bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 1, II | harmadnapja megérkeztek, s csak annyit pihennek, hogy jó barátim
2 1, III | katonás állásából csak annyit változtatván, hogy szemét
3 1, IV | hogy itt vagy ott megveri, annyit tesz, hogy az egész hídvégi
4 1, IV | emberünk, pedig két kéve tesz annyit, mint egy hídvégi ember, -
5 1, IV | az ajtón állók pedig csak annyit segélnek a dolgon, hogy
6 1, V | pattant fel az öreg - tudok én annyit hegedülni, hogy az úrfit
7 1, VII | Magyar koldusnak adunk annyit, mennyi belefér; a nem magyarnak
8 1, VII | hallja kend; - hanem annyit elengedek neki, hogy szent
9 1, XI | sarjadékának hullája mellett, annyit mondván el, mennyit a dologból
10 1, XIII | veszek valakibe olcsóért, annyit mondhatok, édes húgomasszony,
11 1, XIII | szomszédéknak, hogy nem hogy annyit nem kapnak, ami holta után
12 1, XVI | Jancsi! ne beszélgess annyit azzal a lóval, látod, hogy
13 2, I | volt Somogymegyének, de annyit állíthatunk minden tétovázás
14 2, I | mért nem tanulhatna meg annyit; igenis, - amennyit egy
15 2, II | amiről a tudósok is csak annyit tudnak, mint ő; s az egészben
16 2, II | tudnak, mint ő; s az egészben annyit mervén állítani, hogy tán
17 2, II(6)| Dunántúl annyit tesz, hogy a kocsiútnak
18 2, VI | hanem ahány sebem van, hát annyit elküldtem magam előtt, hogy
19 2, VI | leszek a vezérnek, mert annyit gondolok rád, hogy elfeledek
20 2, IX | kedves öcsém, - azért csak annyit mondok, - akár meghaljak
21 2, IX | mondtál nekem; de ha csak annyit mondhatnál az én uramnak,
22 2, X | szájában nem lehet hazugság. Annyit küszködött magában, hogy
23 2, XIV | édes mamák kedvéért csak annyit mondunk, hogy Galiba Pál
24 2, XIV | felebaráti érzelem még annyit sem nyom, mint a mészárszékben
25 2, XIV | aztán annak a hosszából annyit vág le az ember, amennyi
26 2, XV | másnap menni akart, csak annyit várt, hogy az alispántól
27 2, XVI | tisztelendő úr sem kérdezget tőle annyit, mint eddig szokott, mikor
28 2, XVIII| mivel nem parancsoltak, hát annyit adok, amennyi tőlem kitelhetik.~-
29 3, I | e kísértést, - legfölebb annyit tegyenek meg, hogy nyomassák
30 3, III | nem állhatom, mikor valaki annyit darál, - mondja fönnszóval,
31 3, III | akkor és a felhozott esetben annyit tett, hogy a gyermek igen
32 3, III | lenni a sok között, csak annyit mondunk el, mennyi rajzunkhoz
33 3, III | kalendáriumból ma is tudunk annyit, mennyit hajdan, és még
34 3, V | beszédet folytatni, - elég annyit fölemlíteni, hogy az öreg
35 3, VII | elhiszek, legalább más meg annyit higgyen el, hogy csakugyan
36 3, VII | a zöld mező ma már csak annyit jelent, hogy a juhok legelnek
37 3, VII | le nem merem írni, csak annyit mondok, hogy mégis mind
38 3, VII | De már az ott van, - annyit mondhatok! - mondja András
39 3, VIII | ez nem tetszik.~- Máskor annyit beszél kend, hogy elunom
40 3, IX | öregúrról lehúzza a mentét, mi annyit tett, hogy az asszonyság
41 3, IX | garasért az egész jussát, annyit mondhatok.~- Aztán te is
42 3, IX | egyszer tegyen meg nekem is annyit, mennyit egy pörvesztőnek
43 3, IX | a jó hírt, s előlegesen annyit megírt már neki, hogy huszonnégy
44 3, XI | szárán, mi nála körülbelül annyit tesz, mintha valami nálánál
45 3, XII | a jó embereket, kik még annyit sem tanultak meg otthon
46 3, XII | üdvösséges tanulság, hogy ha még annyit tudnak is a tisztelt urak,
47 3, XII | sem verte újabb időkben annyit, mint én; de ami igaz, az
48 3, XII | vonakodhatunk, s én részemről tettem annyit, hogy korrajzomnak egyik
|