Rész, fejezet
1 1, II | öltöztetve, mint valamely kényes gyermek; s megérdemlik, hogy a magyarországi
2 1, IV | pusztáján van iskola, tehát a gyermek korán megszokja a jobb nyelvet.~-
3 1, IV | csak nyugalomra, s mint a gyermek, egész örömmel ébred föl
4 1, VII | addig elő nem jő, míg a gyermek nyájas szóval elő nem csalogatja, -
5 1, XIV | mondja András, mire a gyermek egészen vörös lett, és némi
6 1, XIV | megüssék.~Megint elvörösödött a gyermek és egészen a hajdú ölébe
7 1, XIV | nagyon odadülleszkedett a gyermek eszéhez, és igen megingatta.~
8 1, XIV | megingatta.~Elkérdezte a gyermek, hogy az András bácsi mentéje,
9 1, XIV | kérdezett, - Végre a feleletet a gyermek eszéhez akarván mérni, mondja:
10 1, XIV | föleszmélt és figyelni kezdett a gyermek beszédére, minthogy az még
11 1, XIV | mind istené! - mondja rá a gyermek.~- Úgy!... az már más!... -
12 2, II | megcsóválta fejét, mire a gyermek egész balhiedelemmel mondja:~-
13 2, II | mondja odább, mire a gyermek fájdalmai dacára nyugodtabb
14 2, II | minden meséből kifogyott s a gyermek rettenetesen unta magát
15 2, II | eltávozott, hogy hazatekintsen, a gyermek Dunayt kérdé:~- Bácsi, -
16 2, II | Peleskei nótáriusát", mit a gyermek rendkívüli örömmel hallgatott.~
17 2, II | majd később folytatja, - a gyermek kezébe vette a könyvet,
18 2, II | ha megint megbékélhet.~A gyermek ezalatt békételenkedni kezdett
19 2, III | fájdalma nincs, - Baltay a gyermek ágyához ült és késő estig
20 2, IX | ingét, miben a megrémült gyermek egész erővel megkapaszkodott,
21 2, X | azonban megint bejött, s a kis gyermek nem akarván a dajka ölébe
22 2, X | a szemébe nézett, mit a gyermek nevetve viszonzott, és hangosan
23 2, X | mondja:~- Lássa, András, ez a gyermek nem érte még meg, hogy a
24 2, X | Nagyságos asszonyom, még ez a gyermek megéri.~- Gondolja, András?~-
25 2, X | vinni, véghez viszi ez a gyermek.~- Akkor nyugodtan halok
26 2, XVI | közbe Baltay - talán az a gyermek mondott valamit.~- De még
27 2, XVIII| utóbb maga sem bánta, hogy a gyermek nem fárad ki, sőt jól esett
28 2, XVIII| máskor, és eltűrte, hogy a gyermek a maga eszéből beszéljen
29 2, XVIII| Baltay Imre vagyok! - felel a gyermek elpirulva.~- Kedves fiam, -
30 2, XVIII| mondja Kisfaludy a még gyermek ifjúnak kezet nyújtva, ki
31 2, XVIII| csókoltam kezet! - magyarázza a gyermek kisugárzó arccal, - mi a
32 3, III | unoka sem lőn kivéve, s a gyermek úgy állt öreg anyja előtt,
33 3, III | egy csomó pénzt hozott: a gyermek elbámult a "kincsen", s
34 3, III | valamint azt is érezte, hogy a gyermek ügyetlenül méri föl a kincset,
35 3, III | meddig akar, s a megríkatott gyermek nem meri könnyeit letörleni
36 3, III | Az ág, törzsére hajolt, a gyermek öreganyja büszkesége lőn,
37 3, III | szárnyat összehozta. Így a gyermek hol anyjánál, hol öreganyjánál
38 3, III | tudniillik ez eltűrte, hogy a gyermek "láb alatt ne legyen."~Ennek
39 3, III | esetben annyit tett, hogy a gyermek igen messze következett
40 3, III | beszélt feleségével, hogy a gyermek nem kottyant a szóba, míg
41 3, III | másként van, midőn az úri gyermek üvegházi gyümölcsként neveltetik,
42 3, V | hatása az volt, hogy a két gyermek már azért is kíváncsi volt
43 3, VI | melyből még a minisztráló gyermek lába is kiért, ha térdepelt,
44 3, VII | előtt feküdt, s a gyengéd gyermek halványan ült a kis emelvény
45 3, X | Dunaytól tudom, szép lelkű gyermek - Dunaynak leánygyermeke
46 3, X | Dunay hangosan olvasá, a két gyermek összefogózkodék, s a nyomorult
47 3, XI | ordítani!~A húsz esztendős gyermek egy bolond órájában elvet
48 3, XII | egy helyben állt, mint a gyermek, kit húsvétnapra öltöztet
49 3, XII | köszönhető, hogy maga a gyermek bele nem veszett.~A bálványimádók
50 3, XII | esetre sem vagyok olyan gyermek, ki azt hinné, hogy egy
|