1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1793
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
501 1, XV | Annál régebben ismerem én, s az én tapasztalásom rendelkezésre
502 1, XV | értem önt, - véli a nádor, - s én bár különben fiatal,
503 1, XV | még lehet csodát látni, s íme, fejedelmünk már megmondá,
504 1, XV | elhegedültetjük a Rákóczi-nótát, - s velünk indul meg az egész
505 1, XV | indul meg az egész ország.~- S önnek is hasonló hite van?~-
506 1, XV | mi nem vagyunk kalmárnép, s ha a vérünket kérik, annak
507 1, XVI | kiszálltak az urak a kocsiból, s amint kilépnek, jól látjuk,
508 1, XVI | ítélve, a tisztnek apja, s éppen alkalmas helyet keresett,
509 1, XVI | szokásaként járkálván ide s tova a határban, hogy nyughatatlan
510 1, XVI | minden embert megszólított, s órákig elbeszélgetett vele,
511 1, XVI | mozdulni nem tudó kocsit, s minthogy a kocsis beszédét
512 1, XVI | lekerült a mélyedésbe, s mielőtt az utasok észrevennék,
513 1, XVI | segítséget a lovak is megérezték, s egy kis nógatás után a mélyedésből
514 1, XVI | búzaföldem is kisebb, mint azé, s ha egy kenyeret megszegünk
515 1, XVI | egyszerre nyolc embertől hallja, s utóbb még magam is jobb
516 1, XVI | is jobb appetitust kapok, s a többivel együtt eszem.~-
517 1, XVI | aztán a hajdú után mentek, s a számukra rendelt szobát
518 1, XVI | rendelt szobát elfoglalták, s a különös vendéglátás miatt
519 1, XVI | előbbeni urat megint ott lelék, s most már semmit sem kételkedtek,
520 1, XVI | azért folytaták a szemlét, s amint egyik, vagy másik
521 1, XVI | nem voltak szűkmarkúak, s míg az apa egy pár kocsis
522 1, XVI | midőn a kapuhoz értek, s az öreg ismét barátságosan
523 1, XVI | hozzászoktunk a vezetőhöz? - s az lenne a jó szerencse,
524 1, XVI | ha kedves dolgot hallott, s a nagy ember szívesen hallá,
525 1, XVI | már a nagy terem ajtaja, s a gróf némileg előreereszté
526 1, XVI | ennyire fárad ő miatta, s nagy tisztelettel mondja:~-
527 1, XVI | praedikátumát használván, - s nekem kihez legyen szerencsém?~-
528 1, XVI | Sándor pedig apja mellé, s így költék el az estebédet
529 1, XVI | hogy mi baja a grófnak, - s amint az főfájást, meghűlést
530 1, XVI | kíváncsisággal megy a bejárat alá, s egy négy lovas hintóból
531 1, XVI | egészen a hágcsók elé állt, s a kiszállónak okvetlenül
532 1, XVI | Bécsből, - feleli Dunay, s egy kis kerülőt tettem Keszthely
533 1, XVI | Keszthelyt elkerültem volna, s ha teremtő körödből nem
534 1, XVI | kincset leltünk, barátom, s én magamra vállaltam, hogy
535 1, XVI | gróf fölsietett a lépcsőn, s míg a poggyászokat elhelyezék
536 1, XVI | melege felé nyújtóztatva, s egész nyugalommal várva
537 1, XVI | vett ki, leveleit föltárá, s úgy helyezkedék, hogy inkább
538 1, XVI | szükséges világosságot, s aztán lelkesült hangon mondja:~-
539 1, XVI | munkát akarom elolvasni, - s ha elolvastam, megmondom,
540 1, XVI | magasztos hazafiúi szellemétől s közhasznú intézeteitől akkor
541 1, XVI | Festetics, ki a Balaton parton s szigetjén sétálva, naponta
542 1, XVI | alatt a hang hozzája érne, - s nagy szemeivel az olvasóra
543 1, XVI | pompás hegy földjébe~Szőlő s gyümölcs ültetődvén~A vadonnak
544 1, XVI | Gyűl oda a szüretre:~László s Rózsa szerelme is~Ott kelt
545 1, XVI | elmondott néhány versszak, s a háziúr szent áhítattal
546 1, XVI | eddig nem ösmert eszmebőség, s a hallgató nem mert belecsodálkozni,
547 1, XVI | álmodná e szokatlan dolgot, s nem merné elrezzenteni a
548 1, XVI | ád~Visszahozom szivemet,~S borostyánnal koszoruzva~
549 1, XVI | magát a fönség érzetének, s minthogy dagadó lelke már-már
550 1, XVI | volt már mit kigombolni, s már feszesen kötött nyakkendőjéhez
551 1, XVI | már, hogy erdővé meredt, s merőre dagadt szemei a körül
552 1, XVI | képei megnépesedének előtte, s a csodatárgyak elevensége
553 1, XVI | álom, - ne tegye őrültté, - s ha való, - ne fogyjon le
554 1, XVI | tudná, mi történik vele, s midőn a rövid történet leírása
555 1, XVI | történet leírása elvégződvén, s Dunay leeresztvén a papírt,
556 1, XVI | elhallgatott, Festetics fölugrott, s kezeit az ifjú vendég vállára
557 1, XVI | nevezetességét megszemlélék, s minthogy Bowring barátunk
558 1, XVI | akarák nézni a magyar gárdát, s ez okból fölkeresék herceg
559 1, XVI | intézetet végig mutatni, s minthogy ők mindent kívántak
560 1, XVI | szobákba is benyitottak, s a legelsőben mindjárt egy
