Rész, fejezet
1 1, II | az angol; - ha tetszik, mindjárt felöltöm a tengeri kutyabőr-kabátot, -
2 1, IV | melyik szebb?~- Bizony most mindjárt beállok kisbéresnek.~- Legalább
3 1, IV | véghetetlenül érdekli, hogy most mindjárt megvernek valakit.)~- Annyira
4 1, IV | dehogy nem, - lesz itt mindjárt olyan verekedés, hogy darabokra
5 1, IV | hogy a béreseknek most mindjárt végük lesz.~- És mit felelt
6 1, IV | a fürgedi béresek most mindjárt agyonverik a hídvégieket.~-
7 1, V | hanem ha kell, hát a papért mindjárt elküldök.~- Nem értem, -
8 1, VII | azaz, hogy szólok is, de mindjárt! - teszi hozzá, s egyszersmind
9 1, XII | azt az ágyút kitalálták, mindjárt elneszezik a huszár elől
10 1, XIII | időben sem volt ajándék, ha mindjárt nádpálcával osztogatták
11 1, XIII | levő padon lelte, tehát mindjárt helyet foglalt mellette,
12 1, XIII | specifikumra nem gondoltam.~- Tehát mindjárt megmondom.~- Kuriózus vagyok.~-
13 1, XIII | kigondolva, föl is írom mindjárt.~- Rogo, - ne tessék inkommodálódni, -
14 1, XIV | ünnepélyesen fiának fogadott, s mindjárt a nevelését is magára vállalta,
15 1, XVI | benyitottak, s a legelsőben mindjárt egy félig felöltözött gárdistát
16 1, XVII | volna, nemcsak a falatot.~Mindjárt akadt elég jó lelkű ember,
17 1, XVII | ujját, hogy szólni akar, mindjárt előre eresztették volna,
18 2, II | András csodálkozni kezdett és mindjárt mondja is:~- Méltóságos
19 2, III | sem szólt, miből András mindjárt gyanítá, hogy ez nem vendégnek
20 2, III | szobában adjon helyet, hova mindjárt el is vezette, maga pedig
21 2, III | rá másodszor.~- Tudtam, mindjárt, hogy ezt mondja kend.~-
22 2, V | félj, lenn leszel te is mindjárt! - mondja Pista, megsarkantyúzván
23 2, VI | nevét megmondaná.~- Most mindjárt meghalok! - mondja jajgatva
24 2, VI | hullahordóknak azt mondja:~- Mindjárt vége lesz, nem kell várni,
25 2, VIII | kérdi az angol.~- Most mindjárt tizenkettő lesz.~- Éppen
26 2, IX | nagyságos úr, - csak nem halódik mindjárt, ha egy kisdiák kópéságba
27 2, IX | Nojsz, a másiknál is mindjárt ott kezdték, hogy meghalt.~-
28 2, X | átsétálta a szobát, s András mindjárt az ajtóküszöbnél hozzáfért
29 2, X | halok meg.~- Akkor kár volna mindjárt meghalni!~- És miért?~-
30 2, XII | történetünkre vezet, úgy hisszük mindjárt odaérünk.~- Alszik még a
31 2, XII | ajtón kopogtatni kezdett.~- Mindjárt nyitom az ajtót! - szól
32 2, XIII | gerjesztett, - az öregurak mindjárt a Himfy szónál kezdék, boncolták,
33 2, XV | dicsérni a gyönyörű fogatot, s mindjárt ajánlkozott akár cserére,
34 2, XV | Ugyan miért nem mondta ezt mindjárt? - mondja fölkacagva az
35 2, XV | és már várta, hogy most mindjárt megüti a guta.~A várt vendég
36 2, XVI | hát mit tud a gyerek?~- Mindjárt megmondom, nagyságos uram.
37 2, XVI | alig tett egy-két rántást, mindjárt kivetette.~- Hát még?~-
38 2, XVIII| sóvárog a remegő fiú.~- Mindjárt meglátjuk úrfi! - bíztatja
39 2, XVIII| nagyságos uram, - Imre úrfi mindjárt elmondja könyv nélkül.~-
40 3, II | ügyetlenséget, azonban a gróf is mindjárt más tárgyat választott,
41 3, II | nagyságos őrnagy úr, - de mindjárt.~- Bolond ember, mért kötnélek
42 3, III | kanpulykát az udvaron, - mindjárt kergesd át; a teheneseknek
43 3, III | olyan tűzzel, mintha most mindjárt meg akarna valakit pofozni) -
44 3, III | megbámulta az öreg anyját, ki mindjárt készen volt egy "mondással",
45 3, III | ső nagyon neszes, aztán mindjárt bolonddá teszi a többit,
46 3, IV | jó tanáccsal, mint alább mindjárt meglátjuk; mert hiába, az
47 3, IV | becsületet tesznek neki, mindjárt hátrább szegte a nyakát;
48 3, V | neheztel a szeptemvir, - most mindjárt megbánom, hogy főtt kukoricát
49 3, V | sor.~- Ráér még!~- Most mindjárt kivetem az esztendő számról, -
50 3, VI | lenne rajta a mellény, most mindjárt nagyot híznék az öreg, azért
51 3, VIII | amaz.~- Beszélnék ám, ha mindjárt torkon nem fogná nagyságos
52 3, IX | kukta.~- No, hiszen kimegyek mindjárt, édes öregem, - szól az
53 3, X | meggyújtom ezzel a kéngyertyával, mindjárt lesz tüzünk.~- Nem ezt akarta
54 3, XII | vékony fonalat, melynek vége mindjárt kezembe jő, pedig még egy
|