Rész, fejezet
1 1, VI | leginkább meghatároznia.~Az öregúr látogatása nem maradt nyom
2 1, VII | megtörténnék, nézzünk az öregúr lelkébe.~Volt az öregúrban
3 1, VII | Elmehet kend! - mondja az öregúr, minthogy éppen hallá, hogy
4 1, VII | pipákat ide! - mondja az öregúr, mire András kezdé a pipákat
5 1, VII | dohányos; hanem tudta az öregúr szokását, és hogy rovásra
6 1, VII | harmadik vonást fölrója, mit az öregúr is észrevett, midőn a hajdú
7 1, VII | fiatalember nagyon is megérté az öregúr szavait, s az ifjú Baltay,
8 1, XIV | Hallja kend! - mondja az öregúr, - kend talán meg sem gondolta,
9 1, XVI | boldogtalan? - kérdi az öregúr a hajdút.~- Semmit, tekintetes
10 1, XVI | minden a kocsin volt, az öregúr egy kis borravalót csúsztatván
11 1, XVI | hallgatni, megszólamlik az öregúr is.~- Jancsi! ne beszélgess
12 1, XVI | Micsoda lovak? - kérdi az öregúr.~- Nem tudom én, miféle
13 2, I | ébredt föl, s minthogy az öregúr nagyon rostálgatá a dolgot,
14 2, II | illik, - hát akkor, hogy az öregúr úgy fölvette a szót, hangosan
15 2, II | még élt, szerette volna az öregúr, hogy ehen e, a méltóságos
16 2, III | mennyei koronát kívánná, az öregúr záradékul mondja:~- Legyen
17 2, IX | deákszó után éhezett, tehát az öregúr Keszthelyre szánta.~Baltayt
18 2, XII | vasmegyei első alispánt, ki az öregúr után ballagott a kertbe.
19 2, XVIII| nélkül elmondá.~András az öregúr aranyos mentéjének gombjaival
20 2, XVIII| kedves úrfi, - mikor az öregúr a délutáni álmát alussza,
21 2, XVIII| gondolta András, hogy az öregúr hallgatózott; de aztán azt
22 2, XVIII| végtére is erősebb volt, s az öregúr a zsölleszékben uzsonnáig
23 2, XVIII| is elérkezett, mikor az öregúr kidörgölvén szemeiből az
24 2, XVIII| dűlve hallgatta a fiút, az öregúr pedig mindinkább közelgetett,
25 2, XVIII| mint azt a nyomot, ahova az öregúr letenné a lábát.~Becsületet
26 3, II | kereste senki, - s íme az öregúr két könyöke közé helyezvén
27 3, IV | időre, helyet foglalt az öregúr mellett, ki egész úton tele
28 3, IV | számadást elébe tettem, s az öregúr kivette zsebéből az ácsmértéket (
29 3, IV | Imre legjobban megörült az öregúr diadalának, mi az öregnek
30 3, V | meg csizma nélkül is!"~Az öregúr ülőhelyében bizony ráért
31 3, V | egykori dolgait, pedig az öregúr maga is szívesen elmondta
32 3, V | a hang ösmeretes volt az öregúr előtt, tudta, hogy az asszonyság
33 3, V | tökéletesen hitte, hogy az öregúr e fontos közleményeket aranyhalmazzal
34 3, V | azonban nézzük meg, hogy az öregúr mit csinált.~- Nagyságos
35 3, V | melyet okozni fog; mert az öregúr az illető tanúlevelek mellé
36 3, V | emberrel van dolga, tehát az öregúr sem szégyené hibáját megvallani,
37 3, VI | de csak arról nem, mit az öregúr várt.~- Együnk már no! -
38 3, VI | akart odáig menni, hova az öregúr tuszkolta, hanem hagyta
39 3, VI | készen lőn a számadással, az öregúr elé tette az egész jegyzéket,
40 3, VII | mellett hallgatni, hanem az öregúr most már engedelmesebb volt
41 3, VII | Ejnye, öcsém, - szól bele az öregúr, - talán ráadást is akarsz?~-
42 3, VIII | valamit akar, de már az öregúr olyan volt, mint a nedves
43 3, VIII | porszemet nem látott, hanem az öregúr báránymódra állta ezt a
44 3, VIII | bármennyiszer mondja is az öregúr csak nem tágít, hogy "jó
45 3, VIII | András szokása ellenére az öregúr mellett maradt, abban a
46 3, VIII | Andrással beszélgetett, az öregúr addig magában tűnődött,
47 3, VIII | megőriztük." - Persze, az öregúr még messze volt azon időtől,
48 3, IX | be.~Be is lépett, és az öregúr az ablakfalhoz támaszkodék,
49 3, IX | kiáltott egy nagyot az öregúr, mire Galiba térdei megreszkettek,
50 3, IX | vagy a szomszédok kérik.~Az öregúr mindig halasztotta a dolgot,
51 3, IX | végre oda kívánt menni az öregúr.~- Jó messze esett Körmend,
52 3, IX | valamennyien ott lesznek, s az öregúr érteti e mások által, hogy
53 3, X | mellett foglaltak helyet, az öregúr pedig Imrét akarta kiküldeni,
54 3, X | hívásnak engedtek, s az öregúr Andrástól kérdezte:~- Mi
55 3, XI | tisztán olvasható, s az öregúr elolvasta a vallomást.~-
|