561 1, XVI | melyből éppen fordított, s a leereszkedő vendégek a
562 1, XVI | megmosolyogva, a munkát megnézték, s íme Torquato Tasso fordításában
563 1, XVI | becsület volt ránk nézve, s a herceg másnap addig faggatá
564 1, XVI | másolata íme kezemben van, s a herceg kegyes levén ítéletemre
565 1, XVI | párját nem hallottam eddig, s én kimondhatlan boldognak
566 1, XVI | menvén a csöngettyűhúzó felé, s egyik cselédet becsöngeté.~-
567 1, XVI | vendéget vacsorára hívták, s a két lelkes barát tele
568 1, XVI | köréből el ne távozhassék, s együtt ment vele a lóvásárra,
569 1, XVI | alig volt öt-hat paripa, s valamennyit olyan drágává
570 1, XVI | marasztalta őket, nem maradtak, - s egyéb venni valójuk nem
571 1, XVI | volna össze Tolnaival, - s így elég alkalma akadt szóba
572 1, XVI | fogat kiheverten álldogált, s minthogy minden a kocsin
573 1, XVI | felesleges sarat felszítta s kivévén a nagyon tócsás
574 1, XVI | ló is csetleni-botlani, s minthogy a kocsis szólongását
575 1, XVI | Lassankint megközelíték Sümeget, s a szélső házak faláról lefehéredett
576 1, XVI | lámpavilágnál szemlét tartának, s amint két oldalról is megnézik
577 1, XVI | hol már égett a gyertya, s az asztal közepén nyugvék
578 1, XVI | íme kisül, hogy ő a gróf, s még azonkívül, hogy úri
579 1, XVII | újságíró pénzért hazudik, - s azt írja, amit parancsolnak
580 1, XVII | tedd szívedre kezedet, s ha már százados nyavalyád,
581 1, XVII | hallották, hogy nagyot szól, s a hangja a szomszédországból
582 1, XVII | pusztult be Magyarországnak, s a kanizsai és zalaegerszegi
583 1, XVII | menni, hogy így csípjék el s irgalom nélkül fejbe lőjék,
584 1, XVII | paraszt-formájából kivegyék, s a francia fővezér katonának
585 1, XVII | franciák már a határon lesznek, s ha a Zala megyei nemességnek
586 1, XVII | minden irányból a nemességet, s a tekintetes alispán úr
587 1, XVII | szűkölködőknek segedelmet ajánlt, s legelőször is gr. Festetics
588 1, XVII | intézkedik segedelemről, s az ő példáján indult meg
589 1, XVII | csendesség lőn a teremben, s ha éppen leghátulról tartotta
590 1, XVII | fej nem akart mozdulni, s a kezét sem emelgette senki,
591 1, XVII | valami légy után kapjon vele, s kiszólítsák a többi közül,
592 1, XVII | melyre ez a dolog leírva van, s annyira kihozá sodrából
593 1, XVII | dolgot mindenki jól hallotta, s önkéntelenül érzé, hogy
594 1, XVII | levél, azt végig olvasá, s visszaadá a viceispán úrnak,
595 1, XVII | kiáltja minden torok, s ez unszoló fölhívásnak engedvén
596 1, XVII | üléséből fölegyenesedett, s ámbár arcán a küzdelemnek
597 1, XVII | érzek, hogy ez nem tréfa, s mint katonaviselt ember
598 1, XVII | ellenség torkában vagyunk, s ha a nemesi fölkelést megkezdjük,
599 1, XVII | francia népfölkelésnek tartja, s én emberi kötelességet teljesítek,
600 1, XVII | gróf veszélyezteti magát; s a gróf e rángatás alatt
601 1, XVII | kimondhatom, - bizonyítá a gróf - s amit mondtam, megmondtam,
602 1, XVII | tartom.~A szó elröpült, s ámbár valamennyi ezen véleményben
603 1, XVII | megrémült a kimondott szótól, s az volt a legszerencsésebb,
604 1, XVII | mellől elpusztulhatott, s mire a gyűlés után kocsijához
605 1, XVII | csúszómászókból az utolsó is elmaradt, s minden ember kíváncsi volt
606 1, XVII | átgondolá mit mondott, s megdöbbent, hogy ezt félremagyaráznák,
607 1, XVII | hogy ezt félremagyaráznák, s akarata ellenére szavainak
608 1, XVII | múlva, hogy házát kerülik, s a hír megtoldá mondott szavait,
609 1, XVII | hogy a fölkelést ellenzé, s mielőtt barátainak eszébe
610 1, XVII | keressen egyben és másban, s éppen egyik napon igen korán
611 1, XVII | a cseléd megint bejött, s jó hangosan mondá:~- Méltóságos
612 1, XVII | Erre megnyílt az ajtó, s két fényes öltözetű úr lépett
613 1, XVII | szekrényből átnyújtván, s mire eszébe jutott volna
614 1, XVII | nem merék fölkeresni, - s hogy napjai vigasz nélkül
615 2, I | homokbucka hegyalakká nőtt s a Balaton a somogyi erdőlábakig
616 2, I | erdőlábakig lehúzódott, s ami kis tudomány még abban
617 2, I | gazdasági intézetet állít, s ezen gondolatáért tizenkét
618 2, I | tenger alatt alagutat fúrnak, s aki már most hiszi, hogy
619 2, I | ember elhagyott napjainak, s ámbár a kompra rá nem ülne
620 2, I | hallasz mint amit én mondanék; s ha aztán meghallgattad,
621 2, I | most követem tanácsodat, s minthogy éppen heti vásár
622 2, I | épületanyag-szállítmányok érkezének Keszthelyre, s a hetivásárra összetóduló
