1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1793
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1501 3, VII | pedig leszállván a kocsiról s az országút szélén haladva,
1502 3, VII | megközelíté Berzsenyit, s mindenütt vagy három ölnyire
1503 3, VII | mindent, visszafordult, s odasietett a grófhoz, hogy
1504 3, VII | rendesen kitartá a nagy pauzát, s aztán ment még odább.)~Így
1505 3, VII | ünnepélyen kitűnő vendég vala, s mi azon ünnepélyek leírását
1506 3, VII | mentéjét öltötte magára, s a legföltűnőbb, dacára annak,
1507 3, VII | milyen vén szamár vagyok, s az uraságomat úgy kibélelem,
1508 3, VII | leányát látta előtte elmenni s a kemény ember nem bírt
1509 3, VII | nem bírt elfordulni tőle, s midőn a gyönyörű hölgy elmenvén
1510 3, VII | elolvassa, megint eltette, s tán tovább is ismételné
1511 3, VII | igazítván el az öregúron, s aztán elkísérte a nagy teremig,
1512 3, VII | ülni, ahol helye marad, s az a furcsa véletlenség
1513 3, VII | hagyott egy üres helyet, s az öreg a sor elején végigmenvén,
1514 3, VII | kénytelen volt leülni, s a fölolvasásokat és szavalatokat
1515 3, VII | engedelmesebb volt maga iránt, s a kedves gyermeket szüntelenül
1516 3, VII | Sándor ült az ítélőszéken, s a következő sorokat olvasá,
1517 3, VII | a haza iránt a múltban, s mi a mienk a jelenben?" -
1518 3, VII | levél a hölgy előtt feküdt, s a gyengéd gyermek halványan
1519 3, VII | Baltay közelebb hajolt, s a lány elébe tartá a levélkét,
1520 3, VII | leghátulról szólamlott meg, s azt mondja:~- Az bíz az
1521 3, VII | derültség általános lőn, s a bíró a meglepett ifjút
1522 3, VII | öreg még többet is tett, s öccsének egyik kezét, s
1523 3, VII | s öccsének egyik kezét, s a lánynak nyújtva a másikat,
1524 3, VII | a koszorút átnyújthatta, s a fiú Jolánra mert nézni.~-
1525 3, VII | vagyok! - mutatja be magát.~- S én e nevet megkoszorúzom. -
1526 3, VII | nagy tömeg ember kéredzett, s a virágállványokat mászták
1527 3, VII | saját úrfiához közel jutott, s a jó öregember legelőször
1528 3, VII | hogy a tolongást elkerülje, s ha már éppen nem látja is
1529 3, VII | kendőben nyomhatta szét, s mikor megint kinyitá a szemét,
1530 3, VII | emlékére leássák a földbe, s a megkeresztelésnek tanúja
1531 3, VII | a berkenyeágak egyikét, s a nyitott gödörbe helyezte,
1532 3, VII | áldott!"~A zene megszólalt, s egy kis hézagul szolgált,
1533 3, VII | Kisfaludy Sándor ment a körbe, s a fiatalabbaktól átvette
1534 3, VII | Már behelyezé az ágat, s Holvagy Pista rakni kezdé
1535 3, VII | a szomszéd fáéhoz mérje, s midőn így felnézett, Kisfaludy
1536 3, VII | megtömvén a fa mellékét, s időt engedett Kisfaludynak,
1537 3, VII | ő tiszteletére szánták, s midőn nevét hallá a tegnapi
1538 3, VII | támaszkodás nélkül megállni, s Dunay karjára fogván mutatá
1539 3, VII | ünnepi sereg a grófi lakba, s míg a menet beért, Kisfaludynak
1540 3, VII | mindenki ünnepi köntösben van, s az egyik teremben látunk
1541 3, VII | szakállal, széles karddal, s az egész ember oly készen
1542 3, VII | hanem inkább szaporodik, - s ő nem hagyja unatkozni a
1543 3, VII | nevezi őt meg a kérdett, s egyszersmind elmondá a sajátságokkal
1544 3, VII | mindenkor feltűnő tagja volt, s ezen alkalomra már mindig
1545 3, VII | előkerült alkalommal közreadott, s ha bár különcsége nem volt
1546 3, VII | foglalkozott az egész társaság, s legalább annyi jutalma volt,
1547 3, VII | mindenki vágyott őt meglátni, s ennyi jutalom neki untig
