Rész,  fejezet

 1      1,  I    |             egy ilyen bundás atyafit csakugyan szólítsunk meg, hogy vezessen
 2      1,  IV   |             angol nemzettel; mert az csakugyan ember.~- Hisz van az a tárgy
 3      1,  IV   |          kapni, midőn a kocsizörejre csakugyan megfordul egy pölyhös képű
 4      1,  IV   |             e tiszta gondolatnak, ha csakugyan elvetődnék erre még olyan,
 5      1,  IV   |          hagyott amannak, mintha azt csakugyan nagylelkűségből tenné: de
 6      1,  VII  |          zabkenyeret, meg földialmát csakugyan nem eszem, míg földemen
 7      1,  VII  |             kedves gróf öcsém, - hát csakugyan jó az a Lacryma Christi?~-
 8      1,  VII  | kötelességemet, s ha bátyámat valaki csakugyan pörre ingerelné, mielőtt
 9      1,  X    |              azon gondolatnál, hátha csakugyan ő lőtte agyon!~Míg a szerencsétlen
10      1,  XI   |              tudniillik valamelyikre csakugyan ráírták.~De nagy határt
11      1,  XIII |             hogy ő nagysága valahára csakugyan higgadt emberré válik; -
12      1,  XIII |         hitte, hogy a nagyságos urat csakugyan megüti a guta.~- Hála istennek! -
13      1,  XIII |              apa néhány nappal előbb csakugyan meghalt, s így a fiúnak
14      1,  XVI  |          mentegetődznék; hanem azért csakugyan nem bánta, hogy az ismeretlen
15      1,  XVII |              már azt sem hiszik, ami csakugyan igaz; mert hiában, urambátyámnak
16      1,  XVII |        mondhatták, annyiból, hogy ők csakugyan egyik végét sem látták,
17      2,  I    |        mondja Baltay a gróf után, ki csakugyan hallgatózni ment ki.~Keszthely
18      2,  I    |               de már bolondabb lenni csakugyan nem akarok.~Ezzel ott hagyá
19      2,  I    |              mondja:~- De már látom, csakugyan elmegy ennek a grófnak az
20      2,  III  |         rovások között keresgélt, és csakugyan megtalálta a rovást, melyről
21      2,  IV   |        elhihetjük, hogy háromszázért csakugyan nem akar továbbmenni, mint
22      2,  IV   |              mit csinálnak akkor, ha csakugyan itt volna az alkalom, hogy
23      2,  V    |             hogy a kartácsolás ideje csakugyan itt van már.~- Ahol a!... -
24      2,  VI   |              ő is úgy remeg, pedig ő csakugyan nem ellensége neki.~- Ne
25      2,  VIII |         zörgetett, míg végre a kapus csakugyan beereszté.~- Mi baj? - kérdi
26      2,  VIII |        testestül jöttem meg, - miből csakugyan jó darab maradt meg, - ámbár,
27      2,  IX   |         esett lefelé, mikor a deszka csakugyan kettédurrant, s a gyerek
28      2,  X    |          fejét vakarja; mert ezt már csakugyan nem lehetett volna Andrásra
29      2,  XII  |            volt annak, hogy a herceg csakugyan ébren van.~Csapó úr szokott
30      2,  XII  |             e szigorún őrzött helyen csakugyan egy emberrel több volt,
31      2,  XIII |              hogy Zalamegyében akkor csakugyan Keszthely volt a legnevezetesebb
32      2,  XIV  |         bebizonyítani, hogy az ördög csakugyan sűrűn meglátogatja ezt a
33      2,  XV   |            az alispánnak:~- Barátom, csakugyan annyira megszeretted azt
34      2,  XV   |             igazság; mire meglelnek, csakugyan letépnek rólad minden ruhát
35      2,  XV   |         furcsán érezte magát, mintha csakugyan a padlásról a pincébe esett
36      2,  XVII |            hogy az utolsó lehelettel csakugyan végképp meghalunk-e, úgy
37      2,  XVII |             akkor sem, ha tudniillik csakugyan rászántam volna magamat
38      2,  XVIII|          tudjuk, hogy az öreg Baltay csakugyan a szobában volt, azt is
39      2,  XVIII|              hasznát veheté, mikorra csakugyan már belenőtt a tekintetes
40      3,  III  |             De a kulcsárné már ekkor csakugyan eszeveszetten szaladt; nekünk
41      3,  III  |            rajta a bú és a bánat, ha csakugyan komolyan venné mindazt,
42      3,  III  |              nehéz szívvel, s mintha csakugyan könnyeit érezné, - eredj,
43      3,  III  |          lányom! - s mialatt a leány csakugyan elmegy, és a harmadik szobában
44      3,  III  |         egész kíváncsisággal, mintha csakugyan lakodalomra vágynék.~- Majd
45      3,  III  |              hogy gyertyaszentelőkor csakugyan kinéz a medve a lyukból
46      3,  IV   |         forintnál.~Végre látom, hogy csakugyan a kérdéses tételt nézi,
47      3,  IV   |            minthogy a kétezer forint csakugyan ott áll, nagyobb bizonyosság
48      3,  IV   |   mindenképen, hogy a kétezer forint csakugyan subickot tesz.~Én már remegni
49      3,  IV   |    rámutatván az idézett helyre, hol csakugyan nem úgy volt, mint a fiatal
50      3,  V    |              lábait, melyeknek a víz csakugyan jót tett.~Persze, ezt ma
51      3,  V    |              engesztelé ki a nőt, ki csakugyan megint a csapába jő.~- Ez
52      3,  V    |                mondja a férj, mintha csakugyan azon meggyőződésben volna,
53      3,  V    |    kapaszkodott a régi haragba, mert csakugyan haragudott; hanem már vén
54      3,  VI   |    érlelgesse titkon, míg azt egykor csakugyan kivitte.~Lassankint összecsődűltek
55      3,  VI   |          bizalmas jegyzeteket, midőn csakugyan meglelték Szapárynak jegyzékei
56      3,  VII  |              annyit higgyen el, hogy csakugyan elől vagyunk most.~*~Ha
57      3,  VII  |            hiszen akkor az a francia csakugyan ellenség!~- Bolond ember
58      3,  VII  |            akarnám ereszteni.~Baltay csakugyan észrevette, hogy Andrásnak
59      3,  VIII |            hangon szólal meg, mintha csakugyan szívünkben járna már az
60      3,  VIII |            hanem hallgatódzott, hogy csakugyan elcsöndesedett-e? mit a
61      3,  VIII |        mindenütt kereste Andrást, ki csakugyan meghallotta a külső neszt,
62      3,  IX   |          diák szó, Galiba uram, amit csakugyan nem érdemes magyarra fordítani.~-