1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1793
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 Mon | kedvező vagy kedvezőtlen, s vagy ösztönt kap jobbat
2 Mon | az irgalom koldusfalat, s én nem vágyom a koldus címre,
3 Mon | azt, mit a cím megmenthet, s a regényalakban mindenütt
4 Mon | történetünk van írva, - s ezen oszlopok egyes elhunyt
5 1, I | kiindult egy alak egymaga, s mire visszajött, hozott
6 1, I | a bőr körmöstül lóg le, s lépés közben a fagyott bundát
7 1, I | előbb fél rőf vászon lóg ki, s aztán következik a keze;
8 1, I | Európát gyalog utazza be, s addig le nem veti, míg haza
9 1, I | ne szaladjon vele valaki, s ekképp egykedvűen ballagott
10 1, I | egészen egymás mellett mennek, s egyik azt mondja magyarul:~-
11 1, I | egyik jelentékenyebb tagja, s ha bolondjában rendelkezhetnék
12 1, I | a háztetőre tekint föl, s utána vagy háromszáz; -
13 1, I | időben már nagy hírben volt, s egyik emberünk oldalt bepillantva
14 1, I | ember közt az is elnevetné s magát.~- De miért ne lehetne?~-
15 1, I | Ázsiába, édes barátom, - s hogy embert ne kelljen fogadnunk,
16 1, I | elviszem én, felét vidd el te; s amennyi a huszonötön fölül
17 1, I | pénzembe került volna, - s minthogy az utcán láttam,
18 1, I | kalaplevéve köszöntöttem.~- S elfogadta?~- A legnyájasabban; -
19 1, I | élénken e képbe merültek, s míg egymásra figyeltek,
20 1, I | öreg Baltay kemény ember, s ha otthon vagyok, meg nem
21 1, I | lovait sorba kell nyargalnom; s ha otthon maradhatok, pipára
22 1, I | Vicay-ménesbeli vagy Eszterházy; s ezt nekem, mint leckét,
23 1, I | kell! Henyélni nem hágy, s ha könyv mellett kapna,
24 1, I | nyomnyit a régi jó erkölcsből, s előtte kész pogány, kit
25 1, I | szerezték eleink az országot. - S így, édes barátom, nekem
26 1, I | szolgákká lenni mindig ráérünk, s ameddig urak maradhatunk,
27 1, I | számú ház előtt megáll, s megfordultában körülnézett,
28 1, I | igen-igen megcsóválta a fejét, s a kapun bement, azaz, előbb
29 1, I | észrevette a bámész népet, s nem akart tovább is látványos
30 1, I | bújtak a vénebbek mögé; - s midőn valamivel, azaz hogy
31 1, I | lőttem az egész kabátot, s még két jeges medvét, (viselem
32 1, I | szüntelen a házak felé nézett, - s nézzen ki a herceg, néhány
33 1, I | az angol nagyon figyelve, s egy rajzónt, valamint papirost
34 1, I | szorított vele, - elment, s dacára annak, hogy eddig
35 1, I | nem eresztének be hozzá, - s már majdnem híre futamodott,
36 1, I | bajuszos ember jő hozzá, - s mikor az elmegy, Bowring
37 1, I | cselédje sem érti, mit beszél; s a cselédek már néhányszor
38 1, I | mint egy magyarországi, s a herceg nagyot néz, midőn
39 1, I | még most is napot imádnak, s nem tudják elgondolni, miképpen
40 1, II | társaság volt a hercegnél, s ő maga egy nagy homlokú,
41 1, II | harmadnapja megérkeztek, s csak annyit pihennek, hogy
42 1, II | gazdag táplálékot nyújt, s nálunk is elterjed lassankint, -
43 1, II | karon fogván őt a herceg, s bemutatván azoknak, kik
44 1, II | valamennyi körül középen álljon, s jóval felül becsültessék
45 1, II | ember volt az országban, s kiben a magyar embernek
46 1, II | tulajdonsága együtt megvolt, s midőn a sok furcsa mindenféle
47 1, II | véghetetlen nagy hazaszeretet, s a gyengeségek ellenében
48 1, II | öccsével ismerkedünk meg, s elválhatatlan barátjával,
49 1, II | szenvedélyes vadász vagyok, s ezért egy angol képes újság
50 1, II | hidegvérű emberek vagyunk, s kénytelenek vagyunk irtóztató
51 1, II | kezdé, némileg hangosan, s az olvasmánynak értelme
52 1, II | valamely kényes gyermek; s megérdemlik, hogy a magyarországi
53 1, II | megirigyeljék boldog sorsukat, s mi hajlandók vagyunk azt
54 1, II | röstell az utcán csavarogni, s látványul szolgálni a közönségnek,
55 1, II | csavargót be kell zárni s dolgot adni neki. Ilyen
56 1, II | tengeri kutyabőr-kabátot, - s kész a bizonyítvány.)~A
57 1, II | végig bámul minden utcát, - s megállít maga körül néhány
58 1, II | házakat templomnak nézte, s föltűnőnek találta, hogy
59 1, II | tengerikutya-kabátomat fölöltöm; s azt a másik egyszerű embert
60 1, II | hírlapokban híresztelik, s én megadok érte száz forintot.~
61 1, II | esztendő múlva mondom meg.~- S el akarod hagyni Bécset? -
62 1, II | hirtelen megírt levélkét s egy ezres bankjegyet nyújtva, -
63 1, II | vidd ezt el az újságírónak, s mondd meg neki, ahány magyar
64 1, III | gazdaságot, mely körülövezi; s a jó módnak olyan fészkévé
65 1, III | volna meg édes szülőfölde, s innét terülne el azon síkon,
66 1, III | síkon, mely egész a Dunáig s a baranyai hegyekig nyújtózkodik.~
67 1, III | másik belebb ne kívánkoznék, s aki tán rendbe akarná valamennyit