1548 3, VII | elolthatlan buzgalmáért; s ha már e nagy hitnek nem
1549 3, VII | sokáig beszélgetett nejével, s a házastársak boldog reménységgel
1550 3, VII | gyermekük jövendője fölött, s minthogy az öregasszony
1551 3, VII | jövőről beszélgessenek, s ugyanekkor megállapíták,
1552 3, VII | leányt, ki útiköntösben állt, s az elindulást várta.~*~Ha
1553 3, VII | ünnepély csak képzelet, s Festetics György nem élt.~
1554 3, VIII | gyermekfőt minden tudománnyal, s ti lesztek a legelsők, kik
1555 3, VIII | vagytok, véretek meghiggadt, s míg az ifjú szíve verésében
1556 3, VIII | bonckést, szétvagdaljátok azt, s megmutatjátok a világnak,
1557 3, VIII | hordjátok körül a lámpát, s ezredek óta mondjátok, hogy
1558 3, VIII | azt mondják, hogy jó, - s igen nagy meggyőződéssel
1559 3, VIII | virág megszárogatva kell, s nagyobb becse van előttetek
1560 3, VIII | tizenhat mázsányira hízik, - s így elhiszem, nem leltek
1561 3, VIII | sem porcogót nem talál, s a tudós odaüt magának, hova
1562 3, VIII | ökörnek méri a taglót, - s aztán diadallal mondja;
1563 3, VIII | csillagász a csillagok járását, s egész éjszakán át az égen
1564 3, VIII | pedig a mondott szónak, s ezeket éppen úgy boldogítja
1565 3, VIII | öneszére kezdé ereszteni, s órákig elhallgatta, midőn
1566 3, VIII | belekapaszkodik az emberbe, s magával viszi az embert.~
1567 3, VIII | ismét sokat kotorászott, s a herceg levele mellett
1568 3, VIII | magára, nem kérdezkedett, s íme már maga szólal meg.~-
1569 3, VIII | szomszédház felé sarkallott, s András észrevette, hogy
1570 3, VIII | ablakredőny mellé húzódott, s a külső kertbe néz le.~Nagy
1571 3, VIII | a kezében levő könyvet, s minthogy az öregúrnak nem
1572 3, VIII | amint Baltay ő nagysága föl s alá járt, az ablakot mindig
1573 3, VIII | virágágyak közelében ült, s így Baltay is megunta a
1574 3, VIII | Baltay is megunta a sétát, s változatosság okáért az
1575 3, VIII | ő is arra kapta fejét, s mikor balra tekintett, András
1576 3, VIII | nagyon hamar észrevette Imrét s éppen oda akart nézni, de
1577 3, VIII | füllentésre is rávetette a fejét, s azt mondá, hogy lenyugszik,
1578 3, VIII | lehúzódott a nyugágyra, s csak akkor kelt föl, mikor
1579 3, VIII | szomszédházban van a meglátni való? s ezen szokatlan munkában
1580 3, VIII | tapogatott! - szóla magában, s midőn eleget látott, ő is
1581 3, VIII | tudnám, hogy álom volt, s azzal vége lenne mindennek.~-
1582 3, VIII | a faképnél hagytak máig, s minthogy később bánni kezdém
1583 3, VIII | sem pedig a szomszédok, s íme most már kétségtelenül
1584 3, VIII | meghallotta a külső neszt, s kiment az öreghez.~- Tessék
1585 3, VIII | még mindig némán járkál, s nem bírja lefogni a nagy
1586 3, VIII | túlélni.~Már a szobában volt, s András még mindig hiába
1587 3, VIII | hiába várja a feleletet, s bámulva látja, hogy Imre
1588 3, VIII | lép ki a virágágyak közül s egy rózsabimbót eresztett
1589 3, VIII | rögtön elment az ablakból s néhány gondolat alatt már
1590 3, VIII | víz újra visszakanyarodik, s meghozta a küldött rózsát,
1591 3, VIII | rózsát, mit Imre kivesz, s mellére tűz fel.~A lány
1592 3, VIII | fel.~A lány várni látszék, s midőn Imrét a rózsával meglátta,
1593 3, VIII | végigszemlélte a jelenetet, s midőn előbbi nyugtalansága
1594 3, IX | szeptemvir úr gyűlésre készült, s éppen most eresztette el
1595 3, IX | azt ma végképp befejezik, s nincs már egyéb hátra, mint
1596 3, IX | be a méltóságos asszony, s az öregúrról lehúzza a mentét,