623 2, I | könyökölve hallgatja őket, s midőn az előbbeni után elmentek,
624 2, I | még nem adta meg magát, s ámbár egy újonnan fölvett
625 2, I | a helyet lábbal kiméré, s a gróf meglőn nyugtatva
626 2, I | legalkalmasabb hely kijelölteték, - s a gróf nyugodtan ment odább.~
627 2, I | és kárókatonák tanyáztak, s mindenki megelégedett, ha
628 2, I | menni, merre neki tetszik; s ha egy kissé nyirkos idő
629 2, I | kutyák visszafordították, s a gróf meg is fordult, hogy
630 2, I | sétából még nagyobb ne legyen, s Keszthely felé indult.~A
631 2, I | fiatalember gyalog jött az úton, s minthogy a leszaladást mulatságosnak
632 2, I | Elérte a három ifjú a grófot, s minthogy hirtelen egyéb
633 2, I | fölkapaszkodván a kocsira, s midőn elhelyezkedék, búcsút
634 2, I | ki gyalog maradt az úton, s így míg hazaért, ráért gondolkozni
635 2, I | mindig egy helyben áll, s utána néz, mintha nem tudna
636 2, I | mindig egy helyben áll, s midőn Baltay kíváncsiságból
637 2, I | ment, akkor ébredt föl, s minthogy az öregúr nagyon
638 2, I | építőmester is vérszemet kapott, s azt mondja:~- De már látom,
639 2, I(4) | van a várostól; tehát oda s vissza nem sétálhatott csak
640 2, II | azokét, kik nem fizetnek.) S minthogy újság nem volt,
641 2, II | levelet elvitte a szomszédba, s midőn átadta, nagy rémülésére
642 2, II | egy kis papirosba takarva, s amint neki szóval is elmondá
643 2, II | eleresztették a gyereket, s némelyik csak akkor látott
644 2, II | vele a szomszéd faluig, s adja be bíró uram ő kegyelmének,
645 2, II | és "küldte" féle írással; s a posta ment egyenesen a
646 2, II | bíró átvette a kurrenst s ment vele a tanítóhoz, hogy
647 2, II | parancsolni! - hagyá helybe a bíró s elment; a nagyságos asszony
648 2, II | fenyegetés valósulni kezd, s még az sem nyugtatá meg,
649 2, II | dolog, mit elvesztettek, s nem lenne ez az első eset,
650 2, II | nejével ült a lugasban, s nem messze tőlük a gyöpön
651 2, II | lélekkel nézte szeretteit s minthogy Dunay még akkorig
652 2, II | falusi kutyák megriaszták, s a türelmes állat most az
653 2, II | foga közé harapta a zablát, s a legelső kapun, tudniillik
654 2, II | asszonyén becsavarodott, s minthogy az udvarbeli kutyák
655 2, II | fogadták, beugrott a kertbe, s önvédelemből az utána rohanó
656 2, II | Dunayék szaladtak segítségére, s azok látták, hogy a fiúnak
657 2, II | megtartá függetlenségét, s a nagyságos asszonynak mindig
658 2, II | csak annyit tudnak, mint ő; s az egészben annyit mervén
659 2, II | szorosan meg volt tiltva, s így Andrásnak is itt kellett
660 2, II | minden meséből kifogyott s a gyermek rettenetesen unta
661 2, II | szeretettel ápolák a gyermeket, s midőn András egy ízben eltávozott,
662 2, II | könyveket?~- Vettem őket, s egy nagy szekrényben tartom.~-
663 2, II | uram, - tűnődék András, s utóbb azt mondja: talán
664 2, II | megállt egy kissé az öreg, s mikor már kinyugodott, mi
665 2, II | harmadik rovást kapta.~- S engem elkárhoztatott, miattam
666 2, II | teendőm van, mint a pör.~- S az nem nyugtalanítja édes
667 2, II | hogy hirtelen haragszik, s attól gyógyul meg, ha megint
668 2, II | ezalatt békételenkedni kezdett s a gróf leült az ágy mellé,
669 2, III | elmondá az egész köszöntést, s midőn a mennyei koronát
670 2, III | Hasztalan várta Baltay a fiút, s midőn Andrást meglátta,
671 2, III | András hátratette kezeit s úgy billegtette, s olyanforma
672 2, III | kezeit s úgy billegtette, s olyanforma várakozásban
673 2, III | a fiúnak semmi baja, s ami kis hús levedlett róla,
674 2, III | egy bolondját elengedem! - s ezzel elment azon szobába,
675 2, III | tehát ölelésére sietett, s látván, hogy a fiú vidám,
676 2, III | késő estig enyelgett vele, s elképzelé azt a boldogságot,
677 2, III | dolgon alkudtak volna meg, s egy darabig némán a szemébe
678 2, III | képén keresné a jóváhagyást, s midőn így is meggyőződött,
679 2, III | magára hagyta a tanító urat, s elment néhány szobán keresztül
680 2, III | igaztalanságot nem tűrte meg, s minthogy ő maga érdemetlenül
681 2, III | a ma történtekre nézve, s odább indult, hogy kis szobájában
682 2, III | a mai napra való dolgot, s még csak egy szobán kelle
683 2, III | tartá a jól ösmert rovást, s azt mondja:~- Egyet már
684 2, IV | tölgy század óta áll már, s élő tanúja önmagának, hogy
685 2, IV | köpönyegszárban vetett eléjök, s a virgonc legények pipaszó
