Rész, fejezet
1 1, I | Lajos, ki midőn Bowring urat meglátá, csodálkozva kérdi:~-
2 1, IV | tudom, hogy tiszteljem az urat, - véli a béres, - hanem
3 1, IV | kiállítással lepje meg Bowring urat, mint egykor Katalin cárnőt
4 1, V | időben elvárja a nagyságos urat.~- Az aranyos mentémet! -
5 1, V | asszony kineveti a nagyságos urat, mikor egyszer aranyos ruhában
6 1, VII | lelte már megint a nagyságos urat? - mondja a hajdú az ajtót
7 1, VII | megemlítünk, hogy Baltay urat valami táltosnak ne vélje
8 1, IX | A tamási erdő.~Bowring urat a hajnal már az erdőszélén
9 1, X | urasági vadászt, ki Bowring urat keresé, s el akará vezetni
10 1, X | a csapást, - és Bowring urat sajátszerű érzelmek közt
11 1, XIII | hitte, hogy a nagyságos urat csakugyan megüti a guta.~-
12 1, XVI | az istállóba, az előbbeni urat megint ott lelék, s most
13 2, III | és köszöntve a nagyságos urat, elmondván a "hála istent",
14 2, III | öreg, - itt hozom a tanító urat Imre mellé, - már mondtam
15 2, III | szárazdajkának hoztam a tanító urat, hogy a gyereket etesse,
16 2, III | enyelgett, András addig a tanító urat hordozta meg a házban, és
17 2, III | áldásával magára hagyta a tanító urat, s elment néhány szobán
18 2, VIII | azzal végezte, hogy a tanár urat irgalmatlanul el kell csapni.~-
19 2, IX | Dunay lőtte meg az ifjú urat, hanem hogy földerül egykor
20 2, IX | nem erőltetem a nagyságos urat.~- Be tudnád ezt bizonyítani?~-
21 2, IX | magyarnak tartják a nagyságos urat, - legyen bíró nagyságos
22 2, X | boldogtalan, s az ifjú nagyságos urat találta, hanem megkérem
23 2, XII | bizonyossá tette Csapó urat, hogy e helyre többé senkit
24 2, XIV | a tisztelt úr Galiba Pál urat a szoba közepére állítja,
25 2, XV | mondja:~- Nem eresztem el az urat.~- Én legjobban szeretném,
26 2, XV | éppen nem eresztem el az urat.~- És ha mégis el akarok
27 2, XV | Akkor vasra veretem az urat, mégpedig mindaddig, míg
28 2, XV | elkövetett, hogy Galiba urat eladásra bírja.~Midőn az
29 2, XV | tehetnék valamit, kérdem orvos urat, - meddig élhet ez az ember?~-
30 2, XVI | András, - látom a nagyságos urat is friss egészségben találom.~-
31 2, XVI | kérdezi ám ki a tisztelendő urat.~- A manót? - mondja nevetve
32 2, XVII | jóvoltába ajánlom a nagyságos urat.~- Jó szerencsével járjon
33 2, XVIII| leány, ki egy tekintetes urat nem foghatott, pedig végtére
34 2, XVIII| ott is a tekintetes ügyvéd urat találta el a kő.~Még a falusi
35 3, II | súgta meg, hogy a nagyságos urat hívja enni a könyvtárból,
36 3, III | kifordul, de csak követi az urat, ki lustán szédeleg a többi
37 3, III | isten áldja meg a kasznár urat, csak gazdálkodjunk, mert
38 3, V | fölül kereste a méltóságos urat a Duna parton.~- Tehát ott
39 3, V | essünk kétségbe, a szeptemvir urat megleljük a Duna parton,
40 3, V | dologtól? - kérdi Imre Galiba urat.~- Minden! - válaszol reá
41 3, VII | szegény embert, csak az urat meg a papot.~- Már hisz
42 3, VII | Éppen nem, sőt kérem az apát urat, kísérjen bennünket egyik
43 3, VII | felöltöztette a nagyságos urat, mi természetesen szó nélkül
44 3, VIII | hanem ha majd a nagyságos urat itt az ablaknál megcsípi
45 3, IX | várakoztassa a tekintetes urat. Üljön le a tekintetes úr, -
46 3, IX | kend koplalni azt a pesti urat; amit kér, csak adjon kend
47 3, X | aztán pedig a nagyságos urat kezdé kiszedni a fagyból.~-
48 3, XI | tartóztatom a nagyságos urat, - huzakodék a szabados, -
49 3, XII | de így nem tartóztatom az urat, hanem vágja hamar ketté.~-
|