1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1793
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1001 2, XIII | kérem, - mondja Bowring, s oldalzsebéből egy rajzónt
1002 2, XIII | kézirata Bowring kezében van, s a lángvörössé sült arcra
1003 2, XIII | névtől indul ki. Isten önnel, s most már lesz Magyarország!~
1004 2, XIV | XIV.~"Such's verloren."~Volt valaha egy
1005 2, XIV | minden éjjel megjő a faluba, s ami több, látták, hogy -
1006 2, XIV | nézik a hajdút is ördögnek? s ha tán önök éppen ebből
1007 2, XIV | ezt a nyomorúságos földet, s ha már kénytelenek vagyunk
1008 2, XIV | különbözőnek kell lenni, s e tekintetben nem maradhatunk
1009 2, XIV | roppant vagyont összepörölt, s egy feleséget és tizenkét
1010 2, XIV | fölszólalásokat tesznek, s magam valék egyszer szem-
1011 2, XIV | vet a szakácsné kosarába, s ha már éppen az ember nem
1012 2, XIV | megvesztegetéssel megtenni lehet, s minthogy az ígéretet írásban
1013 2, XIV | ezek hírét sem hallották, s így nem veszett le a kocsiról,
1014 2, XIV | csekélyebb fontosságú ügyben; s minthogy Galiba Pál úr jártas-keltes
1015 2, XIV | minden nap újra sikálni!" S minthogy ezt nem mondják,
1016 2, XIV | mint az eredendő bűn, - s a nőtlen ember változatosság
1017 2, XIV | ha valamit rendbehoznak, s a nőtelen ember hirtelen
1018 2, XIV | hozzányúltak az ő portékájához, s íme már a kabátját sem leli,
1019 2, XIV | az ő vörös betűs napjai, s minden negyedik esztendő
1020 2, XIV | is megtörténik a csoda, s bejő egy polgári szabómester,
1021 2, XIV | tetőtől talpig megméri, - s ezen műtét után egy nagy
1022 2, XIV | kabátot kell belőle varrni, s aztán annak a hosszából
1023 2, XIV | részben gipszalak volna; s midőn a szobaajtót bezárja,
1024 2, XIV | elővigyázatból összeszidja, s ezekben elfojtja a legtermészetibb
1025 2, XIV | veszekedve ül a kocsiba, s midőn a négy táltos már
1026 2, XIV | fizetésnek ideje is eljő, - s akkor újra eszébe jut gazdája,
1027 2, XV | állomásáról mondjon le, s menjen minél messzebb, hogy
1028 2, XV | Már Vasmegyét is elérte, s az akkori viszonyok miatt
1029 2, XV | be az orvos megnyugodva, s midőn így erőnek erejével
1030 2, XV | magát egész buzgalommal, s ha már egy hiba követteték
1031 2, XV | nagy tekintélyre vergődött, s az alispánnal egy helyütt
1032 2, XV | alispánnak testi-lelki barátja s egyszersmind asztali rendes
1033 2, XV | táltos állított be az udvarra s a csinos hintóból Galiba
1034 2, XV | egykori pajtás ily váratlanul s ily gyönyörű fogaton hajtat
1035 2, XV | megjártatták a gazdaság körül, s az alispán megmutogatván
1036 2, XV | dicsérni a gyönyörű fogatot, s mindjárt ajánlkozott akár
1037 2, XV | orvos éppen otthon volt, s tanúja volt az elfogadásnak,
1038 2, XV | az egész beszélgetésnek, s minthogy az alispán nagy
1039 2, XV | törvényszünet elején.~- S mikor mégy vissza?~- Minél
1040 2, XV | alul a másik fölül legyen s készen van az egész perpatvar,
1041 2, XV | Ennyi elég volt Galibának s minthogy visszamenőben éppen
1042 2, XV | éppen egy pesti házat ér, s így átlátod, hogy e tudósításért
1043 2, XV | alispán elkedvetlenedett, s éppen ennek elpalástolása
1044 2, XV | végtelen bőbeszédű lőn, s az ügyvéddel hosszú vitába
1045 2, XV | azzal, mit áldozatul hoznak, s az áldozóknak torkára nem
1046 2, XV | vacsora végén befejezteték s midőn a mellékterembe értek,
1047 2, XV | becsületszavára.~Az orvos bejött, s minthogy előbb úgyis tanú
1048 2, XV | tegnapi fölindulás fektette, s így Galiba csupa kénytelenségből
1049 2, XV | alispán végtére is nagy úr, s nekem sok alkalmatlanságot
1050 2, XV | kitűnő gonddal ápolá betegét, s midőn a rohamok némileg
1051 2, XV | rohamok némileg megszűntek, s a beteg csendes álomba merült,
1052 2, XV | hogy az alispán meghalt s így a titoktartás többé
1053 2, XV | tulajdoni jogánál fogva lakik, s éppen levélírásra szánta
1054 2, XV | vendég azonban elmaradt, s bár egyelőre elveszté étvágyát,
1055 2, XVI | elolvasta Csapó a levelet s midőn tökéletesen meggyőződött,
1056 2, XVI | jól látott, jól hallott, s fölül reá nem is álmodik,
1057 2, XVI | többet nem akar csinálni, - s minthogy a jószágkormányzó,
1058 2, XVI | végig nézé az irományokat, s meggyőződék, hogy valóban
1059 2, XVI | valóban meg van az egész pör, s rögtön rendelkezést tett,