686 2, IV | szól el az ország törvénye, s a víznek túlpartján ha meghallják
687 2, IV | ellenségnek mondja magát? S miért bevárni a sáskát saját
688 2, IV | elnyelé az ágyúk torka, s e rohamteljes árnak olyan
689 2, IV | mely, ha kell előbbre megy s ha kell mozdulatlan fallá
690 2, IV | ország védelmére állott föl; s a parancsnokokban elfogyott
691 2, IV | taszigáljon lovat és embert, s ki egyszersmind azt is megmagyarázta,
692 2, IV | helyet beülte a félelem, s a cigányt oly nemeslelkűség
693 2, IV | átnézett a lajtai táborra, s az egyiknek nyílása úgy
694 2, IV | hanem átmegyünk a Lajtán, s ha nem mész, cigány, hát
695 2, IV | hogy meddig megyünk? - s engem csak a Lajtáig fogadtak;
696 2, IV | trombitaszó szakasztá meg; s mi tegyünk egy fordulót
697 2, IV | sereg ezredese tanyázik, s a sátorban két főrangú bécsi
698 2, IV | némileg elvonulhatának, s a két bécsi úr kényelmesen
699 2, IV | hátrálót megtámasztani bírja; s e hadsereget, majdnem úgy
700 2, IV | éppen a Lajtánál végződik, s ha mi az országot csak ott
701 2, IV | volt az újabb válasz, s aztán folytatá, - de midőn
702 2, IV | drága, mert ára nincsen, - s ha e példa nem volna, mindegyiknek
703 2, IV | az oldalfüggöny szétvált, s egy férfit látunk kilépni
704 2, IV | tartani keszthelyi magányában, s a legnagyobb óvatossággal
705 2, IV | herceg kíséretében volt, s éppen így tanúja lőn az
706 2, IV | Krisztus isten fia volt, s anyja mégis megsiratta,
707 2, IV | tudatá a herceg a dolgot, s egytől egyig megnyugvának
708 2, IV | rendkívüli vállalkozás súlyát, s néhány órára volt szüksége,
709 2, IV | mely törzséből hajlik ki, - s oly sok az a gyökér, melyeken
710 2, IV | helyéhez kapaszkodik, - s mindtől elszakadni nagy
711 2, IV | szétterült a vér két orcáján, s önkéntelenül szívéhez kapott,
712 2, IV | apjuknak tetteit láthatják - s tudják mit kell maguknak
713 2, IV | tán azok is fiai volnának, s a végső órának megszámolt
714 2, IV | pihenés végett szálltunk, s mielőtt távozni engednének
715 2, IV | bánatot annyiszor letörlé, s kiknek emlékezetében máig
716 2, IV | érzelemmel is meg kelle küzdenie, s a küzdelem eredménye meghozá
717 2, IV | sebesen lépve ki a sátorból, s néhány perc alatt nyergében
718 2, IV | mely megússza vele a léget, s a szabad folyam megdagasztja
719 2, IV | átvillan a megható jelenet, s minden ló büszkébb lesz,
720 2, IV | dicsőség útjára lép ki, - s midőn a legelső szó elhangzék
721 2, IV | szokatlanul - legfehérebb volt; s minthogy őt most már figyelemmel
722 2, IV | igazságérzet csapott lármát, s ha már mondók, hogy maga
723 2, IV | miként áll meg a híd szélén, s éppen a herceggel szemközt
724 2, IV | kívánság sem teljesedik mindig, s az ember valamint maga magát
725 2, IV | megülték fölötte a törvényt, s minthogy idegen földön voltak
726 2, IV | hogy a Lajtáig elment, s íme, hogy a Lajtán átmenni
727 2, IV | tőle.~Az ítélet kimondaték, s utolsó orvosságképpen csak
728 2, IV | boldogtalan más helyett állt be, s amint pajtásaink is tudják,
729 2, IV | a Lajtáig fogadták meg, s már most azt hitte, hogy
730 2, IV | lehet kiállni a sorból, s amely hézagon egy átfér,
731 2, IV | herceg megdöbbent a szónál, s nem akart útjába állni egy
732 2, V | Ment a lajtai tábor, s maga után a folyammal együtt
733 2, V | együtt a nevet is elhagyá, s részben beolvadt azon tömegbe,
734 2, V | küzd már az ellenség ellen, s bár mennyit fogyott számban,
735 2, V | volt régi ellenségének, s a két ember még a legveszettebb
736 2, V | maradjon, mint a másik; s éppen ezért mindenkor készen
737 2, V | francia táborra hullatta, s az osztrák seregnek balszárnya
738 2, V | hegyláncolat oldalában, s midőn az elővigyázati szabályok
739 2, V | azaz végképpen elfáradt, s a hadtest-parancsnok keserűen
740 2, V | szégyennel hallák a panaszt s a tömeg szótalanul állt.~-
741 2, V | Sándor! - válaszol a kérdett, s a fővezér megelégedék ennyivel;
742 2, V | pedig egy magyar gyalogezred s két század huszár rendelteték
743 2, V | a sorokat megszemlélje, s nagy meglepetéssel látá,
744 2, V | az ezred szárnyára léptet s a legelső embert kérdi:~-
745 2, V | megelégedék a válasszal, s az utolsó csapathoz közeledék,
746 2, V | hihetőleg agyon fogják lőni, s ez a fél bizonyosság még
747 2, V | gerjeszt.~Kiállott a két ember s mi ösmerőseinkkel szemközt
748 2, V | mondja a parancsnok, s egyszersmind megbízá Kisfaludyt,