68 1, III | egy marok szalmába dugná, s addig csóválná, míg lángot
69 1, III | hogy pörköljön le mindent, s mikor fenékig égne a sövényház,
70 1, III | sövényház, hozná elő a zsineget, s úgy mérné ki a helyet minden
71 1, III | arany itt ezüstből volt, s míg egyik kezében a botnak
72 1, III | kiebb vihetnéd ezt a házat, s így aztán a szomszédéval
73 1, III | már fölírta a számtartó, s mikor szükséged lesz rá,
74 1, III | valakinek elbeszélnéd, s azt én meghallom: azért
75 1, III | katona-rendben állva várták, s a hídvégi ispán előtt megállván,
76 1, III | ellenkezőt nem tűrte meg, - s midőn mindent rendben talált,
77 1, III | maga marad a csárdában, - s a földje határát is addig
78 1, III | helyeiket a nagy asztalnál, s midőn mindenki helyén állt,
79 1, III | kezével megérinté kalpagját, s ezen jelre a tisztek is, -
80 1, III | szék! - mondja a herceg, s az ünnepélyes csendet az
81 1, III | ajtajának megnyílása törte meg, s az előbbeni két paraszt
82 1, III | jött be, erősen kikefélve, s keményen kikent bajusszal
83 1, III | kivel gyűlt meg az ő baja, s ki ellen kíván igazságot.~-
84 1, III | elég dacosan vállat vont, s ennyit adott feleletül a
85 1, III | pálcaütés, kérd el tőle, s ha megkaptad, elmész a jegyzőhöz,
86 1, III | néhány órája tartogatta, s az irodából kimenő herceget
87 1, IV | körül megingatná a légkört, s nagyobbá rajzolódnék a futamodás
88 1, IV | kocsi eredt meg a síkon s a két bennülő közül az egyik
89 1, IV | az egész pusztát ismeri, s azon egyetlen egy elhagyott
90 1, IV | elhagyott kutat nem tud, s végre arra a gondolatra
91 1, IV | ember!~- De hol van keze, s minő messze esik a váll
92 1, IV | mely leeresztve térdig ér; s így a távolban összefut
93 1, IV | rajt lóg egy kis levél, s így mégis nekem van igazam,
94 1, IV | hajtatnunk. - véli az angol, s a kocsis az ugaron keresztül
95 1, IV | lépésnyiről is mozdulatlan, s az angol háromszor, négyszer
96 1, IV | tulajdonos hercegnek neve, - s a kisbéres szemközt állva
97 1, IV | fogadta el a végköszöntést s a kocsist utasítá, hogy
98 1, IV | különbsége, mely egyes tájakon s országokban létezik. Így
99 1, IV | Gut Morgen"-nak tanultam, s Berlinben "Jut Morjen"-t
100 1, IV | megáll mint egy pálmafa, s aztán pedig az én kedvemért
101 1, IV | ingben és hosszú süvegben, s ráadásul oly okosan beszél,
102 1, IV | A kocsi visszafordult, s az angol izmos ökleit mutatván
103 1, IV | egyenesen hozzá tartanak, s némileg megbánta, hogy második
104 1, IV | hitvány citromból a levet, s ím, ez a béres a legerősebb
105 1, IV | ha ezt a dolgot értem; s ha csak nem vallja a herceg,
106 1, IV | foglalák el a kijelölt tért, s a hosszú lakház szárnyán
107 1, IV | előbbi hitéhez visszatérne, s addig kínzaná a herceget,
108 1, IV | csak egy szabad napja van, s akkor is csak engedelem
109 1, IV | csak a szépét válogatják, s ilyenképpen népesedünk meg
110 1, IV | meg isten jó voltából, - s ha végig nézünk a menyecskesoron,
111 1, IV | beszéltem, - szól az ispán, - s ha tetszik, megmondom, hol
112 1, IV | mint az ünnepre magára, s esztendeig vezeti a vágy
113 1, IV | fölösleget elviszi valaki, s egyéb mondanivalója nincsen,
114 1, IV | nagyobb élvezettel hallgatja, s elképzel egy becsületes
115 1, IV | hol a szabályok megvannak, s ha aztán az egyik szemet
116 1, IV | nevüket fönntarthassák, - s ezen célra néhány év óta
117 1, IV | malomban szoktunk őröltetni, s e célból majdnem minden
118 1, IV | béresszekér őrleni valóval, s egy béressel tíz asszony
119 1, IV | meg Meddig Józsi a bérest, s aztán a szekéren üldögélő
120 1, IV | az izenetet elmondják, s midőn megint a malomba mennek,
121 1, IV | a herceg már visszajött, s bejövet azt mondja az ispánnak:~-
122 1, IV | este tért csak nyugalomra, s mint a gyermek, egész örömmel
123 1, IV | korán fölkelt az angol, s még ekkor látta, mily ünnepi
124 1, IV | mellény gombján megerősítve s oldalt a zsebbe tűzve lobogott
125 1, IV | fehér felhőként lebbent meg, s a nagy tisztaság szokatlan
126 1, IV | minden ember jelen legyen, s meg ne próbálja valamelyik,
127 1, IV | mondja egy a többiért, s a nyalka csapat megoszlék,
128 1, IV | jóval hátrább egy legény s egy leány, hanem olyanképpen,
129 1, IV | dolmányát vetvén vállára, s a széles országúton nem
130 1, IV | szüntelenül utána megyen, s amit a férj elől beszél,
131 1, IV | második sorból hallgatja, s onnét felel vissza. Ez itt
132 1, IV | messziről meglátszik az ember, s ezen szokás által védettebb
133 1, IV | leányt. Szent szokás ez uram, s egy megsikamlott erkölcsöt
134 1, IV | elmondani évtizedek óta, s éppen ezért nem aggódik
135 1, IV | nyugodtan hallgatta a beszédet, s egyet körülnézett a nagy
136 1, IV | megkondult a harmadik harangszó, s a hívők áhítattal léptek