1060 2, XVI | másikat kergeti a hold alatt, s majdnem megesküdnék az ember,
1061 2, XVI | egy lyukkal odább megy, s aztán urabátyját is kérdőre
1062 2, XVI | szó értelmesen lőn mondva, s addig gondolkozott rajta,
1063 2, XVI | feleletet, körülnézett, s meglátta a pört.~- Hát ez
1064 2, XVI | hanem fölnyalábolta a pört, s elvitte a szomszéd terembe, -
1065 2, XVII | élet hosszában fáradtam el, s nem tudom, a legjobbat gondoltam-e,
1066 2, XVII | egyikében intézem hozzád, s így még attól sem kell tartanod,
1067 2, XVII | könnyen szakad el a fonál, - s az erős lélek, mely megtörhetlen
1068 2, XVII | várt megaranyozott bölcső, s kit mindössze is az a szellő
1069 2, XVII | sajtfazékban sütik a dohányt, - s mondom én, ki az emberben
1070 2, XVII | időknek embereit kerestem föl, s ha egyiknek vagy másiknak
1071 2, XVII | állok, kegyeletből teszem, s azon vággyal, bárha végigjárhatnám
1072 2, XVII | végigjárhatnám az országot s benne annyi jelest találnék,
1073 2, XVII | megyek alakjaim után s legelőször is Baltayt keresem
1074 2, XVII | most olvassa el a levelet, s még nem tudja, hogy a herceg
1075 2, XVII | azaz 1806. június 6-dikán, s az öregurat a levél éppen
1076 2, XVII | irányában, hogy két rovása van, s az öreg annyira András uralma
1077 2, XVII | adának gondolkozásának, - s mint minden magyar ember,
1078 2, XVII | csak módja akadjon hozzá; s minthogy a herceg levele
1079 2, XVII | megszólamlanak a toronybeli harangok, s Baltay úr kérdez egy a kapu
1080 2, XVII | maradt egy darab ideig, s midőn a paraszt ember látta,
1081 2, XVII | úr a szószéket kitétette, s úgy beszélt a népnek.~Látom
1082 2, XVII | ki ne csordultak volna, s a református tiszteletes
1083 2, XVII | Vége lőn a szent beszédnek, s imát kezdének a hívek a
1084 2, XVII | megboldogultnak lelki üdvösségéért, s midőn már mindenik keresztül
1085 2, XVII | református atyánkfiának könyvébe, s abból akar imádkozni.~-
1086 2, XVII | tartozom én ennek a hercegnek, s ha már meg nem fizethetem
1087 2, XVIII| tizennyolcadiknak vége, s míg az ostoba varjúk hírbe
1088 2, XVIII| egészen más munkába fogott, s az volt a legderekabb ember,
1089 2, XVIII| folyamát szétágazóvá ne tegyük, s éppen azért írjunk ide néhány
1090 2, XVIII| elterjedt az egész hazában, s a nagy ösmeretlen közfigyelem
1091 2, XVIII| nevezi meg magát Kisfaludy, s attól fogva nincsen egyetlen
1092 2, XVIII| ezt a nevet ne ismerné, s a zalai hegyek csak oly
1093 2, XVIII| Kisfaludynak legelső műveiért, s ebben az országban nem volt
1094 2, XVIII| nekik.~Baltay házánál ki- s bejárt a sok vendég, még
1095 2, XVIII| forgott a híres történet, s midőn Imre úrfi hazajött
1096 2, XVIII| lelkes ifjúnak arcát nézé, s az öreg cseléd gyönyörködött
1097 2, XVIII| akkor záródott volna, - s már majdnem azt gondolta
1098 2, XVIII| hogy nyitva volt az ajtó, s mikor ő az egyiket kinyitotta,
1099 2, XVIII| öreg régóta hallgatózott, s ámbár néhányszor már megsokallta
1100 2, XVIII| mindannyiszor valami hátrahúzta, s utóbb maga sem bánta, hogy
1101 2, XVIII| Pipára gyújtott az öreg, föl s alá járkált a szobában,
1102 2, XVIII| jövendőjéről gondolkozott, s ez volt a legelső eset,
1103 2, XVIII| fiúnak eszét sem feledte ki, s nagy megelégedésére szolgált,
1104 2, XVIII| délutáni alvást elengedi s ő maga is elsompolyog utánuk
1105 2, XVIII| címig föl nem vergődhetett s még a legélhetetlenebb cigány
1106 2, XVIII| végtére nyavalyává fajult, s jaj volt a cselédnek, ha
1107 2, XVIII| tekintetességből nem engedtek alább, s még a házaló zsidóval is
1108 2, XVIII| ragadt volna rá valami, s jó hasznát veheté, mikorra
1109 2, XVIII| szalag tenyérnyire nőtt meg s ez a kis különbség először
1110 2, XVIII| azután a búzaföldet ette meg, s ámbár a sok mosott szalag
1111 2, XVIII| titulust nem lehet betálalni, s amellett fölkopik az álla.~
1112 2, XVIII| gondolt terjedt birtokain s neve becsülete mellé, azt
1113 2, XVIII| eszéből beszéljen valamit, s föltette, hogy délután nem
1114 2, XVIII| végtére is erősebb volt, s az öregúr a zsölleszékben
1115 2, XVIII| azalatt a lugasban üldögélt, s a fiú egyre-másra mondta
1116 2, XVIII| mondta a sok történetet, s már az uzsonnaidő is elérkezett,
1117 2, XVIII| oldalt került a lugasnak, s már messziről hallgatta,
1118 2, XVIII| mindinkább közelgetett, s édes örömmel telt meg, hogy
