Rész, fejezet
1 1, XIV | kis török lovat vegyen az úrfi alá, kit Baltay ünnepélyesen
2 1, XIV | nem csöndesedett, míg az úrfi kaláccsal és almával egész
3 1, XIV | legeltette szemét, kivált ha az úrfi összekapaszkodott valamelyik
4 1, XIV | teremtette, honnét persze az úrfi is hozott mindig valami
5 1, XIV | eleinte csak akkor tett, ha az úrfi hátulról rácsapott, s a
6 1, XIV | azoknak nehéz voltáról.~Az úrfi megbámulta a betűket, s
7 1, XIV | emlékezet az á-hoz, s az úrfi a fiúk közé állt s megnevezé
8 1, XIV | mutatott, az n-re, mit az úrfi h bötűnek mondott, - s amint
9 1, XIV | kis negyed óra alatt az úrfi megint összebarátkozék régi
10 1, XIV | ült és belőlük egyet az úrfi kapott meg.~Így növekedett
11 1, XIV | egy bottal?~- Na, tudja úrfi, - az úristen nem olyan
12 1, XIV | legkisebb portékája azé, úrfi.~- Hát a bajuszpödrője? -
13 1, XIV | mondja a fiú.~- Mondtam már, úrfi, hogy minden azé, egy szálig.~-
14 1, XIV | leszállván a ládáról, nehogy az úrfi még bolondabbat kérdezzen,
15 1, XIV | tanítóba.~- Dolgom van, úrfi, - azt kell elvégeznem.~-
16 1, XIV | majd ha ráérek, bejöhet az úrfi megint.~- Csak egyet mondjon
17 2, I | lódoktor.~- Na lássa az úrfi, milyen szerencsés az édes
18 2, II | meg ne rémüljön tőle.~Imre úrfi jól tudta, hogy a szomszédház
19 2, II | Dehogy hal meg kedves úrfi, - vígasztalá András - csak
20 2, II | önmagát.~- Semmit se féljen úrfi, - bíztatja András, aztán
21 2, II | olvasom azokat a könyveket.~- Úrfi! - szólamlik meg András, -
22 2, II | méltóságodat, hogy mikor az úrfi még élt, szerette volna
23 2, IX | kímélték egymást, és Imre úrfi vörös nadrágja a réten elnedvesedett
24 2, IX | utána tette a többi.~Imre úrfi nem nézhette sokáig ezt
25 2, IX | Máskor legalább vesse le az úrfi a vörös nadrágot, ha a pocsétában
26 2, XIII | az ablakból esett le az úrfi karjai közé.~Minden ember
27 2, XVI | nap ötvenszer; - hanem az úrfi alig tett egy-két rántást,
28 2, XVI | megmagyarázta nekem ezt az úrfi szépen, - példának okáért
29 2, XVI | földet.~- El is vitt az úrfi egy gömbölyű jószágon a
30 2, XVI | már is azt mondja ám az úrfi, hogy majd ezután ő kérdezi
31 2, XVIII| híres történet, s midőn Imre úrfi hazajött Keszthelyről, hol
32 2, XVIII| mondám el.~- Hej, kedves úrfi, már hol fér el a fejében
33 2, XVIII| lemegyünk a kertbe, - kedves úrfi, - mikor az öregúr a délutáni
34 2, XVIII| lármázott, addig hortyogott az úrfi; pedig ha nem alszik, még
35 2, XVIII| szomszédéhoz mérték, és az úrfi hiában vakarja a fejét,
36 2, XVIII| Csak itt maradjon az úrfi, - mondja András Imrének, -
37 2, XVIII| fiú.~- Mindjárt meglátjuk úrfi! - bíztatja András az érkezők
38 2, XVIII| nagyságos uram, - Imre úrfi mindjárt elmondja könyv
39 3, III | esett fájdalmára, meg az úrfi is azt mondta, hogy: debzon
40 3, V | az kivallotta, hogy Imre úrfi dolgozott a pörben, s így
41 3, V | lecsendesedett; hanem most már Imre úrfi után szaglászott, s nem
42 3, V | rossz nyelvek szerint Imre úrfi nem vevén tekintetbe a család
43 3, VII | öregem!~- Nem én, nagyságos úrfi, hadd gyönyörködjék bennem
44 3, VII | András bácsi?~- Meg, édes úrfi, - mondja az öreg jókedvvel
45 3, VIII | hamar meggyőződött, hogy az úrfi nem hiában feledte el a
46 3, VIII | el.~- Én vagyok nagyságos úrfi, - szól be András minden
47 3, VIII | eltenni láb alól, - nagyságos úrfi, mért nem is vigyáz jobban?~-
48 3, VIII | is el akar bolondítani az úrfi; hát én ma látom az úrfit
49 3, VIII | lenne mindennek.~- Hallja az úrfi, engem meg ne ríkasson ilyen
50 3, VIII | azt is mondja meg kedves úrfi, hogy a kisasszony szívelheti-e
51 3, VIII | Talán már kérdezte is az úrfi?~- Felelt is rá, András
52 3, VIII | felelt, galambom nagyságos úrfi?~- Jól tudja azt, András
53 3, VIII | én ahhoz a mesterséghez, úrfi, - mondja András némi búval -
54 3, X | Nem bánná meg, ha az úrfi a kisasszonyt elvenné?~-
|