137 1, IV | kit a vallás megszentelt, s a buzgó nép közelebb hiszi
138 1, IV | fölfelé tör a buzgalom, s elgondolja a magyar ember:
139 1, IV | ember: Igazságos az isten, - s nagy áldást készíthet ez
140 1, IV | ülvén meg az ünnepet, - s egy-egy banda lepte meg
141 1, IV | kabátban, lovaglósapkában, s készebb elkoplalni három
142 1, IV | Józsi lépett a kocsmába, s a legkényelmesb helyet kiválasztá
143 1, IV | egyszersmind elöl legyen, s hogy a cigányhoz közel legyen;
144 1, IV | általa elfoglalt helyre, s magának, úgy látszik kevés
145 1, IV | jó napot a kocsmárosnak, s olyanformán néz körül, mintha
146 1, IV | pajtásait is megkínálta, s még azután mondja:~- Nem
147 1, IV | komédiát, midőn a medvét várta, s a bormérő nyílásán kidülleszkedve,
148 1, IV | kocsmáros, lemenvén a pincébe, s magára hagyván az angolt,
149 1, IV | csúsztatván könyökét az asztalon, s minthogy a béres is már
150 1, IV | pajtásainak egy kissé meglöki, s ekképp a béres könyökét
151 1, IV | Fölegyenesedett erre a hídvégi vezér, s mielőtt az ütleg következnék,
152 1, IV | időben tiltott viselet volt, s míg azt kis ujjára húzta,
153 1, IV | sípujjú ingét fölszedte s karja körül gyűrte, az egyik
154 1, IV | megszéledtek a vásárban, s ez a négy-öt bármily hosszan
155 1, IV | hirtelen él az óvatossággal, s új erőt gyűjt a védelemnek
156 1, IV | nevezetes előnyben van, s a kocsmáros félvén a rosszabb
157 1, IV | rúgván föl magát egyenesre, s egy kurta hídvégi legényt
158 1, IV | veszedelemben hívják elő, s azért nevezék el: Holvagy
159 1, IV | megálltak egyet a civakodásban, s addig maradt annyi szünet,
160 1, IV | két hídvégit egyszerre, s nagyot kiáltván egyik-pajtására:
161 1, IV | de már nem mehettek ki, s a boldogtalanok egy sarokban
162 1, IV | elkapta az esésben levő kezet, s egyet csavarván rajta, térdre
163 1, IV | zuhant a dühös szabados, s egyet tarkón ütvén őt a
164 1, IV | szabados eszén volt még, s érezvén a megveretést földön
165 1, IV | elveszett, - hirtelen lehajolt, s a szabados kezébe kapaszkodott,
166 1, IV | szabados kezébe kapaszkodott, s tág torokkal bőgte a béresnek,
167 1, IV | a szabály már megbukik, s hogy a fölbőszült embert
168 1, IV | földhöz vágta a kártyát, s kalap nélkül rohant előre,
169 1, IV | előre, utána pedig az angol s a bormérőben sikerült beérnie,
170 1, IV | mintha kévét hányt volna, s a szabadost mintegy ölbeli
171 1, IV | kívánunk mind közönségesen! S ezen szóval eltávozának,
172 1, IV | az árát a muzsikának, - s talán az emberséget is meg
173 1, IV | beleszólt az idő a történetbe, s embereinkkel máshol találkozunk.~~
174 1, V | fiatal úrhölgy le nem jött, s át nem ölelé sudár nyakát,
175 1, V | nem ölelé sudár nyakát, s így nem kínálá saját tenyeréből
176 1, V | állat, mely a kényelmet, s az emberek látását annyira
177 1, V | szívesen kiugrott a kapun, s néhány óráig is elkószált
178 1, V | világot kellene megkerülni, s akkor is egyszer legalább
179 1, V | lócserénél, vagy kölyökkutyán, s kitört a háború újra s addig
180 1, V | s kitört a háború újra s addig citáltatták egymást,
181 1, V | keményen lőn ostromolva s megérzé, hogy lába alatt
182 1, V | keményen szívéhez ütődött, s a prókátorok bármennyire
183 1, V | állítom! - mondja magában, s kikiált a hajdúnak, hogy
184 1, V | mindenkor igen szívesen látja, s a mondott időben elvárja
185 1, V | későn előadogatott mindent, s urát addig rángatta, míg
186 1, V | vénségemre, - mondja a hajdú, - s minthogy a nagyságos úr
187 1, V | zsörtölődik a hajdú, s magát végignézvén, mondja:
188 1, V | csak kézbevalónak vitte, s büszke tartással ment végig
189 1, V | megsüvegelé már messziről, s akit megilletett, megpróbálta
190 1, V | bámészkodott a lépcsőzet mellett s Baltay úr lassan lépegetett,
191 1, V | asszony cseléde ajtót nyitott, s a nagyságos úr megvakarintá
192 1, V | nagy tisztelettel meghajtá, s a házi asszonyhoz közeledett,
193 1, V | hogy én leszek a vendég, s nem urambátyám.~- Prókátort
194 1, V | kezdtük a dolgot, urambátyám, s ha a gyermekek nem szeretik
195 1, V | vagyok az anyja leányomnak, s ha én is a földhöz verem
196 1, V | hagyjanak egy kis időt, s ha nem szereti a fiú...~-
197 1, V | eljövök a kalácssütésre, s azt a pört kalács alá rakhatja,
198 1, V | hallatlan dologra vetemedett, s egy asszonynak, tudniillik
199 1, V | boszorkányok bűvöltek meg s igézet alatt áll.~~
200 1, VI | nem maradt nyom nélkül, s a nőnek el kelle magát határoznia
201 1, VI | éppen odáig elfáradjon, s ott megnyugodjék, s a lány
202 1, VI | elfáradjon, s ott megnyugodjék, s a lány kényelmes helyet
203 1, VI | az özvegy- asszony lánya; s aztán vége!~- Dehogy a vége
204 1, VI | volt egy özvegyasszony, s annak volt egy lánya...