1597 3, IX | ítélet alá a Baltay-pör, s nekem ott kell lennem.~-
1598 3, IX | eleresztett mentét felöltve, s miután irományait egy nagy
1599 3, IX | úrnak megvigye a jó hírt, s előlegesen annyit megírt
1600 3, IX | mint igazságkeresőnek, - s éppen azért már kétszer
1601 3, IX | úgyis oly gyakran korholta, s e gyámoltalanságában az
1602 3, IX | önérzet is fölserkedt benne, s nem akarta mutatni, mintha
1603 3, IX | elgondolta, hogy ő a legöregebb, s egy-két jó szót azok is
1604 3, IX | Meggyúlt körülötte a föld, s mindinkább kisebb körbe
1605 3, IX | voltaképpen sohasem kívánta, s ha megnyeri újabb zavar,
1606 3, IX | ha megnyeri újabb zavar, s ha meg nem nyeri, még nagyobb
1607 3, IX | mert látom, hogy megfullad, s ha kinyugodta magát, a lehető
1608 3, IX | mondja Baltay sülve és főlve, s miután nagy lélegzetet vett,
1609 3, IX | Galiba térdei megreszkettek, s már a keze után nyúlt a
1610 3, IX | minden parancsolás nélkül, s annyira sürgött-forgott,
1611 3, IX | valamennyien ott lesznek, s az öregúr érteti e mások
1612 3, X | csutorát hozott magával, s a gazdát is megkínálta,
1613 3, X | többi pedig kiment a sűrűig, s kalapjával vagy a vödörrel
1614 3, X | neki hasalt a forrásnak, s ivott, ameddig csak tetszett,
1615 3, X | mennyit elállhatott, - s ha már egyéb kényelmet keresett,
1616 3, X | nem hallott még senki, - s a gazda naphosszat elüldögélt
1617 3, X | konyhán a kályha szájánál, s a favágáson kívül megelégedett
1618 3, X | belőle, mert összedűlt a tető s a gazda maga is csak akkor
1619 3, X | tüskecsomó rég leszakadt, s amint a tetőn levő rothadt
1620 3, X | állna a háztetőnek sarkán, s a vendéget akarná elijesztgetni.~
1621 3, X | a ház végében termeszt, s mitől az udvaron is megbolondul
1622 3, X | udvaron is megbolondul a légy, s ki tudja mikor volt az a
1623 3, X | előrelátásból nem hagyták kidűlni, s a tetejére raktak annyi
1624 3, X | elfogja a letéglázott tetőtől, s ha a szekér alatta állt,
1625 3, X | elfoglalta a gazdátlan helyet, s ha már egyetlenegy élő pára
1626 3, X | midőn a katonasorban állt, s megrémülni látott ezer meg
1627 3, X | kantárt, az ellenre vágott, s büszkén nézett vissza az
1628 3, X | nézett vissza az elmaradókra s az ő lelkében is megszólamlék
1629 3, X | dicsőségtelen marakodást, s míg egykor izmainak erejét
1630 3, X | részeg pajtásokon próbálá, s dicsősége befért abba a
1631 3, X | emberek voltak ellenei, s kiket félerővel lehetett
1632 3, X | megérzé a dicsőség ösztönét, s a korhely most már nem erősebb,
1633 3, X | nyommal sem maradt hátrább, s az ágyúk tüzében elfeledte
1634 3, X | tett lövését megszégyenlé, s ámbár ezreknél kitűnőbb
1635 3, X | temették el egyik lábát; s a megsebzett vad kínosan
1636 3, X | nem versenyezhet többé, - s midőn Pistával találkozék,
1637 3, X | bátrabb, de szíve nemesebb, - s ezen pillanattól nem kívánt
1638 3, X | közönséges gyarlóságot lásson, s e dibdáb népnek lábainál
1639 3, X | Kiment az erdőnek mélyébe, s néha födetlen fővel állt
1640 3, X | mikor a szél összekócolá, s ilyenkor felnézett a százados
1641 3, X | ült, fűtötte a kályhát, s az izzó parázsok közé tekintve,
1642 3, X | zörejében a puskaropogás, s olykor egy hatalmas csattanásban
1643 3, X | kiegészítve lőn az ágyú, s még így gondolatban is jól
1644 3, X | röpült ő Pistával legelöl, s minő hátra maradt el tőle
1645 3, X | és kegyetlen hideg volt, s a hótömeg ölnyire feküdt
1646 3, X | már ismét behordta a szél, s a "Kenyeretlen" csárda előtt
1647 3, X | megállt a kocsi, mint máskor, s ami kis szénát összekotort
