Rész, fejezet
1 1, I | fiatalember tűnik szembe; egészen egymás mellett mennek, s
2 1, III | Kajári Pál, - mondja a herceg egészen változván arcában, melyre
3 1, III | paraszt belépett az irodába egészen a sorompóig, mely a termet
4 1, IV | mint egy jó barátom, ki egy egészen új vallást csinált, meg
5 1, IV | ütött a falon, hogy a fal is egészen megveresedett, - csakhogy
6 1, V | az öregebb ágnak most már egészen végső ivadéka haszontalannak
7 1, V | kívánja az úrnő, mintha nem egészen hinné, hogy elfelejtett
8 1, VI | udvarra.~- Kedves anyám egészen el akarná rontani a mesét, -
9 1, VII | szól a nagyságos úr, egészen saját gondolat tárgyával
10 1, VIII | rezzen föl, s az ebek azután egészen más irányban tévedtek el
11 1, XIII | beszéljünk? - ugrik föl Baltay egészen lángra gyúlva.~- Nihil horum! -
12 1, XIV | mondja András, mire a gyermek egészen vörös lett, és némi félénkséggel
13 1, XIV | elvörösödött a gyermek és egészen a hajdú ölébe húzódván,
14 1, XVI | mondja bámulva a másik, már egészen a nagy utcán, sőt éppen
15 1, XVI | megtudni, ki légyen, most már egészen helyen kívülinek vélték
16 1, XVI | az kiterjesztett karokkal egészen a hágcsók elé állt, s a
17 1, XVI | gróf Dunay, Festetics már egészen borzas volt, és mentéjén
18 1, XVI | neve? - riadt föl a gróf egészen kiegyenesedve.~- Kisfaludy
19 2, I | mulatságosnak találták, már egészen az országúton voltak, midőn
20 2, II | meg, és hogy a "respektus" egészen meglegyen, még a lábát is
21 2, II | de még azt is mondá már egészen hozzám fordulva: Hallja
22 2, V | körülnézvén, s midőn már egészen veszélyen kívül voltak,
23 2, XIII | barátom, - itt van a munka, egészen kész, csak a név hiányzik
24 2, XV | az alispán is, ki aztán egészen más tárgyra tért át.~- Rég
25 2, XV | parancsolni! - szól az orvos egészen neki engedvén magát a derültségnek.~-
26 2, XVII | ahogy mehettek; de még egészen jókor a gyászünnepélyre,
27 2, XVII | között áll, volt a temető egészen a helység közepén, ugyanott
28 2, XVIII| ki, addig az emberi faj egészen más munkába fogott, s az
29 2, XVIII| meglátta a lelkes arcú fiút, ki egészen rábámult, s e tekintetet
30 2, XVIII| midőn azt mondja Kisfaludy egészen tréfálva:~- Kedves fiam, -
31 3, II | többször e nevet, ámbár egészen megnyugtatá magát, hogy
32 3, II | hajolt a könyv mellé.~Már egészen az asztalnál ül, már könyökére
33 3, II | könyvet ellopja, nem lehet egészen rossz ember, az legalább
34 3, III | nyughatatlan vérű nép a bélést egészen félre nyomja, mi az öreg
35 3, III | fölött, s a gyermekhajadon egészen fölmagasult a büszkeségtől,
36 3, III | mondja az öregasszony egészen fölvidulva, - jó hogy elhozta
37 3, III | Kisfaludy bácsi, - mondja Etelka egészen a költőhöz szorulva, s esdő
38 3, III | akarod szaporítani?~- Nem egészen azt, de mégis olyant, hogy
39 3, V | töltés volt, hogy az aknát egészen föllobbantsa a legrövidebb
40 3, VI | Tessék! - mondja Imre egészen az öreghez nyújtva az írást,
41 3, VII | talán a berkenyét?~- Ez egészen más okból lesz használva, -
42 3, VII | öreget, összeférnek-e már? Egészen felöltözött az öreg, csak
43 3, VII | emlékszem, uram! - mondja Pista, egészen megtömvén a fa mellékét,
44 3, X | ujjaival a hamuba markolt, egészen hidegnek találta.~Tűzszerszáma
45 3, XI | csudálkozott, midőn azt egészen megnépesedve találta.~Megösmerték
46 3, XI | ragadjon rá, s mikor már egészen bizonyos, hogy minden jó
47 3, XII | az első arisztokratától egészen a csikósbojtárig, s ha még
|