749 2, V | erdőszárnyon húzódott keresztül s éppen az ellenség zömének
750 2, V | előtte két ágyút húztak ki, s a két huszárnak két oldalról
751 2, V | megilletődéssel nézé a két embert, s minthogy Meddig Józsinak
752 2, V | Erre Kisfaludy megfordult, s a távozó csapatok után ment,
753 2, V | melyeket az erdőség nyelt el, s melynek átjárásait éppen
754 2, V | egyszer a fiúk után nézett s aztán végképp eltűnt, a
755 2, V | melletti szűk nyíláson kiment, s az ágyúk mellett állt meg,
756 2, V | érintse meg az erdőségeket, s itt-ott már lovas cirkáló
757 2, V | lovas cirkáló jött lőkörbe s minthogy az útfőnél két
758 2, V | nagy nehezen kidomborodának s így nem kételkedtek, hogy
759 2, V | útirányban, hogy állást vegyenek, s az egész vonalnak hossza
760 2, V | kifejlődések megtétettek s néhány ágyúlövés üdvözlé
761 2, V | fölöttük vervén el a golyók, s így minden megháborodás
762 2, V | mondja Pista, leszállván s egy rakás fát, mely tábori
763 2, V | a fiú nem akar megfutni s alig várta, hogy a kartácsozásra
764 2, V | pajtásnak vére meghidegüljön, s előbb megszaladjon.~Egy
765 2, V | állna ki megbámulására, s íme csak kettőnek jutott
766 2, V | látványt megcsodálhatnia, s e kettő is sokkal egykedvűbb,
767 2, V | közelében vágott el egy golyó s a ló megágaskodott alatta,
768 2, V | izgalomban bódulni kezdett, s mire megállt, egy irtóztató
769 2, V | roppanás vágott át a légen s a fák ágai recsegve szakadoztak
770 2, V | minthogy előre nem ereszték, s a két ember tudta nélkül
771 2, V | Pista, a lovat körülnézvén, s midőn már egészen veszélyen
772 2, V | mindig mozdulatlanul áll, s az előbbeni üteg dühödten
773 2, V | több sebet talált magán s midőn a legközelebb eső
774 2, V | pedig igen ellankadt volt s így lehetetlen volt a sereget
775 2, VI | a sebesülteket, de Pista s a hídvégi szabadosnak jutott
776 2, VI | nyelte magába az embert, s fölül rájuk a meszet.~A
777 2, VI | nehéz sebek felé fordult, s még annyira sem szűnt meg
778 2, VI | fordult, ki sebeit vizsgálta s midőn combjában a nagy sebet
779 2, VI | levitt a gyógyszertárba s a hídvégit egyszersmind
780 2, VI | én meg bizonyság leszek, s ha az orvos jő, azzal is
781 2, VI | béres szinten tanúskodott, s midőn az orvos bejött, megkéré,
782 2, VI | nevét, mint megkért tanú, s ekképp kész levén a levél,
783 2, VI | meghozá az álomitalt Pistának, s a csendesítőt a másiknak,
784 2, VI | csendesítőt a másiknak, s ezzel kiment, meghagyván
785 2, VI | egész mereven jártak el s elkészíték a csontfűrészelőt
786 2, VI | inkább a kocsi rázta meg, s az utófájdalom kínjai miatt
787 2, VI | hídvégi mohón megivott, s néhány perc múlva kegyetlenül
788 2, VI | jókora enyhülést okozott s ekképp kevesebb alkalmatlansággal
789 2, VI | jő néhány markos legény s a két alorvos lábujjhegyen
790 2, VI | lépegetve megyen az ágyak közé, s már néhány ölnyiről látják
791 2, VI | hanem elvágták a lábát, s a bekötözés utáni kínokban
792 2, VI | kellemes zsibbadás fogá el, s a fölügyelő végig nézvén
793 2, VI | elgyengült embert kocsira veték s a többi hullával vitte a
794 2, VI | új működésre ingerelteték s a fiú észrevette, hogy minő
795 2, VI | ezer hasonló dolog forog, s nem volt kétsége, hogy e
796 2, VI | olcsóért fejbe is ütik, s így még nagyobb teherrel
797 2, VI | némileg fölegyenesedék, s amint a kocsi egy félig
798 2, VI | kerekével, összeszedte erejét s a kocsiról az árokba csúszott
799 2, VI | első ló bokrosodni kezdett, s utóbb a másik kettő sem
800 2, VI | kimozdulni, tehát meg kelle állni s a kocsi hátuljában heverő
801 2, VI | hogy a lovakat elvezesse, - s ezen munka közben az árkot
802 2, VI | mely tele volt jó szénával, s benne oly puha ágyat vetettek,
803 2, VI | takaróval is ellátták, s így vitték el magukkal a
804 2, VI | szívesen adják a hasznáért, s ez az a jó bánás, minő a
805 2, VI | már tizenhat éves volt, s olyan szép, hogy gyertyavilágnál
806 2, VI | szoba hosszát megjárhatta, s a becsületes gazda egyszerű
807 2, VI | már telestele volt sírva, s mint egy megáztatott vásznat
808 2, VI | kiderült a fiúnak arcán, s minthogy most már nem volt
809 2, VI | a szó szűkét a fiatalok, s most már mindkettő csak
810 2, VI | természet bevégezte művét, s a fiú oly épen állt, mintha
811 2, VI | fején esik egy kis lyuk, s azon aztán kiballag a lélek.~
812 2, VI | midőn szemközt nézett vele, s elgondolá, hogy milyen nagyon
813 2, VI | várnom!~Megjöttek az öregek, s minthogy Pista végképp fölgyógyulván,