1648 3, X | megjön egy forduló szalmával, s azonkívül a megfogyott élelmet
1649 3, X | szél újabb vihart hozott, s nem maradt embernyom az
1650 3, X | mérgétől nem kímélte magát, s néha órákig elácsorgott
1651 3, X | Pistának lovai ették meg, s míg az Keszthelyről megfordul,
1652 3, X | le az utolsó fadarabot, s alig helyezkedék el egy
1653 3, X | kegyetlen fájások rohanták meg, s majdnem elfásultan hevert
1654 3, X | parázs lassankint elhamvadt, s mire fölébredt, már a hamu
1655 3, X | szakálla jégcsappá dermedt, s mint egy csoda nézett be
1656 3, X | az egyezségre indulának, s a zivatar az útban kapta
1657 3, X | zivatar az útban kapta őket, s ha a csárdához nem érnek,
1658 3, X | isten hidege vegyen meg, s az istálló sokkal tágasabb
1659 3, X | megérezte a melegnek fogytát, s azt mondja a gazdának.~-
1660 3, X | beszéli a szabados, - s míg később elszunnyadtam,
1661 3, X | lát egy elakadt hintót, s valamivel idább négy ember
1662 3, X | ki után a gróf kisietett, s minthogy a jövőket meglátta,
1663 3, X | hátulsó lovak egyikére kapott, s az alsó útra gázolának szél
1664 3, X | legnemesebb emberbarát keze, s midőn az ember halódni készül,
1665 3, X | leghalálosabb ellenének keze után, s a végső végórában felebarátjait
1666 3, X | fölsegíté a gróf a lóra, s mind a négyet átengedék
1667 3, X | kocsisával a törésen ballagott, s mire a két nő ki akart a
1668 3, X | tudta folytatni a beszédet, s minthogy sokáig tartott
1669 3, X | kik a hívásnak engedtek, s az öregúr Andrástól kérdezte:~-
1670 3, X | komolysággal nézve szemközt, s elmondván, hogy nincs mit
1671 3, X | után Baltay Imrére nézett, s annak kezét részvéttel fogta
1672 3, X | fiú.~- Régen vártam erre, s én nem mertelek reákényszerítni;
1673 3, X | megkönnyezve a végszót, s midőn kendőjéért nyúlna,
1674 3, X | állt az öreg háta mögött, - s láthatta, hogy remegnek
1675 3, X | föllobbanták a kéngyertyát, s a kis szelet papírról a
1676 3, X | pörhalmaznak egyes csomóiba kapott, s mire egy része elégett,
1677 3, X | ma ölelt meg legelőször s kezét Imréébe adván, azt
1678 3, X | egy rég meggyűrt levelet s odaadá Dunaynak, ki rögtön
1679 3, X | temérdek jót tehettünk volna, s higgy nekem, nagy nyugalom
1680 3, X | szerettek bennünket igazán, s elfeledni akarva sem tudnak.~
1681 3, X | gyermek összefogózkodék, s a nyomorult viskóban ölelkezék
1682 3, X | nem tudott megkészülni, s melyből neki csak az az
1683 3, X | embernek mindenütt jut, s miért a gazember fáradni
1684 3, XI | éhen veszni ne hagyják, - s ámbár a sok mélyedés adott
1685 3, XI | örvendett a viszontlátásnak, s midőn az első kérdezkedéseken
1686 3, XI | elfáradtam már e földön - s míg ez a bűn rajtam fekszik,
1687 3, XI | előtt beszólíták a szabadost s a gróf kérdi tőle.~- Édes
1688 3, XI | mit Pista is észrevett, s a grófnak sietve mondja.~-
1689 3, XI | örömmel nyújtá oda kezét, s midőn mindkettőt megcsókolá,
1690 3, XI | szeretne, - de bejött az öreg, s unszolja őket a menésre,
1691 3, XI | De én most menni akarok, s holnapig nem várok.~- Nem
1692 3, XI | kiállt a csárda elejére, s a távozó kocsik után nézett
1693 3, XI | nézte a kályhában a tüzet s mintha összeszámolt volna
1694 3, XI | piszkálta az izzó szenet, s újra lerajzolódának emlékében
1695 3, XI | ezt az embert kiköthetném, s hű maradtam volna a nagyvilág
1696 3, XI | több undokság ragadjon rá, s mikor már egészen bizonyos,
1697 3, XI | kötözd meg. - Ha ló lenne, s a lovat megcsípné egy légy