205 1, VI | szomszéd embernek a fia, - s ez a négy ember kerekít
206 1, VI | hogy legalább az megmaradt, s ha kiáltják, előkereshetik
207 1, VI | tenyerével megütögetve, s nem gyanítva, hogy a lány
208 1, VI | árnyaiban, fölkapva fejét, s nyakszalagján egy zöld zsinórt
209 1, VI | szarvas kimaradt a meséből, - s e kis kötelék a gazdag szomszéd
210 1, VI | Kinek csak a neve maradt? s tán még azt is megosztaná
211 1, VI | el az én anyai áldásom.~- S abból ne jusson nekem is? -
212 1, VII | Hazament az öreg Baltay, s bár a menyegzőre ezúttal
213 1, VII | bugyogó nagyon szaporodik, - s a fiatalember az asszonyi
214 1, VII | legközelebbi állomásról, s minthogy a szarvast a réten
215 1, VII | megközelíték a jámbor állatot, s Dunay egy kürtzsinórt olda
216 1, VII | egy kürtzsinórt olda le, s ugyanazt a szarvasra csatolá,
217 1, VII | ösmerkedék meg Etelkével, s az anya szívesen gondolt
218 1, VII | a gróf karjaiba vezeti; s mint látták, az elhatározó
219 1, VII | poggyásza reggel megérkezett, - s az öregúrnál inkább megörült,
220 1, VII | András engedelmeskedék, s elhozta a régi rovásokat,
221 1, VII | Bejött azonban az öcs, s így Andrásnak nem maradt
222 1, VII | mindjárt! - teszi hozzá, s egyszersmind hangosan kiáltja:
223 1, VII | hajdú az ajtót benyitva, s ugyanannak küszöbén megállva:
224 1, VII | úrra is! - mondja a hajdú, s maga után betette az ajtót.~
225 1, VII | közönségünk fölöttébb érzékeny, s minden gyönge oldaluk megérintését
226 1, VII | kétlábú tollatlannak mondá, s erre gúnyból az ablakon
227 1, VII | el-elmaradt egy-egy ember, s valami új bolondon kapott,
228 1, VII | a jó patriarkális élet, s az emberek ujjal kezdének
229 1, VII | elkeseredéssel kezdték védeni a régit s készebb volt némelyik egy
230 1, VII | visszavonul csontházába, s addig elő nem jő, míg a
231 1, VII | melyen eleink bejöttek, s mit ami tudósaink mai napig
232 1, VII | kikopjék a nemzeti hüvelyből, s ezen a példán más is.~Elengedhetlen
233 1, VII | szilárd életen tágított, - s ennek maga körüli meggátlására
234 1, VII | mentém alá dugok egyet, s ha aztán elő kell vennem,
235 1, VII | becsületes ember összetalálkozik, s egyenkint érzi mindenik
236 1, VII | Helyre vergődének a vendégek, s az egyik teremben alkalmas
237 1, VII | kezdé a pipákat osztogatni, s még gróf Festetics György
238 1, VII | inkább ő is megadta a módját, s ámbár elhagyta aludni a
239 1, VII | szolgálattal nem volt készen, s a párbeszéd végén urára
240 1, VII | némileg hátrább vonult, s aztán az ódon épület ablakmélyedésében
241 1, VII | másra vitte a beszédet, s mondja az öregnek:~- Na,
242 1, VII | eszi el a gulyamarha elől, s ha aztán minden földesúr
243 1, VII | tartok, legalább húsa van, s nem kell nagyon megéhezni,
244 1, VII | mely az étterembe vezetett, s a jó barátok elkötekedtek
245 1, VII | egész ország beszélt róla, s mint a medvejárás, - úgy
246 1, VII | a szóra a beszéd elején s váltig azt gondolta, hogy
247 1, VII | ott jártál Olaszországban, s ott már csak a legjavából
248 1, VII | jegyzi meg az öreg, s aztán Andrásnak szól: András,
249 1, VII | elvonult egy ablakmélyedésbe, s a rovásra a második vonást
250 1, VII | öregek együtt mentek elől, s minthogy a fiatalok még
251 1, VII | minden átkát szétereszti, s a közös barátságnak vége.~
252 1, VII | ezt a lármát rég megszokta s az ősi maradványt bántatlanul
253 1, VII | nagyon könnyűnek találta, s az öreg nem annyira a lehető
254 1, VII | legszigorúbb mértékre vette, s mentségére nagyon keveset
255 1, VII | leszünk? - mondja fájdalommal, s annál gyötrelmesebben, minthogy
256 1, VII | gróf hírhedt ember volt, - s a jó Baltay nehéz szívvel
257 1, VII | szállásáról hozzá verődött, s utóbb nem állhatá, hanem
258 1, VII | megrántá a csöngettyűhúzót, s nemsokára belépett András
259 1, VII | valamivel későbben mentek el, s az öregebb Baltay lenn állt
260 1, VII | hogy a lovakat szemlélje, s ezúttal a fölrakodásnak
261 1, VII | dobálta meg ellenségeinket, s úgy olvasta ki ismét őket, -
262 1, VII | jegyzi meg a gróf.~- S aki ezt nem hiszi, tán azt
263 1, VII | megérté az öregúr szavait, s az ifjú Baltay, még inkább
264 1, VII | szándékának kivitelére, s alig várta, hogy a hercegnél