1119 2, XVIII| az egyszerű kis versszak, s ő nem kérdezvén igaz urát,
1120 2, XVIII| illő módon elmondhassa, s e buzgóságban annyira ment,
1121 2, XVIII| kezdték mindenfelől sürgölni, s a büszke magyarnak jól esett,
1122 2, XVIII| egyesültek az erőt felkölteni, s a többi közt őrnagyi ruhában
1123 2, XVIII| a háziúrnak lelkesedése, s egymás kezét szorongaták
1124 2, XVIII| gondolatai mint terjednek szét, s a lelkesülés órájában a
1125 2, XVIII| akkor dolga volt a teremben s midőn Baltay az alispánnak
1126 2, XVIII| úrnak kezét megcsókolni s amint az úr egyik ajánlatát
1127 2, XVIII| meg a balt csókolná meg, s mikor az úr az adományokból
1128 2, XVIII| vendégeket illendőn ellátta, s midőn a vendégek elbúcsúzának,
1129 2, XVIII| az előjáró kocsik közt, s hol az őrnagynak szürke
1130 2, XVIII| Kisfaludy vált ki legelőször, s rögtön a kocsi felé tartott.~
1131 2, XVIII| fiút könyökével érinté, s midőn Kisfaludy a kocsihoz
1132 2, XVIII| Kisfaludy a kocsihoz ért, s a hágcsón fölkapaszkodék,
1133 2, XVIII| fiút, ki egészen rábámult, s e tekintetet nem tudta kérdés
1134 2, XVIII| sem téveszté el a hatást, s e sajátszerű tiszteletadót
1135 2, XVIII| hágcsóra, homlokát megcsókolá, s egy pillantást váltva még
1136 2, XVIII| bokrosíták meg a térséget, s az uraság szívesen elbabrált
1137 2, XVIII| Már messziről láttam, - s amit akkor hallott nagyságos
1138 3, I | utánuk őrizet nem maradt, s éppen ezért utánuk egy másik
1139 3, I | kiáltványokat mindenütt összeszedte, s éppen ezért most már aki
1140 3, I | mi hatalomnak hisszük.~- S ez a temérdek ígéret?~-
1141 3, I | visszafordult a hivatalnokhoz, s hirtelen tájékozván magát,
1142 3, I | kérdett - onnét indultam ki, s követtem azon irányt, melyben
1143 3, I | melyben a franciák elvonultak, s amit értem, kötelességem
1144 3, I | intézőnek keze is elér, s midőn ügyességgel kellene
1145 3, I | után asztalhoz ült a nádor, s illető helyre gondos részletezéssel
1146 3, I | fölfogásában meg ne zavarják, s ne szedjék föl az utcáról
1147 3, I | Olaszországot bolondíták, - s akit egy hazugság meg nem
1148 3, I | kelle védelmére kelni, - s éppen azért meg nem akadályozhatá
1149 3, I | sereget végképpen szétszórja, s a békét önmaga írja meg, -
1150 3, I | az inszurrekciót verni, s ha egyszer megfutott a francia
1151 3, I | szórják.~Ez lőn határozat, - s nem gondolá meg senki, hogy
1152 3, I | néhány emberből a kíséret, s a nádor fehér köpenyegében
1153 3, I | Ménfőig nyúló táborhoz közel, s Kisfaludyt nézi néha, minthogy
1154 3, I | melyre szükség nincsen, s minek eredményét ma még
1155 3, I | osztalékul jutott az egészből, s midőn aztán a csapás elérkezett,
1156 3, I | lassankint gúnyolgatni kezdék, s előjelei látszának annak,
1157 3, I | bírt egymással megférni, s az elkeseredés kitörő félben
1158 3, I | minthogy a fővezér közelgett, s mindenkinek saját helyére
1159 3, I | tartózkodás nélkül gúnyolódván s végig nézvén a rendes ezredektől
1160 3, I | Püspöky leereszti a botot, s egész nyugalommal mondja:~-
1161 3, I | hadosztályparancsnok lépett a szobába, s a felforrt vérű őrnagy katonás
1162 3, I | tökéletesen megelégedve, s alig várta, hogy Kisfaludynak
1163 3, I | kell másnap megfuttatni, s minthogy a francia vasasok
1164 3, I | megszólamlának a francia ágyúk, s a felső vonal már a várost
1165 3, I | kis Dunán átvergődnek, - s éppen ezért a fővezér a
1166 3, I | polgárságot is fegyverre szólítá, s aki fegyvert tudott fogni,
1167 3, I | fegyverben álltak a vár szélén, s egy jámbor barát remegve
1168 3, I | nyomul a futamodók nyomában, s erre már a félénkebb ember
1169 3, I | sebesen húzódának vissza, s a menekülésre uszított nép
1170 3, I | kikkel van most dolga, s hogy a könnyű kard a legügyesebbnek
1171 3, I | végig nyargalt a soron, s a parancsszóra elővette
1172 3, I | a könnyű nyelű csákány, s a győzhetlen vasasok eszeveszetten
1173 3, I | lovasságot megfutamodva látta, s a francia parancsnok nem
1174 3, I | állt meg előbbeni helyén, s ha csak annyi embert állíthat
1175 3, I | nép nem jő vissza többé, s még nézője is alig akad
1176 3, I | szétszórta a vasasokat, s minden ember külön vállalkozik
1177 3, I | űzette a hátráló népet, s egy vasas nem tudván egyenesen
1178 3, I | ember minden nyomon űzte, s nem messze az osztályparancsnoktól