1698 3, XI | összeszamarazzák a kocsist, s a ló - abrakot kap megint. -
1699 3, XI | Utálom e lelketlen eljárást, s ha már a többség ilyen bolond,
1700 3, XI | kocsizörejre lesietett, s a nagy lépcsőhöz érve bámult
1701 3, XI | késtek a megmagyarázással, s általános öröm lőn a keszthelyi
1702 3, XI | tartogatta, hanem azért s belseje tisztán olvasható,
1703 3, XI | belseje tisztán olvasható, s az öregúr elolvasta a vallomást.~-
1704 3, XI | tanú pedig én vagyok.~- S aki megölte?~- Ott a neve,
1705 3, XI | Ott kaptuk a sebeket, s az ágyúzás után kerültünk
1706 3, XI | velünk! - mondja Pista, s egy negyed múlva már megint
1707 3, XI | újra visszaélte a múltat, s elért a jelenig, mely boldogságot
1708 3, XI | lassankint lemaradozott a bánat, s a két fiatalnak boldogsága
1709 3, XI | utolszor emlékezék a dologról s midőn elérte azt a pontot,
1710 3, XI | erő duzzadt ki egykoron s bár nagyot hibázott egyszer
1711 3, XI | mérve mindinkább közeleg s néhány óra negyed múlva
1712 3, XI | lovait a nyughelyre vezette, s a nagy istállóban tüzet
1713 3, XI | legkevesebbet kell mondanunk, s magunk is habozunk, nem
1714 3, XI | másképp meg nem hallgatják, - s midőn egyedül maradt, egyet
1715 3, XI | meghalt a kifáradt ember, s ma már a nyughely várakozik
1716 3, XI | vitézt rakott föl kocsira, s ezekkel adta meg a legutolsó
1717 3, XI | a legárnyékosabb helyet, s elkészíté az öröktanyát,
1718 3, XI | legszebb hantokat válogatták, s nyírfának ágából illesztettek
1719 3, XI | illesztettek össze egy keresztet, s a mező virágaiból még koszorú
1720 3, XII | egy csomót kell eloldanom, s még egyszer meghurcolom
1721 3, XII | táltos tajtékot ver az úton, s Holvagy Pistának lakása
1722 3, XII | kocsiból Kisfaludy Sándor, s a gazdát az udvaron találja.~-
1723 3, XII | mellére tűzte az érdempénzt, s az egyszerű embert oly remegés
1724 3, XII | erdőszélen rájok sütögettek, s mintha a mellére azért tennének
1725 3, XII | törületlenül folydogált le, s midőn még közelebb mertek
1726 3, XII | közé kell napszámba menni, s mit nem szokás apróbbra
1727 3, XII | nem a költőpénz közé való, s milyen szépen odaillik a
1728 3, XII | surjány legény az utcára s minden arra menőt becsődített,
1729 3, XII | azt úgy, ahogy illendő, s ahogy nekem szent kötelességem.~-
1730 3, XII | kitűzött időre jelen leend, s magára nem várat.~Pistát
1731 3, XII | torkig laktak a bámulásban, s elszéledtek a háztól, Pista
1732 3, XII | érdempénzt, kendőbe takarta, s elment vele a városba, nem
1733 3, XII | már végigszaladt az utcán, s midőn egy aranyműves boltjába
1734 3, XII | az aranypénzt kiveszi, s az aranyművesnek egész nyugalommal
1735 3, XII | hogy ő maga esik kétfelé, s midőn egy kissé eszére tért
1736 3, XII | folyvást dörmögvén magában, s midőn Pista elment, azt
1737 3, XII | mestert is, legényt is, s minthogy a munkának ára
1738 3, XII | nemsokára fölkantározta lovait, s mire megvirradt, már a Bakonyban
1739 3, XII | álldogált az út mellett, s beszállt, aki beszállt,
1740 3, XII | szintén jó korán felébredt, s a négy ló készen várta,
1741 3, XII | hogy találkozóra menjen, s az idő sem hátráltatván,
1742 3, XII | rajtuk a múltnak emléke, s a mellettük elmenő vándor
1743 3, XII | mert szent helyen jár, - s a magyarnak búcsúra kell
1744 3, XII | tolla feltámasztá őket, s nevük puszta megemlítésére
1745 3, XII | lánglelkében élne a múltnak tükre, s oly jól esik meglátnia ősapáink
1746 3, XII | midőn a csárdához értek s a kipányvázott lovak mellett
