Rész, fejezet
1 1, VII | megtörténhetik, - mondja a herceg - Csapó, a körmendi levéltárnok
2 1, VII | jókor, - éppen jókor, kedves Csapó úr, - mondja a herceg teljes
3 1, VII | Egyéb semmi? - kérdi Csapó.~- Annyi legföljebb - mondja
4 1, VII | természetesen, - magyarázá Csapó - a szentséges hely megleszen,
5 2, XII | lakat mindenesetre az öreg Csapó volt, ki az uradalmi tiszteket
6 2, XII | számot róla.~Tekintetes Csapó uram már korán reggel körüljárta
7 2, XII | viseltetik hercegi ura iránt. Csapó úr megfordult; mert zsebében
8 2, XII | alkalmatlankodni.~- Hat óra! - felel Csapó, - eddig már bizonyosan
9 2, XII | tartsa, ha ő nem? - mondja Csapó némi bosszúsággal. - A herceg
10 2, XII | herceg csakugyan ébren van.~Csapó úr szokott lépésben tartott
11 2, XII | tárgyakról beszélvén s minthogy Csapó már a levéltár ajtaját is
12 2, XII | Bocsánatot kérek, - mondja Csapó, - ide már nem ereszthetek
13 2, XII | bemenetelt eszközöljön.~Csapó föl sem vette duzzogást,
14 2, XII | eresztenek be, sőt ezenkívül még Csapó úr pápaszemére is ráültek,
15 2, XII | megnézegetni?~- Oda lenn van Csapó úr? - kérdi a herceg, megbecsülve
16 2, XII | levéltár ajtaja felé, honnét Csapó úr éppen kitekintett, és
17 2, XII | kérek engedelmet - mondja Csapó.~- Talán most sem akar beereszteni
18 2, XII | most sem akar beereszteni Csapó barátom? - kap a szóba amaz.~-
19 2, XII | azt.~- Tehát nem hiszi, Csapó barátom, hogy a herceg nekem
20 2, XII | annak semmi köze ahhoz, hogy Csapó ő kigyelme elhisz-e valamit,
21 2, XII | beeresztem.~- Nem tréfál, Csapó barátom?~- Nem én, uram;
22 2, XII | fölkullogván a lépcsőzeten, míg Csapó úr fehér haját egy görbe
23 2, XII | ízűt nevetve, - nincsen ott Csapó úr?~- Dehogy nincsen, főméltóságú
24 2, XII | nyitom az ajtót! - szól Csapó az erős kulcsot megfordítván
25 2, XII | engedelmet, - mondja az alispán. Csapó helyreigazítá a homlokára
26 2, XII | nagy kínnal juthatott be, Csapó úr egy létrát mászott meg,
27 2, XII | gondoltam, kedves barátom Csapó, hogy azt eldobja.~- A világért
28 2, XII | A patvarba, barátom, Csapó, - csak nem viszek el valamit.~-
29 2, XII | viszek el valamit.~- Ezt Csapó uram szóról szóra elhiszi! -
30 2, XII | nem jutván eszébe, hogy Csapó nagyon megkülönböztette
31 2, XII | megkülönböztette azt, amit ő maga, mint Csapó hisz, attól, mit a levéltárnok
32 2, XII | olvasta észre sem vevén, hogy Csapó úr mindig szemmel tartja,
33 2, XII | lehetetlen! - hagyja helybe Csapó némileg meglepetve, nem
34 2, XII | lábvakarintást, és elkövetkezett Csapó uramtól, ki ugyan rég szerette
35 2, XII | Dél felé lehetett az idő, Csapó már elvégzé dolgát, a Baltay-pört
36 2, XII | Baltay-fiókra tűzte.~- Beereszt Csapó úr? - kérdi a herceg kopogtatván
37 2, XII | eskü mellett, - panaszkodék Csapó - de látom, hogy mától fogva
38 2, XII | kiment, bizonyossá tette Csapó urat, hogy e helyre többé
39 2, XII | többé senkit sem ereszt.~Csapó úr bezárta az ajtót, midőn
40 2, XVI | ért, és átadta a levelet Csapó úrnak, ki először saját
41 2, XVI | mire aztán megint elolvasta Csapó a levelet s midőn tökéletesen
42 2, XVI | megbízottjának.~A fiók üresen maradt, Csapó a rátűzött engedélyt levette
43 2, XVI | percben lépett be a herceghez Csapó, - arcán mély bánat ült,
44 2, XVII| mellett egy ősz ember, az öreg Csapó, ki fontos mondanivaló nélkül
45 2, XVII| miért búcsúznék? - válaszol Csapó, - én már csak arravaló
46 2, XVII| Valamit akar mondani Csapó barátom!~- Kegyelmes uram,
47 2, XVII| különben! - hagyá helybe Csapó.~- Hibáztam, nagyon hibáztam, -
48 2, XVII| meg a végső szolgálatot.~Csapó mindent elkészített egy
49 2, XVII| A levél címezve lőn, és Csapó úr szentül megfogadá, hogy
|