814 2, VI | mankón hagyta el a kórházat, s nem tud róla senki.~Ideje,
815 2, VI | elvitték a hullahordók, s minthogy az orvos a goromba
816 2, VI | magával úgy is elvitte, s ő csak halál esetére volt
817 2, VI | mondá el a főorvos a dolgot, s mindketten pogány zavarban
818 2, VI | ezrednél már jelentést tettek, s ilyen furcsa tréfa kemény
819 2, VI | talált jószágom vagy nekem, s ha a fölséges gazdádnak
820 2, VI | tanyámon ennyien megférünk, s az istenáldásnak is marad
821 2, VII | elmondani a múlt nap eseményeit, s minthogy a két huszár nem
822 2, VII | jegyzi meg a nádor, - s én kíváncsi vagyok tudni
823 2, VII | a nevezett gyűlésen.~- S mit tart ön ama vétekről?~-
824 2, VII | a főherceg a grófnak, - s írja:~- Készen vagyok, -
825 2, VII | sokáig hagyták búsulni, - s íme, most már örvendeni
826 2, VIII | keszthelyi intézet fennáll, s a harmadik évben már hetven
827 2, VIII | veteményesek között szaladgált, s minthogy saját huszonnégy
828 2, VIII | gróf fölsietett a lépcsőn s a hálóterem ajtaját nagy
829 2, VIII | gyakornokokból egyik mégis fölébredt, s midőn a grófot meglátta,
830 2, VIII | engedelemkérés mellett, s a huszonnégy fiatalember
831 2, VIII | órára bezáratta volna őket, s végre a huszonnégyből az
832 2, VIII | főkormányzó bement a grófhoz, s minthogy a panaszt ez ügyben
833 2, VIII | igenis! - folytatja a gróf, s az igazgató bosszúsan távozott
834 2, VIII | kívánsága szerint rendelkezzék, s midőn delet harangoztak,
835 2, VIII | grófnak tőszomszédja volt, s egyszersmind igen élénk
836 2, VIII | Megint más tárgyra mentek át, s ezúttal a szó az asztalnak
837 2, VIII | igazán a "Georgicon" hasznát, s éppen ezért az ilyen ország
838 2, VIII | felel? - kérdi újra a gróf, s éppen a szomszéd tanárhoz
839 2, VIII | láncra verte a szenvedélyt, s a tréfának könnyű fegyverével
840 2, VIII | önmaga és mások ellenében, s az intézet üdvös hatása
841 2, VIII | üdvös hatása gyökeret vert, s mint a vízcsöpp, mely a
842 2, VIII | fejsze alatt ritkultak meg, s a makkoltató helyeken néhány
843 2, VIII | látogatást kockáztatni, s így a keszthelyi szellem
844 2, VIII | reggel belépett a cseléd, s egy levelet hozott, mely
845 2, VIII | Velencének postacímét viselé, s a levélnek címén fölül a
846 2, VIII | levél külsejét megnézé, s midőn a cseléd kiment, az
847 2, VIII | tartott e kínos gyötrelem, s még nem bontá fel a levelet,
848 2, VIII | táborban valaki megismerte, s e vakmerőség okvetetlenül
849 2, VIII | fogna valaki végbevinni; s minthogy az illető már vagy
850 2, VIII | szabadulni, kinyitja az ajtót, s egy idegent lát, ki háttal
851 2, VIII | csizmatalpakkal járkál föl alá, s még az ajtónyílás sem veszi
852 2, VIII | a gróf, míg megfordul, - s íme az új vendég nem egyéb,
853 2, VIII | remélem, ebédet főzetett, s akkor aztán nemcsak lelkestül,
854 2, VIII | szerencsésen ide ért ön, - s ha parancsolja rögtön tálaltatok.~-
855 2, VIII | útra magam induljak el?~- S honnét?~- Igen természetes,
856 2, VIII | tizenketted magammal indultam meg, s én most csak szállás-rendezőnek
857 2, VIII | gróf nem érti a dolgot, s az asztalon még mindig fölbontatlanul
858 2, VIII | angol a levélre nézett, s látva, hogy az Szapáry levele,
859 2, VIII | akar Keszthelyre jönni, - s én tizenketted magammal
860 2, VIII | gróf karjai reszketének, s a levelet alig bírta feltörni,
861 2, VIII | elment a "Georgicon" felé, s ahány gyakornokot talált
862 2, VIII | mindeniknek adott valamit, - s mikor már nem talált embert,
863 2, VIII | elment a füvészkertbe, s azon szobában, hol a fűmagok
864 2, VIII | katonai intézetekben, - s midőn ez éppen készen volt,
865 2, VIII | bankjegyet nyomott a markába, - s minthogy a melegágyak közt
866 2, VIII | befordult a kastély udvara felé, s amint a kertajtónak kilincse
867 2, VIII | zsebében markolászván, s amint kihúzta pénzét, látja,
868 2, IX | zárdája előtt állt meg, s a nagy hintóból először
869 2, IX | minden zegzugát ismerte, s lejárt a rétre labdázni
870 2, IX | mácsikot döntöttek volna rá, - s így a pajtások szívesen
871 2, IX | koszorú fügét hozott ki, s a fiúk között mind elosztogatta.~
872 2, IX | ne hintáltassa, magát, - s amit egy diák elkezdett,
873 2, IX | nyugtalankodott, míg odaeresztették s a fiú nagy kedvét találá
874 2, IX | benne, mikor a deszka fel s alá dobálta.~Néhány kópé
875 2, IX | csakugyan kettédurrant, s a gyerek éppen olyan mélyen