1179 3, I | Lehullott a vasas a lóról, s a fáradt cigány körülnézett,
1180 3, I | meg volt törve a bizalom, s ennek foltját nem találta
1181 3, II | már könyvből kell tanulni, s a nagy embernek híre nem
1182 3, II | röstell a tiszti széken ülni s órákig mázsálja és fontolja
1183 3, II | mennyit eszik naponkint, s uram fia, még azt is kiveti
1184 3, II | hogy mennyi trágya marad, s mennyi hasznát veszik?~A
1185 3, II | jól esett neki a kukorica, s mikor már éppenséggel nem
1186 3, II | tételt nem téveszt el a gróf, s közben hagyja a tiszteket
1187 3, II | igazgató sorban kikérdezi őket, s a gróf a tételekre vigyáz,
1188 3, II | vastag orrú tollal kitörölte s a tentavonalak alól alig
1189 3, II | midőn a gróf e tételhez ért, s odasúgta a grófnak, hogy
1190 3, II | két órakor készen legyen, s másnap ugyanazon órában
1191 3, II | ugyanazon órában már föl is ült, s Keszthelytől távolabb eső
1192 3, II | utak váltogaták egymást, s a nagy ember pillanatra
1193 3, II | miért kelt föl ily korán, s elégülten nézte a nyomokat,
1194 3, II | után sokáig megmaradnak, s vagy ösztönző például szolgálnak
1195 3, II | közé fordult utóbb a kocsi, s midőn a legelső napsugár
1196 3, II | elővette tűzszerszámát, s néhány perc múlva eregette
1197 3, II | mindig ráverte a füstöt, s már néha oly kínosan nyeldekelt,
1198 3, II | könnyen ment a dűlőkön végig, s az ispán szerencsésen kiszívta
1199 3, II | azonban a gróf nem hitt; s éppen azért némi vigasztalásul
1200 3, II | egy fakó cimbalom hevert, s a cigány nagy búsan kereste
1201 3, II | közelebbről is kívánván hallani, s midőn a cigány észrevette,
1202 3, II | midőn a cigány keze föl s alá járt a cimbalmon, mely
1203 3, II | bírta már a keserűséget, s talán elrepedne fájdalmában,
1204 3, II | rákapott egyet a frisséből, s midőn a "csípd meg bogár
1205 3, II | belsejéből Püspöky jött ki, s minthogy Baltayt meglátta,
1206 3, II | nem látott a boldogtalan, s most már szentül hitte,
1207 3, II | vette a cimbalmot a cigány, s illő távolságra ballagott
1208 3, II | melyben Kisfaludy dolgozott, s el nem tudta gondolni, mi
1209 3, II | kísértetik magukat idáig, s már rá készült, hogy a jó
1210 3, II | életben, megszólítsam, - s íme még a nevüket sem tudom.~-
1211 3, II | Rendre ölelte vendégeit, s minthogy a katonákat rég
1212 3, II | el az emberek szorgalmát s midőn mostanában mindenfelé
1213 3, II | házban az a leghűsebb hely, s minthogy a könyvtár asztalán
1214 3, II | lebbentette föl a könyvet, s a széken olyanképpen ült,
1215 3, II | megint fordít egy lapot s fordítás közben leveszi
1216 3, II | egyik lábát a másikról, s a széket valamivel közelebb
1217 3, II | betűk hirtelen meghíztak s előbb bár messziről, lassankint
1218 3, II | már könyökére támaszkodik, s ámbár rég elharangozták
1219 3, II | bír megválni a könyvtől, s minél inkább közeledett
1220 3, II | sokáig nem eresztette el, s Baltay önkéntelenül letette
1221 3, II | szemüveget megint föligazítá, s a megízlelt olvasmányt tovább
1222 3, II | keresé maga is az öregurat, s amint az emeleten minden
1223 3, II | készakarva nem kereste senki, - s íme az öregúr két könyöke
1224 3, II | volna föl neki a leckét, s neki még azt leves előtt
1225 3, II | inas bement az első ajtón, s Baltayt ebédre szólítá.~
1226 3, II | fülezett lapok közé teszi, s úgy megy ebédelni.~Lassan!
1227 3, II | játszóterembe mentek a vendégek, s egy tisztes társaság várta
1228 3, II | kimeneküljön a többi közül, s lecsavarodott a nagy lépcsőn
1229 3, II | benyitván a könyvtár karzatára, s alig hogy belépett, már
1230 3, II | már az öreg is cammogott, s délelőtti helyén folytatta
1231 3, II | kiolvashatta már ezt a könyvet, s ha éppen úgy elunta magát,
1232 3, II | észrevették, már ő is bejött s mielőtt az asztalhoz ülnének,
1233 3, II | bizonyosan elolvassa, - s ez még, vigyázzunk rá -
1234 3, III | is volt, békesség is volt s ráadásul még urak is voltunk, -
1235 3, III | meg van kötve a nyakán, s ámbár félölnyire maradozik
1236 3, III | többi után. Dolguk nincsen, s a gyöpös úton rendetlenül
1237 3, III | rendes helyét leghátul, s alig tudja az ember kitalálni,
1238 3, III | fira marad a hegedülés, s a dádét soha meg nem búsítja,
1239 3, III | fog, vagy egy verébfiút, s ott az orra, ott a körme,