1747 3, XII | virágból volt egy koszorúja, s egy piros szalagon lógott
1748 3, XII | Kisfaludy hamar észrevette azt, s Pistához fordulva mondja:~-
1749 3, XII | embernek megvan a maga nótája, s azt százszor is elhegedülteti,
1750 3, XII | néhány alakot mutattam föl, s megkísértém lerajzolni azon
1751 3, XII | fáradságát, kérdezze meg, s azt hiszem, feleletem kielégítő
1752 3, XII | ki Festeticset ösmerte, s azok bizonyságaim lesznek
1753 3, XII | de becsült hazafi volt, s aki Horváth Mihálynak "Magyarország
1754 3, XII | azoknak ugyanazon egy bűne, s ugyanazon egy erénye van,
1755 3, XII | Köszönöm ez ismertetést, s én alakjaimnak ez erényét
1756 3, XII | hitét kell megerősítenünk, s ha a valót látja, könnyebben
1757 3, XII | tenni saját embereinket, s így én lelkiösmeretesen
1758 3, XII | magyarázom ki a dolgot, s megérthetjük egymást.~A
1759 3, XII | külömbséget az angol civilizáció s a magyarországi nomád állapotok
1760 3, XII | nomád állapotok között - s bizonyosan nem fakadt a
1761 3, XII | nemzeti önszeretet elragadá, s korrajzoló helyett költővé
1762 3, XII | csikósnak is az esze oly tiszta, s ítéletei oly helyesek és
1763 3, XII | magyar nyelvet megőrzi, s míg azt az anyatejjel szívja
1764 3, XII | hogy ez már magában elég, s hogy az a civilizációt feleslegessé
1765 3, XII | elásott tőkék, parlag mezők.~S minden esetre a legrejtélyesb,
1766 3, XII | melynek magas arisztokráciája s egyháznagyjai angol pairekkel
1767 3, XII | angol pairekkel vetélkedtek, s hol az államélet s a polgári
1768 3, XII | vetélkedtek, s hol az államélet s a polgári szabadság már
1769 3, XII | megmosdani, megfésülködni, s azt a pénzt, mit a csapszékekben
1770 3, XII | csapszékekben elkölt, háztartása s gazdasága rendezésére fordítani.~
1771 3, XII | hátramaradása főleg élelmi bőségből, s kiadásai csekélységéből
1772 3, XII | kényelem és ízlés nemesedése s az erkölcsök szelidülése
1773 3, XII | egyszerűségének hiányait, s azon nagy és meghálálhatatlan
1774 3, XII | vonaglások közt született, s kevésbe múlt, s csakis istennek
1775 3, XII | született, s kevésbe múlt, s csakis istennek köszönhető,
1776 3, XII | tapintatot fog tanusítani, s a korszak, a civilizáció
1777 3, XII | helyes és erélyes használata, s a tudománnyal és értelmes
1778 3, XII | évtizedek alatt helyrehozza, - s a most még parlagkülsejű
1779 3, XII | három nyelvet beszélünk jól, s nem ritkán, azaz minden
1780 3, XII | tudni nagy szégyen volt, s ha magyar ember Franciaországba
1781 3, XII | fontot, azaz, egy mázsát, s alig várja, hogy megszökhessék
1782 3, XII | legalább mi értsünk szót, s midőn néhány gyarló ember
1783 3, XII | civilizációval segítünk, s erre legalkalmatlanabb vürtembergi
1784 3, XII | megvan a maga divatkórsága, - s valamint egykor minden homeopathice,
1785 3, XII | számos utazási leirást, s én ámbár bámultam az indusztriának
1786 3, XII | kik önmagukat elámítják, s azt hiszik, hogy a civilizációt
1787 3, XII | egészen a csikósbojtárig, s ha még alább tetszik, egész
1788 3, XII | valóságos indiánoknak néznek, - s azt hiszik, hogy egy darab
1789 3, XII | ötven hold földet cserében, s majd megtanitanak bennünket
1790 3, XII | is a tanyán kell maradni, s kávé helyett szalonnával
1791 3, XII | Magyarországnak, itt van esztendeig; s ekkor már szeretne visszamenni,
1792 3, XII | nemzeti öntudat ébresztésében, s ámbár írótársai a regéknek
1793 3, XII | ma már nem vonakodhatunk, s én részemről tettem annyit,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1793 |