876 2, IX | élhetetlen diák szétfutott, s a réten sarjút teregető
877 2, IX | Pista ölbe vette a gyereket, s a legközelebbi utcán a városba
878 2, IX | kapuban pipázgatni lelte, s midőn félrehíva tudtára
879 2, IX | fölkapta előbbeni formáját, s ezt mondá:~- Máskor legalább
880 2, IX | ilyen vörös posztó drága, s egy vak koldus eléldegélne
881 2, IX | Andrásnak ugyan igaza van, s midőn András kezét elkaphatta,
882 2, IX | azért hagyták nyugodni, s minthogy Pistának felesége
883 2, IX | helyett meggyónna valamit, s mikor már aztán meggyónna
884 2, IX | több! - hagyá helybe Pista, s Andrást haza ereszté, megígérvén,
885 2, IX | hanem kikelt a székből, s Andrástól a folytatását
886 2, IX | setétséget kiszorítsa a szobából, s midőn a meggyújtott gyertyákat
887 2, IX | jókor, - mondja Baltay! - s elmondá néki az előbbeni
888 2, IX | néki az előbbeni jelenetet, s az angol szívesen maradt,
889 2, IX | szól közbe Bowring - s ez a fiú velem volt! - teszi
890 2, IX | Bowringgal fogott kezet, s a nyakas magyarnak nagyon
891 2, X | Imréből embert fog nevelni, s a Baltay családnak legalább
892 2, X | gerjesztett magában Dunay iránt, s íme az elhamarkodásnak bizonyul; -
893 2, X | meg a kemény szolgálatot, s leveti a mentét, mi annyiból
894 2, X | vagy hármat roppant a háta, s alig tette le fejét, rögtön
895 2, X | éppen a kapu alatt fogott, s azt mondja:~- Öcsém! ki
896 2, X | maradt-e valami igazítni való? s mikor minden rendén volt,
897 2, X | meg átsétálta a szobát, s András mindjárt az ajtóküszöbnél
898 2, X | megalkudott volna az asszonyfélén, s ha százát öt garasával kérték
899 2, X | kis lány bajuszába kapott, s a kis kövér ujjak közül
900 2, X | bebizonyítani.~Az öregasszonyság föl s alá járt, s minthogy Andrást
901 2, X | öregasszonyság föl s alá járt, s minthogy Andrást rég ismerte,
902 2, X | hanem ez a harag emészt, - s látom, hogy vőm többet gondol
903 2, X | emberrel beszélni a dolog felől s most egy hosszában akarta
904 2, X | vőmet fiamként szeretem, s én nem bánom, pöröljön az
905 2, X | egyszer szemközt áll, - s most midőn a feleletet hallja,
906 2, X | a gróf háta mögött áll, s az egész beszéd-fonalat
907 2, X | délután történt dolgokat, - s az egész család meghatottan
908 2, X | ünnepnapon kell szárogatni s íme kijön egy fiatal szép
909 2, X | elmondja a fiúnak kalandját, s én rögtön leszálltam a lóról,
910 2, X | leszálltam a lóról, bementem s ekkorig a fiúnál maradtam,
911 2, X | jöjjön.~Belép egy cseléd, s jelenti, hogy egy ember
912 2, X | parancsolá a gróf, - s a megnyílt ajtón Pista köszöntött
913 2, X | megelégedett az odaengedéssel, s a szíves kézszorítást viszonozni
914 2, X | sem merte, csak hagyta, s a gróf kezében kiegyenesedve
915 2, X | akart meglőni a boldogtalan, s az ifjú nagyságos urat találta,
916 2, X | remélem, méltóságos asszonyom, s ha már egyszer meggyónta
917 2, X | úr, mindenfelé tudakolom, s én rá fogok találni, - meg
918 2, X | dajka azonban megint bejött, s a kis gyermek nem akarván
919 2, X | némileg a körön kívül állt, s az egész beszélgetésnek
920 2, X | öregasszony vette észre, s Andráshoz közeledve mondja:~-
921 2, X | aztán jó éjszakát kívánt, s míg Pista a füveket szedte
922 2, XI | maroknyi bankót osztogatott el, s végre a kis majorosnak még
923 2, XI | életveszedelemmel fognak meg, s néha napján oly temérdek
924 2, XI | költséggel építtetett föl, s ezen hordozá meg a nádori
925 2, XI | maga bámulja meg legjobban, s ne higgye el, hogy ezt ő
926 2, XI | birodalmi fővárosból hozták, s a kocsi főfelügyelő mindig
927 2, XI | nyúlt, olyan fényes volt, s midőn minden készen volt,
928 2, XI | falábas ember szállt le, s egy közönséges furkós bot
929 2, XI | orvosságivás egyik lábába került, s most már éli az obsitos
930 2, XI | munkáért kenyeret vetnek neki, s egy kis hazugsággal néhány
931 2, XI | annyi embert vert a pad alá, s most már minden pockot kénytelen
932 2, XI | dúsgazdagja odatódult vendégnek, s aki valaha látott egy főispáni
933 2, XI | menjünk ki a szántóföldre, - s ha valaki olyan is eltévedne,
934 2, XI | hogy a földön patakzott el, s ha már tartózkodik valaki
935 2, XI | magas hely, hová őt emelték.~S ím leszáll ünnepelt helyéről,
936 2, XI | boldogsága nyugszik kezében, s hantot fordít vele, míg
937 2, XI | szemeim érnek el idáig, - s ha ezt közönyösen nem bírom
938 2, XI | voltatok a hatalmas magyarok, s ezt az embert nádornak ti