265 1, VII | család szerencsétlenségének, s azért midőn az enyingi kastély
266 1, VII | nagy iratcsomagot emelt ki, s hóna alá fogván, sebesen
267 1, VII | ozorai búcsút beszélte el, s becsületére fogadta, hogy
268 1, VII | midőn agyon kellene ütni, s mint valami békés sörházi
269 1, VII | csöndes jó éjszakát kíván, s elmegyen aludni. Ha ő ezt
270 1, VII | mondja: Az úr ezt álmodta, - s még álmában is hazudott,
271 1, VII | vakarja ki a könyvből, - s ha nincs pénze az úrnak,
272 1, VII | javítva újra kinyomatom, s a hazudságért készen a bocsánat.~
273 1, VII | hetven! - mondja a herceg, - s ha ön szereti a tréfát,
274 1, VII | nem hiszi, meggyőződhetik, s ha kívánja az utazást megtenni,
275 1, VII | vánkos helyett ráfeküdt, s amelyben ezerszer kiröhögték,
276 1, VII | röhög meg, mert vékony, s egy harmadfél mázsásat azért,
277 1, VII | a rendelkezést megtenni, s Bowring úr kalandjára nagy
278 1, VII | hátrafordulván, mert az ajtó megnyílt s azon át egy lelkes arcú
279 1, VII | ön ez iratcsomót átveszi s a körmendi levéltárban mindaddig
280 1, VII | szentséges hely megleszen, s kívül rajt leszen az útmutató
281 1, VII | minthogy látom, ez pör, - s azt tartom a szekrény föliratául
282 1, VII | kibélelte a pocakos pör, s a szekrény külsején a címbetűk
283 1, VII | megtettem kötelességemet, s ha bátyámat valaki csakugyan
284 1, VIII | megunta a meleg nyárban, s már ötödnapja kujtorog a
285 1, VIII | szerint pusztíthassák őket, s így a lassankint megriasztott
286 1, VIII | vidéket is bekalandozza, s a mi szarvasunk sétái közben
287 1, VIII | szarvast elvághassa a falutól, s úgy szorítsa be a nádasnak,
288 1, VIII | jobban Tamási felé hajthassa, s így tán legkönnyebben sikerül
289 1, VIII | néha-néha megállapodván, s emelt fővel tekintgetvén
290 1, VIII | közelében.~A vér nem vált vízzé, s az elkényeztetett állatnak
291 1, VIII | kastély udvarát lakja még, s baromfiak között nyargalássza
292 1, VIII | az ökrök feje közé lökni, s a fölébredt állat nagy szemeit
293 1, VIII | darabját ejté maga után, s utóbb szokatlanul érzé megvadulni
294 1, VIII | inak mindinkább tágulnak, s kellemesen húzódnak ki,
295 1, VIII | átméreté vele a hézagot, s mindinkább ingerlé a bóduló
296 1, VIII | megállapodék, hogy tájékozza magát, s midőn visszanézett a falu
297 1, VIII | megvalának emlékezetei, s némi reszketegség fogá el
298 1, VIII | árnyaiban kiáltja a nevét, - s e gondolat néhány lépést
299 1, VIII | eddigi bátorságát elveszté s a faluval ellenkező irányban
300 1, VIII | végmenedékét úgy is arra keresi, s éppen azért a kutyákat visszakürtölé,
301 1, VIII | midőn lövésre kerül a vad, s így a büntetést elkerülje,
302 1, VIII | A vér meghagyá nyomait, s a lihegő vadász ingere lecsillapíthatatlan
303 1, VIII | másik szarvas rezzen föl, s az ebek azután egészen más
304 1, VIII | szarvas újra megindult, s amint a vadaskertnek egy
305 1, VIII | a hímet, fölmehessen, - s onnét állati ösztön után
306 1, VIII | fölszaladt az egyik töltésre, s onnét a nagy vérvesztés
307 1, VIII | követte a lihegő vadat, s midőn a vadaskertbe érne, -
308 1, VIII | egy órányiról a hajtás, s az első zajra megrezzent
309 1, VIII | vadászállomások felé törni, s a puskaropogás sűrűen váltogatá
310 1, VIII | inkább neki bátorodott, s a megsebzett vadat, óvatosan
311 1, VIII | sokára nagyobb lőn a vérnyom, s nem kételkedék, hogy a szarvas
312 1, IX | egy hosszú ostornyelet, s olyant durrantott a hangzatos
313 1, IX | a puha szénán meglepé, - s tökéletesen azt hitte, hogy
314 1, IX | ágat lehete megolvasni, s a büszke állat kiállt az
315 1, IX | hogy szemét megmozdítaná, s míg a béres feléje sem fordult,
316 1, IX | tőle harminclépésnyire, s az állat, mint egy tökéletes
317 1, IX | csőért, hogy ledurrantsa, s útjába álljon azon kis ágnak,
318 1, IX | darab járomba fogott marha, s a szabad állatnak igénye
319 1, IX | hatalom lefogá karjait, s ámbár már a fegyveren nyugvék
320 1, IX | lőfegyvert elereszté Bowring, s messzire ment már a szekér,
321 1, IX | a fák közé vonult el, - s Bowring úrnak ideje lőn
322 1, IX | előbbre nyújtózkodék, - s a legelső bokor csoportozat
