Rész,  fejezet

 1      1,  IV  | okvetetlenül ácsorog öt-hat hídvégi szabados, köztük pedig legtöbbször
 2      1,  IV  |           mondja hegyesen a hídvégi szabados.~- Nojsz, mi sem maradtunk
 3      1,  IV  |       mondod, hogy látsz? - kérdi a szabados a bérest.~- Persze, hogy
 4      1,  IV  |         jövök hozzád, - folytatja a szabados, közelebb csúsztatván könyökét
 5      1,  IV  |          Hátha odább mész? - véli a szabados.~- Nem hinném! - mondja
 6      1,  IV  |     herkópáterod van, - lármázott a szabados egész dühvel, - hadd veszlek
 7      1,  IV  |        rajta, térdre zuhant a dühös szabados, s egyet tarkón ütvén őt
 8      1,  IV  |         kirázni a többit.~A megvert szabados eszén volt még, s érezvén
 9      1,  IV  |         minthogy közelében hevert a szabados, kinél a muzsika ára a mai
10      1,  IV  |              hirtelen lehajolt, s a szabados kezébe kapaszkodott, s tág
11      1,  VIII|           Lesre megyen a dologtalan szabados, ki a kévehányást nagyon
12      1,  VIII|          győzelmes lenne, a hídvégi szabados elbocsátá a két erős kopót,
13      1,  VIII|            a Sió nádasai mellett.~A szabados, egyenes úton az erdőségek
14      1,  VIII|             az ebek miatt, melyek a szabados mellett pórázon ballagtak.~
15      1,  VIII|           bírja odább rezzegetni.~A szabados újra megtölté a puskát,
16      1,  VIII|      vadaskertbe ugrott. Mindegy, a szabados követte a lihegő vadat,
17      1,  VIII|         sűrűen váltogatá egymást.~A szabados még inkább neki bátorodott,
18      1,  X   |           mondjuk el még a végét.~A szabados utána bolondult az állatnak,
19      1,  X   |            még vérevesztett lába.~A szabados egy fa mellé húzódott, midőn
20      1,  X   |         több vagy tán kevesebb, - a szabados a sűrűben oly kényelmes
21      1,  X   |             reá céloztatott, csak a szabados látja, hogy sértetlenül
22      1,  X   |        élettelenül rogyott össze.~A szabados a sűrűben észrevétlenül
23      1,  XV  |       egymást.~- Köszönd - mondja a szabados - hogy háborúba megyünk.~-
24      2,  V   |  dörmögéssel, azt gondolván, hogy a szabados bizonyosan nem bánná, ha
25      2,  VI  |            ád az úr? - veszekedik a szabados.~- Neked is küldök valamit! -
26      2,  VI  |            nincs mentség? - kérdi a szabados, egyet nagyot ordítva.~-
27      2,  VI  |      megölni! - ordít nagy kínnal a szabados, - hanem helyetted az úrfit
28      2,  VI  |           ezért az isten? - kérdi a szabados.~- Nem tudom megmondani,
29      2,  VI  |           jő, azzal is írasd alá.~A szabados erőt vőn, - a vallomást
30      2,  XI  |        Pista? - kérdi megdöbbenve a szabados.~- Elevenen, pajtás, - mondja
31      2,  XI  |            Pista! - mondja megint a szabados, - azt tudod, hogy egy haláltól
32      2,  XI  |             mondád! - nyugvék meg a szabados - hanem egyet kérek.~- Ha
33      3,  X   |             Meddig Józsi. A mogorva szabados elfoglalta a gazdátlan helyet,
34      3,  X   |           éhség kergethette őket.~A szabados hanyatlani érzé az erőt,
35      3,  X   |           nagyon észrevette, hogy a szabados önmagával birkózik, midőn
36      3,  X   |              Itt vagyok! - mondja a szabados, fölkapaszkodván nagy kínnal,
37      3,  X   |         fagyunk meg valamennyien.~A szabados megdöbbent a szóra és sietve
38      3,  X   |        lovaknak barátom! - mondja a szabados és egy törzsökre hanyatlott,
39      3,  X   |             a fájdalom, - beszéli a szabados, - s míg később elszunnyadtam,
40      3,  X   |            akár holnap, fejezi be a szabados a kénpapírszeletet forgatván
41      3,  X   |           megfogja majd a lángot. A szabados kiment a csárda elejére,
42      3,  X   |            temetésemen! - dörmögi a szabados, ki után a gróf kisietett,
43      3,  X   |           gyújtószerünk, - mondja a szabados a kis kénpapírt előmutatva, -
44      3,  X   |            atyafi, - bosszankodik a szabados, - hogy így megörült kend
45      3,  XI  |          kérdezkedéseken átestek, a szabados félre hívta Pistát.~- Pajtás!
46      3,  XI  |                   szólal meg újra a szabados, - nagyon elfáradtam már
47      3,  XI  |         szaladni? - kérdé büszkén a szabados.~- Sem én, sem más! - nyugtatja
48      3,  XI  |              Nem bántom, - mondja a szabados, - tudom, régen örült ennyit;
49      3,  XI  |             aranyok valának, - de a szabados hunyászkodás vagy kevélység
50      3,  XI  |           vele; - mondja hirtelen a szabados, látván, hogy az öreg Baltay
51      3,  XI  |             mire aztán azt mondja a szabados:~- Egy kérésem volna méltóságos
52      3,  XI  |       nagyságos urat, - huzakodék a szabados, - hanem holnap ilyenkor
53      3,  XI  |        egymást. - végzi be a szót a szabados, aztán pedig kiállt a csárda
54      3,  XI  |        órának ideje volt, a mogorva szabados arcát maga előtt látta, -
55      3,  XI  |       boldog örömeit érzék, - míg a szabados étlen-szomjan várta Pistát
56      3,  XI  |  illesztenünk, - az egyik a mogorva szabados, kit a bocsánat fogott le,