939 2, XI | tenni, mint annyi ezer, - s ha ott vagyunk, egyúttal
940 2, XI | megkönnyezé e jelenetet, s néhány gyér esőcsöpp hull
941 2, XI | gyér esőcsöpp hull alá, s a nádor fehér köpönyegben
942 2, XI | emléket az új barázdából, s a lelkes gróf jutalmazottnak
943 2, XI | rendbe sorakoztatá őket, s minthogy Holvagy Pista csak
944 2, XI | Mindenik tudta hol a helye, s ha a csatákban szomszédok
945 2, XI | be, kit a zivatar elfog, s kit az éjjeli világosság
946 2, XI | önkéntelenül keze után kapott, s úgy megszorítá, hogy amaz
947 2, XI | fölzaklatott lelke elcsöndesedett, s mire jel adaték a rendbe
948 2, XI | Végig ment a soron a nádor, s majdnem minden másodiknak
949 2, XI | másodiknak irományát végig nézte, s így került a sor Pistára,
950 2, XI | mondja magában a nádor, s nagy meglepetéssel kérdi: -
951 2, XI | halotti bizonyítványt kiadta, s midőn a jegyzék készen volt,
952 2, XI | dacára életben maradtak, s minthogy életben maradt
953 2, XI | vegyen.~A szemle végét érte, s a nagy vendég részt vőn
954 2, XI | vidéknek színe is részesült, s emlékéül e napoknak, a jelenlevők
955 2, XI | évet pihen történetünk, s a közbeeső évszakok történetéből
956 2, XII | folyosóra nyíló ajtóig, s inkább elácsorgott az ajtó
957 2, XII | derekán áll az ódon kastély, s az ifjú lelkű öreg olyan
958 2, XII | családtagul tekintetik, s ezen viszonyból magyarázható
959 2, XII | kezdett egy félökölnyi óra, s ütni kezdé a reggeli hat
960 2, XII | odahagyta, igen korán kel föl, s éppen tegnap mondá, hogy
961 2, XII | minden után maga is elmegy, s a legutolsó káposztás kertet
962 2, XII | hogy őt is megfogadja, s ha egyéb dolga nem akad,
963 2, XII | közönyös tárgyakról beszélvén s minthogy Csapó már a levéltár
964 2, XII | azalatt fölért az emeletbe, s az előszobában lévő huszártól
965 2, XII | már levéltárnok is vagyok, s annak semmi köze ahhoz,
966 2, XII | megelégedetten vitt le a levéltárig, s a becsukott ajtón kopogtatni
967 2, XII | homlokára föltolt szemüveget, s midőn az utolsó betűt is
968 2, XII | egy létrát mászott meg, s a herceg által adott engedelmet
969 2, XII | elhiszi! - mondja az öreg, s az alispán megnyugvék, nem
970 2, XII | tett kézzel járt körül, s a nagy iratszekrények fiókjain
971 2, XII | úr mindig szemmel tartja, s oldalt nem nézne a világ
972 2, XII | kíváncsian vizsgálódik szerteszét s midőn már majdnem minden
973 2, XII | dolgoztam is egykor a pörben, s mondhatom, hogy az ifjabb
974 2, XII | Baltay-pört fiókjába tevé, s egyszersmind ráadásul az
975 2, XII | mit emez rögtön kinyitott, s a herceg a levéltárba lépett.~-
976 2, XII | valóban bánni kezdé a dolgot, s midőn a levéltárból kiment,
977 2, XII | fél előáll igazságával, s megmondják: itt van, ezt
978 2, XIII | helyek 1-ör Keszthely...~S ha már a diákgyerekek is
979 2, XIII | embert vont a kis fészekbe, s így néhány ismerősünkkel
980 2, XIII | nálunk könyveket olvasni, - s ezen olvasási módban a könyvön
981 2, XIII | úgy kézről kézre adták, s minden háznál újabb és újabb
982 2, XIII | körmölések valamivel sűrűbbek, - s ha figyelmesek vagyunk,
983 2, XIII | helyet máskor is fölkeresse s vagy tízszer elolvashassa.~
984 2, XIII | szalonnát eszik a süldő, s minthogy eszik is és olvas
985 2, XIII | szigorún ügyel szerteszét, s a diák lopva olvasván a
986 2, XIII | engedelmükkel, menjünk vissza, s mondjuk el, hogy 1806-ik
987 2, XIII | falunak a neve és prédikátum, s minthogy ypszilonnal van
988 2, XIII | betanultak néhány fejezetet, s midőn már a vízbeugrás,
989 2, XIII | éppenséggel megégették, s midőn az a néhány ember
990 2, XIII | van meg több hét darabnál s ha éppen nagyon fújja a
991 2, XIII | zugából visszhangozék a név, s az emberek itt-ott gondolkozni
992 2, XIII | országszerte megemlegessenek? - s íme azon ország, melyben
993 2, XIII | hogy versét soha sem ír; - s íme, Magyarországon egy
994 2, XIII | somlai csillogott.~Összeülvén s összehordván~Harcaik egy
995 2, XIII | magyart~A fél világ uralja,~S vérrel szerzett szabadsága~
996 2, XIII | többé vissza nem tagadhatja, s akkor egy bekövetkezhető
997 2, XIII | dagadó képpel hallgatja, s éppen az elhagyott pad előtt
998 2, XIII | elhagyott pad előtt állnak meg, s minthogy a hosszú séta után
999 2, XIII | megcsudálják mint a jeges medvét, - s valóban nem igen szeretnék
1000 2, XIII | munka a szerző kézírása s éppen kiadás alá van készítve.~-
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1793 |