323 1, IX | csapott az ostorral a béres, s mint egy hullám indult meg
324 1, IX | legjózanabb embert bolonddá teszi, s minden veszélyen átkergeti
325 1, IX | szomjának nagy a tenger, s a látás hatalma, a szörnyű
326 1, IX | küzdelemre van szüksége, s egyetlenegy ellenre, hogy
327 1, IX | hatalmával érjen célt, - s íme, hol a tömegből a szebbet
328 1, IX | védelmét sem használják, s még a menekülés által sem
329 1, IX | érzelme foglalá el a kedélyt, s érzi, hogy nem a cirkusz
330 1, IX | megtapsolja, mint Coriolánt, - s íme megalázkodik az ember
331 1, IX | ember az állatország előtt, s e véletlenben oly szépet
332 1, IX | odább megyen a szekér, s mielőtt húsz ölnyire érnének,
333 1, IX | ökröt majdnem megállítja, s a béres az ökrökön át ereszti
334 1, IX | fért meg már a szekéren, s bizonyosan leugrik, ha a
335 1, IX | falánkan cibálva a szénát, s bármennyit legyezi feléjük
336 1, IX | döfődik egymást a helyért, s amint Bowring úr lenyúlt
337 1, IX | maradni. Bowring lekéredzett, s minthogy nem tudta a tájékozást,
338 1, IX | béresre bízták a szekeret, s Bowring úr Pistával a vadászkör
339 1, IX | gondolatainak végre nyelvet adott, s magának is hangosan mondá:~-
340 1, X | ki Bowring urat keresé, s el akará vezetni kitűzött
341 1, X | már felálltak a vadászok, s ilyenkor az állomást elhagyni
342 1, X | szakadatlanul durrogának, s a lövés hang irányából könnyen
343 1, X | tájékozhatá magát az angol, s minthogy már szerteszét
344 1, X | elfödje az állatok elől, s így tova ne riasszák őket.
345 1, X | Pista tehát engedelmeskedék, s néhány száz lépéssel tovább
346 1, X | száz lépéssel tovább ment, s itt egy fa mellé állt, de
347 1, X | Pistát itt hagyjuk a fánál, s magunk kimegyünk a vonalra,
348 1, X | erdőnyílások hosszán volt elosztva, s a Pistához legközelebb eső
349 1, X | közelebb az ifjú Baltayt, s a legközelebbi állomáson
350 1, X | hagyának magukra váratni, s ez oldalon élénk puskaropogás
351 1, X | élénk puskaropogás lőn, s minthogy a vadaskert falazata
352 1, X | csorda csomósult össze a vad, s a vezető nyomán oly következetesen
353 1, X | ment elől a kevély vad, s utána oly közel a másik,
354 1, X | harmadik, ezt a negyedik, - s így egymásután az ötveneseket
355 1, X | lankadtan veti még föl néha, s nyakán egy tenyérnyi piros
356 1, X | szalagnak csokra most bomlik ki, s amint fejét mozdítni igyekszik,
357 1, X | Bowring úr arcához lebbenti, s az angol végtére is kidűl
358 1, X | végtére is kidűl szerepéből, s mielőtt tájékozná magát...~-
359 1, X | csapatnak elvonulását látta, s míg így szemlélődnék a bokrokból,
360 1, X | áll mereven egy helyben, s oly nyugodtan, mintha készen
361 1, X | halva összerogyni látta, s a két szomszéd ijedten rohant
362 1, X | barátja agyon van lőve, s a két vadász önkénytelenül
363 1, X | szarvas rogyott össze, - s a hidegvérű ember megindultan
364 1, XI | szarvasok a szénát a szekérről, s a kis béres a szekér elején
365 1, XI | a legelső padot ülik el, s mindamellett, hogy a szent
366 1, XI | alig tudott ellóbálódzani, s az egyenes út elvezetvén
367 1, XI | leoldá a zacskót, rágyújtott, s miután a zacskót újra megcsavarván,
368 1, XI | tenyerén ismét keményre verte, s illőn elhelyezé, eregetni
369 1, XI | oldalában vesztegelnie kellett, s a golyók mellette röpködének,
370 1, XI | hol rézből van a puska, s bőgve megy ki belőle a golyó,
371 1, XI | meg nem undorodik senki; s annyi ember fölé egyetlen
372 1, XI | úton mérföldnyiről meglát, s anélkül el nem kerüli, hogy
373 1, XI | hangját ágyúzásnak vélte, s nem bírt hazakerülni a messzeségből,
374 1, XI | bimbó, kifelé kéredzkedék, s a széles erős mell alatt
375 1, XI | Összekeveredett a két első ökör, s a kolompnak hangja úgy meglódult,
376 1, XI | végig nézvén a hat ökrön, s a nagy nyelű ostoron, nem
377 1, XI | az elmúlt kedves tárgyra, s helyette most ezt a dicsőségtelen
378 1, XI | látván, az ostornyélért s a hat ökörért elszégyenlé
379 1, XI | fölkapta a nagy ostort, s egymásután vagy hatszor
380 1, XI | ki a legerősebb hangot, s tán tovább is folytatná,
381 1, XI | hanem vagy ötezer mégis van, s mindnek édes apja.~- Látom,
382 1, XI | nekünk egy heverő paripánk, s ha fölülsz rá, nem kell