1240 3, III | eltűrte a cigányköszöntőt, s egy-két nótáért éppen úgy
1241 3, III | Baltay uram maga is élt, s ezen a napon még annak is
1242 3, III | kísérettel elénekelni, - s a jó asszony édesen megkönnyezte
1243 3, III | férje még életben volt, s a cigányokat maga állította
1244 3, III | hegedűszó mellett danolni? - s íme most oly jó ízűen elsiránkozik
1245 3, III | elkerülte egy úri fogat, s a cigányok gyanítani kezdék,
1246 3, III | máskor; azért fölkerekedtek, s az eddigi szédelgés helyett
1247 3, III | Előzzük meg a vendégeket, s mielőtt a vendégnép telezajogná
1248 3, III | az édesanyját ölelgetné, s alig találta helyét a vendégnek.~-
1249 3, III | ember.~Ez mind egyhuzamban, s oly áradozó szeretettel,
1250 3, III | szeretni és tisztelnie kell, s ezt a kis jelenetet számítsa
1251 3, III | összenyargalta az udvart, s éppen megint új fordulót
1252 3, III | elé kerül a nagy folyosón, s igen természetes, hogy megint
1253 3, III | cseléd az ablakhoz szaladt, s azt már nem hallotta, mikor
1254 3, III | néhány ácsorgó meghallgatja, s ha nagyon föl vagy nagyon
1255 3, III | sokára fejére dűl a kastély, s nem volna tele minden búzatartó
1256 3, III | azt a másik odább rúgná, s nem akadna egy is, aki maga
1257 3, III | mondá, hogy: szamár vagy, s aki odább rúgta, azt meg
1258 3, III | esett nehezére, ha elmondta, s annyi esztendei tapasztalás
1259 3, III | meggyőződött, hogy ez nem árt, s valamint más ember rászokik
1260 3, III | egyszeregyet legelölről kezdi, s a többit is addig mondja,
1261 3, III | kényelmetlenségre kell vállalkoznunk s minden embernek megvan saját
1262 3, III | ösmeretlen számot kitalálja, s nagyobb igazság kedvéért
1263 3, III | jó részt az éjszakából, s hozzátoldá a nappalhoz,
1264 3, III | az öreg anyja megszokott, s midőn már a zsák tellett,
1265 3, III | alább hagyott a nagy zajból, s ma már csak olyan mint az
1266 3, III | ereszté ki kezéből a kormányt s a sok vásott cseléd akármily
1267 3, III | asszony keményen tartott, - s ezen nyomás alól Dunayt
1268 3, III | az unoka sem lőn kivéve, s a gyermek úgy állt öreg
1269 3, III | valakit pofozni) - uram s én istenem, mi lesz már
1270 3, III | szusszal volt elmondva, s a növekedő lány önkénytelenül
1271 3, III | cselédet szemközt kapta, s amit ilyenkor mondott, azt
1272 3, III | mert hangosan volt mondva s dologhoz illő volt.~Néha
1273 3, III | gyermek elbámult a "kincsen", s minthogy végtére is nem
1274 3, III | mondja nehéz szívvel, s mintha csakugyan könnyeit
1275 3, III | kendőmet, hozd el lányom! - s mialatt a leány csakugyan
1276 3, III | megveregeti a kasznárnak vállát, s a bankjegyhalmazból néhány
1277 3, III | hirtelen egy ládafiókba söpré, s mire a lány a nagy keresésből
1278 3, III | öregasszony maga van a szobában, s a tűnődő leányt megvigasztalja,
1279 3, III | viseltek hasonló szövetet, s egyike volt az ilyen azon
1280 3, III | divatból soha ki nem mentek, s midőn már hatodszor szabták
1281 3, III | szem elé rakva a ruhákat, s elmondva, hogy: Ez az aranyos
1282 3, III | csüngjön rajta, meddig akar, s a megríkatott gyermek nem
1283 3, III | mert a ruhákhoz nyúlni, s mikor már édesanyja, a szép
1284 3, III | nagy áhítattal köszöngetni, s a legnagyobb kegyelettel
1285 3, III | hölgy némi követeléssel, s a kislány temérdek csók
1286 3, III | kiszabott rokolya fölött, s a gyermekhajadon egészen
1287 3, III | öreganyja büszkesége lőn, s midőn a gyönyörű gyermeket
1288 3, III | küzdelmeitől megszabadult, s nem tudta szóval sem eltagadni,
1289 3, III | már egymást érte a többi, s ha a sok jó kívánságnak
1290 3, III | Megszólamlott ez alatt a hegedű, s egy keserves bekezdés után
1291 3, III | alatti fák közül hangzik ki, s a jó asszony úgy megkívánta
1292 3, III | mire a hölgy hátrafordult, s egyszerre kiderült, midőn
1293 3, III | alig tudott idáig vergődni, s éppen ezért vezetteti magát
1294 3, III | hölgycsoport vett körül, s a párbeszédet egész figyelemmel
1295 3, III | egészen a költőhöz szorulva, s esdő tekintetét reá vetve, -
1296 3, III | hogy vendégeit körülnézze, s így a költő lassankint átvergődött
1297 3, III | különböző csapatokra oszolván, s mindenik megkeresvén azt
1298 3, III | bírták a nagyobb részt, s a kis lánynak szobája mintegy
1299 3, III | következett az apa és anya után, s közben egy nagy hézag maradt,
