darabot, saját szükségemre!~- Úgy tetszik
16      1,  XVI |            egyszersmind kiegészíté: Saját rétemen termesztem.~- Keszthelyen? -
17      1,  XVI |             te boldogtalan! - kiált saját kocsisára, - hát ez a Griff
18      1,  XVI |       tisztelettel adassék Sümegben saját úri házában.~~Tekintetes
19      2,  I   |           somogyi ember feltámadna, saját vármegyéjét még Baranya
20      2,  I   |            legyen lakószoba, ezeket saját költségemen tartom.~Az építőmester
21      2,  II  |             is ment volna ő oda, ha saját nyerges szamara oda nem
22      2,  II  |            aztán föl sem kelt a fiú saját emberségéből, hanem Dunayék
23      2,  II  | szerencsétlen gyermeket és fölvitte saját szobáiba, hol a leggondosabb
24      2,  IV  |            S miért bevárni a sáskát saját földünkön, mikor azt már
25      2,  IV  |   megtágulhatna?~- Nem! - riadt föl saját lelkének nyomása alól, -
26      2,  IV  |     hídfőhöz nyargalt, elléptetendő saját ezredét.~Az első sorban
27      2,  V   |           kívül voltak, akkor kezdi saját magát összetapogatni és
28      2,  VIII|       között szaladgált, s minthogy saját huszonnégy emberéből még
29      2,  IX  |             utcán a városba menvén, saját házukhoz bevitte.~Midőn
30      2,  X   |             éppen most csinál, hogy saját fejét vakarja; mert ezt
31      2,  X   |      szálakat, melyeket András csak saját öt ujjával szokott összefésülni.~-
32      2,  XI  |    szántóföldek egyikére, hol aztán saját kezeivel igazgatott egy
33      2,  XII |             helyre rángatta, mintha saját szilárdságát méltányolni
34      2,  XIII|             táblán nincsen egy-két "saját kezével" jel; kedves írótársam
35      2,  XIII|           megint odább, - beszélget saját érzékével, elragadja végre
36      2,  XIV |             is milliomszorta szebb.~Saját meggyőződésünknél fogva
37      2,  XIV |      összekereste.~A cseléd eleinte saját magáért, utóbb gazdájáért
38      2,  XV  |      beszélt és utóbb azt mondja:~- Saját kedvéért válogatta össze
39      2,  XV  |           legyet akarna megfogni.~- Saját szemeimmel láttam! - bizonykolja
40      2,  XV  |            alkalmon, minthogy éppen saját mesterségét kelle védelmeznie,
41      2,  XV  |           nagy behatása leend, mint saját szavaidból gyanítom. Édes
42      2,  XVI |             Csapó úrnak, ki először saját szemének sem akart hinni,
43      2,  XVII|             Megvan a nemzeteknek is saját hét kövér és hét sovány
44      2,  XVII|        mindenik keresztül levelezte saját imádságos könyvét, önkéntelenül
45      2,  XVII|           végezte el az utolsó, mit saját könyvében talált, tehát
46      3,  I   |            közelgett, s mindenkinek saját helyére kellett sietnie,
47      3,  II  |         vágta volna a könyvet, hogy saját urának rendeletét elfirkálja,
48      3,  II  |             uram? - kérdi a cigány, saját bőre mellett nem sajnálván
49      3,  II  |    Kisfaludynak a bejövő Püspöky, - saját embereim közül való, jót
50      3,  III |            őt, tekintse úgy, mintha saját édesanyja volna, kit szeretni
51      3,  III |            s minden embernek megvan saját házi egyszeregye, mely szerint
52      3,  III |          temérdek csók után ment el saját szobájába.~Eljött a névnap,
53      3,  VI  |             ember megmenekült, s én saját szemeimmel láttam, mikor
54      3,  VI  |             öreg annyira gyarló lőn saját boldogságában, hogy tökéletesen
55      3,  VII |            bírjunk el valamit, hogy saját erőnket megpróbáljuk; és
56      3,  VII |    hazafinak sokoldalú figyelmével, saját körülményeiről kezdett beszélni
57      3,  VII |      csinálta a helyet másnak, hogy saját úrfiához közel jutott, s
58      3,  VII |             a körülrakott földtömeg saját gyökerén megtartotta, ekkor
59      3,  XI  |            grófnak nyújtván, átment saját szobájába, hová András Pistát
60      3,  XII |      áhítattal néz önmagába, mintha saját lánglelkében élne a múltnak
61      3,  XII |          rútabbá nem kívántam tenni saját embereinket, s így én lelkiösmeretesen
62      3,  XII |         nekünk is engednek valamit.~Saját hazánkfiainak gyöngeségét