383 1, XI | megforgatom egy párszor a kardot, s a két első ujjad között
384 1, XI | fohászkodott a katonák után, s minthogy leghátul egy gazdátlan
385 1, XI | fölült a gazdátlan lóra, s velük ment, míg csak látta
386 1, XI | összecsavargatá a szörnyű nyélen, s úgy helyezé a szekérbe,
387 1, XI | nem akarna kézbe venni, s hogy az ökröket ne láthassa,
388 1, XI | lefödötten nyugvék a szekéren, s már nem messze valának a
389 1, XI | vesztére szaladt ki ma reggel, s íme már a pára nem megy
390 1, XI | most már csak életlenség s egyetlen jele annak, hogy
391 1, XI | szabadoson kívül senki, s minthogy az magától erre
392 1, XI | fürgedi pusztára tértek el, - s ő most ha lehetne, egy helyett
393 1, XI | halál ballagott el mellette, s mintha a sors őt magát fordította
394 1, XI | karját ellenségre emelheti, s a maga neve mellé amazét
395 1, XI | Ment, ment, mendegéle, s a gyönyörű álmot a faluból
396 1, XI | ne zökkentse a szekeret, s midőn a kapun minden baj
397 1, XI | lépett ki a kisasszonnyal, s mindkettő csodálkozva nézé
398 1, XI | boldogtalant leemelték, s a kisasszony a kedvenc állatot
399 1, XI | csak nem akart megbékélni, s utóbb már a cselédek is
400 1, XI | megérkeztek a szomszéd házhoz, s az öreget álltában támogatták
401 1, XI | András, hogy fölemelje, s akad olyan ember, ki az
402 1, XI | megkötötte a csomót a hajdú, s dolga után ment el.~- Nohát
403 1, XII | elveszett az egyik fény, s megint újra előbukkant,
404 1, XII | tartóból ki ne aludjék a mécs, s meglássák egymást a beszélgetés
405 1, XII | vonást a hazug ember képén, - s a másik aztán könnyebben
406 1, XII | el egymástól az emberek; s itt, hol a nyájőrző kuvaszokon
407 1, XII | bekerítették volna fallal, s a falon kívül ezer ágyúval
408 1, XII | beljebb mentek egyenesen, s mielőtt szemükbe ütköznék
409 1, XII | vékonya-vastaga szabályosan megvolt, - s a vékony a vastag mellé,
410 1, XII | csalta maga után az embert, s Bowring úr könnyedén húzá
411 1, XII | hang után vitesse el magát, s elérje a dalt, azon helyet,
412 1, XII | helyet, hol az elkezdődött, s ekképp lépésről-lépésre
413 1, XII | Meg-megszakadt az ének, s a hézagokban megszólamlik
414 1, XII | lerimánkodhatná saját orvosságát, - s amint ez a fájdalom maga-magát
415 1, XII | jobban-jobban elért hozzá, s az egykedvű angolt megvesztegette
416 1, XII | de a herceg is leszállt, s a kövér mezőn csöndesen
417 1, XII | vagy ötven emberből állt, s az egészséges hangok érce
418 1, XII | operája egymás hátán ül már, s midőn az inger kifogyott
419 1, XII | megtiszteli; mint egy remekművet, s megáll ünnepélyes érzelemmel,
420 1, XII | béresfajta valamennyi, - s azért jöttek valamivel kijebb
421 1, XII | reggelig itt maradnak énekelni, s a legjava búzámat kinn felejtik,
422 1, XII | tapasztalék, visszamegyek Bécsbe, s addig el nem jövök, míg
423 1, XII | melyet magyar ember írt meg, s azt a mi kedves Baltay bácsink
424 1, XII | csak csodát lehet látni, - s amely napon az a könyv készen
425 1, XII | fölkapaszkodott a láthatárra, s a gyalogló urak egy szénaboglya
426 1, XII | még csak a vigadozók közé, s az őrmester jó szívű tréfával
427 1, XII | balkéz megfogta a jobbat, s olyan szépen következtek
428 1, XII | másiktól búcsúznék.~- Uram s én istenem! - fohászkodik
429 1, XII | őrmester markába vágott, s a víg pajtások körülfogák
430 1, XII | szíves házi gazdájával, s azután indult meg a bécsi
431 1, XIII | látogatá meg a szomszéd udvart, s ha a nagyságos asszony távol
432 1, XIII | megtartotta verekedő természetét, s az ütés abban az időben
433 1, XIII | mint magát megfésülje, s a vén András nem volt bolond
434 1, XIII | helyet foglalt mellette, s midőn már a "jó időt" meg
435 1, XIII | mindig más vette előbb észre, s úgy mondták meg nekem; de
436 1, XIII | bolondság van ezen a világon, s egy kis bódultság okvetetlenül
437 1, XIII | járt el a jó barátokhoz, s ha a guta...~- Az a guta,
438 1, XIII | lócserén haragudott össze, s lettek halálos ellenségekké.~-
439 1, XIII | mellől merne átkiáltani, s azt mondaná, hogy ő nagysága
440 1, XIII | szintén elgondolkozott rajtuk, s ekképpen Baltay mint egy
441 1, XIII | hogy én már választottam, s az ellen, remélem, nem lesz