1300 3, III | gyümölcsként neveltetik, s éppen mert üvegházi gyümölcs,
1301 3, III | jelenkorra is elérünk egyszer, s ami elmondani valót lelünk,
1302 3, III | a legelső sorban álltak, s ha ma föltámadnának, bizony-bizony
1303 3, III | a nehezebbet vették elő, s régi magyar szokás szerént,
1304 3, III | mindeniknek más tárgya volt, s egyik sem törődött azzal,
1305 3, III | másik csoport miről beszél, s mindenik azt hitte, hogy
1306 3, III | csakhogy nálam négyen vannak, s a negyedikkel nem tudom
1307 3, III | kölyök, nem enged a világért, s addig okoskodik, míg neki
1308 3, III | kisebbiknek estek a faluk, - s míg a bátyja kulloghat a
1309 3, III | megélhet az ember valahogy, s hogy ez az úr szívesen beállna
1310 3, III | érdemjel is van a mellén, s íme nagy csodálkozásunkra
1311 3, III | három mérföldnyire lakik, s nem akarja, hogy öt mérfölddel
1312 3, III | harmincnyolc évvel ezelőtt, s ez a két ember már régen
1313 3, III | mellé húzódott néhány ember, s igen halkkal beszélnek,
1314 3, III | vessünk, esőben ne arassunk; s ha őkelme zabot vet, azért
1315 3, III | javát magamnak válogatom, s gazdáim kitűnők.~- De meg
1316 3, III | megkeresni, de hiába, félre esik s így személyes barátaimon
1317 3, III | napig el ne unja magát, s közben aztán csak meglát
1318 3, III | megtartom ez ünnepélyt, s nem akarok nevek miatt szükséget
1319 3, III | miatt szükséget szenvedni.~- S ez már elhatározott szándékod?~-
1320 3, III | Heliconnak13 fogjuk elnevezni, s így nem kételkedem, hogy
1321 3, III | Keszthelynek temérdek vendége lesz, s így, barátom, aki a malomba
1322 3, III | feleletet elgondolhatják önök, s nekem csak az a hozzátenni
1323 3, III | vásárok és lóversenyek adtak, s amit egyik nagy ember gyanítani
1324 3, III | nagynak mondjuk mindannyian s a szerencsét az észtől nagyon
1325 3, III | kinéz a medve a lyukból s ha napfényt lát, visszabúvik,
1326 3, III | találtak, járta a vánkostánc, s amely kis leány előtt letették
1327 3, III | legénynek akadt táncosnéja, s azzal mulatgatott, mert
1328 3, III | meg az asszonyok között s hogy el ne aludjanak, kellett
1329 3, III | valamit a kezükbe adni, - s egy pár rossz krajcárért
1330 3, III | fiatalok a nézéssel érték be, s mentek százfelé amennyien
1331 3, IV | Befogták a négy lovat, s szenior Baltay maga mellé
1332 3, IV | mind elköltheted, öcsém, s megmondom, hogy haza ne
1333 3, IV | mondja Imre eltevén a tárcát, s elbúcsúzván Andrástól egy
1334 3, IV | mint ő tett ifjabb korában, s ezen korból sok dolgot elbeszélt,
1335 3, IV | esztendő elteltével feljött, s minthogy előre megírta,
1336 3, IV | tudtam csak elkészülni, s akkor is kétezer forintnak
1337 3, IV | korhelypajtások között; s én nem tudtam másként segélni,
1338 3, IV | számadást elébe tettem, s az öregúr kivette zsebéből
1339 3, IV | mindig magával hordozott, s a sorokra elfektette, hogy
1340 3, IV | rátaláljon a megfelelő számra, s én rémülve láttam, hogy
1341 3, IV | hajszálig elvezeti a szemet, s édesapám már a közepén van,
1342 3, IV | jobban az orrára ereszti, s az írást úgy az orráról
1343 3, IV | írást úgy az orráról nézi, s minthogy a kétezer forint
1344 3, IV | okáért kiveszi a rajzónt, s az ácsmértéket vonalzónak
1345 3, IV | a tételt egész hosszán, s kisül mindenképen, hogy
1346 3, IV | fiam, - mondja megint, - s inkább elnézném, hogy még
1347 3, IV | gondolkodjék helyzetéről, s tudja meg, mivel tartozik
1348 3, IV | seregesen mentek Pestre, s a jó ismerősök mindenfelől
1349 3, IV | nagyvilágnak is be kellett mutatni, s e célból Dunay korábban
1350 3, IV | Pesten alkalmas szállás után, s a vásári alkalmat egy pár
1351 3, IV | pipát, oldalzsebébe nyúlt, s előhúzta felekenyerét, Kisfaludy
1352 3, IV | felekenyerét, Kisfaludy regéit, s újra meg újra végig olvasta,
1353 3, IV | meg újra végig olvasta, s ilyenkor elandalodott a
1354 3, IV | akár a közepén elkezdje, s visszájáról is elmondja,
1355 3, IV | visszájáról is elmondja, s éppen azért olvasta el újra,
1356 3, IV | terítettek.~Behelyezkedtek, s ámbár Dunay is ott volt,
1357 3, IV | állta el az ajtó elejét, s kezdett elhúzni egy gazdátlan
1358 3, IV | többi is sietett az adóval, s a cigányoknak maradt elég
1359 3, IV | A cigányok elpusztultak, s a társalgás lassankint megkezdődött,
