Rész,  fejezet

 1      1,  II  |            eddig nem ismerték: gróf Festetics Györgyöt.~Akkor még nem
 2      1,  II  |       akarod hagyni Bécset? - kérdi Festetics a herceget.~- Még ma! hanem
 3      1,  II  |         ennyit.~- Tréfa ez? - kérdi Festetics.~- A legkomolyabb való;
 4      1,  II  |             Menjünk tehát! - mondja Festetics egész lelkesülten.~- Hohó!
 5      1,  II  |      Induljunk tehát! - mondja gróf Festetics, - befejezésül pedig hozzá
 6      1,  VII |           Batthyányi Lajost és gróf Festetics Györgyöt.~- András! - kiált
 7      1,  VII |      pipákat osztogatni, s még gróf Festetics György is elfogadott egyet,
 8      1,  VII |             egy villám látszék, mit Festetics után leghamarább András
 9      1,  VII |           vonást jó mélyen bevágta.~Festetics valamit kezdett gyanítani,
10      1,  VII |         csak megkísértjük! - mondja Festetics.~- Jól van, jól! - nevet
11      1,  XVI |             partoson fönt állt gróf Festetics György, fölvett szokásaként
12      1,  XVI |            nekem, ösmeri ezt a gróf Festetics Györgyöt?~- Úgy mint magamat!~-
13      1,  XVI |              aztán utána mehetnénk.~Festetics kezeit dörgölé, mit rendesen
14      1,  XVI |             nagy kitüntetés, - véli Festetics, - midőn egy fiatal házas
15      1,  XVI |        olvassa le a címet:~Csobánc!~Festetics hirtelen egyenesre ül, anélkül,
16      1,  XVI |      partján fekszik, csomóba kötve Festetics György magasztos hazafiúi
17      1,  XVI |         Keszthely által. - Azért is Festetics, ki a Balaton parton s szigetjén
18      1,  XVI |         feléhez érne el gróf Dunay, Festetics már egészen borzas volt,
19      1,  XVI |             a papírt, elhallgatott, Festetics fölugrott, s kezeit az ifjú
20      1,  XVI |             Én és te? - számolgatja Festetics, - ki a harmadik?~- Herceg
21      1,  XVI |           elbeszélő.~Nagyot hátrált Festetics, utóbb szörnyű lépésekkel
22      1,  XVI |                édes barátom, mondja Festetics nagy lélegzettel, - ez az
23      1,  XVI |           reggel, barátom, - mondja Festetics, - hanem addig csinálok
24      1,  XVI |       alázatos szolgája~Tolnai gróf Festetics György~- Te Sándor! - mondja
25      1,  XVII|         ajánlt, s legelőször is gr. Festetics György ajánlá, hogy muraközi
26      1,  XVII|          valakivé lenni.~Éppen gróf Festetics kezében volt a levél, azt
27      2,  I   |            időben határozta el gróf Festetics György, hogy gazdasági intézetet
28      2,  I   |            Ebben az időben élt gróf Festetics György elhagyatva mindazoktól,
29      2,  III |            ezt a pipáért kapta! Na, Festetics sem dohányzik, azért mégis
30      2,  III |           bort, mint Batthyányi meg Festetics, - aztán egy könyvért még
31      2,  IV  |          szólítja meg a herceg gróf Festetics Györgyöt, kit szívfájdalma
32      2,  IV  |             is azt tenném! - feleli Festetics.~- Barátom, Krisztus isten
33      2,  VII | legérdemesebb ember Zalában?~- Gróf Festetics György! - mondja Kisfaludy
34      2,  VII |             meg.~- Jót áll ön, hogy Festetics ezt gondolta?~- Fönség,...
35      2,  VII |        buzgalommal.~- Írja meg gróf Festetics Györgynek, hogy visszamenet
36      2,  XI  |     századot elölről kezdeni.~Midőn Festetics a legelső hírt vette a nádor
37      2,  XI  |            József az ostort tartja, Festetics gróf pedig maga a két ökröt
38      2,  XI  |            Szapáry az ostort viszi, Festetics két ökröt vezet, - állj
39      3,  II  |       urának rendeletét elfirkálja, Festetics azonban egész nyugalommal
40      3,  II  |         vádolta valaki, - és ha nem Festetics György lenne az, bizonyosan
41      3,  II  |     olvasmányt tovább is folytatta.~Festetics aggódva keresé maga is az
42      3,  II  |        hanem kétszer kell fölnézni.~Festetics indulni látván az öreget,
43      3,  II  |           sorokat, elgondolta, hogy Festetics rég kiolvashatta már ezt
44      3,  II  |            körben később azt mondja Festetics:~- Nem bánom, barátim, -
45      3,  III |         intézet.~- Csitt - felel rá Festetics - nem akarom, hogy meghallja
46      3,  IV  |          követé, de valamennyi közt Festetics bámult leginkább, míg Dunay
47      3,  IV  |        szegte a nyakát; hanem mivel Festetics és Kisfaludy mindkét kezét
48      3,  VII |             midőn az ajtón Dunay és Festetics grófokat látta belépni,
49      3,  VII |           néhány szálat! - felel rá Festetics, ismét kimenvén a szabadba,
50      3,  VII |          egyenesen a berkenyefákig. Festetics nagyon előre sietett, tehát
51      3,  VII |      tartozunk az ágakért? - mondja Festetics, három szálat kiválasztván
52      3,  VII |        senki, hogy elvettem belőle!~Festetics elgondolta, hogy gróf Dunaytól
53      3,  VII |            Ezer örömmel! - válaszol Festetics, - és ha még akar valakit
54      3,  VII |              kérem alázatosan, gróf Festetics György vagyok, - mondja
55      3,  VII |             már az arcáról meglátta Festetics azt a gyötrelmet, hogy ugyan
56      3,  VII |        férfiú oldalt fordulván, hol Festetics és Dunay közt állt Kis,
57      3,  VII |           ünnepély csak képzelet, s Festetics György nem élt.~Élt... még
58      3,  XI  |       Keszthelyre értek a vendégek.~Festetics a kocsizörejre lesietett,
59      3,  XI  |        ember megveregetné a vállát.~Festetics végighallgatván a történetet,