442 1, XIII | anyai kötelességem az első, s az ellen véteni nem fogok.~-
443 1, XIII | én Baltay vagyok, - s az a leány Baltay-leány!~-
444 1, XIII | mikor szavamat adám, - s én azt megtartom. Isten
445 1, XIII | fölemelkedve ülőhelyéből, s egy fejbólintás után az
446 1, XIII | Napról-napra mogorvább lőn Baltay, s midőn a szomszédban menyegzőre
447 1, XIII | emberre, kit Baltaynak hívnak, s nevét csakolyan ypsilonnal
448 1, XIII | csakolyan ypsilonnal írja ki, s azon jó tulajdonsága volt,
449 1, XIII | fölrakatta egy kocsira, s elhozta magával, hogy a
450 1, XIII | előbb csakugyan meghalt, s így a fiúnak az isten után
451 1, XIII | valami fájdalmat érzett, s azt állva nem bírta el;
452 1, XIII | esztendeje éldegélünk belőle, s még a prókátoroknak ma is
453 1, XIII | prédikációnak is beillett, s a nagyságos úr megelégedett
454 1, XIII | Az ügyvéd szobájába ment, s együtt maradt a két jó barát.~-
455 1, XIII | igen kedvetlen vagyok.~- S vajon miért?~- Öreg legény
456 1, XIII | a megszomorodott mellé, s egy kivett papírról olvasni
457 1, XIII | könnyekre fakasztá Baltayt, s midőn a herceg eltávozék,
458 1, XIII | melyen megindultatok!... s eszébe jutván a pör, harsányan
459 1, XIV | ünnepélyesen fiának fogadott, s mindjárt a nevelését is
460 1, XIV | zsírt.~A fiú ép vér volt, s a jótartáson hamar kiette
461 1, XIV | ostort pedig a kocsis adott, s a sok paraszt fiú napestig
462 1, XIV | mintha belesántult volna, s addig el nem csöndesedett,
463 1, XIV | valamelyik gyeplős jópajtással, s azt a gyöpre teremtette,
464 1, XIV | el, amiben megfogódzott, s ami gyönge, az csak gyönge, -
465 1, XIV | úrfi hátulról rácsapott, s a parasztfiú olyan szépen
466 1, XIV | megszokott a fiú a háznál, s úgy elfelejtett mindent
467 1, XIV | meg a tanító találta el s így a kisfiúnak igen korán
468 1, XIV | úrfi megbámulta a betűket, s a tanító vakmerősködött
469 1, XIV | volt az emlékezet az á-hoz, s az úrfi a fiúk közé állt
470 1, XIV | az úrfi a fiúk közé állt s megnevezé a betűt.~A parasztfiúk
471 1, XIV | c betűig vakmerősködött, s már megcsiklandozta szívét
472 1, XIV | hold feles kukoricaföldet, s éppen ezen reményben annyira
473 1, XIV | úrfi h bötűnek mondott, - s amint a tanító hirtelen
474 1, XIV | a szamárságért meglakol, s ilyenkor néha annak is jut,
475 1, XIV | nyájasan megigazítá a hibát, s minthogy az úrfinak kedve
476 1, XIV | összebarátkozék régi ösmerőseivel, s a tanítónak megígérte, hogy
477 1, XIV | megpödri annak bajuszát, s azt mondja neki alig hallhatólag:~-
478 1, XIV | még bolondabbat kérdezzen, s András bácsi, valamint a
479 1, XIV | még tovább is folytatá, s éppen Baltaynak csizma talpára
480 1, XIV | utasítá Baltay a fiút, s midőn magára maradt, gondolkozni
481 1, XIV | egy kis tennivaló után, s minthogy hamar helyrerakott
482 1, XIV | megoldódzott valami kötelék, s a fiú sorsáról nem tudott
483 1, XIV | bolondságok nagyon drágák, - s ezt a robotban keservesen
484 1, XV | készülő tizennyolcadik század, s a francia határokról átcsapott
485 1, XV | el, de nem nyomtalanul; s nekünk e nyomot föl kell
486 1, XV | lakta meg az ős várat, - s összetódult mindenfelől
487 1, XV | jó barát vidítsa föl, - s a cigányok a nagy levertség
488 1, XV | húzván magához szomszédját, s aztán a beszéd tárgyára
489 1, XV | szabadosaim már fegyverben állnak, s holnap reggel szemlére vezethetem
490 1, XV | vendégek sereglének össze, s a legjobb bandák egyike
491 1, XV | közellétükkel zavarják, s minthogy különben az utca
492 1, XV | zenében kifejezett mértéket, s mintha nem bírna elszakadni
493 1, XV | elhegedültetjük a Rákóczi-nótát, - s velem indul meg az egész
494 1, XV | helyett mondaná e szót, s a kis társaság visszafelé
495 1, XV | eltagadhatlan jelül állt helyén, s minthogy az idő méhében
496 1, XV | nem szólongatott volna, s e kis körben annyi bizalom
497 1, XV | közönséges ember legyen, s az ünnepélyes merev arcok
498 1, XV | élvezé az utolsó hangig, s a sétálók megindulának kettesen
499 1, XV | kezdődni akar a század utolján, s a kedélynek éppen úgy megvan
500 1, XV | Ismerkedjünk meg a tengerrel, - s akkor nem lesz csoda, hogy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1793 |