1360 3, IV | tudniillik a leves már elkölt, s az étvágynak jutott annyi,
1361 3, IV | pipát fogja egész az ajtóig, s ott teszi le egy nagy szippantás
1362 3, IV | tartalma is fogyni kezdett, s ilyenkor aztán mindinkább
1363 3, IV | világért el nem maradt volna, s ekkor már egy-két vers a
1364 3, IV | Festeticstől, ki Dunay mellett ült, s minthogy most már zajosabb
1365 3, IV | Megint beszélt az ifiúr, s amint átugrott valamin,
1366 3, IV | körben is elcsendesednek, s aztán egyiknek vagy másiknak
1367 3, IV | duzzog a fiatalember, s hogy szégyenbe ne maradjon,
1368 3, IV | példányt kihúzva zsebéből, s az asztalra téve, egyszersmind
1369 3, IV | tekintélyek kora még megvolt, s az öreg nem igen szerette
1370 3, IV | valakit bosszantsak vele), s így észrevehetőleg tudatták
1371 3, IV | Baltay már előbb fogatott, s még nem is került rá alkalom,
1372 3, V | mostani Széna tér felől, s ha valaki nagyon elunta
1373 3, V | gyermeke volt ez országnak, s habár szégyenlette is, midőn
1374 3, V | töprenkedék az öreg, s újra kérdé: - Vajon hol
1375 3, V | a Kemnicer-kávéház felé, s ott a hídon fölül kereste
1376 3, V | külsejéről nem sokat tud; s éppen azért megsúgjuk, hogy
1377 3, V | megleljük a Duna parton, s amint éppen találni fogjuk,
1378 3, V | szájú inge hátra lökve, s egy pár ezüst sarkantyús
1379 3, V | felejtett kőre terített, s ezen ülőhelyről lógatta
1380 3, V | hanem az öreg N... megtette, s ha éppen valaki figyelmeztette,
1381 3, V | tehát ezzel ölte az időt, s midőn egyszer a Kemniczer-kávéház
1382 3, V | szintén egy kőre ült le, s minthogy a nap nagyon melegen
1383 3, V | ő is levetette a mentét s vállára vetve beszédbe eredt
1384 3, V | kukoricát vettünk az utcán, s aztán kardosan mentünk és
1385 3, V | amaz, fölhúzván csizmáját, s megindulván a város felé,
1386 3, V | megindulván a város felé, s minthogy a nap melegen sütött,
1387 3, V | hagyta lógni ő is a mentét, s így keresztül a mostani
1388 3, V | Váci-utcán szépen elballagtak, s azért mégis alig győzték
1389 3, V | Megint köszöntött valaki, s így félbenmaradt a szó,
1390 3, V | úgy félvállról beszélt, - s nem szerette volna, hogy
1391 3, V | szeptemvirékkel nagyon összejártak, s itt már lehetetlen volt
1392 3, V | mint egy szép leánynak, s egy igen csinos fiúnak,
1393 3, V | tudja, kit kell kerülnie? s midőn ez a kis alkalom szeptemviréknél
1394 3, V | összejövetelek egymást érték, s a két fiatal már mégis találkozott
1395 3, V | sem haragusznak egymásra, s ők ezt egymásnak nagyon
1396 3, V | még az asztalnál maradtak, s a fiatalok eltávoztak, -
1397 3, V | nem tudja megállni a szót, s már az is kínjára volt,
1398 3, V | sehogy sem bírt megváltozni, s mai napon csak olyan egyszerű
1399 3, V | volna ezt, édes apjukom?~S minthogy a méltóságos asszony
1400 3, V | tökéletesen ki volt elégítve, s a szeptemvir fölkelhetett
1401 3, V | szeptemvir, elmosolyodott s megelégedetten gyújtott
1402 3, V | asszony így elárulta a dolgot, s a méltóságos úr sem kételkedik
1403 3, V | lett dolognak az egészet, s várjuk el, hogy Imre miben
1404 3, V | patak mellett egy kunyhóval, s egy sült burgonyával megelégedjék;
1405 3, V | úr meglátogatta az úrfit, s bejelenté, hogy a pörnek
1406 3, V | kivonatát elkészítteti, s e végett az illető kir.
1407 3, V | a kivonatot megcsinálni, s mikorra szükségünk lesz
1408 3, V | hegyére kikérdezett mindent, s a vén prókátor bámulta a
1409 3, V | nagy összegről lesz szó, s a fáradságot nagyon megérdemli.~
1410 3, V | kivonat készítés bízva volt, s kiadván neki a megszabott
1411 3, V | talán érti a vegytant, s látott már egy gyógyszerészt,
1412 3, V | vizet főző fazekába tesz, s egy pár óra múlva külön
1413 3, V | ívre lesoványkodtatnak, s a felpörös a legnagyobb
1414 3, V | ügyének állását tudhassa, - s a nemeslelkű férfiú közölvén
1415 3, V | legkisebbik ujjában van, s dacára annak, a legzsírosabb
1416 3, V | úrfi dolgozott a pörben, s így Galiba valamelyest lecsendesedett;
1417 3, V | Imre úrfi után szaglászott, s nem sokára kisütötte, hogy
1418 3, V | mire aztán mégis engedett, s feltörte a levelet, melynek
1419 3, V | igen régen zsebében hordoz, s melyet oly vidám képpel
1420 3, V | ablakmélyedésében volt, s kinézegetett a kertbe, midőn
1421 3, V | midőn a nagyságos úr bejött, s egyenesen a rovásokhoz ment.
1422 3, V | előkereste, amit akart, s midőn meglelte a rovást,
1423 3, V | fát oldalzsebébe tette, s most már mindig magánál
1424 3, V | ráérnek bolondot csinálni, s ezzel az eggyel több vagy
1425 3, VI | lassan haladt, de haladt; s a műértő szem ma már biztosan
1426 3, VI | mely Keszthelyről Somogy- s Veszprémmegyén keresztül
1427 3, VI | Fehérmegyén is átért a Dunáig, s megtermé gyümölcsét az a
1428 3, VI | veszprémiek meg is fürödtek ott, s egy pár üveget megtöltögettek;
1429 3, VI | mentés cigányait lerendelte, s a lányok bizonyosan tudták,
1430 3, VI | csoportokba gyűlhessenek s a négyes fogatok egy pár
1431 3, VI | helyén trágyadomb volt, s minden oly szegényes állapotban,
1432 3, VI | fekszik, csak tető alá jusson, s akinek ott nem jutott hely,
1433 3, VI | mindenfelől tódul a vendég, s időtöltésül a kártyát választották.~-
1434 3, VI | én jó barátod vagyok, s figyelmeztetlek, hogy ilyenekből
1435 3, VI | minthogy három utca égett le, s a szerencsétlen népnek nyomora
1436 3, VI | vala.~A hír már szétfutott, s a kiküldött segélyszedők
1437 3, VI | kínnal nyúlván zsebébe, s kivett belőle egy húszast
1438 3, VI | kéregetők kalapjába üríté, s aztán hirtelen karon fogva
1439 3, VI | mindig pirulva a másik, s egész alkonyatig sétált
1440 3, VI | kártyát elő merte volna hozni, s midőn estefelé a társasághoz
1441 3, VI | minden embernek elbeszélte, s így ment szájról-szájra,
1442 3, VI | néhány halász sajka járt, s a gőzhajónak eszméje még
1443 3, VI | hol a trágyadombok álltak, s addig-addig nézett és tűnődött,
1444 3, VI | agyában egész múltunk megvolt, s hordta elő a példákat, hogy
1445 3, VI | még nem merte megmondani, s bírt annyi türelemmel, hogy
1446 3, VI | mely kényelmére szolgált, s a röviden tartó ünnepiesség
1447 3, VI | ez az ember megmenekült, s én saját szemeimmel láttam,
1448 3, VI | találkozott ez emberrel, s hogy okvetetlenül Zalamegyében
1449 3, VI | útján tudakozódjék utána, s amint nyomába jön, rögtön
1450 3, VI | fürdőt ellepte a sok vendég s mint mindig, úgy most is
1451 3, VI | dolog szájról-szájra járt, s az öreg Baltayt minden ember
1452 3, VI | kárvallottak ügyével foglalkozik, s ekképp mindenik elmondá
1453 3, VI | későn este találta meg, s minthogy tovább elmaradnia
1454 3, VI | öreg szívesen elfogadta, s alig várta, hogy a fiú beszélni
1455 3, VI | terítéket el lehet vinni, s azért ő még az asztalnál
1456 3, VI | ember az asztalnál maradt, s az öreg most már látta,
1457 3, VI | egy másik kerülőt csinált, s azon oldalról legbiztosabbnak
1458 3, VI | legbiztosabbnak hitte a támadást s így fogott hozzá.~- Imre
1459 3, VI | Imre, kihúzván tárcáját, s a jegyzékpapírokból kihúzván
1460 3, VI | föl-alá járta a szoba hosszát s itt-ott mosolygott magában,
1461 3, VI | az öregnek is van esze, s amit a fiú eddig egyenesen
1462 3, VI | hosszú, majd rákerül a sor, s amint az egyes pontoknak
1463 3, VII | Halódni akart a nemzet, s ez egyszerű emberek mondák
1464 3, VII | legalább a legutolsó lenni, s ha a mohácsi vész után ennyi
1465 3, VII | darab követ egy rakásra, s meglátják, hogy annyi anyagból
1466 3, VII | vissza kellene néznünk.~S most akarunk temetkezni,
1467 3, VII | vesződik ennyi haldoklóval, s végre is fogna rajtunk az
1468 3, VII | küszöbön.~Ilyen idők voltak, s meghalni mégsem tudtunk,
1469 3, VII | írta ez a néhány ember, s egy pár jólelkű hazafi elhúzódott
1470 3, VII | szűk hely befogadta őket, s ha nem adhatott egyebet
1471 3, VII | járunk el törököket verni, s a zöld mező ma már csak
1472 3, VII | országúttól, volt egy pince, s annak irányában két úr száll
1473 3, VII | le egy csinos fogatról, s egyenesen a pincének tartanak,
1474 3, VII | Vígan pattogott a szikra, s midőn a keszthelyi vendégek
1475 3, VII | szőlőkben is visszhangozék, s a borozók egyike mondja:~-
1476 3, VII | hogy több szó ne érje, s midőn az ajtón Dunay és
1477 3, VII | váratlan vendégek előtt s Dunay megismervén a házi
1478 3, VII | ismét kimenvén a szabadba, s a fák felé tartott, hogy
1479 3, VII | mindig lassabban menve, s éppen e miatt a hátulsók
1480 3, VII | kertben fogjuk elültetni, s minden ágnak adunk majd
1481 3, VII | tiszteletet adni a beszédnek, s a gróf hamar észrevette,
1482 3, VII | rámutatott Pista a fiúra, s aztán a grófhoz fordulva
1483 3, VII | búcsút a körülállóktól, s aztán Keszthelyre hajtatott,
1484 3, VII | Dukai Takács Judit jött, s a két férfi nyájasan üdvözli
1485 3, VII | bizalmas közlést meghallhassák, s amint a harmadik ajtót megnyitják,
1486 3, VII | földjét öröktulajdonban bírja, s most maga az első jobbágy,
1487 3, VII | kezek által nyújtott neki, s a négy ember sokáig szótlanul
1488 3, VII | meglepetéstől magán uralkodni, - s ámbár erőlködött, hogy valami
1489 3, VII | állt ez a kis ügyetlenség, s akármit mondtak volna, vagy
1490 3, VII | válik ki a többi közül, s mindenütt elmaradozik, mintha
1491 3, VII | valamennyi szemközt fordul neki, s amerre ő előbb visszahúzódott,
1492 3, VII | minden ember arra tart, s némelyik alig várja, hogy
1493 3, VII | Kisfaludy meg sem hunyorodván, s ekképp Berzsenyi is megnyugodott,
1494 3, VII | Berzsenyi is megnyugodott, s minthogy Kisfaludy őt kereste,
1495 3, VII | papírt mutatott Berzsenyinek, s leolvasák róla azon adományokat,
1496 3, VII | vinné a lábuk, mert nincsen, s ha találnak valahol egy
1497 3, VII | indult" kezdetű verset írta, s minthogy most már a nyomtatásból
1498 3, VII | Berzsenyiért a tartáspénzt s utóbb a gróf végig nézvén
1499 3, VII | minthogy ő menjen Niklára, s kiadta a parancsot, hogy
1500 3, VII | ért, illetőleg a határba s a tehénpásztor éppen az
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1793 |